Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Vásárolgatós

pexels-photo-291762.jpegVettem új futócipőt. A régit még 2010-ben szereztem be, miután lebicikliztük a Camino-t Zsuzsi barátnőmmel. (Ezt az info-t egy nemsokára érkező kérdés miatt fűztem csak bele). Augusztus eleje óta hetente háromszor, négyszer megyek futni, így már ideje volt egy újabbat beszereznem.* A tegnapi napsütéses, szombati nap pont megfelelt a célnak. Csinos futóruhákat nem vettem, mert elhatároztam, hogy először valamilyen eredményt produkálok, utána majd jöhetnek a jobb cuccok. A cipőt viszont muszáj volt lecserélnem, mert nem akartam, hogy tönkremenjen a lábam.

A mai bejegyzésben megosztok két vásárlós történetet, könnyed, néhány perces olvasmány, rögtön egy szavazással az elején.

Nem vagyok egy spórolós típus, ha nem figyelek oda simán elverem a fizetésem egy szempillantás alatt legtöbbször hülyeségekre. Már gyerekként is így volt, gyakran hallottam az "égeti a zsebed a pénz" kifejezést. Később hoztam csak összefüggésbe azzal, hogy ha kaptam 60 forint zsebpénzt, rögtön kiszámoltam, hogy abból két Mamba olvadós cukrot is vehetek a trafikban, és vettem is (1989-90 évek). Mennyivel nagyobb örömöt okozott mintha csak a perselybe dobtam volna be a forintjaimat. Mostanában persze azért már igyekszem reálisabban átgondolni a kiadásaimat, például nem veszek útközben 4 eurós kávét, és az élelmiszer kiadásainkat is próbálom előre gondolkodással csökkenteni. Egyébként szerencsére a vásárlási mániámat szinte bármivel ki lehet elégíteni, szinte ugyanakkora örömöt okoz egy újabb mosószer, egy jó illatú tisztítószer, vagy egy új sampon megvásárlása mintha parfümöt, vagy ruhákat vennék. Biztos valami rejtett, szorongásos-spájzolós betegségem van.

A cipőbolt

Kifejezetten boldoggá tett a tudat, hogy futócipőt KELL vennem. Teljesen legálisan mehettem bevásárló körútra, az csak véletlen volt, hogy beugrottam a háundembe is, arról meg nem tehetek, hogy volt undokcicás pólójuk meg iskoláslánykardigánjuk 12 euróért. Nem lehetett otthagyni. Sokáig nem is rejtegettem a zsákmányt férjem elöl, hiszen ő is megérthette, jön a hideg. (Valamint mostanában kétszer annyiszor ment el mulatni a barátaival, mint amit még kisimult homlokkal elfogadnék, így jól lejátszmáztuk az életünket.) 

img_4708.JPG

Térjünk vissza a cipőhöz. Alapvetően fogalmam sem volt, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelnie egy jó minőségű futócipőnek, reménykedtem a marketingesekben, hogy majd ráírják a dobozra, hogy melyik mire való, de ez csak az egyik márka esetében fordult elő, ott sem mindig, helyette mindenféle fantázianeveket adtak a lábbeliknek. Vagy felsorolták a mellékelt cédulán az összes létező sportot, amelyhez úgy általában cipőt kell venni, és azok űzéséhez mind megfelelt a surranó. Először a D betűs cipőboltba mentem be, mert ott minden kapható méret ki van téve a polcokra, így nyugodtan próbálgathattam, nem kellett mindig odarángatnom egy eladót, hogy hozzon már egy másik méretet. Volt néhány ismertebb népszerű márkájuk, meg saját noname sportcipők is. Így az árak is 20-120 euró (5-45 ezer Forint) között mozogtak. Nálam a lélektani határ a 80 Euró volt, ennél többet csak akkor adtam volna ki rá, ha felvéve 5 perc alatt varázsol nekem Cameron Diaz vagy Blake Lively testet. (Azért felpróbáltam egy drágábbat, hátha, de egyrészt nem varázsolt, másrészt kifejezetten kényelmes sem volt.) 

Nem volt széles a választék, de nem bántam, mert így könnyebb lett volna döntést hozni. Volt kettő kifejezetten futócipő, a többi pedig ez a most divatos memóriaszivacs (lehet valami más a neve) talpbetéttel ellátott mindenre alkalmas sportcipő. Felpróbáltam, tényleg kényelmes, de szerintem ezek nem jók futásra, olyan érzésem volt, mintha iszapba léptem volna és ólom lábaim lennének. Persze finom puha ölelő érzést is adott, de inkább mindennapos használatra lehetnek jók. Mialatt válogattam, megszólított egy másik vásárló tört némettel, hogy vegyek xy márkájú cipőt, neki már évek óta az van, és nagyon tuti. Egyébként meg a közelben lévő futósboltban nézzek körül, ott nagyobb a választék. Gondoltam megfogadom a tanácsát, így átsétáltam a Frankfurti futóboltba. 

Az ember akinek semmi nem jó

Ezzel a gondolattal hagytam el a boltot, miután bent töltöttem húsz percet. Olyan érzésem volt, mintha a belépést követően egy medvecsapda rabja lettem volna, az eladó kattant a lábamon, és addig nem eresztett, amíg nem vásároltam valamit. Én valahogy kievickéltem a karmai közül, és áldottam az önkiszolgáló egységek létezését. Mivel nekem nem tetszik ha bunkók velem, vagy nem szolgálnak ki, úgy az is kényelmetlen tud lenni, amikor szusszanni sem tudok a nagy segíteni akarástól. Arra jutottam, hogy lehet többet kellene az interneten vásárolnom. 

Beléptem az üzletbe, egy másodpercen belül mellettem termett az egyik eladó, hogy jártam-e már itt, mondtam még nem, hát akkor röviden ismertetné a menetrendet, ha lennék oly kedves, akkor vegyem le a cipőmet és a zoknimat, és fáradjak vele a (tömött) üzlet közepén lévő futópadhoz, mert felméri, hogy hogyan futok. Egy kisebb pánik átsuhant rajtam, én szerettem volna egy kicsit a cipőket böngészni, meg fogdosni, szagolgatni, esetleg felpróbálni, és amikor elakadok kedves segítséget kapni. Váratlanul ért, hogy az első két percben már cipő és zokni nélkül kellett volna a padon rohangálnom. Ám gondoltam legyen, mindenki azt mondja lépjünk ki a komfortzónánkból, hát miért is ne próbáljam ki ezt a vásárlói élményt. Azt leszögeztem az eladó srácnak, hogy a zoknimat nem akarom levenni, a heti pedikür előtt álltam, nem akartam a dinólábkörmeimet közszemlére tenni. Kicsit unott fejjel rántotta meg a vállát, gondolom kevéssé érdekelte, hogy zokniban vagy anélkül futok. 

Szaladtam a padon egy kicsit, majd a kijelzőn láttuk, hogy normálisan tudok. Egy kamera volt a gép mögé szerelve így láttam a sarkam hátulról. Tulajdonképpen ez sem minden nap történik meg az emberrel, valóban izgalmak várnak ránk a komfortzónán túl. Ezután már csak rá kellett állnom egy mérőszerkentyűre, amely pontosan megmutatta, hogy mekkora a lábam. Millió szám volt a mérőn így én nem tudtam megállapítani, hogy ő mit lát, de mondta, hogy ohó, igencsak nagy lábam van, így nem fog tudni női modellt hozni. Mondtam ezen ne is törje a fejét, azt tudom jól. Beletörődtem, hogy nem lesz rózsaszínű futócipőm (bár köszönhetően az erősődő meleg és metro közösségnek, a pasztell színek betörtek a férfi lábbelik piacára is, így mi nagylábú nők hamarosan minden gond nélkül vehetünk halvány barackszínű 47-es topánkát).

A kis pajtásom visszaérkezett két pár cipővel, mondanám, hogy két csónakkal, de akkor már az óceánjáró a megfelelő kifejezés.  Felpróbáltam, majd kiküldött az utcára, hogy fussak benne néhány métert. Mivel akkorák voltak, hogy kijárt belőlük a lábam, nem futkároztam benne sokat, mondtam neki, hogy ezek nagyok. Mondta, hogy akkor hoz fél számmal kisebbet. Levettem őket, és közben láttam, hogy képes volt 47,5-es cipőket felpróbáltatni velem. Hát van neki szíve? Egy nőnek, akinek már így is nagy lábai vannak, igazán fájdalmas érzés, ha majdnem 5 számmal nagyobb cipőt ajánlgatnak neki. Olyan mintha a 44-es ruhaméret ellenére az eladó egy 52-est hozna ki.

Mialatt vártam a fél számmal kisebb méretre megsasoltam az árakat, mindegyik cipő 180 és 220 Euró között mozgott.** Ezzel el is dőlt bennem, hogy nem fogok itt vásárolni, egyszerűen nem fért ennyi bele, és nyilvánvalóan ezek a cipők sem bírtak varázserővel. Az eladósrác visszajött a fél számmal kisebb cipőkkel, megint eljátszottuk a korábbi utcán furtkározós mókát, ismét kijárt a cipőből a lábam, azt is megemlítettem félve, hogy szerintem kicsit túlzás a 47-es cipőt próbálgatnom, ha egyébként 43-as a lábam. Persze abban igaza volt, hogy sportcipőből nagyobb méret kell, de nem négy számmal. Mivel nem volt kedvem tovább húzni az idejét, és arra várni, hogy fél számot lefelé lépegetve néhány órát még eltöltsünk egymás társaságában, így hiába kellemetlen volt, de megköszöntem a fáradozását, és eljöttem. Egyébként dicséretes a koncepció, de nekem hiányzott a lehetőség, hogy képbe kerüljek az árakkal. Bár lehet pont ez a lényeg, hogy a személyre szabott vásárlói élmény után akkor is leperkálja mindenki a pénzt, ha aztán nem marad virslirevaló. Arra jó volt ez a kis közjáték, hogy megtudtam legalább egy centinek kell lennie a lábujjunk és a cipő orra között. Végül megjártam még két sportboltot, majd visszatértem az első üzletlánc egyik másik boltjába, ahol megtaláltam az igazit, mindössze 50 Euróért.

img_4710.JPG

A kozmetikus

Az egyetlen dolog amelyre valamiért sajnálom a pénzt, és nem is költök, az a kozmetikus. Lehet azért, mert Németországban nem az én fizetésemhez igazították az árakat, és minden egyes kezelés, gyantázás, satöbbi árából simán vehetnék egy márkás napszemüveget. A szőr kinő, napszemüveg megmarad elvet követve kerülöm el a kozmetikákat. Pedig szeretnék menni mindenféle kezelésekre, meg masszázsra, meg pakolásra, tudjátok, amitől egy nő jobban érzi magát, de az árakat elnézve mindig meggyőzöm magam, hogy ezt házilag is meg lehet oldani. Az egyetlen dolog amelyet én képtelen vagyok megcsinálni, az a szemöldököm formára igazítása. Anno Londonban az indiai-pakisztáni kerületben élve találtam rá a cérnás módszerrel való szemöldök formázásra. Potom kettő fontért az összesodort cérnaszálakat a szemöldökömön mozgatva tépték ki a felesleges szőrszálakat. Annyira kellemes az élmény, mint ahogy azt a leírás alapján gondolná az ember, viszont a végeredmény egy gyönyörű, szimmetrikus, íves szemöldök. 

Szerencsére találtam egy helyet itt Frankfurtban is, közel hozzánk, fodrászat-kozmetikaként működő üzlet, szerintem iráni nők dolgoznak ott, de pontosan nem tudom, mindenesetre egy ideig elégedett voltam a szolgáltatással. Mindössze öt euróért szép formásra szedték a szemöldököm. Természetesen biztos kikövetkeztettétek, hogy ilyen árak mellett nem valami "highend" csillogós, tükörsima, tiszta kozmetikát kell elképzelni -főleg nem az első szalon, az indiai esetében-, de úgy voltam vele, hogy ennyi pénzért szép eredményt produkálnak, és az a lényeg.

Aztán egyik alkalommal besokkaltam.

Valahogy minden összejött aznap, nagyon fájt procedúra, sokat kellett várnom, és a kozmetikus nő mivel folyamatosan beszélt a fejem fölött a kolléganőjéhez a saját nyelvükön, egy-egy nyálcseppecskét is pöttyintett az arcomra.  Azt hiszem meg is volt fázva, mert néha köhécselt is, így szinte éreztem ahol megfertőződöm. Gondoltam, hogy most felugrom a székből, de aztán rájöttem, hogy a fertőzés már így is, úgy is megtörtént, akkor legalább nem felemás szemöldökkel betegeskedjek. A művelet befejezése után elhagytam a helyiséget, és hazafelé menet eldöntöttem, hogy nem jövök ide többet. Az elkövetkező hetekben hergeltem is egy csöppet magam, olyan gondolatok bőszítettek, hogy ugyan miért sajnálom a pénzt egy normális helyre, hát nem dolgozom ki a belem, nem megérdemlem én is egyszer az életben, hogy egy szép tiszta fertőtlenített szalonban élvezzem a szépülés (fájdalmas) folyamatát?! Sikeresen meggyőztem magam, hogy de én is megérdemlem, és mire újra esedékes lett a szőrtelenítés elmentem ugyancsak a közelben található, ám csilli-villi kozmetikába. A marketing rögtön arconcsapott ahogy beléptem a hófehér csempés, járólapos és narancssárga kanapés világba, a logójuk színvilága ügyesen köszönt vissza a berendezésen. Fényes recepciós pult fogadott árlistával, a háttérben mindenféle kencék kellették magukat. Csak éppen a személyzet nem volt sehol. (Bezzeg az irániak, lehet, kicsit leköptek, de mindig nyolcan köszöntek az emberre belépéskor). Egy ideig ácsorogtam a pult előtt, biztos mindjárt kijön valaki, de öt perc után feladtam, és leültem a narancssárga kanapéra. Az asztalon cukorka és kicsi parfümminta volt kihelyezve, az utóbbiból el is spájzoltam egyet, gondolván ínségesebb időkre, és tovább várakoztam az (olvadós) cukorkás tálkát kicsit lelegelve. Olyan negyed óra múlva jutottam el arra a pontra, hogy inkább eljövök, amikor felbukkant egy alkalmazott, épp az egyik kezelőből jött ki. Elmondtam, hogy a szemöldököm szeretném kiszedetni. Ehhez be kellett regisztrálni hozzájuk, és a jövőben online időpontot fogadni, mert ha 24 órán belül nem mondok le egy időpontot, akkor ki kell fizetnem, akkor is ha nem jelentem meg. Nos rendben, én is örülök a találkozásnak. A kedves fogadtatás után mondta, hogy pont van ideje, megcsinálja a szemöldököm hamar. Bekísért az egyik kezelőbe, valóban csillogó tisztaság fogadott, a hely közepén egy ággyal, lefeküdtem, majd szépen nekiállt a fejemnek cukorgyantával - mert az mennyivel jobb - és kettő tépés között ismertette az üzlet árpolitikáját, miszerint a kiírt árak csak a második alkalomtól érvényesek, mert először a formát is ki kell alakítaniuk, így most 10 euróval többet kell fizetnem. 

Ez megint egy olyan alkalom volt, ahol ha több vér lett volna a pucámban, akkor mondhattam volna, hogy ez sehol nincs leírva, akár a hasára is üthetett volna a végösszeget illetően, de inkább kifizettem, és eldöntöttem, hogy ide sem jövök többet. Egyébként a szemöldököm nem is lett egyforma. 

Inkább visszatértem az eredeti szalonba, a köpködős egyént egyébként sem látom már ott.

 

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

 

*Rövid helyzetjelentés azoknak, akik képben vannak az állandó súlyproblémáimmal. A legutóbbi kiakadásom és mérlegelésem óta sikerült még másfél kilót felszednem, amely a költözést kísérő, időhiányból fakadó gyorséttermi ételek elfogyasztásának volt köszönhető, mivel a nyersanyagok és a főzéshez szükséges edények soha nem tartózkodtak ugyanabban a lakásban. Ezért is éreztem sürgetőnek, hogy amint leszereltem a hotelből és a munkával együtt járó egész napos állás is megszűnt szerencsére, minél hamarabb kezdjek bele valamilyen intenzív mozgásba. A leggyorsabb és kézenfekvőbb megoldás a futás volt, bár meglepett, hogy ugyanolyan étkezés mellett hiába kapcsoltam be az intenzív testmozgást, a súlyom egy dekát nem változott. Természetesen jobban érzem magam, erősnek, fittnek, jókedvűnek, egészségesnek, de ugyanúgy 86 körül táncol az a szemét mérleg kijelzője. Úgyhogy most valamilyen megvalósítható, a mindennapokba is beépíthető étrenden töröm a fejem. 

** Egyébként tudom, hogy egy igazán jó futócipőért nem nagy összeg, ahogy a házi-bio csirke is jobb mint a bolti agyongyógyszerezett, mégsem fér bele mindig.

 

 Nyitókép: pexels.com

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr28460284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Comment.Elek 2016.09.05. 14:12:29

Nagyon jo iras gabuschka, le a kalappal! :)

gabuschka 2016.09.05. 17:23:18

@Comment.Elek: Köszönöm, szélesen mosolygok.

BlueCorsa 2016.09.09. 16:36:44

Halihó. Le a kalappal elötted, hogy képes vagy heti 3-4x futni menni... nekem is rá kellene venni magamat, de inkább csak sétálok a kutyával (ö is tudna futni, húz mint a mozdony... aztán néha hirtelen stop! itt szaglászunk kicsit, engem meg visz a lendület... vicces). Szintén egy pár asics cipöm van, ami nöi dizájn, de valami iszonyat ronda színkompozició. Viszont nagyon jól tart és ez volt az elfogadható árkategória (szintén). Söt a drágábbak is eléggé neontarkák voltak. Szerintem jól jártál ezzel....
Vegyenek a maratonisták 120+-ért cipöt.
Ahhoz az eladósráchoz meg, aki 4 számmal nagyobb cipökkel indít, úgy vágtam volna hozzá a csónakokat, hogy talpnyomatos lett volna a képe... nooormális???? Vagy csak szemüveg kellene neki vagy wtf??? Ne már.
Amúgy jó hogy nem vetted le a zoknidat, na nem mintha az hermetikusan zárna, de szerintem ha mindenkit mezítláb futtatnak azon a tesztpadon, az nem valami higiénikus. Kétlem, hogy bárhogy tisztítva lenne utána... esetleg 1-2x havonta, vagy nem.
Most mennem kell, szemödök-témára még visszatérek... jó hétvégét!!!!!! Megint ezer fok lesz.

gabuschka 2016.09.17. 21:36:29

@BlueCorsa: Szia, bocsánat, hogy ilyen sokára válaszolok, de jó kommentre csak jó válasz adható, az meg időbe telik. :-) Szóval most igyekszem.
Egyébként én sem értem, hogy miért ilyen színesek a futócipők. Minél drágább, annál ízléstelenebb és színesebb mindegyik cipő. A 180 eurósak legalább 8 színben pompáztak. Az enyém még egy visszafogottabb verzió.
Arra nem is gondoltam, hogy a gombavírusok vígan elélhetnek azon a futópadon.. :-( Tényleg jobb, hogy kihagytam az élményt.
Már nekem is eszembe jutott, hogy ha lenne kutyánk, akkor kötelező lenne a séta meg a futás, nem lehetne ellustulni. Ezért már az is jó, ha napjában többször sétálsz. :-)

lefety 2016.12.11. 01:17:36

évek óta rendszeresen futok, és olvastam egy kiváló könyvet a futásról, amiben mellékesen a futócipőkről, meg sok kulturális antropológiáról is szó van.
www.youtube.com/watch?v=FnwIKZhrdt4
azóta nem törekszem arra, hogy hiperszuper futócipőm legyen (pedig viszonylag sokat futok).
vannak 15-20 eurós futócipőim, meg nemrég vettem egy 160 euróst, igaz, leárazva. egyedül azért vettem meg, hogy ősszel-télen, esős-lucskos-havas időben se legyen kellemetlen élmény a futás (vízálló terepfutócipő). mert ha kellemetlen, akkor esetleg nem megyek (én a pozitív élményért futok, nem akarok fogyni, vagy egyéb célokat elérni vele). amúgy megfázni se lehet a vizes, nedves cipőtől, akkor se, ha órákat futsz benne (tapasztalat). sőt, amikor már benne vagy, azaz nedves cipőben futsz, az esőben, akkor nem is zavaró. csak amikor kint esik, s te a száraz szobában gubbasztasz, akkor valahogy a gondolat nem vonzó, hogy milyen is lenne csatakos cipőben. pedig nem is olyan... :)

szóval jó futást, és bátran vegyél olcsó cipőt, szerintem nem ártasz vele magadnak. persze, legyen kényelmes, ez alap. de a köréépült marketinghumbugokat nyugodtan felejtsd el. amit idén találtak fel, és tavalyig senki se hallott róla, az aligha nélkülözhetetlen. (legfeljebb a gyártók profitja szempontjából az. :) )

gabuschka 2016.12.12. 12:13:56

@lefety: Köszi az infokat meg a videót is. Szerintem is a legtöbb újdonsült tulajdonság csak marketingfogás a cipőkön. Én is gyakran futok kint, rájöttem, ha száraz hideg van, mint most, akkor ha lassan kocogok simán lehet kint futni. Legalább kint is van a levegőn az ember.

lefety 2016.12.12. 21:40:14

@gabuschka:
az elmúlt tíz évben alig voltam beteg, korábban meg évente 2-3-szor, rendszeresen. szerintem a futás (legyen eső, hideg vagy hó) komolyan hozzájárul ehhez.
szóval sokkal olcsóbb a futócucc, mint a doktor, meg a gyógyszer. és szerintem élvezetesebb is, mint lázasan feküdni és nyögni az ágyban. :)
szóval hajrá!

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások