Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Ami a hivatalos beszámolóból kimaradt

Eredetileg azt terveztem, hogy a mai témát összekötöm az esküvőssel, de végül meggondoltam magam, nem akartam, hogy rossz szájízzel gondoljak vissza a lagzira, annak ellenére, hogy szorosan kapcsolódik hozzá. 

tumblr_lj9cczfaku1qixleeo1_250.gifHa esetleg kíváncsivá tettelek, és alig várod, hogy tovább olvass, akkor engedd meg, hogy figyelmeztesselek, a mai írás inkább lesz fárasztó mint érdekes. Másfél oldalnyi leírás következik a szombat estéről majd elmélkedés a párkapcsolatokról, természetesen az enyémről leginkább. Így ha nem érzed magad erősnek egy jó adag nyígás végigolvasására, akkor nyugodtan lapozz, nem fogok megsértődni. Főleg, mert úgysem tudom meg. 

Nem is csigázok senkit tovább, inkább elmesélem, hogy mi nyomja a szívemet. Az egész az öcsém esküvőjének második napján, szombaton kezdődött, egészen pontosan a vacsoránál.

Gondolom azt a jelenséget mindenki ismeri, vagy már tapasztalta, hogy minden egyes lakodalmon van legalább egy olyan ember, aki különböző tudatmódosító szerek hatására -amely többnyire alkohol-  vállalhatatlanra issza magát, és a habitusának megfelelően viselkedik. Itt széles a skála, hallottam már hangos családi veszekedésekről, verekedésekről, étkészlet összetöréséről, vagy akár a nem megfelelő helyen és időben történő hányásról. Ki nem találnátok, hogy ezen az esküvőn ki volt az, aki annyit ivott, hogy szép lassan elvesztette a kontrollt, majd mintegy emelve az esemény nagyságát, hányta le a teraszt. És mindössze azért nem az ott ülőket, mert sógor anyukája kiterelte középről amikor látta, hogy elkezdett az arca torzulni. Természetesen a Drágám volt, aki a legeslegmegfelelőbb helyet és időt találta arra, hogy bemutatkozzon, és mindenkiben tudatosítsa, hogy hozzám tartozik.                                                                                       tumblr_myhgd7sdhm1t34bgdo3_r1_400.gif

Folyamatosan el voltam foglalva a szervezkedéssel, mert egy idő után rájöttek a pincérek, hogy én vagyok a legjózanabb németül beszélő kapocs a párhoz, így bármi féle módosítani való, vagy a programmal kapcsolatos teendő, kérdés merült fel, rögtön megtaláltak. Pont ezért, szinte egész estére egyedül hagytam a Drágámat, aki csapódott ide-oda, de a nyelvi nehézségek miatt nem sok mindenkivel tudott beszélgetni. Egy jó barátnőnk svájci barátjával rögtön egy hullámhosszra kerültek, méghozzá annyira, hogy a srác jószívűen megkínálta a magával hozott füves cigivel is. Nem tudom, hogy mindenki tisztában van-e az alkohol és a marihuána együttes hatásával, ha esetleg nem, akkor se próbálja ki, mert teljes filmszakadást okoz, mint azt volt szerencsém élőben végig nézni a helyszínen. Hiába már láttam, hogy a Drágám elindult a lejtőn lefelé, nem nagyon tudtam mit csinálni, igyekeztem az italokat kivenni a kezéből és vízre cserélni, de közben mással is el voltam foglalva. Láttam, hogy beszélget itt-ott, táncikál, szóval reméltem, hogy lassan kimászik a gödörből. 
Már jócskán a buli alatt éppen egy tiszta poharat kerestem, hogy igyak egy kis vizet, amikor odajött hozzám az egyik vendég, hogy a barátom nagyon rosszul van, nézzek rá, ha lehet. Felnyaláboltam a hosszú szoknyámat, és felnyargaltam a teraszra, átugrottam pár vöröses foltot, és kérdőn néztem az unokanővéremre, és a sógorka szüleire, akik körbevették a Drágámat, hogy mégis mi történt. Ők mondták, hogy történt egy kis baleset, a Drágám gyomortartalma a teraszon végezte, lásd vörös foltok, majd mondták, hogy akkor ők most lelépnek, ezzel adva át a stafétabotot a széthullott ember kordában tartására. Kissé tanácstalanul álltam ott, hogy most mégis mit kezdjek vele, azon kívül, hogy bemosok egyet neki, majd behajítom a Majnába, közben persze az is kattogott a fejemben, hogy mégis miért kellett ezt velem csinálnia, miért kellett ennyire kellemetlen helyzetbe hoznia mindenki előtt. Végül kézen fogtam, és elkezdtem a kerten keresztül a hely főbejáratához ráncigálni, hogy hívjak egy taxit, és induljunk haza.
A redőny akkor szakadt le az agyamban, és kezdtem el tüzet okádni, amikor a Drágám kirántotta a kezét, hogy ő táncolni akar, mert jól érzi magát, és hagyjam békén. Felszívtam magam mint egy varangy, két kézzel markoltam bele a karjába, és húztam ki a a teraszról, hogy az anyáduristenit, most velem jössz. Ahogy kikerültünk a vendégseregből, elkezdtem üvölteni vele, hogy hogy lehet ekkora díszbarom, hogy a teljes családi repertoár előtt üti ki ennyire magát, mi a jó édes életért nem képes úgy viselkedni mint egy normális felnőtt ember.

calling-1.gif

Természetesen ezek csak költői kérdések voltak, többnyire a saját idegességem levezetésére, mert értelmeset úgysem tudott volna rá válaszolni, és közben folyamatosan vissza szeretett volna szökni a tánctérre. Az unokanővéremet kértem meg, hogy szerezze meg a Drágám zakóját, mivel én nem akartam magára hagyni, attól félve, hogy visszaszalad. 

Közben a szintén nem szomjas öcsém is előkerült szökdécselve -itt már szinte hallottam ahogy a Benny Hill zenéje megindul a háttérben-, hogy ne menjek még, mert ő táncolni akar velem, de mondtam neki, hogy én a Drágámat nem engedem vissza az emberek közé, és amúgy is már hajnal felé járt az idő, fáradt is voltam rendesen.
tumblr_inline_ndx8fc4inh1sdgkr8.gif

Felajánlotta, hogy aludjunk az egyik szobában, (mert az étteremhez hotel is tartozott), de visszautasítottam attól tartva, hogy a Drágám majd hipp-hopp megjelenik ismételtem a tánctéren, mert esetleg egyedül érezte magát a szobában. Az öcsém következő díjnyertes ötlete volt, hogy nagy viháncolással azt mondta a Drágámnak, hogy ha egyenesen elsétál a következő fáig, akkor maradhat. Ha itt lett volna még erőm, akkor bizonyára átharaptam volna a torkát, mert természetesen a Drágám rögtön neki indult,majd büszkén fordult meg, hogy elsétált a fáig, akkor mehet-e vissza. Szerencsére közben megérkezett a taxi, és ügyesen begyömöszöltem, annak ellenére, hogy még mindig maradni akart. Természetesen félúton elkezdett csuklani, én meg fohászkodni az univerzumhoz, hogy valahogy tartsák benne, bármi is akar kijönni. Egy taxi-takarítás számlát nem szívesen vettünk volna kézhez másnap.

Ezek voltak a tények, ahogy én emlékszem rá. Majd jöttek a különböző reakciók.

Én nagyon mérges voltam, pedzegettem, hogy a gyűrűt is visszadom, valamint a másnapot házon kívül töltöttem.

Érdekes, hogy anyukám, mostoha anyám, és az unokanővérem a kezdetektől mellette álltak, hogy ugyan, ne legyek olyan szigorú, most mi van abban, ha egy kicsit lehányta a teraszt. Engem az zavart jobban, hogy teljes filmszakadás volt nála, semmi kontroll nem volt benne, igyunk amíg látjuk. Ami pedig még jobban bántott, hogy annak ellenére, hogy tudom, hogy ilyen, sosem korlátozom abban, hogy kibulizza magát a barátaival. Tudja jól, hogy bármikor elmehet szórakozni, és ott annyit ihat amennyi jól esik. Másnap mindig hagyom, hogy regenerálódjon, szóval nem a sodrófával várom a bejárati ajtó mögött. Ha ő attól érzi jól magát, hogy teljes filmszakadása van, akkor tegye, annyit kértem, hogy ezt ne a közös programokon csinálja. Én nem akarom ezt látni, szóval ha együtt megyünk valahova, akkor vagy ne igyon, vagy hagyja abba két pohár után.

Az igazi masszív ellenállást és utálatot a másik családtól kaptuk, élén kedves sógorral. Gyanús volt, hogy néhány nappal az esküvő után a testvérem mindenképpen találkozni és beszélni akart velem, képes volt hajnal egyig várni rám, csak menjek át hozzá, mert általában elég lazán kezeljük a találkozókat, de valahogy ehhez most nagyon ragaszkodott.  A késői műszakom miatt úgy szerveztem, hogy ott is alszom nála. Napközben kaptam egy üzenetet öcsém férjétől, ami alapján világos lett, hogy miért volt ennyire fontos a találkozó. Lényegében arról szólt az üzenet, hogy engem szeretnek és imádnak, én vagyok a sógor új kishúga, ám a csúnya, gonosz páromra nagyon-nagyon mérgesek, mert ezt meg ezt csinálta, és agresszív is volt a szüleivel és még arra sem vette a fáradtságot, hogy elnézést kérjen, valamint a terasz professzionális kitakarítása 4-600 euró között lesz, amelyet természetesen neki kell állnia. Erre a Drágám küldött egy válasz üzenetet, amelyben többször is elnézést kért, de megemlítette, hogy x összegnél többet nem hajlandó a takarításba belefizetni. Így már mindketten kellőképpen felbosszantották magukat, hogy mekkora egy nagy farok a másik, és azóta nem is beszélnek egymással. Tulajdonképpen nem csak a bulin történtek, hanem az utána következő üzenetváltások, és negatív kommentek is kiborítottak, mert persze minden rajtam keresztül zajlott le. 

Később ugye találkoztam az öcsémmel is, aki leültetett, kinyitott egy üveg vörösbort, mondta, hogy tegyem fel a lábam, és nyugodtan gyújtsak rá, mert akkor ő most beszélni akar velem. (ó jaj) Mondtam persze mondja csak. Hosszú este volt, nehéz is visszaemlékeznem, hogy pontosan mi hangzott el, mert az ember inkább érzésekre, hangulatokra emlékszik vissza. Ami jó érzéssel töltött el, hogy igyekezett diplomatikusan, óvatosan fogalmazni, többször kiemelve, hogy ő nagyon kedveli a kedves páromat, de.

Mondta, hogy úgy érzi, én sokkal többet teszek a kapcsolatunkba, mint a másik fél, elfogadhatatlan, hogy 38 évesen nincs fék valakiben, alkoholista, agresszív volt a szülőkkel, leöntötte borral valakinek az ingjét, szerinte én valaki jobbat érdemlek, mondjam meg, hogy tiszta szívemből szeretem-e, mert ha nem akkor ne maradjak vele, nem csinált tortát a születésnapomra, amikor megismerkedtünk el akart vinni Brazíliába, hogy kezdjünk ott új életet, ez micsoda felelőtlen gondolat volt. Valamint azt is mondta az örömanya "Vigyázz erre a tündér lányra, nagy szerencséd van vele" felszólítására, hogy "Eljegyeztem, már az enyém" vagyis az ő fordításukban azt jelentette, hogy engem készpénznek vesz a Drágám, és nem becsül meg. Ezek nagy része nem is az öcsém önálló gondolatai voltak, felismertem a Familia kft másik felének a szavait. A család nagy része a szállodában aludt a buli után, így remek lehetőségük volt a reggelin kitárgyalni a  Drágám tűrhetetlen viselkedését, és hogy érthetetlen, hogy egy olyan angyal mint én mit keres mellette. (Azért ezen jót nevettem, mert én a hamvas barack színű ruhámban, angyali mosollyal fordítgattam a beszédeket, mialatt a Drágám szétcsúszva a teraszt hányta le. Valóban éles kontrasztot alkottunk.)

Tulajdonképpen a teljes negatívitás áramlott a család nagy részétől, már olyan mélységekig merülve, hogy vigyázni kell a dél-ameriakiakkal, mert nekik a család annyira szent, hogy remélik nem rabolja majd el a közös gyerekünket és tűnik el a brazil dzsungelben. (?!?!) Volt olyan családtagom, aki abbéli reményét fejezte ki, hogy majd unokástúl én egyedül visszaköltözöm Magyarországra. Az persze lényegtelen, hogy én ezt szeretném-e, vagy boldoggá tenne-e. Mondjuk gyerek még nincsen, de azért jó, hogy mindenki beosztaná már, hogy mit kellene vele csinálnom. Lehet ezért nem leszek terhes már egy éve, előre félek a nyomástól.

635726765262752642-1674455863_we_dont_like_you.gif

Szerencsére azért jó néhányan, főleg a családom nő tagjai eléggé józanul álltak a dolgokhoz, hogy azért nézzem már meg, hogy mi történt aznap valójában, és ezeket az önjelölt Anderseneket próbáljam meg figyelmen kívül hagyni, mert egyrészt minden csoda három napig tart, másrészt pedig nekem kell együtt élnem a Drágámmal, és ha én elvagyok vele, akkor meg tojjak rá magasról, hogy ki mit mond.

Gyerekként történt meg velem néhányszor, hogy meg kellett védenem az öcsémet, mert bántották, vagy csúfolták más gyerekek. Az egy dolog, hogy én terrorizáltam, vagy jól megvertem, de ha más próbálta meg, annak velem gyűlt meg a baja. Ezt éreztem a Drágámnál is, hogy lehet én lekapom a tíz körméről, de másoktól nem szeretném hallgatni, hogy egy mekkora nagy barom.

Mert valóban, azon kívül, hogy megesett ez a kellemetlen baleset, egész gyámoltalanul lézengett, táncolt mindenkivel, de senkivel nem volt agresszív, vagy tettleges, nem flörtölt vagy tapizott le senkit, és a berendezést sem törte össze. Legalábbis én így tudtam, bár a sógorom anyukája mondta, hogy nem hallgatott rájuk amikor azt akarták, hogy kevesebbet igyon, nem akart sétálgatni velük, mondta, hogy hagyják őt békén, tehát ellenált, gondolom ezért könyvelték el agresszívnek. 

Utána azt is átgondoltam, hogy mégis kik hajigálják a legnagyobb köveket. A kedves örömszülők, ahol az apuka végigcsalta anyukát a házasságuk alatt, sőt még a fiának szánt beszédébe is belefűzte, hogy nektek fiúk legalább nem muszájból kell összeházasodnotok. (Utalva arra, hogy a sógor egy egy éjszakás kaland eredménye, amely után a szülők összekényszerítették a gyerekekek, azaz az ő szüleit), a kedves jól fésült barátok, akiknél nem telik el egy buli sem kokain nélkül, egy kedves fiatal pár, akik éppenhogy összeházasodtak, de már párterápiára járnak. Komolyan ők húzták rá a vizes lepedőt? Lehet mind jól viselkedtek ebben a pár órában, de ki tudja mi van otthon.

Másik dolog, amit figyelembe vettem, és amelyre a sógor anyukája is felhívta a figyelmemet (bár ő érdekes játékot játszik, mert az öcsémnek azt mondta, hogy valamiért nem kedveli a Drágámat, nekem meg folyamatosan csak jókat mond róla, mindössze azt emeli ki minden beszélgetésünkben, hogy ne vállaljak még vele gyereket), hogy a Drágám rohadtul egyedül van. Látom minden nap, hogy egy rossz gyerekkor mennyire hátráltatja az embert az életben való navigálásban.  Az anyukája 19 évesen szülte meg, miután elszökött otthonról az ő édesapjával való rossz kapcsolata miatt (Drágám nagyapja), és a nyarat egy másik városban töltötte, ahol megismerkedett egy a mai napig ismeretlen brazil fiúval, akitől terhes is lett. A család persze rá akarta venni az abortuszra, de ő talán dacból ellenállt. Közben a fiú lelépett, mert nem akarta feláldozni a tanulmányait az apasággal járó kötelezettségek oltárán, így az anyukája még szinte gyerekként vágott bele az anyaságba. A nagyszülők később sokat segítettek, de még így is a sok munka miatt nem nagyon maradt ideje, hogy a Drágámmal foglalkozzon, meg szerintem hamar meg is bánta a döntését, nem egy anyuka típus. A Drágám ezért tíz évesen el is költözött a nagyszülőkhöz, mert a mama legalább babusgatta. Kitelne egy teljes bejegyzés is a kapcsolatuk analizálásából, de a lényeg, hogy azóta sincsenek a legjobb viszonyban, én minden tisztelet mellett is csak egy szeretetet adni nem tudó hűtőszekrényként tudok a muterra gondolni, aki csak akkor lép a fiával kapcsolatba, amikor pénzre van szüksége a háza építéséhez. És gyönyörűen manipulál, kelt bűntudatot. Ezzel a háttérral egy szívhez szóló családi eseményen részt venni, valóban nehéz lehetett, gondolom, ezért kezdett el inni. Ez persze nem mentség, mondtam neki, hogy kezdjen magával valamit, mert valahogy fel kell dolgoznia a szar gyerekkorát. Mindenesetre ezt próbáltam az öcsémnek is magyarázni, hogy mi nem tudjuk elképzelni, hogy milyen az, ha valaki teljesen egyedül van, mert a mi családunk akkora, hogy kitenne még kettőt. A Drágámnak van egy anyja aki Brazíliában él, az apját nem ismeri, testvére nincsen, és egy unokatestvére él Németországban. Persze ne értsetek félre, igyekszem a "terézanyaságot" elkerülni, viszont azt el kell fogadnom, hogy ő mindig egy kicsit más lesz, például sokkal jobban ragaszkodik, mint a korábbi barátaim.

Úgy döntöttem, hogy ebben az esetben a Drágám mellé állok, mert bármikor számíthatok rá, megfőz és elmosogat, ha fáradt vagyok. Felvidít, ha rossz a kedvem, spontán programokkal rázza fel az én kocka természetemet, nem iszik naponta (mint én) és szeretne családot alapítani. Pont ma még annyit kértem tőle, hogy próbálja meg a dolgokat helyrehozni, mert az eddigi üzenetváltások óta nem beszéltek egymással. Meglátjuk, hogy mi lesz a vége, nekem számít majd, ha legalább megpróbálja a dolgokat rendbe hozni, akkor is, ha a rossz viszony nem csak az ő viselkedéséből, hanem a másik oldal túlreagálásából is fakad. Ha meg sem próbálja, az is számítani fog.

Majdnem mindenhonnan azt a sugallatot kaptam, hogy jobb lenne ha mi ketten külön folytatnánk. Senki nem mondta ezt így konkrétan ki, de elég egyértelműen utaltak rá. Sokszor azt látom, hogy tanácsokat mindenki olyan ügyesen tud osztogatni, főleg amikor szükségem sem lenne rá. Legalábbis nem azoktól akik ezt teszik. Tegyük fel, hogy nem maradunk együtt, bizonyára egy ideig mindenki örülne, majd elkezdene lesajnálni, hogy szegény Gabuschka lassan negyven lesz, és még mindig nem házasodott meg.

Azt tudom, hogy milyen rossz sokáig egyedül lenni, bár abba a hibába sem szeretnék esni, hogy mivel elmúltam harminc lehorgonyzok az első szembejövővel, nehogy lemaradjak a családalapításról. Huszonévesen mindig meglepődtem az olyan harmincas kolléganőimen, akik hipp-hopp megházasodtak, majd gyereket vállaltak, akár az addig mindennek elhordott ex barátjukkal is. Mostmár azért megértem egy kicsit, mert én is érzem, hogy harminc után átveszi a családalapítási ösztön az agyunkon az uralmat, de azért igyekszem józan maradni. Nehéz olyan valakit találni, akit én vonzónak találok, aki engem annak talál, akivel egy hullámhosszon vagyunk, és akivel közösek a céljaink. Nem vagyunk tökéletesek, sok minden zavar a Drágámban is, sok mindent nem úgy csinál, ahogy én szeretném, de gondolom ez fordítva is így van. Azt mondják, hogy egy párkapcsolatban ez így normális. Néha macerás, főleg amikor fáradt vagyok, hogy nem az anyanyelvemen csevegünk, mert hiába jól beszélek angolul, nehéz olyan témákról értekezni, amelyek speciális szókincset igényelnek. Hiába szeretnék az univerzumról, a csillagokról, a természeti katasztrófákról vagy egyéb elvont témáról beszélgetni, ha hiányoznak a szavak, vagy ha keresgélni kell őket. De persze azért ezen a dolgon túl lehet lendülni, főleg egy kis tanulással.

Mindenesetre nagyon megviselt ez az egész hacacáré, főleg, mert tudom, hogy a sógor és a Drágám között soha nem lesz normális a viszony, ami egy kissé megnehezíti a kapcsolattartást. Remélem valamikor átbeszélik ezt a dolgot, és legalább beszélőviszonnyá szelidül a kapcsolatuk. 
Én most totál magamba vagyok zuhanva, egyrészt meginogtam a nagy nyomás hatására a Drágámban, közben utálok mindenkit aki bármi rosszat mondott rá, de aztán meg rájövök, hogy igazából magamat és az egész helyzetet utálom, és legszívesebben megint elvonulnék a meditációs táborba, csak senkit ne kelljen látnom. Miközben a Drágám a mi esküvőnkről beszél, én éppen megingok, hogy kell-e ez nekem, vagy sem. Mindenesetre most nem futamodok meg, mert nekem mindig egyszerűbb volt kisétálnom egy kapcsolatból, mint dolgozni rajta. 

 

Köszönöm, hogy így virtuálisan meghallgattál, remélem azért érthető volt a történet, és a kis mozgóképek is elszórakoztattak. Fontosnak gondoltam, hogy itt is megosszam a nyűglődésem, nem akartam abba a hibába esni, hogy mindig csak a napsütéses napokról írok.

 

 

Kép/gif: miscgifs.tumblr.com, tumblr.com, themarysue.com, theodysseyonline.com

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr657713084

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GizilányaJudy 2015.08.26. 06:15:46

A bejegyzéshez pár népi bölcsesség:

1. Bort iszik és vizet prédikál.....
2.Más szemében a szálkát is meglátja,a sajátjában a gerendát sem.......
3. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve........,mivel mindenki jobban tudja,hogy mi a jó neked.
És még egy a párodnak: A lónak 4 lába van,mégis megbotlik.

nemszólokmégegyszer 2015.08.27. 15:37:19

6 év alatt egyszer-egyszer meg belefér, főleg mindnes a társaságba, pláne. Te voltál a háziasszony, a fennforgó, a tolmács... Kifárasztott, kikészültél, elismerésem. "Én nagyon mérges voltam, pedzegettem, hogy a gyűrűt is visszadom, valamint a másnapot házon kívül töltöttem." Életed /ÉLETED"/ nagy hibája lett volna, Aludj rá még kettőt.

nemszólokmégegyszer 2015.08.28. 10:37:58

"a Drágám mellé állok, mert bármikor számíthatok rá, megfőz és elmosogat, ha fáradt vagyok. Felvidít, ha rossz a kedvem, spontán programokkal rázza fel az én kocka természetemet, nem iszik naponta (mint én) és szeretne családot alapítani. " Látod ez a pozitív gondás! Nehézséged adódhatnak, egy élettel velejár. Kérdés?

gabuschka 2015.08.28. 22:06:03

@nemszólokmégegyszer: Köszönöm, hogy írtál véleményt. Lassan jobb lesz minden, sokat gondolkodtam már azóta, és kezdem kevésbé tragikusnak látni a helyzetet. Egy jó barátnőm azt mondta, hogy egy magyar esküvőn fel sem tűnt volna, ha valaki ennyire kiüti magát. :-)
Végülis azt kell eldönteni, hogy kinek mi fér bele. Nálam most rezgett a léc, mert nem szeretek kellemetlenséget okozni senkinek, és most közvetve mégis ez történt. De azért mérlegre kell tenni azt is, hogy milyen az az ember, amikor éppen nem ünneplés van.

gabuschka 2015.08.28. 22:12:19

@GizilányaJudy: :-) Nem hiába népi bölcsességek, mindnek van valóság alapja. A Bagoly mondja verébnek kimaradt, bár ez lehet csak szólás.

Petra01 (törölt) 2015.09.08. 21:35:38

Azon gondolkoztam, hogy ezt is olyan szórakoztatóan írtad meg, hogy inkább tűnik vidám bejegyzésnek, mint komolynak.
Persze értem én a felmerülő vívódásokat, hiszen amikor szereplője vagy a történetnek, nem pedig a kívülálló olvasója, akkor egészen máshogy festenek a dolgok.

Azóta már nyilván Te is máshogy látod az eseményeket, és minden bizonnyal sikerült megbeszélni az illetékesekkel, hogy kinek mi volt a problémája.
Lehet, hogy túlzottan vajszívű vagyok, de nekem nem tűnt Drágád viselkedése megbocsáthatatlannak, egyszerűen csak nem sikerült kontrollálnia magát. Oké, hogy Rád való tekintettel kicsit visszafogottabb is lehetett volna, de végül is egy esküvőn volt. És ott általában az emberek többsége kontrollálatlan ivászatba csap, ha tetszik nekünk, ha nem. Nem inzultált senkit, nem kötött bele senkibe, nem rohangált egy szál nyakkendőben a táncparketten, simán csak jól berúgott, és kitette a taccsot. Végül is csak a teraszt hányta le, nem valaki ruháját telibe:-)
Nekem az a szerény véleményem, hogy nem követett el helyrehozhatatlan hibát, és simán ellensúlyozni/feledtetni tudja majd ezt a kis "kihágást", pláne ha kedvedben járva mindent megtesz majd, hogy normalizálja a viszonyt a sógorral.

szsuzsanna 2015.09.14. 11:23:10

Kedves Gabuschka!
-Nagyon jó, és elgondolkodtató, ez az írásod (is).

-Bevallom, -én, nem tudom elképzelni, hogy más anyanyelvű, -pláne, -más "földrészen felnövő" férfival, -tudtam volna - tudnék, igazán mély kapcsolatba kerülni...-"ez, egyéni szoc. problem"-, -hogy, nekem, -okvetlenül szükséges, hogy "félszavakból" is értsük egymást...-még így 32 év után is..

-a lényeg: -az utóbbi években, a magyar fiatalok tízezrei mennek "külföldre"... -ebből kifolyólag, természetes, hogy nagyon gyakran találnak, más országi, akár, más földrészről való párt...

-A LÉNYEG, szerintem: -kutyából NEM LESZ szalonna!, -vagyis, -aki, -ahol, -ahogy "szocializálódik", -az, felnőttkorában SEM lehet teljesen más...
-ha elég intelligens, és szereti a másikat, akkor, sok-sok "kompromisszumot köt"...-(vagy úgy tesz, -sajnos, sokszor, -csak egy ideig) --bocs.
-Szerintem, ezt, nagyon fontos -"szem előtt tartani"-..
-AZT, hogy, tudomásul kell venned, hogy, -soha életedben, semmi közös, "életviteli": -családi, -gyerekkori, -iskolás, -könyv, -film, -kirándulás, ---stb-stb. -"élményedet" SOHA nem értheti meg...

-(és, +-ban: -sajnos, -tapasztalatból mondom: -egy 38 évesen megnősülő magyar! "vénlegény" SEM, bír, nagyon "megváltozni", -attól, hogy megnősül és gyerekei lesznek, (én vagyok az egyik ilyen gyerek)...

-Ne haragudj, hogy mindenfélét össze-vissza írtam itt, neked...
-Ha őszinte akarok lenni, irigylem a mostani fiatalokat, akik, "jöhetnek, -mehetnek, -élhetnek", -hosszabb, rövidebb időkig, tetszésük szerint, szinte bárhol...
-(amellett szívből sajnálom azokat, akik, KÉNYSZERBŐL "rabszolgáznak" külföldön)...
-Gabuschka!, -te, tudod, -már nem vagy egy naiv fiatalka, -majd eldöntöd, -elég régen együtt éltek, -ha, úgy érzed, hogy Ő, a -"nagy Ő"...-akkor nosza...
-még egyszer bocs., az össze-vissza filozofálgatásért...

gabuschka 2015.09.15. 17:27:42

@Petra01: Köszönöm, hogy megírtad mit gondolsz! Én is úgy gondolom most már, hogy nem akkora nagy ügy, habár a viszony nem tudom mennyire fog normalizálódni a felek között. De ezt így kell elfogadni, nem lehet minden egyes helyzetet kontrollálni. Mindenesetre én már lapoztam a történetben. :-)

gabuschka 2015.09.15. 17:39:21

@szsuzsanna: Szia, örülök, hogy írtál, köszönöm a hozzászólást! Jó és hasznos gondolatokat osztottál meg, igyekszem én is hasonló érvek mentén végiggondolni a kapcsolatunkat. Igen, azzal én is tisztában vagyok, hogy 38 évesen nem fog gyökeresen megváltozni, de szerencsére azt nem is szeretném, mert alapvetően hasonló értékek fontosak a számunkra, és ugyanazt szeretnénk a jövőben elérni.
A másik, hogy szerintem annyira kitolódott a mi generációnknál a párválasztás, családalapítás ideje, hogy nagyon sok közel negyvenes férfi/nő egyedülálló, vagy mondjuk úgy, hogy még nem férjezett. Anyukám az én koromban már 4 gyerekes anyuka volt, én meg még mindig azon malmozok, hogy mikor vállaljunk gyereket. :-)
Tényleg örültem a kommentednek, szép napot! :-)

szsuzsanna 2015.09.16. 12:21:12

Kedves gabushka!
-Utólag, többször is átolvastam, "zűr-zavaros" hozzászólásomat...
-Nagyon örülök, hogy "tudtad értelmezni", -és, nem bántottalak meg, -és nem tűnök a szemedben, valami hülye okoskodó banyának...
-Köszönöm, hogy ki tudtad "hámozni" belőle a lényeget:
-ahogy írtad: -"melyek, a hasonló értékek a szemünkben, -mit szeretnénk a jövőben"-...

-Én, mint banya, -őszintén örülök, hogy a mostani fiatalok, -többnyire, már "érettebben" választanak párt, hosszú távra...
-(én, még megszívtam, -"családi presszió", -éretlen, első szerelem... -stb-ből,
történt első házasság, -(már akkor is éreztem hogy nem kéne)-,-szerencsére, 3 hónap után véget vetettünk neki...-és, "ebből tanulva", másodjára, 26 évesen, TÉNYLEG "kifogtam az igazit", -MERT, -végre, -volt, néhány, -szüleimtől kissé szabadabb? évem, -hogy "válogassak", ismerkedjek...
-(+ pl., -volt, olyan, nagyon okos (idősebb), kolléganőm is, -aki, -amikor már "megértem erre", -"felhomályosított" arról, hogy "mit kell nézni", egy férfiban, ahhoz, hogy "hosszú távú kapcsolatra tervezzünk vele)...

-szerintem, -ahhoz, hogy "működjön" egy "hosszútávú együttélés":
-arra, -meg kell "érni", -korban, agyilag, stb. -és, bizony, nem árt tapasztalatokat (is) szerezni...
-mert, ezek, nagyon kellenek, ahhoz, hogy, ha már ott tartunk, hogy, "hosszú távra" keressünk társat , -tudjuk, hogy nekünk, mik a "fő szempontok"...

-és, ha már "megvan":
-lehetőleg, - NE (sokat) vitázzunk, -(főleg, -ne, "csak AZÉRT IS", -hogy, nekünk legyen igazunk?"), -NE balhézzunk, -NE hisztizzünk, -hosszan", -és, főleg NE "játszunk, hosszan haragosdit, sértettet, áldozatot, --"piszlicsáré", lényegtelen dolgok miatt
-(túúúdom, a legtöbbször, - csak később jövünk rá, -hogy Ez is Az volt...

-Mondom én, ezt, -aki, ritkán, --de, akkor: -a "kiakadós", kiabálós némber vagyok, -aki, aztán , percek alatt lehiggad, és elnézést kér...
-szerencsémre, ezt, a férjem már a "kezdetektől" fölismerte, -és, azt is, hogy ilyenkor -"neszójjon semmit"-, -mert így, -"gyorsan "elmúlik" a "boszi"...

-Na, -ez, már megint, nagggyon össze-vissza lett, elnézést kérek

-

gabuschka 2015.09.21. 12:35:54

@szsuzsanna: igen, egyetértértek, olyan emberrel kell együtt élnünk, aki elfogadja a sötét oldalunkat is, akivel kényelmesen el tudjuk magunkat engedni. Még így is lehetnek viták, veszekedések, de ha az alapok megvannak, akkor nem fog bedőlni a kapcsolat egy kis összetűzéstől.
Az tetszett, hogy a kolléganőd kiokosított, hogy mit kell nézni egy férfiban! :-)

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (34) Braunfels (1) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (25) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) frankfurt (4) Frankfurt (30) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (2) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) kirándulás (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (14) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (48) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (8) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (18) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások