Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Ti írtátok: Kedvenc karácsonyi emlékem - Advent III.

El is érkeztünk a harmadik adventi bejegyzéshez, amelyet Ti írtatok, mert ebben gyűjtöttem össze az általatok elküldött legemlékezetesebb karácsonyi emlékeket. Többen is meséltetek a csilingelő Jézuskáról, egy díszeket cincáló csecsemőről és a kínos ajándékokról is. Szívmelengető volt olvasni, hogy hiába közhely, de legtöbbünknek tényleg a közösen eltöltött idő a legemlékezetesebb.

(Ja, nekem nem, én ajándékot akarok, de sokat.)

pexels-photo-237904.jpeg

Íme, erre emlékeztek a legszívesebben:

"Nekem a karácsony egyenlő a narancs- és mandarinillattal. Én ugye a '80-as években voltam gyerek, amikor a banán és a narancs afféle "téli" gyümölcsnek számított. Minden karácsonykor volt narancs és mandarin az asztalon, amit vacsora után ettünk, a torta után. December 21-én születtem, kvázi ez volt a szülinapom is, az én szülinapi ajándékom mindig ott volt a fa alatt. A karácsonyi vacsora és a narancsillat annyira összekapcsolódott a fejemben, hogy teljesen mindegy, hogy hol, akár itt a világ másik végén, a trópusokon is, akárhányszor felbontok egy narancsot, megjelenik előttem a karácsonyfa :) Érdekes, hogy sem a bejgli, sem a forralt bor, de még a töltött káposzta sem kapcsolódik nekem ennyire a karácsonyhoz, mint a narancs meg a mandarin."

"Idén megszüntettük a család felnőtt tagjai között a karácsonyi ajándékozást, mert most már a gyerekeké a főszerep. Pedig jó néhány sztori született a melléfogásokból. Így például sosem felejtem el, amikor még 30 alatt megkaptam életem első ránctalanító krémét, hát ki mástól, mint anyósomtól...

Az anyósnak egyébként a fiát, azaz a férjemet is sikerült meglepnie a 'Szégyenfolt' című regénnyel egyik alkalommal...

De a csúcs a sógorom volt, aki megismerkedésünket követő karácsonykor valami nagyon személyeset szeretett volna nekem választani, ezért sokáig keresgélt, amíg olasz szerzőt nem talált a könyvesboltban. Igaz, hogy csak magyarul, de sikerült neki. Majd hónapokig gondolkoztam azon, hogy tekintve mozgalmas gyermekkoromat, üzenni próbált-e a 'Lelenc' című regénnyel... Évekkel később azért tisztáztuk, hogy nem."

"Az első karácsonyi élmény, amit meg szeretnék osztani, szomorú, de ez ugrott be először. Talán mert ez volt az első (és eddig az utolsó) olyan, amit egyedül töltöttem. Karácsonyfa volt, az igaz, de semmi más nem emlékeztetett rá, hogy most nem csak egy sima hétköznap van. Ebéd címén sütöttem egy rántottát, hogy mégis valami főtt kaját egyek, aztán estig neteztem meg filmet néztem. Ez is csak egy nap az évben, majd elmúlik… Később leesett, hogy a céges egyenajándékon meg egy-két képeslapon kívül senkitől nem kaptam semmit. Nem létszükséglet az ajándék, meg az egész karácsonyi összejövetel, de mikor egyszer elmaradt, az nagyon fájt.

 A mélypont után aztán kárpótolt az élet, azóta csak boldog karácsonyokat töltöttem el együtt azzal, akit szeretek, és jött a sok „első“ alkalom, az első együtt vásárolt fenyő, az első karácsonyi ajándékok kiválasztása, az első karácsonyi kacsa megsütése az ünnepi vacsorára (ami remekül sikerült és nagyon finom lett), és még jó pár dolog."

narancsos_kacsa.jpg

"Nekem természetes, hogy gyermekkoromban volt a legkedvesebb, sohasem ajándékoztunk, mégis sokat kaptam a szüleimtől, Édesanyámtól. Ma már tudom, szegények voltunk, akkor nem foglalkoztam ilyen gondolattal, volt karácsonyfánk, de nem volt rajta üveg gömb, mint a barátnőimnél. Igaz egyik alkalommal kaptam egyet ajándékba. Szaloncukrot anyukám főzte, ostyát sütött és kivágta kerekre, valódi alma volt rajta, és dió csoki papírba csomagolva. Gyertyák? Nem elektromosak, mert nem volt a falunkban áram bevezetve, tehát gyertyák égtek rajta tartókban. Láttam amikor készítik de igyekeztem elaludni, hogy nagy meglepetés legyen reggel.

Csodás emlék amikor éjféli misére mentünk, akkoriban nagy hó volt, a Betlehemeseket vártuk. Együtt mentünk kicsik, nagyok énekelve, sokat nevetve, közben viccelődtek a felnőttek. Nekem olyan csodás volt, hogy sok esetben sírtam örömömben. Megjegyzem idős szüleim voltak, a testvérem gyermekével egyidősök voltunk.

Felnőttem, családom lett, gazdagabb körülmények között igyekeztem a karácsonyi hangulatot megteremteni. Nem csak ajándékra gondolok, mert már én tudtam venni a családomnak. Mostanában amikor már az unokákat várom, és a szüleik mesélik az Ő karácsonyi élményeiket (az én két gyermekem), meglepődve hallgatom, az volt számukra a legjobb amikor én meséltem az én szép karácsonyomról, amikor még nem pénzért vettük az ajándékot, tehát a beszélgetések, a család együtt éneklése volt számukra is a legszebb emlék."

"Párommal az első közös karácsonyunkat ünnepeltük együtt az albérletünkben. Szüleim szintén jelen voltak. Párom vett egy fenyőfát. Hatalmasat. Ami persze nem fért bele a családi fenyőfatartónkba, amit a szüleim messziről is magukkal hoztak. Tanakodás az erkélyen a férfiak között. Arra jutnak, hogy azt bizony nagyon meg kell faragni. Fejszével. Azt pedig mégsem lehet az erkélyen csinálni. Szerencsére akkor még a földszinten laktunk. Átdobták az erkélykorláton azt a szegény fát, hogy kifaragják. Sikerült, fenyőfa visszadobva, erkélyajtón átküzdve felállt a nappaliban. A látvány, a férfias küzdelem és a siker utáni büszke tekintet még mindig előttem van."

"Az egyik karácsonykor elhatároztuk, hogy nem a szobába, hanem az erkélyre tesszük a fát. Feldíszítettük, meggyújtottuk rajta a gyertyákat, majd kimentünk anyukámmal a konyhába. Egyszercsak kiabálást hallottunk a folyosóról. Kinéztünk és láttuk, hogy apukám ugrabugrál "Ég az erkély, ég, ég!!" - ezt szajkózta, mint egy beakadt lemez. Anyu jól leszúrta, amiért csak ugrál, sipákol, nem pedig vízért rohan és olt. Anyu végül leöntötte a fát és az allatta lévő cipősszekrényt, majd nekiültünk végre az ünnepi vacsorának..."

"Amikor a mamámnak és anyának a tesómmal üres WC papír gurigát csomagoltunk be úgy, mint egy szaloncukrot, és azt adtuk ajándékba, Kicsit a zsebpénz hiány, kicsit a móka miatt is. De jót nevettek rajta. Kb. nyolc éves voltam."

christmas-decorations-1816478_640.jpg

"Nekem az a gyermekkori karácsonyom jutott eszembe, amikor először mondtam édesanyám szemébe, hogy 'Tudom, hogy nem is a Jézuska hozza az ajándékot.' Mondtam ezt azután, hogy ő 2 órán keresztül a hideg, fűtetlen szobában díszítette a fát, hogy mi ne lássuk. Azt mondták, hogy vásárolni ment, nincs otthon. Ezután leültünk a konyhában és vacsoráztunk, vártuk a Jézuskát, vagy valami mást? S akkor nekem WC-re kellett mennem. A házban sötét volt, nem mertem egyedül menni, de édesanyám nem volt hajlandó kikísérni. S akkor történt valami. Bátortalanul, óvatosan elindultam, félve, hogy mégis járnak ott "idegenek" és akkor megláttam a szobában a karácsonyfa fényeit! Boldogan kiabáltam, hogy megjött a Jézuska! - még egy évig elhittem a csodát - hiszen amikor vacsorázni mentünk, még sötét volt a házban."

"Amikor a fiamnak mutattuk meg az első karácsonyfáját, amit körülbelül fél óra múlva magára rántott. Hason odakúszott és cibálta a díszeket amit felért."

"16 évesen a Harry Potter első három részét megkaptam és rohadtul csalódott voltam.. Hogy ne már, most tényleg?! Könyvek??! (Olyan jó lett volna valami fasza ruhát, táskát, vagy sminket kapni.) Tényleg nem örültem neki, de aztán gondoltam, itt a téli szünet, mi bajom lehet, belelapozok… És 20 oldal után függő lettem!!! Imádom azóta is, mindig elrepít egy olyan világba, ahol imádok lenni."

"Kicsi voltam és anya mindig csengetett, hogy megjött a Jézuska. (Persze vágtuk, hogy ő rakja oda az ajándékokat.)"

"Amikor tavaly 23-án éjjel felállítottuk a fát, hogy reggel erre ébredjenek a fiúk, és láttam a srácok „My first Christmas 2013“ és „My first Christmas 2015“ karácsonyfa díszeit a fán lógni. Büszke voltam!"

"Az a legkedvesebb karácsonyi emlékem, amikor egy másik szobában meg kellett várnunk, míg a „Jézuska“ csenget és utána lehetett menni megkeresni az ajándékainkat."

"Amikor minden tesó itthon volt és Cluedo-ztunk. Az igazi családi kari volt."

"Gyerekkoromban azt élveztem a legjobban, hogy karácsony este sétáltam a nagyanyámmal és azt számoltuk, hogy hány ablakban látunk olyan fát, amin van égő. Mert akkor még alig volt valakinek olyan fája, amin volt színes égősor."

"Zaklatott fiatalkorom emléke, hogy ezer ajándékot vettem mindig szép apránként, de úgy eldugtam őket, hogy karácsony este kikésztettem mindenkiét, de biztos volt egy valami, amit elfelejtettem elővenni. Következő évben nagyon igyekeztem, de akkor is lemaradt valami."

 

Köszönöm szépen, hogy elküldtétek nekem ezeket a kedves emlékeket! A végére pedig elhoztam az enyémet is:

Az első, az inkább egy hagyomány, nem egyszeri alkalom volt. Minden évben december 25-én apukámmal és mostohaanyámmal töltöttük a karácsonyt, amíg ki nem költöztünk az öcsémmel külföldre. Először apukám és nagymamám, majd a megismerkedésük után mostohaanyám lépett a karácsonyi szakács "hálás" szerepébe. Felnőtt fejjel jól esik visszaemlékezni a rogyásig tömött asztalokra, a sok finomságra, arra, hogy az ember gyerekként természetesnek vette a terülj-terülj asztalkámat, és csak most érzi át igazán, hogy micsoda munka van mögötte. Szerettem, hogy a tágabb család is eljött, együtt bohóckodtunk az unokatestvéreimmel, és kihallgattuk, hogy miről beszélnek a felnőttek a "felnőttasztalnál" (többnyire unalmas dolgokról). Közben mindig ment a megunhatatlan Boney M karácsonyi CD a háttérben.

A másik pedig egy konkrét karácsony volt, nyolc éves voltam, és borzasztóan szerettem volna egy élethű csecsemőnek kinéző babát. Anyukámmal és a testvéreimmel karácsonyoztunk, együtt díszítettük a fát, majd este kinyithattuk az ajándékokat. Amikor kibontottam, és ott volt Petike (így neveztem el a játékbabámat), annyira boldognak éreztem magam. A legjobb pedig, hogy még mindig emlékszem anyukám ugyancsak boldog arcára, hogy örömet okozhatott nekem. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az adventi bejegyzéssorozta korábbi részeit itt, itt, az apropóját pedig itt érheted el.

Képek: pexels.com, pixabay.com, a kacsás képért pedig köszönet az egyik beküldőnek.

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr2512042561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GizilányaJudy 2016.12.15. 10:56:08

Szia,jaj de jó volt olvasni!!!!!!!

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2016.12.25. 11:54:07

Köszönet a karácsonyi hangulatért!

gabuschka 2016.12.25. 12:05:48

@kisrumpf: :-* Köszi a visszajelzést!

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások