Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Én a kecske, bevezető

Két éve decemberben költöztem be az első frankfurti albérletembe Katrinhoz, előtte sógorka szüleinél éltem három hónapot, de ezt biztos tudjátok, írtam már róla korábban is. A szállásadónőm a késő hatvanas éveiben járt, a korai hippi mozgalmak oszlopos tagja volt, civilben német -és francia tanár, amúgy lelkes színház, mozi -és sörözőlátogató. Akkoriban mindig megállapítottam, hogy kétszer annyi idősen kétszer olyan sűrűn járkál el valamerre, bár ez érhető, mivel én akkoriban már három hónapja is, hogy itt éltem, ő meg több évtizede, így feltételezhetően szélesebb volt a baráti köre, mint az enyém. Egy régi építésű ház első emeletén lakott, keskeny, magas épületben. A lépcsőházban nyikorgó falépcsők vezettek fel az emeletre, az ablakokról pergett le a máz bele a párkányokra legalább száz évvel ezelőtt elhelyezett kiszáradt virágokra. Négyszobás lakásban élt, abból én béreltem a legszélsőt, de szabad bejárásom volt az ahogy csak én neveztem "művész szobába" is.

Katrinra jellemző volt a gyűjtögetés, és szívesen megtartott bármit ami az útjába került, legalábbis ez1607009_10201463010872440_1104495088_n.jpgt a következtetést vontam le a számos falra ragasztott több tíz éves film -és koncertposzter, kerámia figurák, horgolt díszterítők, goblein készlet, láncok, díszek, díszpárnák, zongora és egyéb hangszerek, bakelit lemezek jelenlétéből. A gyűjtögetés mellett olvasni is szeretett, sőt a két hobbiját összeboronálni, mert a lakásban több könyv volt mint a Szabó Ervin könyvtárban összesen, legalábbis az újpesti kirendeltségben biztosan, még az "én" szobámba is jutott néhány. Én csak tátottam a számat, pedig az én családom is szeret olvasni, és utána a könyvet a polcra feltenni, de ami itt volt, az aztán figyelemre méltó. A háló, a művész és a dolgozó szobája minden fala, az ablakost kivéve padlótól plafonig csurig volt könyvekkel pakolva, jól kihasználva az öt méteres belmagasságot -volt létrája is- sőt természetesen a konyhába is jutott olyan 100 kötet, mind szakácskönyvek. Az afrikai konyhától a csillagköziig bármit megfőzhettem volna, recept az volt. 

Gondolom felmerült, hogy mégis honnan tudom, hogy hogyan nézett ki a lakás, ha csak az egyik szobát béreltem. Mielőtt azt hinnétek, hogy egy sunyi, más életterében szívesen kutakodó turkáló vagyok, hát nem vagyok (vagy mégis?), mert többször is felhatalmazásom volt a küszöb átlépésére. Például a fürdőszobába csak a dolgozón keresztül lehetett bemenni, a hálószobájába meg amúgy is állandóan invitált (jaj nem úgy, te..) hogy tévézzek vele, amelyet mindig finoman visszautasítottam, de az egyik elutazása alkalmával én locsoltam meg az összes növényét -szintén gyűjtötte őket- így volt alkalmam ott is ámulni a könyveken meg csecsebecséken. A konyhán és a fürdőszobán kívül nem használtam a többi szobát, csak a sajátomat, de ugyancsak az egyik viráglocsolás alkalmával körbenéztem a művész szobában is. Itt a már fentebb felsorolt tárgyakon kívül sok fényképet is tartott, de csak az egyik maradt igazán emlékezetes számomra, szerintem soha nem leszek képes kitörölni a memóriámból. Tudom, már tűkön ültök, hogy mondjam már mi volt a képen, de előtte még el szeretnék valamit mondani, sőt, ígérem egyszer még az is kiderül, hogy mindehhez mégis mi köze van a címnek. Szóval, a legfontosabb dolog, amit én megtanultam, vagy amiben a legtöbbet változtam, mióta szedtem a sátorfámat, és külföldre költöztem, hogy igyekszem senkit nem bírálni, és inkább elfogadni, vagy legalábbis nem szóvátenni, ha valaki nagyon különbözik tőlem. Nem ítélkezem, csak azért mert más mondjuk gyűjtöget, vagy tetováltatja a szemöldökét, vagy feltűnési viszketegségben szenved, mások vagyunk, így színes az élet, és szerencsére azért szeretni sem kell mindenkit, de tartózkodom attól, hogy valakit mondjuk egyszerűen lehülyézzek, csak mert rózsaszín görkoriban jár dolgozni. Azért szögeztem ezt le már most, mert természetesen azért még mindig jönnek velem szembe olyan dolgok vagy személyek, akik nagyszerű lehetőséget biztosítanak a tolerancia gyakorlására. Egy ilyen alkalom volt az is, amikor megpillantottam a képet

A képen Katrin és a hajdani férje szerepelt, nagyjából a negyvenes éveik közepén lehettek. 
Annyit még elöljáróban, hogy a szállásadóm nem fecsérelte sokat az idejét a női fegyvertára használatára, csak az volt biztos, hogy szombatonként fürdött, mert az volt a fürdős nap, a többi napon szerintem csak mosdott, és mivel biciklivel járt mindig körbelengte egy enyhe hónaljszag. Imádtam, amikor a konyhában kentem a kenyeremet, ő meg ellibbent mellettem. Lehet ezért fogytam le amikor ott éltem. Szóval ez itt most nem ítélkezés lenne a részemről, csak igyekszem a körülményeket leírni. A lényeg, hogy kedves volt, mosolygós, de (Szabó Magda után szabadon) egy Csutak. Nagymama mondta volna rá, hogy olyan akit szívesen belenyomnál egy kád vízbe és jól megsikálnád. A férje, aki szegény már nem élt, a képek alapján hasonló lehetett, csimbók hajjal és olyan nagy bajusszal, amilyen az egyik politikusunknak is van. Tudjátok az a szabadon nőni hagyott szalmagyolcs, mint a Magyar Népmesék férfi szereplőinek a bajusza.
Szóval remélem előttetek vannak a szereplőim, Csutak és Bajusz. Lehetett volna ez egy egyszerű, a kamerába mosolygó kép, vagy egy elkapott életkép, mondjuk amikor épp együtt reggeliznek, vagy lehetett volna az ami, és Katrin eldughatta volna a szekrény mélyére, de nem. Helyette ott terpeszkedett a falon, és égett bele minden négyzetcentimétere az emlékezetembe. A nagy tolerancia jegyében akár nagyvonalúan túl is léphettem volna a jelenségen, hiszen tulajdonképpen ez az ő saját lakása volt, így ahhoz is joga volt, hogy azt aggasson ki a falára, amit csak szeretne,  bár a kekec kis vékony hangocska megjegyezné, hogy ha már kiadta az egyik szobáját, akkor lehetett volna a lakást kevésbé traumatizáló elemekkel felszerelni, de akkor meg miről is írnék itt már négy bekezdés óta. Szóval miután túljutottam a miérteken, elmondom, hogy a képen a szerelmes pár éppen csókolózott. De nem ám olyan "Dallas-os" módon zárt szájjal, hanem nagyra nyitva, a két ajak mint két csőr szinte egymásra zárva, de csak szinte, mert így az is jól látható volt az 50szer50-esre nagyított képen, ahogy a két húsos rózsaszín nyelv egymásra fonódott. Olyan, mintha Alien és Csubakka hirtelen lángoló szerelemre lobbant volna, és azonnal egy mély, érzelmes francia csókban forrt volna össze. image_4.jpg

Gondolom mostanra már mindenkinek felfordult a gyomra, úgyhogy a nagy elfogadás jegyében abba is hagyom a szapulást. Csutak és Bajusz, a Csók. Akár ezt a címet is adhatnánk a művészeti alkotásnak, mert az biztos, hogy nem mentem el mellette közömbösen. Sőt, utána, bármikor bementem a szobába, rá kellett a képre néznem, meg kellett borzonganom, aztán persze mindig megbántam, és megfogadtam, hogy soha többé teszem. Lehet ismeritek ezt a kényszerességet, bár az is lehet, hogy ti normálisak vagyok, de aki olyan mint én,  az tudja, hogy ezt nem lehet megállni, mindig rá kell nézni a képre, vagy visszamenni ellenőrizni, hogy elzártad-e a gázt, vagy kihúztad-e a hajszárítót. Kinek mi. 

 

Hogy miért is írtam le ezt a szituációt? Egyik nap elmentem egy kiállításra, ahol ugyancsak egy olyan dolgot láttam, amelyet muszáj lesz itt is megosztanom. Ígérem az már nem lesz ennyire felkavaró, és tényleg fény derül a cím okára is. 

 

 

Ui: tudom, a mai bejegyzésben többször is megjelenik a Csillagok Háborúja valamilyen formában, de csak véletlen egybeesés, mert egyik filmet sem láttam.

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!

 

 

Kép: screenrant.com, vagy.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr388176386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sledger · http://krikett.blog.hu/ 2015.12.25. 17:39:45

Boldog karácsonyt!

Mennyire jó már ez a Star Trek szakácskönyv! Én néha klingon kávét szoktam magamnak csinálni, ha sötét pörkölésű kávét kapok ajándékba. De ez elég geek dolog! :)

gabuschka 2015.12.26. 14:33:31

@Sledger: Köszönöm, neked is Boldog Karácsonyt!

Meg kellett keresnem, hogy mi az a klingon kávé, most hallottam róla először. Akár karácsonyi kávénak is lehetne hívni a csoki meg a fahéj miatt. :-)
Annyira nem geek szerintem. :-)

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások