Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Az anyós aki nem is anyós

Zaklatnak a szomszédok. Azt még nem meséltem, hogy a beköltözésemmel része lettem egy családnak, eszem, nem eszem ez van, kedvesnek kell lennem. A lakás, ahol most élünk, a Drágám egy jó barátjának a nagypapájáé, így egy tömbben élünk a baráttal, annak a feleségével, a két gyerekükkel, és a barát anyukájával és apukájával. Ez azt jelenti, hogy nem csak szomszédok, hanem barátok is egyben (nekem egyelőre még csak ismerősök, de tudjuk, hogy nekem idő kell).
Többször voltunk már a barátja családjánál, a Drágám imádja a két gyereket, ők is őt, én meg mint rendes barátnő a nyelvi akadályok ellenére mentem mindig vele, és próbáltam kedvesen kivenni a részem a vendégeskedésből. Velük jól is érzem magam, ám a szülők.. A Drágám, mivel nagyon rossz kapcsolatot, vagyis inkább sajnos semmilyen kapcsolatot nem ápol az anyukájával, így a mamában (a barát anyukája) egy pótanyukára lelt, sokat mesélt nekik az életéről és az anyukájával való kapcsolatáról amikor ideköltözött, így kellőképpen feltüzelve az anyai ösztönöket a Mamában. A vontatott, negédes, lassú, szájbarágós beszédet a Drágám a végtelen kedvességnek és melegségnek fordítja, míg nekem a hátamon futkos a hideg, mert nem ötéves óvodás vagyok, tartogasd ezt a hangsúlyt az unokáidnak (akikkel ugye egy tömbben laknak, tehát naponta hüngyöröghet nekik). Most gondolom úgy érzitek, hogy egy érzéketlen, hideg nő vagyok, és jaj a leendő gyerekeimnek, semmi szeretetet nem kapnak majd, de a mi családunkban úgy is tudtunk szeretetet adni, hogy nem gügyögtünk a másiknak. Ám a legrosszabb, hogy a kedves mama megneszelte, hogy szabadságon vagyok, és úgy érzem, hogy küldetésének tekinti, hogy szórakoztasson, vagy számára értelmesen töltsem el a vakációmat, így az elmúlt három napban folyamatosan betalál, hogy mit csináljunk együtt. És őszintén mondom, ha megbeszélnénk, hogy holnap 11-kor találkozzunk, és menjünk el fagyizni, beszélgessünk, biztos hogy (maximum egyszer) elmennék. De nem, a mami kedvesség mögé bújva más módszerekkel támad. Először is, úgy tudta, meg, hogy szabin vagyok, hogy a Drágámmal beszélgettünk a belső udvarban, a mami pont jött haza, és szó szót követett, megtudta, hogy szabad vagyok, majd mondta, hogy csináljunk együtt valamit egyik nap, nyugdíjas, ráér, stb.. Mondtam is, hogy jó ötlet, és én, balga, úgy gondoltam, hogy majd megbeszélünk egy programot és előre egyeztetett időpontban majd találkozunk, azt uccu neki. Ám mami úgy gondolta, hogy kihasználván, hogy a földszinten lakunk, majd délelőtt bekopog, hogy ők (a papával) MOST mennek valahova, és lenne-e kedvem csatlakozni. Itt megjegyezném, hogy mivel nem dolgozom, úgy néznek ki a délelőttjeim, hogy valamikor 9 és 11 között felébredek, készítek egy kávét, amit az ágyba visszamászva szépen megiszogatok akár egy órán keresztül is, közben elolvasgatom a híreket, a kedvenc blogjaimat, válaszolok üzenetekre, tehát kellemes lustálkodással töltöm, amihez úgy gondolom, hogy jogom van, mivel szabin vagyok, nincsenek gyerekeim, sem háziállataim, tehát egyelőre élem a kis önző kényelmes életemet. Most képzeld el, hogy az ágyadban ülsz a fent említett tevékenységekkel jól elszórakoztatod magad, amikor is kopognak az ablakon (földszinten lakunk), mert beszélni akarnak veled. Te mint jól nevelt gyerek nem teszel úgy, mintha nem lennél itthon, hanem felkelsz, kinyitod az ablakot (kócosan mert 150 forgó van a fejeden és a hajad is hullámos, csipás bedagadt szemekkel, mindezt az alapot megfejelve egy törött szemüveggel, mert a kontaktlencsédet még nem raktad be, és egy hálóinget viselve amin szinte nem is ütnek át a mellbimbóid), szóval prezentálod magad, majd a mami kalapban frissen zuhanyozva meginvitál, hogy tartsál már velük most azonnal, és amikor megemlíted, hogy izé most keltél fel, nem lehetne-e később, akkor mondja, de hát ők most mennek. (és ezt nekem honnan a jó édes életből kellett volna tudnom) Abban maradtunk, hogy akkor majd később. Lehet ő úgy gondolta, hogy nekem már rég ébren kellett volna lennem, hiszen délelőtt 10 óra van. Tegnap ugyanígy bekopogott, akkor meg azon sajnálkozott, hogy ebben a szép időben egész nap bent vagyok, amikor mondtam, hogy nem is, mert voltam a parkban sétálni, meg olvasni, akkor meg azon sírt, hogy miért nem csöngettem be és hívtam magammal. Igazából én azt hittem, hogy ez a majd csinálunk együtt valamit felhívás, inkább egy költői kérdés volt, és csak udvariaskodunk egy sort a Drágám előtt, de úgy látszik, hogy ő komolyan gondolta. Mindenesetre ha legközelebb látom valami konkrétumot megbeszélek vele, mert közben kapom az ívet a Drágámtól, hogy legyek kedvesebb velük, és lépjek túl a "szia, hogy vagy" szinten. Mert ők csak jót akarnak (ki kérte), és csak szeretnék ha nem a szobában kuksolnék, és unatkoznék (nem unatkozom és szeretek itthon lenni). Hát nem öröm velem az élet?!

Most a blogomat írom a hűs szobában, és elgondolkodtam, hogy vajon én vagyok teljesen antiszociális, vagy eldönthetem én, mint felnőtt ember, hogy mivel szeretném a szabadidőmet tölteni. Pont mielőtt leültem, azon gondolkodtam, hogy inkább a parkba kellene mennem olvasni, hiszen olyan szép idő van, és ha meglátják, hogy megint itt vagyok, majd sajnálkoznak. De aztán azt mondtam, hogy állj, miért is kell nekem azt csinálnom, ami mások szerint jó.

Szeretek egyedül lenni, szeretek blogot írni (és most végre időm és kedvem is egyszerre van), a szabim alatt szinte naponta kijárok a parkba futni, van nekem egy testvérem itt, aki néha átjön, vagy együtt futunk (ok eddig ez egyszer fordult elő), jót beszélgetünk, vagy főzök, takarítok, üzeneteket váltok az otthoni barátaimmal, szóval igazság szerint én nem unatkozom, és nem is érzem igényét, hogy sétálgassak valakivel a parkban, akit alig ismerek. Persze erre a Drágám mondja, hogy micsoda jó lélek a mami, és igenis foglalkozzam vele, és legyek spontán, vele tudok németül beszélgetni és gyakorolni, és adjak neki egy esélyt. Most az lesz, csak hogy mindenki örüljön, hogy megbeszélek egy találkozót és adok egy esélyt.

Kiborít, hogy kaptam is, meg nem is egy anyóst.

Kiborít, hogy zaklatnak, és még én érzem rosszul magam, hogy nem vagyok elég kedves.

Mások ezt hogyan reagálnák le?

Hogyan ne generáljon egy újabb veszekedést ez az egész köztünk?

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr376877897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások