Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Külföldön tanulni

Nagyjából egy hónapja mesélt a Bemutatom a szomszédom interjúsorozat keretében az olaszországi és a németországi egyetemi élményeiről Kati, aki jelenleg Darmstadtban (Hessen megye, Németország) tanul és fejezi be lassan a két éves mesterképzését. Mivel az interjúba nem fért bele minden élmény, így megírta egy külön posztban a tapasztalatait. Mesél nekünk az EIT Digital programról, amely segítségével külföldön tanul, arról, hogy miért nem az Erasmussal ment külföldre, sőt az írás végén az is kiderül, hogy kik az ún. "cross-dresser"-ek.

people-woman-coffee-meeting.jpg

"Tanácsok külföldre készülő diákoknak

Aki már gimnázium alatt gondolkozik rajta, hogy külföldön tanuljon, annak érdemes a követezőket megfontolnia: elsőként, milyen nyelven szeretne tanulni? Ez azért fontos, mert értelemszerűen ennek a nyelvnek az elsajátítására érdemes ráfeküdni. A legtöbb külföldi programban felvételi követelmény a nemzetközileg elfogadott nyelvvizsga a tanítási nyelvből, vagy közép- vagy felsőfokon, ez az egyetemtől függ. Például aki Olaszországban szeretne tanulni, annak már a gimnázium alatt el kell kezdenie komolyan foglalkoznia a nyelvvel, hiszen odakint ez lesz az egyetlen kapcsolódási pontod a világgal. Jó ötlet a kultúrával is ismerkedni, TV-műsorokat nézni, rádiót hallgatni vagy külföldi online magazinokat olvasni. Az internet segítségével ezekre mind van lehetőség.

Ugyanilyen fontos az adott ország oktatási hagyományainak ismerete. A legfontosabb kérdés számomra például az volt, hogy elfogadják-e a magyar érettségimet, vagy különbözeti vizsgákat kell tennem, illetve, hogy ingyenes-e az oktatás, vagy van-e ösztöndíj-rendszer. Angliától az utóbbi tántorított el, bár lehet, hogy ha jobban körülnéztem volna, találtam volna valamilyen megoldást. Az érettségi-jellegű problémákra „megoldás“, ha csak mesterképzésre mész ki, mert ott elsősorban a Bsc-s diploma milyensége számít. Nekem könnyű dolgom volt abból a szempontból, hogy az ELTE része a programnak, amiben vagyok, ezért utolsó évben kaptunk egy kör-emailt, amiben az egyik tanárunk írt erről a programról. A jelentkezésben is segítettek, bár én ezt nem vettem igénybe, mert tulajdonképpen az utolsó pillanatban döntöttem úgy, hogy jelentkezem.

EIT Digital program

Az EIT Digital egy EU-s szervezet, a teljes neve European Institution of Innovation and Technology.

A központja amúgy Budapesten van, az Infoparkban. Ez a szervezet főleg kutatások és egyetemek támogatásával foglalkozik, és egyik projektjük az EIT Master School. Ennek keretében speciális “double degree”, azaz kettős diploma képzéseket szerveznek, ahol a résztvevők a mesterképzés két évét két különböző országban, két különböző egyetemen végezhetik. Ez nekem nagyon ideális volt, mivel minél több országot meg szerettem volna ismerni.

A képzések különböző szakterületekbe rendeződnek, én az “EIT Digital” része vagyok, tehát informatikával foglalkozom. Ezen kívül, foglalkoznak még klímaváltozással és energetikával, illetve, ha jól tudom, egy új szakterületként az aktív öregedés témáját célozzák meg. Ahogy ezekből a témákból is látszik, csupa a társadalmunkat és a jövőnket érintő kérdéssel foglalkoznak. A szervezet maga azonban még elég fiatal, úgyhogy a képzéseink sokszor elég hektikusak, de ez érthető is, hiszen én igazából egy virtuális egyetemre járok, tehát az adott egyetemek (Trentó és Darmstadt, az én esetemben) számára olyan, mintha cserediák lennék, és az anyaszervezetem az EIT Digital. Tehát adminisztratív szempontból nem egyszerű a helyzet.

Ugyanakkor az EIT Digital célja, hogy a tehetséges, akár európai, akár európán kívüli fiataloknak lehetőséget adjon tanulni, és közben megismerkedni a helyi kutatóintézetekkel, innovatív cégekkel, és külön figyelmet szentelnek a programon belül a vezető-képzésre, a cégalapítás ösztönzésére (tech startupok). A hosszútávú cél egyfajta agyelszívás lenne, a tehetség Európába vonzása, és itt tartása. Ilyen szempontból kicsit sajnálom, hogy Kelet-Európából csak Magyarország vesz részt a programban, mert valószínűleg Romániának, Lengyelországnak, és a többieknek is elkelne a jól képzett munkaerő. De az EIT-hez bármikor lehet csatlakozni, szóval semmi akadálya annak, hogy a jövőben még több ország még több egyeteme részt vegyen a képzésekben.

Nekem, személyesen azért éri meg az EIT Digital képzésére járni, mert ösztöndíjjal tanulhatok izgalmas dolgokat külföldi egyetemeken.

803116815_44202.jpg

Erasmus vs. EIT Digital

Kérdés, hogy ha ennyire külföldön akartam tanulni, akkor miért nem vállaltam be egy pár Erasmusos félévet, oszt’ jónapot. Erre két okom van. Egyrészt, mialatt az ELTE matematika képzését végeztem, több forrásból hallottam, hogy nem érdemes matekkal Erasmusra menni, mert úgysem fogom tudni elfogadtatni a tantárgyaimat, tehát le fogok maradni a többiekhez képest, én pedig minél hamarabb végezni szerettem volna. Másrészt, szerintem lényeges különbség van aközött, hogy valaki Erasmussal tölt egy-két félévet külföldön, vagy hogy mindennemű otthoni kapcsolat nélkül, teljesen egy külföldi egyetem mellett kötelezi el magát, egy egész képzés erejéig. Szóval, az én elképzelésem mindig is a lehető legnagyobb függetlenedés volt. Nem akartam otthon magyarázkodni a külföldön összeszedett ilyen-olyan kreditek miatt, és nem akartam csak bulizni kijönni. Úgy gondolom, hogy egy teljes, külföldön elvégzett diploma nagyobb felelősséggel jár, mint egy-két félévet külföldön tölteni, ami után vagy elfogadják az ott végzett munkámat, vagy nem. Mindez persze nem gátol meg senkit abban, hogy minket, a fura EIT-sokat is belerakjanak az Erasmusosok kategóriájába.

Tehát amit a leginkább nyertem ezzel a programmal, az, a leendő diplomámon kívül a külföldön való túlélés tapasztalata volt. A mesterprogramom révén úgy élhettem külföldön, hogy volt egy védőhálóm (ösztöndíj és jog a tanulásra), de azon túl nem csak magyar cserediákként, hanem igazi international student-ként válhattam a helyi kultúra részévé, két országban is.

Ehhez még hozzátartozik, hogy a programom és a speciális nemzetközi státuszom révén nagyon sok más külföldit ismerhettem meg, a világ minden részéről. Például ismerek nepáli, indiai, pakisztáni, bangladesi, kínai, vietnami, dél-koreai, iraki, iráni, izraeli, kolumbiai, venezuelai, brazil, argentin, ugandait, togói, kameruni, cseh, lengyel, román, szlovák, macedón, ukrán, orosz, észt, lett, litván, német, olasz, holland, francia, kanadait és amerikai embert. Nyilván nem mindegyikük világi nagy barátom, de felsoroltam, hogy a skála szélességét ismertessem. Baromi érdekes összehasonlítani egymás országait, a problémáinkat, hogy kinek mi természetes és magától értetődő, ami másnak hajmeresztően furcsa. Például amikor egy indiai ismerősömmel beszélgetek, akinek a szülővárosában többen élnek, mint egész Magyarországon. Vagy amikor az ukrán ismerősömmel azon versenyzünk, hogy kinek az országában vannak jobban lerobbanva a vonatok meg a villamosok. Ő nyert, mert mi a németektől kapjuk a használt villamost, amíg ők a lengyelektől, akik előtte a németektől veszik. Szóval nem csak az olasz és a német kultúrát ismerem meg, hanem sok, sok más egyebet is. Ha nem is kapnék diplomát, szerintem már ezért megérte volna részt venni ezen a képzésen. Próbáltam el is sajátítani valamennyit ezekből a benyomásokból, például, az olasz életélvezetet, a pillanatban létezést, és a német kritikus gondolkodásmódot és tiszta, egyenes kommunikációt.

Különbségek, érdekességek

Az egyik legnagyobb különbség az informatikai eszközök elterjedtsége az oktatásban. Tehát, ugye otthon van Neptun, ami arra jó, hogy az órákra és a vizsgákra regisztráljunk, és a jegyeinket meg a krediteket számon tartsuk. Ez a rendszer itt is van, jellemzően minden egyetemnek megvan a magáé, DE! Itt nem ér véget a digitalizáció. Ugyanis itt (Németországban és Olaszországban is) van egy platform, amit úgy hívnak, hogy “moodle”. Szintén külföldön élő, magyar diák ismerősöm fogalmazott úgy, hogy “ez a moodle egy áldás”. A moodle egy platform, ahová az egyetemi kóddal (ld. Neptun-kód) lehet belépni, és össze van kötve a helyi Neptunnal, azaz, ha egy órára regisztrálsz a Neptunban, azzal automatikusan regisztrálsz a moodle-ön is. A moodle-t úgy lehet elképzelni, mint egy fórum, ahová a tanárok feltölthetik az előadások diáit, a házi feladatokat, sőt a beadandókat is ezen keresztül adjuk be, és itt kapjuk meg a részeredményeket is, például, hogy hány pontos lett a házi. Nyilván egy ilyen rendszer annyira működik, amennyire használják, és se Németországban, se Olaszországban nem használta ezt minden oktató, volt, aki inkább a kutatócsoportja weboldalára töltötte fel az információkat. De itt alapvetőnek számít, hogy az oktató MINDIG feltölti a slide-okat, lehetőleg még az óra előtt, hogy mindenki a laptopján tudja követni az előadást párhuzamosan.

Ez teljesen más, mint nálunk a matematika intézetben, ahol úgy kellett összevadásznunk az információkat a vizsgákat, órákat illetően, a hírek szájhagyomány útján terjedtek, és úgy általában, ha kihagytál egy előadást, az egyetlen esélyed a pótlásra valaki jegyzetének az elkérése volt. Itt nem is annyira szokás jegyzetelni, legfeljebb digitális megjegyzéseket fűzni az előadás diáihoz.
Erről még annyit, hogy nem csak az informatika kar oktatói használják sikeresen ezeket az eszközöket, hanem például a némettanárnőm is. Neki szokása online közzétenni a házi feladatokat, emlékeztetőül, illetve a házi feladat részeként a moodle fórumán németül beszélgetünk különböző témákról.

Már Olaszországban is feltűnt, de elsősorban Németországban vált számomra nyilvánvalóvá, hogy mennyire függetlenek itt az egyetemek a mindenkori kormánytól. Értsd, az egyetem autonóm intézmény, ami maga dönti el, hogy milyen képzéseket tart, milyen diáklétszámmal, kiket alkalmaz, mire költi a pénzét (amit mégis az államtól, illetve Németországban, ha jól tudom, a tartománytól kap). Tehát itt teljesen elképzelhetetlen, hogy egy nap, ha a kormány úgy dönt, hogy mostantól nem kell annyi közgazdász, akkor nem lesz annyi közgazdász. Németországban ez már csak azért se történhetne meg, mert az oktatás tartományi ügy, ebbe a szövetségi kormánynak nincs különösebb beleszólása.
Ami még Németország specifikus, hogy itt élesebben elkülönülnek egymástól az egyetemek és a főiskolák. Az egyetemek, még a műszaki egyetemek is, mint ahol most tanulok, elsősorban a kutatásra, a tudományos munkára fókuszálnak, amíg a főiskolák inkább szakmákat képeznek.
Illetve van egy különleges oktatási forma, az “Ausbildung”, ami hasonló a magyar OKJ-hoz, annyiban, hogy szakmát lehet vele tanulni. Viszont annyiban különbözik, hogy egy Ausbildung általában három évig tart, és az “azubi” (Auszubildender) az ideje felében dolgozik, a szakmában, amit épp tanul. Például a kutatóintézetben van egy azubi-nk, aki rendszergazdának tanul, tehát néhány hétig nálunk van minden nap, utána néhány hétig órákra jár. Ami a legfontosabb az egészben, hogy ezalatt ő munkavállalónak számít, tehát fizetést kap, annak ellenére, hogy még tanul. Nem sok fizetést, ha jól tudom, tehát kevesebbet mint később a szakmájában dolgozva, de szerintem ez egy baromi jó rendszer a szakember-képzésre.

Az egyetem egy “safe space”

Végül ami nagyon nagy különbség, az az egyetem énképe, imidzse. Itt Németországban nagyon számít, hogy jónak, modernnek, barátságosnak tűnjön az egyetem, mert nagy a harc a tehetséges diákokért. A „barátságos“ alatt elsősorban azt értem, hogy az egyetem egy „safe space“ (biztonságos terület – a szerk.), itt a lehető legkevésbé elfogadott bárkit megkülönböztetni a nemi identitása, származása, bőrszíne, vallása, akcentusa, fejkendője, stb. miatt. Ez olyannyira működik, hogy például találkoztam már cross-dresser* doktorandusszal, hogy a némettanárom amikor megkérte egy fiú csoporttársamat, hogy írja le a „Traumfrau“-t, kijavította magát „Traumperson“-ra, tehát álomnő helyett álom-személyre. Ja meg minden WC ki van matricázva feliratokkal, amik emlékeztetnek rá hogy semmilyen szexuális zaklatás, akár szóbeli, sem oké, és meg van adva egy email-cím, ahol segítséget kérhetsz.
Meg tudom érteni, hogy van, akinek ez túl PC (politikailag korrekt – szerk.) meg erőltetettnek tűnik, de számomra felszabadító egy ilyen környezetben élni, tanulni. Az ELTE-n tapasztalt, teljesen elfogadott „casual sexism“ után hihetetlenül jó. Otthon nem egy negatív élményem volt ebben a témában, és ami még jobban zavart, hogy mindenki vállat vont azzal, hogy csak én vagyok érzékeny. De olyan nehéz elhinni, hogy egy-egy megjegyzés velem marad, főleg, ha ez egy tanártól, tehát egy hierarchiában felettem álló személytől jön? Amúgy, hogy pozitívumot is említsek, nemrég olvastam róla, hogy az ELTE-n lesz egyetemi ombudsman, elsősorban a szexizmus miatt. Azt hiszem, ideje volt.

*Cross-dresser: nem a saját biológiai neméhez tartozó elvárásoknak megfelelően öltözködő ember. Nálunk egy srác van, akinek hosszú, szőke haja van, festi a körmét és hosszú szoknyában jár. Amúgy nem néz ki egyáltalán “transzi”-nak, nincs dekoltázsa, se műmelle, se semmi, csak egy szoknya a nadrág helyett, és topánka a sportcipő helyett."

Kati a saját blogján folytatja az írást, ezen a linken elérhető.

Képek: Nyitókép: pexels.com, második kép Kati saját képe.

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!  

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr1512621227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások