Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Húsvét Strasbourgban

Szerveztünk egy spontán miniszabadságot Strasbourgba, egyrészt mert húsvétra szabadságot kaptam, másrészt mert Franciaországtól mindössze két és fél órára lakunk. A Drágám kitalálta, hogy milyen izgalmas lenne, ha mindössze az odaútra szóló buszjegyet vennénk meg, azt is csak egy határ menti városig, Karlsruhéig, és majd ott beszerezzük a vonatjegyet ami átvisz Strasbourgba, meg egyáltalán, majd ott keresünk szállást, stb.. Mivel egy korábbi spontán ötletét már megvétóztam, így úgy gondoltam, hogy miért is ne lazuljak már én is egy kicsit, végül is nem a Holdra megyünk szállásfoglalás nélkül, és amúgy meg, már aludtam reptéren, szóval a legrosszabb ami történhet, hogy legfeljebb nem kapunk szállást, és vagy minden pénzünket elköltjük egy éjszaka alatt egy top hotelben, mert máshol nincs hely, vagy alszunk a vonatállomáson, vagy sétálgatunk éjszaka a városban. Így elindultunk, én, aki mindössze az esti koktél témakörben enged a spontaneitásnak a nyaralások alkalmával, amúgy az összes visszaigazolás, jegy, térkép, telefonszám, magyar nagykövetség, kórház a közelben, biztosítás papírok és adatok kinyomtatva, abc-sorrendben mappába fűzve várják, hogy sorra kerüljenek. A spontánság előnyeiről, majd a poszt további részében úgyis írok, így csak egy pár szót hoznék ellene. Tényleg csak pár szót, mert amúgy meg tök szuper. Az egyik, hogy a nyaralást 5 naposra terveztük, olcsó szállásokkal, itt-ott-amott alvással, hátizsákos túra keretében, így nem is vásároltam előtte itthonra, nehogy minden megromoljon, gondoltam ha hétfő este hazaérünk, akkor kedd reggelig csak kidekkoljuk vásárlás nélkül. Ám mivel a harmadik nap úgy döntöttünk, hogy elég a jóból, így most két napig WC-papír és kaja nélkül várom, hogy vége legyen a húsvétnak. A másik hátrány, hogy a nem tervezés miatt sokszor többet fizettünk egy-egy szolgáltatásért, mintha előre foglalunk, viszont a túl kiszámított dolgokat egyikünk sem kedveli, így lehet, hogy elfogyott a pénz 3 nap alatt, viszont gyorsan pörögtek az események, és olyan faluban is aludtunk, amiről azt sem tudtuk előtte, hogy létezik.
Még a csomagolásnál volt egy kisebb értetlenkedésünk, vagy véleményellentétünk, mert a Drágám képes volt egy HÁTIZSÁKBA 5 napra úgy becsomagolni, hogy még a törölközőjét és a kabátját is belegyömöszölte. Így értetlenül állt a dagadtra tömött sporttáskám és az ugyancsak dagi legnagyobb kézitáskám felett. Mentségemre hoznám fel, hogy a sporttáskám egészen kicsi, nagyjából akkora mint egy hátizsák, csak jobban lehet bele pakolni. Az meg egyértelmű, hogy ahhoz, hogy csinos legyek, nekem több dologra van szükségem mint neki, és persze örülök, hogy nem egy metroszexuális férfival kell veszekednem a helyért a fürdőszobapolcon, de azért egy 5 perces prezentáció keretében elmagyaráztam neki, hogy nem viszek felesleges dolgokat, a sampon, szappan, hajbalzsam, fogkefe, borotva, sminkkészlet, fésű, hajgumi, hajcsat, hajvasaló, hővédő hajápoló, körömlakk, sminklemosó mind alapfelszerelés nekem, így az ezzel kapcsolatos mindennemű hozzászólást elengedtem a fülem mellett, mert egyrészt mindig megdicsér milyen szép vagyok (és előtte az összes felsoroltat használtam) másrészt meg kitalálhatjátok, hogy kinek a samponja és szappanja volt használva, mert annak finomabb az illata..

Strasbourg gyönyörű, olyan mint egy kis ékszerdoboz, az épületeken mindenhol aprólékosan kidolgozott részletekkel, akár órákat el lehet tölteni egy-egy épület bámulásával és közben mindig felfedezni valami újabb gyönyörű részletet.

Az első képen a vonatállomás látható, na ő pont nem olyan aprólékos meg régi, meg antik meg satöbbi, inkább egy felfújható UFO-ra emlékeztet, nagyon modern és nemzetközi belülről, ez elmondható az épületről és a berendezésről, mert az információs pultban leginkább csak franciául beszéltek, és gondolom a közeli szomszédság miatt még németül egy-két helyen. De angolul szinte sehol, így azért nem bánom, hogy már pötyögök németül, bár azért előfordult, hogy a francia pultostól németül kérdeztem meg, hogy beszél-e angolul. Hát hiába, keveredik az egész.

2014-04-17 13.44.19

 

A következő képeken lehet látni, hogy miről is beszéltem, például ez egy egyszerű mozi, mindenféle festményekkel, egy gyönyörű épületben:

2014-04-19 15.34.05

A katedrális tényleg lélegzetelállító, órákig el lehet nézegetni:

IMG-20140417-WA0002     IMG-20140421-WA0002

És hiába elhagyjuk a turistalátványosságokkal teli negyedet, szinte minden sarkon valami szépségre bukkanunk:

IMG-20140421-WA0004    2014-04-17 19.28.27   2014-04-17 19.04.50

 

Templomokat láttunk mindenfelé, ettünk hangulatos kiülős étteremben, vagy sárkány-viziló hibrid szökőkutat fényképeztünk.

 

2014-04-17 13.52.14   2014-04-17 15.13.21  2014-04-17 19.04.37

 

Mindent nem láttunk, mert felkészületlenül jöttünk, de ami megnézhető volt és kibogarászható a mini turistatérképről, oda elsétáltunk. Így találtuk meg a Kicsi Franciaország névre hallgató negyedet, na az már olyan szép és cuki,  hogy szinte már fájt.

2014-04-19 15.45.36   IMG-20140421-WA0011    2014-04-19 15.45.292014-04-19 15.42.18     IMG-20140421-WA0018    IMG-20140421-WA0012

Annyira nem jön vissza a képeken, de érdemes élőben megnézni.

Strasbourgot két részletben fedeztük fel, egyrészt csütörtökön, miután megérkeztünk, másrészt szombaton a visszaút előtt. Örültem is, hogy rögtön belevetettük magunkat a városba, mert ez volt az egyedüli meleg és napos nap, a következő kettőn a bélelt hosszú pufi télikabátom boldogan töltötte be a szerepét, így megnyugodtam, hogy nem hiába cipeltem egész csütörtökön. (Egyszer öt percre volt olyan szerencsém, hogy táska, kabát és kistáska nélkül sétáltam, de aztán bűntudatom lett, és lefejtettem legalább a kabátomat a Drágámról, aki mint a málhás szamár jött mellettem. Üdítő változatosság olyan férfival sétálgatni, aki kérés nélkül leveszi a válladról a táskádat és cipeli, és csak ritkán morog, hogy vágja a szíj a vállát.) Szóval csütörtökön megérkeztünk, majd optimistán nekiálltunk a szálláskeresésnek, mert mégiscsak az lenne a legjobb, ha a pakkot letennénk, és úgy indulnánk neki. Hostel témakörben gondolkodtunk, hát abból pont egyet sem találtunk, így egy óra városnézéssel összekötött hostelkeresés után úgy döntöttünk, hogy áldozunk a francia gasztronómia oltárán, így betértünk az első ír pub-ba két Guinessre. Én már előtte halkan felvetettem, hogy mi lenne, ha bemennénk a turista információs irodába, ami mellett csak kétszer sétáltunk el, és kérnénk egy szálláslistát, de gondolom a sok tesztoszteron nem engedte, hogy segítséget kérjünk, nehogy már ne találjunk magunktól szállást. Én meg nem vitatkoztam, végül is nem én cipeltem a kabátokat és táskákat, és így is úgy is sétálgatni akartam. Ám mire befejeztünk a sörünket és volt már úgy nagyjából négy óra, beláttuk, hogy jó lenne most már nem a véletlenre bízni, hogy lesz e helyünk vagy sem, így utánakérdeztünk, és egyet találtak nekünk, ahol még volt hely. Miután megérkeztünk és becsekkoltunk, visszaindultunk, hogy vacsorázó helyet keressünk, és hogy végre valami francia kaját is együnk, de végül egy olasz étteremben ettünk, mert egyrészt az volt csak nyitva, másrészt francia éttermet én sehol nem láttam.

Érdekes, hogy sok rosszat hallottam a francia emberek utálatosságáról, de mi csak kedves, nyitott és segítőkész emberekkel találkoztunk. Az igaz, hogy volt pár érdekes megnyilvánulás, például, egyszer az ajándékoknak szerettem volna egy barna egyszerű papírtáskát venni, de sehol nem volt, aztán egy szuvenír boltban láttam, hogy náluk van, gondolom a megvásárolt dolgokat teszik bele. Itt megkérdeztem a hölgyikét, hogy beszél-e németül vagy angolul, fintorgott egyet, hogy angolul igen, majd egy egyszerű nem-mel válaszolt arra a kérdésemre, hogy vehetnék-e csak egy barna papírtáskát. Majd nyomatékosításképpen, amikor belenézett csodálkozó arcomba megismételte, hogy nem, és még a fejét és megrázta, és elmondta, hogy az csak a borhoz jár. Hát azt meg már csakazértsem ott veszem meg. Meg addigra már mindent megvettünk. Érdekes, mert ilyenkor országtól függetlenül a legtöbb eladó a kezedbe nyom egyet, hogy egészségedre. A másik, egy felszolgáló volt, túl hamar ültünk le egy helyre vacsorázni, még lett volna fél óránk, de ezt nem láttuk, és a helyen már vacsorához volt terítve. Leülünk, emberünk odajön, megkérdezi, hogy ennénk-e, mondtuk igen, majd erre mondja, hogy csak fél óra múlva lesz, jöjjünk vissza, vagy a sarkon van egy hely, ami már nyitva van. Gondolom nem volt érdekelve a profitban, mert én minimum azt vártam volna, hogy ránk akar sózni valami drága francia bort, hogy szürcsölgessük egy kicsit és majd fél óra múlva felveszi a rendelésünket. Hát mivel nem, így továbbálltunk és akkor találtuk az olasz helyet.

Vacsora közben, amíg én szerelmes pillantásokkal méregettem a pizzámat, a Drágám meg a Carbonaráját, rájöttünk, hogy egyelőre ott tartunk, hogy a szállás megvan mára, meg már éhesek sem vagyunk és pont, így jó lenne kitalálni, hogy mit csináljunk holnap és azután. A városból mindketten ki akartunk menni, egy kicsit a zöldbe és csendbe, lehetőleg szaunával és jakuzzival megspékelve. Mivel semmi ötletünk nem volt, így megkérdezte a kedves recepciós fiút, hogy a fent említett paraméterek mellett mit tudna javasolni. Szerencsére tudott is, a saját falujában amely Klingenthal névre hallgatott, körülbelül egy órára Strasbourgtól.
Ez egy ici-pici falu, a hotel az egyetlen lehetőség az étkezésre, és a saját bárja az italozásra, így az egésznek olyan krimis hangulata volt. El voltunk zárva a külvilágtól, minden vendég ugyanott és ugyanazt vacsorázta és reggelizte, a spa-ban megcsodálhattuk egymást bikiniben, úgyhogy mondtam is, hogy szinte már hiányolom a szalont a szállodából szivarokkal, zongorával és a sherryvel, mert akkor teljes lehetne a díszlet egy Agatha Christie színdarabhoz. A hotel nagyon családias, és barátságos, a szobánk nagy és tiszta volt, és bár úgy csinálták meg a franciaágyat, hogy összetoltak két egyszemélyes ágyat; és mivel csak egyszer estem be közéjük, mert szétcsúsztak, nem panaszkodtam többek közt azért sem, mert ilyen kilátásunk volt, saját erkéllyel:

IMG-20140421-WA0005   IMG-20140421-WA0008

 

Mondhatjuk, hogy a franciák kedvesek, ám nem alaposak. Este kikérdeztük a recepciós fiút, hogy hol van ez a hotel, és mégis hogy lehet oda  kijutni, készségesen lediktálta nekünk a hétköznapokra vonatkozó menetrendet (ezt mi nem tudtuk, mert mi csak annyit kérdeztünk, hogy holnap hogyan tudunk kijutni), és megnyugodva indultunk a 11 órás buszhoz másnap. Ekkor még nem gyanítottunk semmit, főleg, hogy a sztorit egy kivetítő is alátámasztotta, amely mutatta, hogy a mi buszunk húsz perc múlva jön. Várakozunk, majd amikor meg kellett volna érkeznie egyszer csak eltűnt a kivetítőről. Mint később kiderült, attól, mert a busz nem jön, még a kivetítő mutatja, és nem az ünnepnapi menetrend szerint, mivel aznap péntek volt. Szóval a következő busz egy óra múlva jött, addig bementünk az ünnep lévén egyetlen nyitva tartó vendéglátóipari egységbe, az étellel és internettel felszerelt életmentő mekibe, ahol próbáltuk kitalálni, hogy milyen egyéb módon lehet eljutni Klingenthalba, ha mondjuk a többi busz sem jön. Természetesen a másik sem jött, de addigra már kinyitott a jegyiroda, ahol megmondták, hogy kettőkor indul a legközelebbi busz. Nem volt nagyon vészes a szituáció, de ha tudjuk előre a menetrendet, akkor lehet nem a mekiben üldögéltem volna, ha már Strasbourgban vagyok, bár meg kell mondjam, hogy nagyon finom epres fehér csokis sütit ettem.
Utána a buszút már sima és zökkenőmentes volt, egy nagyon kedves és kissé szétszórt sofőrrel, aki annyira beszélgetett velünk, hogy elfelejtett megállni az egyik megállóban, de csak nevetgélt egyet, és megmagyarázta, hogy három hónapja dolgozik ezen a vonalon, még neki is új. Kérdezte hova megyünk, mondtuk a hotel nevét, majd mondta, az nincs messze a megállótól, de csak most a kedvünkért elvisz a kapuig és ott áll meg.
A hotelben végre ettünk francia kaját, bár az adagoktól nem voltam elájulva, főleg mert előételként két darab salátalevelet raktak egymásra és feldíszítették egy pötty paradicsomos szósszal, meg valami aszpikos furcsaságot is kaptunk. A képen a salátát már megettem, mire eszembe jutott, hogy fotót is készítenék, bár az is lehet, hogy a szomszédos faluból, amely a bársonyos Ottrott névre hallgatott, származó vörösbor felének már az előétel előtt való elfogyasztása is hatással volt a koncentrációmra.

2014-04-18 19.56.26  2014-04-18 21.04.42

A főfogás a préselt marhaorca volt, erről már nem készült fotó, mert már nagyon éhes voltam, és inkább enni akartam, de a fagyis, morzsás amúgy nagyon finom desszertre visszatért a szín az arcomba.

2014-04-18 21.05.38

 

És az utolsó kép, végre sikerült a croissant, a kakaót, a vajat és a lekvárt is Franciaaországban egyszerre egy étkezésen belül abszolválnom.

2014-04-19 09.07.38

 

Több napot is el lehet itt tölteni, de szerintem egy hétvége több mint elég Strasbourg felfedezésére, a vidéki hotelünk is jó volt, de ott is csak akkor maradtam volna tovább, ha melegebb van és viszek könyvet is magammal.

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr976877881

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szsuzsanna 2015.02.09. 09:11:34

Sajnálom, hogy nem jött be nektek Strasbourg, nyilván az időjárás is "tett érte"...
Franciaország nagy kedvencünk, többször, hosszabban is "becsavarogtuk"..
Azért, ha lesz időtök, szerintem érdemes az "Elzász részre" (is) visszamenni...
Pl. Colmar, és a "kisvárosok" is nagyon hangulatosak...
A francia turista információkat nagyon szeretjük, szinte mindenütt nagyon kedvesek. Ha látták, hogy tényleg "érdeklődünk", akkor, gyakran kaptunk olyan ötleteket is, amik nincsenek a "gájdokban", de nagyon érdekesek.

A legutolsó strasbourgi képeden, a híd melletti, több szintes étteremben, isteni finom, "elzászi-francia" jellegűt vacsoráztunk...
Szerintem, barbárnak tűntünk, mert látva az adagokat, csak főételt ettünk, azt sem bírtuk megenni, olyan sok volt...

-Bevallom, a guta megüt a francia nők "ropi" kinézetétől, mert folyton azt tapasztaltam, hogy annyit "zabálnak", hogy az hihetetlen...

Bocs., a sok locsogásért....

gabuschka 2015.02.09. 16:16:11

@szsuzsanna: Szia!! Várj, nekem nagyon tetszett Strasbourg! Miből gondoltad, hogy nem? Visszaolvastam a bejegyzésem, mert nem emlékeztem, hogy ne tetszett volna.
Amúgy szeretnénk majd visszamenni Franciaországba még egyszer, jó lenne majd Párizsba, mert nagyon rég voltam, jó tippeket adtál, hogy merre menjünk, ha esetleg nem Párizs lesz.
Hát akkor nektek szerencsétek volt az adagokkal, mert mi salátaleveleket kaptunk meg valami morzsát desszertnek. :-)

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) Hetinsta (1) hetinsta (10) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások