Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Bemutatom a szomszédom 6 - Ismerd meg Zsoltot!

                                                                                                                                                                                    bemutatom_a_szomszedom3_1.jpg

Bemutatom a szomszédom  egy interjúsorozat a blogon, célja, hogy rendszeresen bemutasson Németországban élő magyarokat, akik beszélnek a beilleszkedésről, a munkavállalásról és a kiköltözést követő első benyomásokról is.   

Ha Te is szívesen szerepelnél, akkor írj egy emailt a frankfutimesek@hotmail.com címre.

 Zsolt a frankfurti magyar rendezvények, csoportok lelke és motorja, célja, hogy az itt élő magyarokat összehozza és „kirángassa“ a fotelből. Segít ahol tud, a munkája mellett rádiózik, találkozókat szervez, aktívan segít több frankfurti kezdeményezésnek is.
Közel öt éve él Németországban, azon belül is Frankfurtban. Annak ellenére, hogy a kezdés neki sem volt egyszerű, most már –ahogy megfogalmazta – nyugodtan vegetál.

Zsolt roppant szórakoztatóan meséli el a kezdeti kalandjait, sőt az interjú végén ad néhány beilleszkedést segítő hasznos tippet is. (Amelyekkel én is egyetértek, hiába teljesen más területen dolgozunk.) Ismerjétek meg Zsoltot!

 

Kérlek, mutasd be magad pár szóban, miért költöztél ki külföldre, és miért éppen Frankfurtba?

Dietrich Zsolt vagyok, 44 éves, Budapestről költöztem Németországba 2012 júliusában, Frankfurt környékén 2013 január óta élek. Otthon munkanélküli lettem, nem volt veszíteni valóm. Frankfurt, mert ide hívott a munka.

13239180_1151340261583878_6018302032844815339_n.jpg

Hogy érezted magad a kiköltözésed utáni első héten? Milyen első benyomást szereztél?

Egy kedd délután értem ide, a cseheknél bevitt a GPS az erdőbe, úttalan úton jöttem át a határon. Mit ad isten, illetve hogyhogy nem elvtársak, rögvest megállítottak a rend éber német őrei, átnéztek engem, a papírokat, a kocsit. (a cigit nem találták meg) :)))
A telefonom ekkor már az utolsókat rúgta, persze drága magyar forintért ment a roaming, az autó meg itt halt meg először, amikor a rendőrök után be kellett volna indulnia. Szerencsém volt, lejtőn álltunk meg, begurítottam. Na, megnéztem újra az sms-t, hogy hova is kell menni. Itt egy irányítószámon belül 2 ugyanolyan nevű falu is van kicsit más utótaggal, circa 30 km távolságra egymástól.
Na most, ugye a telefon merült, a GPS  fabatka, a tank meg üres... Kezdtem kicsit ideges lenni, aztán egy térképen megmutatták hogy két ilyen falu van. Na, nagy nehezem sikerült megtalálnom a jó falut, beálltam a panzió parkolójába, és annak rendje-módja szerint szépen leállítottam az autót (hozzá kell tenni hogy egy autóbatárról van szó!!) Persze már piszokul kivoltam, fáradt is lettem, alig vártam hogy lefekhessek. Néztek a háziak hogy ki lehetek, én meg mondom nekik tört német nyelven hogy ki vagyok, oszt mondják hogy nem is hallottak még rólam... Asszem ezen a ponton fogyott el a türelmem először...


Na, telefon ide, telefon oda, végül sikerült elérnem a munkaadót, kicsit lenyugtatott, mondta hogy keressek valami szállást, és intézkedik. Nagy nehezen betoltam a kocsit, az öregek járni alig bírtak, nem is tudtak volna segíteni. Jó meleg is volt, ömlött rólam a víz is. Sikerült 6 km-el arrébb találnom szállást, beálltam a panzió parkolójába.
Egy dimbes-dombos helyet kell elképzelni, a panzió előtti közvetlen parkolóval.  Én hülye, megálltam a ház falától cca fél méterrel, a kocsi orrával előre, a fal felé. Ez csak másnap reggel tudatosult bennem. Megyek be a panzióba, nézem 28 euró/ éj. Nézem a zsebem, 250 euró nálam... Mondom magamba, ezzel egy ideig kihúznám, de tankolni is kellene. Nu, elfoglaltam nagy nehezen a szobát, gyorsan töltőre a telót, nézem az sms-eket, vajon reggel hova kell mennem dolgozni. Sikerült kibogozni a melóhely címét, rémlett hogy összekevertem egy panzió címével, de sebaj, így legalább már tudtam hogy hova kell mennem reggel.  Annak rendje módja szerint felkeltem, reggeliztem, és indultam. Volna... Igen, nyertél, az autó halott volt. Néztem az órát, fél 8 előtt pár perccel voltam. Na szép, az első napon kések. Telefon, hívom az itteni főnököt, bocsi, meghalt az autó, kicsit kések. (Nem vagyok perfekt német ám!):) Csak álltam a kocsi előtt, mellett, mivel közel álltam meg a falhoz, esély sem volt hogy begurítsam, hátrafelé egyedül meg pláne nem. Valaki megsajnálhatott ahogy ott tébláboltam, mert jött a panzió öreg tulaja, látta hogy szenvedek, meg mutogattam neki hogy az autónak kaput (vége). Asszongya minnyá jön, segít. Nem telt el 5 perc, megjelent egy kombájnnal, kihúzott egy lejtőig, ott begurult az autó, mehettem dolgozni. Annyi nafta még volt benne hogy odaértem, de már kellett volna tankolnom. A melóhelyet ugye már nem kellett keresni, előző nap ott kerestem a szállást, és így oda is értem 8-ra. Nem késtem!
Beállok az udvarra, kipróbáltam, még indult az autó, nem is álltam meg lejtőn... A kollégákat hamar megtaláltam, ezzel nem volt gond, de mondták hogy egy darab magyar nem sok, annyi sincs itt, holott egy magyar kollégának már itt kellett volna lenni.  Sejthetitek hogy milyen képet mutathatott az arcom. Kicsit furcsán néztek amikor látták rajtam a melós ruhát... Egy picit szakadt farmer, póló, sportcipő. Csak lazán, mint otthon.  A cipőt nagyon kifogásolták, keresték benne az acélbetétet. Gyorsan kicseréltem a túracipőmre, ami majdnem úgy néz ki mint a melós, ekkor egy kicsit megnyugodtak. Nade, ugye egy pár óra alatt nem lettem perfekt nyelvész, gőzöm sem volt hogy mi van, mit kell csinálni, illetve hogy miként fogok szót érteni azzal akivel melózni fogok. A főni láthatott valami ijedtséget a fejemen, mert bevitt egy batár nagy, tök üres helyiségbe, a kezembe nyomott pár rajzot, oszt otthagyott mint eb a...

Hál isten, azt hiszem érthetek a szakmámhoz, rájöttem hamar hogy egy tök üres kazánházzal
van dolgom, és itt kellene valamit hebrákolnunk. NUNK? De kivel? Nem jött senki, nekiálltam egyedül.  

pexels-photo-313773.jpeg

Nem volt gond, csináltam már pár ilyent, bár mindig volt segítségem. Azt sem tudtam hogy lesz kaja, hol van víz, semmit. Mint beduin a dzsungelben, vagy bennszülött a sivatagban. Na, tettem-vettem, 10 felé kérdezik hogy kérek e kávét, persze kértem. Aztán haladt minden tovább. Kézzel-lábbal beszélgettünk picit, 10-kor reggeli, 14-kor ebéd, 18-kor haza. Kezdtem látni a dolgokat, kezdtem kicsit megnyugodni. Ebéd. Ugye kaja nem volt nálam, irány az autó... Szerinted? Piszokul nem indult. Pumpa bennem az agyamig... Illetve helyéig... Ekkor már tudtam hogy kaja nem lesz, mert hiába tolják be az autót, nem tudok megállni sehol. Segítettek betolni, az építkezéssel szemben van egy autószerelő, bevágtáztam oda, hátha... Kisvártatva kijön a pöffedt szerelő, azt mondja, generátor csere, kb 300 ajró, de nem itt, hanem vagy 30 km-re, egy másik városban, ott van Mitsuizé szerviz. Majdnem sírva fakadtam. Na de magyar vagyok, nem turista, mondom magamban olyan nincs hogy egyszer jó, egyszer meg nem, tuti nem úgy van az... NEM LEHET ÚGY! Vissza a melóba, gondosan ügyelve rá hogy lejtő álljak meg. Itt már kattogtam rendesen, hogy így se tankolni, se vásárolni nem fogok tudni... Csináltam tovább a dolgom, és nem értettem hogy miért néznek furcsán, amikor a mosdóban ittam a csapvizet... Este irány a panzió, itt is lejtőn megállás esete, de nem ám úgy mint előző este! Még meg is dicsértem magam hogy mennyire okos vagyok. :-)  Reggel.  Kaja, autó begurul, 7-re oda is értem, bár már imádkoztam hogy kibírja még a nafta, de tűrte rendesen a paripa. Csinálom a dolgom, egyedül persze, egyszer csak érzem hogy valami nem stimmel a hasammal... Futás a wc.-re.. Ippeg odaértem, de higgyétek el, nem nagy élmény egy építkezés wc-je...Aki ismer, az tudja hogy idegen helyen, főleg ilyen helyen, én nem! De itt muszáj volt, nem volt mese. Megyek kifelé, kézmosás, látom ám a táblát... NEM IVÓVÍZ! Kössz vazze, jókor szólsz... Innentől fogva, mivel vásárolni nem tudok, szomjazás lesz. Meló tovább, egy rossz mozdulatnál egyszer csak hallom: reccs... Leguggoltam, és a gatyám, úgy ahogy van, a seggemnél hosszában... Dejóóó... Nem tudtam hogy mi hiányzik még... Egész nap így közlekedni, hajolgatni... Még jó hogy volt rajtam alsógatya.

Azt még nem is mondtam, hogy gőzöm sem volt még hogy mi alapján fogják számolni az óráimat, illetve hogy kapja meg a munkaadóm az óralapokat, de mondták nyugodjak meg, mindent meg fogok kapni. Péntek lévén 12-ig meló, mondom nem is baj, legalább délután valahogy tankolok, meg a faluban ahol lakom, a boltnál talán nem bántják a járó autót. Irány a panzió, átöltözés, vissza a városba,, tankolás, egyedül megtolás, nehezen beindulás, sok sok dudaszó... Stick vásárlás, visszafelé boltba beugrás. Kezdtek rendbe jönni a dolgok, még azt is kitaláltam hogy szombat reggel autószerelés.

car-repair-362150_640.jpg

Bitangul utálom, de magad uram ha szolgád nincs. Szombat reggel aztán befeküdtem a kocsi alá, kicsit feszítettem a generátor ékszíján, de már annyi erő nem volt a kocsiba hogy a lejtőn beinduljon, simán kigurultam vele a falu főútjának a közepére, oszt ott vége lett. Telefon a kombájnos, öreg panzió tulajnak, jött megen a géppel, és behúzott a panzió udvarára. Bitang rendes volt, otthagyta miattam a föld túrását. Le a kalappal az öreg előtt! Rátette töltőre az akksit, és láss csodát, minden teljesen ok lett.

Ez volt kábé az első héten. Szerintem nem volt rá időm hogy bármilyen benyomást szerezzek. :-)

Mivel foglalkozol? A tanult szakmádban maradtál?

Központi fűtés -és csőhálózatszerelő, gázvezeték és készülékszerelő mester, felelős műszaki vezető, szakoktató. Igen, a szakmámban dolgozom perpillanat mint egyszerű csőszerelő. 

Mesélj egy kicsit a hétköznapjaidról, hogyan telik egy napod/munkanapod?

Reggel 5- fél6 felé kelés, sok kávé, sok cigi, fürdőszoba, 6.45 indulás a cégbe, majd a
munkaterületre, napi rutin 4-fél5-ig, utána haza, kávé, fürdés, fekvés.

Mivel töltöd a szabadidődet?

Barátnőzés, siklóernyőzöm, internetes rádióban műsort vezetek (Balance rádió), próbálom programokkal színesíteni a frankfurti magyarok életét, a Facebookon adminkodom, ha egy jó könyv kerül a kezembe, akkor egy szuszra elolvasom, Youtube-on dokumentumfilmeket nézek.

Akkor biztos nem unatkozol, mesélj kicsit a Facebook csoportról, miért hoztad létre, mi a célod vele? Kik a csoporttagok?

Próbálok embereket összehozni akár a csoporton keresztül különböző programokkal, hogy ismerjék meg egymást, és ne csak a fotelben ülve, egy monitor mögül "harcoljanak“.  Lehet hogy nagy szavak, de próbálom a fészbuk személytelen világát kicsit személyesebbé tenni, összehozni embereket. Nemrég beszélgettünk arról az ismerőseimmel, hogy mennyi barátságot, párt (akik azóta már férj és feleség), illetve gyereket, baráti társaságokat, vagy klikkeket  sikerült összehozni az általunk szervezett programokkal. (Ennek ellenére most ezt a vonalat nem erőlteti, megcsömörlött benne. - teszi hozzá később) A cél, hogy összehozzam az embereket, illetve ha van valakinek kérdése, problémája, hasznos segítséget kapjon.

Milyen különbséget érzel a kinti és az otthoni munkahelyi atmoszféra között?

Gyakorlatilag semmit. Sokszor bosszantó a német tutyimutyiság, a logikátlan cselekvések. A német precízséget én még nem tapasztaltam.

Mit tartasz a legnagyobb különbségnek a magyarországi és a németországi életed között?

A nyugalmat. Itt is és otthon is csak vegetálok, de itt nyugalommal teszem. Egyszer Rómában valaki azt mondta, hogy cirkusz és kenyér kell a népnek. Azt hiszem ez itt jelenleg megvalósult.

Ezt hogy érted pontosan?

Én arra gondolok amikor ezt a hasonlatot használom, hogy itt Németországban hagyják az embert ÉLNI. Én csak a saját életemmel tudok példával szolgálni, de mint egy egyedülálló ember fent tudok tartani egy albérletet, mellette egy új autót, és mindezek mellett még el is tudok utazni akár egzotikusabb helyekre is. Szóval egy más fajta életvitelt nevezek én ilyen formában CIRKUSZNAK, mint amit pl Magyarországon meg tudnék tenni. Otthon ezt nem tudtam megvalósítani, ámbár az életvitelem ugyanilyen volt mint itt. Nem vagyok gazdag, de itt a fizetésemből élhetek egy olyan életet, amelyet Magyarországon nem tudtam megtenni. Szegről végről nyugalommal vegetálok. Szóval nálam ez a kenyér-cirkusz hasonlat.

Mennyi ideig tartott barátokat szerezned? 

Barát vagy haver? Szerintem a barátságok gyerekkorban, de legkésőbb kamaszkorban alakulnak ki, utána már csak maximum haverokról beszélhetünk. Az első haver "beszerzése" kb 2 nap volt.

Voltak mélypontjaid a kiköltözésed óta? Ha igen, hogyan sikerült átlendülnöd rajta?

Voltak. Majdnem hazamentem, de egy Facebookos közösség sokat segített, átlendítettek a holtponton. Sokukkal a mai napig tartom a kapcsolatot.

Ha volt ilyen: mi viselt meg leginkább a költözés után?

Az első fél év egyedülléte. Budapesti fejjel kijönni nyelvtudás nélkül egy isten háta mögötti kis faluba nem volt egyszerű. Se TV, se telefon, se internet, csak a térdig érő hó. Ennek ellenére soha nem volt honvágyam, inkább az egyedüllét vert oda ideig-óráig. Amikor kiszakad az ember egy nagyváros forgatagából, amelyet egész életében megszokott, és egyedül lesz egy nagy házban minden kommunikáció nélkül, akkor elgondolkodik az életén, illetve azon, hogy biztos hogy jó helyen van e, vagy biztos jó úton jár-e. Kicsit átértékelődött abban az időben az életem, de rengeteget tanultam, amit a mai napig, de azt hiszem hogy a koporsómig tudok majd kamatoztatni. Szóval nem az otthonom, nem Magyarország hiányzott, hanem inkább az emberi kapcsolatok. Ez azért azóta gyökeresen megváltozott természetesen.

Te mit tanácsolnál a külföldre költözni készülőknek?

  • Játssz sok sok ACTIVITY-t.
  • Legyen benned kurázsi.
  • Tanulj meg gondolatot olvasni, hogy a pár szóból amit tudsz, kitaláld hogy mit akar a kolléga vagy a főnök (erre (is) kell az activity)
  • Tanulj meg nyelni.
  • Tanulj meg nyalni (ha tetszik ha nem, muszáj néha).
  • Tedd félre a büszkeséged.
  • Hagyd otthon a hirtelen haragod.
  • Termelj megfelelő mennyiségű intelligenciát.
  • Szokj hozzá, hogy kibeszélnek a hátad mögött (hisz úgysem érted). Ilyenkor kell nyelni.
  • Abban amit csinálsz legyél nagyon profi, mivel nem érted hogy mit akarnak mondani neked, előre kell látnod, ki kell találnod (Activity)!
  • Fogadd el a más gondolkodást.
  • Figyelj és tanulj.
  • Legyél jó fej, vedd körbe magad segítő ismerősökkel. Aztán te is segíts másoknak.
  • Az Euró nem egyenlő a forinttal, sose számolj át, mert be fogsz golyózni.
  • Dolgozz sokat és jól.
    A lista nem teljes, lehet bővíteni!

 

 Képek: Köszönet érte Zsoltnak és pexels.com

 

 

Ha szeretnél szerepelni a sorozatban, és Németországban élsz, írj nekem a frankfurtimesek(kukac)hotmail.com címre, vagy a Facebookon!

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!  

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr1712239292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hapsi 2017.02.09. 21:19:49

Ismerem a srácot a "Frankfurti magyarok" csoportból. Eddig is szimpatikus volt, de most még jót is röhögtem, hogy indult a pályafutása... :-)
Bár csak sok ilyen ember lenne itt, nem csak a beszólogatós okoskodók (Fb)!
Amúgy nem tetszik ez az új arculat nálad, régen jobban szerettelek! :-)
Azért olvaslak így is :-)

gabuschka 2017.02.10. 20:08:28

@hapsi: Ezzel én is így voltam, nagyon szórakoztató volt összeállítani az interjút! :-) Adj még egy kis időt az új oldalnak, ez még a tesztüzem, összegyűjtöm a hibáit és ki lesznek javítva. Remélem idővel megtetszik majd! :-)

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások