Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Csak nézelődöm

Most telefonról próbálok bejegyzést írni, meglátjuk sikerül-e.

Egyik nap a városban volt elintéznivalóm, amikor is nagyon megkívántam a mekit, néha azért előfordul. Lehet szidni, hogy mennyire egészségtelen, bár szerintem semmivel nem rosszabb mint a félkész -vagy konzervételek, és néha van úgy, hogy ellenállhatatlan vágyat érzek egy menü iránt. Most igazaból nem is a bohócos étteremről akartam írni, de eszembe jutott amikor először kóstoltam, azt hiszem '90-ben az első Váci utcai étteremben 7 évesen. Akkor még csak egy-két fajta szendvicset lehetett venni, én a sajtburgert kóstoltam meg, és szégyen, nem szégyen, de majdnem kihánytam, annyira új volt az ízvilág, vagy csak az olvadt lapkasajt násza a hideg savanyú uborkával. Érdekes, hogy mennyire hozzászoktam és megszerettem, habár havonta vagy kéthavonta eszek csak ott. Gondolom ennek az lehet az oka, hogy akkoriban jelentek meg a boltok polcain a mindenféle külföldi reklámokból megismert csokoládék, gabonapelyhek és egyéb szuper "nyugati" dolgok, amelyekhez korábban csak azok fértek hozzá, akiknek valamelyik rokonuk külfödre utazott. Mivel a Meki is a nyugati=menő márkákhoz tartozott, így gondolom az agyam megszerettette velem.

Tehát, péntek, délután egy óra, Gabuschka betért az egyik egységbe, nevezetesen a Hauptwache metró megállónál találhatóba. (Lassan abbahagyom a saját magamról harmadik személyben beszélést, mert szerintem is fura). Miközben a sorban álltam, végeztem egy gyors számítást, figyelembe véve a héten már elégetett, valamint a már elfogyasztott kalóriákat, és úgy ítéltem meg, hogy nyugodtan megehetek egy komplett menüt meg egy kicsi extra szendvicset. Természetesen super size-ban, gondoltam nem kislánykodok, ha már zabálás, akkor adjunk neki rendesen. Megrendeltem, fizettem, begyűjtöttem a szalvétát, szívószálat, majd elindultam hogy levadásszak egy helyet. Balra nagy asztalnál sok szemetelő, visító gyerek, lestrapált mutter, inkább hagyjuk. Jobbra néhány rossz arcú, kicsit előbbre egymást felfedező tinik, inkább azt a helyet is hagyjuk. Mivel szabad asztal sem volt, így leültem két lány mellé, szerencsére egyikük sem bánta. Lényeges momentum, hogy közben lemerült a telefonom, így kénytelen voltam felemelni a fejemet, és elszórakoztatni magam a (real facebookal) többi ember megfigyelésével. Azt tanácsolom minden hozzám hasonló mobil függőnek, hogy néha hagyjátok otthon a telefonotokat, mert érdekes dolgok történnek körülöttünk.

A környezetem pedig a következőképpen nézett ki.

Mellettem a két lány valamilyen szláv nyelven beszélgetett, erről eszembe jutott, hogy lassan nagyítóval kell keresni a németeket Frankfurtban. Tőlem jobbra, egy nagyobb asztalhoz leült egy idősebb hölgy, majd csatlakozott hozzá másik két pajtása, egy másik hölgy és egy őszes úr, korai hetvenesnek saccoltam őket. Milyen érdekes, hogy ennyi idősen is szívesen betértek ide enni, hiszen ha nekem, aki hét évesen -tehát még rugalmas, az újhoz könnyen alkalmazkodó gyerekként- kóstolta először a gyorséttermi kínálatot, nehéz volt megszeretnem, ők már biztosan jócskán a felnőttkorban járhattak, amikor a Meki megjelent a piacon. Miközben igyekeztem feltűnés nélkül bámulni őket, meghallottam, hogy magyarul beszélnek. Mifene. Frankfurt közepén, egy mekiben botlok bele három magyarba, sőt három nyugdíjasba. Megfordult a fejemben, hogy odaköszönök nekik, hát csókolom, mit tetszenek itt csinálni, de aztán letettem erről a tervemről, jól elbeszélgettek ők hárman, nem akartam odastréberkedni. Helyette tömtem a fejem és tovább bámultam őket, csinos, berakott haj, hófehér, nem ám szürke-ősz, takaros ing pulóverrel, fel is merült közben, hogy valószínűleg itt élhetnek, mert túlságosan rendezettek voltak. Bár ha meg kirándultak, akkor biztosan felvették a kimenős ruhát. A gondolatmenetemet egy fiatal lány szakította félbe, pénzt koldult. Ott állt előttem, tiszta ruhában, hajjal, nem büdösen, de borzasztóan zavaros és homályos szemekkel. Nem tudtam eldönteni, hogy gyógyszer, drog, vagy alkohol ( esetleg mindhárom együttesen) hatása alatt állt. Kezében egy darab csirkefalatkával, amelyet valószínűleg a maradékok közül halászott ki magának, nézett rám kérlelve, hogy adnék-e neki pár centet, mert nagyon éhes. 

Nem szoktam sok embernek adni, mert sokszor bosszant, hogy nem tudok úgy végigmenni az utcán, hogy ne botoljak két-három végtaghiányos koldusba, nem tudom a villamosjegyemet megvenni, mert ketten biztos bűvölik mögöttem az automatát a visszajáró reményében. Ha szeretnék lemenni az aluljáróba, akkor a muzsikus brigád biztos rázendít még hangosabban, csak ne menjek el mellettük előreszegett fejjel. Valószínű, hogy érzéketlennek tűnök, de utálom az egész jelenséget, mert megérint és elszomorít minden alkalommal, főleg amikor magyarul nótázó koldusok ülnek a közértek előtt, Muterkám is megjegyezte sommásan a legutóbbi látogatása alkamával, hogy úgy látszik már koldulni is jobban megéri Frankfurtban. Bosszant, hogy kéregetnek, mert nekem sincs pénzem, főleg nem napi 10-15 Euróm, hogy szétosztogassam. Értem én, hogy a túlélésre játszanak, muszáj erőszakosnak lenniük, de utálom, hogy minden nap bemásznak az aurámba, hogy adjak taxira pénzt mert neki orvoshoz kell mennie (azért ez már a vicc kategória volt), éhes, gyereke van otthon, vagy nemes egyszerűséggel a kutyája mellé fektet egy darab kartont, rajta a szöveggel, hogy Szia! Fifike vagyok és nagyon éhes! Szóval folyamatosan ér a támadás minden felől, és csak remélni tudom, hogy a kétségbeesés nem fog átcsapni agresszióba. A segítség nyújtás sem feltétlen pénz kérdése, mert ha bőven lenne miből adakoznom, akkor már inkább létrehoznék egy, a társadalomba visszaintegráló szervezetet, és inkább azt mutatnám meg, hogy hogyan gondoskodjanak magukról.

Megsajnáltam, mert láttam, hogy nagyon oda van, így előkotortam neki három eurót a pénztárcámból, amiért nem győzött hálálkodni, majd legnagyobb meglepetésemre leült velem szemben, bár én nem marasztaltam. Próbált beszélgetni, de alig értettem valamit a mondandójából, mert nagyon akadozott a nyelve. Először megkérdezte, hogy itt élek-e, mondtam igen, majd elmondta, hogy ő is, csak ő a reptéren, mert ott tud zuhanyozni. Visszakérdeztem, hogy miért él ott, ezért elmondta, hogy Münchenből jött, anyukája rákos, nincs pénzük, ezért utazott ide, mert a nagy reptéren több a lehetőség pénzt kéregetni. Persze ezeket az infokat apránként raktam össze, mert közben a csirkéjét is rágcsálta. Aztán hirtelen nagy csönd lett, én kissé az események hatása alatt voltam és közben azon is járattam az agyam, hogy mégis hogyan tudnék segíteni. Az a kis apró, amit adtam legfeljebb a következő ebédre elég, sőt még arra se nagyon. Haza nem hozhatom mint egy kóbor állatot, sőt még egy címet sem tudok neki adni, hogy ide menjen, ott majd tudnak segíteni. Persze most utólag eszembe jutott, hogy van egy szervezet, amely kallódó tizen-huszonéveseket karol fel, de akkor sajnos nem ugrott be. Az is lehet persze, hogy nem is kérne a segítségből, de akkor így mi lesz vele?! Aztán felállt a székről és tovább próbálkozott, de a három másik magyar elhajtotta.

A népmesei tanulság végett levontam a konklúziót, hogy tényleg hálásnak kell lennünk azért amink van, és hogy nem a kukából kell az ebédet kihorgásznunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr997315286

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GizilányaJudy 2015.03.31. 00:01:33

A Fifi vagyok és éhes,ő a Deák téri aluljáróban éldegél a gazdájával.Vagy az ikertestvére,mert a szöveg ugyanaz :)
A sok koldusról inkább nem írom meg a véleményem,mert felkoncolnak.

gabuschka 2015.03.31. 08:05:27

@GizilányaJudy: lehet Fifi is elindult világot látni!

nemszólokmégegyszer 2015.03.31. 12:16:29

Én egyszer /rendvételmisként heti 5 napot dolgoztam Budapesten. H-cs 8-16,30, péntek 8-1. Minek utána én nőtlen tisztin aludtam egyágyas szobában+csap+zuhany+közepes hűtő, sok panaszra nem lenne okom. De amikor a főnagyfejűek péntek 2-re kértek valamit, akkor mondtam a főnökömnek, tekercsehogy ha ezek péntek kettőkor még ránéztek az emilre, a Nagykörúton villanykivilágítás mellett hátraszaltóban kifűzöm a cipőmet /pestiesen nem így mondják, de az nem fér ide/. Ez sűrűn előfordult, úgyhogy az otthonhagyott családnak elég x@r érzés volt péntek délben közölni, hogy ugrott a hétvége. És nem egy ilyen melóm volt, amikor péntek du. kettőtől /ha volt bennmaradási engedélyem este hattól/ Hétfő reggelre lettem kész, némi alvás, vodka és sör+2 doboz cigi hatásaival /most napi 3-4-et szívok/.

A nőtlentisztin (Miazhogy nőtlen? Tízesével hemzsegtek, akiknek egyetlen értékelhető tulajdonságukat a bugyijuk rejtette) ami tulajdonképp minigardróbok sora, budi /6db koedukált/ a közös a folyosó végén, mint a teakonyha a folyosó közepén Az egyik szinten csajok laktak, a másikon pasik, itt ott vegyesen /persze nem koedukálva./. Még jó, hogy közvetlen munkatársaim azok haverjai/barátnői értelmes, intelligens emberek voltak /persze volt egy-két IQ-bajnok mindkét nemből, de elviselhető mértékkel és mértékben/.

A 15 év alatt én is rendszeresen találkoztam kéregetőkkel. Na őket nagy ívben, aluljáróban, buszon, trolin villamoson, járdán,bárhol. /Pont száz forint hiányzik a vonatjegyemhez, a gyerekemnek kéne gyógyszerre, most lopták el a pénztárcám..../ Az 50. megélt év megtanított erre-arra, pedig itt aztán erősen pigmentált román import.

Egyszer du 5 körül megyek a szállóra, hát aPetőfi híd lábánál ül egy tip-top fiatalember /combból hiányzik a jobb lába, a kartonjára meg az van írva, hogy „munkaképtelen vagyok, 2 napja nem ettem. Segítsen kérem”./ Felsegítettem /tényleg nem volt jobb lába:-(/, elmentünk a közeli /300-400 m-re lévő kínaiba, ahol kértem neki egy 3 fogásos menüt, egy tavaszi tekercset, meg valami sütit.

Fizettem valami 700 HUF-ot, és otthagytam, hogy ne legyen zavarban. A kínai sem zavartatta magát /volt fizetővendég, fogyasztott is/, csak én voltam zavarban, mert a lánya leírhatatlanul gyönyörű volt /pedig én se a közel-, sem a távol-keletiekért nem rajongok/, de ezért /nős létemre/ tta. még kutyalevest is ennék. Akcentus nélküli magyartudással. Aznap 2 korsó csapolt barnával kevesebbet ittam /egyet/. Asszem mindenki jól járt

A másik reggel 7-kor a Nyugatiban megállít egy őszes úr. A maga mód „Tudna 200 Ftot adni, Tegnap óta nem ittam semmit. Nem kenyérre kellene, tényleg.” Ekkora őszján jólöltözött, ápolt, nyakkendővel, rendesen megkötve. Ekkora őszinteséggel még nem találkoztaöttem, hogy nem megye 3 rugóért moziba, inkább tv-ztemm, hát meghívtam a restibe egy nagyfröccsre. „Engem nem engednek be, megtenné, hogy meldobható pohárban kihozza?” Kivittem. Egy húzóra lenyomta, és a műanyag poharat a szemetesbe kidobta, majd megköszönte. Az nap sem a kedvenc sörözőmbe ültem be két barnára, meg egy unikumra, hanem a boltban vettem 2 doboz sört, és úgy döntöttem nem megyek 3 rugóért moziba, inkább tv-zek.

Nem vagyok büszke magamra, de ez a két nap jó érzéssel töltött el.

Írtam egy hosszabbat, de kimentem az 5 000 karakterből, így az kilőve.. Látod kicsi a világ, mindenhol van ilyen is, olyan is. :-) :-(

2015.03.31. 18:24:57

Gabuschka, lassan könyvet kéne kiadni a blogodból, olyan szemléletesen és humorosan írsz. Ja, ezt már írtam valamelyik posztodhoz...Sebaj.
Az a legjobb benne, hogy úgy meséled el, minta ott ülnék melletted, közvetlenül, mégis választékosan fogalmazva.

A kéregetéssel kapcsolatban nekem is rossz érzés, hogy tudom, hiába adok akármennyit, azzal legfeljebb öt percre van megoldva az élete, vagy annyira sem. Legutóbb olyan nem közeli ismerősöm kért, akiről nem feltételeztem volna, hogy engem talál meg, ráadásul visszatetsző tálalásban.

Comment.Elek 2015.04.01. 10:33:13

Ebbol a szempontbol Frankfurt kulonleges. Eleg sokszor kell Nemetorszagba utaznom, de ilyen szintu lejmolast csak ott tapasztaltam; kisebb varosokban is akadnak koldusok, de ok a passziv fajtaba tartoznak. Szoval kifogtad. :)

Comment.Elek 2015.04.01. 10:48:49

@nemszólokmégegyszer: Ez a meghivasos adakozas sokkal emberibb, mint odavetni egy szazast vagy egy Eurot.

Bar egy ismerosom szerint teljesen mindegy, hogy egy koldus kenyeret vagy palinkat vesz az adomanyon; mi nem donthetjuk el, hogy mire van szuksege egy kis boldogsaghoz.

nemszólokmégegyszer 2015.04.01. 13:50:05

Azért az látszik rajta. És úgy állsz hozzá, ha tudatos, ha nem. Ahogy írtad. Szánni vagy megszánni nem ugyanaz. Mint a szégyenlem, vagy szégyellnivaló sem. Szeretem, köszönöm, hogy elolvastál. Végig. : -)

nemszólokmégegyszer 2015.04.02. 09:36:46

@Comment.Elek: És akkor elfelejtettem az erősen pigmentált román koldusimportot vasútállomáson, buszon, trolin, metrón, metróaluljáróban, utcán, mindenhol, ahol szervezetten és agresszíven lépnek fel. :-( Hát nekik nem jár ebéd meg fröccs, az ziher. De a cincogó 1/100-adnyi száztagú cigányzenekarnak sem, az is tuti. Nekem az tűnt fel, hogy kecsuák /én gyűjtőnéven így hívom a dél-amerikai utcazenészeket/, világzenét játszók, különböző poharakon, üvegeken, fűrészlapon, stb. amit el tudsz képzelni, zenélők előtt soha nincs műanyag pohár, kartondoboz, "éhes vagyok" felirat, vagy bármi más. Viszont profin csinálják, és ha nem rohansz, egy negyedórát simán elhallgatod és élvezed. Láttam családot, akik egy kb. tíz éves kissráccal mentek a Nyugati aluljáró nyitott részén, és a gyerkőc folyamatosan azt nyivákolta, hogy "de menjünk már a mekibe". Egyszerre értünk oda a fuvolázó lányhoz /csak egy nő és egy fuvola/, és kölök abbahagyta a nyafogást. Csak áll és hallgatta. Én is. Aznap késtem 10'-et /na számítógép vezérelt mágneskártyás becsekkolós rendszert verd át!/. A főnök még délelőtt megkérdezte, hogy mi ez a hanyagság /volt vagy 100 túlórám félévkor, nem vicc lób@szás fejében, de a melónak kész kellett lenni/, erre mondtam, neki, hogy megy a hasam, be kellett ugranom a Nyugati téri nyilvánosba. Szerinted elhitte/megértette volna, ha elmondom, hogy teljesen belefeledkeztem egy fiatal, csinos fuvolás lány játékába az aluljáróban. Valószínűleg nem, mert neki Skoda Superb szolgálati kocsi van/volt a segge alatt, korlátlan magánhasználattal. Én minden esetre végig vigyorogtam a napot, és amikor már több munkatársa/munkatársnőm megkérdezte, hogy mit vigyorgok órák óta, hát nekik elmondtam. És a pitiánerség netovábbja, hogy ezeket a maguk és a mi szórakoztatásunkra/gyönyörűségünkre játszó "ucccazenészeket" közterületfoglalási adóval sújtja a főváros és a kerületek. Sárga csekken /tudom átutalási postautalvány/, legalább két papíhuszár közterületes meg egy kétfős rendőrjárőr mellékleteként, egy kis igazoltatással, meg jegyzőkönyvvel. Ha már ott vannak. A három húrú hegedűnek látszó tárgyon cincogó kisebbségit meg elzavarják /naponta többször/, mert "hagyd úgyse fizeti be, inkább leüli, oszt fedél van a feje felett, meg kap háromszor enni vagy öt napig". Számtalan ilyen külföldi, járókelőket szórakoztató videó van a neten, nagy tömeggel /nem zavaró méretben/, de sehol egy rendőr vagy hasonló. De hát ha vezér szerint mi a tajga népe vagyunk, akkor úgy is kell viselkedni. Csak sz@r, mikor úgy is néznek az emberre.

gabuschka 2015.04.02. 09:48:41

@nemszólokmégegyszer: Szia, elöször is el kell mondjam, hogy mobilrol irom ezt a valaszt, es az olyanoknak mindig eltünik a fele, igy remelem megkapod emailen is, ha nem, akkor szolj, es elküldöm meg egyszer.

gabuschka 2015.04.02. 10:00:58

@Petra01: Szia Petra! Az a brillians ötletem támadt, hogy adjunk ki kozosen konyvet, a boritojahoz kepet pedig a Te bizonyos, emlegetett, kozossegis albumodbol valogassunk, csak hogy tuti siker legyen! :-) Sot en is keszitek egy olyan albumot, es akkor illusztracio is lesz a belso lapokon a sok szoveg mellett! :-)) Amugy koszonom, hogy irtal, a dicsero szavakat is, ha szereny lennek mar biztos zavarba jottem volna.

gabuschka 2015.04.02. 10:03:43

@Petra01: ha esetleg nem kapsz emailt a valaszomrol, akkor szolj, mert a kommentjeim mindig eltunnek, itt majd csak a felet tudod olvasni.

gabuschka 2015.04.02. 10:09:28

@Comment.Elek: Szia kedves Comment Elek, orulok, hogy beneztel! En nem jartam sok fele meg NO-ban, de most igy belegondolva, valoban pl. Koln-ben tenyleg passzivabban keregettek. Lehet azert jonnek ide, mert az egyik leggazdagabb varos, es nagy reptere is van, de tenyleg sok neha. Es minden nap valami ujabb kreativ modszerrel talalkozom.

Comment.Elek 2015.04.02. 11:24:50

@nemszólokmégegyszer: Ez valoban ostobasag a hatosagok reszerol. Az "itt-a-piros-hol-a-piros" mestereit uldozzek csak el minden eszkozzel, de aki tukmalas nelkul zenel vagy eload valamit, az feldobja a hely hangulatat. Ez a tiltas tenlyeg hungarikum lehet, mert mashol felismerik ezek erteket. London vagy Amsterdam furcsa is lenne a zeneszek/szorakoztatok nelkul.

Biztosan szivesebben adakozunk, ha ugy erezzuk, kapunk is erte valamit: par percnyi varazst, nevetest vagy csak pozitiv megerositest, hogy sikerult jot tenni valakivel. Gyanitom, hogy az altalad kivalasztottaknak is tobbet jelentett a meghivasod egy ebednel vagy egy froccsnel; vegre valaki emberszamba vette oket. Minden elismeresem ezert!

nemszólokmégegyszer 2015.04.09. 15:23:45

És Hútvétkor /Easter/ i történt Veled? Egy extra-vegyes kultúra elégé érdekes lehet egy magamfajtának? Írj, ha majd a lesz időd. Várom.Az egyik legjobb tulajdonságom, a kivárás. :-)

gabuschka 2015.04.10. 19:16:13

@nemszólokmégegyszer: köszönöm kedves érdeklődésed, éppen azon vagyok, hogy beszerezzek egy laptopot, addig sajnos nem tudok irni.

nemszólokmégegyszer 2015.04.12. 09:08:32

@gabuschka: Fel a fejjel. Majd összejön. :-))

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások