Személyes blog, mindennapok és sztorizgatás. Mesék Frankfurtból.

Így reggelizünk mi

Egyrészt szerencse, másrészt a blogíráshoz szükséges mókás vendégsztorik szempontjából már kevésbé, hogy a szálloda ingyenbárjában dolgozom. Gondolom könnyű elképzelni, hogy az ide betérő Vendég arca hamar kisimul, amikor rájön, hogy itt olyan mintha otthon lenne, mert csak ki kell nyitnia a hűtőt, kivennie egy sört vagy egy üdítőt, akár meg is vacsorázhat, vagy ehet egy gyors reggelit munka előtt. Valójában ez még jobb is mint otthon, mert senki nem néz rá csúnyán, ha a koszos tányérját az asztalon hagyja, vagy ha úgy eszik mint egy kis malac. Nem is neki kell televásárolnia a frigót, sőt főznie sem kell. Így már érthető, hogy a fellátogató emberek arca hamar kisimul, és annyira nem panaszkodnak, vagy kötekednek. Leül, elolvassa az újságját, szürcsöli a kávéját vagy a vörösborát és közben bambulja Frankfurtot a magasból.

Persze kivétel itt is akad, mert van olyan szerencsés élet vagy életszakasz egyesek életében, amikor a legbosszantóbb dolog ami történhet, az az, hogy csak narancs, eper, ribizli ízű lekvár van, de ő pont a málnát kívánná, és csalódottam veszi tudomásul, hogy az pont nincs. Vagy neki nem jó a csokis muffin, mert áfonyásat szeretne. És akkor én lerobogok a szálloda konyhájába, és kunyerálok másik muffint, hiszen a Vendégért mindent.

Szóval lehet nem hallok annyi panaszt, ám a kedves vendégek így is bőségesen szolgáltatnak nekem témát, pusztán a létezésükkel inspirálnak. Többnyire az étkezések alatt dolgozom és segítek be, így van szerencsém megfigyelni, hogy ki hogy eszik. Nem állítom, hogy ebben mindig örömömet lelem, ám arra jó, hogy megtudtam például, hogy a gabonapelyhet lehet forró tejjel és csípős Tabasco szósszal, néha még snidlinggel megbolondítva enni (arab vendég):

bowl-crunchy-corn-flakes-breakfast-22812221      424px-OCR-A_char_Plus_Sign.svgTabasco_bottle_2013424px-OCR-A_char_Plus_Sign.svg112482_sindling_600_1

 

Fincsi, mi? Erre kedves kollégám hívta fel a figyelmemet, mikor szólt, hogy ha akarom Herr Tabascot látni, akkor sétáljak el balra. Nem értettem ki lehet az, és miért Tabasco bácsi a neve, de amikor elsétáltam az asztala mellett, és láttam, hogy jóízűen kanalazza a csípős, hagymás gabonapelyhet már mindent megértettem.

A legegyszerűbb a származás alapján csoportosítani a vendégeket, de természetesen meg kell, hogy jegyezzem, hogy minden országból érkezik ellenpélda is, és mindenhol vannak olyan emberek, akik tudnak normálisan enni. Bár, most őszintén belegondolva mit is értek normális alatt, mindenkinek a saját szokása a normális, lehet hogy a hagymás müzli csak nekem fura, nekik meg a vajas kifli kakaóval lenne az.

De nem is csigázlak titeket tovább, lássuk csak, hogy hogyan is reggeliznek az egyes nemzetek lakói:

1. Németország: hát ki mással is kezdeném, mint szegény németekkel, akiket mostanában úgyis csak szapulok. (milyen hálás gyerek vagyok, nem? Beleharapok a kenyeret adó kézbe). A német vendég fő ismertető jele, hogy először is köszön amikor belép az ajtón. Keres magának egy asztalt, szépen elrendezgeti a szobakártyáját meg a mobilját az asztalon (a szélével természetesen párhuzamosan) jelezvén, hogy itt ő ül stipi-stopi. Majd következik a legeslegkiborítóbb, hogy odamegy a büféhez, és kiválasztja a reggelijét. És hogy ez miért borít ki? Azért mert egy német minden, ismétlem minden reggel ugyanazt eszi. Aki gyümölcsöt eszik joghurttal és müzlivel, az minden reggel pontosan ugyanabban a sorrendben a tányérjára szedi az étket, vagy például van a croissant-os hapi, aki minden reggel egy kroszi, egy vaj, egy Nutella, és egy pohár narancslé négyessel indítja a napját.. Hát ezt hogy lehet?? Micsoda pazarlása a széles választéknak??! Nekem ez felfoghatatlan, én nem bírnék mindig ugyanazt reggelizni. Egyik nap ropogós bacont kívánok rántottával, aztán nutellás croissant, vagy csak egy kávét, vagy sajtos friss zsemlét, hát annyi finomat lehet enni, miért csak egy fajtát esznek? Egyszer lehet megkérdezem valamelyiküket. És vajon mikortól eszik mindig ugyanazt? Hány évesen kell eldönteniük? Vagy a család dönti el? Hogy mi Lekvároskenyérevő-család vagyunk, vagy a Müzlievő-család? Vagy a gyerek maga eldöntheti amikor már tud beszélni, hogy anya, én ezentúl a sajtos-zsömlét választom mint reggelit, és hűségesen elköteleződöm mellette, télen-nyáron, esőben és napsütésben, ígérem én csak azt eszem?
A németek szépen esznek, a kis vajat is szépen bontják ki, ügyesen és akkurátusan kihajtogatják az első, a második, majd a harmadik és a negyedik sarkát is, majd megkenik a pékárut pontosan annyi vajjal, amennyi szükséges a felület alapos ám nem mohó beborításához. Mindent megesznek, amit a tányérjukra szedtek, evés után minden evőeszközt, poharat és bögrét összerendeznek a tányérjukra, a morzsát pedig összesöprik az asztalról. Szerintem ha lenne mosogatógép kint is, akkor tuti oda is szépen bepakolnának. Mindenesetre már akkor is felismerem, hogy valahol német evett, ha nem látom a vendéget csak a koszos tányérokat. Azért köztük is vannak kivételek, például a huncut tealopó (nem Télapó) nő, aki nem rest belemarkolni a teadobozba még akkor sem ha ott állok mellette, és elcsomagolni, vagy képes a sót LÓBÁLVA az asztalához vinni, és szórni mindenfelé mint Jancsi Juliska. Szerintem ő nem is német igazából, vagy van aki italt csempész ki, reggel meg az üres üvegeket mint a közértbe visszahozza, és kipakolja az asztalára, mintha csak most itta volna meg. Jah, reggelire két kóla, három gyömbér és egy sör. Szomjas nem lenne egy ideig az biztos. Szóval azért van néhány nem annyira kényszeres német.

2. Arabok: itt nem tudok országot megjelölni, mert sok felől jöhetnek, de arabul mindegyik beszél, így őket így csoportosítottam. Amiben még közösek, az az ordenáré disznóól kreálás. Ilyet ember még nem látott, na ők mindent ami ehető elvisznek az asztalukhoz, mindenbe beleharapnak, ha nem ízlik, akkor az asztal közepére dobják, a teát kilötykölik miközben a filtert áztatják, 85 kávét isznak, a gyerekek is ihatnak, a kis 10 éves forma gyerek háromszor állt sorba a kappucsínóért. Szeretik keverni az ízeket, lásd hagymásmüzli, és általában mindig az kell nekik ami épp nincs. Két fajta arab van, aki kommunikál és aki nem. Aki nem, na ő rám sem néz, meg sem hallja ha köszönök, bejön, fátyolos pereputty mögötte, leül, zabál (elnézést), távozik. A másik a kommunikatív, itt apu mosolyog és kommunikál, anyu és a gyerekek pilláznak a fátyol mögül lesütött szemmel. Szerintem itt apu betanulta a teljes büfét, mert általában a itt-tartózkodásuk második napján odajönnek hozzám, és célirányosan azt keresik, ami épp nincs kirakva. És a termékskálát olyan mélységekig ismerik, hogy képesek a tökmagos zsemlét, vagy a borsos sajtot számon kérni. Jobbak mint én.

3. USA: ők nagyon sokfélék, még köztük van a legtöbb -számomra- normális, aki nem mindig ugyanazt eszi, nem csinál disznóólat, de nem is nagytakarít maga után. Persze mint mindenhol, náluk is vannak finom falatok. Kedvencem a sportos, aki fej -és csuklópántban, biciklis nadrágban jön fel az edzés után reggelizni, izzadtan büdösen, a kiglancolt öltönyös németek 10 méteres sugárban kerülik el, de ő mintha észre sem venné, a másik feljön papucsban, vagy a kedvencem a hangos amerikai házaspár. Bejönnek, óriásvigyor, 2-2000 dollárnyi fog a szájukban, a korai órákban szinte bántóan hangosan köszönnek, majd ugyanilyen hangosan beszélik meg, hogy anya mit iszol, kérsz kávét, hova üljünk, á ne oda itt szebb a kilátás, kérsz tojást, persze bacont is, hozz ananászt is. Szerintem mókásak és kedvesek, és tudom, hogy ők gyerekkoruktól trénelve vannak a mindenkor pozitív életszemléletre és kedvességre. Erről akkor bizonyosodtam meg, amikor az egyik amerikai törzsvendég elhozta a feleségét és a négyével tündéri kisfiát. A vacsora befejezése után odajöttek Minionhoz és hozzám elbúcsúzni, és apuka kedves, de ellentmondást nem tűrő hangon utasította a gyereket, hogy mit csináljon: adj puszit, öleld meg, pacsi, a gyerek meg mint egy jól idomított kiskutya mindent megcsinált. Nem csoda, hogy ilyen pozitívak és kedvesek, ezt tanulják gyerekkoruktól.
Na de hogy visszatérjünk az étkezési szokásokhoz, náluk is vannak csudáskodók, láttam én már embert csokis muffint baconszalonnával enni, de azért köztük a többség tényleg nem produkál semmilyen különös evési szokást.

3. Ázsia: itt sajnos nem tudok országot említeni ismételten, mert kinézet alapján nehéz megsaccolni, hogy honnan jött valaki. Lehet olyan arcberendezése, hogy azt gondolnád Kína, vagy Japán, de lehet, hogy Kazahsztán vagy Nepál az országa. Mindenesetre akit ázsiainak saccolok, ők ugyanúgy ügyesek a disznóólas reggelizésben és ők is sok kávét isznak, valamint csámcsognak, és hangosan. És mint azt az ázsiai kolléganőmtől megtudtam azért olyan soványak (persze már amelyik), mert minden egyes étkezés után kiülnek trónolni egy embereset. Több lettem egy információval ismét.

4. Légiutaskísérők:  Mivel ők egy külön típus, ezért csoportosítom őket a munkájuk alapján. Az egyik ázsiai légitársasággal szerződésünk van, így a pilóták és a sztyuik mindig nálunk lebzselnek amíg itt-tartózkodnak. Ők egy nagy talány a számomra, mert a munkájuk jellege miatt az ideük nagy részét magasban és egy szűk és zárt helyen töltik. Azt gondolnánk, hogy üvöltve szaladnak ki a természetbe, hogy kicsit friss levegőt szívjanak, vagy, hogy átmozgassák magukat. De nem. Fent ülnek reggel 8tól délután 1ig a bárban, ami zárt és magasban van, nagyon kedvesek, nem esznek sokat, beszélgetnek, isznak 50 kávét (ez az arab és ázsiai térségben nagyon megy), és esznek egy kis reggelit és beszélgetnek a maki nyelvükön néha angollal keverve. Közülük inkább a nők az érdekesek. Van a Miss Műszempilla, aki 8kor már top sminkben műszempillát felragasztva jön pipiskedve reggelizni, a villát is szinte két ujjal fogja, elcsipegeti az egy szelet csirkesonkát a három szem ananásszal -a negyediket otthagyja a tányéron, biztos megfeküdte volna a gyomrát ha megeszi- majd kipipiskedik a bárból. A másik a frissen landolt sztyui még egyenruhában, na ilyenkor még a viselkedésük is más, ha megköszönnek valamit még hajolgatnak is, szinte nem esznek semmit, nem csoda, hogy ilyen vékonyak. velük nincs sok baj, jönnek, esznek, mennek.

Egyelőre ennyi konkluziót vontam le, vannak Európa más országaiból is vendégeink, de ott még nem sikerült párhuzamot vonnom, mert nem jön túl sok ember ugyanabból az országból.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://frankfurtimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr856877879

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Szerző

Címkék

18+ (1) advent (3) Albufeira (1) Algarve (1) amszterdam (1) anyós (2) asztrológia (1) babanaplo (4) babysitter (1) barat (1) bicikli (1) blog (33) brazíl (1) Brazília (4) Budapest (1) BurgEltz (1) célok (1) cipő (1) Corcovado (1) diszneb (3) Drágám (18) dsds (1) egyetem (1) egyperces (23) eljegyzés (2) emberek (2) emlékek (1) énblog (24) esküvő (4) ételek (5) étterem (2) Faro (1) felhívás (1) felolvasás (2) fesztiválok (1) filmek (2) fodrasz (1) fogyokura (3) fokhagyma (2) Frankfurt (30) frankfurt (4) gaszto (1) generációk (3) gyerekvállalás (4) halaadas (1) hetiinstagram (11) hetinsta (10) Hetinsta (1) hétköznapok (1) hotel (14) Igoat (2) INFJ (2) info (2) Instagram (2) interju (13) Introvertált (2) introvertáltkihívás (1) iroda (2) ismerkedés (1) Janikovszky (2) JanikovszkyÉva (1) játék (1) joga (2) karácsony (4) karácsonyivásár (1) kastély (1) kávézók (1) kecske (1) képek (1) kérdőiv (10) kétkeréken (1) kiállítás (2) kikicsoda (2) kínai asztrológia (1) klinika (5) kollégák (2) költözés (2) kritika (1) kultúra (5) kupi (2) lackfijanos (1) látnivalók (13) leg (12) leggings (1) levendula (1) lista (24) Lohrberg (1) Loulé (1) magyar (4) Magyarország (3) magyaros (1) meditáciò (2) meditálók (1) menüterv (1) mindennapok (4) motivációslevél (2) munka (26) munkahely (3) munkakereses (11) nászút (1) német (1) németegység (1) németek (30) Németország (47) Neuschwanstein (1) nézelődöm (18) nyaralás (12) nyelv (3) nyelviskola (2) nyelvtanulás (4) Olaszország (1) orvosnál (5) párkapcsolat (9) parkoló (1) párválasztás (7) phuket (1) Portugália (2) praktikus (1) probanap (1) programok (1) Quarteira (2) recepciósok (1) recept (3) reggeli (2) rend (1) Rio de Janeiro (1) Róma (1) sarkosvelemeny (12) Schwangau (1) Schweinehund (1) Skyline (1) sport (1) Stáblista (2) Strasbourg (1) süti (2) szálloda (2) szauna (2) személyes (5) szerelem (3) szilveszter (3) szingli (3) színház (1) szomszédok (1) szórakozás (2) sztorizgatás (7) tábor (2) TagderEinheit (1) tanulás (3) tengerpart (5) terhesség (11) tévé (3) Tihany (1) tüntetés (1) uszoda (1) útinaplók (13) vacsora (1) Valentinnap (3) városnézés (17) vásárlás (1) vendégek (13) Vipassana (2) virsli (2) vlog (2) wg (3) zene (2) Címkefelhő

Hozzászólások