Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Kipróbáltam a német eü szolgáltatásokat

Egy ideje gondolkodom azon, hogy vajon a német emberek tényleg allergiásabbak-e, mint a többi európai, vagy csak hipochonderek, vagy a jólét, és kényelmes élet okozta unalmukban szeretnek vizsgálatokra járni. Vegyük például az öcsémet, Tojpit. Mielőtt megérkezett, csak egy mezei laktózérzékenysége volt, vagy egy-egy tüsszentést (valami növény miatt) leszámítva nem riportált más panaszt. Miután Frankfurtba költözött, szépen lassan előjöttek a tünetei, narancs, fokhagyma, hús allergia, bár eme legutóbbit egy gyerekkori allergia vizsgálaton is kimutatták, és ami extra, hogy az allergiái kiütik egymást, mióta vegetáriánus (az én húsevő öcsém, aki gyerekkorunkban az egy kanál krumplipüréhez elcsipegetett 4-5 darab rántotthúst), azóta már annyira nem laktózérzékeny. A nem annyira azt jelenti, hogy sajtot tud enni, de joghurtot még nem. Persze nem akarom a tüneteit vagy a betegségét elbagatellizálni de figyelemre méltó, hogy itt mindenki allergiás valamire. Huszonévesek arról beszélgetnek, hogy mire allergiásak, a retikülben tabletták és orrspray-k sorakoznak, és kérésre szépen mindet megmutatják, hogy mi mire való, úgy veszem észre, hogy szívesen beszélnek róla. Én ellenálltam, mondtam, én nem leszek allergiás, eddig sem voltam, ezután sem óhajtok. (Tudom, azért ez nem saját döntés kérdése). Ám a folyamatos gyomor, hasfájásom és felfúvódásom miatt kellett mennem gyomor -és béltükrözésen, hátha kiderül, hogy mi a bajom.

Az egészségügy máshogy épül fel mint otthon, bár a hozzájárulást itt is vonják a fizetésből, csak a szolgáltatás máshogy néz ki. Szerencsére otthon eddig nem volt rossz tapasztalatom, mindig jól felszerelt kórházban és kedves emberek közt voltam, így nem is arról szeretnék írni, hogy otthon minden rossz, és bezzeg itt meg minden jó, mert szerencsére nem így van. Az itteni "TB-kártya" a bankkártyákra hasonlít és chippel van ellátva, azt az asszisztens beleteszi egy leolvasóba, így ellenőrzi, hogy érvényes-e, fizetek-e járulékot, és talán az is rajta van, hogy mi történt velem ezidáig a rendszerben. Ezt nem tudom biztosan, csak gondolom. Először is, ha aktívan részt szeretnénk venni az ellátó rendszerben, egy háziorvost kell keresni és választani. Szépen elmenni hozzá, és bejelentkezni, hogy szeretnénk, ha ő lenne a háziorvosunk. Amennyiben ezt elfogadják, akkor felvesznek, megmérik a vérnyomásunkat, és szépen beregisztrálnak. Mivel én legelőször is már egy konkrét problémával mentem hozzá, így mi arról beszéltünk, így nem tudom, hogy egy sima egyszerű bejelentkezés alkalmával miről van szó. Londonban anno lemértek, megmértek, és nőként még nőgyógyászatra is el kellett menni.

Ami még fontos, hogy vannak az egyenlő és az egyenlőbb emberek, vagyis akik nem-privát (munkabérből vonják a hozzájárulást) és akik privát (ők fizetik, majd a rendszerből utólag visszaigénylik a vizsgálat összegét). A különbséget nem az ellátás színvonalában kell keresni, hanem az egyenlőbbeknek mondjuk nem kell két órát várni, hogy sorra kerüljenek, vagy időpontot sem 10 év múlva karácsony utánra kapnak. De valahol ezt meg tudom érteni, az orvosok is pénzből élnek, és a privát kasszások után szinte azonnal megkapják a pénzt, míg a többiekére várni kell.
Szóval, ahhoz, hogy egy speciális orvoshoz kerülj, mint például az én esetemben egy gasztroenterológushoz, ahhoz először szépen el kell csattogni a háziorvoshoz, majd ő ad beutalót a többiekhez. Észleltem a problémámat, hogy fáj a hasam, és állandóan hordó nagyságúra puffadok fel (ez roppant kellemes és vonzó egy bimbózó kapcsolat kezdetén, ezt azért hozzátenném), így elmentem a háziorvosomhoz. Elmondtam mi a bajom, majd fel is írt azzal a lendülettel, egy gyomor -és béltükrözést, gondolom, hogy nézzünk bele gyorsan mi történik ott. Ezen kívül adott hozzájuk időpontot vérvételre és ultrahangra. Ezt meg is csinálták a rákövetkező héten, és minden negatív lett, így mondta, hogy hát sajnos néha nem lehet tudni, hogy miért fáj a hasunk (köszönjük Emese, egyes, leülhetsz), de mindenesetre menjek el a tükrözésre, és majd utána beszélünk a lehetséges további vizsgálatokról. Kaptam egy beutalót, és innentől kezdve ők nem mondják meg, hogy hova menjek, hanem nekem kell keresni speciális orvost, hozzájuk elmegyek a beutalómmal, és tőlük kérek időpontot. Ez egyrészről előnyös, mert van választási lehetőségem (végül a főnököm ajánlott egy jó helyet), másrészről ha nem helyiek vagyunk, a nyelvet sem beszéljük pöpec módon, akkor nehéz eldönteni, hogy egyáltalán hol álljunk neki a keresésnek. Mondhatjuk azért nem bonyolult, olyan, mintha otthon magánorvosi rendelőbe mennénk, valaki ajánl valakit, vagy interneten találunk egy rendelőt, felhívjuk, időpontot kérünk, ott megjelenünk, majd odaadjuk a kis kártyánkat, és azon keresztül fizetünk is.

Itt már az első időpontra is időpontot kellett kérnem, a vizsgálat természete miatt , négyszemközt átbeszéltük, hogy mi fog történni, és mit kell csinálnom. A doktornő nagyon kedves volt, sőt angolul is jól beszélt, ami azért nagy könnyebbség volt, bár kikerestem a szótárból az összes tünetem német megfelelőjét. Kaptam tájékoztatót is, amit a várakozás közben el kellett olvasni, pontosan le volt írva benne, hogy mi fog történni, el fognak altatni, és az egyedüli fájdalmat az altató beadása fogja okozni. Majd ki kellett tölteni egy részletes tájékoztatót az adataimmal, meg a tünetekkel, sőt még azt is megkérdezték, hogy szerintem mi okozhatja a tüneteket, majd a beszélgetés végén kaptam időpontot egy hónappal későbbre, múlt hét hétfőre.

Az egész folyamatban a legkellemetlenebb egy hashajtó folyadék bevétele volt, kétszer egy liter tömény, émelyítően édes, vízben feloldott por. Kicsit aggódtam, hogy nem lehet semmit enni másnapig, majd biztos szenvedni fogok az éhségtől, de olyan hányingerem volt az anyagtól, hogy eszembe se jutott enni. Mindenesetre a szer igencsak hatásos, a doktornő is megdicsért, hogy milyen szépen kitisztítottam magam. Hát igen, mondottam volt, mindenkinek ki kell valamiben emelkednie.

A tájékoztatón az is szerepelt, hogy nem lehet autóval jönni, azaz nem tanácsos, helyette a tömegközlekedés ajánlott, mert az altató után kicsit szédelgős lehet az ember. Mivel a praxis 10 percre van biciklivel, ám tömegközlekedéssel 2 átszállással lehet csak megközelíteni, így úgy döntöttem, hogy  mivel a bicikli nem autó ugyebár, odafelé biztos azzal megyek, visszafelé meg legfeljebb hazatolom, ha annyira be lennék kómálva.

A két vizsgálatot két külön orvos végezte, mindenki nagyon kedves volt, a vezetéknevemet is egész pontosan ejtették ki, ami néha még egy magyarnak sem egyszerű. Bekötöttek egy vékony műanyag csövet a vénámba, később abba adagolták az altatót. Ez volt az a rész, amitől a legjobban tartottam, mert attól féltem, hogy nem fogok tudni elaludni, annyira izgulok majd, hogy nem fog hatni a szer. Szerencsére ettől nem kellett tartanom, mert ahogy beadták, három másodperc múlva elaludtam, ezt onnan tudom, hogy néztem, amint beadja, majd éreztem, hogy zsibbad az agyam, felnéztem a plafonra, és elkezdtem (volna) azon gondolkodni, hogy milyen erős ez a cucc, de abban a pillanatban filmszakadás, a következő kép, hogy már hallom, hogy ébresztgetnek. A béltükrözés hasonlóképpen zajlott, csak ott egy nagyon alacsony nővérke volt, aki alig érte fel az asztalt, bár én fal felé fordulva feküdtem az oldalamon, így az asztal plusz rajtam kellett keresztül hajolnia, aminek az lett az eredménye, hogy mint egy helymászó csákányt nyomta belém az altatót, jól rátenyerelve a már bekötött tűre (lehet közben a lába sem ért le a földre, azért kapaszkodott a fecskendőbe annyira), szóval az mondhatni kellemetlen volt, de a narkotikum megint jól hatott, mondtam neki vicceskedve, hogy jó erős cucc, de a második c betűnél már aludtam is. Egy másik nővér ébresztett, aki úgy gondolta, hogy félig bekómálva képes vagyok társalogni, elnézegetve a vezetéknevemet kérdezte hova valósi vagyok, mondtam Magyarországról jöttem, mert az ő férje meg román és hasonló a nevünk. Ha magamnál lettem volna szívesen elbeszélgettem volna erről, de próbáltam egy 'áá valóban?-t' kipréselni, meg szerintem egy vicsor sikerült csak a mosoly helyett, de szegénykém mit várt, azt se tudtam hol vagyok hirtelen.

Mindkét vizsgálat körülbelül 20 perc volt, talán a második kicsit hosszabb, nem találtak szervi elváltozást (kérdezték sportoló vagyok-e, mert olyan alacsony a pulzusom, itt nagyon büszke voltam magamra), az esetleges glutén érzékenység eredményét pedig 10 nap múlva tudom meg, ha pedig minden negatív, akkor csinálhatunk intolerancia teszteket (laktóz, fruktóz stb), ha az is negatív, akkor meg majd gondolom értetlenül állunk a jelenség előtt. Mivel már régóta küszködöm  a hasfájásos tünetekkel, lehet tényleg csak a stressz erősítette fel a tüneteket. Majd megpróbálok  többet sportolni, és kevesebbet idegeskedni (meg nem aggódni, lazának, mondhatni kúlnak lenni). Mindenesetre örülök, hogy túl vagyok rajta, meg hogy az egész inkább semleges élmény volt, mint kellemetlen, persze nem szívesen ismételném meg, de leginkább a folyadék megivása miatt.

Amire még mindig nem jöttem rá, az az, hogy vajon itt azért van-e több allergiás, mert nem legyint senki a problémára, hanem széleskörű vizsgálatoknak vetnek alá, vagy tényleg van valami a vízben, levegőben. Vagy talán az is lehet az ok, hogy ha valakit elegendő ideig és mélységben vizsgálgatnak, akkor biztosan találnak valamit amire allergiásnak lehet lenni.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr306877903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások