Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

A kulturális különbségekről

Múlt hét pénteken egy sötét és sejtelmes bárban az alkoholmentes édes koktélom mellett üldögélve volt szerencsém ismét témát találni a blogra. Az alkoholmentes koktél apropója, a bárban való ücsörgést és a híres, 'csak egy italra'* való betérést megelőző vacsora során elfogyasztott három pohár vörösbor volt. Abban, hogy keveset fogok aludni már akkor biztos voltam, amikor 11 órakor még mindig szívószálammal voltam elfoglalva**, és nem az ágyamban aludtam, viszont legalább másnapos nem akartam lenni a munkahelyemen.

sagar-dani-19305.jpg

Sagar Dani

Egész héten a mai sztorim csattanóján gondolkodtam, szerettem volna felgyúrni az eseményeket a cselekmény tetőpontjára, ahonnan minden kedves Olvasó egy AHA élménnyel hullhatna alá a befejezés lágy ölébe. Hiába gondolkodtam szombaton és vasárnap is, semmi nem jutott eszembe, valószínűleg azért, mert nem is volt neki. Ettől függetlenül mesélek róla, mert érdekes volt nem a saját magam bőrén megtapasztalni a külföldi vagyok érzést. Szóval mély mondanivaló helyett ez ma csak egy #coffeechat lesz egy olyan kávé mellett elszürcsölendő rövid olvasmány.

Szóval péntek estére megbeszéltünk egy vacsorát az utca túloldalán található Bellavista nevű olasz étterembe. A hely általában dugig van minden nap, így foglaltunk egy asztalt este hét órára a frissen, két hete házasodott német-olasz házaspár barátunkkal. Klaus-szal és Jovanna -val. Nem ez az igazi nevük, de tulajdonképpen a név nem is olyan lényeges a sztori szempontjából. Bátor döntés volt Jovannát az olasz étterembe meginvitálni, mert korábban mindig azt mondta, hogy Németországban nem szeretne olasz étteremben enni. Ettől függetlenül úgy gondoltuk, hogy ez hely, a finom ételek és borok, no meg az igazi olasz tulajdonos majd Jovannának is fog tetszeni.

Az este kellemesen telt, beszélgettünk, hódoltunk a közös hobbinknak***, csendes étkezésünket csak néha zavarta meg a másik asztalnál ülő hangos társaság, akik már az első pohár boruk felszolgálása előtt úgy nyerítettek és vihogtak mint egy csapat hiéna. Kicsit később azt hittem, hogy felállok, és utat engedek a birkatermészetem ellenére felmerült bűnös gondolatnak, és belenyomom azt a nevető kis szájukat a spagettijükbe. Végül inkább ülve maradtam.

Szóval az este csordogált a maga kellemes medrében. Elbeszélgettünk az esküvőről, a jövőbeli terveikről, mivel Jovanna még mindig nem mondott fel a római munkahelyén, és Klaus is helyben, Frankfurtban fog tovább dolgozni, így kissé kérdően néztünk rájuk, hogy akkor most mi lesz. Az elmúlt négy évben kéthetente repültek egymáshoz, hogy együtt töltsék a hétvégét, mert egyikük sem akart felmondani a munkahelyén és a másik országba költözni. Sokan kérdezték őket, hogy mi lesz, ki költözik, de mindig kibújtak a válasz alól. Találkozás peteéréskor, majd az lesz, meg Jovanna kér fizetés nélküli szabadságot. Azt mondjuk már tavaly óta kér, meglátjuk.

A kellemes vacsoránk után átugrottunk egy italra egy közeli bárba. Szerencsére a kifejezetten finom espresszó elfogyasztása egészen felélénkített, így most velük tartottam, nem lógtam haza az extra programról a másnapi munkára hivatkozva, mint általában.

Az este tulajdonképpen kellemesen is záródhatott volna, nem kellett volna Nordend békés lakóközönségének Klaus és Jovanna hangos veszekedését hallgatnia, de ne szaladjunk ennyire előre.

A bár egyik sarkában találkoztunk két másik ismerőssel, leültünk hozzájuk beszélgetni, mindenki rendelt valamit inni, én ugye a juice koktélomat, trécseltünk, Jovanna adott nekem néhány nagyon egyszerű tészta receptet, elmesélte, hogy mit hogyan csináljak, gyorsan finomat jeligére. Éppen a padlizsános tésztában merültünk el, amikor megjelent három ember az asztalunknál, az egyik barátunk távoli ismerősei. Azt hiszem volt egy közös ismerősük és egyszer találkoztak, ennek ellenére a leghangosabb úgy üdvözölte, mint rég nem látott bátyját. De lehet a fejembe szállt addigra az ivólé és félreértettem a kapcsolati státuszukat.

A leghangosabb srác, kanyarba fésült hajjal, sötét farmerban, ingben és pulóverben tolta a smart casual-t, hangosan üdvözölt mindenkit. Jovanna-nak mondta a magáét németül a bemutatkozása alatt, amíg nem szóltak neki, hogy ő azt sajnos nem érti, mert olasz. Erre elkezdett spanyolul magyarázni, vagyis próbálta volna, de három szónál többet nem tudott, erre ő is hamar rájött, és nevetett egyet, hogy hahaha ez spanyol volt. Az asztal meg csak pillázott, hogy most mi is történik itt, ki ez, mit akar itt és miért nem ül már le a valagára. Olyan volt mint Gaston az egyik Disney mesében.

Helyette ment tovább, én következtem, a mutatóujját tolta a szemem közé üdvözlésképpen, hogy megkérdezze én beszélek-e németül. Jó estét neked is te kis csíra. Igen, feleltem udvariasan. Amíg lezavarta hasonlóan mulatságos stílusban az asztal másik felét, szemügyre vettem a kis csendes barátnőjét, akiről a félhomály miatt először nem is tudtam eldönteni, hogy egy kislány vagy egy felnőtt ember. A karjába két kézzel kapaszkodva állt mellette egy barátjuk, aki folyamatosan illegette-billegette magát egyik lábáról a másikra, mintha éppen becsurizni készülne. Itt döntöttem el, hogy ezt a cirkuszi társulatot mindenképpen meg kell örökítenem írásban és a java még csak ez után következett. A Kiskorú és a Pisis együtt beszélgettek egy közös fotelban az este hátralévő részében, így egyrészt nem zavartak sok vizet, másrészt eltartott egy ideig, pontosabban addig amíg Gaston nem kezdte el taperolni a Kiskorú lábát, amíg rájöttem, hogy ki kivel van.

Kicsit nyugi lett, Gaston is elcsendesedett, mi egyébként is az asztal túloldalán ültünk, így egy ideig kimaradtunk a peformanszból. Nyugalmából csak az borította ki nagyon gyorsan, amikor rájött, hogy az a bizonyos olasz esküvő, amelyen mindenki részt vett, az Jovanna és Klaus esküvője volt. Itt kicsit pattogott meg dobálta magát a székben, és ismét hangosan:

- Ez nem lehet igaz, hát mindenki erről beszélt. És most én itt ülök veletek szemben. É.N. I.T.T. Ü.L.Ö.K. V.E.L.E.T.E.K. S.Z.E.M.B.E.N. Nem hiszem eeeel!!! Hadd adjak egy puszit nektek!

Itt megfogta Klaus arcát két oldalról és adott egy cuppanósat a homlokára. A homlokára.

Mvhaa, hát gratulálok nektek, micsoda hír!!

Jovannával szerényen két puszi mellett maradtak. Őt inkább kérdezgette. Megint bepróbálkozott valami spanyollal, és nevetett magán, hogy jaj már megint milyen kis buta volt, hát a Jovanna az olasz. Szerencsére azt nem gondolta, hogy olaszul is tud, így csak azt mondta, hogy Vaffanculo, kétszer is, hogy máshogy indítson az ember egy barátságos beszélgetést.

- Akkor nálatok Jovanna van maffia is ugye? Ismersz valakit a maffiából?

(Ennél a pontnál a férjem vállára hajtottam a homlokom, és azt suttogtam, hogy ki nem állhatom ezt a srácot és behányok ha ezt tovább kell hallgatnom. Ő meg ahelyett, hogy megértett volna, csak rám szólt, hogy maradjak már, túl hangos vagyok. Mintha Gaston magán kívül mást is meghallott volna.)

Jovanna mondta, hogy nem, nem ismer senkit a maffiából, majd elég hamar elhagytuk az objektumot. Kint a friss levegőn aztán jól egyetértettünk mindannyian, hogy micsoda egy közhelyes kis hülye volt Gaston.

Jovanna letámadta Klaust, hogy miért nem védte meg, micsoda egy paraszt volt ez az ember. Klaus kiakadt, hogy mit kell ezen megsértődni, emelkedjen felül az ilyen közhelyes vicceken, rajta (mármint Klaus-on) is szoktak élcelődni, hogy zokni-szandis német. Nem nagyon sikerült lecsillapodniuk, Jovanna szerint a maffia az csak Szicíliában van és ő római, neki semmi köze a déliekhez. Nem, nem érdekelte, hogy hivatalosan a kettő az egy országhoz tartozik.

Nekem itt jutott eszembe, hogy lehet Jovannának ez az egész még új. Amikor életvitelszerűen él az ember egy másik országban, vagy legalábbis gyakran van ott és a helyiekkel is keveredik, akkor óhatatlanul beleszalad az ilyen megjegyzésekbe:

Klaus Olaszországban a zoknis-szandis náci. (Nem szeretett érte Jovanna, de mondtam neki, hogy a bajuszos viccek tabuk, arra jogosan ugrik minden német. Akkor is ha csak egyszer történt.)

A férjem biztosan mindig csak szambázott a Copacabana strandon és Caipirinha-t ivott gyerekkorában is.

Jovanna maga a keresztanya, a maffia tagja, de legalábbis az anyukáját biztos imádja és mindig pizzát eszik.

Én meg csak gulyást és paprikát eszem, mindig. És olyan tüzes vagyok mint a pirospaprika.

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is! 

*A csak egy italra egy jellemző szokása a kedvenc házaspáromnak. Mindegy, hogy a vacsora meddig tartott, mennyit ittunk, minden egyes alkalommal el kell menni még egy utolsó italra valahova. Mondjuk ez alól én sokszor már kihúzom magam, mert az egy ital, az sokszor kettő, az este pedig soha véget nem érő.

**a szívószál egy környezet károsító felesleges hulladék, nem is tartok belőle otthon, mert haszontalan, viszont ha nagy ritkán koktélt iszom, akkor remek szórakozást nyújt ha ivás közben, vagy után, megpróbálom ráügyeskedni valamelyik fogamra. A kérdő pillantások elkerülése érdekében ezt a játékot mindig egy kellőképpen sötét bárban játszom csak.

*** A férjem szerette volna az esküvőn (nem önszántából) elmondott beszédébe beleszőni, hogy mi négyen sokszor hódolunk a közös hobbinknak, szívesen eszünk, iszunk és füstölünk együtt. A beszédből kimaradt mert aggódott, hogy mit szól a százéves nagyapó, nem mintha értette volna mit mond.

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr3112894368

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Emma Levelei 2017.10.04. 12:06:40

Ezen most jót röhögtem, köszi :D

gabuschka 2017.10.04. 20:21:31

@Emma Levelei: Örülök nagyon, köszi! :-)

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások