Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Péntek esti vendégeskedés

alcohol-party-glass-table.jpgA férjemnek van egy barátja, nevezzük mondjuk Rupertnek. Nagyjából 15 éve ismerik egymást, együtt tanultak angolul zsenge ifjú korukban egy kis angliai tengerparti városban. Bournemouth a hely neve, ahova a férjem 21 évesen elköltözött Brazíliából, hogy az angol felkészítő tanfolyam után megkezdje tanulmányait. Azt hiszem az a pár év volt élete legjobb időszaka – természetesen mielőtt engem megismert – legalábbis ezt szűrtem le a bepárásodott szemű visszaemlékezésekből vagy az olyan anekdotákból, amelyek mindig úgy kezdődnek, hogy: á, ezt inkább nekem ne meséljék el.  (Végül persze csak elmondják. ) Majdnem az összes mostani barátsága ebből az időszakból ered, ahogy Rupert is.

A fent emlegetett barát légiutas kísérőként dolgozik, nagyjából 15 éve röpköd ide-oda, élvezi ezt a szabad életet, Buenos Aires-től Mumbai-ig gyakran fordul meg különböző országokban, és ahogy a szállodákat váltogatja, olyan ütemben cserélődnek a barátnők is mellette. Nem kell félreérteni, nem egy nőcsábász, vágyik családra és egy társra, de eddig nem sikerült belebotlania az igaziba. Dicséretes, talán már kissé beteges is, hogy egy-egy csalódás egyáltalán nem aggasztja, általában egy hónapon belül már valaki más mosolyog az oldalán.

Mint ahogy most is, egy felbontott eljegyzést maga mögött hagyva két héten belül a múlt hét pénteken nekünk is bemutatott amerikai lány virított mellette. Nem bántam, hogy találkozunk, hiszen utoljára januárban, az esküvőnkön láttam akkor még a kettővel ezelőtti barátnővel. Egy hónapja jött a hír, hogy vége a kettővel utáni barátnővel, azaz menyasszonnyal a dalnak, eljegyzés felbontva. A múlt héten mialatt a férjem segített neki kiköltözni az exével közösen bérelt lakásból, elmesélte neki Rupert, hogy újfent megismert valakit.

És hogy ez a lány (mint mindig mindegyik) más, nagyon kedves, bulizós, vad, és olyan szerelmet amit most érez, még sohasem érzett előtte, valami kincset talált. A Drágám próbálta neki mondani, hogy hát izé Rupert, egy hete ismered, kicsit lassíts le, épp most költöztetlek az ex-menyasszonyodtól, hagyj egy kis időt magatoknak, majd kialakul. De ha Rupert szerelmes, ami nem ritkán fordul vele elő, akkor nem lehet vele beszélni, a hűtő cipelés helyett is a telefonját bűvölte, és bosszankodott, mert a lány már fél órája nem írt neki vissza.

A cipekedés közben megegyeztek, hogy a héten pénteken találkozunk négyesben. Eredetileg egy vacsora volt megbeszélve, azt a hét folyamán Rupert nyolcvanszor akarta átszervezni, hogy inkább látogassuk mi meg őket, (egy kisebb faluban lakik Frankfurt közelében) és menjünk el bulizni, meg írkocsmába, meg iszunk whisky-t, meg ott is aludhatunk náluk, meg az anyámkínja. Szerencsére abban egyetértettünk a férjemmel, hogy ehhez nincs kedvünk, így maradt az, hogy ők jönnek. Ekkor meg én morogtam egy hétig, mert nem örültem, hogy nálunk akarnak aludni.

Péntek, 18:30, a lakásunk:

A férjem készül a vendégekre, vett sajtot, olívabogyót, meg vörösbort  és vidáman kockázgat a konyhában, közben tölt nekünk egy-egy pohárral. Néhány perce értem haza, jól esik a kellemes fogadtatás. Zene szól a háttérben, leveszem a cipőmet, kényelmesen elterülök a kanapén, hangolódunk Rupertékre. A telefonja csörög, Rupert hívja, hogy késnek tíz percet (ez végül 40 lett). A Drágám elküldi melegebb éghajlatra, hogy soha nem képes pontosan érkezni, igyekezzenek, mert oda kell érnünk az étterembe, de előtte szeretnénk kicsit ismerkedni, iszogatni.

19:15

Drágám: - Egyszerűen hihetetlen, hogy Rupert mindig késik, aznap is, amikor költöztettem, negyven percet vártam rá, mire ideért. Semmibe veszi a közös programunkat. – dühöngött. – de teszek rá magasról, ha addig megeszünk és iszunk mindent, így jártak, időben kell érkezni, hörpint is egy nagyot a poharából. (Én közben egy programajánlót élesítek a Facebook oldalamra, bólogatok, bekapok egy darab sajtot.)
- Jajj, tedd már le azt a telefont, velem foglalkozz, éppen beszélgetünk. – Próbálja a figyelmem elnyerni.

19:40

Rupert és Angie (ugyancsak kitalált név) megérkeztek. Angie amerikai, egy kedves arcú, kék szemű alacsony, szőke lány. 25 éves, mosolygós és európai mércével mérve extrém módon közvetlen és barátságos. A nyakamba borul kezdésképpen, mennyire örül, hogy megismert. Megmutatjuk nekik a lakást, percekig áradozik, hogy mennyire minden milyen gyönyörű nálunk. Főleg a fürdőszoba csempe, amely szerintem olyan mint egy kórházban, de valamit mindenáron meg akar dicsérni. Kapnak egy-egy pohár bort, a fiúk szokás szerint elkezdtek beszélgetni, nekem maradt Angie, de amerikai lévén tudtam, hogy nem lesz probléma a felületes csevegést egész este fenntartani.

Angie:  - Milyen szép a lakásotok, ó és ezek a képek! Saját fényképek?! Wooooow! Micsoda cool ötlet! Ó az ott csak nem a Colosseum? Imádom Rómát, ez volt az első európai város amelyet meglátogattam. Milánót utáltam, képzeljétek egy rendőr nem válaszolt a kérdésemre, csak a mellettem álló férfihez beszélt, hozzám nem, mert nő vagyok. Micsoda egy szar hely, hát én egy amerikai lány vagyok, nálunk ez nem így megy. – Mindezt szinte üvöltve, az a típus, aki azt is csutkára feltekerve meséli, hogy vett kenyeret a boltban.  – Itt gondolatban összenéztünk a férjemmel, erős kezdés, érdekes este lesz ez a mai, lássuk csak kit hozott már megint nekünk ez a Rupert fiú.

Sajt majszolgatás, iszogatás, Angie balra el a toalettre, addig kihasználom az alkalmat, hogy megkérdezzem Rupertet hol ismerkedtek meg. Elmeséli, hogy Denverből repült vissza Frankfurtba, dolgozott, Angie meg éppen Európába tartott ismerősöket meglátogatni. A felszállásnál a személyzeti ülés pont Angie ülésével szemben volt, aki kicsit kacsintgatott, meg kacérkodott, és a fél válláról lehúzta a pólóját, hogy csábos vállgödrével magába bolondítsa Rupertet, aki mint már tudjuk nincs fából, és könnyen ismerkedik. Azóta (egy hete) elválaszthatatlanok, ezért gondolta úgy Rupert, hogy mindenképpen ismerjük meg, talán idejekorán, szíve újabb választottját.

Angie közben visszajött:

Angie: - Mondtam már, hogy imádom a németeket és Németországot is? És az ételeket is! Csak a nyelv olyan nehéz!

Én: - Ne is mondd, még három év után is sokszor küzdelmes kifejezni magam, főleg ha fáradt vagyok. Egyébként én nem német vagyok.

Angie: - Nem??! Hát honnan jöttél?

Én: -Magyarországról.

Angie: (szinte bántóan hangosan): - Hát akkor ezért vagy te ennyire gyönyörű! (Kicsit elpirulok, és próbálom kitalálni hogyan reagáljak az ennyire közvetlen és direkt dicséretre. Mindig meghökkent, hogy az amerikaiak mennyire bőkezűen szórjak a bókokat) A válaszomra nem várva hirtelen átköt: - Imádok sztriptízbárokba járni, és itt európában olyan szépek a lányok a bárokban. Nem csak a testük szép, hiszen táncosok, hanem az arcuk is. Pont mint te! Amerikában nem szép az arcuk. Voltunk pár napja Ruperttel itt Frankfurtban is egy sztriptízbárban, ott is annyira gyönyörű lányok voltak, adtam nekik pénzt, hogy menjenek inkább tanulni. Valahonnan keletről jöttek – folytatja - azt hiszem Romániából. (Megkérdezi Rupertet, hogy honnan is jöttek a lányok, valóban, Romániából). Így már megértem, hogy miért vagy te is ilyen szép, közel vagytok egymához. – Fedezi fel a párhuzamot.
Meghúztam a poharam, rájöttem, hogy hosszú estének nézünk elébe. Meg hát ilyen hasonlatot sem hallottam még, de nem kell kukacoskodni, ajándék bóknak ne nézd a fogát.

via GIPHY

20.00

Közben végre elindulunk az étterembe, Angie nem gátlásos, csodálkozásomra, hogy tizenhat tetoválása van készségesen húzza fel és le a utcán a ruhadarabjait, hogy bebizonyítsa. Másik két ismerős is csatlakozik hozzánk, ők választották a kicsi, hagyományos, csendes és családias éttermet, amely közönségét a tisztes, kenyerük javát már elfogyasztott Manfrédok, Ursulák és Jürgenek valamint az amerikai Angie és mi tettük ki. (Ebben már nem vagyok biztos, mert a férjem szerint egyáltalán nem ilyen emberek ültek ott, inkább fiatalabbak. Szerintem meg nem egyirányba néztünk.) Tulajdonképpen azon kívül, hogy Angie hangereje, és kedvenc mondatának: “I am a f.cking American” szinte minden egyes mondatba való belefűzése kicsit bántotta a többi vacsoráló fülét, nem mondhatok semmi rosszat. Az én angolos, fél 12-es távozásomig semmi eget rengető vagy megbotránkoztató dolog nem történt. Sőt kiderült, a lány egy művész, és 19 éves kora óta van egy kis graffiti cége, azaz mint mondta, ő nem ingyen festeget, hanem megrendelésre. Mellette kiadott egy verseskötetet.

23:30 étterem

Elköszönök, elindulok hazafelé, biztosítok mindenkit arról hogy nyugodtan maradjanak, nekem másnap dolgoznom kell, szeretnék aludni. Közben túl vannak a második kör snapszon, Angie ha lehet még hangosabb, és az a fajta aki tapizósra issza magát. Lesimítja a mellette ülő haját, engem ölelget, Rupertet viszont csúnyán elhajtja, hogy hozzon neki inni. Örülök, hogy eljöhetek.

Éjfél, otthon

Ágyneműt húzok és megágyazok a vendégeknek, majd lefekszem aludni. Számomra itt végződik az este, az eseményeket innentől másnap rakom össze.

(A dőlt betűs részeket csak később tudtam meg, de leírtam így rekonstruáltam nektek a teljes sztorit.)

Hajnal egy, étterem – A férjem és Rupert, Angie-t a gyanútlan két barátunkkal az étteremben hagyva elindulnak a legközelebbi automatához pénzt felvenni. Mire visszaérnek a két srác magából kikelve mondja, hogy Angie felállt az étteremben az asztalra (a sok Manfréd és Ursula között) és elkezdett táncolni olyan Michael Jackson-osan, alig tudták leráncigálni az asztal tetejéről.

via GIPHY

Angie válasz nélkül elalszik Rupert ölében. A férjem taxit hív.

Fél kettő, étterem:

Angieből egy rongybaba lesz, már nem tér magához, akkor sem, amikor a Drágám igyekszik beleapplikálni a taxiba. Rupert nem segít, mert éppen össze akarnak verekedni az egyik baráttal. A kiváltó okok ismeretlenek, de vannak feltételezéseim. Szétválasztják őket.

Kettő óra, otthon: Arra ébredek, hogy Angie kiabál nálunk, hogy szeretne elszívni egy cigit, Rupert mondja neki, hogy most nem lehet. Közben a férjem bejön a hálószobába, gondolom, hogy megbizonyosodjon róla biztosan felébredtem, és elmondja, hogy szeret, tizenötször. A lakásban csönd lesz. A társaságból senki nem szomjas, valószínű ezért tűnik jó ötletnek, hogy Angie-t lefektetik, majd visszatérnek az éjszakába. Szerencsére nincs gond, de lehetett volna.

Három óra: Felébredek, mert a lakás fényárban úszik, nem kapcsolták le a villanyokat. Káromkodva kikászálódok az ágyból, lebaskapcsolom a villanyokat, félálomban úgy tűnik senki nincs otthon.

Négy óra: Ismét felébredek, mert csöngetnek. Rupert jött haza a férjem nélkül. Örültem, hogy ennyire otthon érzi magát, vagy lehet náluk otthon 24/7-ben recepciós szolgálat van. Kissé morcosan beengedem. A férjemnek meg írok, hogy hol van, a hülye vendégei már hazajöttek. Remélem, hogy egyben hazaér, hogy én fojthassam meg. Visszaalszom.

Négy óra húsz: Felébredek, mert csipog a telefonom, a férjem már úton van hazafelé. Nem tudom minek erőltetem az alvást.

Négy ötven, hazaér:  Addig ismételgeti, hogy fent vagyok-e, amíg felébredek.

Öt óra tíz: Felébredek, mert horkol. Taszajtok egyet rajta és alvást színlelek. Végre csönd van.

Öt negyvenöt: Megszólal az ébresztőm.

 

Utóirat: És mindezek után Rupertnek még volt képe azt mondani, hogy legközelebb a lányok nélkül menjenek szórakozni. De már nem haragszom rá, mert következő héten elmentek Angie-vel Barcelonába, ahol jobban elfajultak a dolgok. Azzal kezdődött, hogy a lány mellkason harapta (!) majd azzal szekálta, hogy elmegy a rendőrségre, és azt mondja, hogy erőszakoskodott vele. Rupert elmenekült a hostelből, a reptéren aludt, és hajnalban hazarepült egy korábbi géppel. Ha jól tudom, mindezek ellenére még mindig együtt vannak, szóval én már elvesztettem a fonalat. 

Egy valamit leszögeznék Angie védelmében. Egy hajszállal sem vagyok jobb az írásom főszereplőjénél, mert a magam fajta csendesen szemlélődő stréber "jókislány" abban leli titkos perverz izgalmát és örömét, hogy lehetősége van a rosszakhoz képest jónak látszani. Van kihez mérten józannak és rendesnek lenni. Mert én ilyet nem, á, biztos nem, én így nem viselkednék. Közben meg csendben csodálom a bolondokat, hogy szabadon élnek, járnak-kelnek a világban. Tesznek mindenre és mindenkire magasról.

 

Kép: pexels.com 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!  

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr512006248

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gabuschka 2016.11.28. 20:50:57

@StanLee: Haha ennek örülök! Köszi!

lefety 2016.12.10. 23:30:20

remek volt!
szórakoztató.

jól írsz, egyedül a mozgó gifjeid vannak túladagolva (általában). ;)
tetszett a határátkelő-gyerekes gyűjtés is, várom a második részt.
hajrá!

gabuschka 2016.12.12. 11:40:13

@lefety: Köszi! :-)
A posztok a gyerekekkel szerdánként jönnek majd.

Orsheka 2017.03.01. 12:48:34

Hát ez nagyon tetszett! Nem szeretem a sztereotípiákat, de mondjuk engem is megbotránykoztat, ha valaki az asztalon táncol.

Udvozlettel,
(egy tényleg) Ursula

gabuschka 2017.03.03. 20:33:57

@Orsheka: Örülök, köszönöm! Egyébkent Ursulanak szuletni kell, latatlanban is nehez elhinnem, hogy olyan lennel.

tomhardynészonja 2017.09.10. 14:18:20

Szia! Nagyon tetszett ez a posztod (is), rendkívül szórakoztatóan sikerült megírnod.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (34) Braunfels (1) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (25) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) frankfurt (4) Frankfurt (30) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (2) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) kirándulás (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (14) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (48) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (8) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (18) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások