Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Laparoszkópos vizsgálat Németországban

A babanapló sorozat egy újabb fejezetével jelentkezem ma, mert január 11-én sikeresen átestem egy laparoszkópos nőgyógyászati vizsgálaton, amely célja volt, hogy kizárjuk az egy esetleges elzáródás, letapadás, vagy összenövés lehetőségét, mint a teherbe esést akadályozó tényezőt. 

Két dologra jöttem rá ezen apró beavatkozás során. Az egyik, hogy egy kis nyápic vagyok, és félek mindentől, ami a kórházban történhet és sajnálni is nagyon tudom magam, a másik, hogy amennyiben lehetséges, szeretném elkerülni a császáros szülést. Persze tudom, hogy ez nem kívánság műsor. Korábban szerettem volna altatásos császárt, mert nem akartam a szülésélményt (=vágóhíd) átélni, ám már ezen apró műtétecske is megerősített abban, hogy jobb ha az a gyerek egy, már létező lyukon távozik, és nem csinálnak az emberre újakat.

15-20 perces olvasmány.

A témában írt korábbi bejegyzéseim itt találhatóak

Előzmények

Közel háromnegyed év kihagyás után december elején jelentkeztem a meddőségi klinikán ismét, hogy megtegyük a következő szükséges lépéseket a vágyott teherbe esés felé. Mint már korábban írtam, itt Németországban a nők hormonális és ultahangos vizsgálata, valamint a férfi nemzőképességének megállapítása után három darab inszeminációt végeznek el, mielőtt bármilyen további vizsgálat következne. (Szemben a magyarországi gyakorlattal, ahol a petevezetékek átjárhatóságának vizsgálata megelőzi az első inszeminációt).

Ez a hivatalos verzió, ám megbeszéltem a nőgyógyászommal, hogy annak ellenére, hogy mi csak egyetlen egy inszemináción vagyunk túl, mégis szeretném, ha adna egy beutalót a hasi tükrözésre, mert erős a gyanún, hogy valami probléma lehet nálam, ha lassan három éve nem sikerült spontán teherbe esnem. Nem értett egyet a döntésemmel, de megkaptam a beutalót és a kórház nevét, ahol időpontot kérhettem a beavatkozásra.

Frankfurtban a Sachsenhaus Krankenhaus szinte megrapelhető névre hallgató kórház vendége voltam egy napig. A nőgyógyászati hasi tükrözés a menstruációs ciklus csak bizonyos napjain végezhető el, nevezetesen a ciklus 5-10. napja között, amely nekem január hat és tizedike közé esett. Ez csak azért adott kis problémára okot, mert december 21-én kellett a műtét miatt telefonálnom. Németországban is nehéz ennyire rövid időre előre időpontot kapni, így nagyon megörültem, amiért mégis beszuszakoltak január 10-re, amely a lehetséges utolsó nap a beavatkozásra a havi ciklusom alatt.

Apró de bájos fricskája a természetnek, hogy januárban háthogyaviharbannem egy nappal hamarabb jött meg, így aggódva hívtam fel a klinikát, hogy esetleg a ciklus 11. napján is elvégezhető-e még a műtét. Megnyugtattak, hogy igen.

A továbbiakban nem terhellek számokkal és határidőkkel.

pexels-photo-239853.jpeg

Megbeszélés

A műtétet megelőzően hétfőn sor került egy megbeszélésre a műtétet végző nőgyógyásszal és az altatóorvossal. Mialatt várakoztam lecsapoltak tőlem különböző testnedveket, és a kezembe nyomtak egy 10 oldalas dokumentumot hogy elolvassam, és aláírjam. Előbb a személyes adataimat kérték a regisztrációhoz, majd oldalakon keresztül ismertették a műtét folyamatát az összes lehetséges borzalommal, amely esetleg előfordulhat. Végül pedig jött néhány beleegyező nyilatkozat, kezdve azzal a nevetségessel, hogy beleegyezek, hogy a kórházi felvételt követően egy karszalagot adhatnak rám rajta a nevemmel, a születési dátumommal és az elvégzendő műtét nevével, egészen addig, hogy vészhelyzet esetén nem bánom, ha átvágják a hasfalamat. Egyébként az előbbin elidőztem egy ideig, megpróbáltam a lelki szemeim elé idézni a típust, aki miatt külön aláírandó nyiltkozatot kellett nyomtatniuk, hogy a beleegyezést kérjék egy papír karszalag felragasztására. 

A kitöltött dokumentumok leadása után nem sokkal került sor a személyes megbeszélésekre. A nőgyógyász doktornőnél kezdtem, megvizsgált ultrahanggal is, amely során egy cisztát is felfedezni vélt, bár nem tudom hogyan, mert a bal petefészkemet nem is találta az ultrahangon.

A vizsgálat után elmagyarázta egy képeskönyv segítségével, hogy mi fog történni. Egy petevezeték átjárhatósági vizsgálattal kezdenek, amely keretében egy olyan kontaktfolyadékot nyomnak át a vezetékeken, amely látszik az ultrahangon, így ha valahol elakad a folyadék áramlása, akkor tudják, hogy ott elzáródás van. A képeskönyvben mindez egy, a Dallasból már ismert olajfúró torony és egy pihe-puha érzékeny virág (aka belső női nemi szervek) segítségével volt illusztrálva, ahol gondolom nem árulok el nagy titkot, hogy az olajfúró szerkezet nem engem reprezentált a történetben. Mint megtudtam, ezután következik majd a laparoszkópos beavatkozás, amely azért nagyszerű, mert mindössze három, körülbelül egy centis vágással (a köldökön keresztül és a csípőcsont felett mindkét oldalon) behatolhatnak a hasüregbe. Mivel sem az izmokat, sem a hasfalat nem vágják át, már aznap délután távozhatok majd a kórházból.

Rövid várakozást követően jött az altatóorvos. Neki feltettem azt a kérdést, amely bizonyára első helyen szerepel az altatóorvosok GYIK-én, miszerint, UGYE nem fogok felébredni mialatt éppen a lyukakat vágják a hasamba. Türelmesen mondta, hogy természetesen nem, mindössze a jobb szeme sarka rángott meg egy picit, ezért feltételeztem, hogy nem először hallotta ezt az baromságot.

Volt még egy okos kérdés a tarsolyomban, miszerint egy egészen kevés kis kávét ihatnék-e mégis a műtét reggelén, mert olyan nehéz elindulni nélküle. Erre ugyancsak bölcsen elmagyarázta, hogy: „Nézze, azért is kérünk minden pácienst, hogy éhgyomorra jöjjön, és ne igyon semmilyen serkentőszert, mert akkor hamarabb el tudjuk altatni őket. Ha nagyon fontos, igyon egy eszpresszót reggel, de hamarabb elalszik nélküle.“ Az első kérdésem fényében, gondolhatod, hogy nem kockáztattam.

A kórház, előkészületek

Két nappal később izgatottan jelentünk meg a kórház harmadik emeletén. Kicsit áldogálltunk a betegfelvevő ablaka előtt, de nem nagyon akart velünk senki foglalkozni, így leültünk az egyik székre. Mivel azt hitték, hogy valami bajom van, azért mentünk be, rögtön odajött egy nővér majd egy orvos, hogy miben segíthetnek. Gyorsan elmondtam, hogy nincs probléma, kiírt műtétre jöttünk, csak nagyon hamar érkeztünk.

Odavezettek ismételten a betegfelvevő pulthoz, ahol mostmár Efa nővér vett segítő szárnyai alá. (Egyébként Eva, de nagyon szórakoztat a német kiejtés, a “v” betűt “f”-nek ejtik. Így lesz az Évából platós Ifa). Elköszöntem a férjemtől, majd Efa bekísért az egyik szobába, a leendő három szobatársam mellé. Kezembe adott egy hátul nyitott hálóinget és egy rugalmas gézbugyit, hogy öltözzek át a mosdóban, majd amikor visszajöttem segített felvenni egy fehér, nagyon szoros trombózis combfixet.

Ebben a kórházszexuál szerelésben feküdtem be az ágyamba, mialatt megkérdezte, hogy ugye leborotváltam magam. Utána a kezembe adott egy óriási nyugtatót, hogy ezt vegyem be, és relaxáljak, én leszek ma reggel a második. Miután elhagyta a szobát, és kitolták az egyik szobatársat (az első műtendőt) elkezdtem a szobatársakkal beszélgetni. A török gyökerekkel rendelkező, 5 perc ismeretség után már öleléssel búcsúzó és sok sikert kívánó lánnyal és a -mint mondta-, szőlőben felnőtt német lánnyal, akinek egy 750 grammos tumort operáltak ki a hasából. Szívesen beszélgettem volna még velük, de kezdett kiütni a nyugtató, és már jöttek is be, hogy Frau Gabuschka itt az idő, ön következik.

Innentől kezdve homályosak az emlékeim, mert le kellett vennem a szemüvegem és a -5-ös dioptria szemüveg vagy kontaktlencse nélkül olyan, mintha valami elmosódott álomban lettem volna, másrészt a nyugtató is dolgozott már erősen. Jó ötlet, hogy a leszedálást már a megérkezéskor elkezdik, mert így egyáltalán nem féltem, olyan volt, mintha egy Tim Burton filmet álmodnék.

Műtét

Azért is írtam, hogy egy kis nyápic vagyok, mert annak ellenére, hogy végig azt éreztették velem, hogy nem a napi munka, az újabb beteg vagyok, hanem egy személy, nagyon rosszul éltem meg, hogy elvesztettem a kontrollt. Kiszolgáltatott érzés volt, hogy leszíjazták a bal kezem, meg a hasam, persze mint közben megtudtam csak azért, hogy le ne essek az ágyról. Közben elkezdtek vénát keresni a jobb kézfejemben, de nem a szemükkel, hanem a már beszúrt tűvel. Egyidejűleg valaki szólt a fejemnél, hogy Frau Gabuschka ne ijedjen meg, de jövök a gázzal, lélegezzen nyugodtan, majd a szám elé tartotta a maszkot. A vénámat tovább keresték de akkor már a könyökhajlatomban forgatta valaki a tűt, és szerencsére ott már sikerrel is jártak, bár az infúziót később egy harmadik helyre szúrták be.

Közben megkérdeztem, hogy dolgozik-e itt esetleg valaki Magyarországról, mert eddig szinte mindenki, akivel találkoztam és beszéltem külföldi volt. Az egyik nővér, feltehetően a vénaszúrkáló mondta, hogy nem, mert itt náluk csak Jugók vannak, de azok meg annyian mint a patkányok. (Nur Jugos. Wie Ratten). Erre csak nagy szemekkel meredtem rá, azaz a hang irányába, mert ugye semmit nem láttam, hogy te jó ég, hogy mondhat ilyet.

Ekkor megjelent egy nagy zöld paca, azaz a doktornő. Viccelődött, hogy bizonyára nem ismerem meg, mert ma zöld manónak öltözött be, de egyébként vele beszéltem két napja. Mivel semmit nem láttam, felőlem akár tényleg lehetett volna egy kobold is. Elkezdték benyomni az altatót, közben el kellett mesélnem, hogy hova megyek legközelebb nyaralni. A napsütésig jutottam az elbeszélesben.

pexels-photo-236054.jpeg

A saját ágyamban ébredten az ébredező szobában eléggé kiütve. Azért az eszembe jutott, hogy vajon ki lehetett az a szerencsétlen, akinek a műtőágyról vissza kellett emelnie a másik ágyra, mert ha megkapnám aranyban a súlyomat, ezeket a sorokat nem a hideg Németországból írnám.

 

Lábadozás

Egyébként a legkellemetlenebb az egész procedurában az altatás volt. (A másik meg a szétszurkált vénám, alig bírtam másnap mozgatni a kezem a fájdalomtól) Azaz a mellékhatása, hogy az ébredés után is nagyon álmos és kókadt voltam, aludtam volna, de össze akartam magam szedni, hogy haza tudjunk menni. Harcoltam magammal, az alvás ellen, bár lehet egyszerűen aludnom kellett volna még egy kicsit. Sajnáltam a férjem is, mert csak ült az ágyam mellett, alig tudtam bármit is mondani, nem voltam túl szórakoztató, bár megnyugtatott, hogy aludjak nyugodtan.

Egy órával később még mindig kókadtan feküdtem, amikor bejött a doktornő, és elmondta mi újság odabenn. Beigazolódott, amitől mindketten tartottunk titkon, hogy igazából semmi bajom nincs. A petevezetékek mozognak, csilli-villi átjárhatóak és kristálytiszták, amellyel persze magában nincs semmi probléma, de felmerül, hogy ha mindketten egészségesek vagyunk, akkor miért nem sikerült közel három év után sem teherbe esnünk?

Néha megnyugtató azt hallani, hogy egy megfogható, szervi gond áll a bajok mögött, mert azzal legalább lehet valamit kezdeni. Kivágni, toldozni, foldozni. De ha valamilyen lelki ok áll a háttérben, azt hogy és hol kezdje az ember meggyógyítani? És egyaltalán hogyan jön arra rá, hogy mi a probléma?  Könnyen kapja meg minden érintett, hogy azért nem jön össze a baba mert rágörcsöl, de gyakorlati tanácsot senki nem kínál a görcs eltüntetésére.

Természetesen aki keres, az talál. A doktornő is talált egy-két mini polipot a petevezetéken, és egy picuri miómát a méh külső falán, valamint egy kisebb endometriózis is előfordul nálam, amely a nagyon fájdalmas menstruációért felelőssé tehető, de a teherbe esést nem hátráltatja. Ezért leszámítva a kisebb állatkertet a hasamban, tulajdonképpen egészséges vagyok, 

Szerencsére hamar jobban is lettem, a szerdai műtét után szombaton már mehettem dolgozni. Legközelebb holnap megyek vissza a klinikára, hogy megbeszéljük a műtét eredményét és a következő lépéseket a doktornővel.

 

 Képek: pexels.com

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!  

 

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr2012122749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GizilányaJudy 2017.01.22. 14:28:07

Hihetetlen,hogy egy kórházi beavatkozást úgy megírtál,hogy többször hangosan felnevettem :) Gratulálok,szuper írás!!!!!!!!!!!

gabuschka 2017.01.24. 19:21:11

@GizilányaJudy: Ennek örülök! ☺️☺️ Köszi.

Enikő Menczel · http://youaremycupoftea.blog.hu/ 2017.06.29. 17:49:48

Szerintem azt is elmondhatná valaki, hogy mi számít rágörcsölésnek és mi számít még normális várakozásnak. Mi az a szint, ami mások szerint már "lelki oknak" számít?

gabuschka 2017.07.01. 17:44:48

Ez talan mindenkinel mas. Egyebkent pont meg akartam az en velemenyemet irni. Persze az nem jelenti azt, hogy mas nem mashogy erzekeli.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások