Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Bemutatom a szomszédom 3 - Ismerd meg Lacit!

bemutatom_a_szomszedom1.jpg

Bemutatom a szomszédom  egy interjúsorozat a blogon, célja, hogy rendszeresen bemutasson Németországban élő magyarokat, akik beszélnek a beilleszkedésről, a munkavállalásról és a kiköltözést követő első benyomásokról is.   

 

 

 

A mai interjúban Laci enged egy kis betekintést az életébe, a hétköznapjaiba és meséli el a beilleszkedése történetét. Kisebb megszakításokkal lassan öt éve él Németországban, ahol szívós, kitartó munkával építette fel az életét. Többek között mesél a munkásszállón töltött hónapokról, a nehézségekről és a sok segítségről, pozitív élményről is, amely az itt-tartózkodása alatt érte. Köszöni, most jól van.
A mai írás egyébként azért is áll közel a szívemhez, mert Laci az első olyan interjúalanyom, aki önként jelentkezett a válaszadásra, nem pedig a szelíd erőszakosságom hatására. 

 

1. Kérlek, mutasd be magad be magad pár szóban!

Laci vagyok, lassan 41 éves. Magyarországon legutóbb Budapesten éltem. Ennek már 5 éve. Jelenleg Traunreut - ban élek, valahol Salzburg és München között félúton.

laci.jpg2. Miért pont ebbe a városba költöztél?

Traunreut-ban 2 éve élek, Németországban már régebb óta. Korábban laktam és dolgoztam Nürnberg környékén, a Bodeni tónál, a holland határ mellett. Sőt, egy rövid ideig megpróbáltam Berlint is. Goch-ból, amely a holland határ mellett fekszik, utólag azt mondom, hülye fejjel, de hazaköltöztem. Ott (Magyarországon – a szerk.) hamar kiderült, hogy nem megy az már nekem. Mindenáron vissza akartam jutni.

Mivel mindent feladtam, így kezdhettem az egészet elölről. Muszáj voltam olyan munkát keresni, ahol szállást is adnak. Korábban már dolgoztam így, de nagyon nem az én világom, ki nem állhatom…
Szóval így lett a traunreut-i munka, és az onnan 25 km-re levő munkásszálló.

traunreut.jpg

Traunreut - München és Salzburg között

3. Miért mentél ki külföldre?

Én vagyok, aki mindenkinek azt javasoltam, hogy ha teheti, irány külföld. Ehhez képest már jócskán a 30-as éveimben indultam neki. Miért? Mint szerintem mindenki: a pénz, az adósságcsapdák, a kilátástalanság miatt. Egészen sokat tanultam, ehhez képest a legjobb keresetem megfelelt annak, amit most mondjuk 1-1,5 hét alatt keresek, és itt sem agysebész vagy atomfizikus vagyok. A másik oka pedig a rettenetes atmoszféra, ami Magyarországon van. A közhangulat, korrupció, mindenki utál mindent es mindenkit.

4.  Említetted, hogy azt szoktad mindenkinek javasolni, hogy irány külföld. Téged mi tartott vissza? Miért nem indultál el hamarabb?

Mindig mindent halogattam. Például tanulni is akartam mindig, ahhoz képest a főiskolát is harminc évesen, munka mellett csináltam meg. Egyébként a mostani érettebb fejemmel tanácsolnám ezt, hogy minél előbb elindulni. Nem tudom, mi tartott vissza igazán. Talán gyávaság, kényelmesség. Félelem az egyedülléttől…tényleg nem tudom.

 5. Az eddig gyűjtött tapasztalataid alapján te mit tanácsolnál a külföldre költözni készülőknek?

Inkább azt mondanám, én mit csinálnék, ha újra 20 éves lennék. Nem érdekelne feltétlenül, hogy diplomám legyen. Annyi idő alatt es annyi pénzből inkább megtanulnék két nyelvet nagyon jól. Eddig senkit nem érdekelt, hogy milyen diplomám van hányas államvizsga jeggyel. Beszélem a nyelvet vagy sem. Pont. Ennyi.  Úgyhogy aki nem mérnöknek, orvosnak, vagy könyvelőnek készül külföldre, az tudja a nyelvet!!! Nem csak dolgozni kell itt, de valahogyan élni is. Néha kell menni bankba, boltba, postára is.

 6. Ez volt az első alkalom, hogy elköltöztél Magyarországról? 

2010-ben volt az első megindulásom. Akkor meg Angliába. Ott nem igazan jött össze. 2011- óta kisebb-nagyobb megszakításokkal Németország.

 7. Hogy érezted magad a kiköltözésed utáni első héten? Milyen első benyomást szereztél?

Az akkor munkásszállós történet volt. Örültem, hogy kint lehetek és dolgozhatok. Jól is kerestem. De látszott, hogy nem fog menni nekem ez a tömegszállás feeling. 30-an laktunk egy irodaházból kialakított szálláson. Két konyha, két wc.
Ekkora létszámnál törvényszerűen van mindig balhézós, alkoholista, igénytelen, stb. Ennek ellenére több, mint egy évet kihúztam így.

Majd, mivel ennél többre tartom magam, es többet is akartam, inkább felmondtam és hazamentem két hónapra németet tanulni. Kiderült, az egyik legjobb döntésem volt. 150 órás német kurzus nagyon kevés. Ennek ellenére mégis profitáltam belőle. Korábban kevesebbet, mert magyarok között dolgoztam sokáig. A legújabb munkahelyemen viszont nincs magyar. Így a németem is egész elfogadható már. :-)

 8. Hogyan sikerült azonnal profitálnod a tanfolyamból? Rögtön szereztél munkát?

Profitáltam, mert korábban csak úgy tudtam munkát keresni, hogy nyelv nélkül, ez ekkorra megváltozott. Oké, elsőre a 150 óra nem túl sok, de tudtam önállóan intézni a dolgaimat. Munkát keresni, számlát nyitni, önéletrajzot írni, interjúra menni. Még magyarok között dolgoztam, de kaptam olyan beosztást, ahol már kellett németül beszélni is. A német kollégákkal rögtön remek kapcsolatom lett. rohamosan fejlődött a német tudásom is. Nem elhanyagolható, hogy amiatt, hogy tudtam velük beszélni, iszonyat sokat segítettek. Rengeteget. Így lett saját albérletem, berendezték, gyakorlatilag minden bútoromat kaptam. TV-től az ágyig, mindent. Segítettek mellekállást szerezni, elkísértek hivatalba, ügyeket vagy telefonos reklamációt intézni, autót venni, stb. Emiatt lett is kismillió magyar irigy munkatársam…de ezt ismered, gondolom.. ;-)

Ma már sokkal több mindent tudok az itteni lehetőségekről, nem egy lekorlátozott munkásszállós, vendégmunkás életem van, tényleg életvitelszerűen élek itt, ahogy szerettem volna. Albérletem, autóm van. Életbiztosításom, magánnyugdíj pénztáram, stb. Szóval, normálisan élek. Ha nem tanultam volna németül, szerintem nem tartanék itt. A jelenlegi munkahelyemen pedig olyan embert kerestek, aki németül és magyarul is beszél. Eddig ez az a pont az i-n. A német kurzus és a jelenlegi munkahelyemen való kezdés között körülbelül másfél év telt el. Szerintem vállalható. :-)

9. Többször említetted, hogy a munkásszállón való élet nem neked való, úgy érzem mély nyomokat hagyott benned az élmény. Mesélsz egy kicsit erről? Nekem nagyon nehéz elképzelnem egy ilyen szállót, talán olyan lehet, mint a kollégiumi élet, csak az ismeri igazán, aki élt már ott.

Ahogy írtam, nálam a külföldi élet sarokköve ez. Eleve nem vendégmunkásként terveztem soha az itteni életet, hanem életvitelszerűen. Ebbe ugye a munkásszálló pont nem illik bele. Viszont elindulni nagyon máshogy nem tudsz. Laktam többször is ilyen helyeken, nekem egyik rémisztőbb volt, mint a másik, de nem vagyunk egyformák. Vannak, akik nagyon jól elvannak ilyen helyen. Volt, hogy egy irodaházból kialakított helyen laktunk. Két szinten összesen 10!!! szoba, 30 ember, két fürdővel, két konyhával. Ennyi ember közül száz százalék, hogy van igénytelen, alkoholista, balhés, és bocsánat, de nagyon sok IQ hiányos is. Na, én például ilyen emberekkel nemhogy együtt élni, de időt együtt tölteni is képtelen vagyok. Én még voltam sorkatona, ahol 20-22-en laktunk tényleg összezsúfolva egy körletben. De ott legalább rend volt, mert muszáj volt. :-)

munkasszallo.jpg

Abból állt az élet, hogy munka, szállás, munka, szállás. Hétvégén összeültünk 4-5-en egy autóba, hogy bevásároljunk, kéthetente pedig mentünk haza, Magyarországra.

Sok ember együtt, kevés fürdő/WC/konyha. Alig volt hűtő. Külön macera volt internethez jutni. Mivel nagyon ingerszegény volt az egész, meg más, idegen emberekkel sem tudott az ember ismerkedni, így esélytelen volt a továbblépés. Azt is lehetetlen volt kideríteni, hogy, hogy egyáltalán mik a lehetőségeid, ha már kint élsz. Egy falu szélén laktunk, az út túloldalán a munkahelyünkkel. Izgalom nem sok volt az életünkben. Később még kétszer laktam munkásszállón. Mindkettő hasonló volt az előzőhöz, illetve az elsőt még lehetett fokozni, mert az egyben volt a munkahelyünkkel. Ott már nem csak magyarok, hanem románok is laktak. Úgy kell elképzelni, hogy a kb. 3 személyes szobákban öten, hatan laktunk, emeletes ágyakon, mint a seregben, bár annyival rosszabb volt, hogy nekem még egy szekrény sem jutott, így táskából voltam kénytelen élni. Na, ezt a helyet 2,5 hét után úgy elhagytam, mint a huzat.

Ezekről a helyekről vicces sztorim nincs, mert inkább voltak balhék főleg a piások miatt. Mivel nem túl homogén lakóközösség úgy általában, így a közös programok is ki voltak lőve. Természetesen talál azért az ember valamennyire hozzá hasonlót, akikkel lehet éppen közös programot csinálni, de mivel akkor még autója sem nagyon volt egyikünknek sem, így ez is eléggé behatárolta a lehetőségeinket.

Szóval, ami rám igaz, elmondhatom, hogy akkor kezdtem sokkal, de sokkal jobban érezni magam itt, amikor meglett az első saját albérletem. Tök üres volt, egy hónapig a kádban mosogattam, de mégis sokkal jobban éreztem magam.

10. Elárulod, hogy mivel foglalkozol? A tanult szakmádban maradtál? 

Jelenleg egy magas frekvenciás alkatrészeket gyártó cégnél dolgozom. Ahova olyan embert kerestek anno, aki magyarul és németül is beszél. Betanított munka vagy segédmunka. Mindegy. Messze nem azt csinálom, amit tanultam. De, ha itt akarok élni és dolgozni, akkor a büszkeségemet, - hogy én ennél magasabban kvalifikált vagyok – el kell felejteni. Nem mindig sikerül. ;-)

11. Mesélj egy kicsit a hétköznapjaidról, hogyan telik egy napod/munkanapod?

Jelenleg egy műszakban dolgozom. reggel héttől fél 4-ig. Ez egész jó, marad idő másra is. Esténként meg eljárok dolgozni. Nebenjob. (mellékállás – a szerk.) Ott például takarítok. 

 12. Mivel töltöd a szabadidődet?

Nem kell többet autózni 20-25 percnél, hogy az Alpokban legyek. Vagy egy fürdőben.  Tavak minden irányban. A Chiemsee 7-8 km Traunreul-tól. Nyáron, mint a Balcsi ;-) München és Salzburg is 45 perc autóval. Van mit csinálni, van hova menni…

59096006.jpg

Traunreut

13. Milyen különbséget érzel a kinti és az otthoni munkahelyi atmoszféra között?

Itt nem turkálnak a zsebemben!! Tabu. Megcsinálom a munkám és kész. Hazamegyek. Megvannak a munkakapcsolataim, de nem haverkodunk. Én sem igénylem, ők sem igénylik. Nem dörgölik minden nap az orrom alá, hogy „hú, de jó vagyok”, viszont értékelik, amikor mondjuk, komolyabb feladatra keresnek valakit. Voltam mar magyarországi kiküldetésen például. Oké, mert én beszélek magyarul. De a lényeg, tényleg érzem, hogy megbecsülnek, ha jól teszem a dolgom.

 14. Jó lehet, amikor kiküldetésre hazamehetsz. Ilyenkor mi a feladatod pontosan?

Magyarországon is van gyára a cégünknek. Nálunk vezettek be előbb egy új számítógépes rendszert. Később pedig a magyarországi cégnél. Emiatt kellett mennem a program atyjával betanítani és fordítani. Jó volt. :-)

 15. Mit tartasz a legnagyobb különbségnek a magyarországi és a németországi életed között?

Ég és Föld. Minden a pénzből indul ki sajnos. Ki tudom fizetni az otthon hagyott lakáshitel és diákhitel törlesztőket. Közben itt is lakást, autót, magamat tartom fenn. Merek nyaralásra, vagy nagyobb kirándulásra gondolni. Megkockáztatom, hogy sokkal egészségesebben kajálok. Mindezek egyenes következménye a kevesebb stressz.

16. Mennyi ideig tartott barátokat szerezned? 

Szerencsére korábbról ismertem pár emberkét, akikkel együtt vágtunk legutóbb bele. Velük meg van most is kapcsolat, pedig már nem is élünk egymáshoz közel.  A magyarokkal való munkának előnye is volt, mert van haverom, akit onnan ismerek. Szerencsém van, mert német, román, lengyel barátaim is vannak. Nagyon sok segítséget kaptam tőlük, amikor ideérkeztem. Mai napig beszélünk, kávézunk, stb…

17. Voltak mélypontjaid a kiköltözésed óta? Ha igen, hogyan sikerült átlendülnöd rajta?

Nekem, ahogy már említettem, a munkásszállós együttélés, ami nem ment. Onnan akartam minél előbb kikeveredni. Nem ment egyik napról a másikra, emiatt éreztem magam sokszor rosszul. Nagyon rosszul. Két éve élek Traunreut-ban, másfél éve már saját albérletben.
Így utólag visszagondolva, nem is ment ez annyira lassan. Ha valaki ismeri a német viszonyokat, az tudja, hogy sokkal nehezebb lakást kivenni, mint munkát szerezni. Egyébként köszönöm, jól vagyok.

18. Ha volt ilyen: mi viselt meg leginkább a költözés után?

Igazából semmi. A legutóbbi költözésemkor járt a fejemben egy darabig, hogy ha nem költöztem volna haza, akkor nem kellett volna megint mindent a nulláról kezdeni. De kábé ennyi. Akartam itt lenni, így nem is viselt meg nagyon semmi.

  19. Még egy bónuszkérdés. A sok költözésed alapján feltételezem, hogy sok fajta munkát is végeztél már. Mesélnél erről?

Elég sokat tanultam. Éveket tekintve mindenképpen. Soha, semmilyen munkát külföldön nem végeztem, ami a tanulmányaimhoz kapcsolódik. 32 évesen államvizsgáztam, pszichológia tanszéken andragógiát tanultam.

Ehhez képest dolgoztam komissziósként, hűtőházban hús csomagolóként, McDonald’s-ban konyhán, két helyen is, raktárosként, gumigyárban, ahol német luxusautókhoz gyártottunk gumi alkatrészeket.

Jelenleg megint raktárban dolgozom, de nem klasszikus raktárosként. Elég összetett feladatom van, csak német kollégáim vannak, így a németem is fejlődik talán tovább. Viszont magyarul is tudok beszélni minden nap, mert Magyarországról naponta jönnek a kamionok hozzánk. Elég jó a kapcsolatom a srácokkal. Ha kérem, ők hoznak nekem hazait is. Paprikát, dinnyét, Unicum-ot, mikor mire van szükségem. 

 

 Ha szeretnél szerepelni a (nagyszerű, kihagyhatatlan, ámulatba ejtő) sorozatban, és Németországban élsz, írj nekem a frankfurtimesek(kukac)hotmail.com címre, vagy a Facebookon!

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!  

 Kép: ITT, és ITT

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr118548946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

StanLee · https://newsroll.net 2016.04.01. 10:26:51

Megint jo volt. Azert szeretem itt olvasni ezeket a posztokat, mert nem olyan, mint a hataratkelo blog, ahova egy ilyen poszt utan tobb szaz fikazo komment erkezik. Erdeklodve es orommel olvasom masok tapasztalatait.

Erdekes, hogy Laci is elsokent a hazai hitelei visszafizeteset emelte ki a "rossz" (koz)hangulat mellett.

Kovezzetek meg, de en nem tartom elviselhetetlennek a hazai helyzetet. Na nem azert, mert jo, hanem azert, mert egy specialis "leszarom" technikat fejlesztettem ki, amit probaltam alkalmazni is a mindennapjaimban. Ezt ma is hasznalom itt Nemetorszagban, kulonben nem tudnek nyugodtan elni. Vannak temak, amiket kizartam az eletembol, pl. napi politika (magyar es nemet is), menekultkerdes, panaszkodas erre-arra. Probalom minimalizalni a hirolvasast, helyette inkabb olyan dolgokat olvasok, amik a szakmai fejlodesemet segitik, sportolok, nyelvtanulas (eredeti angol nyelvu filmeket, sorozatokat nezek). Ezzel valamivel nyugodtabb az eletem. Persze tudom, hogy ez a fajta eletvitel sem a legjobb, de meg mindig jobb, mint napi szinten stresszelni magam, hogy mar megint ez vagy az tortent...

Sorry a temahoz kevesbe illo komment miatt...

nemszólokmégegyszer 2016.04.01. 10:37:40

Érdekes kis bejezés, más szemszögből, mint az eddigiek /kicsit borúsabb/, de tanulságos, mint mindig. Köszönöm.

gabuschka 2016.04.01. 16:21:49

@StanLee: Köszi! A HÁ más, mert nagyon nagy az olvasótábora, így egyértelmű, hogy sok féle kommentelő gyűlik össze. Én csak No-ról írok, így ez nem is érint mindenkit.

Szerintem az nagyon jó, hogy ennyire ki tudod zárni a külvilágot, mert így tényleg bárhol jól érezheted magad. Én is igyekszem kerülni a hangos véleménynyilvánítást mondjuk a politikáról, de szerintem itt No-ban elkerülhetetlen, hogy az ember képben legyen, mert sokszor előjön mint téma.
Nekem soha nem sikerül kizárnom a környezetem, inkább olyan vagyok mint egy kaméleon, hatással van rám, hogy hol élek. Ezért szeretnék itt maradni. :-)

gabuschka 2016.04.01. 16:25:12

@nemszólokmégegyszer: Nekem egész optimistának tűnt Laci beszámolója, csak a munkásszállós emlékek tették kicsit borússá. Szerintem is tanulságos. :-)

Realista vagyok 2016.04.01. 19:10:47

Erdekes volt ez a beszàmolò is. Bar Angliaban èlek, de mindig Nemetorszagba hùzott a szivem. Nem tudom megszokni Angliat.....A nèmet mentalitas közelebb all hozzàm illetve szerintem ugy altalaban a magyarokhoz is.

gabuschka 2016.04.03. 00:36:15

@Realista vagyok: Szerintem is, nekem egyszerűbb volt megértenem hogyan "működnek" a németek, mint az angolok. Otthonosabban érzem magam itt, sok szempontból olyan, mintha otthon élnék.

Herr Géza 2016.04.03. 15:07:33

Hát nem csodálom, hogy a magyar céges, munkásszállós világot ennyire emlegeti és így örül, hogy megszabadult tőle. Dolgoztam több magyar cégnél is, ahol napi tevékenység volt az embereink folyamatos balhéinak elrendezése, arról nem is beszélve, hogy milyen tapasztalatokat szereztem az egyébként békés, jámbor, meglett családapák munkásszállón, összezárva való viselkedéséről. Volt egy pár rémálomnak is rossz esetem....
De nagy gratula Lacinak, hogy önerőből ki tudott törni ebből az iszonyúan lehúzó közegből és kézbe vette saját sorsát.

gabuschka 2016.04.05. 09:53:36

@Herr Géza: Igen, szerintem is inspiralo ahogy szepen felepitette az eletet, es nem adta fel a celjait.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (34) Braunfels (1) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (25) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) frankfurt (4) Frankfurt (30) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (2) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) kirándulás (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (14) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (48) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (8) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (18) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások