Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Szokásos havi panaszkodós poszt

Sokszor előfordul, hogy elkezdek egy bejegyzést írni, nem sikerül befejeznem, majd másnap amikor visszaolvasom, hogy folytassam, már annyira bugyutának és idegesítőnek hangzik, hogy csak a fejem fogom, mi szállt meg az előző nap. Ma újraírom. Na hol is kezdjem. Mondjuk az elején. Tegnap arról értekeztem kínos részletességgel, hogy egy negatív spirálban, egy örvényben érzem magam annak ellenére, hogy jó életem van. Értem ezalatt, hogy szeretetben, teli hassal, melegben hajtom álomra a kis buksim minden este, mégis nem vagyok igazán jól. Megpróbálom röviden összefoglalni a nyomorom, épp csak annyit merítve a problémáimból, hogy még ne feküdje meg a gyomrotokat, de képbe is kerüljetek. 

face-66317_640.jpg

Akkor ha megengeditek, egy kicsit panaszkodom, de ha éppen boldogok vagytok, és nem szeretnétek a negatív hatásom alá kerülni, akkor nyugodtan ugorjatok a következő bekezdésre, ahol a megoldást keresgélem. Azt hiszem ki vagyok égve, de még úgy igazán kiégve sem tudok lenni, mert attól is bűntudatom van, hogy fáradt és enervált vagyok. Mert a Rebecca (Manci, Juci, tetszőleges ismerős behelyettesítendő) éppen a negyedik maratonjára edz, ó nem is, mert az Iron man-t csinálja majd meg, kockás hassal éli az életét miközben egész nap dolgozik egy bankban. Ja és túlélt egy agytumort. Ezt el kell mesélnem, mert nagyon érdekes sztori. Találtak egy 10 centis daganatot az agyában, műtét előtt állt, de a sok stressz és vizsgálat miatt úgy döntött, hogy az operáció előtt elmegy nyaralni. A testvérével elutaztak Mexikóba. A reptérről a szállás felé tartva a taxiban valahogy szóba került a betegsége a sofőrrel, és az is, hogy műtét előtt áll. Mikor megérkeztek, kiszálltak mindannyian az autóból, majd a taxis megfogta a fejét két oldalon, és elmondta, hogy minden rendben lesz. Nem is törődött a dologgal a továbbiakban, elstrandolgattak meg pihengettek a következő napokban. Mikor visszatért Angliába, és elment megint az orvosához, meglepődve tapasztalták, hogy eltűnt a tumor. Volt, nincs, felszívódott. Hogy ez most a paranormális képességekkel megáldott taxisnak, egy csodának, vagy a pihenésnek köszönhető, az rejtély maradt. Azóta, hogy lekösse a feles energiáit és lelkileg is feldolgozza a traumát, naponta keményen edz.
Vagy nem is kell messzire mennünk, itt van a volt szomszédunk, az orosz nő, tudjátok akinek meghalt a férje tavaly, ő például részmunkaidőben (80 százalékban) dolgozik, ellátja a két gyereket, és egy házban lakik az anyósékkal. Amikor panaszkodnék, hogy fáradt vagyok, a Drágám biztos felhozza az egyiküket, hogy ők sokkal többet csinálnak egy nap, fejben dől el, hogy ki mennyit akar, vagy tud. Többnyire elég agresszíven reagálok erre, mert szerintem semmi értelme nincs másokhoz hasonlítgatni magunkat. Szerinte pedig mi egyszerűen csak lusták vagyunk. 
A munkám nagyon stresszes, főleg azért, mert kevesen vagyunk, így rendszeressé vált, hogy minden nap legalább háromnegyed vagy egy órával tovább kell bent maradnom mire mindent befejezek, vagy mert megint rendezvényes vendégek jönnek huszasával. A főnökasszony pedig kitalálta, hogy a túlórákat csak az egy órát meghaladóan lehet jóváírni. Talán most húzzátok a szátokat, hogy miért kicsinyeskedek 45 percen, lehet igazatok van, és nem zavarna, ha lennének olyan napok, amikor meg hamarabb mehetek haza. Mostanában már az is ritkaság számba megy, hogy pontosan fejezem be a munkám, és  inkább az egy óra túlóra a jellemző. Igazából bosszant, hogy reggel hatkor indulok itthonról, és sokszor délután ötkor érek haza. Vagy hajnal egyre az éjfél helyett. Legtöbbször mivel túl kevesen vagyunk, nagyon sok ember jut egy recepciósra. Túl sok arc, név, történet, hangulat, humor, személyiség jön a futószalagon, így a nap végére teljesen szétturmixolva érzem magam. Az agyam zsibog, a lábaim nehezek a 9+ óra egy helyben állás után, a hátam és a derekam fáj, és csendet szeretnék.

Közvetlenül kapcsolódik az előbbihez, hogy mivel munka után nem tudok futni menni, csak a szabadnapjaimon (lásd lábfájás) így egyszer-egyszer az úszást ejtem meg. Nincs olyan hét, hogy legalább kétszer ne sportoljak, mégis folyamatosan hízok. Enni eszem rendesen, viszont a fáradtságtól, és kimerültségtől nem megyek rendszeresen sportolni, mert inkább hazamegyek, hogy befejezzem az egyéb tennivalókat, vagy önéletrajzot küldjek, mint két órát még az uszodában töltsek. Ezért utálom a pufi testemet, nem érzem jól magam, pedig a Drágám mindig mondja, hogy szép vagyok, csak egy kicsit meghíztam. Nem haragszom rá, mert igaza van, és szeretném a zsírpáncélt ledobni. Mivel mindig fáradt, kiégett és magammal elégedetlen vagyok, ergo egyáltalán nem érzem magam szexinek, vagy vonzónak, vagy okosnak, így a szexhez sincs semmi kedvem. Korábban mindig én voltam a forró vérűbb a kapcsolatunkban, mióta ideköltöztünk pedig szegény férjem panaszkodik, hogy én már nem is vonzódom hozzá. És gyakran emlegeti az egyik barátja korábbi kapcsolatát, ahol egy évig éltek egymás mellett a lánnyal mindenféle testi kontaktus nélkül, és ő nem szeretne úgy járni. Hát én sem, és nem is vele van a baj, hanem azzal, hogy én nem vagyok magammal kibékülve. Már szinte leértünk az örvény aljára, de még hátravan az is, hogy a munkabeosztásommal és a munkámmal sem vagyok elégedett, hiába nem a havibaj közepén járok, mégis butának és sikertelennek gondolom magam. Ha esetleg eljutottál idáig az olvasásban lehet felmerült, hogy miért nem kezdek magammal valamit. Mit kell ennyit nyavalyogni, csinálni kell. Igazad van, bár nagyon könnyű beleesni abba a hibába, hogy majd máskor elgondolkodom az életemen, majd máskor csinálok valamit, mert most fáradt vagyok.  

boy-828850_640.jpg
Nos ezzel kell dolgoznom, ezt dobta a 2016, valahogy rendbe kell szednem ezt a hízásnak indult, enervált, kedvetlen csomagot, ami a tükörből néz vissza rám. Annak ellenére, hogy nagyon mérges voltam rá, a Drágám nélkül nem ment volna, hogy elinduljak a változás felé. Ha nem cseszeget minden nap, hogy kezdjek el munkát keresni és pályázgatni, biztos, hogy halogattam volna továbbra is, hiszen a munkatársaimmal jó a kapcsolatom, és amúgy is biztos csak velem van a baj, hogy ennyire fáradt vagyok. Az elmúlt pár hétben viszont eljutottam arra a pontra, hogy elég, főleg azért, mert a megelőző hat hétben minden hétvégén dolgoztam, tehát másfél hónapig nem volt olyan nap az életünkben, amelyet reggeltől estig együtt tölthettünk volna. Szóval betelt a pohár, és a korábbi belsős pozícióra való jelentkezésem után felbátorodtam, és elkezdtem pályázgatni. Átgondoltam, hogy ahol most per pillanat esélyem lehet, az irodai recepciós vagy asszisztensi állások. Tulajdonképpen a megfelelő beosztás mellett én szívesen is dolgoznék a fenti pozíciókban, jól viselem az embereket, szeretek is segíteni, és háttérmunkákat is szívesen elvégzek. Elkezdtem pályázgatni. Mielőtt rátérek a tapasztalataimra, elmesélem, hogy mi volt a belsős jelentkezés eredménye.

Néhány héttel az interjú után végre összefutottam a HR-es mamával, mondta, hogy menjek fel hozzá aznap bármikor. Miután leültem nála, nekifogott a beszédének, mint a macska a forró kását, amúgy egy tanulmány a nő, mert annyira finoman és jól megfogalmazva mondta el, hogy nem engem választottak, hogy szinte jókedvűen hagytam el a szobát. Fő okként azt nevezte meg, hogy nem gondolja, hogy én egy igazi sales-es vagyok. Mivel elég visszafogott a stílusom, legalábbis amennyire ő ismer, így nehezen tudja elképzelni, hogy igazán helyt tudnék állni. Mondtam neki, hogy a recepción is gyakoroljuk az eladást, mert amikor csak lehet, rá kell sóznunk a vendégekre a drágább szobát, ám mégis, folytatta, ő nem látja, hogy én majd a malac helyett a borjút, vagy a habzóbor (mi a sect magyarul?!) helyett a pezsgőt adom el. Amúgy részben igazat is adok neki, mert az elején biztos nehéz lenne, de szerintem ez tanulható. Mindegy, elfogadtam, nagyon nem is akadtam ki nagyon, majd lesz másik lehetőség. Kérdezte, hogy amúgy keresek -e máshol állást, őszintén válaszoltam, hogy elkezdtem, mert a magánéletemmel nem tudom a műszakos beosztást összeegyeztetni. Felajánlotta, hogy elküldi az önéletrajzomat a hotellánc európai központjában, mivel szerencsére pont itt székelnek. Megkért, hogy frissítsem angolul az anyagom, és küldjem el neki. Szerintem nagyon korrekt és segítőkész volt, legalább megteszi ami tőle telik. 

A hiányzásom másik oka a pályázgatás, mert az sem két percet vesz el a napomból, főleg, hogy németül kellett megírnom. Eddig hat állásra jelentkeztem, ebből három ügynökségen keresztül, és szerencsére mind a három kapcsolatba lépett velem, hogy szeretnének megismerni. Múlt pénteken lenyomtam két interjút egymás után, a harmadik pedig majd kedd reggel lesz telefonon keresztül. Hála a technikának, azt az interjút a Balaton partján is megejthetem.

Az első ügynökség nagyon kedves és profi volt, el kellett mesélnem az eddigi munkatapasztalataimat, hogy miért mentem egyik országból a másikba, hol dolgoztam, majd megkérdezték, hogy mivel szeretnék foglalkozni, mik a céljaim. Elmondtam azt is, hogy az írott németemen még dolgoznom kell, de a rendszeres munkaidő mellett ismét járhatok majd iskolába. Egy fiatal csinos lány, és egy fiú interjúztatott, megdicsérték, hogy milyen szépen megtanultam németül ilyen rövid idő alatt, elmondták, hogy ők vagy csak munkaerőt közvetítenek, vagy kölcsönöznek is. Ami azt jelenti, hogy ők lesznek papíron a munkaadóim, de egy másik cégnél dolgozom majd. Nagyon jó hangulatban jöttem el, éreztem, hogy jó kezekben leszek, biztos találnak valamit nekem. Természetesen hiába semmi kedvem nem volt hozzá, elmentem a másik ügynökséghez is. 

Megérkeztem, a recepciós kedvesen köszöntött, majd bekísért egy ablaktalan terembe, hogy ott várjak Herr Baromarc-ra. (amúgy nem ez az igazi neve) Aki be is robbant az irodába pár perccel később, olyan fordulatszámon pörögve, mintha most futotta volna le a maratont, olcsó parfüm szag (amikor nincs pénzem normális parfümre inkább nem használok semmit), gyöngyöző homlok, nyirkos tenyér. Már jól indult, de tudom, felszínes vagyok. Annyira gyorsan beszélt, hogy ugyan megértettem mit mond, de nagyon kellett figyelnem, hogy követni tudjam, és a válaszaim is egy kis fáziskéséssel érkeztek csak. Ő is elmeséltette velem, hogy mit csináltam eddig, majd válaszképpen elmondta, hogy úgy hallja nem csak egy kis akcentusom van, hanem itt-ott nyelvtani hibákat is felfedez a mondanivalómban, így arra az állásra, amelyre pályáztam biztos nem küldi el a jelentkezésem. A biztató kezdést követően még háromszor említette meg hiányos nyelvtudásomat, kicsit olyan érzésem volt, mintha becsapva érezné magát a német nevem miatt, de a harmadik megjegyzésénél már rámutattam, hogy tisztában vagyok a hiányosságaimmal, egyébként pedig az önéletrajzom első oldalán már a személyes adatoknál fel van tüntetve, hogy magyar az állampolgárságom. Herr Baromarc nem engedte, hogy befejezzem a mondataimat, közbevágott már a következő kérdéssel, így nagyjából tíz perc után úgy gondoltam, hogy én felállok, nincs kedvem ehhez a stílushoz. Természetesen maradtam, feltételeztem, megint csak én érzékenykedem, de a beszélgetés végén amikor azt hittem már befejeztük, felálltam, és vártam rá, hogy majd ő is, de a kis görény direkt ülve maradt. Én meg nem ültem vissza, részemről elég volt. Főleg, mert a negyedik alkalommal, amikor ismét a nyelvtudásom került szóba, hozzátette, hogy ne vegyem személyeskedésnek, de az ő tanácsa az, hogy tanuljam még a nyelvet. Ő franciául tanult, de az ő nyelvtudása is elég rossz. Ennél a pontnál jól szórakoztam, mert hiába folytatta a mondanivalóját úgy, mintha mi sem történt volna, de fülig elpirult. Mindenesetre megpróbálom különválasztani ezt az élményt a cégtől, mivel nem neki kell dolgoznom, hanem ő is csak közvetít. A férjem szerint csak őszinte volt az ember, de ezek szerint ez a férfi felfogás az őszinteségről. Mondtam, hogy nem kértem, hogy dicsérjen, vagy azt, hogy véleményt mondjon négyszer is a nyelvtudásomról, ha van füle, akkor hallotta mit tudok, és majd magában eldönti, hogy az alapján hova tudja elküldeni a jelentkezésem. Életvezetési tanácsokért felkeresem a barátnőmet. 

Remélem az új munkával járó kedvezőbb beosztás jó hatással lesz rám, talán ha nem műszakokban dolgozom majd a jövőben, összeszedem magam az életem többi területén is. Mivel minden összefügg mindennel, így tulajdonképpen mindegy, hogy hol kezdem a változtatást, úgyis hatással lesz a többi területre.

A blogon sem voltam túl aktív mostanság, bár annak más oka is volt, nem csak a világfájdalmam kezelgetése, meg az önéletrajzom csinosítgatása, ugyanis írtam vendégposztot - linkelek FB-on amikor megjelent- és szerencsére a szociális életem is fellendült, találkozgattam egyszer-egyszer a kolléganőimmel. 

Itt tartok, holnap irány Tihany, Magyarországon fogunk nyaralni két hétig, az első héten a Balatonon, a másodikon Budapesten. A férjem először látja majd a Balatont, remélem jól sikerül. Magamnak meg azt kívánom, hogy végre kipihenjem magam.

Valószínű, hogy offline leszek a következő két hétben, így kellemes júniust kívánok mindenkinek, a hónap végén jövök. 

water-201721_640.jpg

 

Képek: pixabay.com

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr158780026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

StanLee · https://newsroll.net 2016.06.06. 20:34:29

Szia! Nekem a legutolso valasztasom lenne egy Leiharbeitsfirma (munkaero kikozvetito biorobot tarto). Az elozo munkahelyemen is dolgoztak idoszakosan kikozvetitett emberek, mindenki ugy viselkedett veluk mint egy semirekellovel, igaz ok is hasonloan gondolkoztak a cegunkrol. Az egyik pl. napi 3 orat utazott egy iranyba, hogy bejohessen dolgozni, mert ide osztottak be, a munkaadojat nem erdekelte, hogy neki ez mennyire megerolteto, szoval minden napjat teljes erobedobassal nyomta le. Igaz az egyik kollegano is egy ilyen cegen keresztul dolgozott hosszu ideig, majd atvettek, mert olcsobb volt megadni neki a nettojat, mint amennyit a futtato cege kapott.

Ne haragudj a parodra, hogy azzal jon, valamit kezdjel magaddal es akkor megvaltozik a hangulatod. Baratnomnek eleg sulyos depresszioja van, gyogyszert is szed, az en ferfi gondolokodasom nem segitett neki eddig soha. Jo tanacsot nem tudok adni, nekunk eddig a gyogyszer es terapia kombo jott be - tudom, te nem vagy ennyire melyen, csak a tapasztalatom akartam megosztani.

A munkakereseshez sok sikert!!!

sellőlány 2016.06.06. 21:25:12

A válságnak hasznos oldala is van, még pedig az, hogy kellő távolságtartással tudja magát látni az ember. Mire vagyok képes, mit nem próbáltam még, mit érdekelne? Ha az angolod erős, keress olyan munkát, amiben kamatoztathatod (pl. frankfurti expo szervezői feladatkör), külföldi cégnél pl. marketinges vagy csak terület. Kreatívkodnál? Vállalj part time melót, és vágj bele az álmaidba... pl. sk müzliszelet és kekszgyártás kézműves piacokra. ;-) Ha az ember külfoldre költözik, sokszor sajnos megreked a karrierfejlődésben. Ilyenkor jól jöhet a B terv. Merj merni. Ja, és a személyzetis nőnek, ügynököknek ne dőlj be. Előbbi dehogy akar sk. elpaterolni a reciről, ahol ekkora emberhiány van. Utóbbiak még... nos echte germánokon kívüliekért, hacsak nem iskolás korától él ott a delikvens, nem törik össze magukat. (Hacsak nem olcsó melósokról van szó.)

dosztoprimecsátyelnoszty 2016.06.12. 23:20:08

hajra nyaralas, pihenjetek ki magatokat, felejtsd el a munkat ket hetre!

szerintem hamarosan lesz jobb állásod, a helyedben én sem fogadnám el a túlóra ki-nem-fizetését. ez teljes nonszensz, hogy csak az 1 órán túli részt akarják fizetni. akkor te meg esetleg járhatnál a 7 órai munkakezdés helyett 8-ra, és csak akkor szólhatnak érte, ha 8 után érsz be, nem? vicc, rossz vicc...

a kölcsönzőcég nem feltétlen rossz, én bő két évig dolgoztam "kölcsönzött" munkaerőként egy cégnél, és elégedett voltam. ki tudtam harcolni így is, amit akartam, bár tény, hogy néha nem volt egyszerű a háromszögben a kommunikáció.

az elmondottak alapján megérett az idő a váltásra. csak nyerhetsz, én eddig minden váltással nyertem.
hajrá! :)

gabuschka 2016.06.21. 11:06:09

@StanLee: Először én sem szerettem volna kölcsönzős cégnek dolgozni, főleg, mert most egy határozatlan idejű szerződésem van, de abban a munkakörben, ahol én keresgélek nyolcvan százalékban ügynökségen keresztül lehet jelentkezni. Szerencsére azt is megmondhatom, hogy milyen távolságig tudok elutazni, és hogy minimum milyen hosszú szerződéssel megyek el egy céghez. Tehát az ilyen napi három órás, fél éves szerződések nem is érdekelnek.

Haragudni nem haragudtam rá, csak nehezen változtattam. :-)

Rendes tőled, hogy így támogatod a barátnődet, biztos sokat számít neki, hogy akkor is mellette vagy, amikor nem éppen rózsás állapotban van. Remélem jobban lesz hamarosan!

gabuschka 2016.06.21. 11:38:04

@sellőlány: Pontosan ezeket a kérdéseket teszem fel magamnak. :-) Jó lenne ha kitalálnám, mert akkor már lépni is tudnék. Szeretnék még tanulni, de csak olyat, amelyet később hasznosítani is tudok. Egyelőre igyekszem a jobb beosztást megszerezni, és a németemen dolgozom közben, mert tulajdonképpen a nagyon jó német nyelv tudás az alap bármilyen munkához. Az angol tudásom nem elegendő a munkavállaláshoz, mindig kell mellé a német is.

A B terv is folyamatban van, sok ötletem van, de addig is meg kell élni valamiből. :-)

gabuschka 2016.06.21. 11:44:10

@dosztoprimecsátyelnoszty: Haha ezen nagyon jót nevettem, tényleg, visszafelé is működhetne a munkaidő lazán való kezelése. :-) Legközelebb majd nyolckor jelenek meg. :-)
A férjem dolgozik megint ügynökségen keresztül, neki tulajdonképpen nem volt eddig gondja velük, nem sokkal kap kevesebb fizetést, mint azok, akik közvetlenül dolgoznak a cégnek.

Köszönöm a lelkesítést, már fél lábbal kint vagyok a jelenlegi helyemről, remélem lassan megtalálom az új lehetőséget.

sellőlány 2016.06.21. 23:18:12

@gabuschka: Örülök, hogy újra itt vagy. Remélem, jól sikerült az itthoni nyaralás, és lendített vmit a lelkeden is. Tudom, milyen szar érzés, amikor nyelvi nehézségek miatt fogyatékosok nézik az embert. Én is tanultam németül, de sosem volt a kedvencem, ezért kb. nem is töröm magam, ha német nyelvterületen vagyok vagy németekkel beszélek. Az angol ugyanúgy tanult nyelv számomra, mint nekik, ha angolul beszélek, egy fajsúlyba kerülünk és máris más a megítélésem.

dosztoprimecsátyelnoszty 2016.06.22. 20:14:05

@gabuschka:
nálunk jellemzően inkább többet kerestek a kölcsönzöttek. nem vicc, volt, akit át akart venni a (jónevű) cég saját állományba, de nem ment, mert kevesebbet keresett volna utána.
először nem akartam elhinni... :)

gabuschka 2016.07.09. 23:11:53

@sellőlány: Szerintem is így van, ahogy nem az ő anyanyelvükön beszélünk, máris egy szintre kerülünk. Nekem úgy van ez, hogy ennek ellenére vannak olyan emberek, akikkel csak németül szoktam meg, hogy beszélünk, így angolul nehezebb lenne.
Biztos lehet itt is csak angol nyelven dolgozni, pl az EZB-nél, de akkor vagy valami speckó területhez kell érteni, vagy már olyan magas vezetői pozícióban dolgozni, ahova nem kell a helyi nyelv. Nálam sajnos egyik opció sem játszik. :-D

gabuschka 2016.07.09. 23:13:09

@dosztoprimecsátyelnoszty: A férjemnek ugyanez volt amikor Amszterdamban dolgozott. Itt NO-ban sajnos nem így kapott fizetést.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások