Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Munkás hétköznapok, sztorizgatás

breegun.jpgA recepción töltött két és fél hónapom alatt rájöttem, hogy a vendéges posztom lehet egy csöppet igazságtalanra sikerült, mert a leírás inkább a brit szigeten élő emberekre igaz, európa többi része nem ennyire idegtépő.

Most megint délutános vagyok jó bő két hétig, ami azt jelenti, hogy háromnegyed 3-kor frissen, illatosan, lelkesen, motiváltan kell megjelennünk az irodában, pontosabban egy kicsit korábban, hogy bejelentkezzünk a gépbe és megnyissuk a kasszánkat. Ezután szépen a délutánosok hátravonulnak, hogy részt vegyenek az übergabe-n/handover-en/átadás-átvételen magyarul, bár nem tudom mi a jó szó rá, a lényeg, hogy ilyenkor körbenállunk egy kis tárgyalóban, a supervisor, aki felel az aznapi műszakért elmondja, hogy mennyi érkező-távozó vendégünk van, ki akar másik szobát magának, milyen rendezvények vannak házon belül, hogy mindannyan képbe kerüljünk. Ezután átbeszéljük, a heti témánkat, amely mindig arról szól, hogy hogyan javíthatunk a vendégkezelésen, példákat kell hozni, hogy a megelőző napokban ki-mivel nyűgözte le a kis vendégeinket. Nem akarok full negatív lenni, de mivel ma megyek hetedszerre dolgozni egybefüggően, így én azzal nyűgözök le mindenkit hogy odaadom nekik a szobakártyájukat. 
Meg is tréningeltek minket nem is olyan régen, szerintem hasznos sales tréninget kaptunk, hogy mi kis recepciósok hogyan adjunk el a bejelentkezés alatt egy jobb szobát annak, akinek szüksége van rá, csak nem tudja még. Anno Londonban a másik hotelben én nagyon jó voltam ebben, többször is nyertem a kollégáimmal szemben, és kaptam jutalmul vásárlási utalványt a Selfridges nevű áruházba. Full negatív komment kettő: 40 font értékben, mikor ott a legolcsóbb megvásárolható áru is 250 font volt. Hasznosabb lett volna egy Tesco utalvány ennyiért, legalább egyszer tele lett volna a hűtőm. 
Egy jó négy órás tréningünk volt, másnap meg egy személyes egy órás a trénerrel. A tanfolyam alatt két dologra jöttem rá. Egyrészt, hogy azért szeretek németekkel dolgozni, mert hajtanak, és a munka jó és szabályos elvégzése nagyon fontos, ám közben tudnak kicsit röhögni a problémás vendégeken, tehát nincs az az álszent mosoly a fejükön álló nap, azt sugározva, hogy imádják a munkájukat és imádnak minden vendéget. Én is szeretem a munkámat, és az embereket is, de nem egész nap, és nem minden egyes embert. És néha jól esik oldalra sandítani a kollégámra és gyors szemjátékkal lekommunikálni, hogy már megint közelebb kerültem az ereim felvágásához. A tréning során is az egyik kolléganőm, akit csak nevezzünk Robotnak, és aki haszontalannak tartotta az egész eseményt, többször is -elég gyerekes módon- beszólt valamit a bajsza alatt a trénernek. Meg is lepődtem, mert nem hiába aggadtam rá a Robot becenevet, azt hittem, hogy ő egy együttműködő alkat. Épp ott tartottunk a tréningben, hogy azt magyarázta az előadó néni, hogy hogyan szúrjuk ki, hogy valakinek sok pénze van, pl óra, táska, ékszerek utalhatnak rá (bár nekem más a tapasztalatom, mert legtöbbször a legszakadtabb vendégnek adtam el jobb szobát), vagy akár a hitelkártya típusa is. Ekkor megkérdezte tőlünk, hogy mit jelent az, ha valakinek American Express kártyája van, mire a Robot kissé szemtelenül elmormogta, hogy azt, hogy a tulajdonosa egy American Express kártyának. Persze erre mi, mint rossz nebulók kicsit felnevetgéltünk, a néni meg legyűrte az ingerét egy büdös nagy pofonra, és csak kissé idegesen, csipőre tett kézzel fordult a lányhoz, hogy vajon tudja-e, hogy havi mekkora összegnek kell a kártyára érkeznie ahhoz, hogy valaki jogosult legyen rá. Valamit válaszolt rá a lány, de már nem figyeltem, mert épp megértettem néhány összefüggést. Az egyik, hogy miért vágott olyan gizda sznob fejet minden vendégem korábban, amikor átnyújtotta a Black Amex kártyáját fizetés gyanánt, valamint, hogy miért mondta el nekem anno ötször egy órán belül egy férfi ismerősöm, hogy megérkezett az Amex kártyája. Emlékszem, ez jó 5-6 éve történt, és nem értettem, hogy miért beszélünk ennyit arról, hogy neki új bankkártyája lett, és lám lám, minden kérdésünkre megérkezik előbb-utóbb a válasz, mert ezzel a típussal lehet villogni, és gondolom én, nőket felszedni, csak a nőt kell körültekintően kiválasztani, mert akit le lehet egy vacsorameghívással és egy jó beszélgetéssel nyűgözni, az csak bután fog nézni amikor 15-ször hangzik el egy órán belül az Amex szó. 

Szóval ott tartottam, hogy miután megbeszéltük, hogy mi történik épp a házban, mindenki elhagyja a termet, és kivonul a pulthoz, ezzel is útjára engedve a reggeles műszakot. Mi pedig elkezdünk dolgozni, azaz előkészítünk mindent a másnap és harmadnap érkező vendégek részére, valamint fogadjuk az aznapiakat is. Meg mindenkit akinek valamilyen közlendője van számunkra.
Ebben a hotelben szerencsés helyzetben vagyunk, mert többnyire német vendégeink vannak, ők pedig nagyon udvariasak és jól neveltek. Az itt töltött lassan három hónapom alatt körülbelül annyi attrocitás ért, mint Londonban egy óra alatt, és most nem túlzok. Itt inkább más típusú idegtépés van, nevezetesen az ázsiából érkező vendégek. Ha eddig azt hitted, hogy ahol te élsz, sokan vannak (tegyük fel nem Ázsiában élsz), akkor felejtsd el, mert nem, még Londonba sem jöttek ilyen sokan, mint ide hozzánk. És én komolyan gondolkodom, hogy mégis mit csinálnak itt, mert ide dolgozni jönnek az emberek, nem nyaralni. Most nem lövöm le a poént a várossal kapcsolatban, mert majd írok Frankfurtról is, de gondolom az mindenkinek világos, hogy ez nem üdülőváros, és millió más hely van Németországon belül, amely sokkal szebb. Mégis, csak jönnek, csak jönnek. Ha a következő pár sor nem sikerülne korrektre, figyelembe véve, hogy minden ember egyenlő, akkor előre is elnézést kérek.

Érdekes, hogy mivel sokszor, sok emberrel találkozom, simán megkülönböztetem már ránézésre, hogy valaki Koreából, Kínából, vagy Japánból jött. Ahol még élesíteni kell a szememet, az Thaiföld, Szingapúr és Indonézia, az onnan érkező vendégeket még összekeverem.
A Japán vendégeket nagyon szeretem, mert tiszták, udvariasak, beszélnek angolul, és megértik amit mondanak nekik. Mondhatjuk, hogy ők emlékeztetnek a leginkább az európaiakra, tehát valószínű, hogy nekem ezért szimpatikusabbak, egyszerűen tudok velük kommunikálni. 
A Koreai nőket nagyon szépnek találom, mindegyik olyan, mint egy ázsiai tökéletes baba, porcelán bőr, ébenfekete egyenes haj, és legtöbbször divatos, egyedi öltözködés jellemző rájuk. Az egyik ismerősőm itt Frankfurtban ugyancsak Koreából jött, nagyon kedves, és udvarias lány. Az egyetlen dolog, ami zavaró volt, hogy sokszor amikor meséltem neki valamit folyamatosan bólogatott, mint aki érti mit mondok, majd öt perc múlva csodálkozva kérdez vissza, hogy valóban jártál már ott? Mintha nem az élményeimet ecseteltem volna előtte. Így kicsit nehéz volt vele fenntartani a barátságot, mert olyan érzésem volt, mintha egy három évessel boroztam volna. Ezt észreveszem a vendégeinknél is, pont tegnap volt két lány nálam bejelentkezni Koreából, már éppen odaadnám nekik a kulcsot, amikor mondja az egyik, hogy szeretné, ha felküldenénk a csomagot, mert indulnának be a városba rögtön. Mondtam, hogy természetesen, hívom máris a Bellboyt, majd ő felviszi a csomagokat. Erre, mondja nekem, hogy nem kell, majd ő felviszi. Erre én visszakérdezek, hogy akkor ne segítsünk? Mondja nem, majd ő felviszi. Mondtam rendben, kellemes pihenést kívántam, átadtam a kulcsot, és elgondolkodtam, hogy most én vagyok a teljesen hülye, vagy egyszerűen meggondolta magát.

Na de kérem a krémek krémje, a vendégek vendége kínából érkezik. Azt mondom, hogy a higiéniás és egyik külsőségeket bíráló megjegyzéseket megtartom magamnak, gondolom valakinek én is büdös vagyok, úgyhogy ugorjunk gyorsan a következő savazható részre. Én eddig két típusú kínaival találkoztam, az egyik aki sem angolul, sem németül nem beszél, így marad a mutogatás és rajzolás ha kommunikálni akarunk, a másik típus egy kicsit beszél, így el tudja mondani, hogy mit szeretne, viszont olyan nagyon modortalan, mintha három kövér angol, vidéki, lánybúcsúra érkező nő veszett volna el benne. Nem köszönnek, nem mondják el pontosan, hogy mit szeretnének, de elvárják, hogy azonnal mindent megérts. Tegnap fárasztott le néhányuk, az egyik egy bejelentkezés volt, vendég megérkezik:

- Check in, Chen! Sietek. Három szoba.
Próbáltam kiszedni belőle több részletet, elkértem az útleveleket, de a név nem stimmelt, a vendég vegyesen angolul és németül kommunikált, folyamatosan elmászkált a pulttól, amikor ott volt, akkor meg dobolt az ujjaival, és sóhajtozott, ha kérdeztem nem válaszolt mert csak azt hajtogatta Chen. Így végül találtam három foglalást Chen név alatt, megkérdeztem hány napra jön, minden stimmelt, így szépen be is csekkoltam őket.
Szerencsémre volt egy félreértésünk a szoba típusát illetően, mert ők mindenképpen két külön ágyasat akartak, így odajött a csoport vezetője, mert mint kiderült ez egy csoport volt, és rájöttünk, hogy a rendszerben rossz embert csekkoltam be, mert a csoport neve volt Chen, nem az egyes embereké. Persze utána még a kis gyökérnek állt feljebb, hogy megkérdezhettem volna, őt is  -aki a háttérben üldögélt a bárban- mert a Chen név a leggyakoribb Kínában. Elmagyaráztuk neki, hogy a mi rendszerünkben ők nem csoportként vannak regisztrálva, kvázi fogalmam sem volt róla, hogy létezik egy vezető, de csak vonogatta a vállát, aztán szerencsére elmentek. Ha Chen úr történetesen Schwarzwald úr lenne, és német, akkor a bejelentkezés így nézet volna ki:

- Jó estét kívánok, Manfred Schwarzwald vagyok, 6 darab két ágyas szobát foglaltam a Chen Corporation cégnek, a saját nevem alatt.

Hát nem jobb ez mindkettőnknek? Ő hamarabb felmegy a szobájába, nekem meg nem kell a fura röfögő hangját hallgatnom a pultban. 


A bejegyzés kicsit zavaros mint most az életem, de nemsokára megyünk nyaralni. Végre. 

 

Kép: imfdb.org/wiki/Marcia_Cross

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr387536398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GizilányaJudy 2015.06.12. 21:50:03

VÉGRE!!!! Már nagyon vártam ,hogy írj. Nekem tetszett és szinte láttam magam előtt a jeleneteket,amikről írtál.

nemszólokmégegyszer 2015.06.13. 07:28:33

Életszerű, könnyed, nem kiizzadt bejegyzés. A Selfridges-es utalvány meg inkább kitolás, mint jutalom. Szerintem. Jó nyaralást! /Hová mentek? Már, ha szabad megkérdezni./ A képen lévő pózban jól néznél ki a pult mögött. :-)

gabuschka 2015.06.13. 11:57:00

@GizilányaJudy: Örülök, hogy tetszett! :-)

@nemszólokmégegyszer: Köszi! Igen, én is úgy éreztem, hogy kitolás, mintha egy gyereket zsebpénz nélkül küldenél be a cukorkaboltba. Portugália az úticél, remélem jól fog sikerülni, még sosem jártam ott. :-)

Sledger · http://krikett.blog.hu/ 2015.06.13. 21:00:56

Kölnben rengeteg kínaival találkoztam a hotelekben. Mindig jöttek valamilyen vásárra. Őszintén szólva, mindig nehéz pillanatokat okoznak még nekem is, pedig én csak vendégként vagyok ott. Egyrészt totál értetlenek, ezért próbálok bekeselyűzni eléjük a check-innél. Ha ez nem sikerül, akkor elveszítettem az életemből 30 percet. Másrészt a reggelinél felzabálnak mindent, és összeöntenek mindent. Képesek lekvárt tenni a rántottára, majd nyakonöntik mustárral. Este csutakrészegen dülöngélnek, mert már két sörtől is képesek berúgni. A német kollégák meg gondolom élvezik, hog leitathatják őket.

A koreai nők tényleg szépek, pedig nekem nem zsánereim az ázsiai nők: www.youtube.com/watch?v=5SWHjWtykns#t=10

nemszólokmégegyszer 2015.06.14. 05:55:36

@gabuschka: Németül, angolul beszélsz, gondolom "az utitársad" spanyolul is, most mutasd megben pedig jó vagy. A szállodaválasztással problémád nem lehet, már csak jó idő kell. És akkor még a cucc is kevesebb. :-)

gabuschka 2015.06.15. 13:13:15

@Sledger: És milyen igaz amit írsz!!! :-)))) Imádom nézni, amikor a vendégek szinte futva előzik be a csoportot, szívesen mondanám, szép volt barátom, de lehet furán néznének.
A részegedés is így van, nekem a koreai barátnőm, akiről írtam ment haza egy bárból fél 12-kor éjjel, egy deci fehér bor elfogyasztása után, hogy ő rosszul van..
Tényleg nagyon mások, legutóbb a reptéren láttam, hogy az alkalmazott közel állt ahhoz, hogy ott helyben felmondjon. Két semmilyen nyelven nem beszélő kínait akart megkérdezni arról, hogy van-e laptop a táskában, vagy egyéb elektronikai eszköz. Mivel nem értették a kérdést, csak nézték a cipőjüket, és huzogatták a zipzárt a táskájukon, és valamit mormogtak maguk elé, pont mint amikor én szeretnék valamit kérdezni a pultban állva, de semmi konkrét választ nem adtak, egy idő után meg levegőnek nézték az embert. Szerintem a szerencsétlen alkalmazott az egyik mormogásukat nem-nek vettek, és tovább engedte őket. :-)
A videó tetszett, tényleg ilyenek. :)

gabuschka 2015.06.15. 13:14:26

@nemszólokmégegyszer: Így legyen, jó időt szeretnék, mert olyan kevés cuccal szeretnék utazni, amennyire csak lehet. :-)

nemszólokmégegyszer 2015.06.17. 18:15:37

Esőkabát, meg összecsukható esernyő azért szükséges lehet. Bár csak bikiniben és miniben meg ujjatlan pólóban szaladgálhatnál/hatnátok/ végig. Fényképet úgysem teszel föl :-(, de majd leírod. :-)))

Petra01 (törölt) 2015.06.20. 17:49:18

Profi bejegyzés mint mindig, most már írhatnál valami bénát :-)

Nah, magamat ismétlem (nem érdekel), de pompásan kiforrott blogírónővé váltál. Ne nevetgélj azon, amit amit írni fogok, mert halálosan komolyan az jutott eszembe mikor ezt a bejegyzésed először elolvastam, hogy nekem itt lenne az idő abbahagyni. Ha megfeszülök se leszek képes csak fele ilyen könnyedén, stílusosan, humorosan fogalmazni. Viszont másrészről meg arra gondoltam, hogy ne már...

hagyom inkább, hogy mindig inspirálj. Tudom, tudom, ez nagyon nyálas, de nézd el nekem, a szerelem elvette az eszem (nem az irántad érzett!) :-)

gabuschka 2015.07.03. 17:41:06

@nemszólokmégegyszer: Képeket az utazós bejegyzésekhez szoktam feltenni, ajánlom figyelmedbe a Brazilia 2 című posztot. :-) A többi bejegyzéshez nem mindig illik saját fotó, meg az is igaz, hogy még nem döntöttem el, hogy ezzel a bloggal mennyit mutatok meg a magánéletemből.

gabuschka 2015.07.03. 17:44:29

@Petra01: Ha már annyit elérek, hogy inspirállak, megérte irkálni ide. Eszedbe ne jusson abbahagyni az írást, akármennyire is szuperjó vagyok. :-DDD (remélem a szerénységem érződik).

Ne aggódj, még nem nyálasak a kommentjeid, úgyhogy nyugodtan írj amit csak gondolsz!! :-)

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások