Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Bemutatom a szomszédom 5 - Ismerd meg Vikit!

Bemutatom a szbemutatom_a_szomszedom3_1.jpgomszédom  egy interjúsorozat a blogon, célja, hogy rendszeresen bemutasson Németországban élő magyarokat, akik beszélnek a beilleszkedésről, a munkavállalásról és a kiköltözést követő első benyomásokról is.   

 

Ha Te is szívesen szerepelnél, akkor írj egy emailt a frankfutimesek@hotmail.com címre.

 

  

Viki két éve él Frankfurtban, egyetemen tanul, mellette a gyakorlatát tölti a német Vöröskeresztnél és hétvégenként egy hotelben is kisegít, hogy kiegészítse az ösztöndíját. A szakdolgozata megírásához keresett Németországban élő nőket, és szerencsére engem is megtalált. Sőt volt olyan kedves, hogy a szoros beosztása ellenére időt szakított egy interjúra is. Mesél a kezdetekről, az au-pair munkájáról, a nyelvtanulásról és a jövőbeli terveiről is. 

Ismerjétek meg Vikit, aki szinte szó szerint a szomszédom.

Kérlek, mutasd be magad be magad pár szóban!

vikifoto.jpg27 éves vagyok és jelenleg Frankfurtban élek. 2 évvel ezelőtt költöztem ki Németországba, azelőtt Debrecenben éltem. Viszont tágabb értelemben én kárpátaljai magyar vagyok, mivel ott születtem és csak 8 éves koromban költöztünk át Magyarországra.

Miért esett a választásod éppen erre a városra?

Két városban gondolkodtam, mégpedig Frankfurtban és Berlinben. Frankfurt azért tetszett, mert tudtam, hogy körülbelül egy év múlva Mainz-ban fogok tanulni és viszonylag közel szerettem volna lenni az egyetemhez, nem akartam egy év után egy teljesen másik városba költözni, ismét megszokni egy új várost, az embereket. Illetve az egyik gimnáziumi barátnőm is Frankfurtban él, ezért kicsit nyugodtabb voltam, hogy ha bármi történik, lesz kihez fordulnom segítségért.   Berlinbe azért szerettem volna költözni, mert unokatestvéreim ott élnek, és nem lettem volna teljesen egyedül.

Hogyan érzed most magad Frankfurtban? Tudom, Berlinben nem éltél, de nem bántad meg, hogy nem a fővárosba költöztél?

Jól érzem itt magam, nem bántam meg, hogy nem Berlinbe költöztem. Egyszerűbb volt így, mert ha Berlinben élnék, akkor csak az egyetem miatt el kellett volna költöznöm Mainzba, utána meg lehet, hogy vissza. Egyszerűbb volt így minden.

Miért költöztél ki külföldre?

Mindig is tervbe volt véve, hogy kiköltözöm vagy Németországba, vagy Ausztriába, de soha nem volt meg hozzá a bátorságom. Vagy az egyetem miatt nem mehettem, vagy komoly kapcsolatom volt esetleg munkám. Így amikor átszervezés miatt megszűnt a munkahelyem, tudtam, hogy vagy most, vagy soha nem fogok kiköltözni. A másik ok pedig az volt, hogy szerettem volna valami új dolgot az életemben, kicsit belefásultam a mindennapokba és ezt remek lehetőségnek láttam.

Miért pont a német nyelvterület vonzott?

Angolul nem beszélek, franciát és németet tanultam a gimnáziumban. Ezért volt evidens, hogy vagy Németországba, vagy Ausztriába költözök majd.

 Ez volt az első alkalom, hogy elköltöztél Magyarországról? Ha nem, akkor mikor utaztál el először?

Azt leszámítva, hogy életem első 8 évében Kárpátalján éltem, nem éltem Magyarországon kívül máshol. 

 Hogy érezted magad a kiköltözésed utáni első héten? Milyen első benyomást szereztél?

Nagyon tetszett Németország, kedvesek voltak az emberek. Kicsit tartottam attól, hogy a németek távolságtartóak és ridegek lesznek, de ehhez képest teljesen másképpen viselkedtek. Az első pár hétben kicsit ugyan magányos voltam, mert senkit se ismertem, de ezt leszámítva jól éreztem magam.

Mivel foglalkozol? A tanult szakmádban maradtál? 

Először, amikor kiköltöztem au-pair voltam. Ezt tartottam a legmegbízhatóbb lehetőségnek, mivel akkor még nem beszéltem annyira jól németül. Így a szállásom is meg volt oldva, illetve azt gondoltam, hogy ha egy családdal élek ahol gyerekek vannak, nagy baj nem lehet. Ehhez képest a dolgok nem a legjobban alakultak, voltak problémák a szülőkkel és a gyerekekkel is, de a gyerekekkel ezt később megoldódott. Jelenleg a szakmai gyakorlatomat teljesítem a német Vöröskeresztnél. Ez már a szakmámhoz kapcsolódik, később meg meglátjuk, hogy mi lesz. Remélem, hogy az államvizsga után, vagyis januárban sikerül egy jó munkát találnom.

Milyen problémák adódtak a családdal, amiért nehéznek érezted az au-pair-es munkát?

Sok probléma volt a családdal. Az első három hónap a gyerekek miatt volt nehéz. A kisfiú akkor 5 éves volt a kislány pedig 8. A kisfiú nagyon agresszív volt, harapott, húzta a hajam, karmolt, rugdosott. Ez viszont nem az ő hibája volt. Ha egy gyerek nem kap rendes nevelést, és minden évben minimum egyszer néha kétszer vagy háromszor új au-pair-t kap szinte születése óta, akkor persze hogy nem akar megint elfogadni egy új embert az életében. Ez később változott, mert nagyon megszerettük a gyerekekkel egymást. A probléma inkább a szülőkkel volt. Rengeteget dolgoztak (bár szerintem csak nem akartak haza jönni a gyerekekhez..), ezért én voltam szinte 24 órában a gyerekekkel. Az iskolában a szülők és a gyerekek is azt hitték, hogy én vagyok a két gyerek anyukája. Majdnem mindig én intéztem a bevásárlást, mert ha a szülőkön múlt volna, akkor a két gyerek kenyeret és vizet vitt volna az iskolába. De a fürdéssel is gondok voltak, mert a gyerekek csak heti egyszer fürödhettek, mert az anyuka szerint az az egészséges. Illetve nem volt betartva a szerződésben szereplő munkaórám. Ez volt a legnehezebb, mert soha nem voltam egyedül. A két gyerek akkor is velem volt, ha elvileg akkor szabadnapos voltam. De ami a leginkább felháborított a családnál, amikor a kisfiú nagyon beteg volt, éreztem, hogy lázas, de se lázmérő, se gyógyszer nem volt otthon. Az anyáról nem is beszélve. Körülbelül 5 órába telt mire az anya haza jött, addig én borogattam a kisfiút vizes ruhával, meg anyukámat hívtam fel, hogy most mit csináljak. Mert a kisfiú anyját nem igazán zavarta, hogy lázas a kisfia és nem bír felkelni az ágyból. Amikor haza jött akkor is csak gyümölcsöt hozott, hogy majd az segít a kisfiúnak.. Végül nagy nehezen elvitte orvoshoz, mert addig vitatkoztam vele, hogy a gyereknek orvosra van szüksége.

aupar.jpg

Ha a mostani tudásod birtokában dönthetnél, ismét au-pair-ként kezdenéd a németországi pályafutásod?

Az au-pair munkát jó dolognak tartom, mert könnyebb egy családdal megismerni egy új országot, a nyelvet. Viszont hatalmas szerencse kell ahhoz, hogy jó családot találjon az, aki ki akar jönni. Nekem nem volt szerencsém, pedig előtte az előző magyar au-pair-rel is beszéltem, és nem említette, hogy problémás a család. Csak később, amikor meglátogatta a családot, mesélte el, hogy igen ő tudta, hogy ez vár rám, és nem lesz könnyű dolgom. Azt viszont nem magyarázta el, hogy miért nem mondta ezt el akkor, amikor még Magyarországon megkerestem. Amit tanácsolni tudok, hogy aki au-pair szeretne lenni, az a gimnázium után próbálja meg. Minél idősebb az ember annál nehezebb egy családhoz alkalmazkodni.

Mesélj egy kicsit a hétköznapjaidról, hogyan telik egy napod/munkanapod?

Jelenleg heti négy napot a DRK (Deutsches Rotes Kreuz - Német Vöröskereszt – a szerk.) -nál vagyok és a szakmai gyakorlatomat teljesítem. Igazából minden nap más, mert mindig mást kell csinálnom, attól függően, hogy éppen kivel dolgozok. Alapvetően az intézmény szociális tervét írom két másik kollégámmal, de ezen kívül sok megbeszélésen veszek részt, ami ugye mindig más. Emellett írom a szakdolgozatomat, plusz még egy Minijob*-om is van, mert a szakmai gyakorlatom fizetetlen, az ösztöndíj pedig nem elég mindenre. Úgy hogy nem unatkozom. Majdnem minden nap dolgozok, de ez csak maximum november végég marad így. Utána belevetem magam a munkakeresésbe.

 
*A Minijob alatt az olyan munkát értjük, amellyel havonta maximum 450 eurót lehet keresni, adómentesen. Főállás mellett is végezhető.

Akkor fogsz államvizsgázni?

Januárban fogok államvizsgázni. De már novemberben el akarom kezdeni a munkakeresést.


Milyen különbséget érzel a kinti és az otthoni munkahelyi atmoszféra között?

Sokkal nyugodtabb mindenki. Ez az, amit rögtön észre vettem. Ha valaki hibázik, az nem jelent problémát, senki nem fog az alkalmazottal kiabálni, mivel tudják, hogy mindenki hibázhat. Sokkal megértőbbek a munkaadók, ha betelefonálok, hogy beteg vagyok, nem fognak abban kételkedni, hogy igazat mondok vagy sem. Valahogy jobban bíznak az emberek itt egymásban.


Milyen szinten volt a német nyelvtudásod, mikor kijöttél? Szükséged volt még további nyelvtanfolyamra? Hogyan zárkóztál fel a német anyanyelvű csoporttársaidhoz?

Volt már egy B2-es (középfokú – a szerk.) nyelvvizsgám, mert kellett az első diplomámhoz. De már évek óta nem használtam a nyelvet, ezért szinte mindent elfelejtettem. Nagyon nehéz volt a kezdeti időkben, a nyelviskola sem segített, mert volt ott olyan, aki még olvasni se tudott németül. Így viszont nehéz volt fejlődni. Több nyelviskolát is kipróbáltam, az egyetemen is részt vettem egy kurzuson, de nem igazán segítettek. Még a Goethe Egyetem nyelv suliját akarom kipróbálni, de egyelőre még túlzásnak tartom, hogy 1000 euróba kerül körülbelül egy vagy két hét intenzív kurzus. Ami nekem sokat segített, hogy a barátom, akit itt ismertem meg, ő német. Így kénytelen voltam megtanulni rendesen németül beszélni. Még nagyon sokat kell fejlődnöm, de már alakul a dolog.

Szóval egy B2-vel, azaz középfokú nyelvvizsgával jöttél ki, amely nem volt már igazán aktív, ezért nyelviskolába kezdtél el járni, ahol viszont nem tudás alapján voltatok beosztva, mert volt, aki olvasni sem tudott. Ha ezt mind jól értettem, akkor mindezek ellenére hogyan tudtál elkezdeni az egyetemen tanulni?

Igen volt egy B2-es nyelvvizsgám, amit még korábban csináltam meg, de a tudásom nagy részét már elfelejtettem mire kijöttem. Amikor beiratkoztam a nyelviskolába, akkor nem kellett semmilyen tesztet sem kitöltenem, csak megmondtam, hogy melyik csoportba akarok kerülni. Gondolom mások is így kerültek be oda. Vagy úgy hogy elkezdték az A1 szinttel, csinálták végig a kurzust, de úgy hogy sokszor nem álltak készen arra, hogy szintet lépjenek. Az egyetemet úgy kezdtem el, hogy már másfél éve itt éltem. Nem beszéltem tökéletesen németül, most sem, rengeteget hibázok még mindig, de 95%-ban mindig mindent megértek. Mivel Erasmus-os diák voltam, ezért nem kellett egy C1-es nyelvvizsgát csinálnom, elég volt a B2. Ettől függetlenül meg tudtam csinálni a vizsgákat, nem voltak annyira nehezek. Illetve nincs előzetes nyelvi felmérés, az Erasmus-osoknak elég, ha van egy nyelvvizsgájuk amiről van papírjuk. A nyelvtudásom már biztos jobb, mint a B2, valószínűleg C1 (felsőfokú – a szerk.), mert az Erasmus elején és végén ki kellett töltenem egy tesztet a hazai egyetemnek. Először B2 és C1 jött ki az egyes részfeladatokra. A fél év végén pedig C1 és C2 eredményt értem el.

Gondolom emellett nincsen sok szabadidőd, ha mégis, mivel töltöd?

Mivel jelenleg nem sok van, ezért vagy olvasok, amit nagyon szeretek, vagy pedig moziba megyek, vagy a barátaimmal találkozok. Mondanám, hogy sportolok is, de ez még csak terv, pedig nagyon szeretnék aktívabb lenni. :D

viki_1.jpg

Említetted, hogy a pároddal élsz kint.

Igen, de őt már itt ismertem meg, ami azt jelenti, hogy ő német.

Tapasztaltál bármilyen különbséget a kinti és az otthoni randizási szokásokban?

Amikor kiköltöztem, nem sokkal utána ismertem meg a páromat, szóval annyira sok tapasztalatom nincs ebben, hogy össze tudjam hasonlítani a randizási szokásokat. Azt viszont észre vettem, hogy a német férfiak nagyon udvariasak és tisztelettudóak. Biztos szerencsém is volt, hogy ilyen emberek vesznek körül, de ez mindenképpen más volt. 

Hogyan jellemeznéd a kapcsolatotokat?

Sok mindenben más egy német férfi, de akár egy nő mentalitása, is mint a magyar embereké, és ezt meg kellett szoknom, illetve még folyamatban van az alkalmazkodás. :D
A magyarok sokkal temperamentumosabbak, ami itt sokszor furcsa a németeknek. Ezek a dolgok viszont csak azért mások, mert más körülmények között szocializálódtunk.  Egyszerűen csak meg kell tanulnunk, hogy mások vagyunk, és alkalmazkodni kell a másikhoz.

Tudsz esetleg olyan akár vicces, akár bosszantó szituációt említeni, amely jól példázza a különböző származásotokat a pároddal?

Viccesre nem nagyon emlékszem, inkább bosszantó van. :D Sok mindenben mások a németek. A magyarok sokkal temperamentumosabbak. Így már egy kis vita is nagy problémát jelent. Nagyobb problémák inkább a magyar ételekkel kapcsolatban vannak. A párom szinte semmit se eszik, meg ami tipikus magyar étel, mert szerinte túl zsíros. Ami lehet, hogy igaz, de attól nem tudom megérteni, hogy ki az, aki nem szereti a húslevest vagy a túrós csuszát. Úgy hogy itt nem érvényes a mondás, hogy a hasán keresztül meg lehetne fogni. :D

Mit tartasz a legnagyobb különbségnek a magyarországi és a németországi életed között?

Nem aggódok annyit. Persze itt is vannak problémák, mert mindenki életében vannak. Viszont sokkal nyugodtabb vagyok itt, mint Magyarországon voltam. Az utcán, az üzletekben is mindenki sokkal kedvesebb, türelmesebb. Persze Magyarországon is sok, kedves ember van, de ott nagyon türelmetlen mindenki, nemhiába, hírhedten pesszimisták a magyarok. Néha magamon is érzem, amikor a párom megjegyzi, hogy már megint a pesszimista oldalamat vettem elő. A németek, ha van is problémájuk, attól még megpróbálják azt pozitívan nézni, és mindent elkövetnek, hogy megoldják azt. Nem panaszkodnak lépten, nyomon.

Mennyi ideig tartott barátokat szerezned? 

Ez az egy dolog, ami itt tényleg nehéz. A német emberek nagyon kedvesek, de távolságtartóak, minimum egy év után mondhatom, hogy igen ő a barátom. Addig az se számít, hogy ha minden nap együtt dolgozunk, együtt ebédelünk. Az ittenieknek sokkal több idő kell ehhez. Persze vannak kivételek. Vannak itt barátaim, német és magyar is van köztük, de azért még nem olyan a kapcsolatunk, mint az otthoni barátaimmal. De ehhez idő kell, én se barátkozok már olyan gyorsan. Lehet, hogy ez a korral jár. :D

Voltak mélypontjaid a kiköltözésed óta? Ha igen, hogyan sikerült átlendülnöd rajta?

Voltak mélypontok, de soha nem merült fel, hogy haza költözök. Ezek a mélypontok inkább csak a munkához kapcsolódtak, mert még nem sikerült a szakmámban elhelyezkednem. Ez viszont a nyelvtudásom miatt alakult így, mert tudtam, hogy még nem állok készen egy olyan munkára, ami tényleg érdekel, ezért nem is pályáztam ilyenekre. Most viszont, hogy a szakmai gyakorlatomat csinálom, már tudom, hogy képes leszek rá. A szakmai tudásom már régóta meg van hozzá. A nyelvtudásomat kell majd még csiszolnom.

Ha volt ilyen: mi viselt meg leginkább a költözés után?

Annyira nem viselt meg semmi, mert mindig szerettem volna külföldön élni. Tudtam, hogy egyedül leszek és, hogy mi vár rám. A barátaim nagyon hiányoznak persze, de bármikor meglátogathatom őket.

Te mit tanácsolnál a külföldre költözni készülőknek?

Érdemesebb egy biztos nyelvtudással kiköltözni, e nélkül sokkal nehezebb lesz az élet. Viszont nem lehetetlen gyenge nyelvtudással munkát találni. Én úgy gondolom, hogy aki akar, az talál munkát, akkor is, ha nem beszéli jól a nyelvet. Illetve nem hátrány, ha van megtakarított pénze a kiköltözni készülőknek, vagy már biztos állásajánlata. Lakást bérelni, munkaszerződés nélkül nem lehet, munkát kapni viszont lakcím nélkül nem lehet. Ördögi kör ez..

 

 Képek: (köszönet érte Vikinek), és pexels.com

Ha szeretnél szerepelni a sorozatban, és Németországban élsz, írj nekem a frankfurtimesek(kukac)hotmail.com címre, vagy a Facebookon!

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!  

 

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr1711845079

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GizilányaJudy 2016.10.29. 08:20:59

Jó volt olvasni egy újabb sikertörténetet. :) Kíváncsi lennék,hogy a család milyen nemzetiségű volt,ahol dolgozott. Németek voltak?
Ha esetleg tudod, kérlek írd meg . Köszönöm.

gabuschka 2016.10.30. 15:28:40

@GizilányaJudy: Szia, igen német család volt. Tényleg inspiráló a történet! :-)

Szerző

Korábbi bejegyzések

Hozzászólások

  • Zsuzsa Kirsh: Szia Gabushka! Jó olvasni az írásaidat:) Én Berlinben életem évekig, most újra Magyararországon, m... (2019.05.13. 07:19) Rólam
  • gabuschka: @sellőlány: :,-D Akkor a lényeg, hogy értjük egymást! (2016.11.03. 19:43) Nincs új a nap alatt
  • gabuschka: @GizilányaJudy: Szia, igen német család volt. Tényleg inspiráló a történet! :-) (2016.10.30. 15:28) Bemutatom a szomszédom 5 - Ismerd meg Vikit!
  • gabuschka: @Évi1987: Nyugodtan, olvasgass és írj, ha van mondanivalód. Mindig örülök, ha valaki hozzászól, jó... (2016.09.29. 21:17) Milyen az idő odafent 2, avagy a magasság előnyei és hátrányai
  • gabuschka: @sellőlány: Egyetértek veled, nagyon jól összefoglaltad a probléma lényegét. Azt azért eldőntőtte... (2016.08.25. 21:14) Reagálok
süti beállítások módosítása