Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Amikor megreformáltam az aktív életemet

yogatri-teal2012.jpg
Ezt a bejegyzés az uszodában úszkálva gondoltam ki, mert amúgy a habokat szelve jól el lehet elmélkedni az élet értelmén, csak éppen így a számolásba zavarodok mindig bele, pedig azt fontos tudni, hogy ezer vagy ezerötszáz méterrel henceghetek el otthon. Ha ennél kevesebbet sikerül teljesítenem, akkor inkább csöndben maradok. A mai napon arról mesélek, hogyan is reformáltam meg a "sportéletemet"  és milyen megoldást találtam ki a saját lustaságom legyőzésére. Azt már feladtam, hogy sikerül azt a pár kilót leadnom, amit már két éve szeretnék, mert a megfelelő étrend betartása olyan mértékű önfegyelmet, előre gondolkodást és felkészülést igényelne, amelyhez most se kedvem, időm és kapacitásom sincsen, így a lustaságomat nem fogom rá egyszerűen a munkabeosztásomra, mert tudom, hogy ha igazán motivált lennék, így is megtalálnám a módját, hogy betartsam a diétámat. Így az 'egyél kevesebbet' helyett a 'mozogj többet' oldalra fogok koncentrálni. 

Egészen kicsi gyerek korom óta az egy megingathatatlan tény, kötelesség volt, hogy sportolni, azaz úszni, kosárlabdázni, karatézni, atlétikázni -mikor éppen mi volt a divat a suliban- KELL. Nem mondanám, hogy a szüleim sok mindenben egyetértettek volna valaha is, de a sport szeretete és mint elengedhetetlen szereplője az életünknek mindkét oldalon megkérdőjelezhetetlen volt. Ehhez szorosan hozzátartozott anyukám szelíd terrorja is, hogy képes volt nem adni vacsorát, ha úgy állapította meg, hogy aznapra két 8 éves gyereknek is elegendő mennyiséget ettem meg. Mert ő nem akar kövér gyereket. Ennyi idősen még nem vágták fel nagyon a nyelvem, így nem is feleseltem vissza, hogy ez nem kívánság műsor, helyette az ágyban fekve morogtam, hogy éhen fogok halni, majd sajnálhatja utólag. Ezzel szemben apukámmal lehetett a nutellát a fotelben ülve az üvegből kanalazni, meg úgy általában minden létező süteményt, édességet a rosszullétig habzsolni. Köszönhetően az egyensúlynak legalább nem vagyok egy hegyomlás, meg annak is, hogy a sport belefészkelte magát mint életem szerves része a tudatalattimba, így ha bármikor is elbliccelném, bűntudat (meg hátfájás) formájában jelez a tunya leszel vészvillogó.

kovercica.jpg

Szóval az egyértelmű volt mindig is, hogy valamit mozogni kell, a kérdés mindössze az, hogy mit, mikor és hol. Egyrészt ha kapásból tudnám a választ a kérdésekre, akkor szükségtelen lenne ez a mai bejegyzés, másrészt már csak az elhatározás hiányozna ahhoz, hogy akkor holnaptól belevágjak az új életembe, tornázzak, izzadjak, majd karácsonyra olyan testem legyen mint Charlize Theronnak, vagy legalább mint egy Demi Moore-ba oltott Madonnának. 
Nos, akkor lépjünk a tettek mezejére, és vizsgáljuk meg, hogy mégis milyen lehetőségek találhatóak a közelben a kis hurkáink ledolgozására. Vagy izmok szerzésére, a megfelelő rész aláhúzandó. 


Első lehetőség: irány jógázni!

Várj! Ne menj sehova, még ne zárd be az oldalt! Tudom-tudom, már mindenki jógázik, aki nő és mozog, mert az annyira trendi, és már a csapból is ez folyik, milyen szuper meg egészséges, hogy komolyan minden egyes alkalommal ingert érzel betömni egy egész hamburgert a szádba, amikor valaki már megint azzal jön, hogy megvilágosodott a jógától, mert tisztít, meg méregtelenít, meg a csakrák, meg a nénikém v@laga. Mentségemre szólva akkor kezdtem el, amikor nem volt még akkora nagy szám, mint manapság. A fellelhető számos irányzat közül magabiztosan választottam ki a legdrágábbat, és tettem le a voksomat a bikram jóga mellett. Kétlem, hogy a jogadömping miatt még sohasem találkoztál ezzel a szóval, ám ha mégsem, akkor csak röviden elmondom, hogy ezt a jógát űzik a 40 fokosra felfűtött teremben, és 26 egymásra épülő gyakorlatot kell minden egyes alkalommal végigizzadni. Olyan érzés, mintha a szaunában gimnasztikáznál, rólam általában már a bemelegítő légzőgyakorlat (amúgy annyira utálom az első gyakorlatot) során ömlik a víz. Mivel egy 10 alkalmas bérlet 150 Euróba kerül, így azért csínján bánok eme hobbim űzésével, de hiába próbáltam ki más olcsóbb irányzatot is, egyik sem tetszett ennyire. Nemrég rájöttem, hogy azért, mert a bikram engem tényleg egy tesiórára emlékeztet, ahol megmondják, hogy milyen gyakorlatokat kell végezni, és nincs benne túl sok légzéssel összehangolt hátrabukfenc, meg flow, meg mit tudom én még mi, amitől az egész megfoghatatlan lesz és elvesztem a fonalat a sok átszellemült arcú tekergő jógatárs mellett. A bikramnál mindössze csak magunkra kell koncentrálni, és hallgatni az instrukciókat, így még az olyan barnamedve hajlékonyságú emberek is sikerélménnyel távoznak az órákról, mint én. A másik dolog, hogy rengeteg hátizomerősítő, és gerincnyújtó gyakorlatot tartalmaz, így segít enyhíteni az állómunka okoztak hát -és lábfájást.
Élhetnék akár boldogan örökkön örökké, hiszen megtaláltam a nekem legmegfelelőbb sportot, de akkor itt véget is érhetne a bejegyzés. Számomra megmagyarázhatatlan okból maximum három hónapig sikerült eddig bármelyik stúdiót látogatnom, majd szükségem volt egy kis szünetre. Tudom, hogy én vagyok az undok, de ennél tovább egyhuzamban nem tudom elviselni a sok halkan teát kortyolgató, felette békés mosollyal mindenkit kedvesen üdvözlő, mindenhova lábujjhegyen járó, és mindenért elnézést kérő szerény jógatársakat. Így ahelyett, hogy szólnék nekik, "Ember, viselkedj már normálisan", inkább egy időre elmaradok.

Második lehetőség: edzőterem

Ez egyik  "besokallásom" pont egybe esett a Drágámhoz való beköltözésemmel, így míg korábban az albérletemtől 1 percre, a másik kapualjban volt a jógastúdió, az új lakás meg a város másik végében fél órára biciklivel, így szép lassan kikopott az életemből. Mozogni márpedig muszáj, ezért amíg regenerálódtam a jógából, valami más jellegű testedzés után kellett néznem. Nem gondolkodtam túl sokáig, mert egyszerűen beiratkoztam abba az edzőterembe, ahova a Drágám is járt, mert kapott egy levelet, hogy kedvezményes áron egy barátja is csatlakozhat. Itt számomra  az egy edzőteremhez képest óriási szaunavilág volt a legvonzóbb lehetőség, bár azt nem tudom, hogy miért, mert 10 percnél többet nem töltök bent soha. Mondjuk az a 10 perc legalább jó. Egy ideig jártam is szorgalmasan, de ahogy elkezdtem a recepción dolgozni, sokat ácsorogni, és a lábfájást köszönteni az életemben, már nem volt kedvem felkászálódni a futópadra. Helyette úgy gondoltam, hogy majd írok magamnak edzésprogramot kézisúlyzóra, meg a gépekre, sikerült is az internetről, meg az öcsémtől összeollózni a megfelelő programokat. Erről elég hamar kiderült, hogy nem nekem találták ki, egy hónap után már semmivel nem tudtam magam motiválni, hogy lemenjek az edzőterembe kitöréseket csinálni. Főleg, mert éppen nyár is volt, így többször is kimentem a parkba, hogy a pihenőnapjaimon ott fussak, és tornázgassak. Gondoltam kipróbálom valamelyik csoportos órát, de csak odáig jutottam, hogy bekukkantottam az ajtón, majd visszamenekültem a futópadra. Valahogy a 'sok nő kis helyen bezárva ugrál' koncepcióval soha nem sikerült megbarátkoznom, a koreográfia nem tudása, a botladozás több stresszt generált az életembe mint amennyit egy óra mozgással levezethettem volna. Egyre ritkábban jelentem meg a teremben, volt olyan hónap, hogy egyáltalán nem, így azért érthető módon elkezdtem sokallni a bérletre kiadott 50 eurót. Amely persze egy reális költség azoknak, akik nem kéthavonta egyszer teszik tiszteletüket. Eldöntöttem, hogy felmondom a szerződésemet, egy-két hetente a parkban is tudok futni, és ha mindenképpen hasizmozni szeretnék, azt otthon is lehet a korábban megvásárolt jógaszőnyegemen. Mialatt a három hónapos felmondási időmet töltöttem, elkezdtem ismét uszodák után kutatni Frankfurtban, mivel korábban is sokat úsztam és egyik legjobb sport mindenféle fájdalom ellen.

Harmadik lehetőség: uszoda

Sportolás szempontjából két óriási előnyt fedeztem fel Budapesten (talán egész Magyarországon) Londonhoz és most Frankfurthoz képest. Az egyik, hogy szinte minden edzőterembe, uszodába, stúdióba lehet napijegyet venni, azaz például ha vasárnap délelőtt más program nincsen, családostúl ki lehet látogatni valamelyik helyre, és ott kedvünkre úszkálni, jakuzzizni, vagy szaunázni. Nem úgy mint itt, hogy bérletet kell váltani és aláírni szerződést egy-két vagy három évre három hónapos felmondási idővel, tehát napi jegyet csak a nagyobb fürdőkben lehet venni, amelyek rendszerint nem a városban vannak. A másik előny, hogy Magyarországon rengeteg uszoda, fürdő, szauna áll rendelkezésre, nem is tudtam, hogy mennyire el vagyunk kényeztetve a kerületenkénti átlagosan két uszodával. Londonban persze van néhány hely, de azért csak egy 10 milliós város, ott volt is uszodabérletem kedvező áron. Itt Frankfurtban is van egy-két uszoda, már feltérképeztem, de vagy normális medencéjük (értsd legalább 25 méteres) nincs, vagy egész nap úszásoktatás folyik, vagy a városon kívül helyezkedik el. Tavaly képes voltam elrángatni a Drágámat Darmstadtba (egy város Frankfurttól 20 percre), hogy próbáljuk ki az ottani agyondicsért fürdőt, de most komolyan, én egészen megsajnáltam a németeket, hogy náluk ezt hívják fürdőnek? Az egyetlen úszómedencében nem voltak sávok, mindenki ugrált, összevissza úszkált, a szaunák fele ki volt kapcsolva, a mindössze két darab jakuzzi meg mindig tele volt. El is panaszoltam a német ismerősöknek, mire csak legyintettek, hogy ha Magyarországról meg a fürdők városából jöttem, akkor mit várok, persze hogy nem fog tetszeni. De nem adtam fel, gondoltam olyan nincs, hogy ne találjak egy helyet, ahol nem csak a zavaros vízű 15 méteres kacsaúsztató van, amelyet sok vendég arra használ, hogy szauna után oda csobbanjon be az izzadt testével.

Éppen az egyik kolléganőmnek meséltem, hogy uszodát keresek, de nem találok, mire javasolt egy edzőtermet, amelyhez egy igazi nagy medence tartozik. A város közepén van, közel hozzám, így fel is hívtam őket, hogy érdeklődjek (mert természetesen a honlapon nincsenek árak, csak opció egy személyes körbevezetésre való jelentkezésre, amely alapján felmérik az igényünket és javasolnak egy bérlettípust - a lényeg, hogy a bonyolítást exkluzívitásnak álcázzák) van e lehetőség csak az uszodába bérletet venni. Arra sajnos nem volt, de napijegyet hétköznaponként délután fél négyig lehet vásárolni, amellyel csak az uszoda területére néhány euró fejében be lehet lépni. (Napijegy?? Tényleg?!). Annyira örültem, hogy az első adandó alkalommal összepakoltam a hátizsákomat, fürdőruha, papucs, törülköző, sapka, füldugó és úszószemüveg - ezt mondjuk vennem kellett, mert elhagytam a sajátomat- és tiszteletemet tettem a helyszínen. Feszített víztükör, mélyülő medence, medencébe beugráló nyugdíjas hölgy (warum nicht?), tiszta zuhanyzó, és a mellékhelyiségben is kellemes barackillat fogadott. A munkámból kifolyólag a megjelenésem is egyszerűen megvalósítható, így gondolom most azon töprengsz, hogy miért is nem vagyok végre elégedett, és örülök magamak az uszodában. Örülök-örülök, de tényleg, ám van az úgy, hogy az embernek semmi kedve nincsen belemártózni a hideg vízbe, vagy más elfoglaltsága van a limitált látogatási idő alatt, vagy éppen hétvégén szabadnapos, amikor nem lehet a fenti lehetőséggel élni. Szerencsére találtam megoldást erre a hatalmas problémára az életemben, senkinek nem kell aggódnia. 

Tehát a megoldás

Visszatérve oda, hogy úszás közben nemcsak a bejegyzést gondoltam ki, hanem egyben meg is világosodtam, és megoldást találtam a problémámra. Az extra löket adrenalin segítségével -amelyet saját bölcsességem felett érzett büszkeségem idézett elő- hozzácsaptam még tíz hosszt a penzumomhoz. Szóval ugyebár a problémám ott jelentkezett, hogy annak ellenére, hogy szeretek jógázni, futni, úszni, nem tudom egyiket sem kitartóan űzni, mert megunom, így mindig az a vége, hogy a kezdeti lelkesedést felváltja a kifogások keresése, majd a jellemző elmaradozás. Pont ezért úgy döntöttem, dobpergés, hogy egyszerűen mindent fogok csinálni, és váltogatom a lehetőségeket aszerint, hogy éppen mire van időm, vagy mihez van kedvem. Nyílt egy új jógastúdió közelebb hozzám mint korábban, már ki is próbáltam, és elégedett vagyok, így jövő hónapban veszek egy 10 alkalmas bérletet, amelyet fél évig fel lehet használni. Az edzőteremben a felmondólevelemre reagálva megkínáltak egy jelentősen olcsóbb lehetőséggel, amely keretében havi 20 euróért háromszor látogathatom meg egy hónapban a termet. Ennél többször úgysem jártam eddig sem és a hideg is jön, így nem fogok a mínuszokban a parkban futkározni. Egyszer-egyszer meg az is jó, ha csak a szaunába ülök be, de ugyebár bérlet nélkül sehova nem lehet csak úgy beugrani. Ha hétköznapra esik a szabadnapom, akkor elsétálok az uszodába, ahogy azt teszem ma is, amint befejeztem ezt a bejegyzést. Mint negyedik lehetőség felveszem a repertoáromba a korcsolyázást is, a közeli pályán bármikor suhanhatok néhány kört és sokkal szórakoztatóbb mint a futás. A programom tehát úgy néz ki, hogy minden héten megnézem milyen beosztásban dolgozom a hotelben, majd az alapján kiválasztok két napot, amikor valamit sportolok. Ez a minimum, ha sikerül még egy napot beiktatom, az csak jó, valamint amíg nincs igazán hideg, igyekszem a biciklimet is naponta használni. 

 

 

Képek: yogatri.wordpress.com, csubakka.hu

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr388067922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GizilányaJudy 2015.11.18. 15:42:30

Hú,ez nagyon jó bejegyzés.

Látom,anyád azért csak nem hagyott éhen halni. :) Amúgy egy kicsit szolgáljon mentségére,hogy a" kövér gyerekből kövér felnőtt lesz" igazság még mindig megállja a helyét.
A sportokkal kapcsolatban ez a legjobb döntés ,amit írtál,hogy mindig azt csinálod amelyikhez kedved van vagy amelyikre időd van.
Lehet,hogy a " joga mindenre jó " mondás idegesítő,de azért sok igazság is van benne. Nálam jóga ellenesebbet nehéz lett volna találni,mivel nagyképűen lenéztem a lassú vonaglásokat és azt gondoltam,hogy az nem is sport. Egy sunyi módon támadó betegség végül engem is a jóga felé irányított,amit én itthon egyedül (net-ről) csinálok. Hát eleinte a kezdő jógát végig sem tudtam csinálni,de lassan így a 3. hónap után belerázódtam. Naponta fél óra ,és nem tudom,hogy a betegségre hatással lesz-e,de a hátam,vállaim és a közérzetem határozottan jobb tőle.

Sledger · http://krikett.blog.hu/ 2015.11.18. 16:52:48

Szerintem terembe kezdőként csak úgy érdemes lemenni, ha személyi edzésre mész. Motivál és kisebb az esélye, hogy megsérülsz. Plusz táplálkozási tanácsokat is ad. Ellenben elég drága.

Ott van még a crossfit, amit kipróbálhatsz alkalom adtán :)

nemszólokmégegyszer 2015.11.23. 17:31:42

Mindenkinek meg van a nőideálja. Az enyém a portos gátfutó, röplabdás, kézilabdás, stb./ de belefér simán egy xl-es nő is, ha nőies. Amit utálok a cm-es 47 kilős csupa izom "nő". Nekem egy nő legyen ott gömbölyű, ahol "illik". Már a szálkásított úszónők sem jönnek be, az anorexiós menökekenek meg a férfiasna gyúrt nők sem. Egy nő legyen nőies. Szerintem.

nemszólokmégegyszer 2015.11.23. 17:33:58

190 cm-es 47 kilős csupamanöken

gabuschka 2015.12.03. 08:24:02

@GizilányaJudy: Már csak el kellene kezdenem valamelyiket. :-) A jóga tényleg nagyon nehéz, én azért is szerettem, mert meg tudtam erősíteni a hát-, váll-, és karizmaimat, amelyeket a nők sokszor elhanyagolnak.

@Sledger: A Crossfit nagyon nehéz szerintem, láttam már néhány videót, és valószínű, hogy elszaladnék az edzés elől. :-) Amúgy azzal egyet értek, hogy jobb személyi edzővel, mert amellett, hogy kijavítja a gyakorlatokat folyamatosan szórakoztat is, ami azért nem rossz egy olyan (számomra) unalmas sportnál mint a testépítés.

@nemszólokmégegyszer: Az egészséges, sportos test az vonzó mindkét nemnél. Szerintem a férfi úszóknak van a legharmonikusabb testfelépítése. :-)

nemszólokmégegyszer 2015.12.05. 11:13:42

Akikre csak úgy tapadnak a nők. Minden napra másik. Azt meg, hogy mi megy egy edzőtáborban, olimpiai táborban ne is firtassuk. Olyanok, mint a pin up görlök. Egy szemüveges, értelmes, okos fiatalembernek esélye sincs. Persze a trófeákat lehet villogtatni oda-vissza. Ezekkel az idolokkal egy egyszerű okos, értelmes kétdiplomás könyvtáros lánynak/fiúnak pl. esélye sincs ideális társat találni. Ez számomra borzasztóan elkeserítő, mert nálam a párkapcsolat hosszas beszélgetéseken, egymás, egymás szokásain, összeszokáson/összecsiszolódáson alapul, amihez rengeteg türelem, megértés /nevezzük ezt régi nevén "együtt járásnak"), dúl az egy-néha féléjszakás.reggel kirúgós. Én egészen másképp szocializálódtam, amikor még divat volt egymás kezét fogva sétálni, csak hónapok múlva összeköltözni, stb. Tudom, már nem szerelmes leveleket írnak a pad alatt, hanem levernek egy gyors numerát a suli klozijában. Talán ez is az evolúciő része /nem a legpozitívabb/, úgyhogy dinoszaurusznak tekintem magam. És az Y generáció már nem tanítható, mert vagy pillanatok alatt dönt rövid életű szexuális kapcsolatról, vagy "kocka". Kukorica fonóba nem jártam /akkor már nem is volt/, tánciskolában sem /az sem volt hál' Istennek/, de egészen normálisan szocializálódtam, míg nem jött a XXI. század, és ekkor sodródtunk a kihalás szélére /már mint a dinók/. Szerencsére, mindig van néhány túlélő, akik élesztgetik, tovább viszik a lángot. Mi dinoszauruszok ebben bízunk. :-))) Ha nem, megbuktunk, és jöhet az üstökös. Egy új világrend, amit úgy sem értenénk meg. :-(((

nemszólokmégegyszer 2015.12.05. 11:22:49

Még egy kis megjegyzés, Asszem Te is a kisdínók közé tartozol. :-))

gabuschka 2015.12.08. 11:06:58

@nemszólokmégegyszer: Értem mit mondasz, de ha megengeded, akkor tisztelettel, de leírnám az ellenvéleményemet. Az ideálokról írtunk, hogy neked kik, majd leírtam én is, hogy szerintem kiknek van a legvonzóbb teste. Nem hiszem, hogy azért mert valakit sokan vonzónak találnak, attól még a könyvtáros típus ne találna párt magának. Például nekem nem volt soha az életemben "plakátfiú" párom, de ha lett volna, mert amúgy jól megértjük egymást az sem lett volna baj. Tehát szerintem az nem fair a szép és vonzó emberekkel szemben, hogy felületesnek, másokat kihasználónak bélyegezzük meg őket, és őket okoljuk, hogy ezért nem kap Ödönke párt magának.
A másik dolog, hogy azt sem jelenteném ki, hogy a fiatalabb generáció rosszabb lenne bármivel is mint a korábbiak. Inkább arról van szó, hogy most minden információ azonnal elérhető, és a kis naiv tizenévesek szeretnek minden ki is posztolni. De azt azért merész dolog állítani, hogy akár negyven éve, ha lett volna facebook, akkor csak kézenfogva andalgós párokról szólt volna a világ. Már nagyim is mesélte, hogy amikor ő volt tizenéves is mindenki tudta, hogy kik voltak a mindenre kapható lányok a faluban. 1945-50-es évek. Szerintem az emberek nem változnak, csak az, hogy mennyi lehetőség van mindezeket a másik arcába tolni. Remélem nem veszed személyeskedésnek a válaszomat, csak nagyon kikívánkozott a reagálásom. :-) Örülök a továbbiakban is, ha írsz és leírod a véleményed!! Szép napot!

nemszólokmégegyszer 2015.12.14. 12:33:48

Nem, nem vettem személyeskedésnek. Te a X /talán Y generációhoz/ tartozol. Én időmben nem tablet, net, mobil telefon is ritka volt. Maradt a személyes kontaktus, ahol nincs melléduma, 10 perc alatt a testbeszédből kiderül minden. Most sokkal másabb, könnyebb, könnyedebb: Ideált meg mindig lehet építeni, /talán össze is jön pont az eszményi/, de aki a külsőségekre hajt, nagyobb az esélye a szívásra, mert lehet, hogy más is pont ezekre a külsőségekre vevő. Persze, mindig vannak idolok, de koromból adódőan én már nem ebben hiszek. Más szemüvegen át nézzük a világot. Nem mondom, hogy a Tiédet nem értem meg, mint a fonó világát sem Én már nem leszek az X-Y generáció gyermeke, mert utálnám, ha a telefonom okosabb lenne, mint én. Más világot élünk meg ugyanabban a világban. Ennyi. Lényeg, hogy mindenki úgy teljesedjen ki és legyen boldog, ahogy csak tud. A többieknek meg sut up. :-))

nemszólokmégegyszer 2015.12.17. 12:15:21

@gabuschka: Szerintem meg ránézel. és azt mondod, "ez. pont az, megtaláltam, csak találjon meg ő is". Ennyi, és több. én is így jártam, és ahogy korábban írtad, Te is. Ez nem ideáloktól függ. /Ki ne akarná Milla Vovicsot?/ Vannak elképzelések, és vannak realitások. Az előző egy illúzió marad/hat/ az utóbbi egy taeralmas kapcsolat,. Választás mindigvnan.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások