Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Brazília 2 - Rio de Janeiro

imag0092.jpg

A brazíliai ródsónk első állomása Rio de Janeiro volt, a város, amelyet a legtöbb tudatlan ember még mindig, mint az ország fővárosa ismer, (pedig az Brazília-város) és amelyet többnyire azonosítunk Brazíliával. Legalábbis az én esetemben, mert korábban mindössze annyit tudtam az országról, hogy portugálul beszélnek, meleg van, és Rio, meg koktél. (Lehet jobban kellett volna figyelnem földrajz órán). 

A repülőutunk hosszúra és kényelmetlenre sikerült, pedig az összes érdekes filmet megnéztem a gépen, de mondhatjuk, hogy egy Madrid-Rio táv a maga 10 óra 45 percével, a hatodik üléssel történt óra után semmilyen filmmel sem kompenzálható. De nem is panaszkodom tovább, csak ez az alattomos posztnyaralásiésjanuárvanmeghidegis depresszióm ne lenne. A város, ha a nevét lefordítjuk, akkor Január Folyója néven szerepelhetne (ha nálunk lenne). Gondolkodtam, hogy vajon azért boldogabbak-e itt az emberek, mert olyan városokban élnek, amelyeknek olyan nevük van, mint például Szép Horizont (Belo Horizonte), Vidám Kikötő (Porto Alegre), Erőd (Fortaleza), Natal (Születés),  Zöld Folyó (Rio Verde), vagy Fekete Folyócska (Rio Negrino), vagy alapvetően vidám kedvükben így nevezték el a városokat.

Nagyon helyre kis szállásunk volt, a Copacabana parton, 4 csillagos hotelben, és ami a legjobb, hogy mindenki nagyon kedves volt. A program az úgy nézett ki, hogy a Drágám mivel nem használt napvédő krémet, így szép pirosra égett az első napon, és ő innentől kezdve a hűs szobában szerette volna tölteni a napjait, vagy legfeljebb városnézéssel, én meg mivel eddig még nem nagyon pancsoltam óceánban, így szerettem volna inkább a strandon süttetni magam. Egy lájtosabb összezörrenés után igyekeztünk mindkét verziónak eleget tenni, így megnéztük a látványosságokat, meg a strandokat is. Süttetük magunkat a Copacabana-n, és az Ipanema-n is, amelyről itt tudtam meg, hogy nem csak egy papucs márka (mondom én, figyelnem kellett volna), és megtalálható még itt egy harmadik strand is, amely Leblon névre hallgat, oda már nem mentünk el. Mindkét strand nagyon hosszú, és teljes hosszában hotelek épültek közvetlenül a víz elé.

Copacabana:

09.jpg

A hotel teraszáról készítettem a képet, innen jobban látszik, hogy milyen hosszú a strand. A víz meleg, a homok selymes és itt nincsenek cápák sem.
Ami itt jó, hogy teljesen mindegy, hogy mekkora a feneked, legalább egy valaki lesz a közeledben, akinek nagyobb van. Ha az a valaki helyi, akkor majd leesik az állad, hogy micsoda magabiztos természetességgel viselik a tangát, és ettől hirtelen majd te is sokkal jobban érzed magad. Az biztos, hogy máshogy viszonyulnak a testükhöz, mint sokan itt Európában. Egyik nap épp próbáltam beleintegrálódni a vízbe, amikor egy csapat fiatal lány került valahogy mellém, az egyikük majdnem olyan magas volt mint én, de legalább 95 kilóra saccoltam, az a kemény húsú magas molett, akinek minden testrésze szép emberes, de még nem folyik szét. A bőre sötét volt, amit jól kiemelt a neonrózsaszín tanga bikinije. Remélem meg van a kép. Nekem kicsit felszaladt a szemöldököm, de őszintén mondom inkább irigykedtem, hogy ezt a testet ilyen természetességgel bírja viselni, én meg micsoda problémát csinálok mert egy picit (?) megnőtt a fenekem. Lehet azért elégedettebbek, mert a plakátokon szereplő modellek úgy néznek ki, mint a brazil nők. Már amennyiben nem Gisele reklámoz valamit, mert mondhatni szívesen alkalmazzák a nemzeti büszkeséget a samponoktól kezdve a tévékig.

Az első nap, amikor lementünk az Ipanema strandra strandolni egy kicsit, leterítettük az új cangas-mat (ez egy pamutból készült millió színben és mintával kapható univerzális pamut lepedő, amelyet a csípőre csavarva strandszoknyaként viselhetünk, majd a strandon leterítve ráfekhetünk), és élveztük a napsütést, közben kaptam egy kókuszt szívószállal, szóval kezdtünk belemerülni a brazil életérzésbe, amikor is helyi nagymama a nem túl zsúfolt strandon lecuccolt pont elénk, eltakarva ezzel a kilátást a vízre. Ez még hagyján, de hozta magával a két unokáját is, mindkettő olyan 17-19 éves körüli, napbarnított testű, hosszú hajú, csinos lány, tangabikiniben. Két dolog jutott eszembe, az egyik, hogy vajon az én nagymamám mit szólna ahhoz, ha tangabugyiban szeretnék strandra menni, főleg vele, hát valószínű, hogy felháborodna, és nem engedné, mert rendes lányok nem járnak ilyenben; a másik dolog meg az volt, hogy mennyire örülök annak, hogy bekerült két friss pipike a Drágám látómezejébe, úgyhogy inkább felkeltem, és bementem a vízbe.

Ipanema:

11.jpg

03.jpg

Szóval ott tartottam, hogy ugye az Ipanema strandon épp a vízbe igyekeztem be, ami messziről nem tűnt olyan nehéznek, de közelebbről szemlélve a méteres hullámokat kicsit már az inamba szállt a bátorságom, így csak lassan araszolgattam befelé. Ez a rossz taktika, csak szólok, mert ide befutni kell, majd ha jön a hullám, akkor átúszni alatta. Az araszolós technikával az a probléma, hogy amikor eléred az a pontot, ahol a hullám becsapódik, akkor az lényegtelen, hogy te egy 80 kilós vízitündér,egy falevél, vagy egy ogre vagy, a hullámocska úgy dönt fel, mintha ott sem lennél, majd a víz visszahúzóereje ismét kirántja a lábadat, csak hogy a következő hullám a földön fekve érjen teljes súlyával. Gondolom senkit nem lep meg, hogy ez a vízitündér én voltam, a Drágám próbált segíteni, de a röhögéstől nehezen sikerült neki, hogy mégis hogyan vagyok képes majdnem belefulladni a bokáig érő vízbe. Én annyira nem értékeltem még akkor a jókedvét, mivel a hullámok letépték a bikinifelsőmet, a visszahúzó víz lehúzta félig a bugyimat, a hajamtól a vékonybelemig tele voltam homokkal, és felállni sem tudtam, mert az egyik kezemmel a mellemet takartam, azaz próbáltam, a másikkal meg a bikinibugyimat próbáltam a helyén tartani, és kapaszkodtam bele, hogy legalább a méltóságom egy darabját megőrizzem. Mindenesetre a strandon jól szórakoztak körülöttünk, mindenki örült az ingyen vetkőzős műsornak. Tehát a jó tanácsom, hogy várd meg amíg jön egy hullám, és rögtön után szaladj, majd ugorj. Ha pedig azon gondolkodnál, hogy a kettő strand közül melyiknél foglalj szállást, akkor én az Ipanemára voksolok, mert tisztább, szebb, és a négy sávos autóút sincs mellette, az egész napos forgalommal, mint a másiknál. 

A strandolós nap után vasárnap mentünk várost nézni. Rábeszéltem a Drágámat, hogy menjünk taxi helyett helyi busszal, egyrészt mert ki akartam próbálni, és egy kicsit átérezni, hogy milyen lehet ott élni, másrészt meg negyed annyiba került. A harmadik ember, beleértve a recepcióst is már meg tudta mondani, hogy melyik busz megy oda, és a helyes számot is mondta, így lassan befutott a paripánk. Itt a buszon egyrészt ül a sofőr, aki szerencsére vezeti a buszt, és ha egy budapesti régi kék buszt képzelsz el, akkor azon, az első négy ülés helyén kialakított kakasülőn, egy párnás széken ül a jegyeladó néni. Felszállni csak az első ajtón lehet, a bejutást pedig egy vas tekerős beengedő kapu akadályozza meg, -még mindig a buszon vagyunk- amin akkor haladhatunk keresztül, ha perkáltunk a jegyszedőnek, vagy ha lecsipogtattuk a bérletünket. Szerintem ez az Elsőajtósfelszállás 2.0 project. A vezetési stílus mondhatjuk más, mint Németországban, az indexet mindenki egy választható jelzési módnak tekinti, és ami a döbbenet, hogy amikor a szélső sávból jelzés nélkül hirtelen bevágott valaki a sofőrünk elé, én kaptam egy kisebb sokkot, de emberünk lefékezett egy kicsit, aztán vezetett tovább mindenféle káromkodás nélkül, mintha mi sem történt volna. Ezt tapasztaltam a reptérről jövet is, amikor ültünk a taxiban, és én butus néztem a forgalmat magunk előtt, és láttam, hogy itt mindenki versenyezik egymással, sávváltás, előzés, ha három méter van két autó között, oda biztos befurakszik valaki, szóval inkább a fákat és az embereket néztem a továbbiakban.

A busszal megérkeztünk a Corcovado hegy lábához, ami amúgy púpot jelent magyarul -hát tulajdonképpen a hegy egy púp, milyen igaz-, amelynek a tetején található a Jézus szobor.
Szerencsére elég korán érkeztünk, egyikünk sem bírt aludni, mert már reggel kilenckor jó néhányan toporogtak a transzferbusz előtt. Mert természetesen gondoskodtak a helyi élelmesek, hogy rendesen megéljenek a turistákból, így lehet buszozni vagy vonatozgatni, ha fel akarunk jutni a hegy tetejére. Vagy sétálni. Aztán majd a szobor megtekintéséért is, de igazából ez természetes mindenhol kell fizetni ezekért a dolgokért. Az utazás alatt egyszer megálltunk, hogy távolról is lehessen képet készíteni a szoborról, akkor véletlenül láttam két mini majmot, nagyon édesek voltak, majd folytattuk az utunkat felfelé. A szobor szép, de a kilátás még szebb.

07.jpg

Lefényképeztünk két turistát:

 

06.jpg

 

Ezen a képen az ún. Sugarloaf Mountain látható, portugálul Pão de Açúcar, a nevét az alakjáról kapta, úgyhogy ezek szerint így néz ki egy Cukorkenyér:

08.jpg

 Ez egy tó, közvetlenül az óceán mellett, Lagoa Rodrigo de Freitas névre hallgat. Itt rendezik majd a kajak-kenus, evezős versenyeket a jövő évi Olimpián. A tavat a környező hegyekből érkező folyóvíz táplálja, de összeköttetésben is áll az óceánnal is, úgyhogy víz az mindig lesz benne.

13.jpg

Rio-Niterói Híd, a leghosszabb a városban (a háttérben halványan látszik):

14.jpg

Az UFO-nak látszó épület a futball stadion, ahol a világkupa meccseket játszották. Mármint azokat, amelyek Rió-ban voltak.

15.jpg

A hegy után még egy helyre mentünk el, az úgynevezett Escadaria Selarón-t látogattuk meg, amely egy nagyon hosszú színes lépcsősor, a chilei születésű Selarón készítette 13 éven keresztül, a brazil nép iránti tisztelete és elismerése jeléül (ám szerényen saját magáról nevezte el.) 2013-ban készült el, több ismert énekes forgatott itt klippet. Nekem ez a hely tetszett a legjobban, mert nagyon színes és vidám:

02.jpg

Írtam korábban, hogy itt Rióban amint elhagyjuk a turisták által gyakran látogatott helyeket, vagy amint valamelyik gyönyörű strandról befordulunk egy párhuzamos utcába, abban a pillanatban szembesülünk a nyomorral, a töredezett járdákkal és utakkal, már ahol van, a mocsokkal, a kóbor állatokkal, a földön fekvő élő vagy holt (ki tudja) emberekkel, tehát nem az a turista csalogató miliő, persze csak abban az esetben, ha nem keresünk kifejezetten késelős/kirabolós kalandozasokat.

 

Nagyon vegyes benyomásom született a városról, főleg miután más helyeken is voltam Brazíliában. Egyrészt gyönyörű a természet, minden hatalmas, a víz tökéletes, másrészt pedig minden sokkal drágább mint máshol, és a minőség sem igazán magas. Szerintem Rio nagyszerű egy állomásnak a brazíliai kirándulásunkon, de mint nyaralási hely számomra veszélyes, és unalmas. Nem akarok ünneprontó  lenni, de szerintem itt káosz lesz az Olimpia alatt, és tuti nem jönnék el látogatóba abban az időszakban.
Nagyon örülök, hogy ellátogattunk ide, életre szóló élményeket szereztem, de Brazílián belül sokkal, de sokkal szebb helyek is vannak, olcsóbban, és nagyon jó minőségben. 

Ezekről pedig a következő fejezetben mesélek!!

Stay tuned!! 
;-)

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr567053285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2015.01.09. 18:51:30

Gabuschka, ez annyira nagyon ott volt, mint színes, vidám, érdekes, imádnivaló útibeszámoló, hogy nagyon! Ne haragudj, de nevetnem kellett a hullámos, ingyen vetkőzős show-nál, annyira plasztikusan írtad le, hogy simán megjelent előttem:-)) Szóval TOP 10-ből most ez az nálam a TOP 1 útibeszámoló, külön emelte értékét a sok saját fotós illusztráció! Kedvet csináltál, komolyan mondom, hogy nekivágjak egyszer:-) Nagy gratula!

gabuschka 2015.01.09. 23:55:29

@Petra01: kedves Petra, köszönöm szépen, nagyon kedveset irtál!! Érdemes ellátogatni ide egyszer, a természet gyönyörű szép! :)

Micellás Zsizell 2015.01.31. 21:14:25

A Jézus-szoborért külön köszönet, már előre kigondoltam, hogy megkérdezem láttad-e, és az első képen az fogad, és a turisták is ;-) a szobor előtt :) - köszönöm szépen :)
Ipanema papucsom nekem is van :DDD Pazar a színes lépcsők. Nagyon szép képek, nagyon élvezetes leírás :)

gabuschka 2015.02.01. 12:01:12

@Micellás Zsizell: köszönöm szépen! Tényleg gyönyörû hely, de neha sajnalom, hogy mas helyek nem annyira ismertek mint Rio.

Hmfc 2015.11.19. 22:21:48

A Copacabana-s reszen annyit nevettem, hogy folyt a konnyem :-) A oceannal valo kuzdes nekem is megvolt, kiveve a furdoruhas reszt! :-) Nagyon felelmetes a viz szivo ereje, az biztos! :-D Ahogy leirtad, teljesen elottem volt a kep es hangosan nevettem az egesz jeleneten :-)

gabuschka 2015.12.03. 08:38:25

@Hmfc: Voltam már korábban tengerparton, de az egy kis tavacskánal tűnt az óceánhoz képest. Érdekes volt a gyerekeket nézni, hogy milyen magabiztossággal mennek bele a vízbe, én meg ügyetlenül araszolgattam. :-)

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások