Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Az Eltz-i vár meglátogatása

Egyik vasárnap reggel hajnali öt órakor arra ébredtem, hogy a férjem pötyörészik a telefonján, majd mikor látta, hogy résnyire kinyitottam a szemem, az orrom alá dugta a vakító képernyőt, hogy nézzem meg, micsoda szép várat talált, van e kedvem meglátogatni. Átfutott az agyamon, hogy fordított helyzetben micsoda előadást tartana arról, hogy az ő nagyra becsült és nehezen kivitelezhető alvásidejét nem tisztelem és nem hagyom békén, de túl korainak ítéltem meg az időt egy civakodásra, no meg a vár is valóban nagyon szép volt. És ezt a nyitóképet is tőle kölcsönöztem:

1a.png

Eltz-i vár

Néhány órával később úton voltunk Wierschem község felé, ahol a fent már emlegetett vár, nevezetesen a Burg Eltz (Eltz-i vár/Eltz vára) található. Kicsit több, mint háromszázan élnek a Rajna-vidék-Pfalz tartományban fekvő helységben. Frankfurttól nyugati irányban másfél, Koblenztől nagyjából 40 perc autóútra helyezkedik el. A történet későbbi bonyodalmainak megértése érdekében muszáj megemlítenem ama fontos tényt, hogy a férjem már akkor mondta, hogy a tank félig sincs már tele, amikor még csak a vakító téli napsütésbe gurultunk ki a garázsból.

Általában a telefon google térképét használjuk navigációnak, én, mint Mitfahrer vagyok a felelős a sofőr úr tájékoztatásáért, valamint a mobil tartásáért is, mert a szélvédőre cuppantható GPS tartónkat elhagytuk az egyik bérelt autóban.* Ezzel általában nincs is probléma, mert az ember egyszerűen rákanyarodik valamelyik autóútra, majd autópályára, utazik rajta nagyjából másfél órát, majd a megfelelő kijáraton távozik a célváros irányába. A dolog pofon egyszerűsége ellenére, ha valamin sikerül összeveszni az autóban az biztos ennek az alkalmazásnak köszönhető, mert akármennyire is szeretne az lenni, nem GPS, így nem is annyira segítőkész és egyértelmű. Ennek ellenére a várat simán megtaláltuk, békében és szeretetben érkeztünk meg az objektum felé vezető erdei út parkolójához.

Nagyjából 20 perces kis séta vezet a várhoz, szép kilátással, csörgedező patakkal.

2_5.png

Kilátás a séta alatt

2a.png

Ezen jót mosolyogtam, még nem láttam ilyen táblát kitéve sehol.

Burg Eltz - Eltz-i várat valószínűleg a 12. század elején építették és már 800 éve családi kézben van. A nagyközönség számára a mai tulajdonos, az Eltz ház 33. generációját képviselő Dr. Gróf Karl von und zu Eltz-Kempenich nyitotta meg. Egy szikla tetejére épült az Eltzbach völgyében, így három oldalról az Eltzbach patak veszi körbe. Valószínű, hogy remek, eldugott elhelyezkedése miatt nem pusztították el a hosszú évszázadok alatt a háborúk. 

1_6.png

Március végétől novemberig tart nyitva, belülről is meg lehet nézni, negyed óránként indul vezetés. A februári látogatásunk miatt erről lemaradtunk, de nem csalódtunk, hogy csak kívülről lehet megnézni.** A környező erdő, természet is nagyon szép, kifejezetten tetszett, hogy egy kis erdei séta vezet a várhoz. Tulajdonképpen én még maradtam volna tovább is, a fényképezgetés után inkább a környéken, az erdőben sétálni, de tervben volt, hogy hazafelé még beugrunk Limburgba is, így inkább visszasétáltunk az autóhoz, hogy elsősorban találjunk egy benzinkutat, majd folytassuk Németország felfedezését.

3_4.png

Eltzbach patak csörgedezik a vár lábánál.

A közelben egyetlen benzinkutat találtunk, ahol sajnos nem lehetett a bérelt autó tankkártyájával fizetni, ezért naivan azzal próbálkoztunk, hogy a google-ben keresgélünk tovább. Mivel mondhatjuk, hogy az Eltz-i vár nem egy metropolisz közepére épült, így az akadozó térerő nem könnyítette meg a dolgunkat. Ennek ellenére elindultunk, a barátságos 15 km-re található kútra, a maradék benzint szárazon felköhögő autóval.

Mindenkinek ajánlom, hogy mielőtt összeházasodna a választottjával, próbálja ki az: "Üres tankkal benzinkútra vadászás ismeretlen terepen, vasárnap" nevű csapatépítő játékot, mert nagyon rövid idő alatt kaphat pszichológiai elemzést a mellette ülőről. Nehezített pálya, hogyha két különböző kultúrából ékezünk, bár azonos országban nevelkedve is találkozthattunk már különböző vérmérsékletű emberekkel.

A mi esetünkben ez úgy nézett ki, hogy a férjem türelme a benzinnel együtt fogyott egyre gyorsabban, és hiába már úton voltunk a kút felé, éreztem, ahogy emelkedik az adrenalinszint az autóban. A telefont különös gonddal tartottam magunk előtt, hogy egyrészt ő is láthassa, másrészt én is tudjak navigálni, mert ha most eltévesztjük az autópálya kijáratát, az egy 20 kilométeres kitérőt is jelenthetett, tehát nagyon nem akartam, hogy az én hibám legyen, mert mondjuk nem három és fél centiméterre és 45 fokos szögben tartottam a műszerfal előtt a mobilt. Azt még nem is említettem mindehhez, hogy az ő telefonja már majdnem lemerülőben volt, nekem meg az ájfonom az esetek kilencvenkilenc százalékában nem akar a google térképpel együttműködni, a saját térképe még elmegy, de a gyenge térerő miatt, valamiért csak Frankfurtban, 100 kilométerre található benzinkutakat listázott nekem.

Közeledtünk az autópálya kijárata felé, mondtam soroljál kifelé, itt a kijárat, le is lassított 160-ról 130-ra, majd szembesültünk az egyik legszemetebb autópálya kijárat megoldással, amely már nem először okozott bosszúságot. Az egy dolog, hogy magát a kijáratot is könnyen el lehet téveszteni, mert a térkép nem követi az autót olyan ütemben, hogy egyértelműen el lehessen dönteni, hogy pontosan hol kell kikanyarodni (és a kijárat számát sem mondja mutatja mindig) de mondjuk azon már egész jól kiismerem magam, és el tudom dönteni. Ami viszont igazán nehéz, az az, amikor a kijárat után az út két felé ágazik, tábla már nincsen kirakva, az ember kétségbeesetten néz a térképre, hogy melyiket mutatja, de soha nem derül ki egyértelműen. Így mindig lutri, hogy jól döntöttünk-e, mert 2 másodperc alatt, 130-al haladva döntést hozni, hogy merre húzza a kormányt nem mindig jár szerencsével. Mondtam balra, majd abban a pillanatban elkezdte a kis szemét újratervezni az utat, hogy akkor 23 kilométer múlva forduljunk jobbra..

A férjem türelme eddig tartott, vagyis nagyjából idáig bírta magát türtőztetni. Stresszhelyzetben ő egyre hangosabb lesz, sorolja, hogy ez miért is mind az én hibám, én próbálnék megoldást keresni, gondolkodni, de nagyjából fél percig bírok csendben maradni, mert addigra kerülök sztrók közeli állapotba és üvöltök vissza artikulálatlanul, hogy már mi a "kutyafája" miatt lenne az én hibám, tudtommal nem én vezetek, döntse el ő 130-al haladva, hogy jobbra vagy balra. Ilyenkor következik az éktelen üvöltözés 5 percen keresztül, hogy ez most kinek a hibája, hogy jaj mi lesz, ha leáll az autó az autópálya kellős közepén, legalább olyan drámaian előadva, mintha egy ketyegő bombán ülnénk amely üres tanknál robban. Mindeközben multitaszkingolva a megfelelő hangerőn való üvöltés mellett próbáltam másik kutat keresni a térképen.

Végül szerencsénk volt, találtam egy helyet 8 kilométerre, mikor végeztünk, a férjem immáron kisimult homlokkal mosolyogva mondta, hogy nahát jól kicentiztük, konkrétan üres tankkal gurultunk be, én meg karbatett kézzel puffogtam és terveket szőttem, hogy a. soha sehova nem megyek többet vele kocsival, b. ha legközelebb látom, hogy a tank nincs csurig egy ilyen túra előtt, akkor addig nem engedem ki Frankfurtból, amíg nem tankolt valahol. Azóta meggyőződésem, hogy a google térkép az ördög masinája, amely hogy őszinte legyek, az esetek többségében segítséget nyújt, de ha nem működik, akkor aztán egyáltalán nem. 

 

Mindezekután még begurultunk Limburgba éhesen, ettünk egy nagyon szép, de nagyon rossz olasz étteremben, megnéztük a dóm-ot és eldöntöttük, hogy ide egyszer majd visszajövünk, és megnézzük a várost, de az nem aznap lesz.

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is. Ha pedig gyakrabban megnéznéd, hogy mivel szórakoztatom a környezetem, akkor kövess Instagram-on!

 

*Amelyet egyébként néhány hete ismét megtaláltunk az egyik autóban, pont ahol hagytuk. Erre mondta a férjem, hogy na ez is csak Németországban fordulhat elő.

 **Az egyetlen problémám az volt, hogy mivel a babát is cipeltem a hasamban, aki mind a fél kilójával kényelmesen elhelyezkedett a hólyagomon, valamint reggeli után, amelyhez természetesen a megfelelő mennyiségű kávé, tea és víz elfogyasztása is hozzátartozott indultunk el, ezért mire leparkoltunk, már nagyon szerettem volna meglátogatni egy mellékhelyiséget. Vagy egy bokrot, mindegy mit. Erre sajnos csak a vár meglátogatása után, nagyjából egy órával később került sor, egyrészt mert sehol nem volt wc, másrészt a téli csupasz erdő sem kínált elegendő takarást. Mivel a vár egy hegyre épült, így az odavezető erdei út is a meredek hegyoldalban vezetett alattunk szakadékkal, így még ott sem lehetett leguggolni egy fa mögé. Ha a vár nyitva tart, akkor biztos van bent mosdó, vagy egy étterem, kávézó, de biztos ami biztos, legjobb, ha az ember az utolsó benzinkúton még gyorsan elszalad.

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr2913700164

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások