Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

A rodoszi hosszú hétvége története

frankfurti_mesek_2.png

Csak a kis piros hátizsákomat engedélyeztem magamnak az útra. Ha a két hetes thaiföldi nyaralásra szánt pakkot beleügyeskedtem egy 40 literes hátizsákba, akkor úgy gondoltam, hogy a négy éjszakára a fele akkora is elég lesz. Harminc fok felett úgysem kell zárt cipő, sőt hosszú nadrág sem. Pulóver, kardigán meg pláne hogy nem, főleg mert a hőmérséklet bebetonozta magát a nyári 36 fokra a nap 24 órájában, így csak a nap és a hold, velük együtt pedig a természetes fényviszonyok tették lehetővé a nappalok és az éjszakák váltakozásának észlelését.

Két órát töltöttem a praktikus csomagolással, mert egy nagy bőröndbe egyszerű lett volna fél óra alatt beledobálni mindent, a művészet ott kezdődött, hogy pontosan át kellett gondolnom, hogy egyrészt mi az amire valóban szükségem van, és azt hogyan tudom beletetriszezni a hátizsákba.

Rodosz

Rodosz Görögország negyedik legnagyobb szigete és egyben a Dodekanészosz szigetcsoport legnagyobb és legjelentősebb vízzel teljesen körbevett földterülete.* A szigetcsoport Krétától keletre, Törökország szomszédságában helyezkedik el. Tizenöt nagyobb és 150 kisebb szigetből áll, amelyek közül 26 lakott. Azt mondják, hogy nyílfej alakja van, engem inkább egy halra emlékeztetett. Már a kőkorszaki szakik is tenyésztettek kecskéket a környéken, mert a sziget már i.e. 4000 óta lakott és központi elhelyezkedése miatt összekapcsolta Európát, Afrikát és a Közel-Keletet.

Egy szerda este landoltunk Rodosz gyönyörű, napsütötte, forró és száraz szigetén, a gépet könnyedén egy-egy hátizsákkal hagytuk el, majd sátáni kacajjal kerültük ki és hagytuk magunk mögött az összes, csomagkiadó szalag mellett várakozó, velünk együtt utazó, ám bőrönddel érkező utastársat. A szerény méretű reptéren hamar megtaláltuk az autókölcsönzőt és mindössze negyed óra múlva már a kis bérelt Suzukinkban haladtunk Lindos felé.

Lindos városa, amely a sziget keleti oldalán, nagyjából a közepén, a tengerparton helyezkedik el, a lehető legjobb választásnak bizonyult még amellett is, hogy megnéztük a sziget északi részén elfekvő Rodosz óvárost is, és levezettünk egészen a déli csücsökbe is. 

A mai posztban bemutatom a kedvenc helyeinket sok-sok képpel illusztrálva. A galéria megnyitásához kattints az első képre.

Lindos, itt szálltunk meg

Lindost a dórok alapították az időszámítás előtti 10. században. Előnyös elhelyezkedése a 8. századra kereskedelmi központtá tette a dórok és a főníciaiak között. Kiemelt szerepe, és a 15 perc hírneve egészen az i.e 8. századig tartott, amikor Rodosz város északon átvette a főmufti szerepet. Szerencsére a hegytetőn elterpeszkedő impozáns méretű Akropoliszt otthagyták - mondjuk valljuk be nehéz is lett volna mozgatni - így hiába vonult ki a biznisz a területről, a lélegzetelállító szépsége, így pedig a sok turista is megmaradt. Lindos felé haladva, a kanyargós szerpentinen egy pillanatra megállva olyan látvány tárul a szemünk elé, olyan kielégítő és gyönyörű, mintha valaki olajos meleg apró kezekkel belülről masszírozná a szemgolyónkat. A hajunkat borzoló szellő, a végtelenségbe kékellő tenger előtt elnyúló fehér város és a hatalmas szoknyás asszonyságként a hegy tetején elterpeszkedő Akropolisz együttesen próbálnak a lelki békéhez vezető útra terelni minket. Egyébként le is fényképeztem, leellenőrizheted, hogy így képzelted-e el.

Az Akropoliszt bevallom kihagytuk, bár bizonyára érdemes belülről is megnézni. A görögök mellett az évek során a rómaiak, a bizánciak és az ottománok is folyamatosan gondoskodtak a megerősítéséről, így azt olvastam, hogy nehéz feltárni, és beazonosítani régészeti szempontból.

Szóval mi a bejáratig kaptattunk fel a hegyre, majd egy ideig elálldogálva a hosszú sorban a csúszós köveken, úgy döntöttünk, hogy jó lesz az kívülről megnézve is. Másrészt meg nem tetszett a bejárat melletti szamaragolás lehetősége. Szegény állatok vagy a kövér turistákat fuvarozták a hátukon; ha meg éppen egy dagadt Ödönke meg az apukája sem akarta felapplikálni magát valamelyik jószágra, akkor a tűző napon vártak a sorukra.

25.jpg

Azért is örültem nagyon, hogy ide jöttünk Lindosba és nem a sziget északi csücskén szálltunk meg, mert a kis fehér házak között sétálva, a labirintusszerű utcákban elveszve, cicákba botolva sokkal inkább szívtam magamba a görög életérzést, mint az északi turista központban. A bazárban itt is lehetett mindenfélét vásárolni, a hamisítványoktól elkezdve a bőrdzsekiig, a bögrétől a kistányérig minden mi szem szájnak ingere volt. Amit még érdekesnek tartottunk, hogy sok mindent szinte olyan áron kínáltak, mint Thaiföldön (nagyon olcsón), azaz a német árak negyedéért. Például egy 0,75-ös vizet, a turistabazár kellős közepén, az agyat felforraló melegben, behűtve, 50 centért kínáltak. Egy olyan helyen, ahol 2 Euróért is megvettük volna egyrészt mert közel és távol nincs esély máshol vásárolni, másrészt meg egyikünk sem akart rosszul lenni vagy kiszáradni. Egyedül az alkohol került annyiba mint Németországban, de az drága szinte mindenhol.

Lindos azért is szállítja a fullos nyaralás-csomagot, mert miután ettünk, ittunk, vásároltunk, várost néztünk, lehetett egyet csobbanni a St Paul's öbölben. Gyönyörű természetes medence sziklákkal körbevéve, amelyekről már korábban kiszúrtam, hogy milyen jókat ugrálnak gyerekek és felnőttek egyaránt a vízbe. Mivel nem csak mi szerettünk volna itt pihenni, hanem a többi 200 ember is, ezért szabad hely már nem volt sehol, így a vízben állva vetkőztünk le a táskánkat és a ruháinkat az egyik sziklára fektetve. Én rögtön beroncsoltam a vízbe, hogy felmásszak az egyik sziklára, de előtte óvatos duhajként körbeúszkáltam azért, hogy megbizonyosodjak róla, mindenhol elég mély a víz, és sehol sincsen sunyin elbújó szikla, amelyre nem szerettem volna megérkezni. Megnéztem néhány versenyzőt magam előtt, majd mondtam az addigra már ugyancsak megérkező férjemnek, hogy akkor most megyek. Gyorsan és ruganyosan tornáztam fel magam a sziklára mint egy görög amazon, mintha mindig is itt éltem volna. (Legalábbis én így éreztem, lehet a nézőközönségen alulról egy cellulitiszes fókának látott). A mindössze pár méteres szikla, a tetején állva sokkal magasabbnak tűnt, mint alulról nézve, ezért ahogy felegyenesedtem, már ugrottam is, mielőtt a józan eszem megálljt kiáltott volna. Kicsit odacsappant a popóm, de ettől függetlenül jó móka volt. Ki nem találnád, hogy a férjem már úton volt felfelé, és igen, jól gondolod, az eggyel magasabb, a 8-10 méter magas sziklára mászott fel éppen. Gondolom ha az asszony 3 méterről ugrál, akkor muszáj a 8 méterrel visszaszereznie a tekintélyét. Ügyes volt, le is ugrott, kicsit ugyan megbillent az öböl, és ő sokkal jobban beütötte a popóját. Pedig mind a ketten egyenesen ugrottunk.

Lindosnak van egyébként két homokos tengerpartja is bérelhető nyugággyal és napernyővel.

Hotel

Próbáltuk minél olcsóbban és egyszerűbben megszervezni ez ott-töltendő négy napot. Fontos volt, hogy a hotel ízlésesen legyen berendezve, az ágy legyen kényelmes, a szoba tiszta. Sosem értem, amikor az emberek azt mondják, hogy mindegy milyen a szállás, úgysem a hotelben töltik a szabadságot, mert szerintem nem mindegy, hogy az ember milyen kényelmetlenségeket kell hogy elviseljen mialatt pihenhetne is. 

Félpanziós ellátást foglaltunk, egy nagyon szép hotelben reggelivel és vacsorával. Hét hónapja nem eszem húst mert vegetáriánus lettem, így minden utazásunk alkalmával kihívás, hogy találjak valamit enni. Ez sokszor nehéz annak ellenére is, hogy tejtermékeket és tojást eszem. Persze nem lehetetlen, de mondhatjuk, hogy a négy nap alatt nagyjából annyi görög salátát fogyasztottam el, mint eddig összesen az életemben. De ijedj meg, nem fogytam el, mert a gazdag sajttál és a bőséges desszertszekció gondoskodott a napi néhány ezer kalória bekebelezéséről. Húsevő férjem meg választhatott a friss hal, garnélarák - ami a kedvence, így olyan megpúpozott tányérral jött el kétszer is a büfétől, hogy szerintem csak elegánsan belesöpörte a svédasztal tartalmát a tányérjába -  és a különféle húsok közül: bárány, marha, csirke, sülve, főve, nyárson. Nehéz lett volna éhen maradni. 

A másik pozitív dolog, hogy a görögök általában, de a szállásunkon dolgozók meg kifejezetten kedvesek voltak.


Rodosz város (Óváros)

Ha az ember már iderepül, akkor kihagyhatatlan látnivalót és magában egy hetes programot nyújt az 1988-ban a Világörökség részének nyilvánított óváros. A sziget északi csücskében helyezkedik és a legöregebb európai város, amely a mai napig remek formában tartja magát, mindamellett, hogy i.e 400-ban alapították. Az alapítást követő évszázadokban mondhatjuk,  amely nép itt nem fordult meg, az talán nem is létezett, ezért Rodosz kultúrája és építészete nagyon színes és változatos látnivalóval szolgál. A bástyáktól a mecsetekig sok minden előfordul. Egy négy km hosszú és átlagban 12 méter széles fal veszi körbe, látszik, akkoriban nem spórolták ki az anyagot. A belépésre különböző kapukon keresztül van lehetőség, amelyet követően többnyire éttermekbe és szuvenír árusokba botlik az ember. Ha szeretnél elmélyülni a gondolataidban, és átérezni, hogy egy 2417 éves városban sétálsz, akkor ne vegyél tudomást az éttermek előtt álló, az összes turistát étlappal üldöző agresszív vendégcsalogatókról. Főleg azért sem, mert a Nagymesteri Palota (Grand Master Palace) felé sétálva sokkal nyugodtabb és olcsóbb helyeket is lehet találni. Mi erre sajnos már evés után jöttünk rá.

 

A férjemnek nagyon tetszett, lenyűgözte az összes kő amelyet látott, engem jobban elvarázsolt Lindos és az Akropolisz alatt elfekvő millió apró fehér házacska.

Anthony Quinn Bay (öböl) 

Az Anthony Quinn Bay, jól gondolod, a színészről kapta a nevét, aki miután itt forgatta a Navarone ágyúi (The Guns of Navarone) című filmet 1961-ben, teljesen beleszeretett a csendes, festői szépségű öbölbe. Szerette volna megvásárolni és a művészpajtásainaknak egy művészeti centrumot létrehozni, hogy ők is ebben a gyönyörű rnyezetben fessenek, verseljenek, énekeljenek, vagy egyszerűen csak lábukat a hűs vízbe lógatva, a forró sziklákon elnyúlva egy fűszállal a szájukban kémleljék az eget és inspirálódjanak.

Milyen kedves ember lehetett Anthony Quinn. Lehet, ha barátok lettünk volna, engem is meghívott volna, hogy a hófehér szellős ruhámban a limonádém mellett a végtelen kékségben elmerülve írjak valamit a blogomba. 

Ötletnek kifogástalan volt az öböl megvásárlása, Anthony úr már szinte a zsebében érezte a bizniszt, de sajnos az a csúnya bürokrácia közbeszólt. Hiába ígérte meg a görög állam a színésznek, hogy miután a propagandájának hála Rodoszt feltette a térképre, és a turisták felfedezték maguknak a szigetet, eladják neki az öblöt egy jelképes összegért, ez mégsem történt meg. Sajnos.

Gyerekekkel is ide lehet látogatni, mert az öböl mindkét partja alkalmas a fürdőzésre. Velük a jobb oldalon a homokos parton, lassan mélyülő vízben érdemes tábort verni. A bal oldalon egy óriási teraszra emlékeztető sziklán lehet a nyugágyakban elterülni, a vízbe pedig egy lépcső segítségével beereszkedni. Ezen az oldalon inkább a felnőttek gyülekeztek, mert a víz rögtön 4-5 méter mély volt, tényleg olyan, mintha egy természetes műugrómedencébe csobbantunk volna. Úszásra kiválóan megfelelt a tükörsima kristálytiszta víz, ahol snorkeling-ni is remekül lehetett. Bár a sok turista hajó miatt nem sok hal úszkált az öbölben.

A két part között a sziklafalból nyílt egy barlang. Már messziről észrevettem és hamar oda is úsztam, hogy megvizsgáljam közelebbről is. Tempósan, gyorsúszásban haladtam előre, majd ahogy közeledtem az objektum felé úgy fogytam ki a szuszból és a bátorságból is. Egy ismeretlen barlang a szárazföldön is ijesztő lett volna, nemhogy egy olyan, amelyik a tengerből nyílik. Azon gondolkodtam, hogy vajon mi úszhat ki onnan, mekkora állat férhet be azon a résen. Három méterre a bejárattól lett a félelmem nagyobb mint a kíváncsiságom, így a víz alól nézegettem a nagyjából öt méter magas rést. Gyönyörű volt, ahogy a víz vízszintesen kettészelte a barlang bejáratát.  A nap megvilágította az összes sziklát, a közöttük úszkáló halakat, így nagyon szerettem volna közelebb úszni, és jobban benézni, de nem tettem mert nyuszi vagyok, úgyhogy sajnos ennyi volt a barlangos történet.

Prasonisi

A Prasonisi félsziget/sziget egy nagyon érdekes jelenség. Rodosz legdélebbi csücskében helyezkedik el, Lindostól olyan távolságra mint az Óváros, csak pont az ellenkező irányban.  Nyaranta, amikor a vízszint alacsonyan van, láthatóvá válik a két szigetet összekötő homokpart, így ilyenkor Prasonisi egy félsziget. Télen, amikor megemelkedik a vízszint és eltűnik a földszakasz, akkor ismét szigetté válik. Azért érdekes, mert ez a keskeny sáv választja szét az Égei- és a Földközi tengert. A folyamatos erős széljárás miatt elsősorban a szörfösök által kedvelt partszakasz. 

 

Rodosz tényleg tökéletes nyaralási célpont. Rengeteg a látnivaló, így akár egy hétre elegendő programot is össze lehet gyűjteni. Mivel az időjárás garantáltan jó, a tenger türkizkék, az emberek kedvesek, így remekül el lehet szórakozni 4 vagy akár 10 napig is. A másik dolog, hogy azért is éreztem igazán jól magam, mert nyugodt szívvel jöttem haza. Tökéletes célpont, mert nem volt nehéz hazajönni.**

 

 

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!  

 A képek nagy részét a férjem készítette, ezen a linken található az Instagram oldala.

 

* aka sziget, de nincs a sziget szónak szinonimája. 

** Ellentétben a thaiföldi nyaralásról azért is osztottam meg csak azt a nyúlfarknyi bejegyzést, mert túlságosan mély érzelmeket tápláltam Phuket felé, már a közös jövőnket terveztem fejben, így a felkavart érzelmeim miatt nem tudtam jól összefoglalni az élményeimet. Most nem volt nehéz, pedig itt is nagyon jól éreztem magam. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr8412668151

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pixynor 2017.07.30. 12:21:42

Szia! Örülök, hogy jól sikerült az utazásod. Én nem voltam ilyen szerencsés.

Most egy hete Krétán voltam, de semmi jót nem tudok írni róla. A főváros külvárosi része, ahol voltunk, egy szeméttelep volt, a szálloda 3*, félpanzió jelentősen alulmúlta a tunéziai és egyiptomi 3*, félpanzió színvonalát. Annak, hogy Görögország is az EU része, itt nyoma sem volt, az emberek mindenhol teljesen barátságtalanok voltak, nem mosolyogtak, és nem is köszöntek sehol sem (sem étteremben, többen is voltunk, sem a boltokban). Ez pedig jelentősen ellensúlyozta volna a környezetet, ahova kerültünk. A mi szállodánk éttermének kiszolgáló személyzetének sem volt előírva, hogy mosolyogjon a vendégre. A félpanizó fogalma itt teljesen más, választás lehetőség nincs, ugyanazt kaptuk reggelire egy hétig (nem svédasztalosan, egy felvágott, kétféle sajt, müzli, lekvár joghurt, éretlen paradicsom, uborka), vacsora kétfajta menü egy húsos és egy vega, semmi svédasztal újfent, és még vizet sem adtak inni, csak ha megvetted mellé. Három programra fizettünk elő, mert egyébként ott egy nap után megölt volna az unalom. Abból a harmadikra az idegenvezető hibájából nem vittek el. Hogy ne a hotelban dekkoljunk emiatt, elmentünk egy magunknak szervezett programra. Na az sem volt semmi, hirtelen azt hittem Csernobilban járok, olyan környéken keresztül kellett a célállomást megközelítenünk az egyébként 70 fokos melegben. :)

A hotelben volt, hogy fél délelőttre is elment az áram, és ilyenkor víz sem volt, és a wc sem működött. Szóval..... nekem borzasztó csalódás volt, azok után, hogy mindenki ódákat zengett Görögországról. Számomra a "harmadik világban" töltött nyaralásaim meg sem közelítik, az első európai nyaralásomat :(.

Az első kellemetlenségeket próbáltuk a barátnőmmel kimagyarázni, és próbáltuk a körülményeket elfogadni, és kivenni belőle a jó részt, (tényleg nem vagyunk túl igényesek) ugyanakkor mindig jött egy-egy újabb dolog, ami a végére már azt az érzést hozta számunkra: Soha többet Görögország!

gabuschka 2017.08.01. 21:34:25

@Pixynor: Szia Pixy, de rég jártál erre! :-) Sajnálom, hogy ilyen rossz tapasztalatokat szereztetek, ennél még az is jobb lett volna, ha otthon maradtok. :-( Egyébként nekem az jutott eszembe, hogy tényleg nagy az ugrás 3 és 4 csillag között. Én Mallorcán voltam 3 csillagosban még jó pár éve, és nagyjából azt tapasztaltam, mit te is írtál. Általában, ha nem túl drága, akkor mi úgy választunk, hogy legyen 4 csillagos és elég kicsi ahhoz, hogy egy turistákat szállító busz se tudjon megállni előtte, hogy 200 csoportos utazáson részt vevő vendéget ontson ki magából. Szerintem ódákat nehéz róla zengeni, nem olyan mint pl Thaiföld, ahol csészealj szemekkel közlekedik az ember és burjánzik a természet, itt sziklák voltak mindenhol rajtuk kóbor kecskékkel, és szárazság.
Lehet legközelebb egy másik szigetet kellene megpróbálnotok, pl Rodoszt. A mi hotelünk nagyon szuper volt, ha szeretnéd belinkelem majd.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások