Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Brazília 1

proba.jpg

Vége a nyaralásunknak, már több mint egy hete hazajöttünk, de valahogy még nem jött az ihlet a bejegyzésem megírására. Most sincs sok, nem tudom mi történt, lehet elhagytam a telefonommal együtt hazafelé jövet, de érzem a nyomást, hogy valamit illene ide produkálnom. A telefonos dolog úgy volt, hogy hazafelé jövet három különböző járattal repültünk, először Curitiba-Rió, majd Rió-London, és végül London-Frankfurt, remekül szórakoztunk, és háztól házig számítva több mint 24 órát voltunk úton a reptereken való várakozási idő miatt. Mivel ilyen hosszú útnak néztünk elébe, így az első futamra, ami alig volt több mint egy óra, csak felpattantam mint egy buszra, nem készítettem sem olvasnivalót, sem italt, a táskámat feldobtam a poggyásztartóba, mindössze a telefonomat tartottam magamnál, mivel a reptéri kósza ingyen wifin letöltött oldalaimat szerettem volna szigorúan offline módban elolvasni.

Ezt meg is tettem, majd visszacsúsztattam a telefont a zsebembe, és vártam a leszállást. Innentől már csak azt tudom, hogy nem volt meg szegényke, de hogy mikor és hol esett ki, az rejtély. Valószínű, hogy a repülőn hagytam, de hiába kérdeztük meg a leszállás után, nem volt meg, de nem is lepődtem meg, nem Németországban történt az eset. Amit sajnálok, az az, hogy ott maradt az összes képem, legalább 500 darab, mivel én dokumentáltam az eseményeket, a Drágám csak néhány képet csinált. Mindegy is, nem vagyok nagyon kiakadva, de remélem, hogy senki nem fog visszaéllni a képeimmel. Annak azért nagyon örülök, hogy kitöröltem a Drágám által készített sunyi lesifotót, amint vastag sugárban pipilek a természet lágy ölén. Vicces ember, tudom. 

Gondolom feltűnt, hogy vannak ékezeteim megint, képzeljétek, a laptopomon megjavultak a billentyű gombok, azt nem tudom, hogy hogyan, és meddig fog tartani, de addig is lelkesen pötyögök.

Akkor csapjunk a lecsóba, nem húzom tovább az időt unalmas bevezetőkkel. 

Már a nyaralás alatt is azon gondolkodtam, hogy egy majdnem három hetes ott-tartózkodásnak, amelybe annyi program volt sűrítve, hogy a kimerültségtől többször is helyre kis hisztit produkáltam (a Drágám meg a paraszt macsó vagyok jellemvonását domborítgatta - amúgy értem, hogy miért mondják, hogy sok nyaralás végződik válással, nálam is előfordult párszor, hogy a megboldogult szingli életem vonzó délibábként lebegett a szemem előtt), tehát egy ilyen összetett utazásnak mégis milyen gerincet lehetne adni. Hogyan tudnám a rengeteg különböző eseményt valahogy közös nevezőre hozni, vagy valamilyen logikai szálat belefűzni, és az alapján egy szórakoztató és alapos beszámolót írni. Először arra gondoltam, hogy barbeque-ról barbeque-ra ugrálva mesélek az élményekről, mert ez a szent tevékenység minden egyes csoportos összejövetel alapja. Az nem is kérdés, hogy a kertes házakban mindenhol van egy, ám ez nem lenne fair a tömbben lakókkal szemben, így ott minden erkélyhez tartozik egy, a falban, egy bemélyedésben kialakított sütögetőhely. Szóval, ez is lehetne akár a damil, amire felfűzöm az eseményeket, de mivel sokat ettünk, ám nem mindenhol, így ezzel nem tudnék mindent bemutatni. Arra jutottam, hogy egyszerűen majd csak haladok városról városra a meséléssel, és töltögetek fel képeket is.
Mielőtt megérkeztünk, mást sem hallottam a Drágámtól, mint hogy Brazília annyira más, majd meglátom, hiszen nem hiába másik földrész, mások az emberek, az épületek, az ételek, meg úgy alapvetően minden. Kicsit be is rezeltem, már ott tartottam, hogy beadatom az Oltóközpont által javasolt oltásokat, hiszen ki tudja, lehet még a levegő is más ott, vagy legalábbis az emberek biztos a dzsungelban élnek. Erről a szándékomról később letettem, mert valószínűsítettem, hogy a több milliónyi lakossal rendelkező nagyvárosok nem a dzsungel közepén épültek, így nem kell attól félnem, hogy városnézés közben megharap egy majom. Persze azért utazási biztosítást kötöttem, a Drágámnak is, aki szerint ez felesleges hülyeség (volt egy héttel az indulás napja előttig, amikor is rájött, hogy mégsem butaság 10 Eurot fizetni egy teljes körű egészségbiztosításért). Megnéztem, hogy iható-e a csapvíz -nem ajánlatos, de pár nap után már alkalomadtán ittam belőle, semmi bajom nem lett, remélem nem nyeltem le egy amőbát sem-, hol van a magyar követség, amit persze el is felejtettem rögtön, szóval mondhatni alaposan felkészültem. 
Ami meglepett, hogy igazából nem annyira más, mint Európa. Nekem Spanyolországban többször volt olyan érzésem, hogy egy másik világba csöppentem, mint ott, 10000 km-re tőlünk. 
Az épületek, főleg nagyobb városokban ugyanúgy néznek ki, mint bárhol máshol. Például Curitiba-ban sétálgatva többször volt olyan érzésem, hogy nem is egy másik földrészen vagyok, akár Franciaországban is történhetne mindez. A különbség inkább ott válik szembetűnővé, hogy hiába fejlett, és modern egész Dél-Brazília, rengeteg a kóbor kutya az utcákon, míg itt Németországban az emberek spanyolországi menhelyekről importálnak maguknak kiskedvencet, mert itt nincsenek kóbor ebek. Vagy például Rió de Janeiróban amint elhagytuk bármelyik turista látványosságot, a következő utcában már térdig gázoltunk a nyomorban, emberek feküdtek a földön félmeztelenül -és holtan, hirtelen a budapesti 8-9. kerületi gettóban éreztem magam, bőrszínben, agresszívitásban, és szegénységben nem nagyon vettem észre különbséget. Fiatal anyuka nyugodtan szoptatta a csecsemőjét a romos házuk előtt az utcán valami kerti széken ülve, mocskos ruhában, de aranyszínű magassarkú cipőben.
Ami nagyon tetszett, és talán mindenkinek ez jut eszébe a latin országokról először, hogy az emberek alapvetően kedvesebbek mint úgy általában Európában. Elég sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy 6-8 új embernek lettem bemutatva, legtöbbször valamelyik sütögetés alkalmával, és egyszer sem éreztem, hogy végigmértek volna, vagy gőgösen nem szóltak volna hozzám, mindamellett, hogy a nyelvet sem beszéltem. Aki pötyögött valamit angolul, mind megpróbált valahogy beszélgetni velem egy kicsit.

A következőkben pedig bemutatom a városokat, ahol megfordultunk, az embereket, az élményeinket, és amennyiben fellelhető kép az adott helyről, hát azokat is.

Innen pedig jön majd a folytatás!

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr107049529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Micellás Zsizell 2015.01.31. 21:02:39

Sajnálom a telefont. De a mesélés jól kezdődik :)

gabuschka 2015.02.01. 11:54:45

@Micellás Zsizell: Zsizi!! De jó újra látni! Majd azért egy emailnek is örülnék, meséld el, hogy hogy állnak a dolgok. Persze csak ha akarod.

Micellás Zsizell 2015.02.03. 11:18:45

@gabuschka: mindenképp :) csak az a fránya idő :D

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások