Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Ilyen az élet

pexels-photo_1.jpgMa elmentem uszodába. Elgondoltam, hogy milyen jót fog tenni az idegeimnek és a fájós derekamnak a hűs vízben való úszkálás, így hosszas kifogás keresés után ma megjelentem. Papucs, fürdőruha, egy nagy törölköző, meg egy kicsi a hajamnak. Textorbad  a fürdő neve, mert a Textor Strasse-n van, praktikus.

A jegyet automatából lehet megvenni, plasztik kártyát dob ki a gép, a vaskapunál a forgós beengedőkapunál le kellett lecsipogtatni. Koedukált öltöző, meg hiányzik a kasszás és a kabinos néni is. Más élmény, mint korábban. Nem kell aggódni, a Freikörperkultur nem lett a szauna után az uszodában is norma, van lehetőség egyedül is átöltözni. Belépés után a szekrényekhez keskeny, mindkét oldalán nyitott, de zárható kabinon kell áthaladni. Kapu, kabin egyik oldalán bemegy, bezár, levetkőzik, felöltözik, ruhákat felnyalából, másik oldalon kinyit, szekrénybe bepakol, 2 euróst bedob, szekrényt bezár.

Majd elmentem zuhanyozni. Nyitott, egyterű tusoló, mintha börtönben lennénk. Senki nem szégyenlős. Végre a medencetérben. Milyen kis aranyos, 25 méteres 1,30 mély, szinte mintha otthon lenne az ember. Már persze ha lenne otthon medencéje, mert akkor biztos ilyet építene. Interneten már előre kinéztem, hogy a látogatásom idején pontosan három darab sáv lesz nyitva a publikum számára, jó itt Németországban, főleg ha az ember szeret tervezni. Mindent meg lehet tervezni.

Gyerekeket oktatnak a parton, meglepődtem, hogy milyen csendesek. Senki nem sikítozik meg rohangál. Csendben ülnek lábtempóznak a levegőben, a többiek a mini kő lelátón hasalnak és a mellúszást gyakorolják. Bemegyek a vízbe, kicsit hidegebb mint gondoltam, de még elviselhető. Nincsenek sokan, mégis szórakoztat, hogy mindegy mikor, melyik országban és melyik uszodába megy az ember, ugyanazokkal a típusokkal találkozik.

Itt is van egy Tétova Frau, az idős hölgy, aki ide-oda tipeg-topog a vízben, néha állva úszik egy kicsit, toligálja az úszódeszkáját maga előtt, és mindenképpen szeretné a szemkontaktust felvenni, hogy kicsit méltatlankodhasson. Mert "es gibt doch gar nicht", hogy a gyerekek elfoglalják majd' az egész medencét. Mi is megvettük a jegyünket. Egyetértve bólogatok, hogy komfortosabbá tegyem az életét, bár a füldugóm miatt a felét nem hallom, és egyébként a gyerekek tényleg rendesek voltak, nem zavartak.

Ott voltak a Tinilányok is, akik úsztak van másfél hosszt mialatt bent voltam, kicsit bevizezték magukat, meg a dezodorukat belemosták a vízbe, gusztustalan, hogy keserű a szám íze a víztől. Ha meg belehánynék, még én lennék a hibás. Sávot váltok, átmegyek Petrához. Két hosszon keresztül gondolkodtam, hogy miért neveztem el a szőke gombahajú, sportos, dinamikusan úszó nőt automatikusan Petrának. Hát mert úgy nézett ki mint a Taxi című filmből a rendőrnő. Petra diktálja az ütemet, csak gyorsúszásban tudom vele tartani a tempót. Kicsit kimelegszem, érzem, ahogy a mozgás oldja a feszültséget bennem. Na meg azt is, hogy a jobb térdem lesz a fájós. Nem kellett volna három évig télen  nyáron biciklizni munkába menet. Erről eszembe jutnak az ősz hajszálaim is. Már legalább 10-et találtam, és még csak most leszek 34. Fejben felírom a listámra, eldönteni, hogy szőküljek, vagy vörösödjek amikor legközelebb fodrászhoz megyek.Úszom kicsit háton is, bár utálom, de jó lenne izmokat építeni a hátamba,

Megint eszembe jut, hogy reggel mennyire szomorú voltam, már nem számolom a hosszokat, néha beiktatok egy mellet is, ha már fáradok. Petra meg csak előzzön meg ha nem tetszik neki valami. Szóval megint meg fog jönni, pedig a legutóbbi inszeminációnál annyira klappolt minden. Mivel nem találtam otthon mini tűt, így a vénaszúróval adtam be magamnak a peteérlelő injekciót, bizonyára ha hasba szúrják az embert, az nagyon fájhat. Minden nap tanulok valamit. Másnap, már az orvosnál, az asszisztens még az előkészítő szobába is behívott, hogy nézzem meg a mikroszkóp alatt micsoda mozgékony sejteket adott le a férjem. Utána felültem az ágyra, széles terpeszben, a doktornő feltornázta az ülést neki szemmagasságig, közben beszélgettünk, nevetgéltünk, mondogattam magamnak, ne aggódj, az arcába meredő puni teljesen természetes látvány neki, ez a munkája, olyan mint nekem a monitor. Az asszisztens tovább szöszöl, mondom neki, szívja fel a fecskendőbe a szerencsés gyerekeket. Mega peteérésem lehetett, úgy éreztem, mintha legalább narancs méretű lenne a petém, mondom is a doktornőnek, hogy nagyon érzem, és kicsit véreztem is aznap. Ennek nem örül, felír ösztrogént is, a következő két hétben az is fel kell helyeznem a progeszterol mellé. A doktornő most először gratulál a fecskendezés után, sok szerencsét kíván, kezet fog. Jelnek veszem, most sikerülni fog.

Haha Petra ideges lett, egy ázsiai nő jön be az úszók közé az alig egy éves gyerekével. Vízikukaccal, meg karúszókkal, a gyerek eltűnik a neonszínű kiegészítők között, sétálgatnak, megborítják a harmóniánkat.

Megint eszembe jut, milyen mérges voltam reggel. Érzem, hogy most sem sikerült, és nem tudom, hogy mit kellene még tennünk. Persze nem ezen gondolkodni, és majd akkor jön. Ezt mondták akkor is, mielőtt a férjemmel megismerkedtem. Ne aggódj, majd ha nem gondolsz rá, akkor jön. Vagy fűzzél gyöngyöt, keress hobbit. hmm.. lehet elkezdek fűzni, hátha terhes leszek.  

Minden körülményünk tökéletes. Németország, határozatlan idejű szerződések, gyerekszoba. Férj, feleség, szeretet. Persze van stressz, meg gondok, de hol nincsenek? Szépen néznénk ki, meg aztán biztos nem lenne a Földön túlnépesedés, ha ahol stressz van ott nem születne gyerek. Vagy mondjak fel, és költözzünk el valahova? Új kaland, új élet? És majd akkor összejön, amikor egyáltalán nem lesz rá alkalmas az idő? És majd kacagunk a férjemmel a kakaónk felett, hogy oh milyen kis huncut babánk van. Hát nem megvárta a kis csibész, hogy mindent eladjunk, felmondjunk és elköltözzünk Spanyolországba? (vagy akárhova) Hát nem most találta alkalmasnak az időt? És mindenki mondhatná nekünk, hogy látjátok?! Nem görcsöltök, azt összejött. De inkább nem mondja senki, mert azon átmegyek egy fűnyíróval.

Mert igazából a fő ok a maradásra a gyerek. Hogy itt akarjuk suliba küldeni. Hogy beszéljen németül. Ha nem lesz gyerekünk, nem akarok maradni, ahhoz túl nagy a világ, meg kell ismernem.

Mindegy, legalább a munkahelyemen jobban érzem magam. Szerintem most már csak a főnökömet irritálom, legalább már jobb az arány, mint korábban. Nehéz vele, mert érzem, hogy nem kedvel, vagyis talán igen, de idegesítem. Mindenesetre úgy tesz mintha igen, és csak néha esik ki a szerepéből. Például amikor telefonáltam, hogy rendeljek nyomtatópatront és azt mondtam, hogy "ich hätte gerne Toner bestellen" mire kiüvöltött az irodából, hogy BESTELLT nem bestellen. (később elnézést kért)

De teher alatt nő a pálma, egy életre megjegyeztem a rendelni ige harmadik alakját. Egyébként vicces, mert mivel ő utazik a legjobban a hibáimra, csak őt értem félre és a legtöbbször neki mondok ilyen hibákat. Mire a férjem megjegyezte, amellett, hogy lehülyézte egy kicsit azért szerencsére, hogy lehet másokkal is hibázok, csak ők nem szólnak. Végül is mit várok, félig ő is német.

Kimászok a vízből, lezuhanyzok a börtönmosdóban, a kamaszlányok is ott vannak, furcsa a meztelenkedés. Süt a nap, meleg van, a férjem főzi a vacsorát. Ha meg holnap megjön, akkor tovább próbálkozunk, amíg petém van, addig remény is.

 

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!  

Kép: unsplash.com

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr7412496965

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sellőlány 2017.05.12. 16:00:37

Akárhogy is állnak a csillagok, ezt az egyet ne akard megtervezni... Az inszemináció kb. olyan, mint a lottózás, az IVF pedig az orosz rulett. :-) Ha úgy érzitek, boldogabbak lennétek máshol, akkor pakoljatok és menjetek. Ha ott lesz pozitív a teszt, még mindig lesz 8 hónapotok arra, hogy kitaláljátok hol éljetek - és ahol talán neked is több egyenrangúság jut a többiek között.

gabuschka 2017.05.13. 08:53:18

@sellőlány: Aranyos vagy, de még nem tudom elengedni és nem megtervezni. Tudom, hogy akkor fog sikerülni, ha leszálltunk a témáról, de sajnos nem lehet csak úgy leugrani a vonatról. Rájöttem, hogy ez egy folyamat, amin át kell esnünk és egészen addig tart, amíg az ember feladja és elfogadja, hogy nem lesz gyereke. Amíg nem jutuk el erre a szintre nem is akarok útnak indulni. Szívesen élek itt NO-ban, viszont ha nem lesz gyerekünk, akkor kötöttség sem, és nyugodtan utazgathatunk, akkor nem pazarolnám el az életem arra, hogy csak egy városban éljek tizen-huszonévekig.

sellőlány 2017.05.14. 07:16:05

@gabuschka: Ebben nincs semmi "aranyosság", inkább csak tapasztaltam pár évvel idősebbként. Ismerem az érzést, bár nekem nem a kudarcokon keresztül vezetett ide az út. Egyszerűen csak jött a felismerés, hogy sok minden nem zár ki semmit, és hogy élet nagyon sokféleképpen élhető. Persze nem vagyunk egyformák. Vannak ismerőseim, akik mindent alárendeltek az IVF-nek (miután az inszemináció egyiknél sem jött össze), és sok keserűség után végül sikerrel jártak (de szinte mind problémás terhességgel vagy a baba eü állapota nem volt jó szülés után), közben lassan bezárult a világuk. Nekik ez így élhető, nekem nem lenne az. Ha meg van az, hogy mitől érzi magát jobban az ember, akkor kitisztul minden. Sőt, sokszor ezáltal éri el a célját. Volt valaha egy pasim, aki motorozott (és amikor megismert, azonnal gyereket akart, de én még nem tartottam ugyanott, szóval nem emiatt, de hamar végetért a sztori :-), ő mondta hogy hogyha már látod a dugót, keresd rögtön a kerülőutat és hagyd hogy húzzanak az üres utcák, mégha azt sem tudod, merre jársz. Hát pl. ebben sok igazságot találtam, nemcsak a vezetésben, hanem a mindennapokban is, a gyorsabb vagy kicsit hosszabb, de gördülékenyebb "megérkezéshez".

lefety 2017.05.20. 21:45:15

Ez eléggé meglepett:
"a fő ok a maradásra a gyerek. Hogy itt akarjuk suliba küldeni. Hogy beszéljen németül. "

Tényleg ennyire fontos, hogy pont németül beszéljen anyanyelvi szinten?

gabuschka 2017.05.22. 13:56:39

@sellőlány: Igaz, egyetértek. Az is igaz, hogy meg kell tenni minden tőlünk telhetőt, ha az meg nem elég, akkor tovább kell lépni.

@lefety: Hát kinek mi fontos. Nekem fontos, mert angolul így-is úgy-is meg kell tanulni, ha emellett németül anyanyelvű az nem lesz hátrány semmiképpen, főleg ha itt fogunk élni. A másik dolog, hogy én Thaiföldre akartam költözni, és ebből a szempontból gondoltam hasznosabbnak, ha a gyerek németül és nem thai-ul tanul meg. Tudom, vannak angol privat sulik, de azt a thai fizetésünkből nem tudnánk finanszírozni. :-D

Enikő Menczel · http://youaremycupoftea.blog.hu/ 2017.06.12. 15:38:04

Szerintem menjetek bátran. Van jó pár évetek az iskoláig, ne ez legyen a mérvadó. Bár könnyű beleesni ebbe, mert akaratlanul is azt gondolod, hogy mi lesz, ha most sikerül. A gyerek igazodik hozzátok, nem pedig ti a gyerekhez.. olvastam valahol és ez nagyon igaz. :)
Én kinéztem egy szuper Levis farmer, de valahogy mégsem vettem meg, mert nem olcsó, már vagy fél éve nézegetem, csak nézegetem. A Másik Felem mindig azt mondja, hogy ha most megvesszük, tuti, hogy a következő hónapban várandós leszek, hogy kiszúrjon velem a baba. :D Még mindig nem vettem meg, de lehet, hogy tényleg meg kellene? :D

gabuschka 2017.06.12. 15:58:27

@Enikő Menczel: Nem csak az tart vissza, hanem az is, hogy biztos szeretnénk-e. Ki tudja, lehet nem is éreznénk ott jól magunkat, akárhova is megyünk.
Ezt én is ismerem, amikor sok mindent azért nem csinálsz, mert hátha most vagy terhes. Aztán sosem. :-)
Szerencsére a farmert azért utána is lehet hordani, hajrá, vedd meg! :-)

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások