Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Freikörperkultur, avagy látogatás a pucérszaunában

Testvérem, Tojpika által sikerült választ kapnom a németek reggelizési szokásaival kapcsolatos kérdéseimre, bennfentesként, egy némettel már huzamosabb ideje együtt lakó szakértőként készségesen adja át az összes általa már birtokolt információt. Szerény megfigyelése alapján, a németek periódusokban gondolkodnak. Ez azt jelenti, hogy csak bizonyos ideig eszik ugyanazt, pár hónapig csak sajtos pirítóst vajjal, majd váltanak valami teljesen másra, például müzlire. Így váltogatják a reggelit, mindent addig esznek, ameddig teljesen meg nem unják. Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy minden német így működik, mindenesetre megnyugtatóbb ezt hinni, mint azt, hogy egész életükben ugyanazt eszik. Igazából ezzel, a mai bejegyzésbe egyáltalán nem illeszkedő bevezetővel csak meg akartam mindenkit nyugtatni, hogy egy rejtélyt már megfejtettem.

A hétvégén ellátogattunk a Drágámmal egy fürdőbe, mert az egyik szülinapi ajándéka két belépő volt egy közeli városban található, a honlap alapján egy építészeti remekmű, egy testet, lelket ellazító szauna, spa és uszoda komplexbe. Gondoltam, ajándéknak és közös programnak is jó lesz, majd eltöltünk ott egy romantikus napot, szaunázgatunk, meg kiáztatjuk megfáradt testünket a jó forró termál medencében. Mivel itt Frankfurtban is kellemes 10 fokos, esős, szeles tavaszunk van, mindkettőnk teste kívánta az 50 fokos vizet.
Megérkezésünk után több dologra is rájöttem. Egyrészt arra, hogy a német szókincsem és beszédértésem még mindig kevés az uszodapénztáros megértéséhez, másrészt, hogy magyarként mondhatni el vagyok kényeztetve uszoda és fürdő témakörben, mert hogy ennél a híres nevezetes fürdőnél még a hajdani Újpesti Uszoda is többet tudott nyújtani.

Érdekes, hogy a kiköltözésem után nem sokkal sikerült már több élethelyzetben egyszerű párbeszédekben részt vennem, vagy például a hivatalokban kommunikálnom, szóval egészen addig, amíg be nem tértem a helyi szoláriumba, azt hittem, hogy valamennyire már beszélek németül. Na ott a jó napot kívánok után elveszítettem a fonalat, így miközben a szolislány magyarázta, hogy hogyan kell használni a csudiszupi, barnítóangyal névre hallgató gépet én bőszen bólogattam, mintha érteném, gondolván, hogy mégis mi lehet olyan bonyolult egy szoliágyban, befekszem, védőszemüveget felteszem, barnulok, majd kész leszek. Ennek az lett a vége, hogy mikor a gép már jéghideg levegőt fújt a hasamra, közben pecsenyére égette az arcomat és mindemellett folyamatosan beszélt hozzám németül, ki kellett másznom, felvennem a kabátomat a meztelen testemre, majd mezítláb kimennem, és megkérnem a lányt, hogy magyarázza el még egyszer hogyan is kell használnom, mert azt hiszem mégsem értem. Azóta már eltelt pár hónap, és mégis a hétvégén én csak bután pislogtam, amikor a pénztáros valamit magyarázott arról, hogy melyik öltözőt lehet használni. De nem adom fel, egyszer eléri a nyelvtudásom a szolárium-fürdő-pletyka szintet is.

Miután átjutottunk a pénztáron, és a Drágám értette, hogy hova és miért kell mennünk, átöltöztünk, és elindultunk felfedezni a komplexumot. Én már odafele menet hosszas előadást tartottam arról, hogy milyen jót fogok végre úszni, vittem az úszószemüvegemet, a sportbikinimet és a füldugómat, többször megemlítettem, hogy én először úszni megyek, szóval egy órára majd eltűnök, merthogy úgy gondoltam, hogy aznap kezdem újra a két hónapja hanyagolt sportolást. Találtunk is egy darab medencét az uszodatérben. Az uszodaként IS funkcionáló fürdőben. A medence fele, ahol sekély volt a víz le volt választva azoknak a kedves vendégeknek, akik nem találtak másik medencét saját maguk áztatására, csak a hideg vizű úszómedencét, a másik felén, ahol úszni lehetett volna, ott meg mindenki össze-vissza cikázott, szóval olyan 10 perc és két vesénrugás után adtuk fel, hogy akkor inkább megnézzük mi minden található még itt. Azt már említettem, hogy a kiadós úszáson kívül az ötven fokos vízben való ücsörgést terveztem aznapra. A Spa részben találtunk egy óriási gyerekmedencét(amúgy gyerekekből egyik medencében sem volt hiány, sőt a vízbe melletted bombát ugró gyerekből sem, de szerencsére engem ezek a dolgok nem bosszantanak), két jakuzzinak kinevezett téglalap alakú minimedencét, az egyik hideg, a másik hidegebb vízzel volt feltöltve (lehet, hogy itt túlzok egy kicsit, de nekem a jakuzzi az nem 30 fokos, hanem 40), és csak az egyik rövidebb oldalán működő buborékokkal, ami a többi fürdőtárs kifinomult, ám alattomos egymást mosolyogva a buborékból kitúró viselkedését eredményezte. Mi, mint fürdősznobok ebből kihagytuk magunkat, inkább próbáltuk megkeresni a többi medencét. Nem tartott sokáig, mert a jakuzzin és a gyerekmedencén kívül egy szabadtéri medencét találtunk, egy sós vizű hideg jakuzzit (vajon annak mi volt a funkciója) és egy másik medencét, ami azon kívül, hogy tele volt, nem nagyon nyújtott mást, és még a víz sem volt meleg. Szóval miután körbecsalódtuk magunkat mindenhol, gondoltuk felfedezzük a szaunát, és itt jutottunk el a legjobb részhez. Egyszer már szaunáztam itt Németországban, és meglepődve tapasztaltam, hogy a felületes szemlélőnek tartózkodónak és visszafogottnak tűnő német nép milyen fesztelenül szabadítja meg magát a bikinijétől, hogy szabadon (néha széttett lábakkal) hódoljon a szaunázás örömeinek. Természetesen sétálgat minden férfi és nő, egymás mellett zuhanyoznak, mindezt ruha és gátlások nélkül. Sőt olyanok is akadnak, akik mint fentebb is utaltam rá, széttett lábakkal ülnek, így adván szabad belátást minden gyanútlan belépőnek.
Nekünk Tojpival, mint két magyarnak ez furcsa volt, ő is mesélte, hogy mikor a német barátaival és párjával mentek először szaunázni, mindenki magától értetődő természetességgel húzta le a fürdőnadrágját, csak ő állt megszeppenve egy kicsit.

Tehát volt egy olyan halovány gyanúm, hogy itt is ruha nélkül kell bemennünk, ami nekem azért kellemetlen, mert hiába van külön női és férfi szauna, itt a nők is úgy megbámulják minden új belépő testét, mintha azt néznék, hogy milyen ruha van rajta. És ez fura. Mondhatni perverz. Szóval, amikor megláttuk, hogy mindenhova ki van írva, hogy FKK-Bereich (Freikörperkultur-Bereich, ami szabad fordításomban a pucérszaunát jelenti), egy picit csalódtunk, mert egyrészt ez vagy azt jelenti, hogy külön kell szaunáznunk meztelenül, vagy azt, hogy én belógok a férfiszaunába bikiniben. Mivel amúgy piros betűs napok voltak nálam, én mondtam, hogy amúgy sem tenném, de most semmiképp sem fogok levetkőzni és lógó tamponzsinórral sétálgatni, plusz egyedül amúgy sem megyek be a kiéhezett szemű pucér nénik közé, így maradt az az opció, hogy a Drágám ledobta a fecskét, én meg bepofátlankodtam fürdőruhában. Sokáig nem maradtunk itt sem, egyrészt mert ő sem egy pucérkodós családból jött, így nem érezte át a németek Szabad Test Kultúráját (Freikörperkultur), másrészt mindössze egy darab működő szaunát találtunk, az is csak 45 fokos volt. Szóval, szerintem, nekem érthető a csalódottságom, hiszen Magyarországon egy kisebb fürdőben is található termál (melegvízű) medence, forró szauna, ahol nem úgy érzed mintha csak egy melegebb nyári napon ülnél a buszon, és a jakuzzit is egyszerre több mint két ember használhatja. Valamint azt is eldönthetem, hogy szeretném-e szabadon mutogatni a testemet, vagy sem.

Kicsit utána olvastam, hogy mi is pontosan ez a Szabad Test Kultúra dolog, ami ekkora népszerűségnek örvend a németek körében. Itt megélhetjük, hogy a meztelen test nem a szégyen forrása, támogatja a meztelenül végzett sportolást, ám mellőzi a szexualitást. Mivel Németország volt az első hely Európában, ahol FKK-Strandot nyitottak, így itt van az egész mozgalom bölcsője. Amit nehéz megszokni, hogy itt tényleg mindenki ilyen, így nem arról van szó, hogy nem figyelnek a szégyenlős kisebbségre, inkább szerintem fel sem merül, hogy a szaunázást ruhában is lehet művelni. Mindenesetre érdekes, hogy ez a mozgalom egy olyan országból indult, ahol az emberek olyan zárkózottak, hogy beszéd közben nem is gesztikulálnak, a kezüket maguk mellett, vagy az asztalon mozdulatlanul tartják, az arcizmaikból is csak a hangképzéshez nélkülözhetetlen izmokat használják és úgy általánosságban olyan érzésem szokott lenni, mintha egy TV bemondóval beszélgetnék, szóval úgy látszik valahol mégis kitör belőlük a lázadás, ők a békés meztelenkedésben különböznek!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr256877883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások