Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

A recepciós munka előnyei és hátrányai - rövid pályaválasztási tanácsadó masnival átkötve

Képzeljétek, szakmai csúcsra jutottam, a kis recepciós életemben elértem mindent, amit csak kívánhatok. Történt ugyanis, hogy egy vendég vette a fáradtságot, és az automata által véletlenszerűen kiküldött elégedettségi kérdőívet nem csak hogy kitöltötte, hanem az 'egyéb' rublikát teleáradozta a kedvességemről és a barátságos mosolyomról. A cinizmust félretéve, persze, hogy örültem neki, mert ugye a customer care meg a brilliáns kiszolgálás van minálunk a fókuszban, úgyhogy most éppen jól fekszem a főnökségnél, többször is megdicsértek, hogy milyen ügyes vagyok. Sajnos ritkán fordul elő, mert ugyebár panaszt könnyen teszünk, de ritkán vesszük a fáradtságot, hogy a jó dolgokat meséljük el. 

Pont jól jött amúgy ez a vállveregetés, mert minden motivációmat elhagytam valahol útközben, szerintem az IAA-val (Nemzetközi Autókiállítás) együtt járó őrültek háza gazdagon hozzájárult a fásultságomhoz. Minden szállodában vannak "erős" napok, amelyeken extrém mértékben sok vendég érkezik, vagy távozik. Nálunk, mivel ún. business hotel vagyunk, ilyen a hétfő este, és a csütörtök reggel. Vagyis az egy hétig Frankfurtban mítingelő, dolgozó vendégek megérkeznek hétfő este munka után (általában mind a 300 délután 5 és 7 között), majd távoznak csütörtök reggel, hogy ugyancsak munka után hazautazzanak. Az elmúlt két hét minden napja hétfő vagy csütörtök volt, egy pillanatra sem lehetett fellélegezni, vagy befejezni valamit amit elkezdtem, mert valaki folyamatosan akart valami. Csak a szokásos dolgok: kéne sampon a szobába, nincs köntösöm, papucsom sem, szeretném kifizetni a számlámat, szeretnék a hat hónappal ezelőtti itt-tartózkodásom számlájával kapcsolatban kérdezni, szeretnék pénzt váltani, mondja csak, van itt valami jó étterem a közelben, nincs közepes méretű törölközőm, mennyibe kerül a parkolás, hol szolgálják fel a reggelit, szeretnék bejelentkezni, a pontgyűjtő kártyámra nem kaptam meg a legutóbbi éjszakák után a pontokat, van-e lehetőség a csomagokat leadni a kijelentkezés után, mit lehet Frankfurtban csinálni, nem tetszik a szobám, túl zajos, csöndes, magasan, alacsonyan van, és a kilátás sem jó.

tumblr_mi1nt8k82q1rqaux0o1_400.jpg

Fordítás nagyjából: Úgy látom, hogy egy dupla ágyas, magas emeleti, medencére néző szobát kért, amely távol van a liftektől  és kilátással bír egy három lábú aranyat kakáló repülő unikornisra.

Ne érts félre, nem az a baj, hogy kérdeznek valamit, hanem hogy folyamatosan jön valaki. Egy átlagos napon azért van fél-egy óra üresjárat, amikor lehetőség van szusszanni egy kicsit és az adminisztratív feladatokkal haladni.

Továbbá a hab a tortán, hogy mindenki le van robbanva a hotelben, egymás után hullanak ki az emberek, mert betegek. Már javasoltam, hogy osztogassunk C vitamint mindenkinek, mert ugye a show must go on, nap felkel, recepció mondanám, hogy kinyit, de be sem zár, és ugyanazt a vendégmennyiséget fele annyi munkaerővel kell kiszolgálni, természetesen széles mosollyal, minden nap túlórázva. Tegnap hajnal fél egyig kornyadoztam a pultban, és mondtam is a kolléganőmnek, hogy ha a még egészséges munkaerőt is maxon pörgetik, akkor előbb-utóbb mi is kidőlünk. Mondanom sem kell, hogy ezeken a vásári napokon is csutkára kell feltekerni a szívélyes vendégkezelést, főleg, mert a szobákat is háromszoros áron lehet eladni.

És csak hogy tovább motiváljam magam, mindjárt kezdődik a könyvvásár is, hasonló vendégforgalommal. Így annak ellenére, hogy az ötvenedik vendégnél már csak egy arc nélküli masszát látok, nagyon kedvesnek kell lenni. Ha nagyon fáradt vagyok, ami sokszor előfordul, mert nem alszom eleget, meg a sok kedveskedés elszívja az életenergiámat, akkor csak felteszem a megfelelő lemezt egy mosoly keretében és reménykedem, hogy nem keverednek össze. Mert ugye van az Érkező Vendég Angol, a Távozó Vendég Angol, az Érkező Vendég Német és a Távozó Vendég Német album. Elhülyülés jeleit mutató fáradtság esetén, vagy hektikus, naponta változó beosztásnál, amikor abban sem vagyok biztos, hogy reggel vagy este van, a Listerin vagy az alkoholszag mindig segít a beazonosításban. Természetesen nem én lennék, ha mindig minden flottul menne, így előfordul, hogy a rossz lemez kerül fel, és az érkező vendégtől nem azt kérdezem, hogy milyen volt az utazása, hanem hogy jól érezte-e magát nálunk. Vagy egy-egy mondatot németül mondok az angol helyett, szegény vendég meg pislog, hogy most ő a hülye, hogy nem érti vagy én beszélek össze-vissza.

Szóval a fentiek alapján meg vagyok lepődve, hogy valakihez mégis csak áttört a személyes varázsom, és írt visszajelzést. Ti se habozzatok, ha valaki lenyűgözött, tessék írni róla. 

Egyik nap miközben egy újabb bejegyzésen törtem a fejem, eszembe jutott, hogy blogírás szempontjából mennyire szerencsés, hogy szállodában dolgozom, mert mint kiapadhatatlan forrás szolgáltatja az újabbnál újabb témákat. Gondoltam ma összeszedem, hogy mégis miért érdemes recepciósként, vagy hotel alkalmazottként dolgozni, és miért nem.  

Szóval kezdjük csak pozitívan, örök optimistán, hogy miért NE gyere ide dolgozni, azaz ha jót akarsz magadnak, akkor most húzd át szép fehér hibajavítóval a jelentkezési lapodon a szálloda szakot. Persze tudjátok az üröm meg az öröm, így elképzelhető, hogy a negatívumokban azért találhatunk majd egy kis pozitívumot is.

1. Folyamatos munkabeosztás: ha szereted, hogy hétfőtől péntekig dolgozol és a hétvégéid mindig szabadok, valamint, hogy a szabadidődet előre be tudod osztani, akkor felejtsd el a szállodát (meg úgy általában az ügyfélszolgálatokat), mert itt -jó esetben csak- két műszakban a hét bármelyik napján be lehetsz osztva kora hajnaltól vagy késő éjszakáig. Rossz esetben megkínálnak éjszakai műszakkal is. Ez továbbá érvényes az ünnepnapokra is, így például egy szabad karácsony és szilveszter kiverekedése komoly tapasztalatot és megfelelő fizikai adottságokat kíván. Ha fontos, hogy 24-én minden évben elénekeld a Mennyből az angyalt, akkor dolgozz máshol. A beosztást is nagyjából két hétre tudod előre, és ez még jónak számít, volt olyan helyem, ahol kedden tudtam meg, hogy szerdán hányra kell jönnöm dolgozni. 
A jó oldala, hogy ha például hétfőn és kedden vagy szabad, akkor vidáman intézhetsz az üres intézményekben ügyet, délutánosként pedig kedvezményesen vehetsz igénybe különböző szolgáltatásokat, hiszen kora délutánig úgyis otthon lebzselhetsz, és sok edzőterem, kozmetika olcsóbban kínálja a szolgáltatásait délelőttönként. Nem mintha én élnék ezzel, de a lehetőség nyitott. 

2. Túlóra és ácsorgás, hosszú munkahetek: Az öt nap munka két nap pihenés rendszer sem játszik a szállodaiparban, nagyon sokszor van, hogy 8-9-10 napot kell egyben ledolgozni, igazi kicseszés esetén különböző beosztásokban, hogy még véletlenül se tudjon a szervezeted bármilyen rutint felfedezni az életedben és ahhoz alkalmazkodni. Természetesen az is előfordul, hogy utána 4-5 szabadnapot is kap az ember, vagy hogy csak három napot kell dolgozni egy héten, de rutinvadászoknak egyik opció sem ideális, tehát ha nem tetszik, dolgozz máshol. A túlórát vagy kifizetik, vagy nem, bár a mostani helyemen sokszor megteszik. Fizikailag a folyamatos ácsorgás miatt megterhelő, sok nálam jelentősen fiatalabb kollégám mondott fel derék -és hátfájás miatt. Annak ellenére, hogy én még bírom, nem szeretnék hosszú távon a recepción állni, túlságosan extrém az igénybevétel. Az is igaz, hogy nehéz eldönteni, hogy mi a rosszabb, a sok ülés vagy állás, talán jó lenne, ha itt is mindenki egy nagy gumilabdán ülne.

3. Emberek: Ez egyben jó és rossz is, a szállodaiparban azért nehéz kikerülni, hogy emberekkel is találkozzunk. Talán a könyvelésen lehet a monitor mögé elbújni, de a kis huncut vendégek keze még oda is elér, ha esetleg számlamásolatra van szükségük. Így ha nagy általánosságban utálsz mindenkit magad körül, és legszívesebben egyedül üldögélsz az irodádban, akkor dolgozz máshol. Én kifejezetten szeretem, ha folyamatosan emberekkel dolgozom, valahogy az életem is úgy alakult, hogy majdnem mindig a frontvonalban álltam. A legjobb, ha nagyon türelmes vagy, mert majd ámulsz meg bámulsz, hogy mennyi különböző ember létezik, és hogy azok a típusok, akikről a vicceket mintázzák, nem kitalált személyek ám. Találkozhatsz emberekkel a világ minden országából, nekem a legutóbbi exotikus élményem két vendég volt St Kitts és Nevis-ből, amely egy karib tengeri szigetállam. Bár ti ezt biztos tudtátok. Én nem, így csak néztem, hogy mégis honnan jöhettek. Gondolom azt sem kell nagyon ragoznom, el tudjátok képzelni, hogy különböző földrészről érkező vendégek mennyire különbözőek, egymástól és tőlem is. Ez azért nagyon fárasztó tud lenni, mert mondjuk én pörgetném a bejelentkezésüket, hogy a másik hat várakozó ne izzadjon bele a kabátjába, de ők mindannyian a nyolc gyerekükkel szépen lassan bogarásszák elő az útlevelüket, szétpakolják a csomagot a lobbyban, mert pont a koffer alján van. Van, hogy nem értik, hogy a 'room only' 'csak szoba' foglalásukhoz miért nem jár a reggeli, és próbálják legalább az internetet kicsikarni belőlem ingyen, mintha én lennék a gonosz rossz, aki nem adja oda nekik. Távozáskor pedig fél órát bogarásszák a számlát, és hiába van összeadva az alján, hogy mennyit kell fizetni, nem restek a számológépet elővenni, és összeadni még egyszer mindent. Szóval türelem, mosoly, határozottság, különben élve felfalnak. 

Nézzük, hogyha a fentiekkel nem sikerült elrettentenem, és túléled az első hónapokat, milyen előnyökre tehetsz szert. Szabály mint fentebb, itt sem minden csudajó.

Utazás lehetősége: ha esetleg még pályaválasztás előtt állsz és olyan munkát keresel, amellyel könnyen teheted át a székhelyed más országba, akkor irány a vendéglátóipar -és szállodaszak. Szállodákba mindig keresni fognak embereket, így ha utazni is szeretnél, akkor ezzel a hivatással könnyen meg is teheted. Európán belül a legtöbb pozíciónál szükséges a helyi nyelv legalább középfokú ismerete, de ázsiába -az én ismereteim szerint- rengeteg helyen el lehet csak az angollal helyezkedni. Amerikába is szerezhetsz gyakornoki vízumot (J1), amellyel fél-egy évre kiutazhatsz, és hasznos tapasztalatokat szerezhetsz. Ha történetesen németül beszélsz jól, akkor máris három ország közül válogathatsz. Én sokáig stewardess akartam lenni, de először angolul nem tudtam eléggé, majd kiderült, hogy a szemem is túlságosan rossz, így sajnos erről lemaradtam. Aztán ahogy belekeveredtem a szállodaiparba, rájöttem, hogy talán nem is baj, hogy így alakult, biztosan túl hektikusnak találtam volna azt az életet. Az egyenruha fétisemet a sálacskával pedig a pultban állva is kiélhetem. 

Karrier: Nincs magyarországi tapasztalatom a vendéglátásban, így csak az angliai és a németországi trendeket ismerem. Mindkét helyen azt tapasztalom, hogy a helyiek egyre kevésbé tartják vonzónak a szállodaipart, legalábbis az ún. "Front Desk" részleget, így a tanult kollégák pár hónap gyakorlat után vidáman dobbantanak valami jobban fizető és emberbarátibb beosztást kínáló munkahely felé. Londonban csak elvétve találkoztam helyi munkaerővel, ott már szinte teljesen a bevándorlók uralták az ipart. Mivel a képzett, nyelveket beszélő, barátságos dolgozókat lasszóval fogják be, ha túléled az első egy-két évet, akkor nagyon könnyen lehet feljebb jutni a ranglétrán. Emberhiány esetén akár hamarabb is. Mikor korábban marketinges voltam, ott azért sokkal lassabban őröltek a kerekek. 

Kedvezményes szálláslehetőség: Ezt a nagy láncoknál lehet a legjobban kihasználni, főleg mert számos országban vannak jelen, és többnyire nyitott a lehetőség a dolgozói áron történő szobafoglalásra. Mi is sokat használjuk, így például Amsterdam belvárosában hostel áron szálltunk meg 4-5 csillagos szállodában és a reggeli is potom összegért járt hozzá. Volt, hogy azért vártunk egy utat, hogy a nagy és nagyon kényelmes ágyban aludhassunk egy jót. Ez akkor előny, ha szeretsz kényelmes helyen megszállni. Tudom sok mindenkinek mindegy, mert úgysem a szobába lebzselnek, hanem várost néznek, de ha van lehetőség ugyanakkora büdzséből óriási pihe-puha ágyban aludni, akkor miért ne? Persze ehhez az is kell, hogy legyen elegendő szabad szoba, mert ha a szálloda el tudja adni magasabb áron is, akkor nem fogják odaadni a dolgozóknak.

 

A lista persze nem teljes, lehet még bővíteni mindkét oldalt, de szerintem ezek a legfontosabb előnyök és hátrányok. A nagy átlag pár évig bírja ezt a típusú munkát, majd vált valami másra, de olyan kolléganőm is van, aki már 15 éve dolgozik ugyanabban a hotelban, a recepción.
Egy másik veterán, történetesen magyar kollégám már elkezdett kiokosítani, hogy ha nem akarok felfordulni és begolyózni, akkor döntsem el, hogy vagy keresek egy más típusú munkát, vagy tessek kissé lazábban venni a teljesítést, mert ennek így nem lesz jó vége. Ha fáradt vagyok minden fajta lelkiismeret furdalás nélkül menjek el az orvoshoz és írassam ki magam egy hét pihenőre. Ez nehéz, mert nem szeretek lógni, így azt hiszem ismét elkezdek másik munkát keresni.

 

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, ha tetszett a bejegyzés és a blog, csatlakozz a Facebook oldalamhoz is!

 

Kép: tumblr.com

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr667761464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GizilányaJudy 2015.10.02. 14:48:16

Le a kalappal előtted,hogy így össze tudod foglalni a gondolataidat.
Számomra elképesztő,hogy hogy tudsz mindig olyan érdekesen írni,hogy sosem unalmas a blogod. (pedig se gasztró-csodák se káromkodás nincs benne). Bocs a gonoszkodásért :)
Kíváncsi lennék,hogy a szobalányok hogy látnak egy hotelt a vendégeken keresztül.

gabuschka 2015.10.03. 23:32:09

@GizilányaJudy: Ezek szerint kihagytad a főzős bejegyzést, az már szinte gasztro blogba illő volt! :-) Aranyos tőled, igyekszem érthetően megírni amit szeretnék, hol jobban, hol kevésbé sikerül.
Szerintem ők nem is akarnak beszélni róla, állítom, hogy nekik van a legnehezebb munkájuk a szállodákban. :-(

pityke8 2015.10.04. 20:57:35

Remek a blog, biztosan benézek még ide...Frankfurt örök szerelmem marad,tíz éve dolgoztam ott elég sokáig. Pár éve folyamatosan próbálunk az egykori kollégákkal valami randit összehozni,de eddig kevés sikerrel.

gabuschka 2015.10.05. 11:09:52

@pityke8: Köszi, hogy benéztél, és örülök, hogy tetszik a blog, mindig jól esik pozitív visszajelzést kapni. Én is nagyon megszerettem Frankfurtot, bár az elején csak egy unalmas falunak gondoltam. :-) Remélem sikerül összehozni a randit a kollégákkal!

nemszólokmégegyszer 2015.10.05. 12:00:10

Nagyon jó írás, mint mindig. A keresgéléshez meg sok szerencsét. A főprojektet pedig kéretik nem háttérbe tolni. :-) /Azért remélem a szakmában a közelharcismeret ("kiverekedése komoly tapasztalatot és megfelelő fizikai adottságokat kíván") nem alapkövetelmény, bár szerintem nem az utolsók között végeznél./

nemszólokmégegyszer 2015.10.05. 12:12:56

Jut eszembe. Egy beírást szentelhetnél az "aranyembernek" is. Azt már tudom, hogy is kezdődött, de többi, munkahely, elviselni egy "nehéz" nőt, sirámai /egy nő egy tüdőgyulladást 3 nap alatt kihord, egy férfit egy meghűlés egy egészre ledönt, és még gyámolításra is szorul, tudom magamról/ még a sötétben tapogatózás /pedig abban jó vagyok/ szintjén sem. Ez nem "olvasói nyomás", pusztán kíváncsiság. Hogy kerek /teljes/ legyen a kép.

gabuschka 2015.10.07. 11:24:11

@nemszólokmégegyszer: Köszi, mint mindig! :-)
Nincs elfelejtve a fő project sem, de talán jobb, ha nem mindig azon gondolkodunk. Egy munka váltás itt sem egyszerű, úgyhogy ha sikerül is, biztos el fog tartani egy ideig.
Majd gondolkodom, hogy mit lehet róla írni, mert nem szokott rám sokszor panaszkodni, boldogan él, legalábbis azt mondja. :-)

nemszólokmégegyszer 2015.10.08. 09:19:35

@gabuschka: Nem arra vagyok kíváncsi, hogy mit panaszkodik Rád, hanem, hogy hogyan él ő melletted Frankfurtban? Persze, ha nem írsz róla, ettől még nyugodtan alszom, csak olyan sűrűn említed, hogy fontos része az életednek /olvasd vissza, számold meg/, hogy egy pár sort megér/demelne/. Szerintem. :-)

gabuschka 2015.10.14. 11:31:50

@nemszólokmégegyszer: ja értem! Meglátom, ha lesz egy bejegyzésre való gondolatom, miért is ne. :-)

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások