Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Ahogy a mi love sztorink kezdődött

Az öcsém párja volt az egyetlen, akinek végül tökéletesen igaza volt abban, hogy mikor is fogok megismerkedni a Drágámmal. Valamikor tavaly januárban beszélgettem vele a párválasztásról, és kikértem a véleményét is, hogy szerinte mit csinálok rosszul, hogy gyakorlatilag soha nincs senkim. Annyit válaszolt mindössze, hogy higgyem el, akkor fogok megismerkedni valakivel, amikor a legkevésbé számítok rá. 


Amikor erre a mondatra, -amit azt hiszem párszor már említettem itt a blogban is, hogy a hideg futkos a hátamon- elkezdtem a szemeimet forgatni, hogy ugyan kérlek ne kezdd már te is: szerinted, ha rá vagyok arra fixálva, hogy párt szeretnék találni, és nulla huszonnégyben fut a program a háttérben, vajon elképzelhető-e, hogy majd egyszer csak mintha valami érzelmi fekete lyukba kerülnék, hirtelen nem gondolok rá?! Erre csak mosolygott persze, főleg az eszelős tekintetem láttán, de azt mondta, és ez fontos, a történet szempontjából, hogy higgyem el, hogy valahogy lesz egy olyan konkrét szituáció az életemben, amikor nem fogok ezen gondolkodni, és csak lazán átadom magam az eseményeknek, és majd

 

pont akkor lép be a szerelem az életembe. Bevallom, itt már ráhagytam a dolgot, gondoltam ő is átállt a másik oldalra és/vagy kiolvasott néhány Danielle Steel könyvet, sőt már vártam, hogy mikor lep meg egy főzőtanfolyamra szóló kuponnal. 

A kedvenc helyem Frankfurtban az Angol Színház, angolosan The English Theather, amely annak ellenére, hogy Európa legnagyobb angol nyelvű színháza, egy hangulatos, barátságos, remek atmoszférájú hely, és ahol az időm jelentős részét töltöttem mikor megérkeztem Frankfurtba. Tartozik a helyhez egy bár is, nevezetesen a James Bar, ahol az én kis öcsém dolgozott az iskola mellett mint pultos. Mivel az első pár hónapban alig ismertem itt valakit, néhányszor elüldögéltem a pultnál amíg dolgozott, meleg is volt, sőt az italt is testvéri áron mérte nekem, valamint ez volt az egyetlen általam már ismert hely a városban, ahol olyan nyelven beszéltek, amelyet megértek. Egyik ilyen lent lébecolós alkalommal említette meg, hogy a következő pénteken megint egy tematikus estet rendeznek náluk a bárban, most az úgynevezett Brazil-est lesz soron, úgyhogy csapjam a hónom alá a frissen megismert cimborámat (egy lány munkatársam a hotelből) és nézzünk le, mert nagyon szórakoztató az a sok brazil egy rakáson.

english_theather.jpgSzerencsére Bobinak, a Cimbinek volt hozzá kedve, annak ellenére, hogy eredetileg a rákövetkező napra terveztük a mulatságot, de úgy gondoltuk, hogy miért is ne emeljük az esemény fényét a részvételünkkel. Az időnkbe igazán belefért egy pohár ital mellett megnézni közelebbről, hogy hogy mulatnak a brazilok.

Eljött a péntek, mivel két bőrönddel érkeztem Frankfurtba, nem volt nehéz kiválasztanom a két farmerom közül, hogy melyiket vegyem fel, a fekete mellett döntöttem egy fekete bokacsizmával, hozzá pedig egy fehér nyári trikót választottam valami matyó utánzat mintával a hasán. Ez valóban nem a vasárnapi kimenős ruhám volt, ám úgy gondoltam, arra, hogy megigyam a két pohár sörömet, amelyet erre az estére terveztem, pontosan megfelel ez az outfit.

Kilógtunk a társaságból, mert február utolsó napja része volt a német karneváli hétnek, így rajtunk kívül majdnem mindenki valamilyen extrém jelmezben jött. Minden brazilokkal kapcsolatos sztereotípiám megelevenedett az este során: karneválos-tollas jelmezek, tolakodás, tülekedés, székedről mosolyogva kitúrás, taperolás, és ölelkezés minden szembejövővel. Szerencsére egyik dolog sem zavart különösképpen, mert az estét úgy terveztem, hogy a háttérből tanulmányozok majd mindenkit, és hallgatom a zenét, spórolni akartam az energiámmal a másnapra tervezett "igazi" bulinkra.
A zene tényleg tetszett, a bár saját kis színpadán ült egy raszta hajú férfi, és dobolgatott, mellette pedig egy nő énekelt,  olyan tengerparton ücsörgős, meleg szellő fújja a hajam életérzésbe kezdtem ringatni magam, amelyből csak néha zökkentett ki a minket a helyünkről kitúró brazil némberekből álló társaság. Mondtam is Bobinak, hogy mi lenne, ha felmennénk az emeletre mielőtt az ölünkbe ülnek, amúgy is ideje volna valami újabb italt rendelni, az öcsém meg fent dolgozott.

james.jpgFelverekedtük magunkat a csigalépcsőn, majd tovább támasztottuk a pultot és néztük a kavalkádot, közben egyrészt azon gondolkodtam, hogy mit vegyek fel a szegényes ruhatáramból holnap, másrészt Bobit megkörnyékezte egy munkásruhába öltözött férfi; nem is tudtam, hogy lehet "a villanyszerelő Józsi" jelmezt is kölcsönözni, de a látottak alapján nem volt kizárt. Mivel nagyon sokan voltunk, és mindenki inni akart, igyekeztem szuggerálni az öcsémet a pultra támaszkodva, integetve, sziszegve, magyarul morogva, hogy csak mi értsük hogy nézzen rám is, mert szerettem volna a második sörömet is megrendelni, de nem nagyon jött össze a dolog. Egyszer csak megszólal egy kellemes férfihang mellettem, németül kérdezi roppant udvariasan, hogy:

- Bemutatkozhatok? 

Csípőből fordultam a hang irányába, meglepett, hogy valaki nem a helló-szia-mizu stílussal, vagy egyszerűen csak a fenekembe markolva adja tudtomra, hogy szeretne valamilyen interakcióba kerülni velem. Elégedett voltam a látvánnyal, magas széles vállú férfi, kissé szomorú szemekkel, normálisan felöltözve, kezében egy pohár whiskey-vel. 

Mondtam, hogy persze, bemutatkoztunk, majd a Drágám a következő két percben csak azt hajtogatta, hogy:

- Hú milyen magas vagy, te jó ég, te tényleg ilyen magas vagy, jól megnőttél, talán magas sarkú van rajtad, hű és nem, ejha, ritkán látni ekkora nőt, nem semmi..

Itt kezdtem elveszíteni a kis kezdetleges érdeklődésemet, gondoltam mindjárt az a rész jön, hogy megkérdezi: És-és amúgy kosarazol??! Hogy ezt elkerüljem, a szavába vágtam, hogy leállhat nyugodtan, tudom mekkora vagyok, és nem ő az első akinek ez feltűnt. De aztán csak szabadkozott, hogy hát nem úgy értette, izé, neki bejön a dolog. Kicsit elbeszélgettünk, pontosabban egymás fülébe ordibáltunk, mondtam, hogy magyar vagyok, amikor kérdezte honnan jöttem, kiderült, hogy járt már Budapesten, és tetszett neki. Majd csak mosolyogtunk egymásra és néztünk egymás szemébe. Pár pillanattal később roppant romantikusan a fülembe súgta, hogy ő igazából a toálettre igyekezett, amikor a pultra támaszkodó hátam (öcsém szerint a Beyoncé-fenekem) megállította megpillantott. Mielőtt eltávozott, azért elkérte a számomat, sőt a WC-ről visszafelé jövet megint megállt nálunk egy kicsit, de már nem is tudom, hogy miről beszéltünk. Utána el is indultunk hazafelé Bobival, fáradtak voltunk.

A szombati bulit lemondta a kis barátosném, így helyette megejtettük az első randinkat a Drágámmal, a többi meg, ahogy mondani szokás, már történelem. 

Próbáltam kiszedni a Drágámból, hogy ő hogyan emlékszik a megismerkedésünkre, valami olyasmi történetet reméltem, hogy már figyelt egy ideje a távolból, és lenyűgözte sudár termetem, és kedves mosolyom, vagy, hogy már messziről látható volt milyen intelligens nő vagyok, és feltehetően egy kellemes társaság, de nem jártam sok sikerrel. Csak a vállát vonta meg, hogy nem sok maradt meg neki az estéből, mert -ahogy humorosan fogalmazni szokott- nagyon közeli kapcsolatba került két barátjával, Jack-kel és Daniel-lel. Aznap volt az utolsó napja annál a cégnél, ahova azóta amúgy visszament dolgozni, és az egyik kollégája említette neki, hogy brazil est lesz az Angol Színházban. Búcsúztató gyanánt egy ideig valami bárban iszogattak, aztán mindenki hazaszivárgott, neki meg mivel még nem volt kedve, így gondolta megnézi magának ezt a brazil estet. Rá jellemző módon már a sorban állva összebarátkozott egy másik brazillal, így le már nem egyedül érkezett.

Mindössze annyira emlékszik, hogy nagyon sürgette már a természet, és a mellékhelyiségbe igyekezvén akadt meg rajtam a szeme. Persze mivel csak hátulról látott így volt benne egy kis aggodalom az arcberendezésemet illetően, de mivel ahogy megfordultam szétterült a gyermeki mosoly az arcán, gondolom nem csalódott.

 

 

 

 Képek: az első saját, a második: englisch-theater.org

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr727359402

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemszólokmégegyszer 2015.05.14. 07:42:05

Hát ez azért elég profán. Ez, hogy pipi előtt és után dumálunk, aztán másnap randizunk, elég spontán. Még jó, hogy nem volt sürgősebb, és addig nem tipliztél le. Ugye, hogy igaza volt a tesódnak? :-)

Comment.Elek 2015.05.14. 14:10:45

@nemszólokmégegyszer: Pont arra gondoltam, hogy en bizony eloszor meglatogattam volna a porcelan reszleget, mielott szoba elegyedek egy csajjal; elvegre nem veszi jol ki magat, ha paros labbal egy helyben ugralok bemutatkozas kozben. Aztan rajottem, hogy igazad van: amikor megkonnyebbulten elokerulok 5 perc mulva, talan mar nincs is ott a csaj. Vagy valaki epp fuzi, paros labbal egy helyben ugrandozva. :)

GizilányaJudy 2015.05.15. 07:41:27

Ez nagyon édes történet!!!!! :) :) :)

gabuschka 2015.05.15. 08:53:40

@nemszólokmégegyszer: A Drágám mint első számú szabály szokta emlegetni (persze félkomolyan), hogy ha megtetszik valaki, akkor nem szabad gondolkodni, egyszerűen oda kell menni hozzá. Mert ahogy @Comment.Elek: is írta, lehet mire fel -és elkészülsz, már mással beszélget a kiszemelt.

Engem meg speciel nem zavart, hogy a toalettre igyekezett, ha egyszer menni kell, hát menni kell. :-)
És igen, valószínű, hogy igaza volt a tesómnak. :-))

Sledger · http://krikett.blog.hu/ 2015.05.25. 14:02:58

"Elégedett voltam a látvánnyal" :D

nemszólokmégegyszer 2015.05.26. 12:12:28

Régen írtál, és mivel "életközeli", így hiányzik. Küldők egy linket, hogy jobban érezd /otthonosabban érezd/ magad. A világ másik része sokkal nem jobb. /xarabb/. Ha írni nem, olvasni talán ráérsz. :-) azausztralia.blog.hu/2015/05/24/na_ezert_ne_gyere_ausztraliaba

gabuschka 2015.05.27. 14:32:27

@nemszólokmégegyszer: Igen, én is olvastam az írást, láttam a címlapon, és jónak is találtam! Szerencsére Ausztrália soha nem vonzott különösképpen, persze egy nyereménynyaralást azért nem utasítanék vissza. :-) És közben egy bejegyzést is produkáltam!

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások