Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Kérdések és válaszok


person-woman-apple-hotel_1.jpgTagja vagyok egy blogos csoportnak Facebookon, nem mondanám, hogy a legaktívabb, de szívesen elnézelődöm, sőt találtam már ott inspirációt, olvasnivalót, és interjúalanyokat is.

Az adminok szerveztek egy jópofa játékot, a "A Nap bloggere" a neve, lényege, hogy minden nap kijelölnek egy tagot, akitől bármit kérdezhet a többi blogger. Gondolom már kikövetkeztettétek, hogy nem csak úgy általánosságban írok a játékról, hanem azért, mert tegnap én voltam a szerencsés kiválasztott. 

A nap bloggerének egy bejegyzés keretében kell válaszolnia a neki szimpatikus kérdésekre. Én mindegyikre válaszoltam:

 

Zsuzsanna: Láttam, hogy érdeklődsz az okkult dolgok irányába is, hiszel ebben-abban. Van olyan terület, amibe még nem kóstoltál bele, de nagyon érdekelne? 

Ha ide lehet a családállítást sorolni, azt szívesen kipróbálnám, és egyszer beszélnék egy "látóval" is. De nehéz kiszűrni a csalókat.

Örülnék, ha nekem lenne valamilyen különleges képességem, bár lehet az egyben nagy teher is. Egy későbbi kérdésre adott válaszomra reflektálva, a gondolattal való fogamzásgátlást szinte már különleges képességnek is nevezhetném.

 

András: Miért éppen Frankfurt?

Az öcsém költözött ide először a párjához, előtte rövid ideig együtt éltünk Angliában. Én maradtam Londonban, ő pedig egy évig rágta a fülem, hogy költözzek át Németországba. Mivel németül nem beszéltem és soha nem jártam az országban sem előtte, nem voltam elragadtatva az ötlettől. Aztán 2013 év elején összejött minden: utáltam a munkahelyem, vége lett egy elhúzódó, számomra káros viszonynak, így engedtem a nyomásnak, és átköltöztem. Mivel itt ismertem meg a férjem, mondhatjuk, hogy jól tettem. 

 

Kamilla: Hogy haladtok a babaprojekttel? Pár hónapja nem írtál erről a Babanaplóban. Remélem siker, drukkolok! :)


Mivel augusztusban váltottam munkahelyet, sikerült megértetnem a férjemmel, hogy szeretnék néhány hónapot dolgozni mielőtt bejelentem, hogy babát várok. Megígértem, hogy januárban visszamegyünk a klinikára, hogy folytassuk a próbálkozást a következő inszeminációval. A védekezéssel már nagyon rég felhagytunk - szerintem el sem kezdtük - így ha szerencsém lesz, akkor decemberig megfogan sima úton is, nem kell állandó bérletet váltanom a klinikára.

Tervezed, hogy írsz pozitív hangvételű bejegyzést a budapesti vendégszeretetről? Tényleg csak ezt tapasztaltátok vagy a bejegyzés miatt emelted ki a negatívumokat? 

A budapesti bejegyzés párja, ha már keresünk egyet neki, a tihanyi volt. Ott csupa jót írtam. :-) Nem minden helyen tapasztaltuk ezt, írtam is, hogy volt, hogy átmentünk egy másik helyre, ahol kedves volt a személyzet. Nem a reklám a helye, de például a Gozsdu udvar nagyon jó. Bárhova ültem be, mindig nagyon jófej volt a személyzet. 

 

Veronika: 1) A férjeddel milyen nyelven beszéltek? (Írtad, hogy félig német, félig brazil.)

Ha ketten vagyunk angolul, mert így szoktuk meg. Ha más is ott van, akkor németül. Ha fáradt vagyok, akkor meg keverem a kettőt, van hogy kicsit a magyarral is. :-) Egyébként erre figyelnem kell, mert a legegyszerűbb, ha az ember kevert nyelven beszél, amelyik nyelven a leghamarabb eszembe jut a szó, azon mondom, viszont ez nem tesz jót az ember nyelvtudásának. 

2) Már sok helyen jártál, melyik ország/város volt eddig az abszolút kedvenced?

Azt mondom, hogy Róma volt az abszolút kedvenc, de valószínű, hogy a körülmények miatt is éreztem így. Az egyik helyi barátnőnk vezetett minket körbe, a legjobb, legeldugodtabb olasz éttermekben olyan finomakat ettem, hogy azt meg kellett volna festeni. Jó társaság, szép környezet, finom ételek, jó borok. Ez a kombináció valószínű, hogy bármelyik várost szuperré tenné. :-)

 

Zsuzsanna: Szia! Mi az oka darazsaktól való félelmednek? 

Nem tudom, lehet ha tudnám már nem is félnék tőlük. Talán az, hogy egyik nyáron gyerekként egy hét alatt alattomos módon 8 darab is megcsípett, vagy az, hogy kiszámíthatatlanul repkednek mindenfelé.

Tervezitek-e, hogy másik országban is éljetek?

Ezt főleg a férjem tervezi, olyan helyen szeretne élni, ahol az év nagy részében papucsban lófrálhat, ám amíg nem áll elő valami konkrét tervvel, ötlettel, addig én nem szeretnék Németországból elmenni. Most az a terv, hogy a következő húsz év itt, a nyugdíjas évek meg Brazíliában. De ez még simán változhat. :-)

Mennyire volt nehéz beilleszkedni? Köszi :) 

Nehéz megmondanom, mert sokáig én álltam ellen, nem akartam energiát fordítani a nyelvtanulásra. Pedig ha az ember megérti a németeket, és tud velük beszélgetni, nagyon befogadóak. Szóval alapvetően nem nehéz, ha tudunk németül. 

 

Natália: Hova megyünk legközelebb?

Egy német étterembe. Ehetsz egy jó Schnitzel-t. :-)

Komolyra fordítva mik a terveid a következő két évre Frankfurtban, ill blogolasban is :) 

Ha azt mondom, hogy nem tudom, az elég unprofesszionálisnak hangzana. :-) Ha valamit szépen eltervezek, az soha nem úgy alakul, így általában a blogolásban és írásban nem tervezek. A zuhany alatt állva vagy a biciklin ülve hasítanak belém ötletek, azokat meg szoktam írni, de nem vezetek heti, vagy havi tervnaplót. Mondjuk lehet, kéne.

Viszont egy hete kitaláltam, hogy írok egy könyvet. Mert kíváncsi vagyok, hogy képes vagyok-e rá. Szóval a következő két évre ez a tervem. Valamint szeretnék több workshopon, tanfolyamon részt venni, de mivel magyarul írok, így a számomra hasznos események is Magyarországon vannak, én meg nem, ezért sajnos ez még nem jött össze egyelőre.

Frankfurtban a németemet szeretném tovább fejleszteni, októberben életem első Halloween partiját megszervezni - hardcore beöltözőset - ezzel ünnepelve, hogy vannak már barátaim itt is. Az olasz barátnőnk a térdét csapkodta, hogy nekem erre, mármint a barátokra, három évet kellett várnom. Ez Olaszországban egy hangyányit gyosabban ment volna. 

 

Zsófi: Ha el kellene költöznötök Frankfurtból, hova költöznétek?

Ha a munka nem lenne szempont, én Máltára mennék. Pedig még soha nem jártunk ott. Brazília is szóba jöhetne, de 10 ezer kilométer már túl messze lenne a családomtól. Az 1000 az még bármikor áthidalható.

Hogy érzed magad az új munkahelyen? :)

Jól, de nehezen illeszkedem be. Nem azért, mert nem kedvesek, hanem mert nekem kell a feladathoz felnőnöm. Furcsa volt, hogy mennyire merevek a munkahelyen a németek, szeretik a kis szertartásaikat megtartani. Volt akivel egy hónapig magázódtam, pedig egy idősek vagyunk, de eddig akart várni mire felajánlotta (ünnepélyes keretek között), hogy akkor mostantól tegeződjünk. Tetszik, hogy egyre jobban megy a német, sokat megkérdezik honnan való a cuki akcentusom, de a kollégák nem olyan őrültek mint a hotelban. De ezt Magyarországon is tapasztaltam, amikor üzletből, ügyfélszolgálatról egy irodába kerültem. Meg kellett szoknom az új fajta embereket. :-) 

 

Bandita: Sajnos, most csak egy szabad órácskám volt, hogy a blogoddal ismerkedjek, de rabul ejtett a lebilincselő, olvasmányos stílusod, biztos, hogy visszatérő olvasód leszek :) A kérdésem: Mit jelent számodra a hazaszeretet fogalma?

(Bent hagytam a kérdést felvezető mondatot is, mert hát nem aranyos, hogy ilyet írt?! Köszönöm!) 

Nekem az az érzés, amikor az ember hazarepül és meglátja Budapestet felülről és megdobban a szíve. (A férjem konkrétan elsírta magát, amikor három év után meglátta Rio de Janerio-t kivilágítva). Haza csak egy helyre tud menni az ember, akkor is ha nem mindig érzi ott jól magát, a gyökerek ott vannak. 

  

Gabriella: Engem is érdekelne, hogy hogyan haladtok a babadologgal, és hogy van-e valami fizikai ok, amiért késik a baba?

Egyelőre sehogy, szoktunk azért tenni az ügy érdekében, szerencsére kellemes elfoglaltság, de magzatot még nem eredményezett. Nagyon vegyes érzéseim vannak a babával kapcsolatban, szeretném is meg nem is, így ha csak a vegyes gondolataim miatt késik a dolog, akkor mondhatjuk, hogy természetfeletti képességem van, a gondolataimmal megakadályozok egy természetes folyamatot. Hormonális vagy egyéb gond nincsen egyikünknél sem, viszont még kétszer át kell esnünk az inszemináción, hogy egy kisebb műtét keretében belenézzenek a hasamba (itt Németországban egyben néznek meg mindent, átjárhatóság, letapadás, ciszta satöbbi). Így még várnunk kell mire mindent kizárhatunk.

 

Másik kérdésem, hogy nincsen honvágyad? El tudod képzelni, hogy valaha Magyarországra költözzetek a külföldi férjeddel?

Németországban könnyű élni, mivel hasonlít Magyarországra. Hasonló mentalitás (zárkózottság), ételek, szokások, múlt, töténelem. Szokott honvágyam lenni, de szerencsére nem túl sűrűn. 

Nem zárkóznék el a költözéstől, de nem hiszem, hogy érdemes lenne. A férjemnek a nyelvtudás hiánya miatt szinte lehetetlen lenne munkát találnia. Szívesen venném, ha lenne egy kis házunk a Balaton partján, és ha olyan kedvünk van, vagy éppen gyötör a honvágy, akkor simán átruccanhatnánk. :-)

 

Köszönöm a lehetőséget, ha szeretnétek csatlakozni, további infó-t itt találtok a csoportról.

 Egyébként nektek van kérdésetek?

  

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!

Kép: pexels.com, 

via GIPHY

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr611721885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sellőlány 2016.09.19. 15:32:32

Ha most választhatnál hivatást vagy szakmát, mibe kezdenél szíved szerint?
Illetve (nagyon nem szeretek gyerekkérdésben vájkálni, mert ezt már én is többször megéltem, de ha már kérdezték és őszintén válaszoltál) van-e közöttetek a férjeddel konszenzus arra az esetre, ha mégsem lesz gyereketek (elfogadás, örökbefogadás)?

gabuschka 2016.09.22. 17:55:42

Egyelőre abban maradtunk, de nem hivatalosan, hogy ha nem jön össze a gyerek, akkor nem lesz, a férjem mondta, hogy akkor berendezkedünk egy gyerekmentes életre. Én nem tudom elképzelni, hogy ne jöjjön össze, így még nem tudom, hogy mi lenne. Egyelőre idegenkedem az örökbefogadástól, de főleg az azt megelőző hosszú folyamat miatt. Majd meglátjuk pár év műlva mi lesz. :-)
Ha tanácsot adhatnék a tizenéves önmagamnak, akkor azt mondanám, hogy valamit az írással kapcsolatban tanuljon, és menjen külföldi egyetemre vagy fősulira. Kezdjen el hamarabb utazni, ehhez pedig nagyon jó, ha az ember máshol tanul. Keressen olyan embereket, akik ebben tanácsot, segítséget adhatnak. :-)

De egyébként ha ez így lett volna, akkor néhány fontos emberrel nem találkoztam volna, így jól van úgy, ahogy van. Köszi a kérdéseket! :-)

sellőlány 2016.09.22. 21:03:57

@gabuschka: Köszi a válaszokat. :-) Meglepett a férjed reakciója, azt hittem ebben a kérdésben ő kevésbé kompromisszum képes. Nekünk hidegzuhany volt az örökbefogadás körüli informálódás. De a lényeg, hogy újszülöttet a legtöbb európai országban csak 40 éves korig lehet örökbe fogadni (ezzel, a várakozást is beleszámítva, már az érdeklődéskor elkéstünk), és itthon nincs lehetőség külföldről örökbe fogadni. Hollandiában még abszurdabb a helyzet (ott gyakorlatilag csak külföldről tudsz örökbe fogadni, viszont de nemzetiséget, se nemet nem lehet választani) és 30ezer euro körül mozognak az adoptációs költségek. De nektek még semmi sincs veszve saját ügyben, viszont ha van B (C) terv, akkor nem érhet csalódás.

gabuschka 2016.09.25. 12:10:01

@sellőlány: Ezek szerint a folyamat még bonyolultabb mint gondoltam..

Évi1987 2016.09.29. 16:58:27

Kedves Gabuschka! A babaprojekttel kapcsolatban kérdezhetek egy kissé személyesebbet? Esetleg egy ötletfélém is lenne. A segítő szándék van bennem, de így mint újonc olvasód, nem szeretném, hogy bántásnak vedd vagy hogy túlságosan belepofátlankodom a dolgokba.

Évi1987 2016.09.29. 16:59:06

Ja, és privátban tenném. :)

gabuschka 2016.09.29. 21:18:16

@Évi1987: Persze kérdezz csak nyugodtan! :-)

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások