Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Arcok a meditációs táborból

vipassana-transformation-through-insight-meditation.jpgA tábor azért volt szórakoztató, mert első nap amikor megérkeztem és körbenéztem, mindenki olyan fura elvont ezoterikus-szektás-túrázónak nézett ki, így erősen azon gondolkodtam, hogy mégis mi a jó eget keresek itt. Aztán az utolsó napon meg, amikor ismét lehetett beszélgetni nagyon jól éreztem magam köztük, így rájöttem, hogy én is ugyanolyan beteg mókus vagyok mint a többi. Vagy, remélhetőleg csak arról volt szó, hogy a tíz napos kommunikációs böjt után már tényleg mindegy, hogy kihez beszéltem, csak bólogasson értelmesen és néha válaszoljon.
Az biztos, hogy egy aranybánya minden látens szociológusnak, mert nem mindennapi emberekkel lehet találkozni. A korábbi bejegyzésben már elmeséltem részletesen, hogy milyen is ez a meditációs elvonulás, most pedig a többi táborozóról, pontosabban azokról írok, akik valamiért megragadták a figyelmemet.

A kedvencem a Lóarcú Shelley volt, vele a második táborozásom alkalmával ismerkedtem meg. Meghatározhatatlan korú nő, mert az a fajta keverék, akinek ősz a haja, de a bőre sima, a tekintete tiszta, élénk, ruganyos a mozgása, és ő az egyetlen aki tényleg végigüli mozdulatlanul a meditációt. Szóval ha a haját nézed akkor 80 éves, a bőre 40, a teste 30, a türelme egy 100 -és a ruganyossága egy 5 évesé, szóval átlagolva mondjuk 50 de annál meg fiatalabbnak néz ki. Na mindegy kissé elkalandoztam. Mivel másodszorra már tudtam, hogy mi fog történni és azt is, hogy az is csak három napig tart, így jókedvűen érkeztem, és mosolyogtam boldog-boldogtalanra, így a Lóarcúra is. gondolom ezért, amikor mentem szobát választani beügetett utánam és felnyergelt az emeletes ágyra. (Szerencsére nem felettem aludt). Még az első meditáció előtt volt alkalmam egy kicsit beszélgetni vele, de mivel elfoglaltuk magunkat a regisztrációval nem sokat tudtam meg róla, bár azt furcsállottam, hogy nagyon feketék/koszosak voltak a körmei és az ujjai, sőt a szájának istállószaga volt. Ez speciel annyira nem zavart mert szeretem a lovakat csak fura volt ez a szag a szájából. Mialatt nem beszélhettünk végig azon gondolkodtam, hogy vajon miért ilyen koszos a körme, és miért van olyan üveges tekintete (mert miért is nem inkább meditálnék ha már idejöttem... és még csodálkozom, hogy én nem értem el a pezsegő szintet). Már szinte láttam, ahogy majd egyik éjjel csendben lemászik az ágyáról, odakúszik az enyémhez, a hideg koszos körmű kezével megragadja a nyakamat és jól megfojt, majd elás a kertben, közben az üveges és kifejezéstelen szemeivel mered rám. Jó móka ez a tábor mert a végére már majdnem mindenkiről lett egy elméletem, és szerencsére azelőtt fejeződött be, mielőtt teljesen megkattantam volna.
Mikor már ismét beszélhettünk, Shelleyről kiderült, hogy 1. emlékszik a nevemre, 2. ha már nem meditációs révületben van, akkor van élet a szemeiben, 3. sok mindenben hasonlítunk. Épp teáztam, amikor leült mellém és megkérdezte mivel foglalkozom. Elmondtam neki, de azt is, hogy ez már a negyedik vagy tudomisén hányadik foglalkozásom, és igazából még mindig keresem azt a helyet ahol teljesen kibontakozhatok és mellette aggódok, hogy miért nem találtam meg ennyi idősen, és mi lesz így velem?? ÁÁÁ. Szóval ezt így álá nature rázúdítottam a Paciarcra, de ő csak földöntúli nyugalommal belekortyolt a vizébe, és mondta ne aggódj én is marketinggel kezdtem, és most üvegfújással foglalkozom és végre azt csinálom amit igazán szeretek. (áhá szóval ezért olyan koszos a körmöd és az ujjad, és nem azért mert kézzel kaparsz el hullákat). Közben elkeveredtünk egymás mellől, de nekem ezen kattogott az agyam, hogy mégis hogyan lehet a marketingtől elkanyarodni az üvegfújásig, szóval nem sokkal később amikor újra összefutottunk akkor már a szobánkban rákérdeztem, hogy akkor mondja már el mert én borzasztó kíváncsi vagyok, hogy hogy is töltötte az életét eddig. Ezt miközben én az ágyon ültem és pakoltam, ő meg a fogkeféjét akarta éppen elcsomagolni, de gyorsan 5 percben ledarálta az élettörténetét. Miszerint Somerset-ben (Anglia) született majd 18 évesen elköltözött Franciaországba ahol grafikusként dolgozott, majd átment az USA-ba mint marketinges majd rájött, hogy már milyen régen nem volt otthon, így hazaköltözött Somersetbe, ahol elkezdett üvegfújást tanulni, most is iskolába jár és közben projecteket menedzsel hogy finanszírozni tudja a suliját. Legalábbis ennyit értettem a beszámolójából, gondolom nem volt olyan egyszerű visszaemlékeznie mindenre. Valamint azt mondta nekem, hogy ne aggódjak mert még nagyon fiatal vagyok, és hogy azt is tudnunk kell a mi fajtánknak (ez nem volt annyira világos, hogy mit takar), hogy sokszor járhat egyedülléttel hogyha sokat utazol vagy ha sokat változtatod a helyedet, de mellette sok minden más jót is kaphatunk (lásd élményeket). 

Az első tábor alkalmával még nem voltam túl barátkozó, így csodálom, hogy egyáltalán szóba elegyedett velem valaki, de lám vannak még bátor emberek. Szerencse, hogy messze volt a hely, mert mire odaértem, már elpárolgott az ellenkezésem, indulás előtt pár nappal már nem annyira akartam ezt az egész meditálást annyira. Mivel mindenkinek beharangoztam, hogy hova és mikor megyek, már kellemetlen lett volna lemondani, főleg mert nem akartam a kárörvendő és megkönnyebbült pillantásokkal találkozni, hogy "na te sem mertél 10 napig ott lenni", úgyhogy felszívtam magam mint egy hörcsög, hogy egy fasza gyerek vagyok, egy Xéna, egy dzsungel harcos, hát nehogy már feladjam mielőtt kipróbálom. Pár átszállással meg is érkeztem a helyhez legközelebb lévő kisvárosba, ahonnan a tábor busza szállított minket tovább. Én durcás agresszív fejjel várakoztam, méregettem a többieket, a néhány mindig mosolygó, drogos hippit, pár túrabakancsos szikkadt desszantost, egy-két trendigyereket, meg néhány olyan én fajta, mégis mi a lófüttyöt keresek én itt fejjel várakozót. Rögtön kiszúrtam egy lányt, hogy na ő rohadt idegesítő, egy régi kolléganőmre emlékeztetett, szerintetek ki lett a szobatársam a lehetséges 52 nőből?
Szóval busz elszállított kb. 45 perc alatt a helyre, sorbanállás, regisztráció, még egyszer aláírtad, hogy maradsz 10 napig, elfoglaltuk a szobánkat, majd mentünk vacsorázni az első meditáció előtt. Mivel tényleg nem akartam senkivel barátkozni, mert éppen a világot meg saját magamat utáltam, így egyedül üldögéltem egy asztalnál, és ettem a főzelékemet amikor mellém ült három angol lady, hogy nem bánom-e ha csatlakoznak, mert csak itt van három szabad hely. Mivel muszáj volt civilizáltnak tettetnem magam, így bólogattam, sőt egy kicsit mosolyogtam is. Mindhárom az a karótnyelt, műlédi volt, sőt az egyik ősz hajú és terhes, leendő fiát pedig Napocskának vagy Áprilisnak akarta hívni. Na gondoltam, ha te ilyen zavart vagy már a tábor előtt, akkor rajtad talán tényleg segíteni fog. (Igen akkor még nem voltam kedves.)
Persze nem azért, mert bármi probléma lett volna az udvarias beszélgetéssel, de pont nem voltam nyitott a honnan jöttél, Magyarországról, ááá tényleg, és Budapestről, jaj de érdekes, párbeszédre, így nagyon hamar felálltam a tányérommal és átültem máshova, mert halálra idegesítettek. Odamentem ahhoz a nőhöz, akit a vonaton már kinéztem, hogy ő nagyon szimpatikus, hogy beszélgessünk. Szóval a szimpi nő ausztrál volt, Melindának hívták, és a tudtán kívül ő volt az oka, hogy maradtam végig, mert meséltem neki egy ismerősről, aki lelépett a hatodik napon, és akkor azt mondta milyen kár, mert akkor ő mindig arra fog emlékezni, hogy amikor a valódi önmagával kellett volna találkoznia, akkor inkább megfutamodott. Később, amikor haza akartam menni, nagyjából már az első nap közepén, akkor ez csengett a fülemben, és arra gondoltam, hogy én tökös lány vagyok, nem az a feladós fajta, így maradtam. 
Szerencsére vele hamar megtaláltam a közös hangot, bár az én szerény tapasztalatom szerint egy ausztrállal nem nehéz. Persze ezt ne vegyétek arcoskodásnak, azért nem úszom az ausztrál ismerősökben, de akikkel eddig találkoztam mind közvetlen, kedves és barátkozó volt. Valamint szőke hajú, napbarnított arcú (akkor is ha Angliában él mint Melinda) és széles mosolyú, szinte hiányzik mellőlük a szörfdeszka. 
Melinda is kedves és a szó jó értelmében tiszta bolond volt, meg az a fajta, aki mindenkivel spontán beszélgetésbe képes bonyolódni, akár a postán vagy egy kávézóban sorban állva is. Ez nagyon tetszett, mert én nem vagyok ilyen nyitott, miről beszélgessek a mögöttem álló idegennel. Neki is valami nagyon érdekes munkája volt, én nem is nagyon fogtam fel elsőre. Az ő feladata, hogy a Földön megtalálható bányákból kinyert nyersanyagok mennyisége alapján megjósolja, hogy ez hogyan befolyásolja majd az egyes cégek részvényeinek az értékeit. Szóljon aki érti, és el tudja magyarázni, hogy ez pontosan mit jelent. Vele még kétszer találkoztam a tábor után is, mert egy városból jöttünk, de aztán elült a kapcsolattartás.

A harmadik kedvencem az első táborban a Tanítónő volt, vele szinte egyáltalán nem beszélgettem, de nagyon hasonlított a középiskolai történelem tanárnőmre. Miközben én fizikailag, és lelkileg széthullva, ok nélkül sírva, vagy nevetve éltem túl, ő mindig rendkívül rendezett volt. Míg a kis nebulóknak a taknya-nyála egybefolyt, majdnem mindenki szakállas, loncsos, ráncos-fáradt arccal és testtel üldögélt, addig a Tanítónő mindig rendezett hajjal és ruhában, érzelemmentes arccal jelent meg a közös meditációkon. Egyetlen egyszer szólalt meg fennhangon, és utasított rendre, amikor valaki (nem én) nem bírta a nevetést visszafojtani a közös teremben. 
Tulajdonképpen lehet csak azért kedveltem, mert a többiekhez képest egész normálisnak tűnt - persze ahhoz képest, hogy az év nagy részében a meditációs tábor területén egy kis házikóban él, és egész nap meditál- valamint olyan kukagyújtogató pillantása volt, mintha a fókuszált tudatát szemmel robbantgatásra használná. Végre nem egy álszent, békés ezomanó.

Érdekes, hogy a legtöbb ellenkezésem, és negatív érzésem teljesen elpárolgott az utolsó napra, sokkal nyitottabb és kedvesebb voltam minden tábortárssal az utolsó napon. Azt meg hogy ez a meditálás hatása, vagy átmosták az agyamat, valószínű nem fogom megtudni, de mindenesetre kellemesebb nekem is nemcsak a környezetemnek, amikor nyitott és barátkozó vagyok.

Azért még egy kis móka a végére, ezzel a kis videóval szeretném illusztrálni a táborhoz való negatív hozzáállásomat. 

Kép: collectivelyconscious.net
Video: youtube


A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr107207409

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások