Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Focivébé Németországból szeretettel

Ha már Németországban élek, akkor nem lehet szó nélkül elmenni a VB és a VB győzelmük mellett. A döntőt nem láttam sajnos, mert  a német kollégámat helyettesítettem, aki szabadnapot kapott, hiszen német, és neki muszáj néznie a meccset, így szegény bevándorló (én) nyerte meg a roppant nagy népszerűségnek örvendő vasárnap délutáni (hajnali fél egyig tartó) műszakot. Igazából annyira nem akadtam ki rajta, főleg mert nem is volt sok vendég, mindenki a meccset nézte. Ám ha szabad lettem volna, szívesen megnéztem volna, bár mivel a meccset eldöntő gól a százhuszonvalahanyadik percben jött csak, így gondolom annyira nem volt izgalmas.

Az elmúlt egy hónapban foci rajongó lettem, legalábbis a vébé meccseket szívesen megnéztem. Egyáltalán nem olyan unalmas, mint azt sokan állítják, bár gondolom az számít, hogy a világ legjobb 32 csapata játszott, profi játékosok, nagy gyakorlattal. Szóval én élveztem ezt az elmúlt egy hónapot, mert:

1. Lehet, hogy szexistának hangzik, de már a vizuális élmény miatt is érdemes nézni, mert nagyon sok jó pasi játszik, és ami a plusz, hogy mindegyiknek jó teste van, tehát, ha esetleg választanom kéne közülük, hogy melyiküket kérném a szülinapomra (mármint ha a Drágám nem lenne), akkor csak az arcukat kellene megnéznem. De mivel bármelyik nemet tárgyiasítani csúnya dolog, így ez természetesen meg sem fordult a fejemben.

2. Társasági esemény. A Brazil-Mexikói meccset egy kis brazil bárban néztük meg a Drágámmal meg két barátjával, a kivetítő kint volt a "kerthelyiségben", ami gyakorlatilag egy járdadarab volt  alumínium kerítéssel leválasztva az úttesttől, a projektor szigszalaggal volt ráerősítve egy deszkára, aminek az egyik vége a tetőn támaszkodott, a másik oldala, meg egy  deszkával volt alulról alátámasztva, úgy, hogy a két fadarab derékszöget zárt be egymással. (Na most ez remélem érthető, ha nem, és érdekel, akkor majd lerajzolom, de a lényeg, hogy úgy nézett ki, mint amit a szentlélek tart össze, és egy óvatlan tüsszentésre a fejünkre esik az egész). A hirtelen megháromszorozódott vendég mennyiséget itt-ott lerakott kempingszékekre szerették volna leültetni, ahhoz helyet az emberek elől elvitt asztalokkal csináltak, szóval az egésznek egy kicsit "Macskajaj-os" összetákolt kinézete volt, ám a szünetben a tulaj kiült gitározni, meg valami brazil csörgőt is ráztak, és énekeltek, így a hangulat nagyon jó volt. Engem nem nagyon zavarnak az ilyen Mekk Elek-es megoldások, még inkább otthon érzem magam. És ugye a lényeg, hogy együtt vagyunk, itt mindenki a braziloknak szurkolt, sárga-zöld mezes, összefestékezett arcú emberek közt iszogattam a brazil sörömet, és minden egyes gól helyzetnél egyszerre hördült fel mindenki. Igazából az egész egy szeretjük egymást hippi összejövetelre emlékeztetett (gondolom én, mert nem voltam még olyanon).

3. A meccset otthon nézni is jó, bár az még jobb lett volna, ha a kommentátor nem németül mondja, mert értettem nagyjából, hogy mit mondd, de nem mindent, és így azért annyira nem élvezhető. Miért is jó otthon nézni? Mert kényelmesen elnyúlsz az ágyon, egy pohár bort, vagy sört, vagy zacskó csipszet magadhoz veszel, és csak nézel ki a fejedből. Az egész megnyugtat, mert az alap egy óriási zöld terület, ami már önmagában is hűsítő hatással van a megfáradt szem receptoraira. Ezen pedig egyformán szép testű (lásd 1. pont) férfiak szaladgálnak,  játszi könnyedséggel futnak az egyik oldalról a másikra, veszik el a labdát egymástól, egy jó 10 perc után teljesen leszedál az egész, szerintem pont olyan hatása van, mintha az akváriumban úszkáló halakat néznéd. Ám ami jobb, hogy amikor már elunod, hogy semmi nem történik, (és már felrúgnád az akváriumot, csak hogy legyen valami esemény) akkor vagy rúgnak egy gólt, vagy egymásba harapnak, vagy rúgnak, ütnek, hátba térdelnek, vagy csak olyat esnek, ami után joggal sírnak egy kicsit, szóval valamivel felrázzák a meccset. Ezen lehet aztán felháborodni, fejet csóválni, legyinteni, hogy ugyan már csak színészkedik, mindenesetre lehet róla beszélni, sőt ez a társasági meccsnézés alatt hatványozottan igaz, mert vadidegenek alkotnak hirtelen szövetséget, és háborodnak fel egyszerre, vagy járják el a törzsi táncot.

4. Bármikor előrántható beszédtéma. Nekem mint lelkes, hotelben dolgozó munkaerőnek az is a feladata, hogy elbeszélgessek a vendégekkel, ami az itt-tartózkodásom elején nem nagyon ment, mert semmit nem értettem, de ha értettem volna sem tudtam volna válaszolni, így -legalábbis a német vendégekkel- nem erőltettem a kommunikációt. Most éppen ki vagyok égve, erről majd egy másik bejegyzésben írok (vagy inkább sírok), szóval az egy dolog, hogy nem is érdekel, hogy melyik vendég hogy van, így kerülöm őket, de van olyan elvetemült törzsvendég, akiről lepereg az üveges érdektelen tekintetem és a műmosolyom, nem riad meg, hanem beszélgetni kezd, természetesen németül, ha szerencsém van, akkor beszédhibája is van, így nem kis erőfeszítésembe kerül, hogy anélkül, hogy érteném pontosan, hogy mit mond, a megfelelő időben vágjak csodálkozó arcot, kérdezzem meg, hogy áá, valóban?, vagy ejtsek meg egy illemnevetést. Eme helyzeteket ügyesen el tudtam kerülni az elmúlt egy hónapban, mert ahelyett, hogy valami hülyeségről kezdtek volna beszélni, rögtön letámadtam őket, hogy látta-e a tegnapi/keddi/vasárnapi meccset, kinek szurkolt, micsoda játék volt, satöbbi, gyorsan megtanultam pár focista nevet, Müller, Neymar, Messi, ezeket a megfelelő időben odaszúrtam, mintha akkora nagy szakértő lennék, így hamar szókincsben biztonságos mederbe tereltem a beszélgetést, amikor a kis elvetemült ki akart evickélni, és nyaralás vagy más témát kezdett volna feszegetni, akkor fél mondat után otthagytam, hogy sok a dolgom. (Te kis csíra). Na mondom én, hogy mostanság nem fenyeget a veszély, hogy megkapom a hónap dolgozója címet.

Szóval nem olyan rossz dolog ez a meccsnézés, meg amúgy is csak kétszer negyvenöt perc, pipiszünettel a közepén, volt szerencsém a Drágámat portugálul káromkodni hallani, és látni az ünneplő Frankfurtot. Tegnap éjjel fél egykor bicikliztem haza a munkahelyemről, át a városon, sötétben, mindenhol tűzijáték, mintha szilveszter lenne, az összes autóban dudáltak, mint az esküvői menetekben, a bátrabbak (részegebbek?) derékig kihajolva lengették a német zászlót, trombita vagy síp volt mindenkinél, akinél nem, ők csak artikulálatlanul üvöltöttek, és egy átlagos kommunikáció így zajlott le (a majom-oroszlánüvöltést képzeljük hozzá):

- Deutschland!!!! (trombita-síp-trombita)

Rá a kérdés:

-Deutschland??

Majd egyszerre:

-DEUTSCHLAAAAAND (Hörgés, turha, köpés), DEUTSCHLAND!!!!!

A Drágámmal, akinek a másik fele német, örült nagyon a győzelemnek, (miután felocsúdott a brazil-német meccs eredményéből) szóval vele, és a kis szolid német barátaival az egyik közeli utcában találkoztunk, itt sok bár, kávézó van, meg utcafesztivál néha, szóval mindig zajlik az élet. Csatlakoztunk a tömeghez, hogy egy kicsit kivegyük a részünket az ünneplésből, így volt szerencsém megtapasztalni, hogy egy világbajnoki cím, kis alkohollal keverve még az udvarias, és szolid németekből is kihozza az állatot. Egy kép a magasból, Frankfurt madártávlatból:

IMAG0150

 

Az ünneplő tömeg az utcában. Mindig, amikor egy autó el akart haladni, akkor körbevették, leguggoltak, majd egyszerre felugrottak, kicsit megrángatták, majd továbbengedték.

IMAG0153

 

Ez pedig egy kép arról, hogy attól mert megnyerték a Futball Világbajnokságot még nem ad okot arra, hogy rendetlenkedjünk, és szemeteljünk. Vagy ha megtesszük, akkor szépen rendesen tegyük meg.

 

IMAG0155

 

Mindeközben a város másik végében egy egészen visszafogott ünneplés ment, Tojpi mondta, hogy az ő körülötte ünneplő németek egy picit vigadtak, volt két hurrá, meg egyszer magasba lendült a kezük, majd szépen hazamentek aludni, hiszen másnap hétfő van, és munka. Szóval sikerült a két végletet megtapasztalnunk.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr36877891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások