Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

A hosszas hallgatás ellenére is egy szemtelenül rövid tájékoztató

Halihó! Gondoltam adok egy kis életjelet, nehogy aggódjatok. Igazoltan hiányzom, mert még mindig tart a költözés, sokat is dolgoztam közben, és úgy azért lassabban lehet haladni. Azért hoztam ma egy rövid helyzetjelentést és két szavazást is. Majd beszámolok mindkét témáról a jövőben, bár bizonytalan vagyok, nehéz érdekfeszítően mesélni a részletekről, mint például hogy behajtogattam a nadrágokat a szekrénybe, vagy a létrán állva(billegve) porszívóztam le a mini galériát. 

Mindenesetre az már biztos, hogy a költözés kapcsán egy dolog világos lett. Nehéz egy rendszerető és egy rendetlen embernek együtt élnie. Ki gondolta volna. Míg az egyik szépen behalmoz minden később elrendezésre kerülő dolgot a kisszobába, addig a másik már hajnalban nekiáll bútort szerelni, mert készen kell lennie.

Nevezzük ezentúl A embernek, és B embernek, szóval míg A ember a kanapén ülve nyugodtan megeszi a csokiját, a papírt a dohányzóasztalon pihentetve, addig B embernek mindent azonnal ki kell vinnie a kukába. Ha A ember a B ember által megállapított igencsak rövid türelmi időt meghaladóan túl sem teszi helyre a cipőjét, a kávés poharát, csokispapírját, akkor erre B ember kifordult szemmel, a nyálát fröcsögve üvölti, hogy ő nem képes ebben a disznóólban élni. 

Kitalálhatjátok, én vagyok az A ember, a Drágám meg a B szenvedő fél. Már megállapította, hogy én azért vagyok rumlis, mert nem látom, ha kupi van. Az agyam máshogy működik. Mert szerinte arra nincs magyarázat, hogy ha egyszer már felkelek a kanapéról, akkor miért nem viszem már ki a csokispapíromat. Hogy lehet azt nem megfogni és kivinni. Megmagyaráztam neki, hogy ez azért van, mert amikor felkelek a kanapéról annak valamilyen oka van, és csak a legeslegvégső esetben az, hogy a papírt elhelyezzem a szemetesben. Vagy a mellékhelyiséget látogatom meg, vagy szomjas vagyok, vagy valamire szükségem van, és ilyenkor az a dolog jár a fejemben, nem pásztázom a szobát kifelé haladva, hogy mit tudnék még kivinni. Továbbá, szerintem sokkal jobb, ha az ember egyszer nekifog és kitakarít, mert így csak abban a pár órában kell ezzel törődnie, majd élheti tovább vidáman az életét, míg aki folyamatosan pakol, mosogat, rendezkedik, törölget, annak egész nap ezen jár az esze, vajon hol lehet még egy morzsa, porszem stb, amelyet felporszívózhatna. Most igyekszünk egy köztes állapotot fenntartani, többek között úgy, hogy ő abbahagyja az üvöltözést, én meg nem aszalom napokig a kávéscsészémet a lakás különböző pontjain. 

monicacleaning.gif

Valahol megértem őt is, én sem szeretnék egy rendetlen valakivel együtt élni, de majd elpakolok akkor, amikor kedvem/időm/energiám van. 

Volt ugye egy interjúm is, igaz először péntekről szerdára tették át egy órával az időpont előtt, majd szerdáról ismét péntekre. Szerencsére nem kellett messzire mennem, fellifteztem a második emeletre, bementem a háerre, leültettek a kis tárgyalóba, és várakoztam békésen. A HR vezető, meg a rendezvényes részleg vezetője jött be, rögtön releváns kérdésekkel indítottak, mint például, hogy hogy van az öcsém (több mint egy éve, négy hónapig dolgozott a szállodában a testvérem is, és azóta is majdnem minden nap van olyan ember, aki megkérdezi, hogy mi újság vele. Mély nyomokat hagyott.) Majd megkérdezték, hogy azért jöttem-e Németországba, mert a férjem német, vagy itt ismerkedtünk meg. Ezzel be is melegítettünk.

Majd azzal folytattuk, hogy mesélem el, miért szeretnék ide jelentkezni. Mondtam, hogy mert érdekel a pozíció, és jó lehetőségnek tartom a szakmai fejlődésem szempontjából. Valamint korábban hasonló területen dolgoztam. 

A továbbiakban folyamatosan olyan érzésem volt, hogy le akarnak beszélni a pozícióról, mert hogy nagyon stresszes, nagyon jónak kell lenni, biztos vagyok-e abban, hogy én ezt szeretném, legyek őszinte magamhoz, helyt tudnék-e ott állni. Mert korábban én is (a részleg vezetője) alábecsültem (később a válaszomba belefűztem, hogy én egyébként nem becsültem alá sohasem) a munka mennyiségét, de az egyik kollégának áprilisban 35 rendezvénye volt, és az rengeteg. És priorizálni kell, meg gyorsnak lenni, nekik olyan ember kell, aki a betanulás szakasz után egyedül tud dolgozni.
Nem tudom, hogy nektek milyen tapasztalatotok van az ilyen ún. betanulási időszakokról, nekem szinte mindenhol mélyvíz volt szinte az első naptól. Learning-by-doing, azaz ritkán fordult elő, hogy nyugodtan átadhatta valaki a tudását, én meg szépen megtanulhattam volna. Inkább menet közben a gyakorlatban tanultam meg mindent, tehát azért magamban nevetgéltem az állítólagos 6 hetes betanuláson.. 

A másik, amelyen sokáig rugóztunk, hogy milyen szinten van az írásbeli németem, mert ide az is nagyon kell ám. Mondtam, hogy természetesen tudom, hogy itt még fejlődhetek, vannak hiányosságaim de már gyakorlom egy ideje az írást, hivatalos levelek formájában. Biztos vagyok benne, hogy sokat fejlődök majd benne.

Közben nem szívbajoskodtak, miután elmeséltették velem, hogy mit csináltam idáig, hol dolgoztam, satöbbi, megkérdezték, hogy nem bántam-e meg, hogy egy jól induló karriert félbevágtam anno a nyelvtanulás és utazás kedvéért. Mondtam, hogy nem, egyrészt a hotelben is szívesen dolgozom, másrészt annyi újat, érdekeset tanultam és tapasztaltam, amelyre csak így volt lehetőségem. Utána gondolkodtam, hogy igazat mondtam-e, és rájöttem, hogy igen. Nem bántam meg, akkor sem, ha nehéz az út, főleg, hogy a nyelvi hiányosságok miatt sokszor visszamaradottnak érzem magam. Szerintem ha anno annyira boldog és elégedett lettem volna, akkor valószínű, hogy fel sem merült volna a költözés gondolata. Másrészt meg nincs értelme rágódni azon, hogy mi lett volna, ha.

Az interjú vége felé arra kértek, hogy győzzem meg őket miért engem válasszanak az egyéb jelentkezők helyett. Megtudtam, hogy a másik versenyző egy német fiatalember (a neme ismeretlen), aki rendezvényszervezést tanult és egy éves tapasztalata van. A másik esélyes versenyző pedig hozta az előbbi erényeit és még rátett egy lapáttal, mert hotelben dolgozott. 
Elmondtam, hogy mivel már itt dolgozom néhány éve, jól ismerem az összes termet, a szállodát, az éttermeinket, egyszóval az egész épületet kívül-belül, valamint a leendő kollégáimat is, így biztos vagyok benne, hogy gyorsan be fogok integrálódni a csapatba. Emelett motivált vagyok, és szorgalmasan dolgozom. (Csak hogy valami klisét is mondjak.) Hümmögtek egy sort, majd megemlítette a HR-es nő, hogy benne felmerült, ha esetleg nem kapom meg az állást akkor mit fogok csinálni. Vajon dolgozom majd keményen tovább ahogy eddig? Mondtam, hogy nem keresek máshol állást, mert szívesen maradnék a hotelen belül, jó itt az atmoszféra, szeretem a kollégáimat, ezért tovább csinálom majd a munkám, és ha lesz még egy nyitott pozíció a munkakörben, akkor megpályázom megint.
Nem tudom mi mást lehet válaszolni az ilyen kérdésekre. 

Nem akartam a munkabeosztást mint hátrányt megemlíteni, de az egyik kérdésnél úgy válaszoltam, hogy belefűztem azt is, hogy rendszeres munkaidőben szeretnék dolgozni, így erre többször visszatünk, egyrészt amikor megkérdezte miért nem folytattam a nyelviskolát a B2 szint után, elmondtam, hogy a recepciós beosztással nem tudtam tanfolyamra jelentkezni, másrészt meg ő is megemlítette, hogy így harminc fölött már megérti, hogy van egy életem a munkán kívül is, és nehéz összeegyeztetni a kettőt. 

Biztos negatívnak fogtok gondolni, de nekem olyan érzésem volt, hogy nem fog összejönni a dolog, elég sokat rugózott a HR-es azon, hogy mi lesz velem ha esetleg nem kapom meg a munkát. A férjem szerint az egyetlen oka az lehet, hogy írásban nem vagyok még elég jó németből. Az egyik kollégám szerint pedig az, hogy annyira kevesen vagyunk a recepción, hogy ha még én is elmennék, akkor elvéreznének. Legalább fontos vagyok, nem? 

  

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!

 

Kép: innen

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr498706646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hmfc 2016.05.11. 18:38:33

:-) Ti tisztara olyanok vagytok mint mi, csak forditva, hahaha...Nalunk is csak akkor van rend, ha Eclezio nincs itthon, hihi :-)
Az interjuhoz: szerintem jo voltal, ettol fuggetlenul en sokszor nem ertem mit miert kerdezgetnek, es ha valaki teljesen megfelel miert keresnek meg a kakan is csomot. Nekem is volt olyan interjum, ahol vegig azt kellett hallgatnom, hogy miert NEM felelek meg...Aztan volt olyan is, ahol meg a fonok fenyezte sajat magat, rolam nem sok szo esett...ez utobbi munkat vegul azert nem kaptam meg a mert a vetelytarsam tul szexi fiu volt es a (noi) fonok szemet vetett ra....Ugyhogy tanulsag: az nincs. :-D

nemszólokmégegyszer 2016.05.12. 16:49:37

Azért az fontos, hogy hová tesstük a hanagsúlyt /gyl, azazaz genglbbek kedvéért az az éketeteteket. /"kakan is csomot keres"/. Azt azért nem hinném, hogy telefújt papírzsebkendőt dobálnál szét a szobába a kanapé körül, de ha már kiviszem a sörös dobozomat, megjegyzés nélkül vinném ki a csokispapírodat is, főleg, ha Te vetted magadnak és nem én egy doboz Mozartot. Hát erről ennyit.

A HR-es szakmáról meg annyit, hogy aki tudja csinálja, aki nem az oktatja, aki tök hüjje hozzá -fingja sincs az az egészhez- az meg irányítja /Murfhy szerint/. Ha egy napot eltöltene a pult mögött hangrögzített videóval, rögtön kiderülne melyik csoportba tartozik. Így hamarabb meg lehet lelni a kakan a csomót /ismétlem fontos a hangsúly!/, de én még nem láttam olyan olya HR-est, aki értett volna területhez, látott volna belőle valamit, és ne lett volna valakinek a valamije.

Mondjuk nálam más a helyzet, a hivatásomban minden lépcsőfokot megjártam, a szabadidőmet meg a jogaim és kötelezettségeim beverésével töltöttem. Mondjuk ez kb. tíz évembe telt, de aztán még a legkeményebb büntetéseket is sikerült kitrplizni /nem mintha sáros lettem volna, de a vezérkar tekintélyét óvni kell/.

Add önmagad /így nem keveredhetsz a hazugság örvényébe -ahhoz aztán ördögi logika kell-/, csak a jobb pozícióért segget ne nyalj /bár én mindig hozzáteszem, azt is megnézem, ki alatt van, de ez mellékes/ mert ha változik a segg főnök/HR-es akkor a másik alternatíva a lapát.

Na ezek szerint az ember nem emlős, csak a nő. Hát, mondjuk a butaságban is van némi érzékletesség. :-(

Egyébként bizonnyal fontos vagy, ezért fosnak annyira, ha kidől egy pillér. Tudod, ha timpanon közben megrogyik egy pillér, az egésznek lőttek. :-)

www.google.hu/search?q=timpanon&biw=1366&bih=643&tbm=isch&imgil=KBfseFjG-_RmXM%253A%253BQ44wSg19GF1n5M%253Bhttp%25253A%25252F%25252Findafoto.hu%25252Fpapa_razzia%25252Fimage%25252F19957579-f3af5a0c&source=iu&pf=m&fir=KBfseFjG-_RmXM%253A%252CQ44wSg19GF1n5M%252C_&usg=__mjY1_1NTiuIU1-CewKp0aLVXpBI%3D&ved=0ahUKEwjjsJ3749TMAhXmJcAKHYj8BUgQyjcISg&ei=rZc0V6OmD-bLgAaI-ZfABA#imgrc=KBfseFjG-_RmXM%3A

nemszólokmégegyszer 2016.05.12. 16:55:37

Rengeteg élütést írtam, pl. helyett mást, szobában helyett szobába meg egyebek, de annyira vártam már a posztodat, hogy szinte arra sem figyeltem, mit húz pirossal alá a gugli. Bocs. Legközelebb jobban ügyelek. :-(

nemszólokmégegyszer 2016.05.12. 16:59:09

És még most sem sikerült. Miaf@szom az, hogy élütés?

Pixynor 2016.05.12. 19:39:45

Hú, én sem vagyok rendmániás és egy pillanatra úgy értettem, hogy fordítva van, Te vagy az és a párod nem. De újra olvastam és már oké minden :) én sem vagyok rendmániás, viszont a barátnőm az, nagyon tudom őket sajnálni. Én mindig is úgy voltam vele, hogy a lakás van értem, nem én vagyok a lakásért. Szeretem ha rend van, és mégis képtelen vagyok pár óránál tovább megtartani.

És rátesz egy lapáttal a 18 éves fiam is persze, ajaj, jó rohadt nagy lapáttal, de azért én is benne vagyok vastagon, hogy állandóan kupi van. Barátnőm mást se hall tőlem, csakhogy megyek haza takarítani, elképzelni sem tudja, hogy mit tudok én ennyit takarítani.

Állásinterjú: hát szerintem meg amikor ilyen hárítás van két dolog lehet, vagy nem biztosak benne, hogy el tudod látni a feladatot (fogható ez a a nyelvtudás bármilyen hiányára, akár írásbeliségre is), vagy van valaki "ismerős" a helyre, és ezért elég kellemetlenül jött ki, hogy Te is jelentkeztél. :)

Azért szorítok Neked, hogy összejöjjön, de eléggé úgy tűnt egy pillanattal sem lesz kevesebb munkád. Csak papíron.

gabuschka 2016.05.14. 11:49:04

@Hmfc: Szia, bocsi a késői válaszért, de tegnap délután sikerült az internetet végre aktiválni. Most, hogy beteg vagyok és sokat voltam itthon a konyha érdekes állapotban van, de elpakolom a válaszolás után. :-)

Az interjúmon nekem az is fura volt, bár nem bántam, hogy inkább ők ketten beszéltek, tőlem nem sok mindent kérdeztek. Érdekes volt, mindenesetre akármi is lesz a végeredmény, örülök, hogy kicsit gyakoroltam, utoljára egy éve voltam interjún.

Amit írtál a szexi fiúról, a Horrible Bosses jutott eszembe Jennifer Anistonnal. :-D Szegény srác! :-))))

gabuschka 2016.05.14. 11:59:01

@nemszólokmégegyszer: Haha, nem baj, lényeg, hogy írtál, és érteni úgyis mindig értem. Ha nem, majd kérdezek. :-)
Azt el kell mondanom, hogy van tehetségem kupit csinálni, az "olyan mintha bomba robbant volna a szobában" kifejezést is én ihlettem, legalábbis sikeresen jelentkezhetnék versenyzőnek a ki tud nagyobb rendetlenséget csinálni versenyre. Néha (?) még taknyos zsepik is előfordulnak. :-) Mindenesetre igyekszem rendesebb lenni, mindjárt el is mosogatok a konyhában.

Nálunk apró túlzással élve élet és halál ura a HR asszony, meglátom, hogy engem kedvel el, mert természetesen a modora és kedvessége kifogástalan, de azt, hogy mit gondol a teljesítményemről, majd a tettei alapján látom. Az persze jó, ha az ember fontos, de azért nem szeretném a személyes fejlődésemet beáldozni.
Bocs, hogy sokára írtam, internetes gondok voltak. :-)

gabuschka 2016.05.14. 12:09:50

@Pixynor: Nálam is ez a helyzet, szeretem a rendet, csak fenntartani ne tudom, bár igyekszem. De ha fáradt vagyok, akkor inkább heverészek mint mosogatok. :-) Egy kamasz fiúval el tudom képzelni, hogy nehéz lehet, bár például az én öcsém már gyerekként is rendesebb volt mint én. :-)

Azt említették is, hogy van néhány szuper talentjuk a tarsolyban, hát majd meglátjuk. A kardomba azért nem fogok dőlni ha nem sikerül, majd megpróbálom máskor. A munka mennyisége biztos, hogy háromszoros lesz, száz euróval több fizetésért, de ha sikerül, megyek szívesen. :-)

Örülök, hogy írtál és tőled is bocs a késői válaszért.

Pixynor 2016.05.14. 12:51:58

@gabuschka: én kérek bocsánatot, hogy még nem reagáltam, de épp vizsgaidőszak kellő közepén vagyok, szóval... egy röpke hónap és időmilliomos leszek. A költözésről olvasnék majd bővebben :) milyen lakásba, mennyivel jobb stb. Persze, csak ha időd engedi.

nemszólokmégegyszer 2016.05.14. 12:53:39

@gabuschka: Semmi gond. Köszönöm, hogy visszaírtál. :-)

Hmfc 2016.05.14. 16:33:50

Pihenjel sokat es jobbulast:)))

Comment.Elek 2016.05.18. 13:32:16

@Pixynor:

"én sem vagyok rendmániás, viszont a barátnőm az, nagyon tudom őket sajnálni. Én mindig is úgy voltam vele, hogy a lakás van értem, nem én vagyok a lakásért."

Jaj, Pixy. :)

Rendmanias vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy en vagyok a lakasert, hanem hogy jobban erzem magam benne, ha rend vesz korul. Tovabbra is a lakas van ertem, de ha azt akarom, hogy komfortot nyujtson, akkor ugy alakitom ki, hogy a legtobbet k itudjam hozni belole.

Comment.Elek 2016.05.18. 13:33:57

Gabuschka, Nalatok nem jellemzo, hogy a nemeteket elonyben reszesitik? Ott dolgozo barataimrol sokszor hallottam, hogy minden feltetelnek megfeleltek, a HR megis inkabb a hazai termesbol igyekezett valogatni.

Pixynor 2016.05.18. 17:44:15

@Comment.Elek: Hello Kommentelő Elek, de rég volt... :)

Oh, de van ám a rendmániának egy olyan fajtája, mikor mondjuk vendég vagyok a barátnőmnél ad egy pohár üdítőt, megiszom, és már viszi a konyhába elmosni a poharat, meg sem várja, hogy távozzam. Szóval szerintem az a betegesebb fajta már. :) Vagy például soha nem tudna lefeküdni és elaludni, ha egy mosatlan pohár is lenne a mosogatóban (még akkor se, ha más nem).

Én is jobban érzem magam a rendben, imádom is, ha rend van, egy pár óráig van is, de aztán.... elvész mindig, jön a kupi, és teret hódít. Nem győzőm a harcot vele, és mint ilyen a fiammal is nagyon jóban vannak. Mert ha csak egy kicsit lenne rendmániás a fiam, mondjuk annyira, mint Te, máris aranyéletem lenne, mert engem is jobban ösztökélne, hogy este ne csak a székre vegyem le a ruhát, hanem tegyem egyből oda ahova kell. Mázlista az, akinek ilyen párja van. Lásd. Gabuschkát :), meg a Te feleséged.

gabuschka 2016.05.20. 14:05:04

@Comment.Elek: Szia!! Jó újra "látni"!
Jó kérdés, nem tudom, bár szerintem ha valaki nagyon jól beszéli a nyelvet akkor egyenlő esélyekkel indul a bennszülöttekkel. Ez függ a cégtől is, meg attól, hogy az adott pozícióra kik jelentkeztek. Majd meglátjuk.

gabuschka 2016.05.20. 14:14:28

@Pixynor: Már írtam is róla! :-)

@Hmfc: Köszönöm! :-*

@dosztoprimecsátyelnoszty: Igen hallottam erről, egyébként voltam egyszer egy ilyen interjún, és tényleg elvárás, hogy az ember magassarkúban álljon a lobbyban órákon keresztül. Nem is akartam ott dolgozni. :-)

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások