Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Az én motivációs levelem

motivation-300x198.jpgÍrtam egy korábbi bejegyzésemben, hogy mostanság ki vagyok égve, el is kezdtem a témában alkotni, lemerülni saját lelkem sötét bugyraiba és kiírni magamból a feszültséget, amely vázlatként már egy ideje ott csücsül a fiókomban. Néha irkáltam hozzá, néha kitöröltem belőle, és mostanra egy szép kövér bejegyzés lett belőle, ám visszaolvasva még én is kicsit megijedtem magamtól annyira negatív és sötét az egész. Szóval gondoltam a békesség kedvéért nem eresztem ezt az anyagot a családra és barátokra, mert még a végén mentőakciót vagy  órás felügyeletet szerveznek nekem. Meg most éppen jobb passzban vagyok, mert elkezdtem terveket szőni, és ha van célom, akkor legalább le van foglalva az agyam, és nem tud hülyeségeken gondolkodni.

Tojpi öcsém ügyesen megfogalmazta, hogy szerinte mindössze az a bajom, hogy nincs sikerélményem. Ezt továbbgondolva, rájöttem, hogy valóban, így 10 hónap itt-tartózkodás után már megszoktam Frankfurtot és kiismerem magam, a nyelvvel haladok, már folyékonyan beszélek, csak hibásan (rengeteg hibával), a munkám mint pincér-társalkodónő nem tartogat már sok kihívást, így kicsit a meleg sárba süppedve töltöttem a napjaimat, és boldog-boldogtalant azzal fárasztottam, hogy ez így nem jó, unatkozom, mert kihívás kell, meg új ingerek. A folyamat közben megismertem a Drágámat is, így kaptam még egy embert magam mellé, aki segít felismerni, hogy merre kell haladnom az életben (mert abban hiszek, hogy senkivel sem véletlenül ismerkedünk meg). Ő kedves, ám igazi nyers férfi modorban megmondta, hogy fejezzem be a nyivákolást, tudtával még egyetlen önéletrajzot sem küldtem el sehova, mégis hogyan szeretnék akkor másik munkát. Ezen azért kicsit megsértődtem, és igyekeztem a takaró alatt belerúgni egyet véletlennek álcázva, ám volt a mondandóban igazság. A védelmemre felhoztam, hogy össze voltam zavarodva. Mikor kijöttem, minden német ismerőstől azt hallottam, hogy tanuljam meg a nyelvet szépen ügyesen, és utána a diplomámmal majd valami csinos kis állást is kaphatok. Egy irodában, ahol én nem akartam egyáltalán ismét dolgozni, megint visszakerülni egy totál stresszes mókuskerékbe. Szóval elvoltam a pincérnői pozíciómban, a kollégáim rendesek, félmunkaidős lévén keveset dolgoztam, a munka annyira nem megterhelő, és még a nyelviskolába is volt időm eljárni. Ahol a kis részmunkaidőmmel én voltam a kiskirály, mert a többieknek nem volt munkájuk. Közben iskolát váltottam, az új helyen viszont sokkolt, hogy minden egyes tanulótársam valami helyes irodában csücsült, és majdnem mind angolul dolgozott. Ja kérem, hogy ilyet is lehet.. Hát én kuka, miért nem gondoltam erre korábban? Persze azért nem, mert mindenhonnan az jött, hogy német nélkül esélyem sincs másra. Egy ideig emésztettem az információkat, győzködtem magam, hogy képes vagyok ismét bekerülni egy irodába, mert eddig is ha valamit igazán akartam, akkor azt megszereztem, igyekeztem a bűntudatomat is legyűrni a cégemmel szemben, hiszem milyen rendesek voltak, hogy rögtön kaptam munkát német nyelvtudás nélkül is. Elkezdtem pályázni. Tényleg nem olyan egyszerű a helyzet mint ahogyan azt gondoltam, mert valóban van pár cég, ahol a munka nyelve angol, ám németül jól beszélőt keresnek a beszállítókkal való kapcsolattartás miatt, vagy igazgatót keresnek, vagy olyan kompetenciákkal kell a leendő munkavállalónak rendelkeznie, amelyek nekem nincsenek. Találtam két pozíciót, az egyikre már elküldtem a jelentkezésemet, a másikra folyamatban van, így ismételtem frissítettem az önéletrajzomat, és elkezdtem motivációs leveleket írni, amikor is előbújt belőlem a kisördög. Ha a neten rákeresel, millió tippet ad, hogy hogyan írjunk frappánsan, hogy kiemelkedjünk a többi pályázó közül, de mivel angolul kerestem rá, nagyon sok az amerikai mentalistást tükröző hurrá optimista levél (halál laza és jófej csávó vagy csaj vagyok, én vagyok a legjobb erre a pozícióra, már gyerekként is itt szerettem volna dolgozni, mert már akkor is imádtam ezt a vidámparkot/állatkertet/éttermet/bármi terméket, amit az adott cég állít elő -tehát a hely ahova pályázunk- és annyira jó lenne ezt a szuper helyet belülről is megismerni, és a tudásomat itt kamatoztatni), hogy én tuti öklendeznék HR-esként a cukorsziruposság miatt. Úgy ítéltem meg, hogy ez a stílus itt Németországban, ahol még manapság is sok helyre postán kell elküldeni a direkt erre a célra készített ún. Bewerbung mappába csinosan elrendezett pályázati anyagunkat, mindent szépen "önéletrajz papírra" kinyomtatva, nem lenne túl nyerő. Valahogy meg kell találnom az arany középutat a helyi formalitás és az angolos lazaság között figyelve arra is, hogy ne legyen tele a szöveg közhelyekkel, mert azt ugyebár utálják a felvételiztetők. A feladat fel van adva, írnom kell angolul egy hivatalos, ám laza, kedves ám határozott hangvételű közhelyektől mentes, ám nem szélsőségesen eredeti levelet, amiből egyértelműen kiderül, hogy én vagyok a főnyeremény az adott pozícióra. A küldetés megkezdve, ám le lettem térítve a pályámról a HR-en (személyzeti osztály) tett látogatásommal. Gondoltam, hogy szólok cégem belül is, hogy szeretnék újabb kihívásokat, és örömmel venném a hotel sales-re vagy marketingre történő (lehetőleg azonnali) áthelyezésemet, vagy legalább arról beszélgessünk, hogy mik a lehetőségeim a közeljövőben. Nos. Nem vagyok teljesen hülye, tehát tudom, hogy finoman szólva is van még mit csiszolni a német tudásomon, ami elengedhetetlen itt a hotelben a német vendégek és üzleti partnerek miatt, ám azért az meglepett, hogy a személyzetis nő egy teljes év munkát javasolt a hotel ún. bankett részén mint felszolgáló mindenes, (ők azok, akik a cégek által kibérelt termekben tartott értekezletek közben történő kávé -és ebédszünetek alatt előkészítenek mindent, majd eltakarítanak) csak hogy megtanuljam mi hogy megy ott (Kinek kell erre egy év? Szerintem egy majmot is simán megtanítanék ennyi idő alatt), és utána talán, mert ezt persze nem garantálhatják, előléptetnének valami menedzserré. A probléma ott van ezzel, hogy ha mégsem léptetnek elő, akkor addigra már közel négy éve tevékenykednék a szállodaiparban, szóval szinte lehetetlenség lenne visszatérni az eredeti szakmámhoz.
Biztos közben felmerült bennetek, hogy ha eddig nem akartam irodában dolgozni, most miért szeretnék mégis visszamenni. Úgy gondolom, hogy a hoteles hektikus beosztás jó móka egy ideig, de így lassan három év múltán be kell ismernem, hogy nem bánnám, ha ismét szabad délutánjaim és hétvégéim lennének, és hiába szeretek emberekkel dolgozni, a hotelben néha túl sok is jut az élményből, így rájöttem, hogy ideje volna ismét kézbe venni a sorsomat és nem csak úszni az árral. Igyekszem olyan állást választani, ahol azért nem leszek túlstresszelve.

A fent említett inputok alapján gondoltam írok egy őszinte motivációs levelet, amelyet persze sosem küldenék el egy céghez sem, de a mérgemet és frusztráltságomat jól esik kiadni. Íme:

Kedves Frau/Herr Felvételiztető,

Szeretnék jelentkezni a honlapjukon meghirdetett Menedzser Asszisztensi állásra, mert a nyelviskolámban az egyik tanulótársam hasonló tudással már hét éve önöknél dolgozik, igaz másik munkakörben, de elnézve őt szerintem én is tökéletesen el tudnám végezni a feladatot.
Habár szeretek a jelenlegi munkahelyemen is dolgozni, ám újabb kihívásokat keresek, amelyekre most nincs lehetőségem, mivel a személyzetis munkatársam egy közgazdasági diplomával, több éves asszisztensi, majd menedzseri tapasztalattal, külföldi munkatapasztalattal, valamit egy folyékony és egy társalgási szintű idegen nyelv ismerete birtokában úgy gondolta, hogy felszolgáló/takarítónőként léphetnék tovább, így bár nem a pozíciót magát nézem le, hiszen jelenleg is ezt csinálom, hanem úgy érzem esetünkben a kereslet és a kínálat nem találkozik.
Remek csapatjátékos vagyok, mondhatni a multik gyermeke, szinte csak óriáscégeknek dolgoztam, ügyesen politikailag korrektre neveltek, bármikor képes vagyok az aktuális cégemről 5 perces lelkesítő beszédet mondani, kiemelve, hogy miért is jó itt dolgozni. Jól alkalmazkodom a hamis "szeretjük egymást, és egy nagy család vagyok" szemlélethez, könnyen beilleszkedem, a csapatépítő tréningek alkalmával mindig tudom hol a határ az ivászatban, és önfeledt kacagással veszek részt az összes programon, majd a megfelelő időben ügyesen köszönöm meg a főnöknek, hogy ilyen jó programot talált ki az egész hétvégére, hiszen úgyis csak unatkoztam volna otthon.
Szerintem azért én vagyok a legmegfelelőbb az önök által meghirdetett munkára, mert roppant lelkesen vetném ismét magam bele olyan feladatokba, ahol az agyamat a vegetatív rendszerem működtetésén kívül másra is kell használnom. Tudom olyan embert keresnek aki személyesen is rajong az önök cége által forgalmazott termékért, de most komolyan, minek kell ezt. Miért gondolják azt, hogy aki különösképpen elkötelezett mondjuk az ásványvizek, joghurtok, vagy ruhák, cipők, autók irányába, az jobb munkaerő lesz mint én. Engem speciel nem sok minden hoz lázba. Pontosabban a pénz igen. A sok pénz még inkább, szóval ha minden hónapban egy kövér és kerek összeg érkezik a számlámra, én olyan lelkes leszek, hogy az utolsó atomig megtanulom a terméket, azonosulok a célcsoporttal, szinte eggyé válok velük, túlórázom, kihajtom a belem, mert amúgy meg maximalista vagyok és megfeleléskényszerem is van, de ne kérjék, hogy álszenteskedjek, ha valahol több pénzt ajánlanak, még a legelkötelezettebbnek hitt munkatársuk is váltana, és hiába ő volt a borszakértő borimádó, hamar átszokna a sörözésre.

Tudom, hogy kíváncsiak, de sajnos nem kérdezhetnek rá a családi állapotomra, de megkönyörülök, és magamtól beszámolok. Egy ideje párkapcsolatban élek, így tudom, hogy harmincas, még gyermektelen ám párkapcsolatban élő nőként nagyon rizikós választás vagyok (valószínű szeretnének egy házas, akár kisgyerekes férfit felvenni, mert a családos nem ugrál annyira, ám anyuka van otthon a picivel). Mivel egyelőre pénzt szeretnék gyűjteni, mert az utazgatós életmódomnak köszönhetően nem tudok semmi ingatlant felmutatni, így egy-két évig még nem szeretnék kisbabát, ha pedig mégis becsúszik, azért ismerjük be, nem agysebésznek jelentkezem, valószínű simán pótolnak majd. De a legjobb hír, hogy mindettől a gondolatmenettől akár meg is kímélhetem önöket, mert köszönhetően a jó géneknek, és az új cuki kislányos frizurámnak mindenki azt hiszi, hogy lelkes huszonéves vagyok, szóval amíg nem kapják kézhez az útlevelem, nem fognak sokkot kapni.

Szabadidőmben azt szoktam hazudni, hogy németet tanulok, de mivel azért nem fizetnek, sőt én fizetek érte nem érzek túl nagy nyomást, hogy annyira erőltessem és szorgalmasan szavakat tanuljak. Szeretek sportolni, most a szűkös anyagi helyzetem miatt futni szoktam egy parkban, de nagy rajongója vagyok a bikram jógának, szóval ha felvesznek, akkor ismét telik majd rá. Jó befektetés, mert a jóga lenyugtat, így kevesebbet kötekedem a barátommal, ami által sokkal kiegyensúlyozottabb és kipihentebb vagyok, jól terhelhető öszvérré válok.

Köszönöm, hogy időt szakítottak a pályázatom elolvasására, amennyiben felkeltettem érdeklődésüket, kérem keressenek. Tudom, hogy a külső elvileg nem számít, legalábbis mind ezt mondjuk ám mindenki szeret csinos, ápolt emberek között dolgozni, így ha lehetőségem lenne egy személyes interjúra, megmutathatnám azt is, hogy milyen jól nézek ki.

Üdvözlettel.

A Lelkes Pályázó

 

Kép: motivateplay.com

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr796877909

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nóra Demeter 2014.08.19. 20:04:15

http://www.smbc-comics.com/comics/20140817.png

Gabo 2014.08.19. 23:34:10

Igen valahogy így gondoltam. :))))

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások