Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Babára várós poszt update

Készül az a nászutas bejegyzés, csak még kelesztenem kell mire frissen ropogósan tálalhatom nektek. A blogolásban azt tartom felszabadítónak, és terápiás jellegűnek, hogy mindig írhatok arról, ami a leginkább foglalkoztat, és hiába tudom, hogy egy másik bejegyzést illene már posztolnom, ha egy téma annyira leköti a kis agysejtjeimet, hogy csak az mögé tudom az összes érzelmemet, indulatomat és lelkesedésemet pakolni. Így megadtam magam, a Londonos bejegyzést letettem aludni, helyette pedig ismét megnyitom a babavárós szelencét. Akik esetleg lemaradtak volna az előzményekről, itt tudják behozni az elmaradásukat. Hogy sikeresen megalapozzam a mai bejegyzésem hangulatát, el kell meséljem, hogy a Drágámmal összesen kettő dolgon tudunk úgy összeveszni, hogy komolyan fontolgassam korábban a szakítás, mostanság a válás gondolatát, a vita hevétől függően esetleg valamilyen testi fenyítéssel súlyosbítva, de szerencsére eddig mindketten megmaradtunk a verbális kommunikációnál. Az egyik ilyen téma a munkaidőm, a másik pedig a gyerek. Vagyis annak a hiánya.

Ma kissé szélesebbre nyitom a magánéletünk ajtaját, és nagyobb betekintést engedek a belső konfliktusainkba (ha szeretnétek, ha nem, ez van), hátha akkor a hasonló cípőben járó olvasók jobban megnyílnak, és elmesélik a saját tapasztalataikat a témában. Az interneten bóklászva mindig csak olyan írásokba futottam, ahol álompárok várták egymást támogatva a kicsit, de soha nem volt szó a házastársak között fellépő, a hiába való babavárásból fakadó feszültségekről. Érdekelne, hogy mások hogyan birkóztak meg a hosszú ideig tartó gyerekvárást kísérő frusztrációval. Nem tudom elhinni, hogy mindenhol csak békésen várakozó, egymást csendes, óvó szeretettel biztató párok vannak, mindenkinek egy csodaférjecskéje és csodafeleségecskéje van, akivel ugyanolyan kitartó nyugalommal és támogató szeretettel várják, hogy a kis trónörökös méltóztasson megfoganni. 
Mi meg a belezőkéssel kergetjük egymást a 34 négyzetméteren. 

Általánosságban elmondhatom, hogy békés szeretetben telnek napjaink, sőt az a szerencsés helyzet alakult ki köztünk, hogy minél több időt töltünk együtt, annál kevesebbet veszekszünk, így legalább az egyértelmű, hogy szeretünk egymás társaságában lenni. Legjobban mindig akkor sikerül összevesznünk, ha a munkámból kifolyólag mindössze napi egy órát töltünk együtt.

Vol. 1 Munka

Említettem, hogy a munkaidőm az egyik veszekedés forrásunk. A recepción műszakokban dolgozunk, vagy háromnegyed hétkor kezdek és fél négyig maradok, vagy délutános műszak esetén háromnegyed háromtól fél 12-ig vagyok beosztva. A Drágám bankban dolgozik, ami azt jelenti, hogy a helyes kis öltönyében becsattog mondjuk fél kilencre az irodába, majd nagyjából este 6, fél 7 körül hazajön, mindezt hétfőtől péntekig, szabad hétvégékkel, tervezhető élettel. Azt hozzáteszem, hogy egy hete váltott munkát, így nem tudom, hogy az új helyén mi lesz, mennyit kell túlóráznia, de eddig ez volt a rutinja. Nekem több rutinom is van, minimum a délelőttös és a délutános, de egyéb időpontokban is beoszthatnak minket dolgozni, sőt a beosztásunk akár egyik napról a másikra is változhat drasztikusan, ha valamelyik szokásos betegeskedő kolléga ismételten beteg lesz. (Milyen érdekes, hogy majdnem minden munkahelyemen voltak két havonta egy hét betegszabira angolosan távozó többnyire huszonéves kollégák). Ha délelőttös vagyok, akkor reggel öt előtt kelek, este pedig fél kilenc körül már csukódik le a szemem, ha délutános, akkor pedig még fél egykor is fent kukorékolok, mivel van, hogy csak addigra érek haza. A súlyosbító körülmény, hogy a Drágám nagyon rosszul alszik, akkor is, ha a szobában korom sötét, néma csend és hullaszag van, felébred két óránként csak úgy magától, majd vagy sikerül visszaaludnia, vagy nem. Ha nem sikerül abban a szent minutumban elszenderednie, amikor az álommanó álomport szórt a szemére, akkor átesik a holtponton és nem tud még egyszer elaludni. Természetesen ez a ritka csillagállás sosem akkor van, amikor én is el tudnék aludni, mert vagy alszom már, vagy még nem vagyok itthon. Alapvetően velem nem sok baj lenne, mert ha egyszer elalszom, meg sem moccanok, ugyanabban a pozicíóban ébredek mint ahogy elaludtam, nem horkolok, sőt mióta fogcsikorgatás ellen kaptam fogvédőt már tényleg olyan vagyok mint egy múmia. Csak akkor kelek fel, ha a mozdulatlanság miatt elzsibbad a fülem vagy a kezem. A Drágám említette is, hogy ő már korábban is tudta, hogy neki csak olyan barátnője vagy felesége lehet, aki némán és mozdulatlanul alszik, amúgy nem működhetne hosszú távon a kapcsolat.

A konfliktus főként akkor merül fel köztünk, amikor délutános vagyok, mert nagyjából éjjel egy, fél kettő mire elálmosodok annyira, hogy ne a plafont bámuljam hajnalig, és akkor is csak azért sikerül, mert mondjuk rásegítek a folyamatra egy pohár borral vagy kamillateával. Olvasni, tévézni, és telefont nyomkodnom sem lehet levezetésképpen, mert akkor a (pszichopata) Drágám idézem, nem tud az elalvásra koncentrálni. A napi rutinunk úgy néz ki, hogy egy ideig tűri mindkét fél a másik dolgait, ő a hajnalba nyúló borozgatásom, vagy én az ő szurkapiszka megjegyzéseit, hogy telefon -és alkoholfüggő lettem, míg egyszer csak robban a bili és jól összeveszünk. Én érvelek azzal, hogy jöjjön ő haza munka után este hétkor, mosson fogat, arcot, vetkőzzön le, majd irány az ágy és aludjon reggelig, ő pedig azzal, hogy nem vagyok rá tekintettel, mégis hogyan keljen fel és dolgozzon teljes erőbedobással három-négy órányi napi alvás mellett. Amúgy mindkettőnket megértem, és neki is meg nekem is igazam van, ezért nem is untatlak tovább "A rózsák háborúja"-val, mert gondolom bennetek is felmerült, ami már bennem is, hogy ideje volna egy másik beosztást kínáló munka után néznem. Valóban, hiszen nyelvtanfolyamra is szeretnék megint járni, és szeretném, ha lenne egy rendszer az életemben. Jó lenne hasonló időben étkezni, hosszú távon nem tesz jót az egészségemnek meg a combjaimnak az éjféli vacsorázás, vagy a reggel fél hatos erőltetett reggelizés, mert különben a leesett vércukromat keresgethetem a pultban az ebédidőig.

Itt kapcsolódik be a történetbe a gyerekvállalás körüli nehézség is, hiszen emellett a beosztás mellett igencsak nehéz a peteérésemet az együttlétünkkel összehangolni, ha aznap az egyik még nincs otthon, a másik meg már félholt a fáradtságtól. Tehát minden egyes körülmény arra biztat, hogy keressek egy másik munkát, de én a rendes, és korrekt (balek) mindig úgy gondoltam, hogy nem lenne szép dolog egy új helyen elkezdenem dolgozni miközben a babát is tervezzük. Mások szerint tennem kéne erre magasról, és inkább összpontosítsam a figyelmem az önéletrajzom csinosítgatására, és pályázgatásra, ha sikerül valami az kifejezetten jó, de az is lehet, hogy "mellékhatásként" majd megfogan az utód, mert nem azon túráztattam magam, hogy mikor lesz már gyerek, hogy dobbanthassak a munkahelyemről gyorsan. Ma tudatosult bennem, hogy úgy érzem magam, mint egy karámba zárt bika, legszívesebben kirúgnám az oldalát, csak azt nem tudom, hogy melyik oldalon lenne érdemes.

Vol 2.: Amikor a Drágám megoldaná az életem

Közvetlenül a munkaváltáshoz tartozik még egy kisebb téma, amelytől ugyancsak agyvérzés kerülget, amikor éppen felmerül köztünk. Azt tudom, hogy az is okoz bennem egy belső feszültséget, hogy attól félek, amint anyuka leszek, azzal egyben le is húzhatom a rolót a munkaerőpiacon, hiszen németül nem tökéletesen beszélő harmincas évei végén járó külföldi feleségekből előfordul néhány Németországban. Folyamatosan munkálkodik a háttérben a program, hogy oldjam meg a szakmai életemet, hogy a babázás után egy számomra megfelelő időbeosztást kínáló pozícióba mehessek vissza, ne pedig a hotel recepcióra éjfélig tartó műszakokkal. Feltételezem, hogy nálam ez is állhat a terméketlenség hátterében, hogy nem szeretnék kiszolgáltatva lenni sem a Drágámnak, sem a munkaerőpiac által behatárolt lehetőségeknek. Erre a Drágám mindig csak legyint, hogy ugyan, majd találsz valamit, valami részmunkaidőt, MINDEGY mit. Elmehetsz felszolgálni vagy egy ruhaboltba eladónak, a lényeg, hogy csinálj valamit, a fennmaradó időt pedig a gyerekkel töltheted majd. Az ötlet tetszene is, szerencsére a részmunkaidőben való munkavégzés nem ördögtől való Németországban, nekem mindössze a MINDEGY-el van bajon. Neki mindegy lenne, hogy a Dönert sütöm a török büfében, vagy ruhákat hajtogatok részmunkaidőben, számomra pedig nem. És ilyenkor szokott a gutaütés kerülgetni.
A következő pár mondat leírása előtt engedjétek meg, hogy elmondjak valamit. Egyik foglalkozást végző embert sem nézem le, mert őszintén úgy gondolom, hogy minden munkára szükség van ahhoz, hogy a többi jól működhessen. Ezt legjobban a szállodákban dolgozva értettem meg, hiszen lehet, hogy a sales menedzser eladja jó pénzért a báltermet egy négyszáz fős rendezvényt lebonyolítani kívánó cégnek, és masszív bevételt termel; de ha a takarító nem takarítja ki a szobát rendesen, ha a recepciós nem jelentkezteti be az összes 400 embert széles mosollyal, a szakácsok nem főznek ennyi emberre, a bankett pincérek nem szaladgálnak hajnal négyig a tányérokkal és poharakkal, amelyeket a mosogatók nem mosnak el rendesen, akkor többet biztos nem üzletel a cég a hotellel. Takarítottam lakást, felszolgáltam, most kiszolgálok, egyik munkát sem gondolom, hogy eszmeileg kevesebbet érne mint a másik, mégis nem szeretnék a jövőben egyik pozícióban sem tevékenykedni. Akkor sem, ha csak részmunkaidőben.
Már csak azt kellene kitalálnom, hogy akkor mit csinálnék pontosan, amely passzol az eddigi munkatapasztalatomhoz, és a nyelvtudásomhoz. Április elsején már egy éve leszek a recepción, úgyhogy leporolom az önéletrajzomat, és elkezdem a jelentkezéseimet elküldözgetni. Első körben irodai recepciós és koordinátori pozíciókat pályázok majd meg.

Vol 3.: Gyerek 

Már említettem, hogy a másik téma, amelyen igazán jót tudunk veszekedni, az a gyerek. A leendő persze, aki anyukám meséket megszégyenítő fantáziája szerint fent csücsül a felhőkön, lóbálja a lábát, és jókat röhög a leendő szülein, hogy na gyerekek, addig nem jövök, amíg nem csillapodtok le. Én azzal érvelek mindig, hogy szerintem többször kellene esélyt adnunk a megtermékenyülésemre (remélem értékelitek milyen ügyesen sikerült körülírnom), a Drágám pedig mióta beszélt egyszer egy darab urulógussal, azóta csak az ő szavait ismételgeti, miszerint négy nappal a nőstény tüzelése előtt már tartózkodjunk a szexuális élettől, hogy a fedeztetés sikerrel járjon. Na jó ezek az én szavaim voltak, de a Mostantólcsaknekihiszünk orvos úr úgy értette, hogy négy nappal a peteérés előtt önmegtartóztatás, majd a nagy napon a megerősödött hadsereggel lehet bevetésre indulni. Elgondolkodtam, hogy ez olyan lehet mint közgazdaságtanban a tökéletes piac fogalma, amelyről rengeteget kellett tanulnunk, ám már a definícióban is szerepel, hogy olyan amúgy nem létezik. Feltételezem létezik a tökéletes fogamzás esete is, ahol a Mindentudó doktor úr módszere hasznos lehetne, főleg ha a petém szólna nekem, hogy 'hellóka úton vagyok'. A Drágám szerint vannak nők, akik megérzik, hogy mikor van peteérésük, és nem csak úgy a vakvilágba próbálkoznak. Javasoltam már, hogy akkor menjen keressen egy szuper termékenységi istennőt, és alkossanak egy gyermeket, amúgy meg mutasson már egy ilyen látnok, tisztánérző nőt a közelünkben, hadd konzultáljak vele, de érdekes konkrét példát nem tudott mondani, csak hallotta, hogy vannak ilyen nők. Persze, pont ahogy vérfarkasok, meg vámpírok is. Ha éppen felnőtt módjára veszekszünk, akkor én azzal érvelek sikertelenül, hogy mindenki, aki körülöttünk teherbe esett mostanság (nem kevesen, mostmár igazán elárulhatná valaki hol osztogatják a terhes pirulát; az unokatestvéréék a negyedik babájukat, azaz a második gyereküket várják mióta mi próbálkozunk) úgy járt sikerrel, hogy a héten, amikor feltétetelezhetően a legtermékenyebb a nő nagyon sokszor csinálták. 
A Drágám válasza erre az volt, hogy ő nem egy kib.szott nyúl (idéztem becses szavait mert én nem szoktam itt káromkodni, és a f.cking rabbit-ot így sikerült értelmeznem), aki még évekig mind egy hülye napi ötször fogja csinálni, a spontaneitást teljesen kiölve a kapcsolatból, hogy mint egy tenyészállat teljesítsen időre, miközben azt sem tudjuk, hogy én egyáltalán egészséges vagyok-e. 

Szeptemberben írtam utoljára, hogy eltoltam a következő kezelést az esküvő utánra. Hiába a Drágám szerint én semmit nem teszek az ügy érdekében csak a mennyiséggel zaklatom, emelt hangerővel felhívtam a figyelmét a tényre, hogy már be is jelentkeztem a Kinderwunschklinik-re. Ahogy hazaértünk a nászútról, írtam a doktornőnek, hogy összeházasodtunk, szeretnénk ismét belevágni a folyamatba. Abban igaza volt, hogy húzódoztam a klinikán való megjelenéstől, mert még mindig szívesebben szeretnék természetes úton gyereket, de be kell látnom, hogy nekem is muszáj aktivizálnom magam , és legalább egy rendes kivizsgáláson átesnem.

Vol.: 4: Kinderwunschklinik újratöltve

Legutóbb ott függesztettük fel a kezeléseket, hogy én megkaptam minden egyes szükséges oltást, és vettek vért ismételten, hogy a hormonszintemet ellenőrizzék. A progeszteron hormon szintjét vizsgálják ilyenkor a szervezetben, amely a terhesség fenntartásásért felel és a feltételezett peteérés után kell mérni. Az én eredményem nagyon alacsony lett, így írt a doktornő, hogy ismételjük meg két nappal később a vizsgálatot. Ismételtem befáradtam, majd jött az eredmény délután, hogy az érték éppenhogy elégséges (knapp gut), tehát a szervezetem nem egy progeszteron gyár, de a szükséges mennyiséget termeli. Mint kiderül azért volt az első eredmény annyira alacsony, mert a huncut petefészkem abban a hónapban kicsit később érlelte meg azt a petét, tehát a méréskor még el sem kezdett emelkedni a hormonszint a véremben. Azért huncut, mert olyan is volt, hogy sokkal hamarabb tette meg. Nekem ilyen bújkálós, cselezős petéim vannak.
Házi feladatnak azt kaptuk amikor abbahagytuk a vizsgálatokat szeptemberben, hogy amíg nem jelentkezünk a klinikán ismét, a következő mestruációm elmúltával minden egyes nap pipiljek egy hormonszintet vizsgáló papírdarabra reggelente (külön mutatvány a reggeli kávé előtt egy fél centis csíkra úgy rácélozni, hogy lehetőleg a kezemet kihagyjam az élményből). Ez a teszt hasonló elven működik mint egy terhességi teszt, csak nem ugyanazt a hormont mutatja ki. Ha érik a pete (már egy nyomorult ízeltlábúnak érzem magam a hülye petéimmel) akkor a női szervezet elkezdi az LH hormont termelni, a varázsteszt meg kimutatja, így akkor indulhat is a hancúr, és a gyerek is sínen lesz iziben. Vettem tíz kis csíkocskát, és szorgalmasan tesztelgettem reggelente a hetediktől a tizenhetedik napig. Zéró, nul, nuku eredménnyel. A bosszantó pedig az volt, hogy a testem produkálta a szokásos termékenységi tüneteket, mégsem lett semmilyen eredmény.
A házi feladat második része az lett volna, hogy amikor a papíron pozitív eredményt látunk akkor egy napon belül közösüljünk, majd befáradjak egy, a hormonszintemet megtámogató tablettáért a klinikára. Mivel a házi feladat első részét nem sikerült teljesítenünk, így a tablettáért sem mentem be.
Mindezt megírtam a legutóbbi emailemben a doktornőnek, így az lesz a következő lépés, hogy amint megjön a menstruációm fel kell őket hívnom, hogy a ciklusom második és ötödik napja között egy ismételt vérvétellel megmondják pontosan, hogy abban a hónapban mikor kell a Geschlechtsverkehr-t közösen megülnünk, majd másnaptól a hormontablettákkal erősítést küldenem a megszeppent petémnek. 

 

Köszönöm, hogy végig olvastátok, majd innen folytatom a témát. Aktivizáltam egy Babanapló nevű menüpontot is, a jövőben oda gyűjtöm a babás írásokat.

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!

 

 

Kép: http://www.pokinyeung.com/

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr278379368

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sellőlány 2016.02.11. 08:46:36

Hello Gabuschka! Már egy jó ideje olvasom a blogodat, látom a hozzászólásaidat is itt-ott (pl. HÁ), ami alapján egy frankó, nagyon egyben lévő, a világ dolgai felé nyitott, egyúttal azokat reálisan ismerő-felismerő személy képe rajzolódott ki számomra. Bírom azt az a fajta iróniát és látásmódot is, ahogyan a dolgokat kezeled. Egyáltalán, hogy azokat észreveszed. Egy dolgot nem tudok összepasszintani csak ezzel a képpel, ez pedig a már számos alkalommal általad őszintén kivesézett konfliktusforrások sora a Drágáddal. Szerintem jól tudod, mire célzok ezzel... (és nem a kulturális különbségekre természetesen). Mindenféle előjel, hülye helyzetek utáni rossz érzés, rokonok, barátok be- és elszólásai után, szerinted ezek megoldódnak-e (javulnak-e) majd egy gyerek születésével? Egy férfi panaszkodása az éjjeli zajokra számomra felkiáltójel egy gyerek vállalása előtt, ahogy mindenféle helyzethez nem illő (gyerekes, egoista?) reakció, amikor az ő dimenziójába valami nem passzol bele. Mindezt úgy, hogy egy anno maga választotta, kb. agglegény igényszintet is épp, hogy megütő baráti-bérleti lakáskában nyivákol? Vajon leesett már neki, hogy már nem egyedül él, sőt megnősült és a házasság mint olyan, már 2 (illetve több) emberről szól? Sőt a társnak, mint olyannak saját ambíciói, vágyai is lehetnek? Tisztelem a türelmedet és a pasihisztiket kellő humorral viselő hozzáállásod, de kérdéses, meddig fog még megvédeni ez a szemüveg? Jobb, ha tudja, hogy a nők nagy százakéka már rég rávágta volna az ajtót, és a tűzrőlpattantabbak meg még jól be is törték volna a képét előtte.

nemszólokmégegyszer 2016.02.11. 12:37:51

Derűs vagy és jó a humorod. A húgom és a párja közötti veszekedéseket /a húgom sárkánykodik és leüvölti a párja haját az esetek 95%-ában, amit az általában csendben tűr/ én családon belüli konfliktuskezelésnek nevezem. Az egyik ordít, a másik tűr, aztán fordított helyzetben /5%/ a másik ordít, az egyik meg bőg. Másnapra szent a béke. / Egyébként ez tipikusan az a két dolog, amin "egy jó veszekedés simán segíthet". :-) A másik munkahelyi problémái/feladatai és a gyerek /ha még nincs azért, ha van azért -van sapka, nincs sapka nyuszika-/. De ha a munkahelyén nem vezetheti le az ember a dühét /kivel szemben is? kollégák-dőreség, beosztottak-aljasság, főnök-hülyeség/ és még az ellenőrrel vagy kalauzzal /szerencsétlen kerül kapcsolatba az utassal, nem a jegykiadó, vagy az igazgató/ sem panaszkodhatja ki magát, nem veszekedhet, ordítozhat, akkor ki a célalany? Aki a legközelebb áll hozzád, mindig kéznél van, és különben is a vihar elvonultával mindig kiderül az ég /na, jó, ha alapos ok van rá, pl. félrelépéses "ficam", akkor nem/ és egyébként is Ő az, aki úgyis megbocsát.

Jómagam nem vagyok vallásos, de egyszer rávettem magam, hogy ALAPOSAN végigolvassam a Bibliát. A neten meg a közösségi oldalakon is csupa édibédi, bájos, szeretetteljes dolgokat írnak, pedig:

„Prédikátor könyve 3. rész
...
Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
...
Ideje van a keresésnek és a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
...
Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.
...
Megismertem, hogy nem tehetnek jobbat, mint hogy örvendezzen kiki, és hogy a maga javát cselekedje az ő életében.”

Tehát mindennek ideje van: a dühnek, hadakozásnak és az önzésnek is. Persze kellő visszafogottsággal, a "point of no return"-ön belül. Ha jól érzed magad a bőrödben, az erőteljesen pozitívan hat a másikra is, és fordítva is. Egy tisztességesen működő párkapcsolatban a másik öröme az enyém is.

Egyébként jó poszt volt, mint mindig. Fel a fejjel, nincs ott semmi gond. Csak idehaza akarja a kisebbik /nem is létező/ kormánypárt, hogy a férfiak tenyészkanok, a nők meg anyakocák legyenek. Ha majd a klinikán mondják, hogy ketyeg az órád, akkor kell a donáció. A legideálisabb donor pedig kéznél van. :-)

gabuschka 2016.02.12. 09:15:21

@sellőlány: Szia Sellőlány! Először is köszönöm a hosszú és őszinte kommentedet, nagyra értékelem, amikor valaki veszi a fáradtságot és elmondja amit gondol!

Van nekem egy nagyon okos barátnőm, aki mindig elmondja, hogy szerinte azért nem lehet objektíven véleményt alkotni egy másik ember párkapcsolatáról és a döntéseiről, mert egyrészt mint kívülálló csak annyit látunk és értünk a szituációból amennyit a mesélő enged, másrészt minden egyes embernek más fér még bele a tűrésküszöbébe. Konkrét példákat nem fogok írni, mert itt minden ismerősöm tudja, hogy ki vagyok és nem szeretnék senkit feleslegesen megbántani; de körbenézve az ismeretségi köröm férj -és barátfelhozatalán, őszintén megmondom, hogy egyikük sem kellene, mert mindenkiben találtam egy-vagy kettő olyan tulajdonságot, amitől elkerekedik a szemem, hogy ezt meg miért tűri a párja, nekem nem férne bele. (Feltételezem ezek az említett férfiemberek sem kaparnának utánam. :-)) Nem mellesleg mindegyik rendes, normális, barátként tökéletesen funkcionáló ember, de nekem akkor sem, ha az utolsó a lakatlan szigeten. Érted mire gondolok.
Azt a posztban is leírtam, hogy alapvetően harmonikus a kapcsolatunk, nekünk ez a kettő téma a gyutacs, ahogy korábbi párkapcsolataimban is mindig volt valami. Szerencsére mindkettő könnyen orvosolható.
Igyekszem mindig objektíven leírni a szituációkat, de gondolom árnyalná a konfliktus leírását, ha az ő szemszögéből is megnézhetnénk a történetet.
Szerintem én nem vagyok az a szerelmetes típus, szeretem a Drágámat, de pontosan tudtam, hogy mit írtam alá január 15-én. Nem egy "easy cookie" ahogy magát szokta nevezni, de ha baj van számíthatok rá. Szerencsére azt is mindig tudatja velem, hogy nem minden sarkon akad olyan nő, aki elviselné a hülyeségeit. Amúgy meg fontos dolgokban úgyis bulldogként ragaszkodom a véleményemhez, akkor úgy lepereg rólam a hisztije, hogy felőlem a guta is megütheti, de akkor sem. :-)
Amúgy adtál egy jó, érvelésre kitűnő mondtatot, hogy mostmár ketten vagyunk a párkapcsolatban, és nem egyedül éli a szabad életét, ezentúl ez lesz a jolly joker mondatom. :-)
A gyerektől nem várom el, hogy megoldja a konfliktusainkat, sőt valószínű, hogy majd kiélezi őket, de ez minden kapcsolatban így van. Már trenírozom a Drágám, hogy készüljön az éjszakai sírásra, sőt, ő fog virrasztani, mert úgysem tud aludni. :-)
Remélem így már kicsit érthetőbb a döntésem, és valóban, én nem vagyok kifejezetten egy tűzrőlpattant alkat, a mi kapcsolatunkban a Drágám tölti be az idegbajos szerepet. :-)

Köszi még egyszer a hozzászólásod!

gabuschka 2016.02.12. 09:57:43

@nemszólokmégegyszer: Szióka, mindig meglepsz valami újabb kommenttel, ma például a Bibliából való idézettel. Szerintem a te hozzászólásaid már elválaszthatatlan részét képezik a bejegyzéseimnek. :-)

Jót nevettem a húgodék veszekedésein, szegény sógorod egyszer emelné fel a hangját, akkor meg a sírással kell megküzdenie. :-)
Minden kapcsolatban van konfliktus, remélem nemsokára már a ded-et dajkálva olvashatom vissza a bejegyzésem, hogy micsoda felhajtást csináltunk, pedig csak egy kicsit kellett volna türelmesnek lennünk. :-)

sellőlány 2016.02.12. 10:28:29

@gabuschka: Örülök, hogy találtál benne használható gondolatot. Természetesen nem érzem úgy, hogy kívülállóként bármi több rálátásom lehetne a problémáitokra, mint magatoknak, nem is ez lett volna a kommentem célja. Inkább a rálátás arra, hogy sok minden nincs még tisztázva a "nagy feladat" előtt. Ahogy abban sem kételkedem, hogy tudod mit írtál alá januárban, a kérdés inkább az, a párod, tudja-e. ;-) A mi esetünkben a dolgok megbeszélése mindig előbbre vitte az életünket, mint a parázs viták, persze ehhez az is kellett, hogy passzoljunk is egymáshoz, és ne legyünk forrófejű 20 évesek, az élet dolgait kb. hasonlóan lássuk, hasonló legyen az értékrendünk stb. Szerintem ez nektek is segítene, persze ha a Drágád automatikus reakciója az idegbaj, ez azért nehéz terep lehet. ;-) Sajnos elég sok válást látok a környezetemben, és ezek fő oka, hogy már régóta nem hajlandóak kommunikálni egymással a felek. A kapcsolat elején még, a "tetszik, hogy stílusos, jó munkája van, értelmes"- ből hogy lesz ugyanaz a nő "a pénzt ruhákra elverő picsa, akinek előbbre való a munkája, mint a családja, főzni nem főz, szerencsétlen idióta" és megcsalja egy lestrapált tehénnel. Közben persze nagy nehézségek árán összehoztak egy "hercegnőt", pár évig kitartott a projekt, volt közös nevező. Most már nincs... Pedig lehet, hogy annak idején egyszerűbb lett volna megbeszélni... Drágám, nem topisidom le, főzni se fogok jobban, igyekszem megbeszélni a főnökömmel, hogy 10+ óra helyett csak 8-van dolgozom... Lássuk, mi a te véleményed erről... stb. Szóval csak ennyi, többet nem is zavarok.

nemszólokmégegyszer 2016.02.12. 16:22:38

@gabuschka: Örülök, ha tetstik a mit válaszolok/kommentelek. Csatlakozni sokkal könnyebb, mint vélelemtényt kialakítani. A húgom párja pedig hat éve nem a férje, mert akit havi rendszerességgel rendőrségi látletessel vernek össze a tinikorú fia szeme láttára, azzal nem szabad együtt lenn /hát erről egyelőre ennyit/ i. Persze, amit írtam, jóban-rosszan. De ha az egyik hiába, ha a másik rossz, de ez nálatok istennekhála, és két intelligens, okos, szerető, szerethető embernek mindig, minden megoldható . Minden nap adjál hálát, hogy egy ilyen "nehéz emberrel" hozott össze a sorsod . Szerintem csendben Ö is ezt teszi /tenném én is, ha tehetném/. És fejet föl, azaz fel a fejjel. Első a "cél", a többi mind csak másodlagos. /Persze a cél eléréséhez kell egy csapat -aki a párod../ :-)

Bocs, hogy terheltelek. Mindig jó, ha visszaírsz Egy nagyon jó és hálás blogger vagy. Miért is nézem naponta, miért is írok? És miért is válaszolsz?,

gabuschka 2016.02.15. 13:56:02

@gabuschka: Egyáltalán nem zavarsz és nem is zavartál, szerintem minden blogoló örül annak, hogyha valami reakció érkezik az írásaira. Annak meg különösen, hogyha udvarias, őszinte véleménnyel találkozik.
A jelenséggel én is sokszor találkoztam, 5 év együtt, nagy szerelem, egy, esetleg két gyerek, majd mindketten valaki más mellett kötöttek ki. Ezt mindenképpen el szerettem volna kerülni, és remélem el is fogom, épp ezért estem már át a ló túlsó oldalára mielőtt a Drágámmal megismerkedtem. Annyira tartottam attól, hogy egy rossz házasságba ragadok bele, hogy senki nem volt elég jó. Sokáig is voltam egyedül, ami alatt sikerült átgondolnom, hogyha szeretnék családot, gyerekeket, férjet, akkor jó lenne ha lebontanám a negatív falat amit magam köré húztam, mert az a jótól is távol tart, nem csak a csalódásoktól.
A Drágám volt az első olyan férfi az életemben, akit nem tudtam levakarni magamról akkor sem amikor a szokásos hangulatingadozásaim miatt egy napon belül kellett elviselnie a gonosz beszólásaimat (pl, hogy lassan olyan lesz mint egy kövér majom ha ennyi csokit eszik), a kedvességemet, a kicsattanó jókedvemet, majd megint a fogalmam sincs honnan jött szomorúságomat. A női lét szépségei. :-)
Azt akartam ezzel írni, hogy szerintem mi is jól átgondoltuk ezt a dolgot, látom mik a hátrányai, de azt is, hogy milyen jó tulajdonságai vannak. Például, hogy elviseli, eszméletlen rendetlen vagyok. Először elpakol utánam, egy idő után veszekszik, hogy utálja ezt a disznóólat, na ilyenkor megkönyörülök, és elpakolok, de mindig mondom neki, hogy én egy művész vagyok, azok meg mindig kupisak, és ilyenkor csak nevet. :-)
Amúgy meg olyan ez a házasságosdi, hogy az ember meghoz egy döntést a legjobb tudása szerint, és reméli 5-10 év múlva is úgy fogja gondolni.

A kommunikációnkon kell még dolgoznunk az biztos, de már így is rengeteget fejlődtünk a kezdetekhez képest. Mindketten egyre jobban figyelünk arra, hogy mindkettőnk kívánsága teljesüljön.

Azt hiszem befejezem a válaszomat, mert már nagyon okoskodósra sikerült. :-)

gabuschka 2016.02.15. 14:05:19

@nemszólokmégegyszer: Elég szomorú a húgod múltja, félreértettem amit a kommentben írtál, nekem ott kedves civakodásnak tűnt, nem látleletes történetnek.

Sünmalac 2016.02.16. 14:24:48

Szia,

Ne aggódj, nem csak te szívsz rettenetesen a teherbeeséssel :(

Az ismerősi körben több párnak (és nekünk is) több éves tortúra volt. Kitartást, idővel sikerülni fog! Azt javaslom, beszélj egynél több orvossal, mert inkompetens emberek minden szakmában vannak, kolleginánál egy orvosváltás után derült ki, hogy tulajdonképpen van egy diónyi kinövés az egyik petefészkén. Mindezt 3 év próbálkozás után.

Annyi biztatást tudok adni, hogy a kezedre pisilés igazán apróság lesz, mihelyt megjön a gyerek, és teljes beletörődéssel fogod elfogadni, ha hajnali kettőkor a poronty egyetlen vidám sugárral végigpisil téged is és az utolsó tiszta pizsamáját is!

gabuschka 2016.02.17. 08:32:46

@Sünmalac: Igen, én is tapasztalom, hogy néhányan pikk-pakk teherbe esnek, de nagyon sokan szorulnak segítségre.
Mi egyelőre meg vagyunk elégedve a doktornővel, bár még a folyamat elején tartunk. Hozzáértőnek tűnik de egyben meghallgatja a mi kívánságainkat is. Tegnap voltunk nála és említettük, hogy szeretnénk felpörgetni az eseményeket, már hozta is a papírokat, hogy mit hol kell aláírnunk, vagy aláiratnunk, így valószínű egy-két hét múlva már élesben próbálkozunk.

Látom tapasztalatból beszélsz. :-) Biztos imádnivaló akkor is ha végigpisil. :-)
Köszönöm, hogy írtál!!

Pixynor 2016.03.06. 19:51:37

Szia Gaubschka!
Már ismerlek, máshonnan, de most jutottam el odáig, hogy rátaláltam a blogodra és elkezdtelek olvasni, és meg kell mondjam, nagyon tetszik, amit itt találtam. Tetszik, hogy őszintén írsz olyan dolgokról, amikről mások tényleg nem beszélnek.
Azért is érdekes ez a babavárós rész számomra, mert szerencsére, nekem nem volt ilyen gondom. Mikor úgy döntöttünk abbahagyjuk a védekezést, fura volt elképzelni az első együtt lét után, hogy akár terhes is lehetek már, de persze nem lettem az, megjött szépen, ahogy kell és kb ugyanezzel a lendülettel az egész ki is esett a fejemből. Igaz mi is azt beszéltük meg, hogy abbahagyjuk, ha lesz valami lesz, ha nem, akkor még bőven van időnk utána járni egyéb lehetőségeknek. Aztán egyszer fél év múlva kb. késett egy napot, az addig szuper pontosan érkező dolog, és ott hirtelen már tudtam és megéreztem (ez főleg a túl szűk farmeromnak is köszönhető volt), hogy akkor itt már van valami, és lőn...
De nálunk nem volt ilyen tudatosság, hogy akkor most gyereket akarunk. Nem tervezgettünk semmit e téren, nem is gondoltunk rá. Éltük és élveztük az életet, akkor még erősen szerelemben. :)
Viszont mai napság én is nagyon sok olyan ismerőssel rendelkezem, akik ugyanezzel küzdenek, mint Te, és nagyon remélem, hogy előbb vagy utóbb, de megadatik Nektek a Drágáddal a baba.

A másik, nagyon furcsa, hogy a férjed ilyen rossz alvó. Ez többnyire a nőkre jellemző, és bizony, ha neked így"vigyázba kell állnod" alvásidőben, mi lesz ha jön a baba? Neki aztán hiába mondja majd a párod, hogy akkor egy mukkot sem reggeli. Szóval baba esetén, nagyon sok álmatlan éj vár majd rá, de legalább majd ő akkor ellátja este a kicsit. :)

gabuschka 2016.03.07. 12:38:41

@Pixynor: Szia Pixy! Én már követlek egy ideje, ezért is bátorkodtalak a blogodban használt beceneveden köszönteni. Örülök, hogy benéztél, írtál, és hogy tetszett amit itt találtál. Köszönöm a bátorító szavaidat is a babavárással kapcsolatban.

Mostanában mivel sokat foglalkozom a témával én is hallottam mindenféle történetet, akár olyan párokról, ahol hiába fiatalok mindketten, mégis nehézségekbe ütközik a fogantatás, és olyanokról is, ahol a pár hölgy tagja 37 évesen spontán teherbe esett az első hónapban, amikor nem védekeztek. Mondanám, hogy olyan ez mint a lottósorsolás, de mivel nem hiszek a szerencsejátékokban, így inkább elfogadom, hogy itt nem lehet logikus magyarázatot találni mindenre.
Mi több mint másfél éve egyáltalán nem védekezünk, ezért vettünk orvosi segítséget igénybe, én is 33 leszek hamarosan, nem érdemes tovább várakoznunk. Legközelebb ha egyszer sikerül befejeznem a posztot, pont a fejleményekről fogok írni.
A másik dolog, amikor megkérdeztem, hogy miként szeretné majd a síró csecsemőt rávenni az éjszakai alvásra, csak azzal érvelt, hogy az nem fogja zavarni, mert az az ő pici kicsi babája lesz... Hát kíváncsi leszek, majd készítek be magamnak popcornt, hogy végigmozizzam ahogyan türelmesen altatgatja a kicsit. :-) Másrészt én is így gondoltam, ha ő úgysem tud aludni, akkor majd ő lesz az éjszakás nálunk.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások