Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Mit eszik a brazil és a magyar Németországban?

Ezt a mai bejegyzést olvasói nyomásra írom meg -mert nekem már olyan is van- többszöri kedves felszólításra és indirekt célozgatásokra reagálva végre elszántam magam és végiggondoltam, hogy miket is eszünk. Persze ne vegyetek komolyan, nem bántam, sőt kifejezetten örültem az érdeklődésnek! Ahogy a címben is utaltam már rá, a Drágámmal két különböző kultúrából érkező ember szokásait kell összehangolnunk egy harmadik országban. Lehet elsőre bonyolultnak hangzik, de a gyakorlatban egész jól működik, mivel mindketten szeretjük a másik konyha remekeit. Sőt szerintem a brazil és a magyar ízvilág, fűszerezés egészen hasonló egymáshoz, legalábbis nekem soha nem volt olyan érzésem, hogy valami nagyon egzotikusat eszem.

Szerencsére mindketten szeretünk enni, húst is, ami persze csak abból a szempontból szerencsés, hogy nem kell két féle ételt készítenünk. Ami kevésbé jó, hogy én egyáltalan nem eszem halat, míg a Drágám imádja, valamint nem igényelném a napi húsfogyasztást sem, ám a kedves nem tekint valódi ételként a hús mentes fogásokra. Ezért száműztük a tengeri herkentyűket a közös étkezésekről, és én is elfogadtam, hogy a rántott sajt, vagy sült karfiol csak mint köret szerepelhet a menüben. 
Majdnem minden nap főzünk, többnyire én, de a Drágám többször megy el bevásárolni. Ilyenkor az igazságos munkamegosztás nevében hazajön, ledobja az elejtett zsákmányt (bevásárlószatyrot) a konyhába, és bevonul a szobába, hogy ő ezennel megtette amit a haza kíván, a továbbiakban szortírozzam én szét az árut. Tulajdonképpen ez a rendszer remekül működik közöttünk, feltéve ha az általam megírt listával megy bevásárolni. Most nem akarom a tapasztalt pöffeszkedő háziasszonyt játszani, nem is lenne mire, de az azért egy vicc, hogy amikor egyedül vásárol be, tele lesz a konyhánk félkész, mélyhűtött, és konzerv ételekkel (most már értem, hogy kik vásárolják a konzerv csilis babot, amelyet csak fel kell melegíteni), vízzel készíthető por krumplipürével, és egyéb szintetikus élelmiszerrel. Valamint egy komlett óvódás csoportnak elegendő édességgel.
Sőt a szétpakolás feladata akkor is rám hárul, ha együtt vásároltunk be, és én is cipekedtem. De ezt már csak azért hoztam szóba, mert szeretem sajnáltatni magam. 

Kis kitérőként meg kell említenem, hogy nagyon szeretek mindent szabályozni, listákat írni, tervezgetni, éppen ezért eléggé nehezen élem meg, hogy a menütervezés-bevásárlás-főzés terület nincs rendesen beszabályozva az életünkben. Mindig az az érzésem, hogy rengeteg pénzt pazarolunk el, mert lista nélkül vásárolunk ezt-azt, abból többnyire egy vacsorát tudok főzni, utána megint üres a hűtő, vagy a másik véglet, hogy beszabadulunk mondjuk a Lidl-be, összevásárolunk mindenfélét, majd hirtelen úgy alakulnak az esti/hétvégi programok, hogy nem otthon eszünk, így pár nappal később a csirkehús szomorúan végzi a kukában. Erre időközben már kidolgoztam azt a módszert, hogy minden húsárút a mélyhűtőbe teszek a megvásárlása után, mert inkább kiolvasztom a forró vízben főzés előtt, mint hogy kidobjam.
Mialatt ezen a bejegyzésen törtem a fejem, megkérdeztem néhány ismerősömet, hogy ők mégis hogyan vezetik a konyhájukat, és úgy általában mit főznek a hétköznapokon, mert én nem tudok a rántotthús, spagetti és szendvics háromszögből kitörni. Kaptam jó néhány ötletet, amelyeket a jövőben mindenképpen meg fogok valósítani, valamint az egyik húgom (aki állandóan a konyhában sürög-forog) időközben javasolt egy mobil alkalmazást, amelyen recepteket lehet keresni az otthon fellelhető alapanyagok megadásával. Meg lettem mentve. Legalábbis ameddig tart a lelkesedésem.
A tervezést azt is megnehezíti, hogy a konyhánk egy három négyzetméteres ablaktalan helyiség kettő darab villanyrezsóval, sütő nélkül, tehát Lajos Mari legyen a talpán, aki ilyen körülmények között mindig képes valami káprázatosat alkotni. Nincs hely élelmiszer felhalmozásra, tárolásra, és a hűtőben is alig fér el valami, így a mi esetünkben igencsak nehézkes egy hétre előre bevásárolni.

Ezennel be is fejezem a panaszkodást, mert biztos vagyok benne, hogy sokan akár ilyen, vagy még kedvezőtlenebb körülmények mellett is finom és változatos fogásokat készítenének. Ha valaki ismer olyan gasztroblogot, ahol olyan ételeket készít a szerző, amelyeket nem a sütőben kell sütni, akkor nyugodtan linkelje be, mert ötleteket szívesen gyűjtenék. Tehát, miután felsoroltam az összes kifogást, hogy miért is nem tudok (természetesen csakis önhibámon kívül) naponta valami fantasztikusat alkotni, elmesélem, hogy amikor éppen mégis, mi kerül az asztalunkra.

Napközben mindketten a munkahelyünkön eszünk a menzán, vagy ahogy itt nevezik a Kantine-ban. A Drágám az irodai menza kínálatából válogathat, ahol többnyire halat eszik, ha már itthonról száműztem. Én a szállodában eszem, kiélvezve a hotel alkalmazotti lét egyik kedvezményét, azaz az ingyen ebédet. A jelenlegi már a harmadik munkahelyem a szállodaiparban, és elmondhatom, hogy sok szempontból itt érzem a legjobban magam. A menza szempontjából mindenképpen, a dolgozói konyha érdekes evolúcióját figyeltem meg az évek során. Az első szállodai munkahelyem indiai tulajdonban volt, ahol mondhatjuk, hogy a dolgozói elégedettség növelése nem tartozott sem a rövid, sem a hosszú távú céljaik közé. A délelőttös műszakban fél 12-kor nyitott a menza, akkor kiraktak két tálca ételt az ebédlőben, többnyire paradicsomos tésztát és valamilyen azonosíthatatlan húsfélét, és ameddig az kitartott, addig volt étel, a többiek pedig megértették az "aki lemarad az kimarad" szlogen értelmét. Ha teljesen hű akarok lenni az igazsághoz, akkor elmondhatom, hogy a konyhára történő telefonálás után előbb vagy utóbb érkezett utánpótlás, de többnyire a szünet végére. Nekem általában szerencsém volt, mindig akadt valami ehető. A következő hotelben ehhez képest egy kánaán fogadott, saláta pulttal és desszert sarokkal, valamint két féle meleg étellel. Itt már külön alkalmazott volt a kantin felügyeletére és az ételek feltöltésére, így annak ellenére, hogy a munkatársaimmal nem találtam meg a közös hangot, és a főnöknőm sem volt piskóta, legalább az étel ehető és változatos volt. Három a magyar igazság, most itt Frankfurtban elégedett vagyok mind a kollégáimmal, mind a kantinnal, és az sem elhanyagolható szempont, hogy nem kell minden nap a másnapi ebédemet összekészíteni és becsomagolni. Csak hogy kukacoskodjak, meg kell említenem, hogy itt sem az a cél, hogy lenyűgözzenek minket az étel ízével, néha minden fogás ugyanabból az alapanyagból készül. "Kedvencem" a paprika nap, amikor a paprika levestől kezdve a paprikás salátán keresztül a töltött paprikáig minden ami szem-szájnak ingere megtalálható a menün, így mindig remélem, hogy a tematikus napok mögött nem a szavatossági idő lejárta áll. 

Természetesen mivel Németországban vagyunk, az alkalmazotti étkeztetés is le van szabályozva, mint ahogy minden más is. Persze ezzel nincs is baj, utaltam már rá, hogy nem vagyok kifejezetten rebellis alkat, kicsit talán szeretem is a szabályokat. A hotel alkalmazottaknak itt is ingyen jár az étel: saláta, leves, második és desszert. Mi minden hónapban kapunk egy tömb kék színű étkezési cetlit, amelyet a minket kiszolgáló konyhásnak kell átadni a csemege fejében. A többieknek, például az ügynökségen keresztül dolgozó takarítóknak zöld színű jegyük van, amellyel másfél euró összegért ebédelhetnek. Ezen kívül van még két típus, az egyik reggelire jogosít fel, a másik nem tudom mire, de a lényeg, hogy minden ki van találva, egy morzsa sem hagyja el felügyelet nélkül a szedőkanalat. 

Összeszedtem néhány kedvenc fogást az egyes országok gasztronómiai kínálatából, így konkrét példákon keresztül tudom megmutatni, hogy tulajdonképpen milyen fogásokat próbáltunk már ki, vagy melyeket esszük szívesen. Ha nagyon nem szeretnénk, akkor nem is kellene otthon főzni, de mindketten szívesebben eszünk valami meleget, mint szendvicset. Van néhány bevált fogásunk, mint például a Chicken Stroganoff (Csirkemell Sztroganoff módra - javítsatok, ha más a neve), a bolognai spagetti, a csirkéből készült rántott hús krumplipürével, vagy a gombapaprikás. Sokszor pedig úgy főzök, hogy megnézem mi van otthon, és abból kreálok valamit. Rájöttem, hogy reszelt parmezánnal vagy más sajttal rengeteg étel feljavítható.

Német konyha

Az mindenképpen szerencsés, hogy szeretjük a német ételeket, élén a Schnitzel-lel (rántott hús) a csülökkel (vele még csak ismerkedem) és a rösztivel.

roszti.jpg

Van egy étterem a közelünkben, sokszor járunk oda, egyrészt mert közel van, és nem kerül sokba, másrészt nagyon finom, és a hangulat is meghitt, családias. Itt szinte kivétel nélkül mindig a képen látható Rösztit rendelem burgonyából, hol sajttal és sonkával töltve, hol gombával és szósszal leöntve. Nagyon egyszerű étel, de nekem ez a kedvencem, főleg ha kicsit megpirul a széle. 
Úgy vettem észre, hogy német étterembe akkor érdemes menni, ha már nagyon éhesek vagyunk, mert nem a madár adagokról híresek. A Schnitzel is két tenyér nagyságú szeletet jelent körettel és salátával, és tulajdonképpen minden németek által vezetett étteremben góliát adagokat adnak.  Ehhez képest szórakoztató újdonságként hatott Strasbourgban a szósszal meglocsolt egy darab salátalevél mint előétel.

Magyar konyha

Szerencsére pozítív fogadtatásra talál a legtöbb magyar fogás a Drágámnál, így egyre több ételt tesztelek rajta. Ennek ellenére majdnem feladtam az első próbálkozás után, történt ugyanis, hogy megkívántam a székely káposztát valamikor a kapcsolatunk hajnalán. Szerencsére a németeknek van egy Sauerkraut (savanyú káposzta) névre hallgató fogása, amely a meleg savanyú káposztát jelenti, így a székelykáposzta alapanyagait sikerült beszereznem, bár tejfölt itt Frankfurtban nem lehet kapnparadicsomos_kaposzta.jpgi, csak valami ahhoz hasonlót. Meg is főztem, életemben először, szerintem nagyon jó lett, de ő csak egy fél tányérral evett, és hiába azt mondta ízlik neki, nem evett belőle többet. Egyszer próbálkoztam borsófőzelékkel is, amelynél félreértelmezte a koncepciót, mert teleszedte pörkölttel a tányérját (a feltéttel) majd a főzeléket szószként öntötte rá a húsra. Majd nem értette, hogy én miért egy egész tányérral eszem belőle sajttal megszórva.  Ezeken kívül minden más ízlett neki, amit onnan tudok, hogy olyankor kétszer is megszedi a tányérját.
Nyáron készítettem lecsót, nemrégiben pedig frankfurti levest és paradicsomos káposztát húsgombóccal. A képen látható, hogy krumplit is kínáltam mellé, ha esetleg az édes káposzta hússal nem nyerné el a tetszését. A gyorsan, finomat, magyarosan jelszó alatt pedig csirkepörköltet szoktam készíteni kis paprikával, jól megfűszerezve, köretnek pedig rizst kínálok.

Érdekesnek tartom, hogy itt Németországban minden fogás, amely akár nyomokban is paprikát tartalmaz "magyaros"-nak, azaz ungarisch-nak számít. Így a mezei paprikás kolbász és a paprikás csipsz is magyaros. A másik dolog, hogy az itt magyar gulyásként kínált pörköltnek semmi köze nincsen az eredeti leveshez, így még soha nem is kóstoltam meg.

Brazil konyha

Valószínű, hogy felületes leszek, ha azt mondom, hogy a brazilok húst esznek hússal, vagy hallal, és a züldségfogyasztásuk is kimerül a feketebabbal. Sajnos megszűnt a kedvenc brazil kifőzdénk, a tulajdonosnő megunta az üzletvezetéssel járó hercehurcát, így eladta a helyiséget. Sajnáltam, hogy bezárt, mert nagyon megkedveltem, mindig megölelgetett minket amikor meglátogattuk. Kis szerencse, hogy egy másik brazil kávézó-étteremben hetente egyszer "befőz", azaz helyben elkészíti a Feijoada névre hallgató brazil nemzeti ételt. Amikor először meghallottam,img_0632.JPG hogy mi is ez tulajdonképpen, kissé megijedtem, hogy fekete babbal összefőzött kolbászt és disznóhúst kell ennem rizzsel és valami sárga porral a tetején (amelyről időközben kiderült, hogy maniókaliszt -amely manióka gyökérből készül), de ahogy megkóstoltam már meg is nyugodtam, mert olyan íze volt mint egy babfőzelékbe oltott marhapörköltnek, így azon kívül, hogy nem bírtam utána mozogni coxinha.jpgmás problémám nem volt. Ha éppen nem bírok egy teljes tállal megenni, akkor az úgynevezett coxinha-t (ejtsd: kosinja) rendelem meg, amely csirkehússal töltött krumpligombócot jelent zsemlemorzsában megforgatva és olajban kisütve. Szerettem volna a sok magyar étel mellett egyszer valami brazil fogást készíteni a Drágámnak, de a fentebb említett Feijoada elkészítése nagyon hosszadalmas és körülményes, mint ahogy az általában az olcsó ételekkel lenni szokott. Így döntöttem el, hogy inkább készítek panírozott krumpligombócokat csirkehússal. Annak ellenére, hogy nem lett teljesen olyan mint az éttermi, hősiesen megevett vagy ötöt belőlük. A képen látható, hogy sikerült mindegyiket különböző méretűre készítenem, de az szerencsére nem, hogy belül itt-ott nyers maradt a tésztája. 

 

Készítettem egy Facebook oldalt  blogomnak, hogy könnyebben követhető legyen, mindenki like-olja aki szereti. (És hogy a saját testvéreimtől kevesebb "Te, küldd már el a blogod linkjét" tartalmú üzenetet kapjak) Köszönöm! 

 

Képek: saját

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr867732354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Petra01 (törölt) 2015.09.08. 15:34:46

de jó:-) a poszt is, és hogy a nagy közösségire is kikerült a blog! Megyek is lájkolni.

Annyira hangulatosan tudod leírni életed különböző eseményeit, hogy kedvem támadna holnap Hozzátok költözni. Igazán mókás lenne:-)

Az már rég kiderült, hogy tehetséged van az íráshoz (nem is akármilyen), lassan tényleg fel fognak fedezni, és akkor mehetek végre dedikáltatni a műved! Csak gratulálni tudok ismét ehhez a szuper bejegyzéshez.

gabuschka 2015.09.08. 16:11:37

@Petra01: Láttam ám mekkora like volt! Köszönöm!
Gyere, szívesen látunk, csak kérlek előre jelezd, hogy a magyar, a brazil vagy a német napon jönnél, csak hogy úgy készüljek. :-×

EFDora 2015.09.08. 17:10:49

A borsófőzelék félreértelmezésénél hangosan felröhögtem! :D

nemszólokmégegyszer 2015.09.09. 10:13:43

"Kérjetek és megadatik." Ismét nagyon jó és ismét szórakoztató írás. Mondjuk a gulyás itthon is hagyományosan marhapörkölt /a marhacsordát gulyának hívják ugyi, a disznót meg kondának/. De egy-egy bogrács kedvéért egy egész marhát nem mert volna beáldozni a gulyás /a tulaj felnégyelte volna/, így ha egynek-egynek "véletlenül" eltört a lába, leölték. De a finomabb részek a tulaj konyhájába kerültek, a maradék meg a gulyásokhoz. Na ebből lett a gulyásleves, mert a kevés használható húsból kellett sok ehetőt kihozni. Mi maradt a megoldás? Sok zöldséggel, sok vízzel. Én magam nem rajongok érte, mert nekem mégiscsak leves, én meg nem vagyok leveses. Minimalista konyhában pedig mindig finomat főzni maga a művészet. :-)

GizilányaJudy 2015.09.10. 07:47:30

Csak újra azt tudom írni,hogy nagyon-nagyon jól írsz. A csúcs nálam is a borsófőzelék volt.
A három szálloda különböző dolgozói étkeztetése is érdekes,ahogy leírod a koncepciókat.
Gratula!!!!!!!

gabuschka 2015.09.15. 18:00:44

@nemszólokmégegyszer: legalább ma is tanultam valamit, fogalmam sem volt róla, hogy miért gulyás a gulyás leves, bár bevallom sosem elmélkedtem a miértjén. :-) Én sem vagyok kifejezett nagy rajongója, bár szívesen megeszem, főleg ha nem nekem kell órákon keresztül főzni. :-)

nemszólokmégegyszer 2015.09.16. 06:39:21

Végre értelmet nyert a frankfurti leves ételnév is, nem úgy mint a párizsi, vagy brassói aprópecsenye. :-)

szsuzsanna 2015.09.22. 11:27:33

Ez is, a (szokásos) nagyon jó írás, köszi!
-Bevallom, van egy "emelt-tetős" Volkswagen T4-ből készült lakóautónk, amivel már sok éve, csavargunk. Ebben, egy db fixen beépített gázláng van, + egy 2,5 kg-os kempinggázpalackra szerelt égőfejes főző, ami, -ha "bent kell", pont belefér a mosogatóba...
-mivel, már sajnos lassan, (korban is) banya vagyok, -és, már évtizedek óta csavargunk így, -időnként, ha úgy adódik, képesek vagyunk ezen a "két lángon" is "őrületes", bonyolult kajákat (is), csinálni...
-pl. "szupermarketes, akciós lazacszeletekből", -valami isteni, -kapris, mustáros, tejszínes szószos ételt, rizibizivel, + "magyaros": -ecetes-cukros, zöldsalátával... -Franciaországban, -egy csodaszép helyen...
-de, amin sokat röhögtünk:- a "nemzetközi" pásztortarhonya volt...
-Ezt is, egy csodaszép helyen főztük, csavargás közben, mert, másnap találkozónk volt, két francia-svájci baráti házaspárral, akikkel, Franciaországban, a Gr. Canyon du Verdon körül akartunk nézelődni...
(aki teheti, okvetlenül nézze meg!!!)
-a pásztortarhonya összetevői:
-magyar: -barátok készítette kolbász
- " pirospaprika
- "vegyes savanyúság", -(már ismerték és imádják)
-olasz: -tarhonya (pont olyan mint az itthoni)
-"zöldpaprika", paradicsom
francia: -krumpli
-füstölt bacon
-(megkínáltuk, a szomszéd, belga, francia lakóautósokat,- naggyon ízlett, és persze a barátainknak is másnap...
-Mélységesen elnézésedet kérem, (és, az olvasóidét is), hogy hosszan"visszaéltem" a hozzászólás lehetőségével...
-Ne haragudj, -ígérem, a jövőben visszafogom magam...

gabuschka 2015.09.22. 14:56:15

@szsuzsanna: köszi! :-)
Ezt írtam, hogy csak akarni kell, és az ember bármilyen nehéz körülmények között is képes valami finomat alkotni. Jól hangzott a nemzetközi pásztortarhonyád! :-)

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (34) Braunfels (1) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (25) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) frankfurt (4) Frankfurt (30) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (2) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) kirándulás (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (14) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (48) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (8) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (18) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások