Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

A hideg kutya receptje

Vannak olyan bejegyzések, amelyeket ügyesen, gondosan megírok, mellékelek csinos képeket is hozzá, és büszkén dagadok a testemben, hogy na ma is mit alkottam, megnyaljátok majd mind a tíz ujjatokat utána, de ahelyett, hogy élesíteném, csak bámulom a képernyőt, támasztom a fejem és dobolok az asztalon, hogy mégis milyen címet adjak neki. Mert ugye jó lenne ha érdekes lenne, meg frappáns, de ne becsapós, nem szeretném, ha bárki csalódna nálam amikor a cím alapján vette a fáradtságot és rákattintott az oldalamra. (=utálom a clickbitch címeket. Annyira régen le akartam már írni ezt a szót, köszi.)
Ilyenkor fordul elő, hogy összefüggéstelen, furcsa, témába nem vágó címmel találkozhattok, mostmár legalább értitek, hogy miért.
Vannak olyan posztok is, ahol pedig csak a cím van meg, és a téma pici morzsája, érzem a késztetést, hogy erről muszáj mesélnem, viszont a töltelék meg hiányzik. Akkor meg azért dobolok tanácstalanul a billentyűzet mellett, mert fogalmam sincs, hogy hogyam hízlaljam fel a mondanivalómat egy helyes kis kerek bejegyzéssé. Ma is ez a helyzet, a fenti címet már három hete rágcsálom, mint a Pál utcai fiúk a gittet, és akkor ma lesz a napja, amikor igyekszem valamilyen posztot formálni belőle. 

Egyébként ahogy a címből sejthető, tényleg egy receptet hoztam, amelyet a szomszéd orosz családtól szereztem.
Egyik nap elmentem fodrászhoz, amely tény tulajdonképpen nem is lenne lényeges a történet szempontjából, de mivel ott kezdődött a dolog, így muszáj innen indítanom. Éppen hazafelé tartottam, élveztem, ahogy a tavaszi első napsugarak melengetik a hajam, és a lágy szellő belekap a frissen mosott, vágott szárított loknijaimba, amikor a kapun belépve találkoztam a szomszéd orosz családdal. Tudjátok, a Drágám legjobb barátjának - aki tavaly hirtelen meghalt - özvegy felesége, nevezzük mondjuk Olgának és két gyerekük. Nagyon ritkán találkozunk, korábban rendszeresen mentünk át hozzájuk, de tavaly óta megritkultak ezek az alkalmak, mondjuk én megértem, szegény nő örül, ha él, nem várom el, hogy még vendégségbe is áthívjon minket. Megörültem nekik, jó néha élőben is látni a gyerekeket, nem csak az artikulálatlan reggeli üvöltésüket hallgatni, meg az anyjukét, ahogy visszaüvölt. (Néha egy-egy ilyen reggeli szín után igazán elgondolkodom, hogy én is szüljek-e egy kis Szörnyecskét, vagy sem. Mi van ha a gyerekem gonosznak és kezelhetetlennek születik? De hamar elhessegetem ezeket a gondolatokat, hiszen minden leendő anya tudja, hogy csak a MÁS gyereke az El Nino, vagy egy ámokfutó, az övé egy angyali kis manócska lesz).
A belső udvaron találkoztunk, éppen a bicajokat ébresztgették meg porolták le a téli álmukból. A kislány mostanában tanult meg kétkerekűzni, így segítettem neki egyensúlyozni, meg elkaptam mielőtt telibe találta volna a falat, közben kicsit nyivákolt, hogy ne fogjam, csak menjek előre, mert fékezni még nem tanult meg, és inkább kapjam el. Ezalatt az anyuka a kisebbik biciklijét túrta elő a sufniból. Próbáltam beszélgetni egy kicsit, de én sosem tudtam Olgával olyan jól kijönni, valószínű mert mindketten elég zárkózottak vagyunk. Mindig kedvesek vagyunk egymással, de tartjuk a tíz lépés távolságot. Így egy idő után elköszöntem és bejöttem a lakásba. Pár perccel később, hallom, hogy jön az indiánüvöltés, a férjem nevét kiabálja mindkettő, rohannak oda hozzá, és csimpaszkodnak rá, mint két kis majom. Egész kicsi koruk óta ismeri őket és imádják egymást, mert mindig valami ökörséget játszik velük, és a két gyerek csészealj szemekkel néz fel rá, hogy ma mit talált ki.

Ökörség például, hogy a karjára ülteti mindkettőt egyet-egyet mindkét oldalra, beállnak a csillár alá, mondja nekik, hogy nyújtsák ki a kezüket, majd mikor épphogy elérik a lámpát (nem érik el, ne aggódj) elkezdi rázni őket, és hangosan zizegni, majd kiabálni, hogy ÁRAMÜTÉS, áramütés! Hát ennél viccesebbet szerintem egy hat év alatti gyerek sem tud elképzelni, általában gurgulázva, vörös fejjel nevetnek, hogy még egyszer! Még egyszer! Felőlük egész délután is ezt játszhatnák, de néha azért a Drágám is elunja, meg a karjai is elfáradnak. Olyankor ha leülne két percre, akkor a nyakába ugrálnak, meg a lábába csimpaszkodnak. Velem nem szoktak ilyeneket csinálni, biztos mert nem vagyok ennyire infantilis, vagy mert nő vagyok, nem tudom. Emlékszem gyerekként az öcsémmel, amikor hétvégén átmentünk Nagypapáékhoz (apukám családja) azzal szórakoztunk, hogy kopogtunk a bejárati ajtón, már kuncogtunk, és vigyorogtunk egymásra, hogy de jó lesz, majd amikor Nagypapa kinyitotta az ajtót mindketten egyszerre felugrottunk rá, hangosan üvöltve, hogy NAGYPAPA!!! Szerencsére mivel olyan magas volt, mint most én, és komolyan sportolt egész életében, meg se kottyant neki az az ötven kiló, amely a liftajtóból vetődött rá két kis csomag formájában. Miután lemásztunk róla, illedelmesen köszöntünk két puszival Nagymamának is. Szegényke szóvá is tette apukámnak, hogy szerinte mi nem is szeretjük, mert nagyapánkra mint két őrült vetődünk, őt meg egy sziapuszival lerendezzük. Apukám mondta is utána, hogy gyerekek örüljetek már jobban nagyanyátoknak is. A mindenségit neki. 
Utána mindig jobban megölelgettük Nagymamát is, és már gyerekként is sajnáltam szegényt, hogy így érez, pedig nem szerettük őt kevésbé, csak ő olyan kicsike, meg puha volt, az ember már hat évesen is fel tudta mérni, ha hasonlóképpen nekirontanánk, annak legjobb esetben is csonttörés lenne a vége.
Lehet ez van a gyerekekkel is, bár azt nem lehet rám mondani, hogy kicsi vagyok (puha mostanában igen, de ezen dolgozom), biztos elbírnám őket egyesével, de gondolom én nő vagyok, ergo kevésbé, a szó jó értelmében hülye, így nem rajtam vezetik le a felesleges energiájukat. Sokáig azt hittem nem kedvelnek, de főleg a kicsi fiú mindig kérdezi a férjemet, hogy hol a Gáááábi ha egy ideje nem találkoztunk.

Látom, nem lesz gond a rizsával, simán kitöltöm a teret.

Ott tartottam, hogy éppen örültek kint egymásnak, majd a Drágám bejött, hogy a feleség elhívta, menjen velük a parkba sétálni, meg játszani a gyerekekkel. Kicsit felszaladt a szemöldököm, magamban eltűnödtem, hogy engem miért nem hívott. Megkérdeztem, amíg kint voltam velük, hogy segítsek-e valamiben, hova mennek, mit csinálnak, hogy vannak, mondhatta volna nekem is, hogy menjek, de most hogy így belegondolok a feleség mindig csak válaszol, és nem kérdez vissza. Elmesélem pár szóban, hogy mi van velünk, reagál egy Ó tényleg, nagyszerű - vel, de ennyi. El is határoztam, hogy nem erőltetem a dolgot a jövőben, lehet nem akar velem különösképpen barátkozni, meg kisebb gondja is nagyobb az én eszmefuttatásomnál, úgyhogy maradok vele a "Hallo wie geht's? Gut, und dir? Gut, Danke" mélyen szántó eszmecserénél. 
Elmentek a parkba, gondoltam hagyom hadd játszanak, majd hív a Drágám negyed óra múlva, hogy Olga meghívott minket hozzájuk estére, épp elszaladt a boltba, hogy vegyen a saját készítésű pizzához alapanyagokat, mindjárt jönnek, megyünk fel hozzájuk. 

(Egyébként ezt a bejegyzést tegnap kezdtem el írni, mikor ide jutottam tartottam egy kis szünetet, hogy elmenjek az uszodába. Éppen a bicajom nyergeltem fel, amikor megjelent Olga is, és együtt tekertünk egy darabon. Most legalább megkérdezte, hogy hol tartunk a költözésben, és hogy hogy vagyunk. Ezt csak azért írtam le, hogy nehogy olyan képet közvetítsek róla, hogy utálatos. Egyszerűen csak nem olyan közlékeny, és barátkozó, de tulajdonképpen én sem vagyok az.)

Egész idilli volt az este, a gyerekek eljátszottak egy ideig a Drágámmal, én meg a konyhában ültem, és beszélgettem Olgával. Amerikai konyhás a lakásuk, így mindenki egy térben lehetett mialatt sültek a pizzák. Olyan vele beszélgetni mint egy kedves kollégával, vagy egy régi osztálytárssal. Kiveséztük a munkahelyi viszonyokat és lehetőségeket Németországban témát, majd érintettük a bolondos időjárást, végül lefedtük a magvas társalgást egy két bioboltban kapható újdonsággal. Végül megmutatta a gyerekek új banántartó dobozát is. Ti tudtátok, hogy lehet kapni olyan leendő nem lebomló háztartási hulladékot (aka banántartó doboz), amely sárga, kicsit nagyobb mint egy banán, és csak 1 darab banán tárolásásra alkalmas, hogy a kis herpeszes Z generációs kölyköknek nehogy barna foltos banánt kelljen enniük?! Olga öt percig mesélte, hogy ahogy a banán ide-oda ütődik a táskában bebarnul, és úgy már nem szívesen eszik meg a gyerekek. Ó. Két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy elképzeltem hogyan nézett volna rám bármelyik szülőm, ha gyerekként néhány barna folt miatt (nem rohadt banán, csak foltos) nem akarom megenni. A. verzió, hogy kikapják a kezemből, hogy hát akkor így jártál fiam, majd megeszem én. B. verzió, hogy azt mondják a barna része az igazán finom, a többi éretlen. A B verziót mindig bevettem naiv gyerekként. A másik dolog ami megfordult a fejemben, hogy ne okoskodjak és ítélkezzek, amíg nincs saját utódom. Sok nőnek átrendeződnek az agysejtjei szülés után, valószínű, hogy majd az enyémek is, és nemhogy veszek banántartó dobozkát a gyerekeimnek, de lehet az ételt is előrágom nekik, nehogy túlterheljék magukat. Szóljatok, hogy térjünk vissza pár év múlva a doboz témára.

Ahogy lefeküdtek a gyerekek kibontottunk néhány üveg bort is. Majd hogy már a Drágám is ott ült velünk Olga is jobban megnyílt (szerintem a két zárkózott karónak -mi Olgával- kell egy mediátor, aki fordít köztünk, meg megnyit mindkettőnket), kicsit sírtunk is, amikor a férje került szóba, hogy mennyire hiányzik neki, meg legszívesebben elköltözne, mivel az anyósáékkal laknak egy házban, de ezt nem akarja megtenni a gyerekekkel és az anyósékkel sem, hiszen a férje egyszem gyerek volt. Itt már nagyon kényelmetlenül fészkelődtem, rosszul vagyok az ilyen össznépi sírástól, meg közös szomorkodástól, de maradtam a helyemen, aztán szerencsére a Drágám témát váltott. Sajnálom szegényt, mert így új életet sem tud kezdeni majd ha már kész lesz rá. Ahogy a Mamit ismerem (az anyós), nem hiszem, hogy jó szemmel nézné az új ember feltűnését. De lehet csak rosszindulatú vagyok megint. 

A borozgatás közben mondta a Drágám, hogy egyszer evett itt egy édességet, egy hideg tekercset és annyira finom volt, valamilyen orosz sütemény. Olga meg rájött, hogy az a Kalter Hund volt, pont volt is neki otthon a mélyhűtőben. Szerintem ez a csokiszalámi magyarul, mindenesetre nekem is ízlett, így elhoztam a receptjét. Ez amúgy az orosz változat, csak azért hívja Kalter Hund-nak, mert az a rá legjobban hasonlító német sütemény.

A hideg kutya:

Hozzávalók:

- 2 csomag (kb 300 g) vajas keksz 
- 100 g vaj 
- 1,5 evőkanál kakaópor (ét, nem a cukros)
- 3 evőkanál darált mogyoró (vagy bármilyen egyéb mag, de elhagyható)
- kb 320 ml sűrített tej (amennyit felvesz a massza) 

Lehet még bele tenni:

- 1 db tojás
- kis porcukor, hogy édesebb legyen.
- darabokra tört csoki

Elkészítése:

Olvasszuk fel a vajat, közben a kekszet törjük apró darabokra. A legegyszerűbb ha még becsomagolt állapotban meggyúrjuk mintha egy stresszlabda lenne. Az jó, ha marad egy-két nagyobb (1 cm) darab, nem kell teljesen a por állagig zúzni. Szórjuk a kekszmorzsát egy tálba, adjuk hozzá a vajat, a kakaóport, a darált mogyorót, majd lassan adagolva a sűrített tejet. Én egy kanállal kevergettem a masszát amíg össze nem állt. Eredetileg lehet hozzá még egy tojást is tenni, de nekem anélkül is egyben maradt, és nem akartam nyers tojást enni. Nem lesz túl édes a sütemény, szerintem apróra tört csokoládét lehet még hozzá keverni, legközelebb biztos teszek bele.

Tépjünk le kb 30-40 cm átlátszó fóliát, nagyjából a közepére egy csíkban halmozzunk egy adag tésztát, majd tekerjük bele a fóliába, és formázzuk henger alakúra. Nekem a fenti mennyiségből két adag készült.

Tegyük a mélyhűtőbe legalább néhány órára, és lehetőleg ne együnk túl sokat belőle egyszerre, mert megfájdul a hasunk. Tudom miről beszélek. 

kalterhund.jpg

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr268646672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dosztoprimecsátyelnoszty 2016.04.21. 20:49:56

eddig még csak a clickbait - ről hallottam, azt se régen. :)
(szerintem nem mindig kell felhízlalni. miért ne lehetne schlank háromsoros?
képzeld el, ha pilinszky is felhízlalta volna a négysorosát...)

nem lehet, hogy ez a zolga is csak bizonytalanul tapogatja egy még új, idegen kultúra határait? nem akar ajtóstul rontani a házba, nem tudja, hogy mennyi érdeklődés számít udvariasnak, és honnantól indiszkréció.

ez a sütemény kekszroládnak tűnik.
a kutyát nem szeretném... megenni.

dosztoprimecsátyelnoszty 2016.04.21. 20:50:25

eddig még csak a clickbait - ről hallottam, azt se régen. :)
(szerintem nem mindig kell felhízlalni. miért ne lehetne schlank háromsoros?
képzeld el, ha pilinszky is felhízlalta volna a négysorosát...)

nem lehet, hogy ez a zolga is csak bizonytalanul tapogatja egy még új, idegen kultúra határait? nem akar ajtóstul rontani a házba, nem tudja, hogy mennyi érdeklődés számít udvariasnak, és honnantól indiszkréció.

ez a sütemény kekszroládnak tűnik.
a kutyát nem szeretném... megenni.

Emma Levelei 2016.04.22. 08:07:05

Nálunk ezt Keksz-szaláminak hívják :D

sellőlány 2016.04.22. 09:54:51

Mi majomkenyérnek (ezen a néven volt ismert a családban). :-) Már vagy 20 éve nem ettem, de lehet, hogy több. :-)

BlueCorsa 2016.04.22. 11:28:16

Hahó. Ha nem haragszol, ezt a "kutya" receptet nem próbálom ki, le vagyok tiltva mindennemü süti/torta/édesség készítéséröl, mert az emberem nem akar jobban kikerekedni, és nem tud az ilyeneknek ellenállni (meg én sem). Létezik ennek a sütinek egy puffasztott rizses verziója (a keksz helyett), de az se sokkal lájtosabb :-))).
Azért ha jön az eperszezon, akkor befigyel nálunk is egy-két epres piskóta vasárnaponként... de mivel egybeesik a spárgaszezonnal, annyira nem vészes.
A gyerek mennyire lesz kisördög-kérdés meg megint nagyban függ töletek, hogy mit lát otthon vagy mennyire van eleresztve, de neked a recepciós tapasztalatod sokat segit majd türelem terén. (Pl. EZT akarom és MOST RÖGTÖN!!! szituk).

gabuschka 2016.04.22. 13:01:39

@dosztoprimecsátyelnoszty: Megnéztem, a szó amit írtál szerintem a szalonképes változata az enyémnek. Egyszer valahol olvastam, és megtetszett, mert nagyon találónak tartottam, így már alig vártam, hogy egyszer leírhassam.

Hát lehet igazad van, és Olga is puhatolja hol vannak a határaim. :-) Ő mondta magáról, hogy nagyon zárkózott. Kedvelem őt egyébként, csak ő az a mindig ideges, rohanós, nyughatatlan fajta, így nem sok közös van bennünk. Én inkább a nyugodt, szemlélődő vagyok. Tetszett az észrevételed, köszi!

gabuschka 2016.04.22. 13:09:24

@Emma Levelei: Vannak olyan ételek, amelyeket mindenki más néven ismer, ahogy látom ez is egy olyan. :-)

gabuschka 2016.04.22. 13:10:10

@sellőlány: Na akkor egy kis nosztalgiázásra jó lesz! :-)

gabuschka 2016.04.22. 13:13:20

@BlueCorsa: Ha a gyerek olyan lesz mint én, akkor majd szépen ügyesen és okosan eljátszik. Ha olyan mint a férjem, akkor meg az egész utca ismerni fogja a nevét.. Kíváncsi vagyok milyen mixet hozunk majd össze. :-)

Én sem eszem most ilyeneket, csak ezt akartam kipróbálni, csoki helyett almát rágcsálok, és bemesélem magamnak, hogy az is ugyanolyan jó. :-)

Spárgát én is fogok venni valamelyik utcai árustól, nagyon szeretem.

nemszólokmégegyszer 2016.04.22. 13:23:33

Érdekes írás, mint mindig. Cserébe én is leírom az "alternatív" rántott hús receptem. Darált húsból! Íme a recept némi módosítással. Nos, hát: Hozzávalók:
80 dkg darált sertéshús
25 dkg reszelt sajt

bors
A panírozáshoz:
liszt
tojás
zsemlemorzsa
A darált húst a reszelt sajttal "összegyúrjuk", sózzuk borsozzuk.

Én egy folpackon kinyújtom az egészet kb 1 cm-esre, kicsit várok, hogy összeálljon /tojás nem kell bele, lesz a panírban/ és pogácsaszaggatóval /kör alakú, cakkos, napocska, fenyő, félhold, stb. fémből, vagy szilikonból/ kivágom a megfelelő formákat, a panírozás, sütés, csöpögtetés a szokásos. Sütés közben a kis formák nem mállnak szét, tartják a formájukat. A leeső darabokkal nem veszkődöm, vagy csinálok belőle egy nagyobb gombócot, kilapítom és rántotthús lesz belőle, vagy golyókká formázom és kisütöm fasírtnak. Eddig még nem vallottam vele kudarcot, főleg a gyerkőcök vannak oda érte, mert finom, omlós, sajtos és nem a szokott rántott hús formájú. Nálunk krumplipürével és krokettel a legkedveltebb. Ha nincs kedved/időd lacafacázni egyszerűen csíkokra vágod és panírozod. Persze a hús lehet marha, csirke, pulyka, stb. ami tetszik.

www.google.hu/imgres?imgurl=http%3A%2F%2Fwww.mindmegette.hu%2Fimages%2F121%2FL%2Flead_L_112519_rantott-cukkini01-201510171217.jpg&imgrefurl=http%3A%2F%2Fwww.mindmegette.hu%2Fa-rantott-hus-dicserete-47126&docid=lsNkj2D_oRQypM&tbnid=Aejxm9t9Vyt9JM%3A&w=642&h=469&bih=599&biw=1366&ved=0ahUKEwjey7j3jaLMAhUFQZoKHVflCFs4rAIQMwgEKAEwAQ&iact=mrc&uact=8

sellőlány 2016.04.22. 18:44:43

@gabuschka: Sajna a recept felé nálam is tiltólistás alapanyagokból áll össze... De jó látni, hogy vki még ismeri. :-) A férjem azt mondja, hogy ez náluk (Hollandiai) igazi hiánygazdaságos süti volt és vaj helyett zsírt használtak. Bleööö...

nemszólokmégegyszer 2016.04.24. 19:45:47

@sellőlány: Használj csirke mellet, pulykahús. de a panírozáshhrrázhoz elengedhetetlen a glutén mentes liszt, johhurt a beforgatáshoz és teljes kiőrlésű zsemlemorzsa a a panírhoz. Ha ennyire igényes és vega , több ötletem nincs- :-:(

gabuschka 2016.04.26. 16:41:01

@nemszólokmégegyszer: Ez jó recept! Olyan mintha a rántotthúst meg a fasírtot keresztezted volna. Szerintem majd kipróbálom, úgyis részemről bármilyen étel jöhet, amelyben sajt van. :-) Sőt szerintem a sajt majdnem mindent finomabbá tesz.

gabuschka 2016.04.26. 16:42:47

@sellőlány: Hmm elképzeltem a sűrített tejet egy kis lilahagymás zsírral. :-)
Amúgy most, hogy belegondolok, simán lehetett hiánygazdaságos süti, nem sok minden kell bele.

sellőlány 2016.04.26. 22:49:16

@gabuschka: Oh, nem kell ennyire túlgondolni, ennél sokkal egyszerűbb a holland recept, a zsíradék vagy sima zsír (az is inkább maradék) vagy sütőolaj volt (sűrített tej nélkül). Íme az eredeti háborús recept eredeti nyelven (a 70-es évektől zsír helyett vajat használtak):
Ingrediënten
2 ons suiker
2 ons mariakaakjes
2 ons frituurvet
1 ons cacao
2 eieren
Eet smakelijk! :-D

gabuschka 2016.04.27. 09:44:18

@sellőlány: Mária keksz. :-) Az is egy nemzetközi termék, még nem jártam olyan országban, ahol nem volt elérhető. :-) Jó ez a holland nyelv, nagyon hasonlit a németre. Hát ha sütőolajjal készülne, biztos nem ennék belőle. :-)

sellőlány 2016.04.27. 18:58:14

@gabuschka: Na, igen nálunk ez a háztartási keksz és az étolaj. Kérdeztem, mitől lett Maria a keksz neve, mert hogy nagyrészt kálvinista alapokon a Mária-kultusz arrafelé nem nagyon tudott kiteljesedni. Fogalma sincs, a net is a hold krátereihez hasonlítja (mari) a kekszlukakat. Ez a magyarázat számomra kissé erőltetett... :-) Egyébként nekem is sokat segít a német az írott holland megértésében. Hallás alapján más a nyelv, nem is sikerült vele annyira megbarátkoznom, hogy önszorgalomból nekiálljak komolyabban megtanulni.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások