Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Bemutatom a szomszédom 1 - Ismerd meg Nikit!

bemutatom_a_szomszedom3.jpg

Bemutatom a szomszédom egy interjúsorozat a blogon, célja, hogy rendszeresen bemutasson Németországban élő magyarokat, akik beszélnek a beilleszkedésről, a munkavállalásról és a kiköltözést követő első benyomásokról is.

 

 

 

 

 

Első interjúalanyom Niki, aki lassan másfél éve él Németországban. Roppant céltudatosan építi az új életét, szorgalmasan tanulja a német nyelvet, hiszen korán felismerte, hogy megfelelő nyelvtudás nélkül nem lehet előrébb jutni. Azt hiszem lenne mit tanulnom tőle, nála biztos, hogy nem a Schweinehund hordja otthon a nadrágot.

Sajnos személyesen még nem ismerjük egymást, bár kiderült, hogy egy városból, sőt egy kerületből is származunk. Ismerjétek meg Nikit!

 

  1. Kérlek, mutasd be magad pár szóban!

26 éves leszek májusban, Budapestről azon belül is Újpestről érkeztem Németországba 2014 júniusában. Másfél éve élek Németországban, azon belül is Rheinland-Pfalz megyében Bad Neuenahr-Ahrweiler a kis város ahol napjaimat töltöm.

niki.jpg

 

  1. Miért esett a választásod épp erre a városra?

Egy ismerősöm ebben a városban él már nagyon régóta, és ő foglalkozik munkaerő kiközvetítéssel, az ő révén kerültem ide.

 niki_map.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  1. Miért költöztél ki külföldre?

Nagyjából 16 éves lehettem amikor elhatároztam, hogy külföldön szeretnék élni, ám úgy igazán 18 éves koromban érett meg a gondolat, hogy elindulok. Nem mellesleg akkor ütött be a gazdasági válság, ami Magyarországot erősen megrázta. 
Akkor még együtt voltam a most már expárommal, aki amerikai-magyar kettős állampolgár. Mióta együtt voltunk azóta terveztük, hogy az USA-ban szeretnénk élni. Így jött először igazán a gondolat: külföld.

 

  1. Ez volt az első alkalom, hogy elköltöztél Magyarországról?

 Igen ez volt az első alkalom és annyira megszerettem ezt a helyet, hogy úgy döntöttem innen már nem szeretnék tovább állni. Még a nagy amerikai "álomról" is lemondtam

 

  1. Hogy érezted magad a kiköltözésed utáni első héten? Milyen első benyomást szereztél?

Az első benyomásom nagyon pozitív volt. A németek befogadóak, toleránsak, kedvesek és barátságosak. Megérnének egy külön blogbejegyzést, ez egy hosszabban kifejtendő téma (Niki nemrég kezdett el blogot írni). Jól éreztem magam, de mivel a családom nélkül voltam teljesen egyedül, a páromat akivel akkor már 6,5 éve együtt voltunk otthon kellett hagynom, egy olyan munkát végeztem amit még sosem csináltam és fizikailag iszonyat megterhelő volt (sokan nem gondolnák), és mindenki egy olyan nyelven beszélt amiből nem értettem szinte semmit, hát nehéz volt. Minden este sírva feküdtem le aludni, szó szerint. Fájt mindenem. Fizikálisan a munkától lelkileg a szeretteim hiányától szenvedtem. Honvágyam egy percig sem volt.

 

  1. Mivel foglalkozol? A tanult szakmádban maradtál? 

Átmenetileg (mert nem az a végcél) felszolgálóként helyezkedtem el egy étteremben, amely egy szállodához tartozik. Nekem ez csak egy állomás, amíg a nyelvet nem tudom/tudtam annyira jól, hogy ha nem is feltétlenül elsőre a szakmámban, de legalább irodában dolgozhassak.

 

  1. Mesélj egy kicsit a hétköznapjaidról, hogyan telik egy napod/munkanapod?

Egy munkanapom úgy telik, hogy általában délután 2-re megyek dolgozni, és zárásáig maradok (amíg van vendég). A zárás változó, volt már este hét is de szezonban általános az éjfél, hajnali 1, persze vannak kivételes esetek mint a borfesztivál amikor hajnali 3-kor végeztünk. Abban az esetben ha az ember sok túlórát gyűjt össze akkor előfordul, hogy következő hétre úgy osztják be, hogy pl. este 6-ra menjen dolgozni, így kicsit le lehet faragni a túlórákból. Mivel mindig délutános műszakom van, így délelőtt el tudok intézni mindent amit szeretnék, és ki is tudom aludni magam. Eltelt egy kis idő mire átálltam az irodai életről (6 év után) a vendéglátásra és az éjszakázásra.

Ha szabadnapos vagyok akkor mindig van valami, szinte sosincs olyan, hogy itthon üljek. Barátok, kirándulás, mozi, vagy csak egy összeülős beszélgetős este.

 

  1. Mivel töltöd a szabadidődet? 

A szabadidőm, amiből mondjuk szezonban nem sok van általában barátokkal, ismerősökkel es tanulással töltöm. A tanulást nagyon fontosnak tartom. 1,5 év alatt sikerült elérnem, hogy 2 hét múlva B2-es szinten nyelvvizsgázom. Úgy gondolom aki itt akar élni, beszélje a nyelvet minél jobban. Ne legyen ráutalva senkire apró-cseprő dolgok miatt sem. Én csak így tudom itthon érezni magam. Ezért mindent meg is teszek. Például egy nagy fogadalmam, hogy amig nem beszélem a nyelvet felső fokon, addig nem olvasok könyveket magyarul es nem nézek filmeket magyarul, csak németül. Eddig sikerült.

Ezenkívül szívesen fedezem fel a környékbeli nagyvárosokat. Németország hatalmas! :)

var_1.jpg Bad-Neuenahr-Ahrweiler

 

  1. Milyen különbséget érzel a kinti és az otthoni munkahelyi atmoszféra között?

A különbség érezhető. Az ember ha tesz érte, felküzdi magát odáig, hogy elnyerje a német emberek bizalmat es tiszteletét akkor megbecsülik. Engem például egyszerűen nem akarnak elengedni, többször kaptam ezalatt az idő alatt fizetés emelést, és győzködnek, hogy maradjak még. A kollégákkal is jól kijövök, persze itt is vannak kisebb ­­- nagyobb viták, de úgy gondolom ez normális. A légkör szuper és ez a fontos. A németek iszonyatosan tudnak dolgozni es ugyanezt elvárják tőlünk is. Hatalmas munkabírásuk van.

  1. Mit tartasz a legnagyobb különbségnek a magyarországi és a németországi életed között?  

A biztonság érzetet. Felkelek reggel és nem kell arra gondolnom, hogy holnap is lesz-e munkám; ha bemegyek ma dolgozni nem fogják-e közölni, hogy „köszi de holnaptól nem kell jönni“. Még ha történne is ilyen, az ember tudja, hogy amíg egészséges, két keze és két lába van SOHA nem lesz olyan, hogy ne legyen munkája. Munka van, csak sokan nem szeretnek dolgozni es tenni érte. Aki tesz, lelkiismeretes annak mindig lesz munkája. Ez az érzés hatalmas. Persze mivel Magyarországon nőttem fel, dolgoztam, így az érzést nagyon nehéz elfogadni, és legyőzni a felelmed, hogy ne gondolj mindig ilyesmire, és ne féltsd a "feneked".

Másrészről pedig az ember ki tudja fizetni a számláit. És még marad is. 

Ami még számomra meglepő es érezhető különbség, mikor az ember elmegy egy állásinterjúra és érzi, hogy nem ő könyörög effektíve egy munkáért hanem érte állnak sorba. Na ezt nem érzed Magyarországon, hacsak nem vagy atomfizikus. :)

  1. Mennyi ideig tartott barátokat szerezned?  

Nagyon hamar lettek barátaim. Persze először ismerősök, akikből barátok is lettek néhányan. Nagyon sok magyar és nagyon sok német barátom és ismerősöm lett. Ezzel ténylegesen akkor szembesültem, amikor a születésnapomat ünnepeltem. Sokan gyűltünk össze, hol magyarul hol németül kellett beszélnem, annyira vegyes volt a társaság. Jó érzés volt. A németek nagyon barátkozóak, így nem nehéz barátokat szerezni. Még akkor is, amikor annak idején nem volt túl jó a német nyelvtudásom, hívtak, hogy munkán kívül talalkozzunk, igyunk egy kávét vagy menjünk el valahova.

  1. Voltak mélypontjaid a kiköltözésed óta? Ha igen, hogyan sikerült átlendülnöd rajta?

Voltak. Főként a privát életemben. Túllendülnöm a barátok segítségével sikerült. Ha az ember egyedül van (mert időközben az akkori párommal szétmentünk, bár ő is itt el ebben a városban) nagyon nehéz ezeken a dolgokon túllenni. Kellenek a barátok, nélkülük nem biztos, hogy ment volna. Na meg persze az idő. Az dolgozik, úgy hogy észre sem vesszük.

  1. Tapasztaltál bármilyen különbséget a kinti és az otthoni randizási szokásokban? 

Még sajnos (?) nem volt szerencsém randizni itt, elfoglalt vagyok, most építem az életem. Nem foglalkozom ilyesmivel persze nem is zárkózom el, ha jönni akar jönni fog.

 

  1. Pároddal élsz kint?

Már nem, igaz utánam jött,  de előtte fél évet külön voltunk, ő otthon én itt. Itt kint már csak 4 hónapot éltünk együtt. Sajnos nem úgy alakultak a dolgok és a külön töltött idő felszínre hozott néhány dolgot ami alapján úgy láttuk, jobb ha lezárjuk.

 

  1. Milyen tanácsot adnál egy Németországba költözni készülődő embernek?

Nem is tudom. Nem akarnék hirtelen sok sablon tanácsot felsorolni, de első sorban a fontos az, hogy ez sokkal keményebb mint bárki is gondolná aki meg nem csinált hasonlót végig. Én azt mondtam annak idején annak aki kiérkezett es engem kérdezett előtte, hogy: "Felkészültél? Sírni fogsz...nagyon sokat, az első fél év piszok nehéz! El tudod képzelni milyen nehéz ez? Na akkor szorozd meg azt még 10-el!"

Szorgalom, kitartás. Ez a két legfontosabb dolog amit hozz magaddal! És persze a türelem. Ez egy türelem játék, újra kell épiteni az egész életed. Minden szempontból, a munka a szociális háló, minden....

Ez a lelki része. A "fizikai" része pedig a nyelv, ha van rá lehetőséged indulás előtt egy alapfokú gyorstalpaló minimum. Nem, nem fogsz tudni utána beszélni, de meglesznek az alapjaid amire könnyebb lesz épiteni.

Sokan gondolják, hogy jaj persze oké lelki blabla én majd úgyis túlélem, nem vagyok én olyan lelkis. Tévedsz...

 

Ha szeretnél szerepelni a (nagyszerű, kihagyhatatlan, ámulatba ejtő) sorozatban, és Németországban élsz, írj nekem a frankfurtimesek(kukac)hotmail.com címre, vagy a Facebookon!

 

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is! 

 

Képek: hamburg.de; der-takt.de

 

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr988352974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemszólokmégegyszer 2016.02.03. 08:18:11

Jó kis írás, mint mindig. :-)

gabuschka 2016.02.03. 12:35:43

@nemszólokmégegyszer: Épp mint a hozzásszólásod! :-)

StanLee · https://newsroll.net 2016.02.03. 13:13:59

Jo lesz ez a sorozat. Lesz benne olyan is ami negativ, vagy pesszimista hangvetelu? Nem szeretem, ha mindenki csak a jot mondja, az arnyoldalakrol is akarok hallani.

Amugy en eletemben 3 dolgot bantam meg eddig, abbol az egyik, hogy nem fitalabban, rogton egyetem utan jottem ki dolgozni. Azt a sok lehetoseget amit elszalasztottam ez altal nagyon banom...

gabuschka 2016.02.04. 11:03:10

@StanLee: Örülök, hogy megint írtál!
Egyelőre mindenki pozitívan látja a dolgokat, legalábbis a válaszok alapján. Adtál egy jó ötletet, kérdezek majd a negatív tapasztalatokról is, mert lehet azért válaszolt mindenki pozitívan, mert a kérdéseim is olyanok voltak. :-) Köszi a visszajelzést!

Én azt bántam meg, hogy nem jöttem ki külföldre tanulni. Sajnos a huszas éveim elején még volt jó rálátásom a trendekre, és a környezetem sem tudott ebben jól segíteni. De ha máshogy alakult volna az életem, akkor sok fontos emberrel nem találkoztam volna.
Mindenesetre a lassan 17 éves öcsémet állandóan győzködjük, hogy jöjjön ki tanulni, mert mennyivel több lehetősége lesz az életben.

Szeretnéd kitölteni a kérdőívet? :-)

StanLee · https://newsroll.net 2016.02.04. 12:47:50

@gabuschka: Szia! Nem toltenem ki a kerdoivet, de szivesen irogatok ide a kommentekbe. :-)

Ebben a posztban tetszett, hogy a maganeleti konfliktusokra/problemakra is kitert a valaszado, Niki. Amikor kijonnek az emberek, akkor sokan nem szamolnak ilyen jellegu problemakkal es massal sem, pedig szerintem nagyon is fel kell keszulni rajuk mindenkinek (az otthonmaradottaknak is).

En alapvetoen pesszimista es optimista is vagyok egyszerre. Nem a karorvendes miatt akarok a negativ tapasztalatokrol hallani, hanem azert is, mert talan igy azok akik olvassak a bejegyzeseket latjak, hogy szinte mindenkinek voltak/vannak negativ tapasztalataik, nincsenek egyedul.

Szoval mindenkinek kitartast kivanok!!!

GizilányaJudy 2016.02.05. 07:56:50

Szia,nagyon jó az írás.
StanLee hozzászólása is tetszik,sajnálom,hogy nem akarja kitölteni a kérdőívet,mert a véleményét olvasva biztos érdekes lenne az ő véleménye.

gabuschka 2016.02.05. 12:04:45

@StanLee: Én is úgy gondolom, hogy jobb ha az ember őszintén ír a tapasztalatairól, aki csak a napos oldalt említi, vagy éppen csak landolt az új országban és még nagyon lelkes, vagy hazudik (magának is).
Nem is feltételeztem, hogy kárörvendés lenne a célod, szerintem is jó néha látni, hogy a hasonló problémákkal nem vagyunk egyedül.
Annak örülök, ha majd hozzászólsz!

@GizilányaJudy: Szia, ne aggódj, ha StanLee nem is, van olyan ember még a tarsolyomban akit kényszeríthetek, hogy önszántából kitöltse a kérdőívet! :-)

pityke8 2016.02.07. 00:14:30

Hogy legyen negativ komment is: kikapott a Frankfurt otthon. Vegtelenul szomoru vagyok..

gabuschka 2016.02.07. 18:22:43

@pityke8: Ezt tőled tudtam meg. :-) Az Eintracht-nak szurkolsz? Sokan szeretnének itt Frankfurtban. :-)

pityke8 2016.02.09. 12:14:35

@gabuschka: 2000-2002-ig Frankfurtban dolgoztam es jo sok hazai meccsen kint voltam meg a regi Waldstadionban. Azota piros-fekete a szivem ;)

gabuschka 2016.02.10. 13:57:55

@pityke8: :-) Megértem, mert olyan rajongás veszi körül őket, hogy ha valamelyik csapatnak szurkolnék úgy egyáltalán, akkor ők lennének azok. :-)

kittycat318 2016.03.11. 11:12:27

szia, ez az írás nagyon tetszett, nagyon sok mindenben magamra ismertem, pl egy idősek vagyunk és kb egyszerre is költöztünk ki :) igaz nálam a barátom előbb, én utóbb, és még mindig együtt vagyunk. De amit írt az elejéről, hogy sírni fogsz sokat, és sokkal nehezebb lesz mint gondoltad ez teljesen így van :O és én erre anno nem készültem fel... a HÁ blogját is csak azóta olvasom, hogy már kint élünk, azt hittem nincs mit felkészülni a költözésre, kimegyünk és ennyi, onnantól kint élünk :D aha ja... hát lelkileg rendesen szétszedett engem is :) úgy hogy én még otthon letettem a B2-t, de úgy éreztem mintha semmit nem érne. Tetszik az is, hogy Niki nem néz / olvas magyarul semmit, ez tök jó. Bár mi van hogy magyarul és angol felirattal nézünk valamit - hogy a totál elhomályosodó angol tudásom valami kis szikrát kapjon - máskor németül német felirattal, de könyvolvasásban eddig a Kis Hercegig jutottam németül.. túlságosan szeretek olvasni ahhoz hogy a némettel kínozzam magam :) jó poszt volt! köszi

gabuschka 2016.03.13. 12:34:50

@kittycat318: De kedves kommentet írtál! Köszönöm! Igen, Niki nagyon inspiráló, lehet tőle tanulni. Sikeresen elhelyezkedett a szakmájában másfél év után. Ha olvasod a blogját tudod követni hogyan alakul az élete.
Én az utóbbi egy évben hallás után tanulok, szerencsére ha anyanyelvű beszélőkkel dolgozom együtt, könnyen szedem fel az újabb szavakat, mondatokat. De persze van még hova fejlődnöm.
Az, hogy mit olvasol szerintem mindegy, a lényeg, hogy olvass. A filmek és a tévé pedig a nyelv megértését segíti. Csak így tovább!

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások