Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Hétköznapi időrablók

woman-1927662_640.jpgMindig is nagyon érdekesnek tartottam a jelenséget, hogy bármilyen furcsa, szokatlan, vagy csak új dologba botlunk bele, biztosra vehetjük, hogy az adott tárgy, kérdés, téma, feladat, név, satöbbi egy napon belül ismét az utunkba kerül. Ilyen például, amikor legutóbb a munkahelyemen egy diák a fénymásoláshoz szükséges kártyájára szeretett volna pénzt feltölteni. Mivel a kérdéssel még nem találkoztam az elmúlt három hónapban, így megkértem a főnökömet, hogy mutassa meg hogyan működik a feltöltés.

Feltöltöttük, megtanultam.
Szinte meg sem lepődtem, hogy még egy óra sem telt bele, de már megjelent előttem egy másik diák pontosan ugyanazzal a kérdéssel. Eddig egyszer sem, majd hirtelen egymás után kétszer is.
Egyébként ezt a mai bejegyzést egy másik jellemző jelenség miatt írtam meg. Másról kellene sürgősen egy anyagot összeállítanom, de minél inkább sürget az idő, annál inkább kap el az ihlet minden létező más témában. Már majdnem arra vetemedtem, hogy folytassam a Frankfurtos bejegyzéseket, vagy hogy nekiálljak takarítani, hiszen a csí is jobban áramlik, így az ihlet is hamarabb megtalál, ha nem esik hasra a kupiban.

Majd jelenségek napját tartjuk, azt is biztos ismeritek, hogy mennyire bosszantó olyan emberekbe botlani, akik valamivel feltartanak, vagy akik a hanyagságuk miatt sokkal több időt vesznek el a napunkból mint amennyit rájuk szánni szerettünk volna.
Tehát ez a mai poszt azért született meg, mert egyrészt másról kellene írnom, másrészt, mert az elmúlt napokban a szűkös időmet nem azokra fordítottam, akikre szerettem volna, harmadrészt az előbbiek túl sokszor fordultak elő gyanúsan rövid időn belül.

Ki ne ismerné a nem túl közeli kollégát, akivel már egy ebédszünet alatt is átbeszéltünk minden közös témát. Aki ellen semmit nem tudunk felhozni, azon kívül, hogy nincs közös metszetünk, mert mindig kedves, valamiért mégsem szeretünk a közelében lenni. Tehát ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy vajon miért is bújnánk el előle a legszívesebben, nem tudjuk a választ, mert soha nem bántott minket. Sőt legtöbbször igen készséges. Ez a kolléga köszön ránk rendszerint a villamos megállóban, majd természetesen ugyanazzal a járattal igyekszik haza, mint mi. Ő az, akivel kényszer-illem-beszélgetni kellene legalább az út feléig, mire végre leszáll. Úgy, hogy az udvariassági köröket, (milyen napod/hétvégéd volt, mikor mész szabadságra/milyen volt a nyaralás) már két megálló alatt átbeszéltük. Onnantól pedig jön a kínos csönd, vagy feltehetünk még néhány semmitmondó kérdést. Közben pedig magunkban utálhatjuk a szemben állót, hiszen már rég elterveztük, hogy felszállás után befészkeljük magunkat az ülésre, nyugodtan elolvasunk néhány cikket, vagy folytatjuk a reggel a legjobb résznél abbahagyott könyvünket. Vagy csak élvezzük, hogy nem kell társalognunk senkivel.

via GIPHY

Először akkor fogtam gyanút, hogy most éppen egy jelenség van folyamatban, amikor az időhúzó kolléga után szembejött a lelkes gyógyszertáros. Ő egy pozitív élmény volt, csak rosszkor, rossz helyen. Tudom, hogy amint tovább olvastok, azt fogjátok gondolni Ti, akik már néhány olyan bejegyzést is olvastatok, ahol az utálatos eladókon háborogtam, hogy engem nem lehet megérteni és/vagy egy frusztrált p.csa vagyok. (Még egyébként az is lehet.) Ez a pont csak azért került bele a listámba, mert akkor történt, amikor egyáltalán nem volt rá időm. De egyébként pozitív élményként, jó szívvel gondolok rá most is, ahogy írok róla, csak mint mondtam, nem egy ráérős délutánon találkoztunk.

A sztori onnan indult, (hosszú lesz ez a mai poszt, készüljetek) hogy egyre inkább kínoz a migrén*, az elmúlt években egyre sűrűbben fordult elő, így elmentem egy neurológushoz, mert már oda jutottam, hogy az tűnt fel, amikor nem fájt a fejem. Számoltam a napokat, hogy „Jé, ma sem fáj, milyen felszabadító!“
Valószínű családi örökség, apukám szavaival élve, ki a budait villát, ki meg a migrént örökli. Nincs budai villám. A doktor felírt egy speciális gyógyszert, amelyet nem váltottam ki rögtön, mert akkor már lassan egy hónapja nem fájt egyáltalán a fejem, amely az én esetemben már jelentősen hosszú időnek számít. Kaptam egy fejfájásnaplót, amelyet ki kellett volna töltenem. Csak teltek, teltek a napok, fejfájás meg sehol. Bosszantott, mert nem abban a hónapban kellene hirtelen csoda módjára elillania a fejfájásomnak, amikor szeretnénk kideríteni, hogy mi okozza. Nem hiszem, hogy komolyan vett volna a doki, ha az "évek óta kínoz havi rendszerességgel" történő panaszkodás után egy szűz lappal térek vissza a kontrollra.

Aztán egyik nap befutott, kissé megkésve, de ereje teljében.

Én még így nem örültem a fejfájásnak, végre volt mit naplóznom. Felhőtlen boldogságom olyan délelőtt 11-ig tartott, addigra teljesedett ki a folyamat (vagy akkor lőtt tarkón valaki egy ágyúval). Ebéd után már nem bírtam gyógyszer nélkül tovább, így elkéredzkedtem a közeli gyógyszertárba. Szerencsére a receptem nálam volt, az a bizonyos speciális direkt migrénre való, de sajnos pont nem tartották készleten, az meg nem volt opció, hogy holnapra megrendelik. (Lehet holnapra már a fájdalom is tovaszáll). Másnap sokszor magam is alig hiszem, hogy előző nap készségesen letéptem volna a fejem a helyéről, ha az segít.

Beléptem, a gyógyszertáros szélesen mosolygott, jónapotkívánok, mibensegíthetek. Átadom neki a receptemet, belepötyörészte a gépbe, az meg kidobta, hogy ilyen nincs, de megrendeli, néhány órán belül itt lesz. Mivel ők a munkaidőm vége előtt zártak, nem tudtam volna aznap visszajönni, így kértem adjon valamit helyette.
Mondta, hogy hát rögtön gondolta, hogy szükségem lesz valamire, de nem túl egyszerű egy igazán jó helyettesítőt ajánlani, mert tudom-e, hogy az a gyógyszer, amelyet felírtak nekem egy olyan speciális hatóanyagot tartalmaz, amely a migrén által kiváltott agyi (esetleg agyéri) gyulladást csökkenti. (Nem, nem tudtam). Mert, folytatta, a legtöbb migrént egy agyi gyulladás okozza. És a gyulladás miatt bedagadt ér nyomja az agyunkat, és ezért alakul ki a fájdalom. Közben a teljes folyamatot el is mutogatta, az alkarja volt az agyér, a kis gyulladást rajta, meg a másik keze ökölbe szorítva szimbolizálta. Igyekeztem okosan bólogatni, pedig az egészből száz százalékban csak az agyat és a gyulladást értettem meg, a többit csak hozzákövetkeztettem.
Közben átfutott a fejemen, hogy milyen jó lenne egy gyógyszerész ismerős, akivel betegségekről meg a tüneteiről lehet beszélgetni, aztán az is, hogy ajánlanom kellene neki a Medizinpädagogik (egészségügyi végzettséghez megszerezhető tanári képesítés) képzést a fősulinkon, mert ott mesélhetne és taníthatna a nebulóknak az érgyulladásról és kis barátairól. Már épp más is eszembe jutott volna, de éppen egy vadiúj gyógyszert kezdett ajánlani, egy tenyérnyi dobozban egy darab tablettát közel hatezerért, amelyet inkább visszautasítottam, pedig elmesélte, hogy ez egy olyan hatóanyagot tartalmaz, amelyet a migrén kezdetekor kell bevenni, ez egy speciális megelőző tabletta. Mivel a bedagadt agyerem már majdnem kilökte a jobb szememet a gödréből, nem igazán jött szóba a megelőzés. A végén kiegyeztük egy aspirines pezsgőtablettában, nem hittem, hogy használni fog, de kicsit elviselhetőbbé tette. Megköszöntem a segítségét, ő pedig megnyugtatott, hogy így neki is jobb móka a munka, szívesen magyaráz el mindent. Jöjjek máskor is.

Csak a főnökömnek volt furcsa, hogy több mint egy órát a gyógyszertárban voltam. 

Új telefonom is lett, mert a korábbi kicsit vizes lett, és bár beágyaztam egy tál rizsbe, azután működött is egy ideig, de az akkumulátor felmondta a szolgálatot. Sajnos, mert még két éves sem volt. Nem akartam lecserélni, engem nem hatnak meg az új készülékek mert néhány hónap alatt úgyis elavulnak. Szóval egyik szombatom elcsattogtam a telefonos boltba, gondoltam kicsit rendbeszeden a tarifámat is, és elhozok egy készüléket, mert itt a németeknél nem jár le a hűség, a tarifa csomagon mindig rajta marad. Egy évben egyszer ,a lejárat előtt három hónappal le lehet mondani, egyébként pedig mindig automatikusan megújul.  Gondoltam ha a szerződés így is, úgy is összeköt minket, akkor már elhozok egy telefont is.

Nagyon kedves fiatal sráchoz kerültem, röviden ismertettem az igényeim, miszerint szeretnék nemzetközi perceket, mert a nagymamámnak olyan az internet, a skype meg a viber mint a kantinos lánynak a mozi, ahogy azt mondani szokta, így ha egyszer-egyszer felhívom, mindig duplája lesz a számlám. Továbbá a percek és sms-ek nem érdekelnek, (egyáltalán ki használja még rendszeresen a telefonját telefonálásra?! De sms-re biztos senki) ellenben internetet foglaljunk hozzá, mert át kell hidalnom a wifi mentes övezeteket.
Ezután rátértünk a készülékre, ügyesen eladta nekem majdnem az egyik legdrágább telefont. Szóval mindent összevetve boldogan jöttem el, mert pár nap múlva megérkezett a telefonom  postán. Aztán később, amikor emailen átjött a szerződés láttam, hogy közel sem úgy lettek a dolgok beállítva ahogy azt megbeszéltük. Kaptam mindenféle fizetős szolgáltatást, amelyről szó sem volt, ellenben az internet opciót nem foglalta hozzá. A telefonból sem az érkezett, amelyiket én gondoltam, hogy megrendelte. Bosszantott, mert emlékszem, amikor még Magyarországon az egyik szolgáltatónál dolgoztam, és a "target"-et el kellett érnünk, annak is eladtunk telefont két éves hűséggel, aki csak azt akarta megtudni, hogy merre van a WC. De nem foglaltunk mást a tarifához, mint amit megbeszéltünk személyesen. Ìgy az amúgy kedves eladó hanyagsága miatt háromszor kellett visszamennem a boltba mire tisztáztuk a dolgokat. 

Az utolsó kis történet az edzőteremben esett meg, a diétám jegyében mostanában rendszeresen megjelenek, és az egyik alkalommal véletlenül találkoztam a spinning edzővel. Nagyon rá akart bírni, hogy már aznap menjek el az órájára, de mivel már végeztem és az öltözőbe igyekeztem, inkább megígértem, hogy a következő héten jövök. Mint rendes tag, meg is jelentem tettre készen egy hét múlva.
Összesen ketten vettünk részt az óráján, kicsit furcsa volt, de gondoltam egyrészt hideg van, másrészt meg már elmúlt szeptember is, de még nincs január, tehát nem a főszezon az edzőteremben. Az óra végére aztán megértettem miért nem tolonganak a sportolni vágyók Holger óráján. Az egy dolog, hogy pont úgy néz ki edzőbá‘, ahogy egy „Holger“-t elképzel az ember, de ez csak gonoszkodás, nem is ez a lényeg és tulajdonképpen egy korrekt órát tartott. Az edzőtársam igaz lelépett az óra negyedénél, bár érthető, nem volt óriási a hangulat.
Holger magában számolt, de össze-vissza, „1,2,3,5,8 ja nem, várjunk, akkor most 5,6,7,8“ néha felálltunk a biciklin, majd visszaültünk, de nem értettem a koncepcióját. Az eddig látogatott órákon hozzászoktam, hogy a tréner általában kifordult szemekkel üvölti túl a zenét, hogy "toooooljad, tekerjjj, jóóó vagy, bírod még, na még egyszer", nem pedig körhinta ritmusban és hangulatban tekergettünk.

via GIPHY

Végigszenvedtük a maradék időt, örültem, hogy befejeztük. Miközben lekászálódtam a gépről, fejben már összedobtam a bevásárló listát, úgy terveztem, hogy átöltözöm, majd gyorsan beszaladok a boltba, vacsorára meg készítek párolt zöldbabot csirkemellel.
Gondoltam én.
Holger viszont úgy gondolta, hogy szeretne a mai listámon szerepelni, sőt annak is a legidegesítőbb tagja lenni. Mert ez a típus, amelyet képviselt, úgy utáltatja meg velem magát, hogy ha egyszer szabadulok, soha többé nem kerülök a közelébe. Ő az, aki folyamatosan, megállás nélkül beszél, többnyire a saját érzéseiről, levegővétel nélkül  és soha nem veszi észre, hogy a másik már órák óta meg sem szólalt. Rosszabb mint egy rádió mert azt legalább ki lehet kapcsolni. Holger szeret beszélni, és erős a gyanúm, hogy nincs aki meghallgassa. Leszálltuk a bicikliről, megköszöntem neki az órát, majd elindultam az ajtó felé. Azaz elindultam volna, ha Holger nem állja utam, hogy elmondja, 3 percben, hogy mennyire sajnálja, hogy csak én voltam. “Ha esetleg szólnál a barátaidnak, hogy jöjjenek ők is, és építsünk fel együtt egy jó társaságot, az nagyon szuper lenne. Hidd el, jobb, ha többen együtt vagyunk. Teljesen más a hangulat amikor a terem tele van. Nézd csak itt van 1,2,3.. bicikli, most képzeld el milyen let volna, ha többen vagyunk.” Bólogattam, szóban is megerősítettem, hogy egyetértek, közben ránéztem az órára. “Legutóbb többen voltak, de képzeld el, hogy pont egy zenében járatos lány edzett a velem szemben álló biciklin, és borzasztóan zavarta, hogy nincs ritmusérzékem (mármint Holgernek). Mert hidd el, egy muzikális személynek egy ritmustalan óra nagyon rossz lehet. Nagyon mérges is volt…” Ez volt a lényeg, amelyet még további 5 percben kifejtett. Aztán megnyugtatta aggódó lelkemet, hogy: “ De ezt tudom magamról, nincs ritmusérzékem –szóval ezért nem tudsz számolni sem, gondoltam - épp ezért már lefoglaltam egy három napos hollandiai DJ tanfolyamot, mert még fejlődnöm kell zeneválogatásban és talán majd javul a ritmusérzékem is.”A továbbiakban ismertette a leendő utazása részleteit, pontos időpontját, a várható programot, valamint az az összes érzését a leendő kalanddal kapcsolatban. Röpke pillantás az órára, már 10 értékes perc ment el az életemből. Éreztem, ahogy az ingerültség felborzolja a szőrszálakat a nyakamon. Tettem egy lépést az ajtó felé, abból már mindenki érteni szokott. Holger  nem mindenki. “Egyébként van már pulzus órád? Pedig nagyon fontos hogy legyen, érdemes beszerezni, mert folyamatosan tárolja az adatokat és a hétvégén mindig örömmel fog eltölteni, amikor látod, hogy mennyi kalóriát égettél el. Remek érzés. Esetleg tervezed speciális biciklis cipő beszerzését? -itt gondolatban végignéztem a kis szakadt edzős hacukámon, lehet nem ez lesz a következő legfontosabb beszerzendő- mert az is roppant fontos, ott a tartja a lábat a gépen. Tehát ne felejtsd el, óra és cipő.” 12 perc, a türelmem vége, elindulok az ajtó elé, hogy felvegyem a pulóverem, de még elémáll, hogy ne felejtsek el szólni a barátaimnak, legyünk egy jó csapat. Mondtam, hogy természetesen mindenképpen szólok az ellenségeimnek , és most ne haragudjon, de nekem mennem KELL. Szigorúan nézve és jól megnyomva az utolsó szót mintegy utalva rá, hogy ha most sem enged ki az ajtón, akkor repül az egyik bicikli, ki tudja hol áll meg.  “Persze, persze menj csak”. Talán jó estét is kívánt, de azt már nem hallottam, mert kislisszoltam az ajtón. 

 Ès itt a vége, fuss el véle, remélem én nem vettem el túl sok értékes percet az életetekből.

 

*A tüneteimet itt leírom, mert alapvetően nem tartozik szorosan a sztorihoz, de hátha valakinek csak így lesz teljes a történet. Megjelentem az orvosnál, elmondtam a panaszom, és hogy egyelőre nem tudom mi bikázza be a folyamatot, bár a hideg levegőn átfénylő éles-kékes-fényes napsugarak és a hirtelen felmelegedés erősen gyanúsak. Mondtam neki, hogy olyan érzés, mintha valaki tarkón szúrna egy olyan hosszú késsel, amely éppen eléri belülről a jobb szemgolyómat, hogy bátran bökdösse napokon keresztül. A gyógyszerek vagy használnak vagy nem, de hányingerem az mindig van. Nagyjából havonta egyszer vagy kétszer.

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!

Kép: pixabay.com

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr4811742749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hmfc 2016.11.05. 15:27:04

Szegény, az a fejfájás nem lehet semmi..:( Remélem, az új gyógyszer, amit az orvos felírt segített azóta.
Egyébként olvasva az írásaidat sokszor érzem úgy, hogy megtaláltam a klónomat, haha...Ez az eset a kollégával például, akit nem tudod miért nem szeretsz, csak egyszerűen nem szereted, ha a közeledben van pedig nem is csinált semmit, nálam is előfordult párszor, és komolyan mondom, nem tudom miért van ez. Sokszor kifejezetten rosszul éreztem magam amiatt, hogy így érzek, de akkor sem tehettem róla.
A spinninges edzős rész pedig kifejezetten vicces volt, szegééény Holger...:-D

hapsi 2016.11.06. 13:24:42

Nos, nem szeretném a sokat beszélő kollégák érdemeit kisebbíteni, de van egy annál keményebb kategória is. Amelyik folyamatosan kérdez...
Ülök a laptop előtt, szeretnék azzal foglalkozni, ami épp érdekel (leginkább olvasok, mint most is), ő pedig látva magányomat beszélgetni szeretne. Ha csak beszélne folyamatosan, az szinte alig zavar, ezt ki lehet alakítani az évek során. De amikor folyamatosan kérdez, rólam, vagy olyan dolgokról, amik engem teljesen nem érdekelnek, az már nehéz dió. Beszél valamiről, aztán visszakérdez, hogy én mit gondolok? Felnézek az olvasásból, és nem tudom, hogyan mondhatnám el bántás nélkül, hogy nem tudok erre válaszolni, mert fogalmam sincs, miről beszélt idáig...
(a kollégákkal közös a szállás, nem munkahelyen történik a szitu, hanem a szabadidőmben)

sellőlány 2016.11.06. 17:33:21

Egy időben én is rettenetesen migrénes voltam, nekem jobboldali, szúró-ólomtömb nehézségű érzet, jobb szemet szinte megvakítva, és jobb felső fogakba hasogatva, időjárás változásoknál lobbant be leginkább. Gyógyszer nem segített tartósan (immunis lettem a hatásukra), küldtek MRI-re meg mindenféle kivizsgálásokra, sose derült ki az ok. Egyszer egy vidéki fürdőzés (Hévíz) előtt tört rám, az oda elkísért vendégeink miatt tartottam csak magam, de közel álltam a hányáshoz. Ott láttam még, hogy van akupresszúrás masszázs, ez volt az utolsó reményem. A masszőr srác bevallotta, hogy a kollégája a profi, de aznap szabin volt, és ő csak alap szinten tanulta. Mondtam, hogy nem érdekel, csak tegyen valamit, mert mindjárt elájulok. Vagy 40 percig pötyögött a hátamon és a nyakamnál, és mutatott pár mozdulatot, ami ilyen esetekben segíthet. Teljesen kikapcsolt és ujjászülettem. A masszázs után pár percig még szédelegtem, de a migrén elmúlt, és fél óraval később tökéletesen voltam. Utána elkezdtem a migrén okaival (akármi lehet hormonok, szervi okok - főleg gxomor, máj vagy bélrendszeri eredetű okok, stressz, nem megfelelő táplálkozás, agyi oxigén hiánya, kevés víz bevitel stb.) foglalkozni, és kipróbáltam a homeopátiát is, illetve amennyire lehetett, elhagytam a tejtermékeket. Migrénem azóta alig van. Nagyon ritkán, akkor is egy enyhe verzióban és az akupresszúrás fogások és egy Algoflex vagy a homeo, ha az első jeleknél beveszem, azonnal hatnak. Érdemes keresgélni, próbálkozni ezekkel a terápiákkal, szerintem nagyon jól kezelhető velük a probléma (ahogy sok másfajta probléma is).

gabuschka 2016.11.06. 17:35:39

@Hmfc: Szerintem csak azért érzünk így, mert alapvetően naponta több mint nyolc órát töltünk olyanok társaságában, akikkel önszántunkból a szabadidőnkben egy percet sem lennénk együtt. Nem rosszak, csak más dolgok érdeklik őket, más a humorunk stb..
Persze, hogy elege lesz az embernek, ha kilépve a kapun, a szabadidejében is azt kell hallgatnia, ami egyáltalán nem érdekli. :-) Örülök, hogy Te is így érzel, kedves klónom, legalább megnyugszom, hogy nem egyedül vagyok ilyen utálatos. (Lehet amúgy a vegyes exta-introvertált személyiségünk is lehet az oka, hogy csak napi x órán keresztül vagyunk befogadóak és kíváncsiak, utána meg visszahúzódnánk a csigaházba feltöltődni). :-)
Kicsit én is sajnáltam Holgert, de aztán meggyőztem magam, hogy nem tudok minden alkalommal még fél órán keresztül pszichológust játszani, így inkább nem megyek többet..

gabuschka 2016.11.06. 17:40:09

@hapsi: Hú ez már nehezített pálya, mert egész nap boldogít. Talán ha a fejedre tennél egy jó nagy fejhallgatót, mintha sorozatot vagy filmet néznél, akkor békén hagyna. Láttam, lehet olyan fajtát kapni, amellyel ki lehet szűrni a kinti zajt, de a zene sem szól rajta, főleg repülőn láttam embereket használni, hogy a monoton zúgást kizárják. Lehet ez segíthet.

sellőlány 2016.11.06. 17:45:38

@sellőlány: újjászülettem (autocorrect)

gabuschka 2016.11.06. 17:49:26

@sellőlány: Ó az a masszázs de jó lehetett!!! :-) Van egy olyan érzésem, hogy nálam sajnos még az édesség lehet egy kiváltó ok, mióta diétázom, kevesebbszer jön elő. Úgyhogy muszáj leszek a diétázós időszakon kívül is leredukálni a csokizabálást. A másik még a stressz nálam, így amikor stresszes időszak van, időváltozás és sok csokit is ettem, boritékolható a rosszullét. :-(
Utána nézek ezeknek a masszázs dolgoknak, köszi a tippet!

sellőlány 2016.11.06. 17:56:31

@gabuschka: Ó igen, a csoki, édesség abszolút lehet ok. Egy profi akupresszőr bárni pénzt megér, ha érdekel a homeo, azt is tudom javasolni.

gabuschka 2016.11.06. 18:35:32

@sellőlány: Megnézem ezeket az alternatív módszereket. :-)

BlueCorsa 2016.11.15. 14:32:22

Most kezdem magam utolérni olvasásban. :-) Lemondtam a rendes netet meg elajándékoztam a mikrót (is), tiszta kökori állapotok uralkodtak 1 hétig a régi helyen.

Most volt teló- és elöfizetésváltás nálam is, hasonló okokból (O2-re). Csak òvatosan mertem szörfölgetni magyar hálózaton, mert nem tudtam elöre hogy mennyit eszik le a zadatforgalom, és nem merítem-e le a keretet túl hamar. De nem.

A 2-vel feljebbi fönököm is H. Az a fajta ember, ha jó napja van, minden ok, mosolyog, szépen kér, ha bal lábbal kelt fel vagy valaki felbosszantotta aznap, akkor menekülj-amerre-látsz-típus, vagyis kiszámíthatatlan. Szal inkább elkerülöm nagy ívben. Lehet ez a név ezt generálja...

Migrénem csak bizonyos napok elött van menetrendszerüen, de az egyértelmüen hormonális, és egy fél algoflexszel elüzhetö (akkor ez nem is "rendes" migrén, ugye). Nincs saját tapasztalat/ötlet. A masszázst viszont tényleg próbáld ki szerintem is.

Néhány embernek pedig egyszerüen muszály nemet mondani, amikor már látod, hogy nem akarja abbahagyni, ha egyszer talált egy olyan madarat aki nem koptatja le 5 perc után. De nekem se lett volna energiám/kapacitásom/szívem felvilágosítani egyik delikvenst se, hogy fárasztó/nem jön be, amit csinál, meg sietnék a dolgomra és különben se érdekel... nehéééz.
Munkahelyröl tervezed, hogy írsz mostanában? Most már megvan a rutin, meg hogy ki kivel van...?

gabuschka 2016.11.17. 07:11:43

@BlueCorsa: Én most náluk vagyok, de valószínű, ha lejár a hűségem váltok, nem szeretem őket. Mivel megvettek egy másik szolgáltató céget, egyszerűen átmigráltak hozzájuk. Biztos észrevetted, hogy amúgy sem éri meg hosszú távon egy helyen maradni, mert az újak jobb feltételeket kapnak.
Hát ha fél algoflex segít, akkor nem biztos, hogy migrén. :-) De az is lehet, hogy ha amúgy nem szedsz sok gyógyszert, akkor nincs hozzászokva a szervezeted.
A munkáról tervezek írni, de előbb be kell fejeznem egy bejegyzést a Határátkelőre, és az kicsit nagyobb falat mint gondoltam. :-) Amint az kész van, visszatérek, és írok.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások