Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Leszereltem

Elfarewell-961598_640.jpgjött ez a nap is, visszaadtam az egyenruhámat, az öltözőkulcsomat, a belépőkártyámat és a céges igazolványomat, majd kisétáltam az épületből. A bicikli kosaramban egyensúlyozva a búcsúcsokromat, az elfogyasztott pohár pezsgőktől kissé imbolyogva tekertem haza pénteken délután. Amellett, hogy szépen elbúcsúztattak, sőt még egy vásárlási utalványt is kaptam a kedvenc boltomba, mindent elkövettek, hogy emlékezetessé tegyék az utolsó napjaimat. Például, hogy az utolsó kilenc napomat egyben dolgoztam le szabadnap nélkül három különböző műszakban, mert az egyetlen szabadnapomon behívtak a beteget jelentő kollégám helyett. Az utolsó héten pedig túlóráznom is kellett, mert elszámolták a szabadságomat egy nappal (amit persze nem értek, mert ha elvileg be kellett jönnöm egy extra napot, akkor azzal kiegyenlítettem, de mégsem). 

Annyira nem bántam a dolgot, mert így bármikor is könnyeket morzsolgatnék a szemem sarkában, hogy azért milyen jó móka is volt a recepción dolgozni, majd csak visszaemlékezem az utolsó hetemre, és észhez térek. A fogyókúrámnak is lőttek ismét, de a remény hal meg utoljára, ma újra kezdtem, mert a múlt hetem káosz volt, össze-vissza ettem, meg grillparti is volt, meg a csokit még mindig szeretem.

A sütögetés nagyon jól sikerült egyébként, kiírtam a szomszédoknak, hogy mi lesz, nem leszünk hangosak, maximum kilencig használjuk a kertet, ehhez képest negyen tizenegykor még mindenki békésem emésztgetett a kertben, néha megkérdezték, hogy menjenek-e, de én nem akartam mondani, hogy hát jó lenne, mert másnap ötkor kelek, ők meg nem érezték át, hogy reggel ötig már csak öt és fél óra van, így tovább üldögéltünk. Szerencsémre aztán fél tizenegykor valaki felállt, hogy akkor jó éjszakát, amit jelnek vett mindenki, így tíz perc alatt elpucoltak a kertből. Furcsa volt, hogy valaki megkérdezte, hogy a bontatlan dolgokat vigyék-e haza magukkal -mivel mindenki hozott magával valamit, és nem fogyott el az összes étel -, én annyira megdöbbentem a kérdésen, hogy csak azt mondtam, hogy a salátákat mindenképpen tálastól, így a becsomagolt virslik maradtak nálam. Aztán az öcsém felvilágosított, hogy a németek mások, náluk nem egyértelmű, hogy a szervezőnél marad a megmaradt szajré, jelen esetben a kaja.

Ami különösen jó volt, hogy mindenki feltalálta magát, egyszer elmondtam, hogy legyetek szívesek otthon érezni magatokat, ott a hűtő, itt a vécé, de nem akartam folyamatosan engedélyt adni mindenre. Nem is kellett kétszer mondanom, mire a Drágám hazaért munkából, már négy idegen nő várta a konyhában, a többi meg a kertben.

grill.jpg

Amúgy egyre jobban azt látom, hogy aki azt mondja egy németre, hogy hideg és távolságtartó, az egyet sem látott még igazán közelről. Vagy inkább egyikük sem engedte magához közel. Annyira szívet melengetően tudnak szeretni ha már ismernek, hogy azt hinné az ember valami mediterrán országba csöppent. Nagyon szeretem őket, sokszor csak elnézem az embereket az utcán, vagy hallgatom ahogy beszélnek, és hatalmába kerít ez a szeretet érzés. Tudom kicsit szentimentális. 

Képzeljétek, hiszitek vagy sem, de a manager asszony is megjelent a kertemben, mert meghívtam. El kell mondjam kitérőként, hogy gyerekkoromban nagy rajongója voltam a Rém rendes család című egymillió részből álló sorozatnak, még mindig tudok belőle idézni, és szerintem a sok ismétlésnek hála mindegyik részt láttam már vagy háromszor. Instant rosszkedvűző, olyan mint a Csengetett Milord, de a lényeg, hogy az egyik részben Bud és Kelly, a gyerekek (ígérem kiderül, hogy ennek most mégis mi köze van a grillpartimhoz) a szüleik távollétében szerveznek egy kis szerény házibulit, amely hamar kinötte magát és a hírekben is leadták, így értesülnek róla a szülők is. Nekem is ilyen érzésem volt a saját kis bulimmal kapcsolatban, mert a hely szűkössége miatt szerettem volna mindössze néhány embert elhívni, akik szerencsére örültek a lehetőségnek, ám elmondták másoknak is, akiket ugyancsak nem hagyhattam ki, mert sértődés lett volna belőle, így a végén már abban reménykedtem, hogy nem tud mindenki eljönni, mert nem fogunk elférni. Eljutott a manager fülébe is, hogy itt valami történik. Ezt úgy tudtam meg, hogy egyetlen szabadnapom után ismét frissen vasalva megjelentem a pultban, majd az egyik kolléganőm elmondta, hogy a főnökünk milyen szomorú volt, hogy ő nem lett meghívva, pedig mennyire szeretett volna jönni. Kicsit tipródtam, hogy mit csináljak, de arra jutottam, hogy mindenki érdemel egy második esélyt, meg amúgy is jófej volt, hogy az utolsó hétre elinézte, hogy itthon maradjak, így bementem az irodájába, hogy én is előadjam az év produkcióját. Miszerint, ne haragudjon, de nem vettem észre, hogy ő nem került fel a cset listára (mintha nem én csináltam volna), valahogy elkerülte a figyelmem, de nagyon szívesen látom, itt a címem. Végig ártatlanul mosolyogva, pont ahogy tőle tanultam. 

Miután megjelent hozta persze a formáját, köszönés után otthagyott a folyosón, hogy kimasírozzon a kertbe, velem egy hangot nem beszélt, semmit nem hozott magával, mondjuk enni sem kért, az egyik oldalon elbeszélgetett két-három emberrel majd később távozott. De meg kellett hívnom, mert szegénynek nem volt búcsúbulija. Egyébként nekem sem lett volna, ha nem szervezem meg magamnak. 

Magamra voltam csak egy kicsit mérges, mert olyan telhetetlen vagyok, a Drágám rengeteget segített a buli előtt és után is, de amíg itt voltak a kollégáim, inkább bent maradt a lakásban, csak néha jött ki, és nehezteltem rá, hogy miért nem marad kint és próbál elvegyülni -pedig tudom, hogy nehéz, ha senkit nem ismer- de akkor is, én biztos, hogy reprezentáltam volna mellette fordított helyzetben, de aztán eszembe jutott, hogy ez a baj néha velem, hogy mindig mindent akarok a másiktól, és nem azt értékelem, amit már így is megtett a bulim érdekében, hanem csak azt látom, hogy tíz perc után elvonult. 

Visszatérve az utolsó napokra, egészen könnyedén ment, nagyon sok dolgunk volt, de már nem nagyon bosszantotta magam semmin. Kivéve, hogy minden napra adtak mellém valakit betanítani, és már a hócipőm tele volt, mert fáradt voltam, és nem akartam még extrán magyarázni valakinek. Csak dolgozni, majd hazamenni. Az utolsó napomon viszont kaptam egy érdekes fiút magam mellé. Már régóta gondolkodom, hogy mit csinálnak a gyerekekkel a német iskolákban, hogy mindenki (a békesség kedvéért hozzáteszem: akivel eddig találkoztam és beszéltem) olyan magabiztosan tudja magát prezentálni, tisztában van a céljaival, és akár 15-17 évesen is összeszedetten beszélgetnek a jövőről egy felnőttel. Én sem voltam hülye ennyi idősen, de ez a fajta magabiztosság még 33 évesen is néha hiányzik belőlem, hát gondolhatjátok mennyi volt belőle 17 évesen. Pénteken az utolsó napomon egy középiskolás fiút osztottak be hozzám, akivel nagyon jól elbeszélgettem. Kiderült, hogy azért van a héten a hotelben, mert szeretné eldönteni, hogy mit szeretne majd tanulni és dolgozni, így egy hetet nálunk töltött, de volt már kórházban is egy orvos mellett. Mert vagy orvos, vagy pilóta vagy valami más szeretne lenne. Ezt cukinak tartottam, tipikus gyerek, tűzoltó meg bálnavadász akar lenni, vagy vonatvezető. Nekem nagyon imponált, hogy a fiatal kora ellenére ennyire ügyesen tervez előre, hogy az érettségi előtt kipróbál néhány munkahelyet, hogy jobb képet kapjon a várható hétköznapokról. Néhány dolgot már egyedül is megcsinált, csak a vendégektől félt, de mondtam neki, ha beöltözve áll a pultban, azt nem tudják a másik oldalon, hogy neki ez az első napja, és nem veszi ki jól magát, ha nem szól a vendéghez. Biztattam, hogy csak kérdezze meg miben segíthet, ha nem tud, akkor mondja meg, hogy majd a kollégája mindjárt foglalkozik vele. Mindenesetre ez az egyik tervem a jövőre nézve, hogy beszámolok róla, hogy mit csinálnak az iskolákban, amiért ilyen talpraesett gyerekeket termelnek ki magukból.

Volt néhány nehéz esetem is az utolsó napokban, de a szemem sem rebbent, csak azon gondolkodtam, hogy:

- ez az utolsó "arab nyaram" (ti. ők szeretnek családosan 25-en bevonulni egyszerre a lobbiba, mindent készpénzben fizetni, semmilyen általunk beszélt nyelven nem érteni és amit lehet csak ingyen beszerezni)

- az utolsó kínai turistacsoportom akik reggel hétkor szeretnének azonnal becsekkolni.

- az utolsó, de én egy elite member vagyok, MINDIG kapok ingyen jobb szobát

- az utolsó, én mindig, mindenhol ingyen tudom törölni a foglalásom

- az utolsó köszönés helyett, "Platinum member, Smith, check-in" üdvözlés

- az utolsó stewardess, akinek orvoshoz kell mennie mert kicsit köhög, ezzel több óra adminisztrációt adva nekünk, majd egy ibuprofen tablettával érkezve vissza

Ugyanakkor sajnos ugyancsak az utolsó,

- amikor hetente ismertem meg száz és száz érdekes embert a világ minden tájáról, 

- amikor azt mondják nekem, hogy köszönöm a segítséget, ezért jövök ide mindig magához

- amikor az igazgató a melegre való tekintettel körbejár a szállodában, és minden egyes dolgozónak jégkrémet osztogat, majd a részlegvezetőnk beküld minket az irodába, hogy együk meg, addig ő majd kint áll a pultban.

jegkrem.jpg

Szóval, szia hotel, hiányozni fogsz, ég veled!

 

Képek: saját, pixabay

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr98914336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

germanungar1 2017.10.04. 17:19:36

Érdekes, érdekes, érdekes.......
Érdekes pl. az is, hogy kiérzem, még mindig mindent magyar szemmel látsz. Ez nem baj, csak nekem feltünt. :))

gabuschka 2017.10.04. 21:00:18

@germanungar1: Szerintem ez igy is fog maradni. :-)

germanungar1 2017.10.05. 12:27:36

Hm, ha ez igy fog maradni, akkor te mindig csak vendég leszel Németországban, aki ugyan egy kisebb-nagyobb nyiláson bekukucskál a németek életébe, de soha nem lesz részese.
Azt már magad is ferlismerted, hogy a nyelvtanuláshoz egy német anyanyelvü u.n. bio-Deutsche nagy segitség. Igen, ez pontosan igy van, mert magad is tapasztaltad, hogy csak szavakat megtanulni és nyelvtant bemagolni csak egy segitség lehet a német nyelv megértéséhez. Ezt az is bizonyitja, hogy Németországban a nyelvvizsgáimon a szótárt legtöbbször szabadon használhattuk.
Nagyon sokan tapasztalták már, hogy a gimis némettel a hétköznapi életben nagyon sokszor csak statiszták lesznek. Hessenben ez még nem annyira macerás, mint pl. in Süddeutschland. Merthát, ha a bajor torokhangon azt nyögi, hogy "Host mi?", a gimnazista soha nem fogja megérteni, hogy a bajor azt kérdezte: "Hast du mich verstanden?".

Tehát - és ezt csak teljes és jóhiszemü bizalommal jegyzem meg -, egy bio-német férjjel nagy segitséget kaptál volna.
Dehát, ahogy a német mondja: Wo die Liebe hinfällt!

Budapestet behatárolnád egy kicsit szükebbre? :)) XXI ker. nagy elöny lenne, mert akkor........ na de erröl majd késöbb.
Most rohanok és mentem a muskátlikat, mert nálunk viharos szél tombol. Egy magyarnak, bárhol a világon él, mindig van muskátli a kertben, teraszon, ablakban - éspedig piros és fehér, mert az a zöld levelekkel olyan szépen emlékeztet valamire - neked van?
Ist es OK, wenn ich das Thema kurz verlasse?

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások