Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Nyaralás, Portugália, ej de szép volt!

Szívélyes üdvözlet a napsütéses Portugáliából! A lábujjaimmal gyurmázgatom a forró homokot, a meleg szellő fújja hajam, jobboldalt egy hideg sör izzad a poharamban, a balomon meg készül az az ebéd a barbeque rácson, és amikor nem a monitort nézem, akkor elgyönyörködom az óceán szépségében. Jól hangzik, ugye?
Egy kicsit azért túloztam, mert a kis bungalónk teraszán pötyörészek, a Drágám a szomszéddal flörtölget mialatt sütöget, de meleg van, csönd, nyugalom, és a szomszédnéni is nyolvan éves.

Az első bekezdés és a folytatás között eltelt pár nap, mert azért mégis csak nyaralunk, de mára lehűlt az idő 25 fokra, a Drágám a reggeli utáni szundiját tölti, én meg küzdök a kétnaponta visszatérő fejfájásommal. Így úgy gondoltam elmesélem az első napunkat, amely annyi eseményt tartogatott, hogy a továbbiakban nem bánom, ha a felhőket kell majd számolgatnom a napágyon fekve.

 

Bom dia! Vagy Boa tarde! hiszen már jócskán benne járunk a napban. Gondoltam, hogy a teljes bejegyzést portugálul írom meg, de mivel még én sem érteném, így letettem róla. Ma egy "madárlátta" bejegyzést hoztam nektek, már Portugáliában elkezdtem írni, de nem fejeztem be, mert közben ráéreztem a nyaralás ízére és bevallom férfiasan, hogy csak napoztam, meg olvastam, meg tengereztem hoppá nem is, mert ÓCEÁNOZTAM, és várost néztünk. (ezért ilyen hektikus a bekezdés)

img_0837.JPG

Quarteira tengerpart este

Minden országnak meg van a maga ritmusa és hangulata. Ha szánunk arra időt, hogy megfigyeljük a helyieket, sétálgassunk, beüljünk egy kávézóba, akkor hamar ráérzünk a hely alaphangulatára. Nekem Portugália a nyugalom országa lett, már a repülőről leszállva átjárt az a fajta boldog kiegyensúlyozottság, amely legtöbbször a nyaralás után szokott.
Ez a belazult, tudatmódosult állapot nem csak ránk volt jellemző, a többi turista ugyancsak Buddha nyugalmával vette tudomásul, hogy a nyaralásuk első három és fél óráját az autókölcsönző sorban ácsorogva töltik majd.

Ahogy már írtam fentebb is, elmesélem az első napunkat, amely rengeteg meglepetést tartogatott, ennek ellenére minden egyes újabb csavart egyszerűen tudomásul vettünk és túllendültünk rajta rá megoldást keresve. Azt hiszem ráeszméltem a boldog és kiegyensúlyozott élet titkára Portugáliában.

A repülés
A repülőúttal és azt azt megelőző várakozással semmi gond nem volt, habár kicsit késésben voltunk, annak ellenére, hogy megúsztuk a PEGIDA-sok gyülekezését, mert éppen miután mi felszálltunk a metróra lepték el az állomást. Szóval minden rendben volt, csak egyszer vesztünk össze, mert elfelejtettem vizet venni a nagy sietségben, és akkor jutott eszembe, amikor már sorban álltunk a beszálláshoz. Mivel a Drágám nem volt hajlandó kiállni a sorból és megvárni engem, én meg nem akartam egyedül bemenni, így megsértődtem, és bedurcáztam. Hiába játszottam ki a "Nem szólok hozzád" és "Jobb ha te sem teszed" kártyákat, ez többnyire nem hatja meg, ezért egy kisebb szóváltás után azért szerencsére kibékültünk. Vizet is hamar hoztak, sőt még meleg ételt is kaptunk, kis műanyag tálcán, helyes egyenebédet. Úgy látszik ha hosszabb az út mint két óra, akkor nem csak egy nápolyi jár narancslével. Minden simán ment, le is szálltunk, nagy nehezen a kijáratot is megtaláltuk, és elindultunk az autókölcsönző felé.

Az autókölcsönző

Mert mi úgy nyaralunk mint az urak, repülünk, majd autót bérelünk, mivel a szállásunk Portugália déli részén várt minket, az ún. Algarve régióban. A kölcsönzőket egy nagy terembe rendezték össze, nagyjából hat cég kínálta a portékáit, köztük nagyobb, nemzetközi nevek, ahol egy-két ember várakozott, valamint a gyanús, ismeretlen noname kölcsönzők, ahol a többi háromszáz autóra váró utas, és természetesen mi is várakoztunk. Jó tanács, hiába tűnik olcsóbbnak, ne foglaljatok ismeretlen cégnél, mert a végén úgyis ugyanannyit kell fizetni a bújtatott költségek miatt, mintha egy ismert márkával kötünk szerződést. Mivel ők fele annyiért kínálták az autót, mint a többiek, mindenki itt foglalt, ezért hiába dolgozott 5 ember is a pultban szünet nélkül, akkora káosz  és szervezetlenség volt, hogy három és fél órát várakoztunk a sorban állva. A legmeglepőbb az volt, hogy senki nem volt felháborodva, mint jámbor jószágok haladtunk előre. Közben eszembe jutott, hogy fel kellene hívni a szállásadónkat, hogy nagyjából 3 órát késünk, így elkezdtem a telefonszámot keresni, de természetesen nem találtam, a Drágám meg elfelejtette mondani, hogy kinyomtatta a szerződést, ezért a telefonjában igyekeztem az emailek között megtalálni. Amikor végre sorra kerültünk megértettem, hogy miért haladtunk ennyire lassan. Mivel nincs leírva, ezért ott helyben ismertetik a rejtett költségeket, például, hogy vagy fizetünk további 140 euró biztosítást, vagy leblokkolnak 1500 eurót a hitelkártyán, és ha bármi történik az autóval mi felelünk érte. Továbbá azt is, hogy a kiválasztott autónk nem elérhető, mert csak, így válasszuk ki a katalógusból. Így már legalább megértettem, hogy minek böngészte előttünk mindeki, oda is súgtam epésen a Drágámnak, hogy nem jégkrémet árulnak, miért mindenki most válogat. 
Arra is rájöttünk, hogy azért nem háborodott fel igazán senki, mert mire sorra kerülsz, már nem is vágysz másra, csak hogy átvedd az autódat, és végre elindulhass.
Átvettük a papírokat, majd a pultban ülő hölgy utasítására az épületet elhagyva jobbra fordultunk és felmentünk egy emelettel feljebb, majd húsz perc keringés után megtaláltunk az autót, amely egy másik épületben a harmadikon volt. Ezek után csak remélni tudtam, hogy maga az autó tényleg működni fog, többek között azért is, mert sok embert láttunk visszajönni, hogy valami bajuk volt a megkapott autóval. Mi egy Corsát választottunk, pontosabban én, aki nem is vezet, a Drágám csak kérdően nézett rám, hogy ha nem kaphatja meg a Citroenjét, akkor milyet válasszunk. Mivel felsorolt autók közül csak ezt ismertem, sőt egyszer vezettem is száz éve, akkor még azt a régi kerek fenekűt, így meg is lepett, hogy majdnem a legújabb modellt kaptuk. Nem követem az autópiacot egyáltalán. Egy tágas, kényelmes, magas belső terű kocsikát kaptunk, még mi, a két óriás is kényelmesen elfért benne. Erős volt és remekül gyorsult,, bár ennek nem mindig örültem, többször is rá kellett a kedves soförre szólnom, hogy szálljon le a gázpedálról amikor már 170 körül mozgott a sebességmérő, mert kissé halálfélelmem volt, és nem szerettem volna balesetet szenvedni.
Lassan elhagytuk Lisszabont, a Vasco de Gama hídon keresztül, amely kicsit több mint 17 km hosszú:

img_0821.JPG

Az autópályák

Ami nekem igazán meglepő volt Portugáliában, hogy az utak, az autópályák, a fizető rendszer mind-mind nagyon modernek. Mondtam is a Drágámnak, hogy szerintem az ide látogató német-angol-holland nyaralók építhették az összeset, hogy gördülékenyen jussanak le a tengerparthoz. Például az autópálya fizetős szakaszán megállás nélkül haladhattunk át, mert az autóba épített érzékelő csak csippent egyet, majd a rendszám alapján az elektronikus leolvasó levonta a hitelkártyáról az összeget. A kép a nyaralás utolsó napján készült, ezért olyan koszos a szélvédő.

autopalya.jpg

A kis görény GPS

Haladtunk is tempósan, megálltunk egy benzinkútnál szendvicsért, majd a GPS-re rápillantva megállapítottuk, hogy még másfél óra és helyben vagyunk. Azért a GPS-ek között is van különbség, ez egy másik márka volt, mint amit eddig használtam, és hiába portugál, legtöbbször fogalma sem volt arról, hogy hol van a hely, ahova menni szeretnénk, vagy ahova irányított minket, ott semmi nem volt, néha pedig egyszerűen elfogyott az út az autó alól.

A baleset (nem a miénk)

Egy jó tíz perce kocsikázunk, kissé már kimerülve a repüléstől, sorban állástól, autóvadászattól, amikor is belefutottunk egy jó kis balesetbe, így további 40 percet üldögéltünk a kellemesen forró autóban. Addigra már teljesen beletörődtünk abba, hogy aznap minden máshogy sül el, mint ahogyan terveztük, én közben továbbra is igyekeztem megtalálni a szállástulajdonos telefonszámát, szerencsére megtaláltam a szerződést a telefonban, tüzetesen átolvastam kétszer is, telefonszámot kutatva, de csak az ügynökség frankfurti számát találtam, amelyet hiába hívtam fel, szombat este lévén csöröghetett a készülék az üres irodában. Persze furcsálltam, hogy semmilyen telefonszám nem elérhető, mégis hogyan lépjünk kapcsolatba a bérbeadóval.

A szálláskeresés

Innentől kezdve sima útunk volt, meg is érkeztünk Quarteira-ba, ahol a szállásunk volt, majd megkezdtük a következő másfél órás keringőnket, hogy megtaláljuk a szállásunkat. Gondoltam naivan mi lehet ebben olyan nehéz, bepötyögtem az utca nevét, és egy házszámot, mert a miénk nem volt benne a GPS-ben, miért is lett volna. Azzal nem számoltunk, hogy az utca, nevezetesen Fonte Santa egy ágas-bogas kertváros volt, elágazó utcákkal, de mindegyiknek ugyanaz volt a neve. A házszámokban pedig semmi logikát nem találtunk, az egyik oldalt 42, 44, majd 47 számok voltak, a másikon 5, 7, 22, tehát hamar arra a következtetésre jutottunk, hogy jobb ha elkezdünk keringeni, és reménykedni, hogy szembejön velünk a ház. Közben már este tíz óra is elmúlt, ketten is igyekeztek útba igazítani, míg végül megtaláltuk a bejáratot. Ami gondosan bezárva, csengő nélkül várt minket. Egy ideig álldogáltunk ott tanácstalanul, majd visszaültünk az autóba, hogy akkor ma máshol alszunk, és majd holnap visszajövünk. Az első szembejövő hotelnél leparkoltunk, annak ellenére, hogy olyan horrorfilmes villogó neonreklám hirdette, hogy a hotel nyitva áll. Szerencsére néhány autó parkolt még ott, így bementünk, hogy megkérdezzük van e szabad szobájuk.

Roppant segítőkész recepciós fiú állt a rendelkezésünkre, elmondta, hogy egy szabad szobájuk volt, ám közvetlenül a náluk elszállásolt középiskolás fiú focicsapat szobái mellett, így nagyon valósznű, hogy hangos lesz az éjszaka, és máskor már sok panaszt kaptak. Tulajdonképpen burkoltan azt próbálta elmondani, hogy hangoskodás lesz, így ne panaszkodjunk másnap reggel. Mivel ez már majdnem 11 órakor volt, és másnap reggel már a saját kifizetett szállásunkra, valamint a tengerpartra szerettünk volna mihamarabb menni, nagyjából mindegy volt, hogy alszunk-e, vagy sem, de valahol el kellett ezt a pár órát töltenünk. A dolgok akkor kezdtek jobbra fordulni, amikor a hosszú nap után megittunk egy-egy korsó sört a még tizenegykor is kellemesen meleg teraszon. Majd miután elfoglaltuk a szobát én bevetettem magam a fürdőszobába, és végre lemoshattam magamról az út porát. A hajamat törölgettem már, és épp azon voltam, hogy elmeséljem a Drágámnak, hogy mennyire jó a zuhany, amikor arra leszek figyelmes, hogy azt üvölti a telefonjába -legalábbis gondoltam, hogy nem magában ordibál-, hogy "hadd fejezzem be a mondatomat". Ki is jöttem a turbánnal a fejemen, csészealj szemekkel, hogy mégis ki a kedves hívó fél így éjfél magasságában. 
Mint kiderült, a tulajdonos nő akadt ki egy kicsit, mert ő délután három óta üldögélt a helyszínen ránk várva, és -tulajdonképpen jogosan -legalább felhívhattuk volna. A Drágám igyekezte elmagyarázni a napunkat, de a nő csak közbevágott a szavába, nem hagyta, hogy végigmondja amit szeretett volna, ekkor kezdtett el kiabálni. Addigra már odaültem mellé, és mondtam neki, hogy mit mondjon a telefonba, hogy mi már délután óta igyekeztünk elérni, de nem találtunk telefonszámot. A kapun nem volt csengő, így kénytelenek voltunk egy másik szállást keresni. A nő erre meglepődve mondja, hogy az lehetetlen, mert minden információ rajta van a szerződésen. Ezután megbeszélték, hogy másnap hívjuk fel, és útbaigazít minket. 
Miután a Drágám letette a telefont, eszébe jutott, hogy kinyomtatta a szerződést, amelyet ismételten átnézve természetesen megtaláltam rajta a nő telefonszámát, amelyet a ma napig nem értek, hogyan tudtam nem észrevenni korábban. 

Két dolgot tanultam meg ezen a napon, az egyik, hogy hagyom a Drágámat, hogy lefoglaljon mindent, de utána mint egy jó titkárnő, én fogom a kinyomtatott visszaigazolásokat magammal vinni, mert akkor meglesz minden. A másik pedig, hogy továbbra is márkahűek leszünk, és nem bérelünk autót ismeretlen cégektől. Látjátok, nem hiába telt el az a nap sem! 

Legközelebb írok a strandokról, élményekről!

Köszönöm a figyelmet, és hogy végig olvastátok, ma Kedvesnaplóm stílusban sikerült írnom, kissé össze-vissza, remélem nem aludtatok el közben. A hosszú távollétem oka pedig, hogy belebetegedett az utazásba a laptopom, valószínű, hogy rádobtak a csomagunkra valami elefánt méretűt, mert eltört a kijelzője. Így egész héten szervízben volt, és ráköltöttük a vételár felét. De úgy néz ki, hogy a Lufthansa megtéríti a költségeket, amelynek igencsak örülnék. Ha minden egyes nyaralás után szegényebb leszek valamilyen technikai ketyerével, inkább itthon maradok. 

 

 

 Képek: saját

 

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr17542838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemszólokmégegyszer 2015.07.06. 16:39:18

:-) Tetszett, mint minden írásod eddig.

GizilányaJudy 2015.07.06. 17:28:10

Már hiányzott az írásod!!!!!Várom a folytatást! :)

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások