Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Bemutatom a szomszédom 7 - Ismerd meg Csabát!

bemutatom_a_szomszedom3_1.jpgBemutatom a szomszédom  egy interjúsorozat a blogon, célja, hogy rendszeresen bemutasson Németországban élő magyarokat, akik beszélnek a beilleszkedésről, a munkavállalásról és a kiköltözést követő első benyomásokról is.

Ha Te is szívesen szerepelnél, akkor írj egy emailt a frankfutimesek@hotmail.com címre.

 

Egyik nap egy nagyon kedves email érkezett Zsuzsától, a mai interjúalanyom, Csaba menyasszonyától. Biztatónak és példaértékűnek találta a párja által bejárt utat itt Németországban, ezért szerette volna, ha szerepelhet a blogon.

És milyen jól tette!

Csaba elmeséli, hogy hogyan küzdötte vissza magát az eredeti szakmájába, miként érte el, hogy egy traktorgyár után ismét informatikusként dolgozik. Motiváló és megerősítő történet, ismét beigazolódott, hogy ha az ember tudja mi a célja és tesz is érte, akkor (nagy a valószínűsége, hogy) meg is valósítja őket. 

Ismerd meg Csabát!

Kérlek, mutasd be magad be magad pár szóban!

Csaba vagyok, 40 éves, de pszt :-) Eredendően Miskolcról származom, de 1998 óta Budapesten éltem. Kiköltözésünk előtt a Honvédelmi Minisztériumban voltam informatikus. 2012 októbere óta élünk a párommal Németországban, annak idején Augsburgba érkeztünk, viszont 2016 eleje óta Frankfurttól 30 km-re egy csendes kis faluban Bruchenbrücke-ben élünk.

csaba.jpg

Miért esett a választásod éppen erre a városra?

Frankfurtra kifejezetten egy projekt miatt esett a választás. Ez kezdődött 2016 januárjában és előre láthatólag 2018 végéig tart, de a későbbiekben is szeretnénk itt maradni, mert szeretjük ezt a környéket és a szakmámban itt jóval több a munkalehetőség, mint mondjuk a Bajor részen.

Milyen érzés Budapest után egy kis faluban élni?

Nagyon jó! Megfizethetetlen érzés, nyugalom, csend, madárcsicsergés, szép táj vesz körül minket. Amikor megkaptam az eschborni állást, meg se fordult a fejünkben, hogy esetleg Frankfurtban béreljünk lakást, mindenképpen falun keresgéltünk.

Eredetileg miért költöztél ki külföldre?

Az egyszerű válasz a megélhetés. A bővebb válasz, hogy én közalkalmazottként dolgoztam Magyarországon, ami úgy gondolom kiegészítő magyarázatot nem is igényel. Én annak idején sokat jártam ki Németországba, tetszett a tisztasága és a rendezettsége, ez még a kilencvenes évek végén volt, tehát voltak ilyen romantikus elképzeléseim az országról, ami sajnos részben megdőlt, mert már sajnos közel sem olyan tiszta és rendezett és hát sajnos az életszínvonalban is történt némi visszaesés, persze még mindig sokkal jobb, mint Magyarországon. Összefoglalva nyugalmat, anyagi biztonságot és a kiszámíthatóságot kerestem.

Tudsz esetleg az életszínvonal visszaesésre példákat mondani? Miért érzed így? Miben látod a változást?

Több német kollégáim panasza volt, hogy az euró bevezetése óta sokat esett az életszínvonal a régebbi korszakhoz képest. Sokkal nagyobb a kosz is az említett 90-es évek óta.

Ez volt az első alkalom, hogy elköltöztél Magyarországról?

Ez volt az első nagy elhatározás, hogy külföldre költözzek/költözzünk, igaz pár hónapot eltöltöttünk Írországban is, próbáltuk feltérképezni a lehetőségeket, de igazán nem fogott meg minket az ország. Talán rossz időpontot is választottunk a szigetország megismerésére (a válság kellős közepén), de azt gondolom, ha akkor minden összejött volna és egy zsíros állást kaparintottam is volna meg, ma már biztosan nem lennék írországi lakos. Hozzánk sokkal jobban közel áll a németek mentalitása. Bár a német nyelv igazán nem állt közel hozzám :-) (ezzel együtt tudok érezni.. – a szerk.)

Hogy érezted magad a kiköltözésed utáni első héten? Milyen első benyomást szereztél?

Hát az első hétre talán nem is emlékszem, annyi minden szakadt a nyakunkba, nyilván, mint mindenkinek, aki frissen érkezik az országba. Papírok beszerzése, mindenki ismeretlen, ráadásul valami furcsa nyelven is beszélnek, szóval erősen szokni kellett. Fogyókúrának kiváló időszak. De ez az érzés nem csak az első hétre, hanem inkább az első hónapokra ugyanúgy mondható. Erős idegzet kell hozzá, és hát sokat segít, ha van az ember mellett egy társ, aki nyilván ugyanazon megy keresztül, mint én, de mégis van kivel megosztani a gondokat, félelmeket, vagy akár a vicces történéseket. El sem tudom képzelni, hogy mit él át az, aki egyedül érkezik egy idegen országba. Nekik úgy gondolom hatványozottan nehezebb lehet a kezdés és minden tiszteletem az övék.

Mivel foglalkozol? A tanult szakmádban maradtál? 

Eleinte sajnos nem, de mostanra szerencsére igen. A szakmám szerint informatikus vagyok ezen belül UNIX, Linux rendszergazda, ezzel foglalkoztam Magyarországon is nagyjából 15 évet. Volt egy elképzelésem mielőtt kijöttünk, amiben meg is erősítettek, hogy egy informatikus csak angol nyelvtudással is el tud helyezkedni, ami többekre igaz is, de nagy átlagban azért nem így van. Rá kellett jöjjek, hogy a német kelleni fog, ha én itt a szakmámban szeretnék elhelyezkedni.

Tehát a kezdés: mint említettem mi Augsburg-ba érkeztünk, ami mellett szerencsére volt egy Amazon raktáráruház, mely falta a munkavállalókat, tehát a kiérkezésünk után nagyjából két héttel a párom is és én is ott álltunk munkába. Nagyon élveztük eleinte az otthoni irodai munka után, hogy igazából semmi felelősség nincs az ember vállán, csak dolgozol, mint egy robot és megtanulsz dudára pisilni (kis túlzással). Aztán ez az érzés sokáig nyilván nem tartott, de belefásulsz és csinálod, mert kell. Fél év után én elkerültem egy traktorgyárba, ahol két és fél évig dolgoztam. A munka igazából nem volt rossz és a kollégáimat is nagyon kedveltem, azt hiszem ők is engem, de nyilván nem az volt a cél, hogy egy gyárban öregedjek meg. Nehéz volt, mert a cég 60 km-re volt a lakhelyemtől, minden nap 3:30-kor keltem és volt, hogy csak este 6-ra értem haza, szóval akkoriban altatót nem kellett felíratni a háziorvossal. Sokat köszönhetek az ottani kollégáimnak, mert ők voltak az én ingyen nyelvtanáraim, persze sokat tanultam a szünetekben is, szabadidőmben is. 2015 végére gondoltuk úgy, hogy most már érdemes lenne megpróbálni a szakmámban elhelyezkedni, így feltöltöttem több helyre az önéletrajzomat és szerencsére elég kapósnak bizonyultam. 2016 januárjától már Frankfurt mellett Eschborn-ban a Deutsche Banknál kezdtem, mint informatikai szaktanácsadó. Ebbe mélyebben nem mennék bele. Röviden a feladatom az európai Deutsche Bank Németországon kívüli régióinak a fejlesztéseinek a Bank rendszerébe történő integrálása plusz a rendszer felügyelete.

markus-spiske-153537.jpg

Szép munka! Egyébként mivel foglalkoztál a traktorgyárban?

Mivel az első szakmám autószerelő, így kerültem ehhez a céghez (Deutz-Fahr-Lamborghini) A feladatom egészen pontosan a traktorok fékrendszerének és magasnyomású levegőrendszerének a beépítése volt. Igazából nem volt unalmas az sem, mert minden traktoron más volt a rendszer felépítése, ez függött a megrendeléstől, és hogy melyik országba készült. Jól éreztem magam igazából ott is, bár a kávé rossz volt.

És milyen most, a váltás után? Milyenek a kollégáid? Nem volt nehéz a gyárból átszoknod az irodába?

Na, itt már jó a kávé. :-) Igazából minden oké a kollégáimmal. Nagy általánosságban, ha sztereotípiákban akarok beszélni, a németek szöszmötölősek, nem sok problémamegoldó képességgel áldotta meg őket a sors. Van több Indiai kollégám is és mivel jót nem igazán tudok róluk mondani, így inkább csak annyit mondok, hogy vannak indiai kollégáim is és pont.

Átszokni? Hát nem. :-) Inkább az irodából volt annak idején nehéz átszokni a gyárba. Itt, talán amit szoknom kellett az a zakó-ing kombináció a munkavégzéshez, de ez a beosztás miatt szükséges.

Hogyan, milyen módszerrel tanultad a nyelvet? Neked mi az ami segített, mi működött?

Mindenképpen élő szóban. Legfőképp a kollégáimtól a traktorgyárban. Eleinte mindig figyeltem, aztán folyamatosan beleszóltam mindenbe, akár jól, akár rosszul, de részt akartam venni a társalgásba. Ha valamit nem értettem, akkor addig zaklattam őket, amíg valaki el nem magyarázta. A mai napig is, ha utazok például és hallgatom a többiek beszélgetését, ha valamit nem értek, azt egyből írom a telefonomba, hogy később utána nézzek. Emellett persze tanulom is, főleg a nyelvtani részét, de az közel nem megy úgy a fejembe, mint ha élő szóból tanulok. A páromnak például a tévénézés németül segített sokat, ez is egy nagyon jó irány szerintem.

Mesélj egy kicsit a hétköznapjaidról, hogyan telik egy napod/munkanapod?

Hát szerencsére elég rugalmas a munkanapom és a munkaidőm is. Általában azért minden nap bent vagyok az irodában, mivel a megbeszélések miatt sajnos ez elengedhetetlen, de szerencsére már nem 3:30-kor kelek. Nagyjából fél 10-10-re a helyemen vagyok és délután négy órakor már ritkán találnak az irodában. Kivéve, ha valami fontos megbeszélés van. Ez nagyon linknek hangzik, de azért én még délutánonként itthonról is dolgozom és természetesen van, hogy hétvégén is vagy éjszakai is, de hát ez az informatikai munka velejárója. Mellékesen én még Augsburgban elindítottam egy vállalkozást, számítógépek szervízelésével, weboldalak készítésével foglalkozom/foglalkozunk, ezt a vállalkozást folytatom természetesen a költözés óta is, szerencsére egyre több ügyfél tisztelt már meg a bizalmával itt is.

Milyen különbséget érzel a kinti és az otthoni munkahelyi atmoszféra között?

Igazából nem érzek különbséget, lehet, szerencsés vagyok, de nekem a magyarországi munkahelyemen is jó volt és itt is kellemes a légkör. Se itt, se ott nem tapasztaltam esetleg fúrást vagy barátságtalanságot. Amikor itt a banknál elkezdtem dolgozni mindenki nagyon kedves és segítőkész volt.

Talán annyit tudnék felhozni, hogy Magyarországon mintha kevesebb időt adnának az új munkahelyre történő belerázódásba, mint itt. Itt három hónapig még elvárás sem lett volna az emberrel szemben, mert az az időszak az úgynevezett betanuló idő, hogy megszokd a környezetet, stb.

Mit tartasz a legnagyobb különbségnek a magyarországi és a németországi életed között?

Az anyagi kérdéseken kívül a légkört tudnám említeni, ami körülvesz minket. Itt a felszínes kapcsolatokban (értem ez alatt, szomszéd, nem közvetlen kolléga stb...) nagyon kedvesek az emberek. Nem utál ki a boltból az eladó, a szomszéd odafigyel rá, hogy ne zavarjon lehetőleg (persze erre volt ellenpélda is az itteni életünkben), de általánosságban ezt tapasztalom. Szeretem, hogy ha sétálunk, akkor a vadidegen emberek kedvesen köszönnek. Úgy érzem, hogy talán a szakmámban is több a lehetőség a kihívásokra és az érdekes megbízásokra.

Mivel töltöd a szabadidődet?

Sokat sétálunk, felfedezzük a szűkebb és tágabb környezetünket. Sajnos sokat ülünk a gép előtt is, mert internetfüggők vagyunk mindketten. Amikor átköltöztünk Augsburgból, az egy nehéz időszak volt, mert csodálatos barátokat kellett otthagynunk. Természetesen nagyon jól érezzük magunkat kettesben is, de azért az embernek néha igénye van kibővíteni a társaságot. Szerencsére időközben itt is találtunk barátokat, akikkel jól érezzük magunkat. Így általában hétvégenként vagy mi megyünk valamelyik barátunkhoz, vagy hozzánk jönnek. Áprilisban például Magyarországról érkezik hozzánk egy régi barátunk, mert a régi kedves ismerősöket, barátokat is próbáljuk időnként kicsábítani egy-egy hosszú hétvégére.

Mennyi ideig tartott barátokat szerezned? 

Szerencsére nem sok, ahhoz képest, hogy igazán nem vagyunk az a mindenképpen barátkozós fajta. Talán több barátot is szereztünk idekint, mint amennyit otthon hagytunk és szerencsére tényleg nagyon értékes emberekkel sikerült bővíteni a baráti körünket.

Puszta kíváncsiságból kérdezem, hogy milyen nemzetiségű barátaitok vannak? Szerinted igaz, hogy a németek nehezen barátkoznak? Mit tapasztaltatok?

A barátok egytől egyig magyarok. Németek és egyéb nemzetiségűek inkább csak ismerősként vannak. Ettől függetlenül én úgy érzem, hogy nem nehéz a németekkel barátkozni, velem mindig kedvesek és közlékenyek voltak.

 Voltak mélypontjaid a kiköltözésed óta? Ha igen, hogyan sikerült átlendülnöd rajta?

Igazán mélypont nem volt, mert hát a párommal itt vagyunk egymásnak, és ha valamelyikünk rossz passzban van, akkor egy jó kiadós beszélgetés mindig segít kilábalni belőle. Persze rossz időszakok voltak/vannak, de ez az élet velejárója és majd megoldódik, ahogy mindig is megoldódott. Nekem a párom egyben a pszichológusom és a legjobb barátom is, így az Ő segítségével mindig szebb színben látom az esetleg borús dolgokat is.

sebastian-pichler-41215.jpg

Te mit tanácsolnál a külföldre költözni készülőknek?

Hát most zsigerből csak a sablonok jutnak eszembe, nyelvtanulás, kitartás és elegendő pénz. Persze, sokaknak sikerül nulla vagy csekély nyelvtudással is elhelyezkedniük (ahogy nekünk is anno) , de azok az emberek szerencsések és ha hiányzik a szerencse, akkor jönnek a gondok. Ráadásul, ahogy olvasgatom különböző fórumokon, már a legtöbb munkaközvetítő cégnél is kell valamicske nyelvtudás. Sajnos egyre több a külföldi munkavállaló, így nagyobb a halmaz is amiből meríthetnek. Ha még nincs neki, de teheti akkor a jogosítványt csinálja meg még kiérkezés előtt Magyarországon. A jogsi nagyon hasznos és egy autó, mert a munkaközvetítőknél nagyon sok német is sorban áll, viszont a többségüknek nincs jogosítványa, mert idekint nagyon drága megcsináltatni, így máris előnyben van velük szemben.

Az anyagi hátteret szintén nagyon fontosnak tartom. Tudom, ez egy paradoxon, mert ha az ember félre tud tenni csak úgy 4-5000€-t Magyarországon, arra hogy kijöjjön és biztonságos háttere legyen, akkor az az ember nem is biztos, hogy ki akar jönni. Pedig ekkora összeg legalább kell ahhoz, hogy az ember aránylag biztonságosan kezdjen neki az új életnek.

Már említetted, hogy a pároddal élsz kint. Változott valamiben a kapcsolatotok?

Nem veszek észre változást, ugyanolyan erős, mint 10 évvel ezelőtt, ezt azzal is megpróbáljuk megpecsételni, hogy ebben a hónapban (március) hazautazunk és pihenésképpen összeházasodunk :-)

Ha az utolsó szó jogán szabad még hozzáfűznöm, nagyon szépen köszönöm az interjút, az olvasóknak pedig a figyelmet.

 

Én is köszönöm Csabának, hogy elmesélte a történetét! Neked pedig, hogy benéztél hozzám! Ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!  

 Képek: Csaba saját képe és unsplash.com

Ha szeretnél szerepelni a sorozatban, és Németországban élsz, írj nekem a frankfurtimesek(kukac)hotmail.com címre, vagy a Facebookon!

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr6412338681

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GünterSchmidt 2017.03.19. 23:02:44

"Szeretem, hogy ha sétálunk, akkor a vadidegen emberek kedvesen köszönnek."
Ez számomra is meglepetés volt itt Alsó-Szászországban. :) Sétáltam és egy kertet csodáltam, majd egyszer csak elhangzott egy Moin. A kert tulajdonosa volt és mellé mosolygott. :)

gabuschka 2017.03.20. 11:52:44

@GünterSchmidt: Ez aranyos lehetett! Itt Frankfurtban nem köszönnek ránk idegenek, de azzal egyet értek én is, hogy kedves mindenki a boltokban, éttermekben, kávézókban.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások