Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Első benyomások

Hogy szalad az idő, már lassan fél hónapja az új pozíciómban dolgozom, kissé bedarált a gépezet, tudjátok a teljes munkaidő nem piskóta mondotta volt a Személyzetis néni is. Arra gondoltam, hogy a mai bejegyzésben naplószerűen jegyzem le az eseményeket, és késztítek egy "lélekfotót" (na milyen szót kreáltam, remélem értékelitek), így örökítve meg az új beosztásban szerzett első benyomásaimat.

Igyekszem elkerülni az ítélkezést, és a kritizálást, mert pár éve már dolgozom azon, hogy ne mondjak másokról hangosan véleményt, főleg ne negatívat, mert ki vagyok én, hogy vegyem a bátorságot, és pálcát törjek egy ismeretlen feje fölött. Nem egyszerű, mert olyan mondatok közt nőttem fel, hogy "Jaj mit szólnak mások", "Ne így öltözz, mert megszólnak a szomszédok", "Nézd már, hogy néz ki az az ember!", "Hogy annak a nőnek mekkora s.gge van!". Így a zsigereimben érzem a késztetést, hogy folyamatosan szkenneljem a külvilágot, és ezt-azt megállapítsak, majd közzétegyem, pedig biztosan állítom, hogy ennek csak ártó és romboló hatása van. Legalább odáig már eljutottam, hogy ha meg is fogalmazódik bennem egy ítélkező vélemény például akkor, amikor azt látom a tévében, hogy egy 65 éves nő pete -és ondósejt donorral négyes ikreket vár, inkább megtartom magamnak, és arra gondolok, hogy nem ismerem ezt az embert, nem tudom miért teszi amit tesz, így nem is ítélkezem. Talán egyszer eljutok odáig, hogy nem is nagyon gondolok rosszakat.

A recepción sokan vagyunk, többnyire németek, és majdnem mind nők. Amikor ezzel a ténnyel először szembesültem, bevallom, kissé megijedtem, mert a tyúkolban szoktak ám jó kis cicaharcok kialakulni, de eddig úgy tűnik, hogy ez nem az a hajtépős banda. Remélem így is marad. Ami picit zavaró, hogy a legtöbben szörnyen modorosak. Ez most vagy az anyanyelvük miatt van, mert németül csak cirkalmas körmondatokban lehet beszélni, és a szoba sem a negyvenedik emeleten van, hanem a szoba a negyvenedik emeleten találja magát. Ha örülünk valaminek, akkor annak állatira örülünk (wir freuen uns tierisch), már várom, hogy mikor találkozom a nagyon 'baró' vagy egyéb lejárt szavatosságú szlenggel. A másik dolog, ami nagyon meglepett, hogy némelyik kollégám szinte annyira tárgyilagos a vendégekkel, hogy az már nálam a bunkóság határát súrolja. Ha van egy szabály, akkor azt be kell tartani, nincs kiskapu, pici kedvezés a vendégnek, vagy legalább szabadkozás, hogy én tényleg szeretnék másik szobát adni, de sajnos tele van a hotel, és ma este már nem áll módomban, de esetleg holnapra már tudok valamit ajánlani. Sokszor meg sem próbálnak legalább úgy csinálni, mintha érdekelné őket a vendég nyomora. Kicsit sztorizgatok, pont tegnap volt egy német vendégem, jött bejelentkezni, és látom, hogy nincs garantálva neki az egy darab nagy ágy, valószínű, hogy mire lefogalta a szobáját, már kifogytunk a King méretből, így neki csak két egyszemélyes ágyból álló szobát tudtam adni. Emellett azt is láttam a profilján, hogy már járt nálunk, és már korábban is szeretett volna egy nagyobb ágyat kapni, de akkor sem jött neki össze. Ilyen esetben anno Londonban mindenképpen adtunk valahogy a vendégnek egy nagy ágyas szobát, akkor is, ha nem azt foglalta, mert nem szerettük volna, ha kétszer is rossz szájízzel távozik. Mivel itt még nem ismerem ki magam annyira, hogy mi a szokás, így rákérdeztem a felelőstől, hogy adhatok-e a vendégnek egy másikat. Odajött megnézni, hogy miről lenne szó, emberem meg kapott az alkalmon, látva, hogy a kolléganőm nagyobb szaki a témában mint én, és szerette volna rázúdítani a bánatát, hogy ő már másodszor jár nálunk, és sosincs nagy ágyas szoba. Még alig melegedett bele a mondanivalójába, a kolléganőm, aki aznap amúgy a műszakért is felelt, megmerevedett, majd a vendég szavába vágba, hangját egy csöppet felemelve elmondta, hogy: Nem Uram, sztenderd szoba esetében nem tudjuk az ágy típusát garantálni. És alászolgálja. A második mondatot már én tettem hozzá magamban, mert utána sarkonfordult és visszament a helyére, otthagyva engem a leforrázott Pubikával. Az jutott eszembe, ha ez az eset a Drágámmal fordul elő, ő tuti felgyújtotta volna a recepciót, elég gyorsan felidegesíti magát, míg ez a vendég elég jámboran törődött bele a sorsába, de láttam rajta, hogy nem pont erre a bánásmódra vágyott hétfő este. Elnézést kértem tőle a kellemetlenség miatt, mondtam neki, hogy megértem, hogy szereti a nagyobb ágyat, én is elég magas vagyok, majd felajánlottam neki, hogy adok hozzáférést ingyen az executive lounge-hoz (tudjátok ott dolgoztam korábban, az az ingyenbár), ha már sajnos másik szobát nem tudok adni, legalább igyon egyet a nagy csalódottságra. Persze nem így fogalmaztam, de a lényeg, hogy boldogan ment fel a szobájába. Tudom úgy tűnik mintha virtuális hátbaveregetést várnék a sztoriért cserébe, hogy én micsoda egy érző lélek vagyok, de igazából, csak megosztottam a történetet, valamint ha ez a kolléganőm egyrészt műszakvezetőként dolgozik itt már egy ideje, és decemberben a hónap dolgozója is lett, valószínű, hogy jól végzi a munkáját.

Annak ellenére, hogy alig vagyok itt két hete, már láttam egyet és mást, például ti tudtátok, hogy létezik babakocsi kutyáknak? Kutyakocsi. És abba bele lehet a kis fodrászolt yorkidat ültetni, majd elmenni vele sétálni, de előtte a lobbyban egy kicsit körözni vele, hogy mindenki biztosan megcsodálja a járgányt. Én sem tudtam, de hála az egyik nyugdíjas házaspárnak a két kutyagyerekükkel, már megint több lettem egy információval.

petzip-cute-pet-buggy-orange.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Voltunk csapatépítésen is, bowling meg közös vacsi. Bevallom, hogy nem nagyon volt hozzá kedvem, mert aznap már háromnegyed héttől dolgoztam, és nem tudtam hazamenni munka után, mert délután ötkor már gyülekeztünk. De mivel a többség késett, ezért vártunk rájuk, majd az utcán tovább vártunk, majd a hely előtt még tovább, már kezdtem azt hinni, hogy ez a türelemjáték a program része, lássuk ki adja fel a leghamarabb és megy haza.
Mivel munka után bent maradtam, lezuhanyoztam, majd meglátogattam a korábbi kollégámat a lounge-ban, elbeszélgettünk ötig.
Az eredeti terv alapján az ún. Lasertag-et próbáltuk volna ki, ez valami olyan játék, hogy le kell egymást lézerrel lőni egy sötét szobában, (érdekes megközelítése a csapatépítésnek) de végül ez elmaradt, mert valahogy a foglalásunk elveszett az éterben, így nem volt szabad terem. Helyette átmentünk a közeli bowling teremben, ahol az idő rövidsége miatt mindenki felhajtott egy kólát, majd izomból ritmusra gurítottunk, mintha nem jól éreznünk kellett volna magunkat, hanem minél több kört lejátszani. Mindenki kántálta, hogy schnell, schnell, te jössz, guríts, nekem konkrétan már majdnem leszakadt a karom, azért csak 10 kiló az a golyó, de szerencsére vége lett a játéknak és gyorsan átmentünk az étterembe.

Muszáj lesz megint egy kicsit elmélkednem, mert valahogy világossá kell tennem, hogy én nem a németek ellen vagyok, vagy nem rajtuk szeretnék csámcsogni, hiába úgy tűnik, inkább mint egy tárgyilagos külső szemlélő fogadom be az imputot majd kínálom a rendelkezésetekre. Amit még mindig meg kell szoknom, hogy attól mert egy német nő csípőre tett kézzel kis terpeszben állva föléd magasodik (persze nem fölém, ahhoz még nőniük kell) és éles hangon felszólít, hogy mi ide szeretnénk ülni, ha lenne oly kedves és átrendezné az asztalokat, mert még néhányan csatlakoznak hozzánk, és rögtön kérnénk az étlapot is, mert sokan vagyunk, időbe telik amíg átgondoljuk, hogy mit rendeljünk, az még nem azt jelenti, hogy neki bármilyen problémája lenne, vagy udvariatlan szeretne lenni, egyszerűen így kommunikálnak. Legalábbis a többség ilyen, és főleg az én munkatársaim. Természetesen vannak kivételek, gondolom csak körülöttem lett hirtelen sok combos asszonyság, például az öcsém párjának az anyukája egy puha meleg szeretetgombóc, aki a szír menekülteknek tanít németet ingyen, de ő Köln mellől származik, és állítólag ott más fajta németek laknak. Gondolom ezt a stílust még a pincérfiúnak is meg kell szoknia, szerintem picit be is csurizott amikor a szőke amazon kiadta az utasításait. Mialatt üldégéltem az asztalnál, és elnéztem a kollégáimat az is eszembe jutott, hogy akár az előnyömre is fordíthatom, hogy ennyire különbözőek vagyunk. Rám fér, hogy ellessek egy kis határozottságot és érdekérvényesítési képességet tőlük, persze tudásomat csak a munkahelyen kamatoztatva, mert a Drágámnál csak úgy érek el dolgokat, ha hátulról, kanyarban fogalmazok, vigyázva a törékeny férfi lelkére. Tegnap már meg is fenyegettem, hogy német nővé válok, ha még egyszer beszól valamit.

A nyelvvel haladok, néha zavaró, hogy gyorsan kell és érthetően kérdeznem, fogalmaznom, miközben sok hibát vétek, de egyelőre nem kaptam negatív visszajelzést, mellette pedig növesztettem még néhány fület magamra, és mint egy szivacs szívom fel amit a többiek mondanak körülöttem. A Drágám is mondta, hogy mivel aláírtam a határozatlan idejű szerződésemet, innentől kezdve azért nehezen elbocsátható az ember, szóval dőljek hátra, tanuljak, és örüljek a munkámnak.

 

Kép: precious-pets-paradise.com

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr1007366712

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2015.04.14. 13:45:08

Nahát...Gabuschka, fogadd virtuális hátbaveregetésem a sztoriért cserébe, hogy Te micsoda egy érző lélek vagy:-))

Nagyon hangulatos posztot gurítottál ki megint, komolyan nem értem, hogy miért nem fedeztek fel a nagy könyvkiadók.
Örülök, hogy jól érzed magad, és biztos vagyok abban, hogy üde színfoltja vagy a recepciónak:-) A blognak mindenképp:-)

nemszólokmégegyszer 2015.04.14. 14:52:45

:-))) Örülök, hogy újra van géped és gyakrabban is írsz. Meg annak is, hogy felvettek.

GizilányaJudy 2015.04.14. 17:11:37

Szinte ugyanazokat akartam írni,mint Petra01,teljesen egyetértek,főleg a könyvkiadós résszel.

A kutyababakocsin bepiiii.....tem, hihetetlen!

gabuschka 2015.04.15. 13:25:11

@Petra01: Köszönöm szépen, mint mindig a kedves és bátorító szavaidat, de lehet néha már valami építő kritikát is írhatnál, mert el fogom magam bízni. :-))
CSóközön!!!

gabuschka 2015.04.15. 13:26:31

@nemszólokmégegyszer: Köszönöm, hogy kivártad, mire ismét jelentkeztem, bár írtad is talán, hogy az egyik legjobb tulajdonságot, hogy tudsz várni. :) Igyekszem a jövőben többet alkotni!

gabuschka 2015.04.15. 13:29:39

@GizilányaJudy: Hm.. lehet meg kellene azt a könyvet írni először, aztán majd nem győznék válogatni a kiadók között. :) Azért köszönöm a kedves szavakat! És igen, a kutyababakocsi tényleg valami nagyon új. :-)

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások