Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Családi összejövetel

A tavalyi év utolsó napján posztolt írásom végére kitettem egy rövid szavazást, hogy megtudjam ki milyen témában olvas nálam szívesen, hogy annak függvényében alakítsam a blog tartalmát. Az eredmény egyébként részben meglepett, mert például legkevésbé a gonosz listáimat szerettétek, holott azokra az írásokra érkezett a legtöbb reakció, de az is érdekes volt, hogy a Frankfurttal kapcsolatos írásokra csak az  5 százalékotok volt kíváncsi, amely a város nevét címében viselő blog esetében csúfos eredmény. Nagymama után szabadon azt mondom, hogy nincs rossz (étel) téma, csak rosszul (elkészített) megírt  történet, ezért aztán challenge accepted, nem menekültök, lesz még itt Frankfurt, de majd úgy írom meg, hogy szívesen is olvassátok.

Na de ez nem ma lesz, mert ma inkább egy másik témazsákból halásztam ki a posztomat.  A legnépszerűbb írásaimnak a személyes bejegyzéseket választottátok, a szavazók több mint a fele szerette őket, ezért is gondoltam, hogy írok arról a családi összejövetelről, amelyen egy hete vettünk részt. Sokan kedveltétek még a német mindennapokról, a kulturális különbségekről szóló írásokat (22 százalék), valamint a Hetinsta sorozatot is (közel 10 százalék). Az interjúkat ugyan a szavazásnál kevésbé (közel 7 százalék) de azok ennek ellenére népszerűek. Köszönöm a visszajelzéseteket, igyekszem a tartalmat is ez alapján formálni a jövőben.

A statisztika óra után el is kezdem a mesélést, lehet hozni kávét, teát, kakaót vagy egy pohár italt*, helyezd magad kényelembe, mert mesélek egy kicsit a családról, meg a német humorról, vagy legalábbis ennek a német családnak a humoráról, de persze csak finoman.

andreas-weiland-252618.jpg

Kikicsoda

Egy kellemesen hűvős, de nem bántóan hideg januári szombat reggelen felkerekedtünk, hogy részt vegyünk Helmut 75. születésnapján. A meghívót már hónapokkal korábban megkaptuk, csinos, nyomdában, fényes papírra nyomtatott invitálás, semmi cicoma, csak a puszta tények, hol, mikor, mit,  és egy aranyos fotó az ünnepeltről és a nyakát hátulról átkaroló feleségéről, Edithről, aki a férjem unokatestvéreinek az anyja. Az első férje a párom anyjának volt a bátyja.

A nagynéni Edith, aki beházasodott, majd kivált a családból, nem vér szerinti rokon, de többet törődött a férjemmel, mint a saját anyja. Sőt még valahogy hasonlít is, ezért én sokáig azt hittem, hogy ő a vér szerinti rokon. Helmut a második férje, annak ellenére, hogy iskolás koruk óta ismerik egymást, mégis már elmúltak negyven évesek, mire összeházasodtak. Full romantikus love sztorijuk van, mert mielőtt összeházasodtak volna, mind a ketten alapítottak családot, Edith kiköltözött az első férjéhez Brazíliába, született két fiúk (az unokatestvérek), majd elvált, egy ideig egyedülálló anyukaként összeköltözött a tinédzser fiaival a férjem anyukájával, és a férjemmel is, később pedig visszatelepült Németországba. Ezután nem sokkal találtak egymásra ismét Helmuttal, és kötötték össze az életüket. Nagyon kedvelem őket, kellemes a közelükben lenni, természetesek, lazák. Jól passzol Edith komolysága és Helmut bolondossága, aki folyton viccelődik, nagyon jókedélyű. Amellett is, hogy néhány éve egy súlyos ideggóc gyulladásból visszamaradt egy állandó kézremegése, de annyira, már szabad kézzel egyáltalán nem tud írni.

Szóval Helmut öt évente ünnepli a születésnapját teljes nagy családi körben, ilyenkor kibérlik az egyik kis művelődési házat Viersen-ben, a kis városkájukban Köln közelében. Eszem-iszom és egy kis szórakoztató program is, fényképész, meg homemade műsor, természetesen Helmut-tal a főszerepben.

Múlt héten szombaton bepattantunk a bérelt autóba (erről majd egyszer mesélek, de most nem akarok eltérni a témától), hogy elfurikázzunk Viersenbe. Tulajdonképpen vártam már az összejövetelt, szeretem néha ha összejön a család, de annak is örültem, hogy nem alszunk helyben, az már sok lett volna, ha még együtt is reggelizünk. Jó volt, hogy vasárnap a saját ágyunkban ébredhettünk és kipihenhettük a hetet meg a találkozót is.

A német humorosság három szintje

Azt vettem észre, hogy a németek, legalábbis akikkel eddig találkoztam, három szinten barátkoznak. Van a legelső szint, a mondjuk egyáltalán nem barátságos, inkább többnyire udvarias, közömbös, ez az amelyet az idegeneknek tartogatnak (félreértés ne essék, azért bunkók is vannak, nem mindenki olyan mint egy pedigrés pudli), és ezért mondják sokan, hogy nem barátságosak a németek.

Van a kettes, az udvariasan társalkodó, illemnevető, mindenkihez egy érdeklődő kedves szót intéző szint, amelyet nem túl közvetlen viszonyban lévő kollégák között lehet megfigyelni, vagy például távoli családtagok esetében. Mosolyognak, közhelyeket puffogtatnak, azokra nagyot csodálkoznak, figyelnek és okosan reagálnak.

A harmadik pedig az igazán közeli szint, jó barátok, család, vagy akár nagyon közelálló kollégák között alakul ki. Kevesebb a fárasztó vicc, személyes témák is előkerülnek, és olyan érzése sincs az embernek, mintha a szembenálló zabszemet szorongatna a fenekében.

Szerintem azért tőlünk nem áll messze ez a viselkedés, nem is nehéz adaptálódni a koordináta rendszerükbe. Saját tapasztalat alapján úgy látom, hogy az egyedüli különbség, hogy a magyarok között a fárasztó kettes szint nem sokáig marad fenn. Még kollégák között is, vagy nagyon hamar bensőséges viszony alakul ki, vagy megmarad a reggeli köszönésnél a kapcsolat, de nem emlékszem, hogy Magyarországon élve bármikor is sokáig fenntartottam volna valakivel ezt az illemnevetős, modoroskodós viszonyt. Németországban hozzá kellett szokni.

A hétvégén hat órát töltöttünk a születésnapon és ezalatt végig a kettes szintet nyomtuk. Én komolyan úgy elfáradtam a folyamatos, kedvesen érdeklődő szocializálódásban, hogy másnap még a férjemmel sem akartam sokat kommunikálni, legszívesebben elbújtam volna egy lakatlan szigeten, hogy kipihenjem az embereket. Szerencsére téma mindig volt, bárkivel összekoccantunk el lehetett kezdeni beszélgetni a terhességemről. Meg hogy kinek hány gyereke van, milyen rokoni kapcsolat fűzi az ünnepelthez, vegyes, felületes csevegés. Amely a férjemnek nem erőssége mert úgy hasított át mindenkinél a hármas bizalmaskodó szintre, hogy amég csak az egyes szinten puhatolódzó beszélgetőpartner pánikban kapaszkodott a poharába. Hiszen ő csak gratulált a babához, mire a férjem egy mondatban köszönte meg és egyben mesélte is el dióhéjban a teljes lombik folyamatot kezdve az én endometriózisommal, a mindössze 1 normális petesejten keresztül az embriótranszferrel bezárólag egy szuszra. Annak ellenére, hogy részben szórakoztató volt látni, ahogy ijedt szemekkel keresték a megfelelő szavakat és a menekülési útvonalat, azért mondtam neki, hogy lehet nem kéne mindenkinek elmesélnie a teljes folyamatot.

hbd2.jpg

Pár perc a szülinapos fiúval, ebben a parókában ünnepelt.

Jelmezek

Helmut írta a meghívón, hogy mivel épp áll a bál, meg a karnevál, aki akar, be is öltözhet. Ez is egy olyan dolog, amelyet még nem sikerült magamévá tettem, de ezt nem általánosítom az összes németre, mert nagyjából minden második úgy áll hozzá, mint én. Ez pedig a farsangi beöltözős mulatság, amelyből mi általános iskola negyedik osztályában kinőttünk, felsőben már sulidiszkó volt a farsangi bál, senki nem öltözött be, na ezt valahogy a németek többsége, főleg Köln és környéke nem bírta kinőni. A tévében volt is erről egy műsor, hogy átlagosan egy karneváli napra 150 eurót, azaz nagyjából 45-50 ezer forintot költ el egy ember. Jelmezre, ételre és italra. Szóval ez itt a lakosság szerintem minimum a felének egy szent program, be lehet öltözni, és a kellemes februári hidegben az utcán vonulni és inni. Éppen ezért nem is volt meglepő, hogy a meghívott vendégek többsége is beöltözött, volt minden, mi szem szájnak ingere. Hetvenes nő, sellőnek öltözve, fején műhínárral, hozzá igazán jól passzolt a férje, a hajóskapitány. Hófehér egyenruhában jelvényekkel, fényes lakkcipőben. Vagy a másik ugyancsak érettebb asszony, akiről először azt hittem, hogy Kiszel Tündének öltözött be, de aztán leesett, hogy nem is tudhatja, hogy ki ő, de hosszú szőke parókát, fekete vastag szemöldököt egy combközépig érő fekete csizmát viselt, no meg egy fekete miniruhát. Az alsóneműjét pedig kitömte valamivel, hogy jól kiálljon a feneke. Voltak Pocahontasnak és cowboynak öltözött családok és olyanok is, akiknél nem jöttem rá a koncepcióra, mert mindössze egy plüss muffin ült a hajukon.

Helmut elkezdte a beszédét a megérkezés után, így mindenki gyorsan keresett magának egy helyet. Mi egy kisebb asztalhoz ültünk le a férjem unokatestvérével és annak brazil feleségével. Aki már 10 éve él Németországban, de alig beszéli a nyelvet. Éppen ezért hárman szinte végig portugálul beszéltek, én csak kétszer szóltam közbe, hogy mostmár váltsunk egy olyan nyelvre amit én is megértek. Ennek ellenére is még velük volt a legjobb ülni a felhozatalból, ők tűntek a legtermészetesebbnek. Helmut hozott néhány családi videót, kivetítette őket a falra, közben kommentálta, hogy ki kicsoda a filmen. Nekem az volt az igazán megdöbbentő, hogy 1943-ban ilyen házivideókat készítettek. Olyan volt mint a némafilmek, kicsit gyorsabban szaladgált rajtuk mindenki mint ahogy az élőben lehetett, hang sem volt hozzá, de meglepett, hogy ez a technika már akkor elérhető volt családok számára is.

Közben kikészítették az ebédet is, volt mindenféle finomság. A nap hátralevő részében nem is hagytuk el a bázisunkat, gondoltam is, hogy ez talán kicsit udvariatlan, mert elég sokan jöttek oda hozzánk bemutatkozni, mi meg csak ültünk és fogadtuk a látogatóinkat, de senki olyanhoz nem mentünk oda, akit nem ismertünk. De talán jobb is, mert lehet akkor nagyobb kanállal merítettünk volna a humorbonbonos tálból.

Ha.ha.ha

Nem azt mondom, hogy nem viccesek, mert tudnak azok lenni, de csak a hármas szinten, itt meg egész este a kettes fárasztó szintet nyomta mindenki, bár meggyőződésem, hogy akik minket betaláltak, nekik ez már a viccelődés csúcsa volt. Például Hans, Helmut kisöccse, aki egy tevés hálóingben és hálósipkában járt-kelt a bulin (ő is szereti a farsangot) leült mellénk és folyamatosan ontotta magából a favicceit, amelynek a felét nem mondta el előttem, mert hogy az nem nekem való. Gondolom olyan férfi viccek, amit a magamfajta pironkodó szemérmes kisfeleség nem hallhat, mert még elájulna a végén. Helyette kicsit később a mosdóból visszaigyekvő férjemet kapta el és tartotta fogva a folyosón (szó szerint fogta a karját) és gyorsan elmesélte neki azokat a vicceket. A teljes Hans élményre pedig az tette fel a koronát, hogy valami extrém erős nyáltermelése lehetett, mert mialatt beszélt, jól közelhajolva hozzánk, folyamatosan köpködött. És nagyokat nevetett például a saját elefántos viccén, amelyet útravalóul kaptunk meg. Már sajnos elfelejtettem mi volt a poén. Szerencsére miután elmesélte, hogy a tevés pizsi, aka aznapi jelmeze, egy ajándék volt a vejétől, mert anno 25 tevét kért a lánya kezéért, otthagyott minket és újabb áldozatokat keresett magának.

Sokáig nem maradtunk magunkra, mert a többi vendég nyitottabb volt, vagy kíváncsibb, és szívesen jöttek oda hozzánk. A terhességem miatt pedig azzal sem volt gond, hogy miről kezdjünk el beszélgetni. Többen is meséltek helyes kis anekdotákat a babavárással kapcsolatban, az egyik valószínű egy kettes szintes  sláger lehetett, mert háromszor is nagyot nevethettünk rajta. Az apukák mesélték, hogy a feleségük terhessége alatt ők is felszedtek szolidaritásból, és míg a kedves -mellettük álló- nejük a szülés után mindent le is adott, addig sajnos rajtuk meg ott maradt a háj. Nyomaték kedvéért ilyenkor megsimogatták a pocakjukat, amely a legtöbb esetben nem is volt nagy. Utána pedig nagy hahotában törtek ki.

via GIPHY

Ugyanitt olyan is hallottunk, hogy azért van akkora hasa, mert az orvos ultrahanggal megállapította, hogy a belei hosszabbak mint az átlagnak, és ezért kidudorodnak. Faarccal meredtem előre, majd gyorsan észbekaptam, hogy egy illemnevetést el kell hogy eresszek. Ami viszont tényleg vicces volt, hogy a férjem valóban elhitte, hogy valakinek a hosszabb vékonybele miatt lehet nagyobb hasa, és nem értette, hogy miért mondtam neki a kocsi felé sétálva, hogy ha még egy ilyen poént végig kellett volna hallgatnom, biztos, hogy sírásban török ki.

 

Egy héttel az élmény után az is eszembe jutott, hogy valószínű az is közrejátszott a humorosságban, hogy szinte mindenkinél 3-4 kisgyerek volt otthon. Gondolom, az évek során megszoktak egy bizonyos fajta viccelődést, amit a gyerekek is értenek, és már felnőtt társaságban sem tudnak másmilyenek lenni.

Vagy nekik ez tényleg vicces.

De lehet, csak én vagyok egy fásult, kárörvendő kívülálló, aki nem érti a viccet.

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is. Ha pedig gyakrabban megnéznéd, hogy mivel szórakoztatom a környezetem, akkor kövess Instagram-on!

 

Kép: Andreas Weiland on Unsplash

 

*Nemterhes állapotomban szinte mindig egy-két pohár bor mellett írtam. Aztán persze másnap szerkesztettem tiszta fejjel, de sokkal hamarabb lendültem bele az írásba, ha ott figyelt mellettem az italom is. Mondjuk ez így leírva elég gáz, de szerintem még nem voltak alkohol problémáim, olyan gyakran azért korábban sem posztoltam. Mióta Pötyike, a magzat beköltözött nem iszom, még monserit sem ettem egyet sem, csak egyszer véletlenül egy jó alkoholos tiramisut, mert későn kaptam észbe, hogy azt most nem lehet, így elképzelhető, hogy a száraz hónapok is okolhatóak a posztok közötti nagy szünetekért.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr3813633140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BlueCorsa 2018.02.13. 13:41:04

Szia Gabusss!

A szavazással kapcs. szerintem ne tulajdoníts neki nagy jelentöséget, hogy melyik típusú blogbejegyzés milyen eredményt ért el, mert az emberek nagy többsége lusta (velem az élen), és ha csak egyre lehet szavazni, akkor egyet kattint be, a kedvencét. Igen, láttam, hogy erre külön felhívtad a t. olvasók figyelmét, de akkor is... én bejelöltem volna az összeset, max. sorrendet tudnék köztük felállítani, hogy melyiket olvasom szivesebben, de ez nem jelenti azt, hogy a Frankfurtos bejegyzéseidre nem vagyok/unk kiváncsiak, vagy mert rosszabbak lennének!!!!

Ez a családi összeröff nem lehetett semmi, minden elismerésem, hogy ilyen jól bírtad. Vagy eleve az lebegett a szemed elött, hogy milyen jó kis bejegyzés lesz ebböl...?

Ha meg az az ára, hogy nem nyúlsz az ihletet adó pohárhoz, beérjük kevesebb poszttal is...;-)

gabuschka 2018.02.15. 20:55:28

@BlueCorsa: Szióka!! Köszi, örülök neki, hogy mindegyiket kedveled. Akkor inkább sorrendként nézek a százalékokra, valószínű, hogy úgy jobban visszaadja a valóságot.
Csak később találtam ki, hogy erről írni is lehetne, és el is tartott egy ideig mire összeszedtem mindent. :-)

sellőlány 2018.02.18. 10:12:16

A hollandok is imádnak ünnepelni, az anyósom a napokban töltötte kerek szülinapját, ami aztán pláne nagy ünnep. De szerencsére ott nem szokás a beöltözés, ilyen parókás móka csak Queen's day (most már King's day) körül jellemző, a társalgás is mintha csak 2 szinten mozogna. Tény mondjuk, hogy a kényes témák kerülése ott is jellemző. Mondjuk ez nem azt jelenti, hogy ne tudnának mások intim dolgairól (főleg egy kisvárosban), de ezt többnyire nem magától az illetőtől tudod meg. :-) Ellenben az osztrákok imádják az alkalmakat, amikor ki és be lehet öltözni, és egyelőre úgy tűnik, gyorsan át lehet lépni náluk a hivatalos szinten, és akkor már nem robotok, sőt a humoruk is kifejezetten értékelhető (Bécstől délre). Ja, és szuper, hogy lett időd ide is... Hiányzott már ez a jellegű poszt. :-)

gabuschka 2018.02.24. 09:52:46

@sellőlány: Egyebkent jo lehet ez a beöltözösdi, eddig a legütösebb a teletubby család volt a metron, bar lehet nem ez volt a koncepcio, csak az apuka testi adottsagai miatt tünt ugy, mintha a kek plüss kezeslabas egy teletubby jelmez lenne.. Talan meg reszt is vennek benne, ha valaki körülöttem lelkes lenne. :-D Szeretnek ide is többet posztolni, csak a terhesseg miatt nem mindig voltam a toppon.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások