Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

A változás szele

hot-air-balloon-4761_640.jpgA Nagy Bloggerkézikönyv szerint amennyiben hosszú ideig nem frissítettük az oldalunkat, semmiképpen ne kezdjük a végre megírt bejegyzést egy hosszas szabadkozással, mert egy, a szíve mélyén minden egyes megbecsült kedves Olvasó tesz rá magasról, hogy mi volt a távolmaradásunk oka, kettő, ahelyett, hogy valami érdemlegeset kanyarítanánk a monitorra, arra pazaroljuk a fent említett Látogatónk idejét, hogy bekezdéseken keresztül azt olvassa, hogy a kutya megette a házifeladatunkat. Nos szabadkozni tényleg nem fogok, hanem megírom végre, hogy miért tűntem el ilyen hosszú időre. 

 Gondolkodom, hogy esetleg már most elmondjam a lényeget, és utána részletezzem, vagy rizsázzak még egy kicsit. Hmm. 

Több oka is volt a távolmaradásnak (igen, rizsa jön még), egyrészt nyaraltunk, erről szeretnék majd mesélni, mert soha nem írok a hazalátogatásokról, pedig talán hasznos lenne összeszedni a gondolataimat, így jobban megérteném a vegyes érzéseimet; másrészt meg mindenféle változások történnek a munkahelyemen.

 Ma erről lesz szó, elmesélem mi történt munkafronton.

Legutóbb ott hagytam abba a beszámolót, hogy három ügynökségnél is lehetőségem volt interjúzni, kettőnél még a nyaralás előtt a harmadikat pedig a nyaralásunk második napján, a tihanyi házikó kisszobájában ejtettem meg. Az első két interjú alapján úgy gondoltam, hogy ez, mivel telefonálunk nem lesz túl megterhelő, negyed óra alatt lezavarjuk: majd felmerül, hogy ezt dolgoztam, azt tanultam, ezen meg azon a nyelven beszélek, ezért váltanék, lehetőleg amint lehet és flexibilis is vagyok. Az interjúztató nő nem így gondolta, igazán mélyen kíváncsi volt rám, a fél órából 10 percet azon rugózott, hogy a száz évvel ezelőtti két éves iskolámat miért nem zártam le egy vizsgával, elmagyaráztam neki, nem akarta megérteni, megint elmondtam, és még mindig visszakérdez, vajon hogyan kell németül udvariasan formulálni, hogy szállj már le a témáról - gondoltam, végre békén hagyott. Utána rátértünk a nyelvtudásra, felajánlottam, hogy váltsunk angolra, ha szeretne tesztelni, persze, hogy szerette volna, reméltem, hogy a stressz miatt nem felejtettem el angolul, szerencsére nem, bár döcögős a váltás, 'a' nyelven gondolkodom, 'b'-n kellene beszélni, az angolra is rá akarom erőszakolni a KATI szórendet, ó hogy csak tennénk már le a telefont. Végre letesszük, kimegyek a kisszobából, mikor majdnem hasraesem a sunyin, macska léptekkel a kertből beszivárgó férjembe, aki nem bírta ki, hogy ne hallgassa ki a puffon nyomorogva az egész beszélgetést, mert kiváncsi volt. Én meg úgy éreztem, mintha egy elmélyült orrtúráson kaptak volna rajta. 

A nyaralás csordogált a maga lusta, ráérős medrében, kaptam két telefonhívást az ügynökségektől, hogy továbbküldhetik-e az önéletrajzomat bizonyos pozíciókra, de azért nem izzott a telefonvonalam a sok ajánlattól. Sokat nem is problémáztam ezen, mivel éppen nyaraltunk, gondoltam majd ha visszajöttünk kicsit jobban ráfekszem a témára. A második héten a családi látogatásokat ejtettük meg, éppen az ágyon döglöttem apukáméknál, felváltva simogattam a két macskát, mindig azt, amelyik megtisztelt a bundája érintésének lehetőségével, amikor megcsörrent a telefonom. Németországi szám a kijelzőn, gondoltam megint valamelyik cicuk.pngügynökség hív, hogy találtak valamit nekem, ám helyette egy iskolából hívtak. Sajnos a vonal nagyon rossz volt, így először nem is értettem a cég nevét, de visszakérdeztem, így rögtön beugrott, hogy ez az a főiskola, ahova circa egy hónapja adtam be a jelentkezésemet az adminisztrációra. Arra is emlékeztem, hogy megdobbant a szívem, amikor elolvastam a munkakör leírását, hogy igen, én itt szeretnék dolgozni (a szívdobbanós dologgal lehet picit túloztam, de nagyon tetszett amit olvastam a leírásban). Mivel közel egy hónapig nem jelentkeztek, nem gondoltam volna, hogy felkeltettem az érdeklődésüket. Szerencsére bizony igen, annyira, hogy egy interjúra is meghívtak. Volt néhány kör telefonunk mire kinyomoztam, hogy milyen beosztásban fogok dolgozni a nyaralás után a recepción, hogy lássam mikor érek rá egyáltalán, utána azt az iskolával is leegyeztettem, de végül sikerült megegyeznünk egy csütörtök délutánban. 

A megelőző napokban igyekeztem olyan sokat olvasni az iskoláról, amennyit csak lehetett, arra számítottam, hogy majd itt is felteszik a szokásos, egyébként hallott-e már a cégünkről kérdést, hogy teszteljék gyűjtögettem-e némi információt a beszélgetés előtt. Eljött a csütörtök, a nyaralás utáni első szabadnapom. Gondoltam a felkészülés mellett majd írok egy csinos bejegyzést is a nyaralási élményeinkről, de olyan ideges voltam, hogy az egy dolog, hogy folyamatosan ingáztam a toalett meg a kanapé között, még a gondolataim is kavarogtak össze-vissza mialatt próbáltam memorizálni néhány alapító tag meg a szakok nevét, vagy az iskola további campusait. Továbbá, hogy miért szeretnék náluk dolgozni, felmondtam hangosan az önéletrajzomat, hogy halljam magamat németül beszélni. Képtelen lettem volna koncentrálni az írásra.

Közben pánikrohamot iskaptam, mert elfogytak a tiszta fekete harisnyáim - szerencsére találtam egy testszínűt- aggódtam, hogy nem híztam-e ki a kosztümszoknyámat - szerencsére még nem - , lezuhanyoztam, de hajat nem mostam, mert előző nap már megtettem, felöltöztem, majd ismételten levetkőztem, hogy hajat is mossak, mert rájöttem, hogy azon fogok stresszelni, hogy nem frissen mosott a hajam, és ápolatlan benyomást keltek, közben természetesen a mellékhelyiséget továbbra is rendszeresen felkerestem. Fél órával az indulás előtt aztán megelégeltem ezt a belső hisztériás állapotot, adtam magamnak két csillapító pofont (gondolatban), hogy nyugi, mindent megtettél annak érdekében, hogy sikeres legyél, innentől kezdve már nem a te hatásköröd az eredmény, csitulj le szépen és ügyesen rúzsozd ki a szád. Utána csinosban kitipegtem a villamosmegállóba, és elutaztam az interjú helyszínére.

 

Azt el kell mondanom, hogy itt Frankfurtban, de azt hiszem egész Németországban ebben az évben elmarad a nyár, néha kisüt a nap néhány órára, előfordul, hogy 22-25 fokra emelkedik a hőmérséklet, de inkább az a jellemző, hogy minden másnap zuhog az eső, hűvös van, olyan mintha a télből rögtön egy szeptemben végi, október eleji napra virradtunk volna, vagy mintha a brit nyár költözött volna ide. (A választás eredményeit látva, és némely vendégem kommentárját hallgatva lehetséges, hogy először az időjárás költözik ide, majd jönnek a szigetlakók is). De az is lehet, hogy csak nyári álmot aludtunk, és elmulasztottuk a hőséget.
Ennek ellenére volt kettő darab nap júniusban, amikor közel 35 fokos hőség ütötte fel a fejét itt minálunk. Az egyik nap természetesen az interjúm napja volt, de nem hagytam, hogy a lábamra olvadó nylonharisnya, a hátamon csikisen csordogáló izzadtság, vagy a pandaszemeket eredményező elmodódott szemceruzám elvegyék a kedvem a munka megszerzésétől. Próbáltam nagyon hivatalos lenni, és a blézert is magamon hagyni, de nem akartam, hogy az alatta lévő blúz úgy nézzen ki, mintha a vizespóló versenyről jönnék, valamint így a ruha magamról való letépésének az ingerét is mérsékeltem, ezért inkább csak vittem magammal.

fatamydance.gif

Az interjú

Hamar megérkeztem, de szerencsére iskola lévén találta egy társalgó szerű helyiséget, ahol nyugodtan leülhettem és még egyszer átolvashattam az iskoláról kinyomtatott anyagot. Tíz perccel a kezdésem előtt elindultam megkeresni, hogy melyik ajtó mögött ülnek a leendő interjúztatóim, a folyosón topogtam azon filózva, hogy kopogjak-e a nyitott ajtón, vagy várjak még, amikor egy kedves fiatal lány jelent meg mellettem. Elmondtam neki, hogy ki vagyok és mit akarok, leültetett, hogy szól majd bent, várjak egy kicsit. Közben a diákok jöttek mentek, volt aki a főiskolára is az anyukájával jött, ezt olyan cukinak tartottam, majd én is elkísérem a gyerekeinket az egyetemi megnyitóra (ha tetszik nekik, ha nem, muter ott lesz).
Kicsit késve, de végre megjelent mindkét Frau aki interjúztatott, kedvesen mosolygó negyvenes nők, átmasíroztunk az épület másik oldalára, és leültünk egy osztályteremben. Mialatt már a terembe tartottunk, próbáltam kicsit felhasználni a hoteles tapasztalatomat, hogy egy-két mondtattal oldjam a cipőnk monoton kopogását az iskola kövén. Meglepődve néztek rám, majd kicsit elbeszélgettünk a melegről, meg hogy milyen gyorsan vált az időjárás.

Leültünk, az idősebbik nő, akiről utólag tettem össze a fejemben, hogy az iskola igazgató (pedig elmondta, csak néhány információ valamiért nem tapadt meg az agyamban) elmondta, hogy először ők bemutatkoznak, majd szeretnék ha én is mesélnék magamról, és a munkatapasztalatomról. A másik nő, aki a közvetlen felettese lesz a kiválasztott jelentkezőnek is nagyon kedves volt, ő vezeti az iskolai adminisztrációs irodát (szerintem magyarul ez az iskolatitkárság), és az ő csapatába keresnek egy embert. Nagyon mini csoport, rajta kívül a kedves fiatal lány dolgozik ott. Ezután rám került a sor, én meg onnan, hogy Budapesten születtem egészen az aznapi interjúmig mindent elmeséltem. Fújtattak is egyet mire befejeztem, hogy szép, érdekes, mozgalmas életem volt eddig. Megkérdezték, hogy ha felhívnák a jelenlegi felettesem, és megkérdeznék, hogy mi az amiben igazán jó vagyok, akkor mit válaszolna. Mondtam, hogy bizonyára a türelmességemet és a kedvességemet emelné ki elsősorban. Persze utána követte a következő, hogy mi az amiben szerinte nem vagyok túl jó. Itt eszembe jutott, amit a HR menedzser mondott a sales-es állásinterjúm után, hogy nem látja bennem a lehetőséget, hogy az eszkimóknak majd eladom a jeget, viszont ide pont passzentosnak éreztem a kritikáját mivel a titkárságon feltételeztem, hogy nem kell az eladói képességeimet csillogtatnom. Végül azt feleltem, hogy valószínűleg azt mondaná a felettesem, hogy lehetnék jobb is a drága szobák eladásában. Hazudni nem hazudtam, csak a megfelelő helyen említettem a megfelelő információt. Gondolom értitek mire gondolok, egy rendezvényszervezői állásinterjún nem ezt a választ adtam volna.

Egyébként, csak hogy még fényezzem magam, remek formaidőzítésem volt, mert a megfelelő pillanatokban szájbiggyesztéssel, vagy ártatlan kiskutyaszemekkel adtam nyomatékot a mondanivalómnak, de arra figyeltem hogy mindvégig önmagam maradjak. Csak abban az esetben akartam a munkát megkapni, ha olyan benyomásokat szerzek, hogy illek a helyre. A beszélgetés végén még magamon is meglepődtem, nem értettem mi ütött belém, de amikor az igazgatónő mondta, hogy ő Idstein- ban él (város Frankfurttól nem messze), ahol az iskola székhelye is van, elmeséltem nekik, hogy jártam már ott, a férjemmel ide mentünk el először kirándulni, és itt készült az első közös képünk is (amelyen csak mi vagyunk). Önmagam szuperváltozatát adtam, bár a lazaság ellenére belül azért ideges voltam, az interjú után feállva láttam, hogy egy mini tócsát izzadtam a székre. 

laughsarc.gif

Azt nem értettem csak az interjú alatt, hogy az iskolaigazgatónő miért beszél folyamatosan arról, hogy ő nem javasolná, hogy a tanulmányi program asszisztensi csoportba menjek, mert ott nagy az emberhiány, és bizonyára a nyakamba ömlesztenék az első héten a munkát. (Milyen emberbaráti gondolkodás - egy vezetőtől.) És mindössze azért vannak aggályai, mert nem biztos abban, hogy az írásbeli németem elegendő lenne oda. Szerinte jobb lenne, ha a titkárságon kezdenék, és ha szeretném egy év múlva válthatok.

Itt gondolatban már elájultam kétszer, hogy csak nem voltam annyira hülye, hogy egy másik állásra pályáztam, vagy akkor miért beszél az igazgató arról, hogy az adminisztráción kezdjek. Hiszen én oda jelentkeztem. Vagy mégsem? Muszáj leszek megkérdezni..

Szélsebesen folytattam le a fenti párbeszédet magammal, majd hangosan mondtam, hogy elnézést ha rosszul emlékszem, de én eredetileg is a titkárságra jelentkeztem. Közben pedig nagyon reménykedtem, hogy ez tényleg így volt. Gyorsan elkezdték lapozgatni az anyagomat, így hamar megláttam, hogy a motivációs levelem tárgy rovatában vastagon szedve szerepel a Verwaltung (adminisztráció) szó, így megnyugodtam.

Egy helyes kis kacajjal és egy "hupika elnéztem" megjegyzéssel nyugtázták, hogy félrenézték. Nekem tetszett, hogy nem csináltak nagy ügyet belőle. 

Kérdezték, hogy van-e kérdésem, ilyenkor általában ha semmi különös nem jut eszembe, arról kérdezek, hogy milyen egy átlagos nap, vagy hogy hogyan nézne ki egy napom ha itt dolgoznék. A másik nő elmondta, hogy tulajdonképpen nincs két egyforma nap, egyrészt minden, az osztálytermekben fellépő technikai problémát nekünk jeleznek (nem működik a projektor, kiégett az égő, elromlott a fénymásoló stb) amelyet vagy személyesen, vagy a megfelelő szakinak továbbítva meg kell oldanunk. A diákok is hozzánk jönnek be, ha a diákigazolványuk kell, ha kihagynának egy szemesztert, a beiratkoznának, kiiratkoznának, valamint a telefon is csörög mindig valami miatt. A termeket is kiadják bérbe cégeknek, ilyenkor pedig a kaját meg a kávét kell megoldani nekik. 

Nekem olyan érzésem volt, mintha egy recepciós állás lenne, csak nem vendégekkel, hanem diákokkal, jobb munkaidővel, és saját íróasztallal meg számítógéppel. A hoteles tapasztalatomat külön értékelték, mert az iskola habár államilag elismert, de tandíjas, így olyan valakit szeretnének akik kedves és szervízorientált (lehet ez a szó magyarul nem létezik, talán ügyfél/vendégközpontú a megfelelő kifejezés), azaz kedvesen segít a havi 6-800 euró (kb 180-200ezer forint) tandíjat fizető tanulóknak. Mondták, hogy bizonyára a hotelben is találkoztam már az "Én x összeget fizetek, szolgáltatást kérek cserébe" hozzáállással, na az ilyen diákoknak is, mint a vendégeknek, megfelelő stílusban kell tudni válaszolni. 

Az egyedüli rész, ahol majdnem elcsúsztam, vagyis ahol nagyon össze kellett magam szedni, hogy emlékezzek, az az volt, amikor arról kérdeztek, hogy én anno hogy és mint jelentkeztem a főiskolára. Örülnek, hogy jártam oda, mert szeretnének olyan embereket felvenni, akik látták és megtapasztalták valamilyen felsőfokú intézmény működését, így meséljek már egy kicsit a magyar rendszerről, hogy s mint ment a fősulis életem. Mivel 2002-ben adtam be a jelentkezésemet, nem volt egyszerű összeszedni a gondolataimat, sőt a megfelelő szavakat sem ismertem németül, mint például tantárgyfelvétel vagy szigorlat, és én még a bolognai rendszer bevezetése előtt kezdtem, így a négy év szívásom ugyanannyit ér mint a mostani három éves képzés. Természetesen nem zúdítottam mindezt rájuk, elmondtam, hogy ez igazán régen volt, de úgy emlékszem, hogy három szakra adhattuk be a jelentkezésünket, el lehetett dönteni, hogy az érettségi pontokkal, vagy felvételi vizsgával kívánunk bekerülni, kredit rendszer volt, és a tantárgyfelvétel, vizsgára való jelentkezés, pótvizsga satöbbi online történt, a Neptun-on keresztül. Ezen is átrágtuk magunkat, majd javasolta az iskolaigazgatónő, hogy mit szólnék egy próbanaphoz, hiszen a kémia már megvan köztünk (hát nem cuki?!) de adjunk egymásnak lehetőséget, hogy kicsit több információhoz jussunk. 

Már korábban is éreztem a pozitív hozzáállást, de ekkor már a csontot is ízleltem a számban és mint egy jó bullldog ráharaptam, hogy ezt mostmár el nem engedem. Pont ezért kedvesen mondtam, hogy tudom, elég hamar van, de én holnap is szabad vagyok, így ha nekik is megfelel én nagyon szívesen bejövök a próbanapra. Nem akartam lehetőséget adni arra, hogy esetleg valaki más is lenyűgözze őket, nekem kellett ez a munka. Másnap kilencre vártak is a próbanapra. Így a nyár másik és ahogy elnézem az időjárást, egyben az utolsó meleg napját is gondosan beöltözve töltöttem, valamint beáldoztam a két szabadnapomat, hogy máshol dolgozzak. De ügyesen felismertem, hogy ez befektetés a jövőmbe.

Befejezésként még rákérdeztek, hogy van-e gyerekünk, mondtam nincsen, most szeretnék váltani és kikerülni a hotelszakmából, és később gyereket vállani. Kicsit felnevetett, hogy később, hah, ezt annyira nem tudtam hova tenni.

Nos tehát akkor a mai bejegyzés lényege, hogy megkaptam a munkát, én leszek "Pirike a titkárságról'. (A képen nem Pirike ugrál.) És amúgy meg jó sales-es vagyok, eladtam saját magamat egy csupa németekből álló intézményben. 

gotthejob.gif

 

A beszámolóm megint elég részletesre sikerült, így egy következő bejegyzésben mesélem el, hogy milyen volt a próbanapom, milyen egyéb információt tudtam meg az iskoláról és hogy hogy ment a felmondás a hotelben.

 

 

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!

 

 Forrás: gif, gif, gif pixabay.com, saját

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr508861042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Realista vagyok 2016.07.03. 23:16:06

Szia! Nagyon örülök a sikerednek! Az eseted is arra tökèletes bizonyìtèk, hogy ha vmit - jelen esetben àllàst - nagyon akar az ember, azt meg is szerzi magànak! Gratulàlok! Kivàncsian vàrom a pròbanapodròl szòlò beszàmolòd is! :-)

GizilányaJudy 2016.07.04. 08:06:29

De jó,hogy írtál újra!
Nagyon tetszett a poén a végén,hogy mégiscsak jó sales-es vagy,mivel eladtad magad :)

Pixynor 2016.07.05. 23:51:55

Gratulálok! Sok sikert az új helyedhez. Új lakás, új munkahely. Igazán jó éved van. Maradjon így.

BlueCorsa 2016.07.06. 17:33:11

Dejóóóó!!! Nagy gratulaaaa!!!! Ìgy már azért kellemesebb, hogy nem vettek át a cateringre a hotelben... lehet a sulis ügyintézés kicsit unalmas lesz a pörgös müszakok után, de szerintem hosszútávon tuti jobb lesz.
Köszönjük a mentegetözést, mert ezzel érezteted a t. olvasókkal, hogy azért gondolsz rájuk (néha...), de hidd el, nagyjából sejtjük, hogy elfoglal a magánélet, a meló, meg az új hely, meg nyár is van. Addig jó, amíg nem azért írsz, mert "muszáj az olvasók miatt".
Jók a gifek is (megint) :-)))))
Nyár lesz idén, állítólag most hétvégén jön....

Emma Levelei 2016.07.07. 08:02:47

Jupppe! Szuper vagy! Sok örömet kívánok az új állásban! Várom a további beszámolókat!

sellőlány 2016.07.07. 22:47:01

Jaj, Gabuschka... konkrétan végig izzadt a tenyerem, amíg elolvastam a bejegyzésedet... :-) Nagyon gratulálok!!! Persze nem bírom megállni, hogy le ne írjam: látod, látod, lááátod??? Csak egy bejegyzésnyi időt kellett várni....

gabuschka 2016.07.09. 23:19:15

@Realista vagyok: Köszönöm!!! Aranyos vagy! Én is egyre inkább azt veszem észre, hogy tényleg amit az ember teljes szívvel akar (vagy ésszel), és legalább a minimumot megteszi, hogy elérje, akkor sikeres lehet. Csak mert óvatos vagyok, ezért nem könyvelem még el teljes sikernek a váltást, először szeretném a fél éves próbaidőt átvészelni. :-)

@GizilányaJudy: Muszáj volt kicsit fényezni magam. :-) És köszönöm!!

@Pixynor: Köszönöm! Elég sok minden történt idáig, és még csak július van. :-) Ennek csak az a hátránya, hogy hozzá vagyok szokva, hogy mindig történik valami, így nehezen viselem, ha mondjuk 2 hónapig csend van. Én is remélem, hogy minden jól megy tovább. :-)

gabuschka 2016.07.09. 23:27:55

@Sledger: :-) Köszi!! Erről jut eszembe, hogy lehet olyan táskát kapni Bp-en, amelyre az van írva, hogy "Kedvesnek lenni menő". Majd beszerzek egyet. :-)

@BlueCorsa: Köszönöm szépen!!! Azt hiszem itt a nyár, legalábbis néhány napra biztosan.
Szerintem a pörgés biztosan nem fog hiányozni, a kollégáim annál inkább. Annyira jók, olyan már mint egy kis család nekem.
Jó, hogy nem érződik úgy, mintha muszájból írnék, egyébként nem is menne, viszont pont a kedves kommentjeid(itek) miatt van néha bűntudatom, amikor már sokára sem jelentkezem. Igyekszem utolérni magam, a nyaralás és az interjúzás majd egy hónapot elvettek az írástól. :-)

@dosztoprimecsátyelnoszty: Danke, danke, azon leszek! Köszi!

gabuschka 2016.07.09. 23:30:34

@Emma Levelei: Köszönöm szépen! Készülődöm a folytatással. :-) Jártam amúgy nálad is, követem az eseményeket, csak hozzászólni nem tudtam még.

@sellőlány: De aranyos vagy!! :-) Köszönöm! Igaz, egy bejegyzésnyit kellett csak várni, de azért csak eltelt néhány hét közöttük. Ettől függetlenül extrém gyorsan zajlott le minden. :-)

Évi1987 2016.10.06. 14:32:35

Sok a szabad kapacitásom ma, de feltűnő pötyögésre nincs lehetőségem. Otthon pedig nehezen férek géphez, amiről könnyebb az írás... Szóval az üzidre is fogok még írni. :) De addig is olvasom a blogod. Néha el kell takarni a szám és vissza kell fogni magam a humoros kifejezéseid olvasva. :)
Klassz ez a bejegyzés is, imádtam minden sorát! Remélem, FÉ-val felveszed a kapcsolatot, vagy én teszek neki javaslatot. :)

gabuschka 2016.10.13. 21:27:16

@Évi1987: Örülök, hogy itt vagy, olvasgass nyugodtan inkognitoban. :-) A többiről meg majd üzenünk. :-)

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások