Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Hogyan csináljunk gyereket

stock-footage-baby-playing-on-grass-camera-from-back.jpgEgy korábbi bejegyzésemben utaltam rá röviden, hogy egy ideje szeretnénk kisbabát a Drágámmal, így a jövőben elképzelhető, hogy lesz néhány bejegyzésem, amelyben az ezzel kapcsolatos próbálkozásainkról fogok írni. Lehet most a szemeidet forgatod, mert nem érted, hogy miért lesz ebből a blogból is pelenkaszagú kisbabanapló; de meg kell nyugtassalak, igyekszem elkerülni, hogy kizárólag erről a témáról írjak, ám az is furcsa lenne, ha meg sem említeném a kedvenc platformomon. Persze a privát naplómba is jegyzetelgethetnék, ha már mindenképpen írhatnékom van, de itt jobban szeretek. 
Amennyiben több bejegyzést is írok a témában, a vizsgálatos, (esetleges) gyerekvárós posztokat a jövőben egy külön menüpont alá gyűjtöm majd, hogy akit ez a téma egyáltalán nem érdekel, ügyesen kikerülhesse. Gyengébb idegzetű Olvasók kedvéért megjegyzem, hogy a méhszáj és peteérés szavakat, valamint kis barátaikat sűrűn fogom használni a következő néhány bekezdésben.

Előzmények

A Drágám tulajdonképpen már az első együtt töltött romantikus éjszaka (értsd: szex) óta szeretne gyereket, de akkor még meg tudtam győzni, hogy egy ekkora döntés előtt esetleg várjunk néhány hetet és ismerkedjünk meg egymással egy kicsit jobban. Mindemellett a védekezést mindketten félvállról vettük, talán egyikünk sem bánta volna ha jön a baba, akár ennyire a kapcsolatunk elején is. Ő tegnapra szeretett volna gyereket, én meg már a megismerkedésünk előtt is eldöntöttem, hogy ha harminc fölött esnék teherbe mindenképpen megtartanám a kisbabámat, akkor is ha a körülmények nem a legmegfelelőbbek. Egy gyerekkel azt mondják az okosok, hogy a jég hátán is meg lehet élni.

Persze azt nem állítom, hogy nem lettem volna ideges a lehetséges nagy felelősségtől, amely bármikor bekövetkezhetett, és azt sem, hogy ne szerettem volna valami jobb munkát mielőtt lekötöm magam a gyerekekkel, de igyekeztem abban bízni, hogy majd minden akkor történik amikor eljön az ideje. Tulajdonképpen vegyes volt a hozzáállásom, mert egyik nap elgyengültem minden kisbaba láttán, és minden szembejövő babakocsiba bekukkantottam diszkréten, másnap pedig már inkább a munkafronton léptem volna előrébb, vagy mentem volna Amerikába szerencsét próbálni.  Még én sem tudtam saját magamon kiigazodni, nemhogy a Drágám. Szerintem egy nőnek ez mindig nehezebb, főleg ha vissza kell mennie/szeretne menni dolgozni. Én azért vívódtam, mert nem szerettem volna pincérnőnek visszamenni a munkám után, sőt recepciósnak sem, mert egyik munka sem kedvez a családi életnek, és fizikailag mindkettő megterhelő. Azt viszont nem tartottam volna korrektnek, hogy munkát váltok, majd egy hónap múlva bemutatom a Mutterpass-omat (terhes kiskönyv) az új helyemen. Kissé kínos lenne. Úgy gondoltam, hogy a jelenlegi munkahelyemen már eltöltöttem annyi időt, hogy nyugodtan kigazdálkodhatják a szülési szabadságomat. Ez az elgondolás szép is lenne, ha sikerülne teherbe esnem. De a kölyök csak nem akar megfoganni, így a napokban kezdtem el gondolkodni, hogy vajon meddig húzzam a munkakeresést arra várva, hogy teherbe esek. Mert ha természetes úton egyáltalán nem lehet, akkor felesleges várnom, egyszerűbb most váltani, és jövőre belevágni a procedúrába. Hozzáteszem a munkaváltás sem piskóta, tehát nem négy-öt ajánlat közül válogatok.

Mindig azt hittem, hogy a terhesség előbb-utóbb automatikusan kialakul, ha az ember védekezés nélkül van együtt valakivel. Persze hallottam egyéb esetekről, amikor sokat kellett várni egy babára, de nem gondoltam, hogy ez velem is megtörténhet. Családi, ismeretségi körben sehol nem okozott gondot a babát egyszerűen akarni, majd megfoganni (elnézést, de csak akkor fogom az áldott állapot szókapcsolatot leírni, ha kifogyok a várandós szó minden fellelhető szinonímájából. Valamiért a hideg futkos tőle a hátamon).

Anyukám öt gyereket szült meg, és ötből mindössze egyszer tartott egy évig mire terhes lett, a többi esetben hipp-hopp megtörtént. A barátnőim is úgy lettek várandósak, hogy eldöntötték, majd teherbeestek. Ehhez képest meglepett, hogy annak ellenére, hogy mi nagyjából 2014 közepe óta próbálkozunk passzívan, azaz semmi extra erőfeszítést nem teszünk a siker érdekében, de mellette a védekezéssel is felhagytunk, sőt igazából soha nem is védekeztünk igazán megbízhatóan, még semmi nem történt. Őszintén, ha tudom, hogy ilyen bonyolult egy gyereket összekalapálni, nem aggódtam volna korábban kiszakadt gumikon és társain. Bár az is igaz, hogy az élet is szeret viccelődni, gondolom nem mindig ilyen nehéz megfoganni. Lehet ha részeg 16 éves lennék egy házibuliban a pasimmal, és eszem ágában sem lenne anyukává válni, egész gyorsan menne. 

Tanácsok

Mivel szeretek a problémáimról beszélni, így az ezzel járó vívódásaimat is szívesen megosztottam a környezetemmel, főleg mert páran megkérdezték, hogy mikor jön a baba. Amikor erre a baráti vagy családi viszony közvetlenségétől függően válaszoltam, sokszor jött a mindentudó válasz, hogy ne görcsölj annyit rajta, és akkor majd jön. Hát itt vagyunk megint. Azt hittem, hogy miután átkerültem a hőn áhított párkapcsolati státuszba, egy életre megszabadulok ettől a jó tanácstól. De ezek szerint ez egy univerzális tipp, amellyel minden megrekedt élethelyzetben jól képen lehet törölni a szerencsétlen delikvenst. Nincs pasid? Ne görcsölj rajta, és lesz. Nem találsz munkát? Ne görcsölj rajta, és majd lesz. Nem esel teherbe? Jaj, ugyan, hát talán ne akard annyira, ne görcsölj rajta és akkor majd jön a baba. Az évek során megtaláltam az én univerzális válaszomat a fenti javaslatra:
 
hitkick.gif

Értem én, hogy a jószándék áll a tanács mögött, de felesleges mondani, mert ha kívülről az is látszik, hogy a másik teljesen belegyógyult a témába, és ezért rekedt meg, ennek a mondatnak az elhangzása semmiképpen nem fog segíteni. Senki nem tud a homlokára csapni, hogy jaj, hát milyen igazad van, tényleg, köszönöm, hogy megmondtad a tutit, akkor holnaptól már nem görcsölök, hanem ez egy hosszabb belső folyamat, amelyen mindenkinek saját maga kell átevickélnie, a saját tempójában. Persze azt is hozzáteszem, hogy én nem is értettem, hogy miért mondják, hogy rá vagyok görcsölve a témára, hiszem több párhuzamos tervem is volt a jövőre, amelyben a gyerek is szerepelt, de hogy most, kettő vagy öt év múlva leszek anyuka, az nagyjából mindegy volt. Nem kaptam sírógörcsöt amikor megjött minden hónapban, csak tudomásul vettem, hogy ez van. Szerintem ha kettőnk közül valaki blokkolja a folyamatot az nem én vagyok, hanem a Drágám: jobban képben van a ciklusommal mint én, minden alkalommal elszomorodik amikor megjön, és a spontaneitás teljes meggyilkolásával minden egyes együttlét előtt felteszi a kérdést, hogy most szerintem teherbe esek-e majd. Beszéltem vele erről, hogy kicsit nyugodjon le, értem én, hogy negyven éves kora előtt szeretne apa lenni, de ettől a nyomástól biztos nem fog hamarabb sikerülni, és akkor sem történik semmi, ha 41 évesen lesz gyereke. 

Nőgyógyász

Adott volt a képlet, több mint egy év próbálkozás után sem lettem terhes, így július kezépen elmentem egy nőgyógyászhoz, hogy beszélgessünk el a gyerekvállalás mikéntjéről.

Közben a Drágám is megvizsgáltatta magát, a sejtjei kitűnőek, sőt átlagon felüliek, így megnyugodott, hogy nem nála van a probléma. (Utána boldog-boldogalannak a sejtjei számáról, és azok mozgékonyságáról beszélt, hozzátéve, hogy persze ettől nem érzi férfiasabbnak magát, de azért lehet mégis).

Nem ismertem egy nőgyógyászt sem Frankfurtban, azaz pontosabban egyet igen, akihez egy makacs fertőzés kikezelése végett kellett elmennem még tavaly, de hozzá semmi szín alatt nem akartam visszamenni. Gondolom szorította az idő és a sok páciens, mert még fel sem kászálódtam rendesen a székre, de a vizsgálati eszközt már felhelyezte. Meglepő és kellemetlen élmény volt, így ha lehet nem látogatnám kilenc hónapon keresztül. Elkezdtem az interneten kutakodni és találtam egy oldalt, ahol a felregisztrált orvosokat lehetett értékelni, sőt mindenféle szűrök alapján a nekünk legmegfelelőbbet kiválasztani. Találtam is egyet 10 perce biciklivel a lakástól, gondoltam a közelben is lehet jó orvost találni, nem akartam messzire járni a havonta esedékes vizsgálatokra.

Itt Németországban vagy egy kórházba lehet menni, ha szeretnénk egy orvossal beszélni, vagy privát rendelőkbe, ahol egy, esetleg kettő vagy három orvos praktizál egyszerre. Az SZTK fogalma és rendszere itt nem ismert, inkább olyan, mintha csak magánrendelőkkel lenne tele a város. A fentebb említett szűrőn azt is beállíthatjuk, hogy a leendő orvosunk csak privát pacienseket fogad, vagy elfogadja a "betegkassza"-s kártyánkat is. Kissé buta fordítása a Krankenkasse szónak, azok az emberek tartoznak ide, akiknek a fizetéséből vonják az egészségügyi hozzájárulást. A többiek ún. privát paciensek, ők rögtön fizetnek az orvosnak, majd visszaigényelik az egészségügyi rendszerből a vizsgálatok árát. 
A nőgyógyászati vizsgálatok nagy százalékát fizeti a biztosításunk, csak a kötelezőn kívüli ultrahangért kell fizetni, és a meddőségi kezelések feléért. (Az eü rendszer felépítéséről már itt írtam korábban.) Szerencsém volt, mert a közelben találtam egy nagyon-nagyon rendes és jó orvost, aki fogadott Krankenkasse-s betegeket  is, így be is jelentkeztem egy vizsgálatra.
Elmondtam neki, hogy szeretnénk kisbabát, de egy éve nem sikerül természetes úton megfogannom, így beszélgessünk el a lehetőségekről. Megvizsgált kívül-belül, aztán ultrahanggal is. Mondta, hogy egészséges vagyok mint a makk, de úgy gondolja, hogyha már több mint egy éve nem estem spontán teherbe, akkor keressem fel az általa ajánlott doktornőt, aki egy úgynevezett "Kinderwunsch" specialista, azaz a teherbeeséshez nyújt segítséget. Próbáltam megfelelő magyar szót találni rá, mert nem nevezném meddőségi specialistának, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy aki ide kerül az meddő. Különböző módszerekkel segít a hozzá forduló pároknak, hogy gyerekük születhessen.

Kinderwunsch Klinika

Egy bő hónappal később meg is jelentünk a rendelőben mind a ketten, mert a Drágám is akart jönni. Kedves asszisztensek fogadtak, leadtam a betegbiztosítási kártyámat, majd egy regisztációs papírral beküldtek a váróba. Következő alkalommal már a Drágámnak is le kellett adnia a kártyáját, mert a vizsgálatokkal járó költségeket fele-fele arányban vonják a két biztosítótól. Mindent szépen kitöltöttem, majd átfáradtunk az egyik irodába a doktornővel. Itt rengeteg kérdést tett fel, mint például mióta szeretnénk gyereket, van-e krónikus beteg a családban, milyen gyakran szexelünk, allergiás vagyok -e valamire, mennyit iszom hetente, mennyit dohányzom, valamint volt néhány kérdése a ciklusommal kapcsolatban is. Ezután elkérte az oltási könyvemet is, azaz kérte volna, ha elvittem volna, mert le kellett ellenőrizniük, hogy minden szükséges oltást megkaptam. Megígértem, hogy legközelebb elviszem magammal.
Még sosem jártam nő nőgyógyásznál, pedig itt Németországban sokkal többen vannak, mint például Magyarországon, a német nők jobban bíznak egy nő finomságában és együttérzésében mint egy férfiéban. Nagyon szimpatikus, türelmes, és alapos doktornőhöz volt szerencsénk, minden kérdésünkre válaszolt, és mindig úgy mosolygott, mintha rég nem látott ismerősök lennénk. 

"Holnap tessenek közösülni"

Mint írtam is, a doktornő elég profinak tűnt, a válaszaim berögzítése után rögtön felvázolta a kezelési lehetőségeket. Dióhéjban azt kell megvizsgálniuk, hogy van-e peteérésem, megfelelő-e a hormonszintem, és hogy átjárhatóak-e a petevezetékeim. Ami nagyon szimpatikus itt, hogy egyrészt pörögtek az események, hetente jöttünk valamilyen vizsgálatra, másrészt mindent apró lépésekben csináltak, tehát nem ágyúval a verébre, hiszen lehet, hogy már egy apróbb beavatkozással is sikeresek lehetünk. 

Első lépésként vettek vért, hogy kiderüljön mikor van a peteérésem pontosan, majd el is jöttünk, ők pedig megígérték, hogy amint megjött az eredmény, még aznap telefonálnak, és megmondják, hogy pontosan mikor kell "Geschlechtsverkehr" csinálnunk. (Ez a gyönyörű szó a közösülést jelenti, ha szó szerint akarjuk lefordítani, akkor a Geschlecht nem-et jelent, mármint hogy férfiak, vagy nők vagyunk-e, a Verkehr pedig forgalmat, tehát németül nem közösen ülünk, hanem forgalomba kerül a nemünk a másikéval).

Délután jött is a telefon, a halk szavú, kedves asszisztens hölgy elmondta, hogy az eredmény alapján "holnap tessenek közösülni". Szerencsémre a hangpostámon hagyott üzenetet hallgattam le, és nem élő beszélgetés volt, mert gondolom nem értékelték volna, ha hangosan belevihogok a telefonba. Értem én, hogy hivatalosnak kell lenniük, de ennél modorosabban nem lehetett volna megfogalmazniuk, hogy mikor szexeljünk. További fontos közlendő, hogy a holnapi közösülés után a rákövetkezendő nap ismételten fáradjunk be a klinikára, hogy mintavétellel megszámolják hány darab hímivarsejt jutott be a méhembe. Így jó gyerekek lévén, harmadnapra megjelentünk, beültünk az irodába, elmondtuk, hogy megvolt a közösülés, valamint az oltási könyvemet is elhoztam, így a doktornő rögtön felcsapta, hogy informálódjon. Helyes kis barna könyvecske írógéppel gépelve nyolvanháromból, szerencsére az oltásoknak latin neve van, így a doktornő is kiismerte magát. Itt Németországban egyes oltásokat tíz évente be kell adatni, de a gyerekvállalás előtt legkésőbb, nehogy terhesen kapjon el az anyuka valamilyen magzatkárosító betegséget. Hiába mondtam neki, hogy Magyarországon ez nem szokás, valamint én átestem minden egyes gyerekbetegségen, hajthatatlan maradt. A legrosszabb, hogy a mumpsz ellen is be akart oltatni, pedig mondtam neki, hogy én olyan mumpszos voltam, hogy biztos vagyok benne, hogy azt nem kapom el még egyszer. (mivel 90 előtt születtem nem kaptam ellene oltást). Gondoltam, nekem aztán nem kellenek legyengített vírusok, hogy ez alkalommal csak fél focilabda nagyságú legyen a fejem ne egy egész. A másik dolog, hogy amennyiben beoltanak, akkor három hónapig védekezni is kell, nehogy teherbe essen az ember. Ez meg a Drágámnak nem tetszett, ezért felajánlotta a doktornő azt a lehetőséget, hogy vérvétellel leellenőrzik, hogy elegendő ellenanyag van-e a testemben.

Nagyszerű, egy hét alatt már két vérvétel, és még csak el sem kezdtük a valódi hardcore megtermékenyítős kezeléseket. Kicsit el is szontyolodtam, hogy nekem miért nem lehet csak úgy kényelmesen megcsinálva gyerekem. Mindesetre a vérvétel kimutatta, hogy van elég antitest a véremben, nem kell mumpsz oltás. Halleluja. Miután leboxoltuk az oltunk-nem oltunk témát, átmentünk a vizsgálóba. A Drágám is bejött velem, szerintem a kíváncsisága nagyobb volt, mint a félelme, hogy olyan helyzetben lát, amit nem tud feldolgozni. A szülésen sem akar részt venni, mert egyes ismerős apukák megemlítették, hogy olyat láttak, amit nem könnyű elfelejteni, volt aki utána egy évig nem tudott szexelni a feleségével, és ő nem akar így járni. Hát én sem, így rábízom, döntse el ő. Szerencsére nem okozna lelki törést, egyik verzió sem, ha akar bejön, ha akar nem. Én csak azért örülnék, ha bejönne, mert legalább látná, hogy egy szülés nem olyan mint az amerikai filmekben, hogy leendő anyuka nyüszít 5 percet, majd kibújik a frissen lemosdatott gyermek, hanem kemény tortúra. Tegnap említette, hogy szerinte nem is fáj annyira a szülés, vagy legalábbis nem mindenkinek. Erre mondtam neki kedvesen, hogy egy barom, és ha gondolja menjünk el kipróbálni, hogy mennyire fáj, speciális szíjakkal lehet férfiakon is szimulálni a szülési fájdalmakat, és majd utána beszélgessünk ismét a témáról.

Ott tartottam, hogy átvonultunk a vizsgálóba, én fel, ő le a székre. A doktornő vett mintát a méhemből, majd rögtön be is tette a mikroszkóp alá, hogy összeszámolja hány darab hímivarsejt van benne. A vizsgálat egyáltalán nem fájt, semmit sem éreztem, pedig kicsit meg voltam szeppenve. Az orvosunk nagyon barátságos volt, mondta a Drágámnak is, hogyha van kedve, akkor nézzen bele a mikroszkópba, ott úszkálnak a saját kis sejtjei. Nagyon szimpatikusnak találtam, hogy igyekszik őt is belevonni a folyamatba, nem hagyja, hogy csak kukán üljön a széken. Mint kiderült, ideális esetben egy ilyen kis kenetben húsz sejtecskének kellene úszkálnia, de itt csak négy darab volt, tehát csak az ötöde jutott át az ideális mennyiségnek. Úgy látszik, hogy valamiért áthatolhatatlan falat kreált a szervezetem a bejárat helyére, pedig elvileg éppenhogy segítenie kellene a sejtek átjutását és találkozását, nem pedig akadályoznia. 

Az eredmények alapján ismét több lehetőségünk volt. Első lépésként mindkettőnknek HIV és Hepatitisz A, B tesztet kell csináltatnunk, mert csak akkor léphetünk tovább, ha nem vagyunk fertőzőttek. Továbbá egy ismételt vérvétellel megmérik a progeszteron hormon szintemet (ez a terhesség fenntartásáért felelős hormon), hogy az megfelelő-e, vagy esetleg hormoninjekciókat kell kapnom. Valamint a listán szerepelt egy hasi tükrözés is, amely keretében egy kis kamerát vezetnek fel, hogy megnézzék átjárható-e mindkét petevezeték. Ennél a résznél azért egy kicsit megszédülve kapaszkodtam a szék karfájába, és megkérdeztem, hogy ez a vizsgálat mégis mennyire fáj, de a doktornő megnyugtatott, hogy mivel ez műtétnek számít, altatásban végzik. Ha mindent rendben találnak, akkor első lépésben inszeminációt végeznek, azaz egy kis műanyag csőben feljuttatják a méhembe a hímivarsejteket. Ha esetleg ezzel a módszerrel sem esem teherbe, akkor következik a mesterséges megtermékenyítés.

Őszintén bevallom, hogy ezzel az utolsó módszerrel sok ellenérzésem van, mert úgy érzem, hogy durván beavatkozunk a természet akaratába. Elképzelhető, hogy túl spirituálisan látom a világot magam körül, de lehet, hogy nekünk nem is kellene, hogy gyerekünk szülessen, ezért nem sikerül természetes úton, annak ellenére, hogy egészségesek vagyunk mindketten. A Drágámnak mondtam el az ezzel kapcsolatos félelmemet, hogy nehogy a mesterséges megtermékenyítéssel megfogant babánkat majd valamilyen más úton vegye el az élet tőlűnk. Erre egy meglepően jó és megnyutató válasza volt, miszerint ezt a lehetőséget úgy kell felfognunk, mint egy gyógyszert, vagy gyógymódot a gyereknemzés elősegítésére. Mint ahogy manapság már a védőoltások is megvédenek sok korábban halálos kimenetelű betegségtől. 

Helyzetjelentés

Jövő héten ismét elmegyek a klinikára, hogy beadják a tetanusz, diphterie meg két számomra ismeretlen nevű betegség ellen a frissített védőoltást (polio és pertussis), valamint megvizsgálják a progeszteron hormon szintemet. Ez lesz ebben a fázisban az utolsó két lépés, mert úgy döntöttünk, hogy elhalasztjuk a beavatkozást az esküvő utánra. Pontosabban kihasználva a Drágám egy gyengébb pillanatát, azt mondtam, hogy én nem szeretném az esküvő szervezés mellé még a hormoninjekciós, kémcsöves klinikára látogatást is a nyakamba venni, majd ha szerencsénk van, akkor hét hónapos terhesen víziló testtel a saját esküvőmön részt venni. 
A másik dolog, hogyha már házaspárként vágunk bele a folyamatba, akkor csak a kezelések felét kell kifizetni, a többit átvállalja az egészségügyi biztosításunk. Ettől függetlenül természetes úton tovább próbálkozunk, hátha észhez tér végre a leendő gyerekünk és megfogan. 

 

 Képek: shutterstock.com, kotaku.com

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr127808500

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Petra01 (törölt) 2015.09.22. 16:19:49

Szia Szomszédasszonyka,

de kis cukiság van készülőben:-)
Na most én nem szeretnék kapni Tőled univerzálist választ, de akkor is muszáj valamit leírjak. A közvetlen környezetemben négy (4!) olyan hölgyismerősöm van, akik annak idején Hozzád hasonlóan orvoshoz fordultak, hogy mi lesz már. Közülük ketten 1 év után, ketten 2 év után kezdtek aggódni, hogy miért nem sikerül az "akció". Egyikőjük sem jutott el odáig, hogy külső beavatkozást kellett volna igénybe venni. Ketten úgy döntöttek, hogy leállnak a peteéréshez igazított szeretkezésekkel, és "pihenőt" tartanak. Egyikőjük kb. fél évvel később teherbe esett, a másik hölgyike kb. 10 hónappal később. A harmadik hölgy megbeszélte a férjével, hogy hagyják ez azt egészet, a természet így döntött, és ők nem akarják ezt a döntést felülbírálni, élnek gyerek nélkül, és beszerváltak egy gyönyörű vizsla kutyapárt. Két (2!) hónappal a kutyusok érkezése után ő is terhes lett. A negyedik hölgy annyira elszántan szeretett volna gyerekzsivajt a saját lakásukba, hogy elindítottak egy örökbefogadási kérelmet, és mindenféle bürokratikus procedúrán túljutva magukhoz vettek egy csodálatos 1,5 éves kisfiút. A kisfiú családba érkezése után a harmadik hónapban ő is teljesen természetes módon teherbe esett. Ikrekkel...
Hogy mit akarok mondani ezzel? Semmiképp nem azt, hogy ne görcsölj, és azt sem, hogy vegyetek Magatokhoz egy vizslapárt. Inkább azt, hogy szerintem minden rendben lesz:-) Hogy honnan gondolom? Csak úgy érzem. És különben is...:-)

Fantasztikus lett ez a poszt is, annyira jellegzetesen "Gabuskás", azt hiszem én (aki mindenképp a törzs rajongótáborodhoz tartozónak vallom magam) azt is szívesen olvasnám Tőled, ha a a német nyelvtan rejtelmeibe próbálnál beavatni. Pedig azt nem szeretem annyira:-)

Szurkolok a háttérben:-)

nemszólokmégegyszer 2015.09.23. 13:34:24

Tőlem egy nagy HAJRÁ! Tényleg ne görcsölj rá a dologra. Ha ideje van, jönni fog. Az orvosok /nőgyógyásznők, főleg ha van gyerekük/ véleménye nem pitli. Ott. Itt egy kicsit más a helyzet. A polio és pertussis pedig a járványos gyermekbénulást és szamárköhögést jelent. A nőn /anyán/ keresztül védőoltáson, az újszülöttön pedig már szúrni sem kell, mert kanalasan beadható oltás. Minden rendben van Veletek, ne parázz /az nem használ/! Rendben lesz minden! Én meg szurkolok, míg egszer megírod majd, hogy kimaradt, egyenesben vagyunk. Csak győzd cipelni két nem átlagos termetű ember picijét! Ezzel a termettel pedig, még héthónaposan sem fogsz kilátszani egy jól szabott ruhában, kivéve a direkt "azt" mutató kismama kertésznadrág farmert. Bár, szerintem az is tud bájos lenni. /Nője válogatja./ Izgalommal várom a következő írásod /is/. Sok boldogságot és sikeres tervezgetést. /A kivitelezés mellett. :-) /

nemszólokmégegyszer 2015.09.23. 14:34:22

Látod? Petra01 is azt írta, ha itt az ideje jönni fog. A türelem pedig az egyik legszebb erény, főként, ha minden mindenkivel rendben van. Mint ahogyan azt sem Ti döntitek el /optimális esetbe -másról szó sem essen-/, hogy mikor óhajt majd először meglátni Titeket. De, ha sikerül, és a végeredményről /nem a 4D-s képekre gondolok/ nem raksz fel családi fotót, már durcás vagyok. /Magyarul ezt a plázacicák úgy nevezik öri-hari. Időbe telt míg rájöttem, hogy ez az örök harag, csak cukibban. Mint ahogy a szemüveg szemcsi. Az uborkasaláta ubisali, a paradicsom meg parsali, a sültkrumpli meg sültburi. Ehhez képest gyerekkoromban a fagylat helyett fagyi, a sütemény helyett süti tök normális volt./ Te egy céltudatos, komoly, belevaló, csinos nő vagy, hát kevesebb izgi, stressz /gondolom a jó tanácsokkal: póz, kispárna, hőmérő stb. tele a puttony meg szekrény/ és még olvasok a babáról. Akkor meg majd arról írsz, hogy milyen sz@r az egyébként akadálymentesített Frankfurtban lépcsőn, bevásárlóközpontban stb. közlekedni babakocsival, akinek az utasa mindent lerámol a boltban ahol megállsz, kivéve a fagyasztót. Az erről szóló posztodig addig elkezdtem a vissza-visszaszámlálást, így egytől indultam. Éljetek egészségbe, boldogságban! /Egyébként én sem néztem meg a kölök születését -nem csak azért, mert rohammentő vitte el őket 02,05-kor, hanem én nem bírtam volna végignézni a szenvedést-. Reggel persze első dolgom volt bemenni, én láttam először, mert akkora volt mint egy kisebb bagett -1450 gr, most 26 éves, 83 kiló, 190 cm-, a második, hogy kapott egy puszit az anyja, a harmadik, hogy elérjem a helyközi -városok közötti- buszt visszafelé, aztán kérjek két nap szabadságot, vegyek két üveg a konyakot meg pár üveg -26 éve a dobozos itt még nem volt "feltalálva"- sört az egyszemélyes bulimhoz. Itt egy rövid amnéziás rész jön üres üvegekkel. Aztán zúgó fejjel a munkatársak gratulációja. Persze ezt önszántából teszi a férfiember, a szülést meg nem jószántából. Aminek én szurkoltam még mindig bejött /kivéve a magyar foci, mert vereségre a MAGYAR SZÍV nem tesz tipp-mixen -fogadási játék-, pedig ha már a bíró is, meg a játékosok is maguk ellen játszanak kellene/. Úgyhogy szorításban nem lesz hiány, attól ne félj, a végén meg Neked kell szorítani. :-)))

gabuschka 2015.09.23. 17:01:00

@Petra01: Szia! A Te kommented még cukibb volt! Eszembe sem jutna univerzálisan válaszolni! :)
Érdekes, hogy négyen is így jártak a környezetedben, jó volt olvasni ezeket a történeteket. Én is így gondolom, hogy ki kell várni a megfelelő időt, csak nem mindenki egyformán türelmes. A Drágámmal szemben én könnyebben várakozom, mert 32 évesen úgy érzem, hogy van még időm, de fordított esetben, 38 évesen, főleg nőként valószínű, hogy jobban aggódnék.
Szerintem az én "vizslapárom" a munkaváltás lesz, mert túl sokat gondolkodom rajta, hogy jaj csak nehogy akkor. :)
De mindegy, ha úgy lesz, akkor majd azt a helyzetet kell megoldani. A barátnőim úgyis azt mondták, hogy amint meglátom a pozitív tesztet, semmi más nem lesz többé igazán fontos.
Köszönöm a hozzászólásodat, örülök, hogy a törzsolvasóm vagy, és hasznos kommenteket írsz!!

gabuschka 2015.09.23. 17:57:21

@nemszólokmégegyszer: Szia! Nagyon kedves hozzászólás volt, mint mindig, hozod a megszokott minőséget! Örülök, hogy nem ijesztenek el a kisbabás posztok. :-) Az oltási nevekért köszi, bár közben már más is felvilágosított, hogy mit takar a latin név. Ja, és amúgy a parsalit nem ismertem, de a többit igen, ne aggódj nem lesz ok öriharira!

Jó lehetett az egyszemélyes bulid is, bár azt hittem a tejfakasztón többen szoktak lenni. :-)
Köszi még egyszer, hogy most is írtál, nagyon pozitív volt a hozzászólásod hangulata!

nemszólokmégegyszer 2015.09.24. 10:56:58

Próbálok az élethez pozitívan állni /nem sikerül mindig/, de a barátoknak a legtöbbet, legjobbat, legtöbb biztatást adni. Ha vallásos lennék /nem vagyok az/, mindig, mindenkinek a legjobbat kívánnám. Így marad a megértés és némi fohász /nem vallási kategória/.

A tejfakasztón a társaim műszakban voltak, így voltam kénytelen megoldani /egyszemélyes legénybúcsú?/a pusztítást.

Amikor sikerül /mert sikerül!/, még harmadnap se mocskold /b&ó@szd/ le az embered majd. Te szenvedsz, ő meg "FOSIK, mert ez a férfi dolga", meg fél óra alatt legyalogol egy fél maratont. Ha cigizik is még akkor 1-1,5 doboz/12 óra, nyolc kávé, meg még ami "kell hozzá".Tudod -hát persze- a stressz és feszültség az alkoholban oldódik a legjobban. /Kivéve az anyukákat./ :-) Még az is lehet, hogy rosszabbat él át, mint Te majd bent a legszebbet Két összeillő, jó ember nem vall kudarcot. Higgy magadba, a párodban! Hiszek benne én is. Köszönöm a beírásod. Azt írom, mondom, amit gondolok, elég hazugság van mögöttem, így ismeretlenül miért tenném, ha nem gondolnám komolyan?

gabuschka 2015.10.03. 23:23:23

@nemszólokmégegyszer: Ezt a témát már körbejártam én is egyszer, és mindig oda jutok vissza, hogy lehetne máshogy is, de azért úgyis jó, ahogy van. :-)

Megígérem, nem bántom ezt az arany embert! :-)

nemszólokmégegyszer 2015.10.05. 11:37:51

A húgom hívja így a párját /nem a férje/, de majd 50 éve ismerem, így tudom egy nő naponta mennyiszer, mennyire és mikor sárkány. :-)) /Ha meg bántanád/megbántanád bárkinek is jobb lenne? Kettő tányérkészletből kell gazdálkodni, egy enni, egy olcsóbb meg "raplizni". Vagy műanyag készlet és az még gazdaságosabb is./ Minden jót nektek, és elkezdhetsz gondolkodni, mert mindjárt itt a Karácsony. :-)

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások