Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

A mi Valentin hétvégénk

A sok listagyártás után kicsit visszakanyarodok ismét a magánéletem kitárgyalásához, és elmesélem, hogy éppen mi történik az életünkben.

Rájöttem rendkívül okosan, hogy a Valentin nap csak addig giccses és idegesítő, amíg nincs párod. Meg akkor az, ha hagyod, hogy beszippantson a sok romantikusnak nevezett nyálas körítés, a tévében játszott filmek, a szívecskés kirakatmatricák, és az, hogy ilyenkor ha egy üveg kovászos uborkára nyomnának egy szív alakú matricát, azt is el lehetne dupla áron adni.

Facebook-on nekem is elárasztotta az üzenőfalamat a sok utálkozó "status update", minden egyes véleményező vette a fáradtságot, hogy leírja, mennyire utálja ezt az Amerikát majmoló, pénzt a zsebünkből kihúzó cifra és csilivili ünnepet. Úgy általában a közösségin a negatív, hergelő bejegyzéseket mindig átgörgetem szépen mintha ott sem lett volna, de az egyiknél magam sem tudom, hogy miért, de elidőztem egy kicsit, és elolvastam a hozzá érkezett kommenteket is. A válaszoló azt írta az eredeti -utálom ezt a sz@r ünnepet satöbbi- üzenetre, hogy ez mindössze egy nap, amikor a szeretet ünnepeljük, és nem azt jelenti, hogy csak ma kell szeretnünk egymást, ahogy az anyákat sem csak május első vasárnapján szeretjük, ez mindössze egy nap arra, hogy megünnepeljük a szerelmet. Gondolom, ez mindenkinek egyértelmű volt, de nekem az a pár sor rendet tett a fejemben, hogy jé tényleg, ez csak az egész éves szeretet ünnepnapja.
Próbáltam a héten puhatolózni a Drágámnál, hogy akkor mi most amúgy ezt ünnepeljük, vagy sem. Ergo vegyek ajándékot, vagy sem. Amúgy egy férfinak mit lehet venni? Mert egy nőt simán leveszel a lábáról pár rózsával, csokival, vagy egy parfümmel, de egy férfinak mit lehet venni? Csokit? Szívecskés nyakkendőt? Vagy mit?! Igen mondják a szép fehérneműt, amiben magadat ajándékozod, de szerintem ha valakivel egy éve vagy még régebb óta napi szinten együtt vagy, akkor nem fogsz neki katartikus élményt ajándékozni a meztelen testeddel. De biztos vannak kivételek. Én egy ideig próbálkoztam ebben a fehérnemű témában, de a Drágámnak annyira mindegy, hogy mi van rajtam, és amúgy meg a csipkét utálja mert öreges (!), és a színeset meg a fodrosat is (mert elvonja a figyelmet a lényegről), úgyhogy általában kap fehér pamutbugyit oszt örüljön. Kicsit elkanyarodtam, szóval megbeszéltük, hogy én majd főzök valami finomat otthon, meg elmegyünk a közeli thai masszázs szalonba masszíroztatni, megnézünk egy filmet, és örülünk a Valentin napnak. 
Eljött február 14-e, én a hosszú, korán kelésekkel is (reggel 5kor kezdődő műszak) tarkított hetemet egy laza 11-ig alvással igyekeztem kipihenni, de reggel nyolckor a Drágám tüsszentésére ébredtem. Mivel a szeretet ünnepére virradt, így gondoltam nem alapozom meg a nap hangulatát egy kis morgással. Az egyik csipás szememet már kinyitottam, a Drágám pedig úgy értelmezte, hogy akkor már nem fogok visszaaludni, így kipattant az ágyból, kotorászott a szekrényben egy kicsit, majd a hasamra dobta az ajándékomat, egy Happy Valentine day felkiáltással. Egyszerre örültem, és estem kétségbe, hogy de jó, ő micsoda romantikus ember, annak ellenére, hogy megbeszéltük, hogy nem ajándékozunk, mégis meglepett, és emlékezett, hogy a Body Shop kozmetikumokat szeretem, tehát nem csak valami személytelen ajándékot kaptam, másrészt meg baszki, most jó kellemetlen helyzetbe hozott, mert én tényleg nem vettem semmit. De amíg az ágyon ülve boldogan bontogattam és szagolgattam a krémeimet meg a tusfürdőmet, megbeszéltük, hogy ő igazából annak örülne, ha én masszíroznám meg és nem a thai nénik, meg ha főznék valami finomat. Gondoltuk, hogy el kéne valahova menni enni, de inkább egy nappal korábban mentünk, mert mi lázadók vagyunk. Az ajándékot meg azért vette, mert a braziloknál óriási ünnep a Valentin nap, és csak fejvesztés terhe mellett kockáztathatod meg, hogy nem veszel ajándékot a barátnődnek. 
Délelőtt, mivel megszállt az ihlet, kitakarítottam a lakást, mondjuk nem nehéz mert 34 négyzetméter az egész, később elmentünk húst venni a vacsorához, aztán főztem, majd addig ettünk, amíg egyikünk sem bírt már megmozdulni. 

Másnap elmentünk a szomszédékkal korcsolyázni. Ők itt a legjobb barátaink, a férj anno a Drágámmal együtt járt angol nyelvtanfolyamra Angliában, de aztán ő visszajött Németországba és itt járt egyetemre, a Drágám meg maradt ott, de mégis él még a barátság. Ezért is lakunk itt, tőlük béreljük a lakásunkat, ami minden szempontból jó mindkét félnek, sőt egy tömbben is élünk, így naponta összefuthatunk velük meg a két gyerekkel. A felesége orosz, a gyerekek meg két nyelven magyaráznak. Amikor először találkoztunk, a kislány annyira kedves volt, mert amikor meghallotta az én gyönyörű és magas szintű németemet, rögtön megkérdezte, hogy beszélek-e oroszul, mert ő úgy is tud. Ha esetleg azon a nyelven könnyebb kommunikálnom.
Neki az új hobbija most a korcsolyázás, én meg régebben, egy jó 10 éve nagyon szerettem, így kifejezetten örültem, hogy megyünk velük. Megérkeztünk a közelünkben épült Eissporthalléba, amely egy óriási korcsolya paradicsom, és meglepően tiszta, hiányoltam a Műjégnél megszokott mindent beborító sarat és a fűtetlent mellékhelyiséget. Kikölcsönöztük a korikat, majd felmerészkedtünk a jégre. Hát tíz év kihagyás az tíz év, nem mondom, hogy az első fél órában szeltem a jeget, de végül is egyszer sem estem el. Emlékeztem az akkori egyik barátnőm szavaira - aki vette a fáradtságot és megtanított korcsolyázni - hogy rogyasszam a térdem, a popót nyomjam ki, és először csak hintázzam a súlyomat az egyik lábamról a másikra, csak hogy szép lassan ráérezzek. Kezdtem bemelegedni, már egyre jobban éreztem a jeget, így kimerészkedtünk a kinti pályára is, ahol a kellemes napsütötte februári tavasz fogadott minket. Kint egy négyszáz méteres futókört (atlétikai pálya) öntöttek fel vízzel, a szabályokat nagy betűkkel kiakasztották a bejárathoz, miszerint a menetirány jobbra tart, nem lehet hógolyót dobálni, és kézen fogva korcsolyázni. Nem mondom, hogy nem merült fel bennem, hogy elindulok balra, az egyik kezemmel a Drágámba kapaszkodva, a másikban egy hógolyót szorongatva, de aztán inkább rendesen viselkedtem.
És kérem ez volt itt a boldogság! A lábamon korcsolya, arcom kipirult a hűvösben, sütött a nap, én meg csak szeltem a köröket, és azon gondolkodtam, hogy milyen szép is az élet. A Drágám már nem élvezte annyira a dolgot, mert állítólag nyomta a cipő a lábát. Nagy nehezen leimádkoztam róla, és rábeszéltem, hogy cseréljük ki egy másikra, mert nem kéne a padon üldögélnie míg hazamegyünk. Nagy duzzogva bementünk, szereztünk egy másikat, azzal legalább már egy fokkal jobb volt.
Mivel ebben a bejegyzésben kicsit bensőségesebben mesélek az életünkről, így akkor már arról is ejtek pár szót, hogy melyik az a tulajdonsága a Drágámnak, amitől falra mászok, és szívesen, azonnal lecserélném. Szerintem ő egy hiperaktív gyerek volt, mert ha jól tudom (javítsatok ki ha nem) ők azok, akik fél percnél tovább semmivel sem leköthetőek, és mindig valami mást szeretnének csinálni. Ezt nagyjából kinőtte, de visszamaradt a türelmetlensége, és az is, hogy nagyon hamar elun mindent. Most így belegondolva, akkor tulajdonképpen mégsem nőtte ki. Megérkeztünk, kicsit korizgatott, majd leült a padra pihenni. 10 perc után. Aztán megint ment egy kört, csináltunk képeket, videót, tudjátok, muszáj megosztani az ismerőseinkkel, hogy milyen hipiszupi napunk van, majd leült megint, hogy neki fáj a lába, és az órára pislogott, hogy mennyi ideje vagyunk már itt. Ez történt olyan fél óra után. Na ott egy kicsit elkezdett már a higany felkúszni az agyamba, mert tudtam, hogy megint az lesz, hogy majd maximum fél óra múlva elkezd kérdezgetni, hogy meddig akarok még maradni. De gondoltam inkább úgy csinálok, mintha észre sem vettem volna, pont a kislány is hívott minket kintre korizni, így jött a Drágám is. Ment egy vagy két kört, aztán megint leült, hogy nyomja a cipő. Akkor beszéltem rá, hogy cseréljük ki, így mártír fejjel jött utánam a kölcsönzőbe. A csere után javult a helyzet valamelyest, de igazából már nem nagyon korizott, mert először a kinti a jég volt túl csúszós, aztán már az új cipő is nyomta, vagy mittomén mi baja volt. Még sajnáltam is volna jobban, mert persze a cipő miatt együtt éreztem vele, ha nem ugyanez lett volna a nyaralás alatt is, hogy sehol nem bírt megülni a valagán fél óránál tovább. A strandon is amíg én pancsoltam, ő vizes ruhával a homlokán ült a sörével a napernyő alatt, hogy mindjárt guta ütést kap és mikor megyünk már. Úgyhogy hiába az járt a fejemben, hogy mégis hogyan kommunikáljam neki kedvesen, azt, hogy mi a f@szér' nem vagy képes 2 órán keresztül egy valamit csinálni, mégsem mondtam semmit, inkább róttam tovább a köröket, de mindegyik után megsimogattam a buksiját, hogy biztosítsam együtt érzek vele, és én jól érzem magam.

Hát így telt a mi Valentin hétvégénk, szerelmetes civakodásokkal tarkítva. De nem erről szól az együttélés?!
Gondoltam készítek egy kép mellékletet a korizásról, alkalomhoz illő keretbe foglalva, szeretettel, tőlem Nektek!

korizas.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr577179245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemszólokmégegyszer 2015.02.16. 11:36:35

Ez kedves kis történet volt, a szokásosan aranyos stílusodban. Amúgy a Valentin nap Európából, Szent Bálintról /Valentinus egyházfi nevéből eredeztetik -mondjuk volt belőle 3 is-/ van szó, akinek igéit, tanait az USA /mocskos gudfrend, ilyen névvel, pfujj :-)/ gyarmatosítói terjesztették el. Úgyhogy ez tulajdonképp /nem tudom jó kifejezés-e, de jobbat nem találtam/ egy reexport. Mondjuk a nyálas mézesmázosságnak én sem vagyok híve. /Mellesleg Valentinus püspök a leprások védőszentje is, úgyhogy elég széles volt a portfóliója, mint a kazánkovácstól a nőgyógyászatig./ Amit írtál megint érdekes, de egyszer elvétetted a lépést: "nem fogsz neki katartikus élményt ajándékozni a meztelen testeddel". Hát ez így nem igaz. Minden ajándékban külön katartikus élmény a kibontás, és az ajándék felfedezése. Főleg, ha tetszik az ajándék. Mondjuk a 3. ugyanolyan zokni, nyakkendő, stb.-nek én sem örülnék, de ha minden alkalommal a kedvencemet várva csomagolnám ki az ajándékomat, minden alkalommal reszketnék izgalmamban, még akkor is, ha pontosan tudom, hogy mi van benne. Egyébként Brazíliában /tudomásom szerint/ nincs túl nagy hagyománya a téli sportoknak /hát téli olimpiákon brazil sportolót még nem említettek/, de bevállalta korizást veled, hagyta, hogy csináld, még ha ő nem is élvezte annyira, belement. Nem tudom a párod fociőrült-e, de sem nyújtanál felemelő látványt, ha brazil kupadöntőt /+hosszabbítás/ kellene végig nézned. Már ha csak nem vagy Te is fociőrült. /Mondjuk eccer volt egy barátnő, aki nálam jobban imádta a focit, a csülkös pacalt és a csapolt sört. :-) Ez nőben a fehér holló./ Visszatérve az importált ünnepekre, a helovín /magyarul szia bécs/ undorítóbb, mint a Valentin nap. Az utóbbi köthető valamihez /valakihez?/, az előző teljesen idegen az európai kultúrától. Persze a karnevál fogalmát is másként írja le-fogalmazza meg, más egy latin /velencei/, egy dél-amerikai /brazil/, és más egy pl. magyar. És az írek Szent Patrik napjáról nem is beszéltünk. Úgyhogy, ahány ház annyi szokás, de ha jól összeszoktatok 34 nm-en, akkor nagy baj nem lehet. :-) Tetszett megint.

gabuschka 2015.02.16. 14:29:22

@nemszólokmégegyszer: Szia kedves Nemszólokmégegyszer! Köszönöm, hogy benéztél, és ismét a hosszú és értékes hsz-et! Bevallom, én még nem néztem ennyire utána az ünnep eredetének, így jó volt elolvasni amit írtál. Mivel gyerekkoromban nem ünnepeltük, ezért nem érzem ezt akkora nagy ünnepnek, de a körítéstől mentes üzenete jó, úgyhogy nem bánom, ha ezentúl ünnepelni fogom.
Amúgy a korizást a párom javasolta, de valóban rendes volt tőle, hogy türelmesen kivárta, amíg én körbe-körbe suhanok. És szerencsés vagyok, mert brazil létére sem nagy focirajongó, ő is csak a vébé meccseket nézte. :-) Csülök és sör amúgy jöhet!
A szia bécs-en mikor leesett, hogy mi ez, jót röhögtem! :-) Amúgy azt én sem értem, hogy mi miért öltözünk be zombinak halottak napján, a beöltözés az farsangkor volt eddig. De talán a nagy keveredés miatt az ünnepek is jönnek mennek.

nemszólokmégegyszer 2015.02.16. 17:39:35

@gabuschka: Köszönöm, hogy elolvastál és visszaírtál. Te egy örök vidám típus lehetsz. Ritka az ilyen csaj/nő, és bizony e mellett típus mellett /majdnem/ mindent el lehet viselni mellette. Amúgy a "férfias" kajákat és az utánnnna a sör/fröccs /persze nem korsó számra, az pasiból sem dögös/ söröző nőket minden pasi megnézi. :-) Örülök, hogy a hellóvínnel megmosolyogtattalak. Nincs szebb egy szívből jövő kacajnál, de legalábbis egy őszinte mosolygásnál. Érdekes volt amit a valentinról írtál, bár a legjobb, ha minden nap egy valentin. :-)

Micellás Zsizell 2015.02.19. 21:29:19

nekem giccses, nyálas és túl amcsi :D nőnapot sokkal többe nézem :)

gabuschka 2015.02.21. 21:08:04

@Micellás Zsizell: azt meg mi nem ünnepeltük, úgyhogy nekem ez lett Nőnap meg a Valentin egyben. :-)

2015.02.24. 09:30:19

annyira cukik vagytok:-)))

Amúgy komolyan, kifejezetten szórakoztató kontrasztot alkottok a nembírokegyhelybenülni Drágáddal:-)

gabuschka 2015.02.24. 20:50:40

@Petra01: köszi! :-) Azt hiszem ez is egyike azon tulajdonságoknak, amely kívülről nézve vicces, de ha benne vagy a szituációban, nehéz nem dührohamot kapnod.
Így szép az élet, lehet a nagy egyetértés unalomba fullasztana minket.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások