Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Nyaralás Tihanyban

 

bb.jpg

Lilálló levendulamezők, félsziget, Apátság, mi az?

A nyaralásunk első hetét Tihanyban töltöttük, ahol (levendulás) tejben-vajban fürösztöttek minket hét napon keresztül. Mivel a férjem Budapesten kívül még nem járt Magyarországon, így felvetettem, hogy mi lenne, ha ebben az évben a Balatonhoz mennénk nyaralni. Eredetileg azt terveztük, hogy bérelünk egy akkora házat, ahová a család is lejöhet egy-egy napra turnusokban, sőt talán még egy-két barátnőm is.

Lázasan kerestem a megfelelő házat az északi parton, azon belül is Balatonfüreden vagy Tihanyban, mert mind a két hely igazán gyönyörű és a víz is olyan mély, hogy már úszkálni is lehet benne. (Biztos vagyok benne, hogy léteznek még ugyanolyan szép városok a Balaton partján, de én csak ezen a két helyen jártam eddig).

Mint írtam, az volt az eredeti terv, hogy majd nagy vendégséget is csapunk lent minálunk, így olyan házat kerestünk, ahol a családtagokat altatni is lehet. Több napot is eltöltöttünk a megfelelő házikó felkutatásával, de az interneten többnyire csak "Erzsike Vendégház"-akba, vagy "Marika Apartmanokba" futottunk bele. Művirágostul meg rekamiéstul. Egyébként miért nevezik el magukról az emberek a kiadandó házukat? 

A férjem nagyon hamar talált egy kis aranyos házat "Tihanyi"-ban*. Kicsi kőház, harminc négyzetméteren két szoba, saját kert, fürdő és konyha, kettőnknek tökéletesen megfelelt volna, de a vendégsereget nem tudtuk volna hol altatni. Néhány napig még még kerestünk tovább, de hiába hihetetlen, nem találtunk olyan két szobás házat, ahol nem kellett volna másokkal is megosztani a kertünket. Így abban maradtunk, hogy lemondjuk a vendégeskedés lehetőségét a családdal, inkább egy hetet kettesben pihenünk a kis házikóban, és majd a második héten töltünk időt a családdal. Ennek az az előnye is megvolt, hogy pihenni is tudtunk. 

Ahogy megérkeztünk, én máris átvedlettem bikinibe, és igyekeztem tíz perc alatt nyaralás üzemmódra váltani. Az ember mindig ténfereg és keresi a helyét az első órákban, napokban, gondolkodik, tervezget, hogy mikor grillezzünk, strandoljunk, mit csináljunk, pont mint ahogy egy macska dagaszt és köröz, hogy megtalálja a legkényelmesebb pozíciót. A macskáról jut eszembe, hogy olyan magvas gondolataim támadtak a sok pihenés alatt, hogy komolyan vacilláltam, hogy megosszam-e veletek, mert fárasztóak.

Persze, hogy megosztom, kis kitérő következik, kicsit tekerj lejjebb, ha nem térnél le a Tihany vonalról.

Például az egyik az volt, hogy a férfiak olyanok mind a macskák, sokkal inkább ők, mint a nők. Vágynak a figyelemre, a babusgatásra, szeretetre, ételre, de szeretik ők kiválasztani, hogy ki szolgáltassa a fenti javakat. A cicákat sem lehet "izomból" szeretni. A másik, amelyre rájöttem - majd a felismerés arra a következtetésre juttatott, hogy sok időm volt elmélkedni dolgokon, ergo pihent az agyam, ami jó -, hogy a férfiak új, hosszú "apostol" szakáll divatja a megsemmisítő válaszlépés a nők évek óta tartó cicanaci mániájára. Mármint arra a változatára, amikor a helyesen harisnya funkció helyett nadrág szerepre fogjuk be a néhol áttetsző darabot. Na nem térek el a lényegtől, és ha esetleg most azon tűnődsz, hogy hogyan kapcsolódik a szakáll és a leggings szorosan az eredeti témához, megnyugtatlak sehogy, és ígérem visszakötök valahogy a Balatonhoz. 

De előtte járjuk körbe röviden ezt a szakáll témát, mert nem fér bele a fejembe, hogy mi vesz rá felnőtt, ápolt férfiakat, hogy egy fodrozódó, göndörödő szőrcsomót növesszenek az arcukra, majd nyírbálják, meg olajozzák, meg fésülgessék. Ahelyett, hogy szépen lenyírnák, vagy csak megkurtítanák olyan maximum egy centisre. 

Őket is beszippantotta a divat, ma mindenki szakállt növeszt, talán a tesztoszteront fitogtatják vele, egyszer egy indiai kollégám elmondta, hogy náluk a dús bajusz és szakáll a férfiasság jelképe. Persze ízlések meg pofonok, ha most sértődötten simogatod a szőrt az arcodon, akkor ne haragudj, nem nekem kell tetszenie. De azért elmondom, hogy nekem még a legápoltabb hosszúra növesztett arcszőrzet látványa is a varkocsba font hajú, köldökig érő szakállú barbárokat jutattja eszembe, meg ahogy a pörköltszaft csimbókossá kuszálja a szálakat. Persze tudod, ne vegyél komolyan, ez az én szubjektív véleményem, de muszáj volt leírnom. Ha szereted a szakállkádat, ne vágd le. 

Egyébként nem büdös?

 

Az első héten lekötöttek a fenti gondolatok, strandoltunk amikor meleg volt, sétáltunk, egyszer elmentünk Veszprémbe, olvastunk vagy grilleztünk. A házikó nagyon szuper volt, csak az ággyal volt bajunk, egy kicsi, kemény, százezer éves heverőn osztoztunk, minden reggel derék, váll vagy hátfájással ébredtünk. Szóltam is az ügynökségen amikor visszaadtuk a kulcsokat, hogy javasolnám a tulajnak, hogy ruházzon be egy új ágyra, mert ezen nem lehet pihenni. Azért annyira nem borított ki a dolog, de elég volt hétszer aludni rajta.

Ezen kívül élveztem a retró berendezést és edényeket, a remek kertet és a kilátást a Belső-tóra.

haz_2.jpg

A ház és amit benne találtunk

belsoto_2.jpg

Kilátás nappal és este

Ételek

Az első képen látható, hogy ugyan lett volna lehetőség főzni, sőt szerettem volna is, és be is vásároltunk az egyik üzletben úton a házikó felé, ám a gázt gondolom biztonsági okokból elzárta a tulaj a két vendég között. Mi meg nem tudtuk hogyan kell kinyitni. Gyerekkoromban a nagypapáméknál volt ilyen palackos gáz, akkor anno láttam, hogy a tetejét kell elcsavarni, de egyedül soha nem csináltam, és úgy mértem fel, hogy talán jobb, ha nem most gyakorlatozom. Így csak a grillsütőt használtuk, de azt majdnem minden este. Végtére is nyaraltunk, nem is volt olyan rossz esténként sült kolbászkákat enni, és a kilátásban gyönyörködni.

Ha strandoltunk, akkor napközben ott is ettünk. A hajóállomás mellett egy kis szépen karban és tisztán tartott füves strandon tespedtünk amikor sütött a nap. A strandbüfében volt minden, a hamburgertől kezdve, hekken, fogason keresztül a lángosig minden. Mivel a férjem, mint egy kisbaba két óránként megéhezett, így hiába toltunk be néhány szendvicset reggelire, pár óra múlva már a büfé felé kacsintgatott, hogy ma mit próbáljunk ki. 

Én általában sajtos-tejfölös lángost ettem, meg egyszer hamburgert. A Drágám akart mindenképpen azt enni, én meg elfelejtettem figyelmeztetni, hogy a "magyarburger" az nem pont az az ízvilág, mint amelyet úgy általában a világ másik fele elképzel, ha a hamburger kerül szóba. Én egyébként szeretem édes bucistul, csalamádéstul meg mustárostul, de mondhatjuk, hogy ez egy magyar specialitás, és nyitottnak kell lenni a befogadására. Megette a férjem, bár utána mondta, hogy burgert inkább már nem fog enni. Egyébként meglepően jó volt a kaja a strandon, kevésbé szimpatikus véleményen szerint azért ízlett, mert sokkal rosszabbat vártam egy strandbüfétől, és az várakozásaimat felülmúlta. A férjem több halas fogást is kipróbált, és ízlett neki. Főleg ahhoz képest, hogy voltunk Tihanyban és Balatonfüreden is egy-két étteremben, és valahol komolyan rosszabb volt az étel minősége mint a büfében. Vagy mondjuk éreztem, hogy porból készült a szósz, a rántott hús meg az a mélyhűtött, előre elkészített fajta volt. De annyira nem zavart a dolog, mert mindenhol mindenki kedves volt. Sőt néha már túlzásokba is estek, mint például a strandágy kölcsönzős ember. 

Az emberek

Leszögezném, hogy egyáltalán nem célom a Balaton parti városok és községek lakóinak megélhetési gondjaiból viccet csinálni, de szöget ütött a fejembe, hogy talán azért is vannak bajban és generálnak kevés bevételt, mert sok mindent ingyen adnak. Például a strandra június közepéig, az iskolai szünet kezdetéig ingyen lehetett bemenni. Mivel mi június elején érkeztünk, végig ingyen strandolhattunk. Egy olyan helyen, ahol biztosítva van tiszta öltöző (már akinek kell, én általában már bikiniben érkezem) és kulturált mosdó. Hát az egy élmény volt egyébként. Megszokott, hogy otthon az ember tisztasági csomaggal megy a mellékhelyiségbe, nem is szoktam rajta háborogni, automatikusan viszem magammal a zsepit. A tihanyi strandon is így tettem, majd beléptem a tiszta és száraz, egyébként a strand méretéhez képest meglepően nagy vécébe. Sötét volt így kerestem egy villanykapcsolót. Felkapcsoltam és világos lett! Működik a világítás, legalább jól kezdődik, gondoltam. Következő meglepetés, van WC papír! Utána a kézmosásnál már csak tátottam a számat, hogy szappan is jött az adagolóból, sőt, kapaszkodj meg, papír kéztörlő is rendelkezésre állt. Hát, tisztára a nyugaton éreztem magam. Egyébként csak azért írtam ezt így le, mert volt olyan barátnőm, akinek világítás és ülőke sem volt a mellékhelyiségben a szülészeten, a kórházban így joggal lepődtem meg ezen a luxusfelszereltségen egy kis vidéki strandon. 

Miután ilyen wellness élményben volt részem, gondoltam kölcsönzök egy műanyag ágyat, mert olvasni akartam, meg kényelmes vagyok és nyafi is, és szívesebben terültem volna el az ágyban mint a fűvön. A műanyag fekvőhelyek szépen egymásra halmozva várakoztak a fal mellett, de nem őrizte őket senki, így megkérdeztem a büfést, hogy kinél kell fizetni. Mondta, hogy nem jött a kölcsönzős ma, vegyek csak nyugodtan el egyet. Ez így volt másnap is, majd hamadnap megjelent a tulaj. Az egyik lábára erősen sántított, talán balesete lehetett. Odamegyek hozzá, hogy szeretnék bérelni egy ágyat. Mondja, hogy csak másnaptól kezdi őket kiadni, le kell mindet mosni, de ha nem zavar, hogy nem tiszták, szívesen ad egyet, nem kell érte fizetnem. Sőt, leveszi nekem. Itt már igazán kellemetlenül éreztem magam, az egy dolog, hogy ingyen adja, de még odabotorkált velem az ágyakhoz és a botjára támaszkodva a jó lábán egyensúlyozva segített levenni nekem, a majd egykilencvenes Xénának. Féltem, hogy baja lesz, így kértem, ne segítsen, nem nehéz az ágy, de mindenképpen akart, mert mit gondolnak (hogy kik, az nem derült ki), a kölcsönzős nem segít levenni az ágyat. 

strand.jpg

A strand

Persze örülünk ha valamit ingyen kapunk, de hosszú távon csak úgy lehet valamit fejleszteni, ha befektet az ember. A villanyért, takarításért, az ágyakért nekik is fizetniük kellett, így elég nagyvonalú gesztus volt a részükről. Ezért sem bántam naponta néhány ezer forintot elkajálni a büfében. 

Egyébként a büfében dolgozók nagyon kedvesek voltak, bár rengeteget kell dolgozniuk. Ha szezon van, akkor a tulaj minden nap ott van, hétfőtől vasárnapig. A nyaralásunk első két napján még volt kisegítő személyzete, de szerdára már csak egyetlen diáklány maradt. Akinek tartottam egy rövid határátkelős információs előadást. Nyitott, kedves, cserfes lány, kíváncsivá tette a történetünk a férjemmel. Kicsit félve meséltem neki, mert nem akartam, hogy a tulaj felkoncoljon, hogy az egyetlen megmaradt segédjét is a "mesés nyugatra" csábítom, ezért inkább azt mondtam neki, hogy kezdjen el angolul vagy németül tanulni, akár otthon, egyedül, mert anélkül 17 évesen nem lesz sok választása a jövőben. Sok előnyben részesül, aki most kezdi az életét, de nyelvtudás nélkül úgy lemarad mint a borravaló. (A vasárnap esti bölcsességet olvashattátok.) 

Kérdeztem később tőle, hogy hol vannak a többiek, hiszen ő már reggel óta itt van. Mondta, hogy két kolléganője ma reggel mondott fel, és már nem is jönnek többet, így már csak ketten maradtak a tulajjal. Kérdeztem mikor szabadnapos, de mondta, hogy csak akkor, ha nagyon-nagyon beteg, vagy ha valami baj történik a családjában. Érdekes, semmi neheztelés nem volt a hangjában, úgy mesélte, mintha ez normális lenne. Egyébként végigtolja a nyarat szeptemberig, még egy éve van az érettségiig. 

Ennek ellenére kedves volt a tulajjal együtt.

Mondhatom, hogy az egy hét alatt teljesen belazultam, mert bárhova mentünk, mindenhol ezt a mentalitást tapasztaltuk. (Szerintem ezért is borultam ki a második héten a fővárosban, felpuhultam mint egy bolyhos kiscica a Balaton partján, majd jött a hideg vizes kiképzés). Kerestük a buszmegállót, megkérdeztem egy másik büfében, hogy pontosan hol van (semmit nem vásároltam egyébként ott), a pultoshölgy elkezdte magyarázni, majd inkább meggondolta magát, kijött a bódéból, és megmutatta, hogy pontosan merre menjünk, meg akart róla győződni, hogy nem tévedünk el. Nice. 

A reggelit mindig a férjem vette meg, ez már egy hagyomány nálunk, mert ő az, aki aktív reggelente, így szeret gyorsan elkészülni, és elautózni friss zsemléért. Tihanyban is így tett, szerencsére a közértes néni beszélt németül, és az ABC** felirat alatt meg szerepelt a Lebensmittel szó is, így ügyesen feltalálta magát egyedül is. 

abc.jpg

A Levendula házban is ilyen segítőkészek voltak, első nap bementem, hogy van-e esetleg egy térképük, mert a turista információs ház már zárva volt. Az ott dolgozó lány miután tartott egy rövid ismertetőt a Levendula házról, felajánlotta, hogy szívesen megmutat mindent a térképen, ha már az infoház zárva van. Magyarázott is nekünk kérés nélkül vagy negyed órát, meg vettünk egy kis térképet. Hihetetlen, örültem, hogy ilyen kedves emberek közé jöttünk. 

Mindenhol jellemzően igyekeznek a turisták helyzetét megkönnyíteni, minden ki van először magyarul, majd németül, végül pedig angolul írva. De németül biztosan. Mindezt olyan ügyesen kivitelezve, hogy a hely nem vesztette el a báját, nem lett belőle bóvlit áruló turistaámító hely.
Hasznos, mert itt sem beszélt mindenki németül, viszont mivel minden ki volt írva, nem is került egy alkalmazott sem kellemetlen helyzetbe.

varos.jpg

 

Látnivalók

Egyik nap végigjártuk a belváros, vagy ahogy a térképen szerepelt az Ősközség területét. (Ezt egyébként csak most, a bejegyzés megírása alatt olvastam el először helyesen, eddig mint Ősközösség élt a fejemben. 

A levendula és annak millió felhasználási formája adja a szuvenírként elvihető ajándékok kilencven százalékát, a vászontáskában megbújó növénykétől kezdve a szappanon keresztül, egészen a fagyiig és a mézig minden kapható. Vettem két levendula szappant és egy mini üveg mézet, amelyet később nekiadtam Nagymamának, mert nekem a levendula csak külső felhasználásra alkalmas, a méznek olyan íze volt, mintha belereszeltem volna egy kis szappant is. Remélem azért Nagyinak ízlett. 

Három útvonalat is körbe lehet járni,

1. Visszhang út: az Ősközség területén halad, a főbb turista csalogató látványoságokat érinti. 

visszhang.jpg

2. Legenda út: Kicsit hosszabb mint az első, a Barátlakásokat érinti. Ezen végigsétáltunk, a férjem pedig nagyjából két kilométer után kezdett el hisztizni, hogy fáradt, melege van, utál kirándulni, és már biztos eltévedtünk. Én élveztem a kilátást (a Belső -és a Külső tóra) és azon morfondíroztam, hogy vajon elássam-e a barlang tövében. Mikor végeztünk persze szabadkozott, hogy ő ilyen hisztis, hiszen ismerem és szerencse, hogy én ilyen megértő vagyok. Később inkább egyedül mentem egy hosszabb túrára, meg amúgy is valami ráment a gyomrára. 

baratlakasok.jpg

3. Levendula út: Leghosszabb a három útvonal közül, megkerüli a Belső és a Külső tavat is. Ezt kihagytuk, helyette a térképpel a kezemben elindultam és mint örök lázadó (csak vicc) összemixeltem az útvonalakat. Kicsit a Legendán, majd a Levendulán, utána két másik turista útvonalon. Hallgattam a csendet, láttam szamarakat meg szürkemarhát, kis aranyos ösvényeken kapaszkodtam fel, fényképezgettem, eláztam, majd hazamentem. Jó volt.

kirandulos.jpg

Jutalmul amiért elolvastad a bejegyzésem, hoztam egy videót is. A férjem készítette, hogy megörökítse a kilátást. Én pont előtte vettem ki a kontaktlencsém és öltöztem át hálóingbe (nem a csipkés, azért ne kattints), ezért rejtőzködöm. Arról beszél, hogy milyen szép és jó volt itt. 

 

  

* Az őrültebe kergetett azzal, hogy nem volt képes kimondani, hogy Tihany, hanem mindig hozzátett egy extra i betűt. Míg az elején cukinak tartottam, két nap után, már habzó szájjal folytattam le napjában többször a következő párbeszédet:

- Tihanyi (a Drágám valamilyen mondatban mondja a szót).

- Nem Tihanyi, csak TihaNY. - én

- Tihanyi

- TihaNY

- Tihanyi.

- Tihany.

- Tudom, mondom, hogy Tihanyi.

- T I H A N Y és pont. Nincs i a végén,

.- Tihanyi.

- Arrrgghhh. Jó, hagyjuk. baszki.

 

**Első nap visszajött a Drágám a kiflikkel, kérdeztem, hogy hol vette őket és mondta, hogy az A!B!C!-ben. Szinte kiabálva, pattogósan mondva. Ezen napokig felnevettem, amikor eszembe jutott, hogy míg én lágyan ábécének ejtem, ő meg mintha a katonaságban felelne a felettesének, a merre jártál kérdésre.

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr8510423396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BlueCorsa 2016.08.24. 15:27:45

Na itt bezzeg nem jön a kommentcunami! :-DDD
A tihanyi-iak nem háborognak annyit, mint a pestiek, khmmmm. De lehet mer` kevesebben is vannak, így a trollok elöfordulása is ritkább.
Meg az élmény is pozitív, amiket itt szereztetek, az meg nem generál annyi véleményt, mint a negatív kritika.
A kettös betüket meg nehéz egy nemmagyarnak felismerni, hogy az y az nem önálló hang, hanem hozzáadódik az l, n,g,t-hez és akkor máshogy ejtjük ki. Pláne szó végén állva, miért nem i???? Jó, lehet az embered is kicsit rájátszott... de jó, hogy tetszett neki a Balcsi.
Amúgy mizu az új mókahellyel, megszoktad már, minden fasza???

gabuschka 2016.08.24. 18:10:02

@BlueCorsa: :-D Nem címlapos, mert amúgy biztos lenne aki idézgetve reagálna, vagy csak le "fos/nyál/takony tengerezné" a bejegyzést. :-)

Lehet tényleg rájátszott, mert amúgy nagyon jó hallása van, ha egy-egy magyar szót megtanul, még a hosszú magánhangzókat is jól ejti ki. Pl a tojás-ban is hosszan ejti az á-t. Mindig irigylem tőle, mert én csak erős akcentussal tudok beszélni.

Eddig minden tetszik, jó, napjában kábé 10szer jár a fejemben, hogy mennyire szerencsés vagyok. Sokat kell tanulnom, nem csak a napi feladatokat, hanem például a német iskolarendszer felépítését, mert más, mint amiben én tanultam. Nehéz, de élvezem, hogy csak 5 napot dolgozom egyhuzamban és szabadok a hétvégéim, és nem kell hajnal egyig állnom. Az emberekkel való napi kontakt hiányzik, de majd ha elkezdődik a suli jönnek vissza a diákok.
Egyszer írok már az élményeimről is, köszi, hogy kérdezted!

Sledger · http://krikett.blog.hu/ 2016.08.26. 14:51:10

A szakáll nem büdös, viszont ápolni kell. Van rá olaj és balzsam ;)

gabuschka 2016.08.27. 17:35:55

@Sledger: Egy kérdéssel kevesebb.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (34) Braunfels (1) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (25) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) frankfurt (4) Frankfurt (30) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (2) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) kirándulás (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (14) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (48) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (8) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (18) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások