Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Tényleg jobb a szomszéd nője?
Vajon miért keverednek a német emberek szívesen más nemzettel?

Néhány hete éppen hazaértem este az edzőteremből, ahova még az újévi fogadalmi lázban váltottam bérletet, amikor is kérdezte a Drágám, hogy van-e kedvem vele és az egyik barátjával vacsorázni menni, mert ha igen, akkor van 20 percem, hogy elkészüljek, amely mondhatni nem túl sok, ha nő vagy, és éppen izzadtan, csapzottan léptél be az ajtón. Pont farkas éhes voltam, és már éreztem a frissen sült pizza és a testes vörösbor ízét a számban, így kiugrottam a tornahacukából, be a zuhany alá, majd villámgyorsan felöltöztem és hajat szárítottam. Sajnos a sminkre és a hajbelövésre már nem maradt idő, így reméltem, hogy a futástól kipirult arcom miatt majd frissnek és üdének tűnök, meg amúgy is az étteremben félhomály lesz.

A Drágám barátja, Tomi ebben az évben lesz negyven, van egy saját felújított nagy lakása, egy saját gyógyszertára, sok barátja, és egy remek, szerető családja, ám mégsem boldog. Gondolom kitaláltátok, hogy mi hiányzik neki, már jó ideje hiába keres barátnőt, nem talált senkit, akivel összeillene. Épp a legutóbbi internetes ismerkedése eredményét ecsetelte, mely szerint a lány nagyon kedves, de fizikailag nem vonzódik hozzá egyáltalán, pedig nem csúnya a lány, majd sóhajtott, ránk nézett, és azt mondta, hogy neki is egy magyar nővel kellene megismerkednie. A villa megállt félúton a kezemben úgy meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy egy magyar nő ennyire népszerű lehet egy német szemében. És félre ne értsétek, nem azért mert alacsonyabb rendűnek tartom magunkat, csak meglepett hogy kiemeli, hogy "magyar nő" és nem mondjuk általánosságban egy kelet-európai. Mikor visszakérdeztem, hogy mégis miért gondolja, akkor csak a vállát vonogatta, de aztán kibökte, hogy szerinte mi kedvesek és melegszívűek vagyunk, és mivel a történelemben is sokat állt a két nemzet egymás mellett, így mi remek társak vagyunk.  
Hasonló eset, kicsit korábban ugyancsak egy étteremben ültünk a Drágámmal és egy másik párral, ahol történetesen a lány olasz, így angolul beszélgettünk egymással. A hely, Frankfurttól nem messze egy turisták által szívesen látogatott városban található, többnyire telt házzal üzemel, így ha a vendégek nem bánják, van, hogy összeültetnek idegen embereket a hosszú faasztaloknál. Mi sem bántuk, így esett meg, hogy egy idős német házaspár került mellénk, akik néhány perc után megszólíttak minket azzal, hogy ne haragudjunk már, hogy csak így nekünk szegezik a kérdést, de mondjuk már meg, hogy hová valósiak vagyunk, mert ők ide járnak húsz éve, de még senkit nem hallottak angolul beszélni. Furcsállottam a kérdést, mert akkor is tele volt a hely turistával, de ezek szerint ide csak németül beszélők jártak eddig. A Drágám boldogan elmesélte, hogy én magyar vagyok, ő brazil/német, a barátnő olasz, a barátja pedig angol/német. A bácsi jól beleszédült a válaszba, hogy micsoda kozmopolita világba csöppent így vasárnap ebédidőben, de utána pár udvarias formasággal lezártuk a beszélgetést. Egészen addig, ameddig be nem fejeztük az ebédet. Fizettünk, mindenki szedelőzködött, útra készen álltunk amikor is a bácsi odahívta magához a Drágámat, hogy nagy huncutul elmondja neki, hogy azt ugye tudja, hogy a magyar nőknek paprika van vérében?! Majd kacsintott is hozzá egyet, ha esetleg nem lett volna világos, hogy hogyan értette. Én jót nevettem rajta, mert elképzeltem, ahogy anno ártatlan ifjúként micsoda élményekben lehetett része a balatoni nyaralások alatt, hogy ez máig elevenen él benne. Szerintem a Drágámnak nem nagyon esett le, hogy mit akart az öreg, de nekem mindenképpen egy pozitív emlék maradt, mert nagyon kedvesen emlegetett minket. A fentiek hatására elkezdtem gondolkodni a témán, hogy vajon tényleg ennyire népszerűek vagyunk-e a németek szemében, vagy általánosságban kedvelik a külföldi nőket. Ahogy körbenéztem és megfigyeltem az embereket az életünkben, azt kizártam, hogy mi magyarok lennénk a kedvenc zsákmányasszony, ám igencsak meglepő eredményre jutottam.

paprika.jpg

Az én környezetemben lassan az lesz a kirívó, ha egy német egy másik némettel van együtt. A szomszédunk, aki egy nagyon közeli barát, eredeti, echte német, a felesége pedig orosz. Habár 17 éves kora óta él az országban, a családja orosz, otthon oroszul beszéltek, így biztos vagyok benne, hogy nincsenek német sztárallűrjei. Családon belül sem kellett sokáig keresgélnem, itt van például az öcsém, akinek német a párja, és ebben az évben fognak összeházasodni ha az ég és a német bürokrácia is úgy akarja. Ha a baráti körünket veszem, ott a srácoknak van olasz, eritreai (Afrika), francia, angol és mint már említettem, orosz társa. Ne felejtsük ki a Drágámat sem, aki brazil apával és német anyával van megáldva, és itt vagyok mellette én, a magyar. Az egyetlen srác, akinek német a barátnője, pedig spanyol mamával és argentin papával nőtt fel itt Németországban. A munkahelyemen is hasonló a helyzet velem együtt összesen hét magyar dolgozik nálunk és közülük ketten is a német párjukkal élnek együtt.Mivel néhányan már házasok is, vagy ha még nem, akkor is évek óta vannak együtt (oké mi csak 11 és fél hónapja), így azt kizárhatjuk, hogy csak külföldi szenvedély kipróbálása lenne a cél.


Felmerült bennem a kérdés, hogy miért szeretnek a német férfiak ennyire keveredni? Miért jobb egy külföldi barátnő/feleség, mint egy, a saját hazájukból? Esetleg a német nőkkel van a baj?


Kicsit olvasgattam a témában, hogy vajon a helyi szociológusok mint mondanak erre, vagy hogy utána nézzek, hogy egyáltalán ez a kérdés felmerült-e másban is. És igen, valóban nem csak nekem tűnt fel a keveredés, számokkal is alátámasztották különböző tanulmányokban, hogy az elmúlt években kétszer annyi német házasodott külföldivel mint 1989-ben. A legnépszerűbbek a lengyel, majd a thai és a román nők. Amikor ezt elmeséltem a Drágámnak, csak megvonta a vállát, hogy ez egyértelmű, mindenki tudja, hogy a lengyel (meg a kelet-európai) nők jó feleségek. 
Különféle elméletekkel magyarázzák a jelenséget, egyrészt lehet válasz a kérdésre, hogy a német férfiak elunták az emancipált, rendkívül önálló nőket, és inkább egy nőiesebb, gondoskodóbb, hagyományos feleség szerepre alkalmasabb nőt keresnek. A másik, kissé kíméletlen magyarázat szerint azok a németek keresnek maguknak külföldön feleséget, akik társadalmilag elszigetelve élnek, és/vagy nem vonzóak, tehát úgy gondolják, hogy egy német nőnél esélyük sem lenne.

Vajon Tomi esetében melyik elmélet állja meg a helyét? Valóban egy magyar barátnőt szeretne magának, vagy csak úgy gondolja, hogy mi rugalmasabbak, elfogadóbbak, melegebb szívűek vagyunk, tehát velünk egyszerűbb az élet? Vagy minket egyszerűbb megszerezni, elbűvölni és boldoggá tenni?
Nehéz kérdés, mert nem él elszigetelve, és azt sem állítom, hogy a külseje lenne az ismerkedés akadálya.

A fentebb írt magyarázatot túl általánosnak tartottam, ezért elkezdtem a kérdésben személyesen is érintett embereket kérdezgetni. Felhoztam a témát a nyelviskolámban, hogy beszéljünk róla, és mesélje el mindenki, hogy milyen tapasztalatot szerzett amióta itt él. A csoportomban a német egyetemen németül tanulni vágyó 18-19 éves ifjoncokon kívül van néhány importált feleség is, aki a német férjéhez költözött ide. A feleségek többsége latin-amerikai, és már több éve házasok. Az ő német férjük szerint azért népszerűbbek a dél-amerikai vagy kelet-európai nők, mert velük egyszerűbb az élet, együtt érzőbbek, nőiesebbek mind lélekben és mind öltözködésben, továbbá sokkal gondoskodóbbak. Velük szemben a német nők magasan hordják az orrukat, komplikáltak, rugalmatlanok és nagyobb hangsúlyt fektetnek a karrier megszerzésére mint a saját család alapítására. Nagyon komolyak, hiányzik belőlük a spontaneitás, és külsőleg sem túl nőiesek, szívesebben viselnek fehér pólót farmerral, mint nőiesebb ruhákat. Sőt az egyik tanulótárs fiú egyszerűen úgy fogalmazott, hogy a német nők nem olyanok mint egy "normális" nő. Az olasz kollégámnak, akit ugyancsak meginterjúvoltam a témában, és aki itt nőtt fel, de román felesége van, azt állítja, hogy itt minden szép nőnek külföldi gyökerei vannak (vagyis vagy a mama vagy a papa máshonnan származik), valamint ő ugyancsak a kedvesség, és nőiesség hiányát emelte ki. 
Azért a külsőre utaló megjegyzéseket kétkedve fogadtam, mert rengeteg stílusosan öltözködő szép német nőt látok az utcán. Vagy csak gondoljunk Heidi Klumra, vagy Claudia Schifferre, őket is Németország "termelte ki".

image_1.jpg

Németország vs. Latin-Amerika

Ezek szerint a kutatók elmélete, és a megkérdezett érintettek válaszai többnyire egybevágnak, a német férfiak valóban nőiesebb nőkre vágynak. Azt meg, hogy a másik elmélet megállja- e a helyét a való világban, nem hiszem, hogy valaha is megtudom. Kétlem, hogy bárki bevallaná, ha azért van külföldi felesége, mert egy lúzer és nem talált magának senkit a honasszonyok között.

Természetesen a Drágámat is megkérdeztem, és neki nem a nők kinézetével volt a baja, szerinte sok szép német nő van, de többször is elmondta a megismerkedésünk elején, hogy ő soha többet nem választana a helyi felhozatalból, mert hiányzik belőlük a kedvesség, puhaság és melegség. A pótanyósom szerint meg azért illek én jobban egy némettel szemben a Drágámhoz, mert én is temperamentumos vagyok, ha jól össze is veszünk és egymásra csapjuk az ajtót, később mégis úgy turbékolunk, mintha mi sem történt volna. 

Ezek szerint a legnagyobb probléma a német asszonyok keménysége, nőietlensége, és valószínűleg ebből ered az is, hogy a külsőségekben sem hangsúlyozzák kifejezetten, hogy ők pihe-puha ízig-vérig nők. Természetesen ezen is elkezdtem gondolkodni, hogy ez mégis miért van így? Miért ennyire mások ők, a többi európai nemzet hölgyeihez képest?

A tanárnőm szerint az lehet a jelenség hátterében -ugyanerről a témáról beszélgetett teljesen véletlenül pár hete az egyik német szociológus barátjával-, hogy a német nőknek a második világháború után borzasztó erősnek kellett lenniük, és egyedül felépíteniük ismét az országot.( Ők voltak az úgynevezett Romeltakarítónők - Die Trümmelfrauen). A férfiak vagy elestek a háborúban, vagy orosz hadifogságban tengődtek. Mikor visszatérhettek a hazájukba, amelyet a feleségeik építettek fel, úgy gondolták, hogy minden visszakerülhet a régi kerékvágásba, újra ők lesznek a ház urai, a nőknek pedig ismét hallgass lesz a neve. Érthető módon, azon asszonyok, akik szó szerint a két kezük munkájával építették fel az országot, közben nevelték a gyerekeiket, nem fogadták kitörő örömmel, hogy csak úgy ismét visszasüllyedjenek az elnyomásba. Ebből a feszülő ellentétből indult útjára az emancipáció is, amelyet a 60-70-es évek hippi mozgalmai követtek.
A német nők nagyon hamar rájöttek arra -mivel kénytelenek voltak- hogy egyedül is képesek bármire, nincs szükségük egy férfi támogatására. Talán pont ezért ennyire erősek külsőleg és belsőleg is, így ők érthető módon kevésbé fogják türelemmel tolerálni, ha a férjuruk a munkából hazatérve az asztalra csap számon kérve a vacsoráját.
A teljes képet látva, mindjárt jobban megérthető, hogy miért is olyan kemények a német nők, mert lehet, hogy ma már nem kell köveket trógerolniuk, de azt látták otthon, hogy egy nő mindig, minden helyzetben, akár egyedül is megállja a helyét.

A barátaink esetében nem tudom mindig pontosan megmondani, hogy mi lehet annak a hátterében, hogy külföldi párjuk van, így csak a benyomásaim alapján találgathatok. A szomszédunk, akinek orosz a felesége, az a fajta, aki -kis túlzással élve- még az életében nem tette be a lábát a konyhába, őt remekül kiegészíti a nagy konyhát vezető felesége, aki ugyancsak leszögezte, hogy a konyha az ő birodalma. A másik barátunk, akinek a barátnője afrikai, azt mondta, hogy ő nem akar szőke és kék szemű nőt, mivel az anyukája és a nővére is az. Az olasz kollégám a latin nőket szereti (ő a román feleségét is oda sorolja), mert ők csinosan öltözködnek, míg a németek úgy néznek ki, mintha egy krumplis zsákot húzták volna magukra. A Drágám szereti, hogy tőlem türelmet, megértést és babusgatást kap.

Lehet felmerült a kérdés, hogy akkor mégis kikkel ismerkednek az itteni hölgyek, ha a német férfiak nagy része határon túl keresi a szerelmet.

Sokan ugyancsak egy külföldről származó emberrel kötik össze az életüket mint például az egyik magyar kollégám a szállodában, akinek német felesége van. A nyelviskolámban pedig nem csak feleségek, hanem importált férjek is üldögélnek egy-egy csoportban. Volt a tanulótársaim között brazil, kolumbiai, és egy horvát férfi is, akinek német a felesége. Vajon őket mi vonzotta bennük?

A német férfiak, már agglegény korukban is önállóak, saját háztartást vezetnek, főznek, mosnak, takarítanak szemben egy dél-európaival, vagy dél-amerikaival, akik a házasságkötésig otthon laknak, vagy ha nem akkor a szennyes ruhát hazaviszik hétvégén a mamának. (Természetesen ez a nagy átlag, mindkét országban vannak kivételek). Ám egy latin, macsó férfi tudja hogyan udvaroljon, hogyan segítsen egy nőnek, rendkívül férfiasak, míg a német férfiak nem nyújtanak segítséget a például csomagok cipelésénél, vagy az ajtót sem nyitják ki a a nőnek, hiszen van neki két keze, és amúgy is a végén még szexistának tartják. (itt meg kell jegyeznem mindenképpen, hogy a fenti pár sor nem az én személyes tapasztalatom, mert én nem találkoztam még udvariatlan német férfival, de a megkérdezetteim így látják a helyzetet). Elképzelhető, hogy egy német nőnek kifejezetten vonzó a lehetőség, hogy egy nőiesebb, hagyományosabb szerepben éljen a kapcsolatban, míg ha egy latin-amerikai feleséget kérdezel meg német férjjel, ő el fogja mondani, hogy neki üdítő változatosság egy megbízható és hűséges férfival lenni, aki segít majd a gyerek körül, vagy legalábbis megpróbálja és akire mindig számíthat, szemben egy tüzes kolumbiai macsóval.

A téma azért is ragadta meg a figyelmemet, mert én Londonban nem tapasztaltam hasonlót. Ott rengeteg magyar ismerősöm volt, de talán két lányt ismertem, akinek nem magyar volt a párja. Magyar a magyarral, litván a litvánnal vagy lengyel a lengyellel élt együtt, sokszor a párok együtt is érkeztek az országba, nem keveredtek a nemzetek. Ha mégis, mert persze az is előfordult, akkor sem egy helyivel. Mintha az angolok nem szeretnének annyira egy külföldivel együtt lenni. Persze azt mindenki tudja, hogy Londonban alig lehet angollal találkozni, elképzelhető, hogy ez volt az oka, hogy én személy szerint mindössze egy angol-külföldi vegyes párt ismertem. 

Arra a konklúzióra jutottam, hogy jól kiegészíti egymást a németek merevsége és a latin vagy kelet-európai emberek temperamentumossága. Sokszor a német fél adja meg a "menetirányt" a kapcsolatban, míg a másik szolgáltatja a spontán ötleteket és a szórakoztatást. 
Lehet Tomi barátunk is egy kis fűszert hiányol az életéből, ezért gondolja, hogy egy déli/keleti-európai nő lenne számára ideális. Mindenesetre ha megoldódik az élete, beszámolok a végeredményről.

Természetesen az is előfordulhat, hogy én pont kifogtam, hogy körülöttünk sokan vegyes házasságban élnek, és ez alapján úgy gondolom, hogy ez az általános trend a németeknél, pedig valójában nem is. Ugyanúgy megtalálhatók a tisztán német párok is, hiába én nem sokat ismerek. Eleve aki nem beszél idegen nyelvet már ki is zárja magát egy külföldivel köttetett kapcsolatból.
Arra is gondoltam, hogy külföldiként nagyobb a valószínűsége, hogy mi is vegyes párokkal ismerkedünk meg, de aztán ezt elvetettem, mert a Drágám a német barátján keresztül csöppent bele egy komplett baráti társaságba.

Ha esetleg van tapasztalatotok a témában, nyugodtan osszátok meg velem, kíváncsi vagyok, hogy másoknak mi a véleménye.

 

 

 

 

Forrás: innen, innen, innen, huffingtonpost.com, bamboocoach.wordpress.com, pannonien.tv

 

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr477162679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

StanLee · https://newsroll.net 2015.02.19. 09:17:16

A legutolsó munkahelyemen egy német férfi kivételével mindegyiknek német barátnője/felesége volt. A német nőknek meg csak német férjük. A külföldieknek meg német párjuk. Az összes német szomszédnak német a párja is. A "baráti" körben is én vagyok az egyedüli nem német. Az egyik szomszédunk szülinapi party-ján amikor voltunk, kb. 30 emberből rajtam kívül csak egy másik külföldi volt, őt is az egyetemről ismerték. Barátnőm családjában is csak én vagyok az egyetlen önkéntesen bekerült külföldi. Barátnőm unokatesója felcsinált egy olasz pincérnőt, és mivel mélyen vallásos a család, elvette a szerencsétlen lányt (akit csak sajnálni tudok), de szerintem ő megbánta a napot amikor széttette a lábát (sorry a vulgáris stílusért).

Én amikor megismerkedtem barátnőmmel (bajor lány), akkor még egyetemisták voltunk. Angolul kommunikáltunk egymással. Se neki, se nekem nem volt elsődleges célom a más nemzetiségű barát/nő beszerzése, csak működött közöttünk a dolog, sok közös érdeklődési területünk van, a szabadidőnket jól el tudjuk tölteni, de a másiknak megfelelő mennyiségű szabad teret és időt is adunk. Valószínűleg ez sokaknak ridegnek hathat, hogy nem éjjel nappal együtt vagyunk. Sok magyar párt látok, akik túl sok időt töltenek el egymással, persze biztos vannak olyanok, akiknek fontos, hogy egymás nyakán lógnak, én nem az a fajta ember vagyok. Talán ez a kis ridegség az, amiért szeretem barátnőmet.

A német férfiakra szerintem azért is hatnak főleg a K-európai nők, mert ahogy a posztoló is írta, ők háziasabbak és kötődőbbek a férfihoz, így a férfival kialakított viszonyuk inkább picit alárendeltebb és ezt elfogadják a nők - de én meg otthon pont az ellenkezőjét láttam, így nekem egy emancipált nő nem jelent akkora problémát. Ja és azok az ismerőseim, ahol a nő emancipáltabb (legyen Mo-n vagy Németo.) a férj nemzetiségétől függetlenül mind elváltak :-)

Elég hosszúra eresztettem, megyek főzök valamit ebédre :-)

nemszólokmégegyszer 2015.02.19. 10:02:39

Tetszik, ahogy párodat mindig Drágámként említed. Nem kedvesem, párom, pasim, stb. Ez rendkívül elragadó. Talán ilyenekért vállalta be még a korizást is. Amiket írtál sok igazságot tartalmaz, de sztereotípiákat is. Különböző nemzetek/népek, különböző kultúrák. Van ismerősöm, aki 5 éve lakik ugyanott Svédországban, de a szomszédok még a lépcsőházban/liftben sem köszönnek nekik. Vissza se. /Pedig arrafelé sok él a magyar pasik álomnőjéből: magas, kék szemű, szőke./ Temperamentum, intelligencia, elfogadás, vállalás kérdése az egész. /Egyébként tényleg a magyar nők a legszebbek!/ Azt hiszem erre teljesen igaz, hogy zsák a foltját, természetesen jó értelemben. Két extra temperamentumos, hideg közönyös ember kapcsolatából hosszú távon sok jó nem sül ki. Egymás /nem/ feltétlen elfogadása a lényeg /közös határok azért vannak, pl. számomra elképzelhetetlen az ún. nyitott kapcsolat, szvingerezés, meg az ilyenek/. Van aki a börtönben minden alkalommal látogatja a súlyos testisértésrt ülő férjét /lenyomott egy taslit egy beszólónak, aki elterülve agyrázkódást kapott/, van aki azonnal beadja a válási keresetet. Jót írtál megint, jó volt olvasni. Tetszik a blogod, mindig nagy kedvvel olvasom, bár csak kis ideje kommentellek. :-)))

Valóság nevű unokahúgotok 2015.02.19. 12:05:04

A vegyesházasságok ritkán sikeresek: pl. a férfi-nö házaspárok több mint fele is válással végzi!:)

Comment.Elek 2015.02.19. 13:00:23

Szerintem meg egy kelet-europai / tavol-keleti / del-amerikai no szamara egy nemet, sved vagy svajci pasi a meses nyugatot jelenti, ahol kolbaszbol van a kerites es ugy altalaban minden rozsaszinu. Emiatt aztan a kevesbe megnyero "nyugati" ferfiak valogathatnak a tenyleg vonzobb kelet-europai nok kozott, es persze hogy a szebb magyart / lengyelt / ukrant fogja valasztani, mint a tipikus nemet brunhildat. Mindez persze forditva is mukodhet es a nemet nonek is vonzobb lehet magyar / roman / brazil pasi.

Sledger · http://krikett.blog.hu/ 2015.02.19. 15:54:02

Végül csak megírtad a feleséges posztot :)

gabuschka 2015.02.19. 16:07:36

@StanLee: Szia StanLee! Köszönöm, hogy írtál, mert legalább látom, hogy létezik a másik véglet is, amikor szinte csak te vagy az egyedüli külföldi. Lehet Frankfurt sajátossága ez a sokszínűség. Nagyon tetszett, hogy mennyire objektíven látod a saját kapcsolatodat, bár én nem hiszem, hogy azért mert nem lógtok egymás nyakán ridegek lennétek, inkább jó, hogy megtaláltátok egymást.
Szép napot!

gabuschka 2015.02.19. 16:14:51

@nemszólokmégegyszer: Szia Nemszólokmégegyszer, örülök, hogy megint benéztél! Azért hívom itt a blogban Drágámnak, mert ez az egy fedőnév tetszett. A Pasim/Párom szavaktól borsódzik a hátam, a Kedvesem meg nagyon szirupos nekem. Mindenképpen jó, ha másnak is tetszik ez a név. Igyekeztem a közhelyeket elkerülni, és a személyes tapasztalataimat beleszőni a történetbe, de a téma jellege miatt szinte lehetetlen volt kihagyni. Ez a liftes köszönés itt sem divat, én mindig elköszönök amikor kiszállok, megszokásból, de senki mást nem hallottam még. :-) Szerintem ez egyszerűen nem szokás.
Köszönöm, hogy végigolvastad, mert egy csöppet hosszúra sikeredett, és mindig szívesen veszem, ha kommentelsz!

gabuschka 2015.02.19. 16:21:51

@Valóság nevű unokahúgotok: Szia, örülök, hogy megint benéztél! Az biztos, hogy különböző származású embereknek még többet kell dolgozniuk a kapcsolatukon, mert mások a gyökerek, más ünnepeket tartanak fontosnak, mást szeretnek enni stb.. De szerencsére sok sikeres házasságot is lehet látni. :-)

gabuschka 2015.02.19. 16:32:02

@Comment.Elek: Szia CommentElek, gyönyörűen megfogalmaztad, valóban így van, egyetértek. Sokan kiugrási lehetőségnek látják, ha egy nyugat-európaival házasodnak össze. Egyszer valamelyik gésákról szóló könyvben olvastam, hogy az egyik lány azt tanácsolta a másiknak, hogy ha bármikor el szeretné venni egy fehér (értsd amerikai, európai) férfi, akkor menjen hozzá, nem számít ha nem szereti, vagy ha nem vonzódik hozzá, de ez az egyetlen lehetőség a kiugrásra. Persze ez szélsőséges példa, de gondolom kicsiben is így működhet.
Brunhilda :-D
Köszi a hsz-t!

gabuschka 2015.02.19. 16:34:08

@Sledger: Szia Sledger, jó hogy ismét benéztél! Készülgetett már, csak picit hosszúra sikeredett -köszi hogy végigolvastad- így szerkesztgettem egy ideig. :-)

Sledger · http://krikett.blog.hu/ 2015.02.19. 21:08:03

@gabuschka: a végére még csak most értem. Délután csak Heidi Klumig jutottam. Az angol témához annyit, hogy azért ott még mindig van egyfajta "kasztrendszer", és nem szivesen házasodnak kaszton, legalábbis Nemzetközösségen kívül. Persze ez inkább empirikus tapasztalat. Jobban végiggondolva az angol ismerősöket, persze ez már nem feltétlenül igaz. Szóval fene tudja. Tudok angol-dél-afrikai párról, francia-angol párról, lengyel-angol párról és indiai-angol párról. (az első jelöli a nőt) De többségében azért angol-angol a pár.

Hogy egy "szakterületembe" vágó példát is hozzak: 1956-ban, miután Jim Laker hazatért az ötnapos krikettmeccs után, amiben olyan csúcsot állított fel, amit sose fognak megdönteni, az osztrák felesége csak ennyit kérdezett: "Jim, csináltál ma valami jót?" Az asszony nem győzte fogadni a gratuláló hívásokat, csak nem értette, miről van szó.

Micellás Zsizell 2015.02.19. 21:27:38

@Comment.Elek: @gabuschka: sziasztok! :D
Annyit tennék hozzá - amellett h tetszett nagyon jól összeszedted :) - hogy nekem mindig sokkal jobb tapasztalatom volt minden téren külföldi pasival, mint magyarral. Sajnos sok téren le vannak maradva a magyar férfiak a nyugatiakkal szemben. Nagyon jól levezetted, h miért lehet érdekesebb a németnek a nem német partner. Sztem ezt sok nemzetnél levezethetjük.

Valóság nevű unokahúgotok 2015.02.19. 22:52:51

@gabuschka: Jaj, gabuska, félreértetted: ez egy vicc volt (a vegyesházasság itt azza utalt, hogy ellenkező neműek alkotta frigy).:-)

Mr. Közbiztonság Szilárd 2015.02.20. 02:13:33

@nemszólokmégegyszer:
Szerintem meg annyira cukrozott takony, hogy már hányingerkeltő.

De a posztoló ezzel a válaszokban mindenkinek köszönő Szia, Lófaszjóska! stílussal is ezt a túlzott negédességet képviseli. Brrrrr....

Ami a magyar nőket illeti: lehet, hogy jól néznek ki nagy többségben, de a hülye picsák aránya minden nemzetet messze felülmúl közöttük. Úgy el vannak maguktól szállva, hogy az amcsik (bár a hivatlos verszoó nem ez, de valójában) direkt arra fejlesztették ki az F-35-öt, hogy a magyar libákat le tudják vadászni.
De lehet, hogy kevés lesz, és a Szu-50 is kell hozzá segítségnek.

Ja, és a hülyepicsaságot ne nevezzük már temperamentumnak, ha lehet kérni.

A kelet-európai nők többsége egyébként a házassági/párkapcsolati kurva szerepét tölti be nyugaton. A pénzért van az adott pasassal, sokszor 20-25 évvel idősebbel is. Elég, ha pénze van.

@Valóság nevű unokahúgotok:
Gondolod, hogy a buziknál jobb az arány?

(Igen, én értettem elsőre, hogy mire írtad.)

nemszólokmégegyszer 2015.02.20. 07:58:42

@Mr. Közbiztonság Szilárd: Xar tapasztalataid lehetnek. Sajnállak. Hol nőttél fel? Plázában? Amúgy meg, ha nekem nem tetszik egy blog, akkor nem olvasom el, és kommentet sem fűzök hozzá. De hát trollok mindenhol vannak.

nemszólokmégegyszer 2015.02.20. 10:02:48

@gabuschka: Egyébként sose' értetettem, hogy egy tip-top nőnek /aki mondjuk 12 órán keresztül kifogástalanul kell, hogy kinézzen és ennek meg is felel/ , mondjuk az edzés utáni tisztálkodáson+hajmosás+szárítás, mi a fenét kell még "felsminkelni". Megfelelés? Szerintem a Drágád teljes smink nélkül is bevállal bárhol is. Gondolom, amikor reggelente felébredsz és van egy jó ötletetek akkor sem sminkelsz fél órát. Persze lehet, hogy én vagyok höjje, de még nem zavart, ha a páromnak csipás a szeme, vagy borzas a haja. :-))

Mr. Közbiztonság Szilárd 2015.02.20. 12:32:54

@nemszólokmégegyszer:
És szerinted honnan a faszomból tudhatnám előre, hogy milyen a blog, ha nem olvasom el?
Hogy te is boldog legyél, dicsérhetem is: a helyesírása egész tűrhető, legalábbis netes szinten.

Egyébként nem, nem plázában; ezt látom.
És voltak külföldi csajaim is (keletiek is meg nyugatiak is), látom a különbséget.
Bár igazad van, amit írtam, az vidéken talán kevésbé jellemző, főleg Budapestre igaz.

nemszólokmégegyszer 2015.02.20. 14:49:26

@Mr. Közbiztonság Szilárd: Te meg honnan tudod, hogy milyen a vidék? A legtöbb paraszt Budapesten lakik, az igaz.

gabuschka 2015.02.20. 18:38:18

@Valóság nevű unokahúgotok: áá és tényleg! :-DD Most hogy megint elolvastam, már világos, tegnap fáradt voltam.

gabuschka 2015.02.20. 18:46:27

@Sledger: Én is mindig arra jutottam, miközben a bejegyzést írtam, hogy amint valamit kijelentenék, hogy az úgy vagy -mint például a te angolos kasztrendszeres példád- akkor biztos, hogy rögtön találtam két-három ellenpéldát a környezetemben, ezért volt nehéz bármit is leírni. Valószínű, hogy a nagy átlag nem házasodik szigeten kívül, te meg véletlenül találkoztál ennyi érintettel. Mint én a vegyes házasságokkal Frankfurtban.

Már jártam nálad művelődni, mert a krikettről semmit nem tudok az ég világon. Amint képes leszek hozzászólni a témához, majd kérdezek! :-)

gabuschka 2015.02.20. 18:55:22

@Micellás Zsizell: Szia Drága Zsizell! Micsoda meglepetés, örülök, hogy itt vagy! Nekem eddig csak egy külföldi barátom volt, így nincs nagy összehasonlítási alapom. :-) Meg nekem ez sosem volt szempont, így nem is kerestem kifejezetten külföldit. Amit viszont nem szeretek, hogy ha külföldön (tudom szóismétlés, de mindjárt elalszom a gép előtt :)) élsz, találkozol egy másik magyarral, ha megtudja, hogy nincs palid, biztos, hogy rögtön bepróbálkozik, elég egyértelműen. De lehet ez más nemzeteknél is így van.

gabuschka 2015.02.20. 19:02:31

@nemszólokmégegyszer: Hát drága Nemszólokmégegyszer, el kell szomorítsalak, ez egy olyan női dolog, amelyet sosem fogsz megérteni. :-) Mint nekem azt, hogy miről lehet egy autós újságban órákig olvasni.
De igazából nem színpadi sminkre kell gondolni, csak egy kis fényezésre, és az sem kell mindig. Azért ha elmegyünk valahova a Drágám is szereti, ha van egy kis vakolat rajtam. :-)

A plázás beszólásodon röhögtem egy jót! :-)

gabuschka 2015.02.20. 19:07:28

@Mr. Közbiztonság Szilárd: Szerintem meg mindenki olyan stílusban ír és kommunikál, amilyen van neki.
Amúgy meg mindegy, hogy valaki Szevaszjóska -vagy mi- stílusban ír, vagy másban, mert mindig lesznek emberek, akiknek nem fog tetszeni.

nemszólokmégegyszer 2015.02.21. 08:09:11

@gabuschka: Én az kretén típus vagyok, akit nem érdekel az autós újság, nyuszis magazin, forma-1, foci, stb. A vb-n is csak az elődöntőt meg a döntőt néztem. Viszont a párommal órákig képes vagyok beszélgetni a semmiről is, bármit félrehagyva.

gabuschka 2015.02.21. 21:13:53

@nemszólokmégegyszer: Azért valami hobbid csak van! ;-) Mindenesetre nagyon figyelmes vagy, biztos értékelik is otthon.

nemszólokmégegyszer 2015.02.22. 08:34:52

@gabuschka: Imádok netezni. Pont az ilyen blogok miatt. És igen, az /is/ a hobbim. Szigorúan a párommal. Más eshetőség fel sem merülhet, de nézési engedéllyel rendelkezem /azzt szabad, és slussz/. :-) /Ja és kiválóan főzök, mosok, mosogatok -dicsérő szavak a "barikád másik oldaláról"-, előbbit kézzel, utóbbit géppel, de a takarítás a gyengém. Azt állítólag mindig utánam kell csinálni./

Micellás Zsizell 2015.02.23. 17:01:17

@gabuschka: Hm, érdekes ez a bepróbálkozós rész, nekem ebben nincs tapasztalatom. Inkább csak abban, hogy fúrják egymást a magyarok külföldön is sajnos.

gabuschka 2015.02.23. 18:16:21

@Micellás Zsizell: szerencsére nekem meg abban nincsen, bár az is igaz, hogy a nyavalygó, irigy, sajnálkozó embereket nagy ívben kerülöm mindenhol, úgyhogy lehet ezért nem jutott még a furkálásból. :-)

@nemszólokmégegyszer: hát ehhez csak annyit tudok fűzni, hogy senki sem lehet tökéletes. :-)

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások