Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Rájöttem miért utálatosak a magyarok egymással

Milyen érdekes, hogy az ember gondolkodik dolgokon, kérdéseket fogalmaz meg a fejében, vagy kétségek gyötrik, már azt hinné, hogy soha nem találja meg a választ rájuk, később mégis ráeszmél, hogy az élet kegyes, mert előbb-utóbb mindenre válasz kapunk tőle.

Provokáló, bosszankodó írás következik, de egyáltalán nem a hergelés a célom, inkább értetlenül állok a jelenség előtt.

Egy ideje már törtem a fejem ezen a "miért utáljuk mi magyarok egymást" témán, mert hiába tudom, hogy ez egy létező jelenség, én szerencsére eddig még soha nem tapasztaltam.

Amikor Írországban éltem, emlékszem bementem egy internet kávézóba (2007 - otthoni betárcsázós net kora, ha egyáltalán volt) ahol az alkalmazott megkérdezte honnan jöttem, mert az akcentusomat nem tudta hova tenni. Mondtam neki, hogy Magyarországról, mire az egyik vendég hangosan megszólalt, hogy 'Na akkor gyere és beszélgess velem!" Sajnos elfelejtettem a nevét, egy nagyon kedves lány volt, akkor már pár éve együtt élt a barátjával Dublinban, többször meg is látogattam őket, de megszakadt a kapcsolat. Csak egy közös kép maradt rólunk. Ő mondta nekem, többnyire lapít mint nyúl a fűben ha meghallja, hogy valaki magyarul beszél a környezetében. Akkor nem értettem, mert nekem csupa jó tapasztalatom volt magyarokkal. Amikor leléptem a családomtól (ahol au-pairkedtem) két magyar fogadott be magához, mert hirtelen nem tudtam hol fogok aludni, de a munkaadó famíliánál egyszerűen nem maradhattam, annyira összevesztem velük. Az anyuka el is ment otthonról, jelezvén mire hazajön nem akar itt látni. Én eljöttem az egy szál bőröndömmel, és kíváncsian vártam, hogy akkor most hol fogok aludni. Két magyar fogadott be, később tőlük más magyarokhoz költöztem, mire találtam egy normális ír családot, akik au-pairt akartak. Ügynökség nélkül mentem hozzájuk, így nem fizettek közvetítői díjat, nekem meg jó volt, mert ahogy felhívtam őket, hogy érdeklődnék a munka iránt, egy órán belül jöttek értem kocsival és felcuccoltak magukkoz. Később Angliában kifejezetten jó barátokat szereztem, mert nagyon sok magyarral dolgoztam együtt, tehát semmilyen negatív élményem nem volt. 

Eddig Németországban sem, mert hiába nincs olyan magyar ismerősöm akivel összejárnék, de a munkatársakkal mindig jól elcsevegek. Szóval, láthatjátok eddig burokban éltem, ezért is legyintettem mindig, amikor azt hallottam, hogy "ohh jaj csak magyarokkal ne". Az élet szerencsére nem hagy kétségek között, mert három a témával kapcsolatos dolog is megragadta az elmúlt napokban a figyelmemet, és bosszantott fel annyira, hogy itt is kipanaszkodjam magam.

Az első, ami előtt tényleg csak pislogva álltam, az a "Saul fia" című film Golden Globe győzelmét bulldogként szétmarcangoló kommentelő bunkók gyülekezete. Ilyeneket olvastam, hogy "na milyen meglepő, a zsidó zsűri díjat adott egy zsidókról szóló filmnek", és társai, biztosan ti is láttátok. Csak hüledeztem, hogy hogyan lehet valaki ennyire hülye, sőt a tényt nem is fél megosztani az interneten.
Most komolyan, te kis görcs, te, aki ilyen kommenteket írsz, nem érted, hogy ez egy magyar siker? Hogy mindegy milyen témában készült a mű, vagy kinek az életét mutatja be, akkor is egy piros pont az országunknak? És hogy ebből közvetve te is profitálsz, mert rengeteg tehetséges emberrel egy országból származol? Hogy esetleg egy külföldinek ha azt mondod magyar vagy, akkor majd a Golden Globe-os elismerés ugrik be először, és nem az, hogy lehúzták nálunk egy étteremben? Mégis milyen témában készítsenek ezek a tehetséges magyarok filmet, amire úgy gondolod, hogy méltó a győzelemre? Segíts már nekik egy kicsit, nehogy esetleg legközelebb "cigányfilmet" készítsenek, mert jaj az nem olyan jó...A filmművészeben az alkotó bármilyen témát feldolgozhat jól és rosszul, és annak ellenére, hogy a filmet nem láttam még, feltételezem, hogy itt inkább egy apa harca áll az előtérben, és a zsidósága csak egy, a film helyszíne miatt fontos tényező. 
Legyünk már egy kicsit büszkék, és nem, nem nyálas hazaszeretős bejegyzést szerettem volna írni, nem kell agyoncsókolgatnod holnaptól a szomszédodat, sőt a film sem kell, hogy elnyerje a tetszésedet, de legalább maradj csöndben és nem köpködd le más művét.

A második dolog tegnap történt a munkahelyemen. Hallom, hogy a kollégám magyarokat jelentkeztet be a szobákba. Legtöbbször nem szoktam odamenni, hogy helloka én is magyar vagyok, mert vagy én is el vagyok foglalva egy vendéggel, vagy mert egyszerűen látom, hogy a másik siet, esetleg rossz napja van, és nem akarok bájologni neki egy sort, és feltartani.  
Általában egy bejelentkezés 5 percet vesz igénybe a megérkezéstől számítva a kulcs átadásáig. Ha kérdései vannak a vendégnek, vagy a bankkártya nem működik, akkor van, hogy 10-15 perc. A tegnapi vendégek már húsz perce álltak a kollégám előtt, messze voltunk egymástól, így csak néhány magyar szót kaptam el, de nem tudtam mi lehet a probléma. Mikor láttam, hogy a kollégám már a monitort is felemelte, hogy kifordítsa és megmutasson valamit a fizetéssel kapcsolatban, akkor odaoldalogtam, azt vélelmezve, hogy esetleg nem értik egymást. Megsúgtam a kollégámnak, hogy én beszélem a nyelvet, ha segítségre van szüksége. Erre a jól szituált idős úr, a vendég rámnézett, hogy mit szeretnék, mondtam neki, hogy beszélek magyarul ha esetleg segíthetek bármiben. Na és az a válasz, gyerekek.. Én gyökeret eresztettem a döbbenettől. 

- Köszönöm szépen, de a csoport német tolmácsaként azt hiszem boldogulok a feladattal. Egyébként német tanár vagyok, tehát nem hiszem, hogy a nyelvvel bármilyen problémám lenne. De ha gondolja mondja nyugodtan magyarul, hogy mit szeretne. - mondta mindezt azzal az ál-előkelő, modoroskodó stílussal, amitől kedved támad szemberöhögni, hogy ember, lazuljál már el.

- Értem, semmit nem szerettem volna mondani, csak szólni, hogyha bármiben segíthetek, akkor itt vagyok, és egy nyelvet beszélünk. - mondtam, és amit gondoltam: - Rendben, te felfuvalkodott páva, elnézést, hogy élek, többet nem zavarom a becses köreidet. 

Szerintetek csak én reagálom túl? Vagy vagyok érzékeny? Vagy "túl sok" és a fenének stréberkedtem oda? Nem a nyelvi képességeit akartam kétségbe vonni, egyszerűen szólni, hogy itt vagyok, mielőtt a kollégámnak a teljes berendezést ki kell pakolnia, hogy valamit megmutasson. Rossz, hogy amikor szólsz, hogy magyar vagy, ezt kapod vissza, míg ha spanyol lennék, vagy dél-amerikai akkor ebben a helyzetben a bácsi a nyakamba ugrott volna, hogy összepuszilgasson. Mostmár legalább értem, hogy miért tart sok ember három lépés távolságot, mert sokan normálisak vagyunk, és kedvesen fordulunk a másikhoz, de egyszer-egyszer szembejön egy ilyen ember, és akkor örülök, hogy pár napon belül német nevem lesz, tehát a jövőben senki nem fog rájönni, hogy magyar vagyok, ameddig meg nem szólalok magyarul. 

**Helyesbítés. A fent emlegetett úr másnap és az azt követőn is külön odajött hozzám a pulthoz, hogy üdvözöljön, és szép napot kívánjon. Sőt a nevemre is emlékezett, mert hangosan és öblösen harsogta, hogy "Csókolom Gabriella". Ezennel elnézést kérek, amiért lepáváztam, mégis egy kedves ember.**

A harmadik esetben két magyar távozott fizetés nélkül a szállodából, a részletekről egyelőre nem írok, mert feljelentés lesz a dologból, mindenesetre köszönöm kedves ismeretlen magyar, hogy így öregbítetted a hírnevünket Németországban is. 

Ne aggódjatok, én született idealista és optimista vagyok, néha vannak mélypontjaim, de mindig naivan hiszek abban, hogy változni fog a kapcsolat magyar és magyar között. Szóval, jöhet akárhány csaló, vagy rabló vagy páva magyar, én továbbra is örömmel üdvözlök mindenkit, és szerencsére jó sokan vannak mások is, akiknek volt gyerekszobájuk. 

 


Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr138264454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fiam · http://csajszinene.blogspot.com/ 2016.01.12. 15:02:33

Sajnálom, hogy végül beszerezted a negatív tapasztalatokat.
De mindenképpen éljen az optimizmus! :)

gabuschka 2016.01.13. 10:25:59

@fiam: Ezen mindenki atesik egy ido utan szerintem. Szerencsere hamar atlendultem a dolgon.

fiam · http://csajszinene.blogspot.com/ 2016.01.13. 15:05:24

@gabuschka: Mi még előtte állunk :)
Gratulálok a blogodhoz, kedvtelve olvasgatom :)

gabuschka 2016.01.13. 22:34:07

@fiam: Lehet nem is kell megtapasztalnotok, legalabbis remelem! Köszi es örülök, hogy tetszik a blogom, lattam te is alkotsz, meglatogatlak majd!

Taxomükke (UK) 2016.01.17. 08:41:52

"2007 - otthoni betárcsázós net kora, ha egyáltalán volt"
Bő 10 évet tévedtél...

nemszólokmégegyszer 2016.01.17. 11:24:53

Hát egy külföldi 2 hetes utazás egy magyar csoporttal, maga tengerparti rémálom. Akkor még egyedülálló voltam, megengedhettem magamnak. Summa summárum, a 4. napra gyakorlatilag már majdnem mindenki összeveszett majdnem mindenkivel /kb.30 fő, ebből 18-20 nő -bár voltak közöttük nőnek látszó humanoidok is/és megindult a klikkesedés is.. Pedig kötelező program nem is volt, csak ajánlatok.

nemszólokmégegyszer 2016.01.17. 12:09:40

Már másodszor írok annyit, hogy túllövöm az 5 000 karaktert túllövöm. A felelősség a Tiéd, mert olyanokat írsz, ami erős hullámokat gerjeszt bennem. /Persze, hogy az enyém a felelősség, hiszen elég lenne annyit írni, hogy ez most is jó volt. De ha ha nem csak magaslabdát dobsz föl, hanem dobálod sorozatban, hát ne csodálkozz, ha "szóra bírsz". Olyanokat találsz meg -már emlékben, érzelmileg-, amit azonnal tudok sajátomnak vallani, és ezért hevesek és hosszúak reakcióim /remélem a trágárságot -pl. felb@szta az agyam"- sikerül mindig elkerülnöm. És bízok benne, hogy amiket írok -és eddig az érintetteken más sem tud róla- legalább két percre mosolyra késztetnek. Ezért is próbálok minden témához pozitív, lehetőleg vidám/malíciózus kommentet írni, ami itt-ott rímelhet az általad írottakra, persze szükségképp másként is láthatjuk ugyanazon dolgokat. A barikád más más oldalán is állhatunk -egy nő lehet raplis, a pasi meg hisztis- de ha megtalálod az élet napos oldalát, már nem foglalkozol mással. És most napról-napra egyre közelebb kerülsz hozzá. A következő, és a nem sokkal azutáni beírásod után már le sem tagadhatod. Szófosó vagyok mi? De mindig jó valakivel "beszélgetni".

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2016.01.17. 13:13:14

A fenét kedves ember. Csak volt ideje rájönni, hogy bunkó volt.

Nem tagadom, szoktam hallgatózni, ha a közelemben magyar szót hallok. S ha az illető kedvemre való, rámosolygok. Ez a max. Túl sok rossz tapasztalatom volt már ahhoz, hogy barátkozni próbáljak Inkább a meglévő kapcsolatokat ápolom. De a sok nemzetközi kollégának hála azt is tudom, hogy minden nemzetnek vannak bunkó tagjai, s hogy az íreknél is elszabadulnak az indulatok kommentelés során. Embere válogatja.

Norbi5 2016.01.17. 20:31:29

Igazat kell adjak - sajnos - az írónak. Négy éve élek családommal az Egyesült Királyságban és az itt megismert magyarok nagyjából kétharmadára igaz az állítása. Ez adódhat az általánosnak mondható "dögöljön meg szomszéd tehene is" mentalitásból és a honfitársainkra általánosan jellemző irigységből. Általános tapasztalat, hogy a magyarok igyekeznek anyagilag alaposan lehúzni egymást, kihasználva azt, ha pl. valaki nem vagy csak kicsit tud angolul. Pl. volt kollégáméknak egy magyar hölgy segített bankszámlát nyitni (10-15 perces procedúra/fő) és ezért nem szégyellt fejenként £60-ot legombolni róluk. Ezek után még segítségükre volt lakásszerzésben és társadalombiztosítási szám megszerzésében, és ezért nem átallott további közel £500-ot elkérni tőlük (két heti minimálbér). A banki és a TB szám ügyintézéshez lehet kérni ingyen magyar tolmácsot.

Disznó Úr 2016.01.18. 00:07:58

Nekem úgy tűnik, hogy volt több jó tapasztalat és ennél talán kevesebb rossz. Ebből általánosítani és "magyarozni" talán nem helytálló. A Saul fia pedig talán nem a legjobb példa arra, ahogyan a magyarok egymáshoz viszonyulnak.

A jelenséget nem vitatom, de inkább tartom általános emberi vonásnak, mint nemzetspecifikusnak. De ugye megfelelő körökben mégis azért jár a buksisimogatás, ha adunk egy gyomrost a lábszagú, bőgatyás magyaroknak.

Egyébként az is érdekes, hogy magyarok mindig csak akkor vannak, ha valami negatívummal összefüggésben lehet emlegetni. Ellenkező esetben nem számít, hogy milyen nemzetiségű, "itt senki sem magyar", "nagy volt a népkeveredés" sőt ha pozitív összefüggésben lehet említeni valamilyen magyar vonatkozású személyt, vagy eseményt, az csakis a bunkó magyarok gáncsoskodása ellenére születhetett meg.

nemszólokmégegyszer 2016.01.18. 09:20:31

@Disznó Úr: Igazad van, nem nemzet specifikus, csak aki nem, vagy nem jól beszél "külföldiül" az nem tudja levágni, hogy a az azonos nemzetű külföldiek is tudnak bunkók lenni egymással.

Az viszont példátlanul igaz, hogy a magyarok idehaza is folyvást átugorják a lovat. Ha idegen helyre mész /pl kocsmába -oppardon hangulatkarbantartó-/ a pultnál arrább húzódnak, hogy ne legyen hely, vagy határsasággal térsz be, kifigyelik miről beszélgettek, és mivel kishazánkban mindenki ért mindenhez /kazánkovács és nőgyógyász/, be kapcsolódnak a beszélgetésbe, aminek véleményük szerint csak az lehet az elfogadható vége, hogy kölcsönösem meghívjátok egymást,

A vállatokat ütögetve búcsúznak amikor leléptek /ez a jobb eset/, mert ha a beleszólás, odaülés után fizetsz és távozol, világ életedben nem tartanak "társasági embernek" /bunkó/.

Ha vidékre költöznél /ez csak falura igaz/ vagy tényleg jönnek a szomszédok ismerkedni, sütemény, saját bor, saját pálinka, hogy ismerkedés címén minél többet lehessen megtudni és kibeszélni a faluban.

Itt, ha bemész a kocsmába, főleg, ha ismerőssel vagy, "itt van az új szomszéd" felkiáltással mindenki megakar hívni, de előfordulhat, hogy a pékségben, boltban, kocsmában, stb. összesúgnak, hogy "na itt van a gyüttment". és ezt demonstrálva elhúzódnak.

Aki ezt előre ki tudja számolni, és előre tudja, hol találkozik a hírös magyaros vendéglátással, az látnok. De ugyanez igaz lehet egy új munkahelyre is.

És hogy miért ostoba bunkó a magyar? Legyen Itt egy 2 napos példa. Dúl a harc a világklasszis Hosszú Katinka ellen az Úszószövetséggel. Először kilóra akarták megvenni a vizes VB arcának, 1.5 másodpercre 12 millióért. Nem fogadta el mondván, az utánpótlásra fordítsák a pénzt ő pedig nem lesz biodíszlet és összetépte szerződését. Ekkor a sajtótájékoztató után távozás közben a szövetségi kapitány próbálta feltartóztatni, csakhogy őt tartóztatta fel Hosszú férje-edzője. Erre Kis úgy megsértődött. A szövetség elnöke nem fogadta el a saját bunkóságán edző lemondását, aki természetesen ünnepélyesen visszatáncolt a parkettre, meghallva a nép hangját. Lesz itt hamarosan egy FINA ünnepély, csak Hosszú akkor az USA-ban versenyez /már elutazott/ és egy előverseny hazai karalábé kupára nem nevezett Kis-nél, és nem közölte /kért engedélyt, hogy mint magyar-amerikai állampolgár kiutazott versenyezni az USA-ba. Az úszószövetség meg feldobta a WADA-nál, hogy engedély nélkül távozott. A WADA meg közölte, hogy ők tudnak róla, így a szövetségnek is tudnia kell.

Na ez a tipikus példája annak, amikor a magyar magyar elleni bunkósága keveredik a kivagyisággal, önzéssel, irigységgel, önteltséggel. A mai Magyarországon, az Úszószövetség vezetése és a mai napig legeredményesebb sportolónk között. akinek a londoni 6. helye után azt ajánlotta az edzője, hogy nyisson butikot. Most meg ahol elindul, szénné veri a világot, férje-edzője segítségével. Ezért nem örül neki sok magyar /Gyárfással meg Kis-sel az élen/, mert nélkülük is lehet sikert elérni, nem sütkérezhetnek más fényében, ezért irigyek. Úgyhogy szóf.s@som mellett ebben az egy szóban van a lényeg.

Disznó Úr 2016.01.18. 09:25:18

@nemszólokmégegyszer: Nézd, a leírt kocsmai magatartást én még nem tapasztaltam. Nyilván helyfüggő is. A Hosszú Katinka ügyben egyetértek Veled, de váltig állítom, hogy ez nem magyar-magyar ügy.

Mr Eggs · http://farmprojekt.blogspot.com/ 2016.01.18. 11:21:54

Nekem (nekünk) is volt kellemetlen tapasztalatunk a honfitársainkkal. Ezért inkább ha nem muszáj nem keressük a társaságukat, de ha úgy alakul, hogy összefutunk valakivel. Akkor igyekszünk kedves lenni.

gabuschka 2016.01.18. 12:05:16

@Taxomükke (UK): Ezt mások is megjegyezték, így gondolom ez az én saját tapasztalatom volt, biztosan kifogtam azokat a családokat akiknél nem volt elérhető a jobb net.

@diggerdriver: Köszönöm! Olvasom ám mindig amiket írsz, csak még nem jelentkeztem be nálad. :-)

gabuschka 2016.01.18. 12:17:50

@kisrumpf: Lehet, feltűnt neki, de az is, hogy csak én reagáltam túl. :-)

@Norbi5: Érdekes amit írtál, ám a dolgot lehet a másik oldalról is nézni. Ha valaki nem beszéli a nyelvet, de segítségre van szüksége és igénybe veszi valakinek az idejét, akkor azt nem várhatja el ingyen. Viszont mindenképpen úgy fair szerintem, hogy a tolmács előre elmondja az angolul nem beszélőnek az ingyenes tolmács lehetőségét, és hogy mennyit kér azért, ha mégis az ő segítségét kéri. Ha valaki ennek ellenére is igényt tart a szolgáltatásra, akkor ez sima üzlet. Nekem az nem tetszene, ha valaki csak utólag jelezné, hogy hello, ezért fizetned is kéne.

gabuschka 2016.01.18. 12:22:15

@Disznó Úr: A fenti három esemény nekem ebben a bejegyzésben kapcsolódott össze, és inkább akartam kidühöngeni magam, mint nagy filozófiai tanulságokat levonni. :-)

gabuschka 2016.01.18. 12:44:11

@nemszólokmégegyszer: Mindig örülök, ha írsz szóval, ne aggódj, szívesen elolvasom, és jókat szórakozom rajtuk. Érdekes lehetett ez a nyaralás, ahol mindenki összeveszett a másikkal a végére. Gondolom elmesélve jókat lehetett rajta nevetni, bár mint résztvevő biztos dühítő volt. Még soha nem vettem társasüdülésen részt, bár lehet be kellene pótolnom ezt a hiányosságot. A Drágám pont ma említette, hogy menjünk a Balatonra nyaralni, lehet valami balatoni társasutazásra befizetem. :-)

Én nagyon örülök annak, amit Katinka csinált. És lényegtelen, hogy az amerikai férje miatt reagált így, vagy mert egyedül is elég "tökös csaj" lenne ehhez. Nem szeretnék politizálni, tudod, nem is nagyon szoktam itt a blogon írni a napi eseményekről, de nagyon jó lenne, hogy ha magasabb szinten is lennének olyan emberek, akik nyíltan azt mondják, hogy na elég a bullshit-ből, öntsünk tiszta vizet a pohárba. Gondolom egyelőre ez egy utópisztikus elképzelés.
A kocsmás dolgot értettem, bár én sem tapasztaltam még, szerintem mindenhol előfordulhat, ahol masszív a törzsvendégek száma, és minden új, gyanútlan belépőt jól végigmérnek. :-)

nemszólokmégegyszer 2016.01.18. 13:42:30

Örülök, hogy végigolvastad, és mosolyogtál /talán még mulattatott is, persze a női praktikákat abarikád "trükkösebbik" oldaláról Te jobban ismered :-) /rajta. Most ne gyertek a Balatonra, ott június vége-augusztus közepe a szezon, látnivalóban, hazókázással, vendéglátásban. Egy nászutas párnak /aki kevéssé mozdulnak ki egy apartmanból/ most is szép, csak kevés időt szabad kint tölteni, mert a "Balaton-völgy" időjárása rendjkívül változékony január-április között. Még kirándulni is nehézkes, mert márciusban reggel nyílik a hóvirág, egy jobb túra esetén meg visszafelé jól jöhet a hótaposó /ugg/. dfe tény és való, hogy minden tájnak, minden évszakban megvan a szépsége az annak /is/ szerelmesei számára. De lehet, hogy addigra /bízom a "főzelékes ujjakban"/ már egészen más terveid lesznek, újfajta időbeosztással. :-) Egyébként azon csodálkozom, hogy a magyar blogokon nem dobálnak fel sűrűbben, amikor a Határátkelő nem csak említ, de hossan, szó szerint idéz Tőled. :-) Akkor tehát csak jól csinálod. hataratkelo.blog.hu/2016/01/17/miert_utalatosak_a_magyarok_egymassal

nemszólokmégegyszer 2016.01.18. 14:10:16

@Disznó Úr: Nálam igen, mert a Vasas igazolt klasszis úszónőjéről van szó és a Magyar Úszószövetségről, és nyakunkba lihegő Riótól. Nem arról, hogy az USA-ban tanul, amerikai edzője a férje. Ez az egész műcirkusz /zömében bohócokkal/ kizárőlag a nevében úszószövetség számára win-win helyzet. 1. Hosszút nem nevezik, win az ószsz-nek. 2. Nevezik, de nem hozza az elvártat, win az úszsz-nek. 3. Nem magyar színekben indul /ezt még elképzelni is szörnyű/, win az úszsz-nek. 4. Rommá veri a fél világot /esetleg több számban is/, lehet sütkérezni a fényben /on the spot/ és ismét win-win-win. Ebből a magyaros kib@szósdiból csak Gyárfásék jöhetnek ki jól /még, ha medencében is csak a Széchenyiben járt is/, nekünk ebből a műbalhés kicsinyességből sokkal könnyebben juthat keserű pohár, de sikerek hiányában mindig találnak majd bűnbakot. /Bacsó Péter A tanú. "-Mert ha Bástya elvtárs nem alsónadrágban úszik, hanem a tábornoki egyenruhájában, csak felismertem volna stráfokról Virág elvtárs. Nem tudom, talán a fénytörés miatt.-Spongyát rá. Bástya elvtárs már megbocsátott. A jegyszedőt internáltuk. Az anyja egy malotulajdonos kulák szeretője volt. Bevallotta."/ Nincsenek jó érzéseim. Ha túl pesszimista voltam és jól jövünk ki, Isten bizony küldök anyámmal egy ezres Szent Antalnak a templomba.

Norbi5 2016.01.18. 22:09:51

@gabuschka: pont arról van szó, hogy egyik magyar alaposan kihasználja a másikat, annak kiszolgáltatottságát. Mi igyekeztünk/igyekszünk/igyekezni fogunk segíteni, akinek tudunk, eddig szerencsére sokszor sikerült. Az odáig oké, hogy esetleg fizetni kell a másik idejéért, tudásáért, de az említett hölgy pofátlanul sokat húzott le az illető családról. És nem, nem említette az ingyenesen igénybe vehető tolmácsot.

gabuschka 2016.02.04. 11:33:42

@Norbi5: Elnézést a késői válaszért!
Szerintem az nagyon jó, hogy meg tudjátok tartani a pozitív hozzáállásotokat másokhoz, én is igyekszem. Nem kell barátságokat kötni olyanokkal akikkel nem hasonló az érdeklődési körünk, de kedvesnek lenni, segíteni amiben tudunk nem kerül semmibe. Nyerészkedők sajnos mindig lesznek, sajnos elég jól megélnek más kiszolgáltatottságából.

kittycat318 2016.03.11. 09:30:28

sajnos teljesen igaz amit írsz... eleinte mi is tök pozitívan álltunk minden magyarhoz itt kint, aztán rájöttünk hogy nincs olyan hogy magyar összetartás... nem akar senki segíteni a másikon, sőt... azóta inkább lapítunk ha magyarokat hallunk... (pl múltkor a buszon magyar család, azon panaszkodtak, hogy mi az hogy németországban a zarában nem beszélnek angolul :D szép kis sztori bontakozott ki előttem arról, hogy rendőröket hívtak rájuk, mert azt hitték, hogy loptak ésatöbbi... persze ők voltak a buszon a leghangosabbak és minden második szófordulat az volt h bmeg...) mifelénk itt északon amúgy is ritka hogy magyarokkal találkozunk, de azért ismerünk itt kint párat, akikkel jóba vagyunk, de nem barátok, és nem is járunk össze csak ritkán ezért-azért. megcáfolva magam a héten pont magyarokat szolgáltam ki étterembe, és meghallottam hogy magyarul pusmogtak így köszöntem nekik magyarul, de ennyi is volt, mivel sokan voltak nem tudtunk meg egymásról többet, de azért ez jól esett mégis a lelkemnek :) szóval jó lenne, ha mindenki jófej lenne, de sajnos sokan nem azok...

gabuschka 2016.03.13. 12:28:25

@kittycat318: Szia, örülök hogy írtál, köszönöm a hozzászólásod! :-)
Én arra a következtetésre jutottam, hogy azok a magyarok, akik sokat utaznak, ők nem bánják, ha egyszer-egyszer másik magyarba futnak bele. Én azokon az embereken látom a csalódást, akik ritkán jutnak el külföldre, na és akkor is egy magyar szolgálja ki őket. Ezzel kvázi ellopva a "külföld-élményt" tőlük. Az meg, hogy nem brátkoztok mindenkivel tök normális, otthon sem mindenki a barátunk. Rengetek különbség lehet a külföldön élő magyarok között, más szokások, tanulmányi, családi háttér, amelyet nem lehet csak a közös nyelv használatával áthidalni. Érdemes udvariasnak lenni mindenkivel, de szerintem sem kötelező szeretni egymást.

dosztoprimecsátyelnoszty 2016.04.10. 20:34:03

szerintem a bácsi "felfokozott" lelkiállapotban volt (dühös), amiért nem passzolt valami. és ezért a te segíítőkészségedet is támadásnak érzékelte. aztán nyilván később leeshetett neki, hogy nem megfelelően reagált, ezért volt másnap indokolatlanul kedves. próbált kompenzálni. :)

szóval ebből ne vonj le messzemenő következtetést.

én amúgy nem hiszek abban, hogy a magyarok általában bunkók vagy jófejek. van ilyen is, meg olyan is. és a tapasztalatainkat biztosan befolyásolják a várakozásaink is.

mesélek egy nagyon pozitív példát.
egy fél éve költöztem egyik külföldről másik külföldre (szomszédos országok, de azért sokszáz kilométer volt). nem volt annyira nagyon sok cuccom, hogy teherautót lett volna érdemes bérelni, de ahhoz azért túl sok volt, hogy egyszerre vonaton elhozzak mindent. néztem telekocsit (mitfahrgelegenheit vagy valamelyik hasonló oldal), és találtam is valakit, aki jókor jött.
nem részletezem, a lényeg, hogy tök ismeretlenül végül csak az én kedvemért átköltöztetett, és nem kért többet, mint a benzinpénz.

dosztoprimecsátyelnoszty 2016.04.10. 20:35:54

@dosztoprimecsátyelnoszty:
helyesen:
....tök ismeretlenül végül csak az én kedvemért egy másik időpontban eljött értem és átköltöztetett, és nem kért érte többet, mint a benzinpénz.

gabuschka 2016.04.13. 17:35:23

@dosztoprimecsátyelnoszty: Szia, igen, így utólag én is így gondolom, habár ott a helyszínen leforrázva éreztem magam.
Szerintem sok múlik a mi hozzáállásunkon is, biztos szimpatikus voltál a segítő félnek. :-) Örülök, hogy írtál.

gabuschka 2016.04.13. 17:36:04

@dosztoprimecsátyelnoszty: Szia, igen, így utólag én is így gondolom, habár ott a helyszínen leforrázva éreztem magam.
Szerintem sok múlik a mi hozzáállásunkon is, biztos szimpatikus voltál a segítő félnek. :-) Örülök, hogy írtál.

germanungar1 2017.10.07. 20:41:40

Egy másik helyen már irtam a régebben Németországban élö magyarok között elterjedt mondásról:

Ha van egy magyar barátod, akkor már nincs szükséged ellenségre.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások