Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Bemutatom a szomszédom 4 - Ismerd meg Gyöngyit!

                                                                                                                                                                bemutatom_a_szomszedom3_1.jpg

Bemutatom a szomszédom  egy interjúsorozat a blogon, célja, hogy rendszeresen bemutasson Németországban élő magyarokat, akik beszélnek a beilleszkedésről, a munkavállalásról és a kiköltözést követő első benyomásokról is.   

 

Ha Te is szívesen szerepelnél, akkor írj egy emailt a frankfutimesek@hotmail.com címre

Minden interjúalanyomat arra szoktam biztatni, hogy ha úgy érzi, akkor nyugodtan tegyen hozzá néhány extra gondolatot a feltett kérdéseken is túl az interjúhoz. A kérdőív amúgy is csak egy keretet ad a beszámolóknak, nem szeretném őket túl szigorúan kezelni. Eddig egyik megkérdezettem sem élt különösképpen a lehetőséggel, ám Gyöngyi mondhatom, hogy többet mesélt mint válaszolt, így a mai interjú kötetlenebbre sikerült. Természetesen ez egyáltalán nem baj, sőt örülök neki! Gyöngyi a családjával nyolc éve él Németországban, a saját cégét vezeti, és - mint írta - állandó időhiányban szenved, amelyet nehéz elhinnem, mert már a válaszaiból is érződik, hogy rengeteg energiával rendelkezik. Ismerjétek meg Gyöngyit!

 

Mikor a nagyobbik lányom Bianka (23) egy hajón dolgozott (gürizett), a legközelebbi város ahol félév után magamhoz ölelhettem, az Frankfurt volt. (450 Km) Olyan éhes volt szegénykém, hogy egy texas-i étterem étlapját végigette. Elmondása szerint 5 hónapig hasmenése volt. Néztem milyen sápadt, tele pattanással, a haja iszonyatos volt. Reggel ötkor kelt, délben mindössze 1 óra szünettel éjjel egyig talpon. Mindezt az "indók" beszólásai és az utasok szeretete mellett...

A fényképező memóriája tele volt, így azok a fotók sem sikerültek amelyek jók lehettek volna. Bevásároltam neki az Aldiban, mert a hajón gyakorlatilag éhezett a személyzet, és elengedtem újra. Utána 5 órán keresztül sírtam. 
De a lányom (szerencsére) másként éli meg ma már. Vagyis annyira megkeményítette ez az időszak, hogy ma már nincs akadály előtte. Bejárta a fél világot és úgy mint egy igazi vándor, megszenvedett érte. Amszterdamban, Frankfurtban, Isten tudja hol kiszállt két-három órára és azon gondolkodhatott, hogyha máshova születik bejárta volna-e ezt az utat. Sok magyar választja ezt az "utat" akár 5-10-15 évig is. Nincs mire költened. Be vagy zárva. De sok pénzzel szállhatsz ki.

Ezzel a kedves, Frankfurthoz kapcsolódó emlékkel indult a levelezésünk, majd jöttek a válaszok is.

 

1. Kérlek, mutasd be magad be magad pár szóban!


gyongyi.JPGHát az lehetne az elsö válasz,hogy időnk alig. :-D
Münchentől délre lakunk Hohenpeissenbergben az Alpok alatt. A család itt élő tagjai a férjem (ápoló) (50) a nagyobbik lányom (23) eredetileg idegenforgalmi szakmenedzser, a kislányunk 6 -os (13) és én (48) egy takarítócégem van. 2008 -ban jöttünk ide. Otthon Üllőn lakunk. A fiam és anyukám otthon él.

2. Miért költöztetek ki külföldre?

Azért jöttünk el, mert a kicsi egy fejlődési rendellenességgel született és itt volt lehetőség a műtétre. Magyarországon nem fizette volna a betegbiztosítás, így ide jöttünk dolgozni majd a betegbiztosítónk kifizette. Még ma is vannak logopédus fogászati kezelések ezért maradtunk. A másik oka természetesen anyagiak voltak.

3. Hogy érezted magad a kiköltözésed utáni első héten? Milyen első benyomást szereztél?

Szörnyen éreztük magunkat a hátrahagyott családtagok miatti hiánytól. Az itteni emberek segítőkészek voltak de nem vitték túlzásba a haverkodást.

4. Mivel foglalkozol? A tanult szakmádban maradtál? 

Ápolónő voltam de nem akartam itt azt folytatni. Nem akartam már otthon sem ápolónő lenni, kényszer volt már akkor is, tehát itt Németországban szóba sem jöhetett.

Takarító cégem van. A refereciáink alapján kapunk egyre nívósabb munkákat, éppen most pályáztunk meg egy nagyon neves rendezvényen a wc -k takaritását. :-D
Na ez sok embernek egy sokk, hogy én mit látok ebben. De tudnod kell, hogy az összes helyünkön viszünk valami egyedit a munkánkba. Deco illatok stb..

Ez a piac hihetelen milyen brutál nagyban folyik (a takarítás) és borzasztó sokan akarják a legjobb munkákat. Arról nem is beszélve, hogy az itt szerzett tapasztalatok és referenciák alapján szeretnék Magyarországon is csinálni egy EGYEDI takarító céget.

5. Mesélj egy kicsit a hétköznapjaidról, hogyan telik egy napod/munkanapod?

A hétköznapokban úgy osztjuk be az időnket ahogyan akarjuk de mindig sok a dolgunk. A munka természete szerint mi korán reggeltől 11-ig, délig dolgozunk. A délutánunk szabad, majd este újra későig dolgozunk. Mivel nagyon fárasztó, cserélgetünk, hogy ki mikor megy. Nem nagyon járunk szórakozni, mert mi már nem vágyunk sehova, de van egy lovunk, így a délutánokat a lovardában töltjük.

gyongyi_2.JPG

6. Mit tartasz a legnagyobb különbségnek a magyarországi és a németországi életed között?

Németorszában azért jobb élni mert minden egyszerűbben van kezelve. Gyereknek pedig kevesebb stressz jut. Németországban azért rosszabb élni mert külföldi vagy és az is maradsz. Határokat szabnak ahonnan feljebb nem engednek. Ha Magyarországon kitalálnák a gyerekek "visszaintegrálását" és segítséget az itt felvett hitelek miatt, sokan visszamennének. Ez tuti.

7. Mit értesz pontosan a „visszaintegrálás“ alatt?

"Visszaintegrálás", tudom nincs ilyen szó de mivel itt minden az integrálásról szól (és a kicsit igen sikeresen integrálták a németek! ) talán eszébe juthatna otthon valakinek, hogy ez visszafelé is működhetne. Ezek a gyerekek egy sima otthoni, életkoruknak megfelelő osztályban nem tudnának helyt állni. Egyrészt mert itt lassabban haladnak és kevesebb lexikális terheltséggel kell megküzdeniük (hála Istennek) másrészt sokaknak lenne fogalmi hiányossága. Bogi is szivesebben olvas németül mert jobban érti, holott tökéletesen beszél magyarul.

8. Mennyi ideig tartott barátokat szerezned? 

Kevés barátunk van. Vannak közelebbi kapcsolataink, jó ismerősök de ez életkori kérdés is, mert 50 évesen már nem köt olyan könnyen barátságokat az ember. Én meg nem vagyok az "mit süssünk-főzzünk és kötésminták kicserélése" típus, feleslegesen nem ülök le locsogni.

9. Tapasztaltál bármilyen különbséget a kinti és az otthoni randizási szokásokban? Ha igen, említs néhány példát!

Nyilván saját tapasztalatom nincs, de teljesen megszokott a partizás, ott lehet ismerkedni és a neten való ismerkedés is megszokott. 

10. Már a beszélgetés elején említetted, hogy a férjeddel élsz együtt. Változott valamiben a kapcsolatotok mióta kiköltöztetek?

Ha egymásra vannak utalva a párok vagy erősebb lesz a kapcsolatuk vagy tönkre megy. Mi rengeteget veszekszünk de ez otthon is így volt, mi már megszoktuk. Általában olyanokon balhézunk, hogy hova tetted a porszivó csövét vagy, hogy miért balról jobbra mosol fel. :-D

11. Tervezitek esetleg, hogy hazaköltöztök?

Sajnos ha az ember egy kicsit jobban él már sajnálná ezt feladni és haza költözni. De így külföldön egy kicsit mindig magányos és hontalan marad az ember. Aki meg tudja oldani a kétlaki életet az jól járhat.

Mi haza fogunk menni de amíg Bogi fiatal és a magyar kormány részéről  semmilyen szándékot nem látok a hazacsábitáshoz, addig nem megyünk. Megtanítottuk a gyereket írni-olvasni magyarul de ez kevés lenne ahhoz, hogy otthon hatodikos legyen, ráadásul amit itt hatodikban tanulnak az otthon a negyedikes, ötödikes tananyag. Nem is akarom őt olyan hajtásnak kitenni amit otthon egy ilyen korú gyerektől elvárnak. Itt 13 órakor hazajön a suliból, ebédelünk (általában sehol nincs napközi csak a nagyon kicsiknek, az sem mindenhol és horror áron)  meg minek is: körülbelül egy óra alatt kész a házi -már ha van egyáltalán- utána övé a nap.

Ami sajnálatos,hogy itt egy szülő ha valamit akar a gyerekből, akkor bele kell nyúlnia mélyen a bukszába.(például nincs "csak úgy" zenei oktatás vagy bármilyen szakkör. Semmi.) Az óvódáztatás kész kihivás, iszonyatosan drága és elég alacsony színvonalú.

Az átlagember ebből kifolyólag eléggé "egysíkú" butácska, műveletlen. Otthon az átlag is jártasabb sok mindenben és műveltebb, képzettebb.

Szoktuk mondani, hogy mi nem változtunk, sem a szorgalmunk sem az akaraterőnk nem nőttt. Mi csak megkerestük azt az országot amelyik megbecsüli mindezt.

Persze ha annak idején Bogi betegsége miatt nem megyünk világgá, talán elvegetálunk otthon.

2021. március 14.-én haza megyünk. Én 15-én már otthon akarok ünnepelni.

Utána megtartjuk a szezon munkákat és áprilistól novemberig itt leszünk.Egy újabb kaland lesz fiatalos 50-eseknek! Lakóautót veszünk, abban kelünk-fekszünk. :)

 volkswagen-836086_640.jpg

 Képek: Gyöngyitől és pixabay.com

 

Ha szeretnél szerepelni a (nagyszerű, kihagyhatatlan, ámulatba ejtő) sorozatban, és Németországban élsz, írj nekem a frankfurtimesek(kukac)hotmail.com címre, vagy a Facebookon!

 Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr628775650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (34) Braunfels (1) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (25) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) frankfurt (4) Frankfurt (30) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (2) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) kirándulás (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (14) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (48) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (8) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (18) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások