Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Brazília 3 - Zavaros élménybeszámoló

Olvastam egyszer a Facebookon, valami körkérdés volt a blogírók körében, hogy kinek mennyi időbe telik megírni egy bejegyzést. A nagy átlag azt mondta, hogy nagyjából fél-egy óra alatt megvan az első betű leütésétől a végső élesítésig. Sokan fejben írnak, majd leülnek, és egy huzamban húsz perc alatt legépelnek mindent. Mikor ezeket olvastam csak pilláztam nagyokat, mert nálam azért más számok játszanak. Ha egy igazán alaposan megírt, fényképekkel tarkított, többször átolvasott, igeidőket egyeztetett, gördülékennyé fogalmazott bejegyzést reprezentálok, az bizony az én esetemben körülbelül 4-5 órát vesz igénybe, de minimum kettőt -szimplább írás esetén- az első leütött karaktertől számítva. És mindezt úgy, hogy a téma már megszületett a fejemben és érzelmileg is a hatása alatt voltam, azaz volt ihletem is. Mindemellett persze adottak voltak a technikai feltételek is, működött a gépem, volt időm leülni pötyögni és senki nem zavart. Azért ezt a Nirvana állapotot nem olyan egyszerű elérni, így kíváncsi lennék, hogy a többi blogoló, aki nem főállásban alkot, hogyan és mikor ír? Vagy tényleg mindenkinek tíz-húsz perc alatt elkészül egy bejegyzéssel? Akkor viszont kérnék tippeket a folyamat felgyorsításához, úgy hogy a munkahelyemen nem ülök gép előtt, tehát csak a szabadidőmben tudok írni.

A lakossági felhívás után visszatérek az élménybeszámolómhoz, mert már biztos tűkön ültök.

 

Rio de Janeiro-ban a harmadik nap után ismét repülőre ültünk - habár egyikünk szervezete sem kívánta- és megérkeztünk Curitiba-ba. A hiányos földrajzismeretem miatt erről a városról sem hallottam addig, amíg meg nem ismertem a Drágámat, aki itt nőtt fel. Igazi nagyváros közel 3 millióan élnek itt, rendkívül fejlett, modern hely, a Rióban látott nyomornak szinte nyomát sem lehetett itt látni. A dél-brazíliai tartózkodásunk alatt a legtöbb időt ebben a városban töltöttük, mégis alig láttam valamit belőle. Lehet azért, mert csak úgynevezett bázisként szolgált, mindig ide jöttünk vissza miután valahol kirándultunk, de itt a városban keveset nézelődtünk. Itt arra volt lehetőségem, hogy jobban elmerüljek az emberek megfigyelésében, mivel a Drágám helyi, így én is több brazillal ismerkedtem meg. (Szolgálati közlemény: Mivel a blogomat nem névtelenül írom, így fennáll annak a lehetősége, hogy olyanok is elolvashatják, akikről éppen írok. Nem gondolom, hogy a Drágám nagy hirtelenjibe' olyan mélységben fog elmerülni a magyar nyelv rejtelmeiben, hogy majd komplett blog bejegyzéseket fog lefordítani, de manapság a google fordító korában ha nem is irodalmi minőségen, de mindenképpen érthetően lehet bármilyen nyelvről bármilyenre akár hosszabb szöveget is lefordítani. Mivel leírva akármilyen vicceskedő jellemzés is lehet nagyon bántó, ezért igyekszem visszafogni magam, és inkább csak általánosságban írok, nem adok humoros beceneveket a barátainak, akármennyire is viszket az ujjam.)
Imádom az embereket figyelni, párhuzamokat keresni az egyes nemzetek állampolgárai között, szórakoztat, hogy ahogy egyre több emberrel ismerkedem meg, mindig egyre többet találok, majd hirtelen szétesik a mátrix, és meglátom, hogy mennyire egyediek és különbözőek mégis. Ezt most éppen a németek esetében élem meg, ám Brazíliában nem töltöttem el annyi időt, hogy teljes képet kapjak a kultúráról, így csak felületes benyomásaim vannak, és a megismert emberek is mind a Drágámhoz kapcsolódnak valamilyen szinten. Az általánosságban elmondható, hogy sokkal kevesebbet aggódnak a jövőn mint mi itt Európában. A munka - jövő - nyugdíj háromszög nem okoz akkora fejtörést, inkább a Dédim (ahogy azt családi elbeszélésből hallottam) 'Majd lesz valahogy, olyan még nem volt, hogy ne lett volna' élethez való hozzáállásával azonosultak. Dolgozni dolgoznak, van aki hetente egyszer ruhát árul a piacon, a másik ingatlanozik, a harmadik az örökölt lakása kiadásából éldegél, így tulajdonképpen mindenkinek van elegendő bevétele, csak nem kiszámított, és a munkába járás sem heti 40 vagy több órát jelent. Van hogy sok pénz folyik be, és van, hogy hónapokig alig valami. A jövőjüket pedig igyekeznek a majdani szülői hagyatékból fedezni. Azt azért nehéz megmondani, vagyis inkább eldönteni, hogy mi a jobb, sokat dolgozni, idegeskedni a jövőn, és szerencsés esetben elegendő pénzt keresni, vagy mindig csak épp elegendőt, ám több szabadidővel rendelkezni. Mert ők a dolgozási szokásaikból kifolyólag tömérdek szabadidővel rendelkeznek, így eshetett meg, hogy egyik nap, csak úgy, mint meglepetés vendégek beestünk az egyik barátjához, akik nem hogy nem örültek nekünk, hanem a rég nem látott Drágám felbukkanásának örömére rögtön estig marasztaltak, és természetesen egy barbekjút is összedobtak. Nekem furcsa volt, hogy csak úgy megjelentünk mindenféle bejelentés nélkül, de gondoltam, ha itt ez a szokás, akkor ám legyen. Rajtam kívül szerintem ez senkit sem zavart, a feleség hálóingben jött ki kinyitni a kertkaput, majd fél perc alatt öltözött át valami miniszoknya, top, hosszú fülbevaló szerelésbe. Mondjuk mindegy mit vett volna fel, mert az a típusú nő, aki bármit vesz fel (és smink nélkül is) szexi. A kommunikáció nem volt túl gördülékeny, mert a feleség csak portugálul beszélt -amúgy érdekesség, hogy magyar felmenői voltak valamelyik ágon- így a Drágám fordítgatott, vagy csak hagytam őket beszélgetni, én meg hallgattam őket, és próbáltam összerakni a cselekményt. Pont mint gyerekkoromban, amikor a német adókon néztük a meséket, mert a magyaron csak a béna bábozás volt. (a németen meg a Go go Gadget). 

A főhadiszállásunk a városban a Drágám legjobb barátjánál volt, egy brazil pár, ők sem beszéltek csak portugálul, sőt a lány siket is volt, és csak szájról tudott olvasni. Az első pár percben elkapott az a fajta zavar, amit akkor érzek, ha sérült emberrel találkozom, mert egyrészt nem akarom éreztetni, hogy hirtelen nem tudok mit kezdeni a szituációval, másrészt sokszor tényleg nem tudom, hogy hogyan kellene viselkednem. Épp igyekeztem laza és természetes lenni, közben gondolkodtam, hogy mit kellene csinálnom, mert én nem értettem őt, és ő sem engem, és még a hangja is furcsa volt. Szerencsére a konfliktus egy pillanat alatt megoldódott, mert a lány előkapta a telefonját, és ha valamit akart mondani, akkor bepötyögte a fordítóba. Én menet közben megtanultam a fontos szavakat, mint például víz, WC, bor, sör, éhes vagyok, szép, egészségedre, jó reggelt, napot, estét. Így legalább egy-két dolgot már el tudtam magyarázni. Apropó víz. Na ez az, amit a brazilok nem isznak. Ha szomjas vagy, arra ott a sör. Vagy valamelyik cukros üdítő. A Drágám ha itthon vagyunk, ugyanúgy iszik vizet mint én, ha nem vizet iszunk, akkor lájtkólát (tudom, tudom), sört és társait meg többnyire csak hétvégén, vagy ha elmegyünk valahova enni. Valahogy, biztos a levegőváltozás hatására, amíg ott voltunk, ő is sört ivott víz helyett, ha meg nem azt, akkor guaranát (brazil cukros szar), és hirtelen én lettem a fura vízivó lány, aki állandóan vizet akart. Egy ideig próbáltam a többieknek is magyarázni, hogy szeretek én jókat, meg fűszeresen enni, ahhoz utána hideg sört inni, de legalább evés után szeretnék egy pohár vizet, mert szomjas vagyok, de aztán már tettem magasról mindenki véleményére. A víz nem ivása csak az egyik érdekesség volt. Több mindent felfedeztem, és a poszt hosszának a mérséklése érdekében vázlatpontokba szedem őket, (és megjegyezném, ha esetleg korábban nem tettem volna, hogy a fentiek, és az alábbiak is az én szubjektív, kis mintavétel utáni elemzéseim, tehát nem állítom, hogy minden brazil ilyen lenne!!):

1. Brazil sorozatok: először azt hittem, hogy ez csak egy vicc, és szórakozásból nézik, de nem, véresen komolyan van véve, kérésre szívesen elmagyarázzák az adott sorozat történetét, bár igazából mindegyik ugyanarról szól, úgyhogy nem kértem a lehetőségből. Kérdezték, hogy ismerem-e őket, felsoroltam azt az egy-kettőt, amelyről már hallottam, de mondtam, hogy nálunk csak egy ideig volt nagy sláger, és a kétezres évek elejére már szinte mind kikopott a tévéből. Hogy aztán jöjjenek a valóságsók. hehe.

2. Ételek, éttermek: a legtöbb étterem súlyra fizetendő egységárban működik, úgy mint a kilós turi, ám itt a ruhák helyett a svédasztalról meg a büféből lehet összeválogatni, hogy ki mit szeretne enni, majd a pénztárnál leméretni a tányért és súlyra fizetni. Ezen kívül a fix összeg fejében korlátlan fogyasztást kínáló éttermek is népszerűek. Otthoni fogyasztásra pedig a barbeque, mint azt már ismertettem. Elmondhatom, hogy valóban húst esznek hússal, ahhoz pedig sört isznak. Azért a nyaralás vége felé már nagyon vágytam egy kis zöld teás méregtelenítésre, persze nem mintha bármikor is végig csináltam volna egy böjtkúrát, de annyira telítődtem a fűszeres húsokkal és sörökkel meg borokkal -úgy éreztem mintha három hetes karácsony lett volna-, hogy már inkább lékúrát tartottam volna, csak ne kelljen többet ennem. Azért hozzáteszem, hogy kicsit nyávogok, mert finomak az ételek, minden hozzávaló friss, a zöldségek és gyümölcsök zamatosak, a hús is friss, semmi szaga nincsen (nem úgy mint néha itt a németeknél), sőt sokszor az ételek fűszerezése nagyon hasonló a magyaros ételekéhez, így szinte semmilyen étel nem volt idegen nekem. Azért a pálmafa törzse egy kicsit az volt bevallom. 
Most hétvégén pedig a kedvenc brazil ételemet fogom elkészíteni, találtam egy receptet magyarul, úgyhogy ide be is linkelem, hátha más is kedvet kap: Coxhina.

3. Toalett: tudom, nem túl kifinomult ilyen dolgokról írni, de egy-két dolog megragadta a figyelmemet. Mint például, hogy sehol sincs WC kefe, tehát ajánlatos csont nélkül kakkantani, valamint a deszka az egy párnázott puha ülőke. Azért az nem olyan rossz. Főleg itthon hiányolom, amikor leülök a fűtés nélküli fürdőszobánkban a kopogósra fagyott ülőkére. 

Itt él a Drágám anyukája is, ő jött ki elénk a reptérre. Mondhatjuk, hogy nincs az a meleg, puha, anyuci meg az ő pici fia kapcsolatuk, a Drágám többnyire nem is nyilatkozik róla szeretettel, inkább valami fura, mindkét részről sértett kapcsolat van köztük. Bár az jó, hogy simán tudnak veszekedni. (Szerintem egy hideg, érzelemmentes kapcsolat jelent igazán rosszat, amikor csak a kötelező képeslapokat (vagy sms-ket) küldjük karácsonyra.) Mindenesetre, nekem vagy négyszer kellett meglátogatnom a női részleget mielőtt felszálltunk a gépre, azért mégis a leendő anyóssal találkoztam, és a Drágám elmondása alapján egy hideg, érzelemmentes nő, már felkészültem, hogy biztos penge szájjal fog méregetni. Ehhez képest kedves volt, és udvarias, bár másnap az első beszélgetésünk alkalmával a német nyelviskolájában elmagyarázta, hogy ő hogyan tanítja meg, hogy melyik német ige vonz tárgy -és melyik részes esetet. Hát, ilyen beszélgetésem még nem volt anyósjelölttel, de talán még örültem is, hogy nem kezdett el vájkálni az életemben az első öt percben. Ahogy több időt töltöttem vele, azért elcsodálkoztam, hogy a Drágám csak annyira lelki sérült, amennyire. Én nem hiszem, hogy normális lennék, ha szeretet nélkül nőttem volna fel. Még mindig a nyelviskolában tett látogatás alkalmával, ti. a Mami ott is lakik amíg felépíti a házát, ő és a Drágám eltűntek valamerre egy jó fél órára. Egy ideig olvasgattam a recepción a prospektusokat, meg valami ezer éves német Snoopy képregényt, amikor is eldöntöttem, hogy most már megkeresem őket, vagy legalábbis kérek egy kávét, aztán beszélgessenek tovább. Ahogy megtaláltam őket, a Mami kiröppent, hogy jaj elnézést, hogy magamra hagytak, csak elbeszélgettek egy kicsit. Mondtam, hogy nyugodtan folytassák, hiszen két éve nem találkoztak, én csak egy kávét kérnék, de csak annyit mondott, hogy ugyan, mi nem vagyunk az az érzelmes fajta család,.. Hát erre csak bólintottam, de arra gondoltam, hogy lehet te nem vagy, de a fiad nem bánt volna pár kedves szót és simogatást. Később a napokban elég sokat beszélgettem vele mindenféléről, hiába csak kétszer találkoztunk és azért sok minden kiderült az ő múltjából is, nem hiába olyan amilyen, az ő apja, a Drágám nagyapja nagyon tekintélyelvű nevelést alkalmazott, és nem nagyon tűrt meg ellentmondást. Egyelőre nem megyek ebbe a témába még jobban bele, mivel nem ismerem teljesen, és nem szeretnék butaságokat írni. Mindenkinek van valami gyerekkori sérülése, amelyet jobb esetben sikerül a saját gyerek érkezése előtt feldolgozni.

Itt abbahagyom a mesélést, még meglátom, hogy a maradék eseményről írok-e vagy sem. És elnézést a poszt minőségéért, érzem én is, nem csak tudom, hogy össze van csapva, (habár rengeteg órám van benne) valahogy nem jött az ihlet, de már mindenképpen be akartam fejezni a Brazil beszámolómat. 

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr277091599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2015.01.25. 16:24:06

De jó olvasni ilyen kis kulisszatitkokat. Akkor is, ha ugye mindenkinél egyéni, ami megragadja egy nyaralás során az embert. Érdekes volt Drágád és édesanyjának kapcsolatáról is olvasni, igazi unikum volt megint ez az egész poszt. Gratulálok ismét!

(nálam igen változó egy poszt megírásának ideje, a legrövidebb tíz perc alatt készült el, ott persze az indult vagy élmény erősen befolyásolta, hogy szinte csak úgy dőltek belőlem a szavak. És volt olyan poszt is, amit A napon kezdtem írni és B nap délután fejeztem be több részletben. Gyorsítani ezt a folyamatot szerintem nem nagyon lehet:-) Hangulat, ihlet kérdése.)

gabuschka 2015.01.26. 08:54:09

@Petra01: Kedves Petra, köszönöm ismét az értékes hozzászólásod! Jó olvasni, hogy másnak sem meg mindig 10 perc alatt egy poszt megírása, és ezennel abba is hagyom az ezen való aggódást! :)

Örülök, hogy tetszett amit írtam, mindig örömmel veszem amikor kommentelsz! A nyaralás alatt annyi különböző élmény ért, annyi mindent láttunk, hogy nagyon nehéz volt összefogni egy csokorba, és így is sok mindent kihagytam. De igazából nem is az a lényeg, hogy minden le legyen írva, inkább a hangulatot szerettem volna átadni.

Micellás Zsizell 2015.01.31. 21:26:13

Ebben pedig az az őszinteség tetszett, ahogyan láttad és leírtad a brazilokat, az ismerősöket, rokonokat. Remélem írsz még róla, ha lesz ihleted :)
Gratulálok a brazil útileírásokhoz, "megvettél" :)

gabuschka 2015.02.01. 12:07:56

@Micellás Zsizell: Majd ird meg, hogy neked mennyi ideig tart egy bejegyzes megirasa! ☺️
Köszönöm a hozzászòlásaidat, és még egy bejegyzés tervben van a tengerpartokròl.

Micellás Zsizell 2015.02.03. 11:20:27

@gabuschka: a tengerpartok de jó :)

Nekem hangulat kérdése, ha valami már nap közben kipattan a fejemből akkor csak leülök a gép elé és kiömlik belőlem az írás kb fél óra alatt. Ha valamit meg nagyon de nagyon jól meg akarok írni tuti h napokig ott ülök előtte és csak toldozom-foldozom. Így vagyok ezzel most is, nincs ihlet :D

gabuschka 2015.02.03. 15:13:55

@Micellás Zsizell: valahogy én is így. Azért remélem hamarosan jön az az ihlet. :)

Micellás Zsizell 2015.02.03. 17:22:37

@gabuschka: most már tényleg megírom és megérted :)

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások